Kéthly Anna üzenetei

A Szabad Európa Rádió és a BBC hullámhosszán az 1956-os forradalom idején a hírekben hallhattunk róla, az interjúkban saját hangján szólt a magyar szabadságért harcolókhoz. Különösen november 1-jétől, amikor Kéthly Anna az Internacionálé ülésére Bécsbe érkezett.

Hanák Gábor| Népszabadság| 2009. november 14.

A szociáldemokrata politikus 120 éve született Budapesten, és a 80. születésnapján emigrációban adott interjút a Szabad Európa Rádiónak

MTI Archív

A rádiót, a sajtót évtizedes otthoni tapasztalatai alapján biztonsággal használta. 1956. november 5-én az ildlewildi (ma J. F. Kennedy) repülőtéren, ahol amerikai újságírók, rádió- és televíziós riporterek tömege várta és ünneplésben részesítette, Kéthly a következőt mondja:

"Kérem, ezek a dicsérő szavak engem egyáltalán nem illetnek, ugyanis Magyarországon abban a néhány napban az a magyar fiatalságnak, az egyetemi és munkás fiatalságnak a hősies és valamennyiünk bámulatát kiérdemlő cselekedete volt. Sem az enyém, sem a másoké nem, csak a fiatalságé volt, és ha valamikor újból, én mélységesen remélem, lesz szabad Magyarország, független és önrendelkezési joggal rendelkező Magyarország, ez annak a fiatalságnak köszönhető, amely apáinak, anyáinak, hazájának védelmében fölkelt. (Mik a tervei New Yorkban?) Az Egyesült Nemzetek elé kerülni, megpróbálni megértetni velük azt, hogy mi történt és mi történik Magyarországon, és azután rögtön visszamenni, hogy a legelső alkalommal újra ott álljunk, ahol kötelességünk állani..."

Kéthly Anna ekkor államminiszter - ahogy Bibó István 1956. november 4-i nyilatkozatában írja, "Magyarország egyetlen törvényes külföldi képviselője és külképviseleteinek törvényes feje". A szovjet intervenció lehetetlenné tette, hogy Nagy Imre miniszterelnök átadja a hivatalos megbízást a magyar ENSZ-képviselet vezetésére, és "ezért engem formai okokból a főtitkár, Dag Hammarskjöld mint delegátust nem akceptált" - mondja később egy interjújában. Bár fellépése a Közgyűlésen és a Biztonsági Tanácsban nagy visszhangot váltott ki - és fontos szerepe volt a magyar kérdés kivizsgálására 1957 januárjában megalakult Ötös Bizottság, a "Five-member Comission" létrehozásában -, küldetésének kudarca élete végéig felháborodással és mély szomorúsággal töltötte el.

1976. szeptember 7-én a belgiumi Blankerberge-ben hunyt el, 120 éve - 1889. november 16-án - született Budapesten. Szülei munkások, kilencen voltak testvérek. Gyors- és gépíróiskolát végzett, évtizedekig a Nőmunkás című lap szerkesztője. Az emigrációban 80. születésnapján felkereste őt a Szabad Európa Rádió vezető munkatársa, Gergelyfy Sándor, maga is az emigráns szociáldemokrata mozgalom jeles alakja. Az interjú először 1969. november 17-én hangzott el:

"A Szociáldemokrata Pártba és a szocialista szakszervezetbe a legszörnyűbb háborús évben, 1917-ben léptem be, akkor, amikor már mindenki tudta, hogy a háború rövidesen a vége felé közeledik. A gyárakból elhurcolták a bizalmiakat, katonai parancsnok uralkodott minden üzemben, és azt hitték, mint ahogy a Biblia mondja, hogy ťmegverem a pásztort, és elszéled a nyájŤ. Ezzel szemben majdnem minden üzemben a szocialista asszonyok léptek az elhurcolt bizalmiak helyébe, és ők folytatták azt a harcot, hogy egybetartsák az embereket, a szocialistákat, a hozzánk tartozókat egy jobb jövő érdekében... Az 1922-es választásokon kerültünk először a parlamentbe, huszonöt mandátumot kaptunk, titkos kerületekben."

Kéthly Anna több mint negyedszázadon át a magyar parlament legendás alakja. 1948 februárjában, miközben a vezetők Sztálinnal tárgyaltak, Marosán György puccsszerűen eltávolította az úgynevezett jobboldali szociáldemokratákat, így Kéthly Annát is. Előbb házi őrizetben, majd 1950 nyarától ítélet nélkül évekig börtönben... Így emlékezik arra, hogy a két munkáspárt fúziójával "megsemmisült az utolsó ellenállás a kommunisták hatalomra törése elől, és a forradalom igazolta, hogy ez alatt az idő alatt, '48-tól '56-ig ezt a mérhetetlen és korlátlan hatalmat mire tudták felhasználni. Először is arra, hogy a magyar békeszerződésnek a hadikárpótlásra vonatkozó rendelkezéseit maradék nélkül végrehajtották. 1948-ban a magyar költségvetés negyven százalékát tették ki a jóvátételi törlesztés és a szovjet megszálló csapatok eltartásának a költségei. Ezt semmiféle demokratikus kormányzat szó nélkül végre nem hajtotta volna, a legrosszabb esetben is ezeknek a költségeknek a törlesztésére enyhítést vagy időt kért volna a győztes hatalomtól. Gazdaságilag és politikailag a '48-tól '56-ig, a forradalomig terjedő idő mérhetetlen szenvedést jelentett a magyar népnek, sőt a kommunista pártban is felidézte az ellenállást azokkal a módszerekkel szemben, amellyekkel Magyarországot a gyarmatosító hatalomnak kiszolgáltatták. '56 elején már érezhető volt, hogy még a meggyőződéses kommunisták is ellenezték azt a rendszert... A forradalom előzménye egy politikai csőd és egy gazdasági összeomlás volt."

A Nagy Imre első kormánya idején kezdeményezett rehabilitációkkal egy időben, 1954. január 20-án Kéthly Annát az addigi ítélet nélküli fogva tartást "törvényessé" téve ítélték életfogytiglani börtönbüntetésre. Igaz, hamarosan ő is szabadlábra került a többi szociáldemokratával együtt, akiket a rehabilitáció során utoljára engedtek ki a börtönből. 1956 októberében a Szociáldemokrata Párt elnökévé választották, és november 2-án este Bécsben érte a hír, hogy Nagy Imre meghívta államminiszternek a forradalom kormányába. És itt érünk vissza történetünk első mondatához, az államminiszterként kapott ENSZ-beli megbízatás akkreditációjáért megy vissza Kéthly Anna Budapestre 1956. november 4-én hajnalban, egy időben a szovjet intervenció megindulásával.

A soproni diákparlament elnöke, Bujdosó Alpár így emlékezik:

"November 4-én reggel érkezett Kéthly Anna az Internacionálé bécsi üléséről. Nagy Imre kérte, hogy menjen New Yorkba, az ENSZ-hez segítséget szerezni. Kíséretet kért. Mondtam, hogy az oroszok itt állnak Sopron határában, átmenni nem lehet. Jó, akkor innen indítja a delegációt. Javasoltuk, hogy egy egyetemistát is vigyen magával, a forradalomban játszott szerepünkre való tekintettel. A diákparlament választott egy képviselőt. Ez én voltam...

Nagyon szomorú volt végigmenni a városon. A soproniak látták, hogy kik ülnek az autóban, és abból látni lehetett, hogy mindennek vége van.

Amikor az osztrák oldalra átértünk, motoros rendőrök körbevették autóinkat, és mint a villám, mentünk Bécsig. Nagyon büszkén ültem, hogy ez jár egy magyar MEFESZ-elnöknek: díszkíséret. Behoztak a Szociáldemokrata Párt központjába, és akkor derült ki, hogy a mögöttem lévő kocsiban az osztrák belügyminiszter ült, Oscar Helmernek hívták, és nekem erről haláláig nem volt szabad beszélnem."

Bujdosó Alpár író, képzőművész, a Magyar Műhely egyik alapítója is tagja lett a delegációnak, amely elkísérte Kéthly Annát New Yorkba, majd több hónapos propagandakörúton próbálta a világ közvéleményét a levert forradalom ügye mellé állítani. Ma Bécsben él.

Kéthly Anna, ha tehette, üzent a rádió hullámain, mint azon a nevezetes 1957. évi május 1-jén is, amikor százezrek törődtek bele a megváltoztathatatlanba:

"...azt üzenjük a magyar dolgozóknak, hogy nemcsak itt künn kell örvendenünk a májusi világünnepnek, hanem a zárt vagy nyitott cellákban is. Hét évtizeddel ezelőtt egy más jellegű rabszolgaság nehezedett a munkásságra, reménytelen és vigasztalan szolgaság, amelyen csak gyengén tört át a reménység fénye, de ez a gyenge fény megerősödött a dolgozók szolidaritásával, és elárasztotta a világ minden dolgozóját. A vasfüggöny mögötti sötétségben fölvonulók számára sem örök az éjszaka, a diktatúrák nem örökéletűek, a magyar diktatúra gazdasági tehetetlensége, politikai hatástalansága és kulturális elmaradottsága nem illik bele a XX. század második felének történelmébe. Sötét van otthon, még akkor is, ha a legragyogóbb májusi nap mosolyog a komor fölvonulásra, de tudjuk, hogy minden éjszaka hajnal előtt a legsötétebb. Az otthon szenvedő, hallgató, szakszervezetei által cserbenhagyott magyar dolgozók számára is fölragyog jövendő májusunk szépséges világossága."

(A dokumentumok lelőhelye az Országos Széchényi Könyvtár.)

Hangdokumentumok az Országos Széchényi Könyvtár Történeti Interjúk Tára Gyűjteményéből

Szabad Európa Rádió 1956. november 6.

Kéthly Anna a New York-i repülőtérre érkezik.

http://193.6.201.40/kethly/SZER_s1106_1116.ogg

BBC 1956. november 17.

Rentoul Ferenc interjúja Kéthly Annával New Yorkban.

http://193.6.201.40/kethly/Kethly_A_1976_06_23_int_Rentoul_Fer_kerdez.ogg

SZER 1957. 04. 26.

Kéthly Anna május 1-jei üzenete.

http://www.tit.oszk.hu/kethly/huncd0486_04.ogg

Szabad Európa Rádió 1969. november 17.

Gergelyfy Sándor - akinek rádióbeli álneve Egri Sándor volt - interjúja Kéthly Annával.

http://www.tit.oszk.hu/kethly/SZER_23329_30.ogg

BBC 1976. szeptember 7.

Kéthly Anna utolsó interjúja, készítette Pallai Péter.

http://www.tit.oszk.hu/kethly/huncd0487_01.ogg

http://nol.hu/lap/hetvege/20091114-kethly_anna_uzenetei

Távoltartási törvény: otthon sodrófa, a bíróságon csók

Győrben intézkedett először a rendőrség, majd a bíróság is határozott az októbertől hatályos távoltartási törvény alapján. Azóta tíz bántalmazót tiltottak el ideiglenesen, legkevesebb 72 órára a családjától.

Hajba Ferenc| Népszabadság| 2009. november 13.

A konyhakésen kívül ma is a sodrófa számít a legveszélyesebb háztartási eszköznek a sokszor éveken át tartó, esetenként tragédiába torkolló családi viszályokban, veszekedésekben. Október előtt szinte csak akkor avatkozhattak közbe a rendőrök, amikor már folyt a vér. Az emberi méltóság szóbeli megsértése, a lelki terror korábban nem indokolta és nem is tette lehetővé az azonnali érdemi intézkedéseket. Az új jogszabály értelmében a rendőrség a helyszínen határozatot hozhat a 72 órára szóló ideiglenes megelőző távoltartásról. A családját bármilyen módon bántalmazónak el kell hagynia a lakást, s legkevesebb három napig nem is térhet oda vissza. A bíróság polgári eljárás keretében dönt arról, hogy meghosszabbítja-e a tiltást.

- Győrben nem csak házastársak esnek egymásnak. Az is gyakori, hogy a felnőtt gyerekek bántalmazzák esetenként beteg szüleiket - osztja meg tapasztalatait Horváth Csaba alezredes, városi rendőrkapitány. Hozzáteszi: a rendőröknek rendkívül körültekintően kell eljárniuk a helyszínen, a döntést nem halogathatják, az érintettek, a tanúk meghallgatása, a házban látott körülmények és nyomok alapján azonnal határozatot hoznak. Ha az elsőként kiérkező járőrök ezt az intézkedést indokoltnak tartják, azonnal értesítik az ügyeletes tiszti parancsnokot, aki laptoppal, mobil nyomtatóval, bélyegzővel érkezik, s ha ő is szükségesnek látja, kiadja a határozatot.

A jogszabály megjelenése utáni első ilyen döntést Boros Imre rendőr hadnagy hozta, s azóta több ügyben is eljárt.

- Nem egyszerű kideríteni az igazságot - mondja. - Előfordul, hogy a válni akaró családtag mesterségesen teremt olyan helyzetet, amelyben a párja elragadtatja magát. A veszekedést provokáló bejelentést tesz, mert a válóperes bíró előtt lobogtatni akarja a rendőrségi határozatot, mondván: nekem papírom van arról, hogy miként bánt velem a társam.

- A gyakran tettlegességig fajuló veszekedések szereplői között lecsúszott, a társadalom perifériáján élő emberek éppúgy megtalálhatók, mint a jól szituált, iskolázott férjek, feleségek - veszi át a szót Horváth Szilveszter őrnagy, a győri kapitányság közrendvédelmi osztályának helyettes vezetője. - A látszólag békés polgári életet élők mások előtt szégyellik az otthoni veszekedéseket. Nekik jó eséllyel van másik ingatlanuk is, ahová a bántalmazott elmenekülhet - lehet ez esetleg egy hétvégi ház. Ők nem szívesen kérnek a rendőrségtől segítséget.

- Mindig drámai a helyzet, ha valami módon kisgyerekek is szenvedői a veszekedésnek - szúrja közbe Horváth Csaba. - Az egyik intézkedés során például a bántalmazó apát a pszichiátriára kellett szállítani, az általa megtámadott feleség megsérült, ő is kórházba került. Kilencéves gyereküket nem hagyhattuk egyedül a lakásban, a gyámügy segítségét kellett kérnünk.

Nem ritka az sem, hogy felnőtt gyerekek nekiesnek a velük együtt élő szüleiknek, nagyszüleiknek.

- Egy rokkant asszony és a férje munka nélküli fiúkkal élt a házban - idézi fel a történteket az ügyben eljáró Boros Imre. - A fiatalembert elküldték vásárolni, aki a kapott pénzzel nem számolt el otthon. Kiabálni kezdtek egymással, a fiú fellökte járókeretes apját, s a földön is bántalmazta. Ezeknek az indulatoknak persze többéves előzményük van.

Több esetben büntetőeljárást is indítottak az elkövetők ellen súlyos testi sértés vagy annak kísérlete miatt. A családi ügyek bonyolultak, jogilag sem egyszerű megítélni őket, hát még erkölcsileg.

- Egy férfi verni kezdte a feleségét, a 18 éven felüli fia anyja védelmére kelt, s ő meg az apát kezdte el súlyosan püfölni - lapozgatja a jegyzőkönyveket Horváth Szilveszter. - Vagy: az asszony a klaszszikus kabarék szabályai szerint sodrófával várta haza ittas férjét, ám a férfi kicsavarta kezéből a sodrófát, s visszatámadt.

A bíróságok az októbertől hatályos jogszabály szándékait helyeslik, de több hibát, ellentmondást is találtak benne. Sárközi Zsuzsa, a Győri Városi Bíróság elnökhelyettese - aki az eddigi győri ügyek többségét tárgyalta - azt mondja: a büntetőjogban is szereplő megelőző távoltartás és a polgári eljárás keretében hozott intézkedés nincs összhangban egymással. Ráadásul ez utóbbi esetében nem peres eljárásról van szó, az ilyen ügyek viszont nem számítanak bele a bírák "munkaterhelésébe". Pedig várhatóan egyre több esetben kell határozatot hozniuk - a folyamatban lévő peres ügyeik mellett - hangsúlyozta Sárközi Zsuzsa.

Ugyancsak tisztázni kellett egy joghézagot. A 72 órára vonatkozó rendőrségi határozat lejárta előtt a bíró dönt a távoltartás meghosszabbításáról. E döntés nem jogerős, 15 napon belül fellebbezni lehet ellene. A polgári kollégium végül úgy foglalt állást, hogy a fellebbezésnek nincs halasztó hatálya. Ellenkező esetben ugyanis a bántalmazó akár tizenöt napon át terror alatt tarthatná a családját.

Megkerestem néhány érintettet, aki nem beszélt konfliktusairól.

- Nincs szükségünk arra, hogy kibeszéljenek bennünket - tiltakozott egy nő, akinek a férjét már bírósági határozat tartja tőle távol. Egy férj és feleség pedig azért küldött el, mert időközben kibékültek. Mindezt így nyugtázta az asszony:

- Csókot is adtunk egymásnak a bíróságon.

http://nol.hu/belfold/20091113-otthon_sodrofa__a_birosagon_csok

Leküldtek bennünket a bányába, de még csákányt se adtak

Végrehajthatatlan a távoltartási törvény megelőzést szolgáló fejezete. A gyámhivatalok se embert, se eszközt nem kaptak a feladat megoldásához.

Szalai Anna| Népszabadság| 2009. november 13.

Már az első lépcsőfokon megbotlik a távoltartási törvény. A júniusban elfogadott jogszabály a családvédelmi koordinációs szervekre bízza a hozzátartozók közti erőszak megelőzését, illetve a bántalmazás ártalmainak csökkentését. A jogszabály hatálybalépésének napján - október elsején - a városi gyámhivatalok kapták meg a feladat- és hatáskörükről szóló kormányrendelet módosításáról szóló értesítést, amely nyilvánvalóvá tette számukra, hogy a törvényben megnevezett családvédelmi szerv alatt saját magukat kell érteniük. Arról viszont nem tájékoztatták őket, hogy ezen ügyekben hatóságként kell-e eljárniuk, vagy csak koordinációs szerepük van.

Ha a hozzátartozók közötti erőszak a közigazgatási eljárások és szolgáltatásokról szóló törvény (KET) hatálya alá esik, akkor hatósági ügyként iktatniuk kell, és 22 munkanapra rövidített ügyintézési határidejük van. Hatóságként hozhatnak végzést is, amelynek betartatásához rendőri segédletet is kérhetnek. Enélkül csupán "személyes meghallgatás érdekében történő megjelenésre hívhatják fel" a bántalmazót.

- A bántalmazó azonban aligha fárad be önként az ügyet tisztázó megbeszélésre - magyarázza dr. Purda Zsuzsanna, Veszprém Város Gyámhivatalának vezetője. Ezt megelőzendő, a törvény előírja a gyámhivataloknak, hogy gondoskodjanak arról, hogy a bántalmazó ne léphessen kapcsolatba a bántalmazottal. Csakhogy távol tartó határozatot csak a rendőrség, illetve a bíróság hozhat. A gyámhivatal viszont csak akkor jelezhet, ha előbb az esetet feltárta, és a bántalmazott erre kéri. Ám akit rendszeresen vernek, az megfélemlíthető.

Köztudott, hogy a bántalmazottak többsége az eljárás alatt visszavonja a feljelentését. Ebben az esetben még nyoma sem marad a verésnek, hiszen a gyámhivatalnak három hónap után meg kell semmisítenie az ügy iratait, kizárva ezzel annak lehetőségét, hogy a néhány hónap múltán érkező esetleges új jelzést a korábbihoz kapcsolva igazolni lehessen az ismétlődést, ami fontos szempont lehet a későbbi eljárásban - hangsúlyozta a szakember.

- Leküldtek bennünket a bányába, de még csákányt se adtak a kezünkbe. A törvény kimondja, hogy a bántalmazó és a bántalmazott köteles megjelenni a személyes meghallgatáson. De hogyan szerezzünk ennek érvényt hatósági eszközök nélkül? - kérdezi dr. Purda Zsuzsanna, aki azt sem tudja, hogy miként tudna gondoskodni arról, hogy "a bántalmazott egészségügyi, pszichológiai és mentálhigiénés segítséget", illetve "tájékoztatást kapjon terápiás és konfliktuskezelő lehetőségekről". Az ilyen szolgáltatást nyújtó intézményekről még csak listája sincs.

Más ellentmondás is akad a jogszabályban. A törvény egyik bekezdése szerint a feltárt tényekről haladéktalanul értesíteniük kell a rendőrséget, miközben egy másik mondat szerint csak a bántalmazott akaratának figyelembevételével tehetik ezt meg. A talányos megfogalmazások improvizációra kényszerítik a gyámhivatalokat, ám ez aligha egyeztethető össze a jogbiztonság követelményével.

A családon belüli erőszak megfékezését mindazonáltal a szakember is nagyon fontosnak tartja. Abban is egyetért, hogy a gyámhivatalokhoz előbb kopogtat be a bántalmazott, mint a rendőrségre. Ezt támasztja alá, hogy már a törvény életbelépése utáni napokban nyolcan keresték fel a hivatalokat országszerte. Eszközök nélkül azonban - mondja dr. Purda Zsuzsanna - a törvény sem több beválthatatlan ígéretnél.

http://nol.hu/belfold/20091113-lekuldtek_bennunket_a_banyaba__de_meg_csakanyt_se_adtak_a_kezunkbe

Vége a teremtés koronája mítosznak - változik a férfiszerep

Parazita szinglik, szuperapák, metro- és retroszexuálisok, Pán Péterek és ősférfiak: néhány új, már Magyarországon is megjelent férfitípus. Még nincsenek sokan, de övék a jövő.

Matalin Dóra| Népszabadság| 2009. november 12.

Egyre többet törődnek a külsejükkel

REUTERS - Lucas Jackson

Sompolygó, feleségét becsapni kívánó, anyósától félő lúzer: ilyennek mutatja a reklámok többsége a magyar férfiakat manapság - állítja Erdélyi Zsolt reklámszakember. Hogy ez így van, arról szerinte elsősorban maguk az érintettek tehetnek.

- A magyar férfi 25 éve csak veszít: elveszítette testi-lelki egészségét, állását, ráadásul a fociban is folyamatosan veszítünk - mondta a szakember a Légy férfi! Magyar Fogyasztó Konferencián, ahol arra keresték a választ, hogy milyen a magyar férfi, miben változott az elmúlt években, milyen új elvárásoknak kell megfelelnie.

Erdélyi Zsolt szerint a "teremtés koronája" mítosznak vége, így a férfiak egy része - jobb híján - egymásnak próbál bizonyítani. Agresszív játékokban, rosszabb esetben pedig mások bántalmazásában élik ki magukat.

- Ezeknek a férfiaknak a melegfelvonulás például igazi bónusz - tette hozzá.

- Sok minden változik, de a magyar társadalom alapvetően még mindig konzervatív, és lassan követi a nyugati trendeket - állítja Steigervald Krisztián, a GfK Hungária szektormenedzsere. Emlékeztetett arra, hogy a kutatásaikból az is kiderült, hogy Magyarországon tízből hét nő még mindig azt gondolja, hogy az ő dolguk a családról és a háztartásról gondoskodni. A férfiak 83 százaléka pedig egyetért azzal, hogy egy férfinak mindenkor gondoskodnia kell a családja anyagi biztonságáról. Ugyanakkor tízből négyen úgy érzik ma, hogy fárasztja őket a napi rutin. Abban sincs változás, hogy a magyar férfi egészségtelenül él: csak 14 százalékuk nem iszik alkoholt és mindössze 13 százalékuk sportol.

Más tekintetben viszont változnak a szerepek: az a sztereotípia, amely szerint a napi bevásárlásokról a nő, a komolyabb beruházásokról viszont a férfi dönt, a GfK kutatásai szerint már nem igaz. A magyar háztartások 40 százalékában közösen, 32 százalékában a nők, 28 százalékban pedig a férfiak döntenek pénzügyi kérdésekről. És ez nemcsak a hétköznapi cikkek esetében van így, hanem ingatlan, autó, bútor, sőt elektronikai cikkek vásárlásakor is.

Új fejlemény az is, hogy a férfiak is egyre kevésbé elégedettek a külsejükkel: 40 százalékuk nincs kibékülve a súlyával, minden negyedik fogyni szeretne, 13 százalékuk pedig hízni. És egyre több időt töltenek a konyhában: azt az állítást, hogy "szívesen főzök", 2007 óta a magyar férfiak többsége igaznak érzi magáról. - Az is kiderült, hogy nem akarják átvenni valamennyi női szerepet, "őrzik a bástyáikat", úgy érzik, hogy éppen elég teher nehezedik rájuk a munkaerőpiacon - tette hozzá Steigervald Krisztián.

- Egyre többet, lassan túl sokat várunk a férfiaktól - véli Törőcsik Mária trendkutató is. Szerinte már szinte nem is érdemes "a magyar férfiakról" beszélni, annyira sokféle csoportjuk van, akikhez külön-külön kell szólni, akiket más-más üzenetekkel lehet fogyasztásra bírni. Bár szinte minden, Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban létező csoport megjelent Magyarországon, egyelőre kevesen vannak, túlnyomórészt a városi, képzett férfiak tartoznak ezekbe az
új csoportokba, a falvakban még mindig többségben vannak a hagyományos értékrendet vallók.

A fiatal, 20-30-as városi korosztályban viszont egyre több a kutatók által "parazita szinglinek" nevezett férfi, aki annak ellenére, hogy van jövedelme, a szüleivel él, élvezi az édesanyja vezette háztartás előnyeit. De megjelentek az úgynevezett wimpsterek is, ők nem a szüleikkel, hanem jobban kereső barátnőjükkel, élettársukkal tartatják el magukat. Ami a családos férfiakat illeti, itthon is léteznek már úgynevezett szuperapák, akik nemcsak a munkahelyükön igyekeznek száz százalékot nyújtani, hanem a gyereknevelésben is. - Sok nagyvárosi értelmiségi nő elvárja, hogy a társa a terhesség első percétől mindenből vegye ki a részét: kísérje el a vizsgálatokra, később pedig közel ugyanannyit játsszon, törődjön a gyerekkel, mint ő - magyarázza a kutató. Törőcsik Mária szerint mindez napi 10-12 óra munka mellett szinte lehetetlen elvárás. És továbbra is léteznek virtuális apák, akik kéthetente-havonta látják a gyerekeiket.

Az idősebb korosztály is változik: dadstereknek nevezik azokat a 60 év körüli férfiakat, akik fiatal felnőtt gyerekeikhez hasonló életet élnek, fiatalos hobbikat űznek. Ők nemritkán új családot alapítanak, és két- három éves gyerekeket terelgetnek jóval fiatalabb feleségükkel. A sokat emlegetett metroszexuális (külsejükkel fokozottan törődő) férfiakra válaszul megjelentek a retroszexuális, szándékoltan nagyon férfias megjelenésre törekvő férfiak. Egyre többen vannak a "Pán Péterek", akik egyszerűen nem akarnak felnőni, megrekedtek a tízes éveik végén, a húszas éveik elején. Gyakori partner- és munkahelyváltás jellemzi őket. A "nyuszik" csoportjába tartozó férfiak sem tudnak mit kezdeni a megváltozott elvárásokkal, erős nőkre várnak, akik vezetik őket, eligazítják az új helyzetben. Szintén a férfiszerepek átalakulására válaszul jelentek meg az ősférfiak. Ők leginkább a férfiasnak tartott tevékenységekben, focinézés, italozás közben érzik jól magukat, gyakran agresszívak és nőgyűlölők. Végül, akárcsak a nők körében, a fiatal férfiak között is egyre több a kényszerszingli. Csakhogy amíg a női szinglik a nagyvárosi, diplomás nők közül kerülnek ki, addig a férfiak kistelepüléseken élnek, és alacsony iskolázottságúak.

Törőcsik Mária kiemelte: az "új" férfiaknak olyan elvárásoknak kell megfelelniük, amiket a nők alkalomról alkalomra, helyzettől függően újraalkotnak. Ezért sokszor ellentmondásosak az elvárások, ami nagy terhet ró a férfiakra. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a diplomások 60 százaléka már nő, a diploma pedig még mindig több fizetést, minőségibb életet és jobb egészséget jelent. - El kell gondolkodnunk azon, hogy ha ez a tendencia folytatódik, mi lesz a férfiakkal.

http://nol.hu/belfold/20091112-pan_peterektol_a_szuperapakig