2009/04/18
Fodor Éva
Fodor Éva: A női emancipáció Magyarországon és Ausztriában, 1972–1992. Szociológiai Szemle 2003/1. 28–54.
Fuchs, Victor R.
Victor R. Fuchs: A nemek közötti gazdasági egyenlőtlenségekről. Nemzeti Tankönyvkiadó, 2003
"A munkapiacon még mindig széles körű a foglalkozási szegregáció, a nők sokkal nagyobb valószínűséggel dolgoznak részmunkaidőben, és még mindig sokkal kevesebbet keresnek óránként. Otthon továbbra is a nők végzik a gyermekgondozási és a többi nem piaci munka zömét (...) Messze van még a megvalósulástól a nők célja, hogy elérjék a gazdasági egyenlőséget. Milyen természetű és mérétékű a nemek közötti egyenlőtlenség a gazdasági életben? Miből ered? Hogyan változott? Milyen akadályai vannak a további változásoknak? Szükség van-e arra, hogy a társadalompolitika befolyást gyakoroljon erre a kérdésre? Ha igen, hogyan? És milyen következményekkel?"
Fuss, Diana
Diana Fuss : Leszbikus és meleg elmélet: az identitáspolitika kérdése* replika • 33–34 (1998. december): 213–228
Jósika Júlia (1813 – 1893)
Jósika Júlia (1813 – 1893), írónő Kertész Erzsébet: Csipkebolt Brüsszelben. Jósika Júlia életregénye. (2. kiad.) (Rajz: Kondor Lajos.).) Budapest 1982, Móra K
Kádár Judit
Kádár Judit, „»A legerotikusabb magyar írónő« – Erdős Renée”. Nagy Beáta, S. Sárdi Margit (szerk.), 117-124.; Műhely (1997.5): 43-48.
Kádár Judit, „»Költőnők, ti csontos csúnyák« – A huszadik századi magyar női költészet kritikai megítélése”. Alföld (2002.10): 41-55.
Kádár Judit, „»Otthonod az uradé« – Három huszadik századi magyar képes hetilap nőképe”. Médiakutató (2002. tél): 78-94.
Kádár Judit, „»Szerelem, amely nem meri néven nevezni magát« – A szexualitás tabui néhány regény huszadik századi magyar fordításában”. Literatura (2001.4): 427-445.
Kádár Judit, „A »zseniális poétalány« – Erdős Renée szubverzív lírájáról”. Alföld (2001. június): 57-67.
Kádár Judit, „Fábri Anna: »A szép tiltott táj felé« – A magyar írónők története két századforduló között (1795-1905). BUKSZ (1998. tél): 462-467.
Kádár Judit, „Feminista nézőpont az irodalomtudományban”. Helikon (1994.4): 407-416.
Kádár Judit, „Maggie Humm: The Dictionary of Feminist Theory”. Helikon (1994.4): 519.
Kádár Judit, „Miért nincs, ha van – A kortárs nyugati feminista irodalomkritika hatása Magyarországon”. Beszélő (2003.nov): 100-107.
Kádár Judit, „Nem más ez a szerelem (írás a Borgos Anna szerkesztette Előhívott önarcképek című, leszbikus írónők szövegeit tartalmazó antológiáról)”. Élet és Irodalom (2003. aug. 1.): 24.
Kádár Judit, „Női írók – férfi irodalomtörténet-írás”. Kritika (1997.1): 19-21.
Kádár Judit, „Sara Mills - Lynne Pearce - Sue Spaull - Elaine Millard: Feminist Readings – Feminists Reading”. Helikon (1994.4). Kádár Judit, „Séllei Nóra: Lánnyá válik, s írni kezd. 19. századi angol írónők”. Helikon XLVI. 3. (2000): 436-437.
Kádár Judit, „»Költőnők, ti csontos csúnyák« – A huszadik századi magyar női költészet kritikai megítélése”. Alföld (2002.10): 41-55.
Kádár Judit, „»Otthonod az uradé« – Három huszadik századi magyar képes hetilap nőképe”. Médiakutató (2002. tél): 78-94.
Kádár Judit, „»Szerelem, amely nem meri néven nevezni magát« – A szexualitás tabui néhány regény huszadik századi magyar fordításában”. Literatura (2001.4): 427-445.
Kádár Judit, „A »zseniális poétalány« – Erdős Renée szubverzív lírájáról”. Alföld (2001. június): 57-67.
Kádár Judit, „Fábri Anna: »A szép tiltott táj felé« – A magyar írónők története két századforduló között (1795-1905). BUKSZ (1998. tél): 462-467.
Kádár Judit, „Feminista nézőpont az irodalomtudományban”. Helikon (1994.4): 407-416.
Kádár Judit, „Maggie Humm: The Dictionary of Feminist Theory”. Helikon (1994.4): 519.
Kádár Judit, „Miért nincs, ha van – A kortárs nyugati feminista irodalomkritika hatása Magyarországon”. Beszélő (2003.nov): 100-107.
Kádár Judit, „Nem más ez a szerelem (írás a Borgos Anna szerkesztette Előhívott önarcképek című, leszbikus írónők szövegeit tartalmazó antológiáról)”. Élet és Irodalom (2003. aug. 1.): 24.
Kádár Judit, „Női írók – férfi irodalomtörténet-írás”. Kritika (1997.1): 19-21.
Kádár Judit, „Sara Mills - Lynne Pearce - Sue Spaull - Elaine Millard: Feminist Readings – Feminists Reading”. Helikon (1994.4). Kádár Judit, „Séllei Nóra: Lánnyá válik, s írni kezd. 19. századi angol írónők”. Helikon XLVI. 3. (2000): 436-437.
Kántorné Engelhardt Anna
Kántorné Engelhardt Anna (1791 – 1854), színésznő Kertész Erzsébet: Az első Gertrudis. Kántorné életregénye. (Ill. Kondor Lajos.) Budapest 1970, Móra K., 381 p. (Csíkos könyvek.)
Ignotus
IGNOTUS: EMMA ASSZONY LEVELEI
EGY NŐIMITÁTOR A NŐEMANCIPÁCIÓÉRT
MAGYAR HÍRMONDÓ SOROZAT, 1985
Előszó Mit ér a nő, ha férfi? (Kardos Péter) 7 Emma asszony levelei Trics-tracs 33 Levél a hétről 38 Levél az unalomról 44 Divatlevél 52 Levél a hétről 59 Lyányok a börzén. Kóbor Tamásnak 67 Levél 74 Levél a hétről 81 Piruló kisasszonykák 88 Üzenetek 97 Levél sok mindenről 104 Erkölcsös levél 111 Levél a szőlőből 118 Levél asszonyokról meg professzorokról 126 Levél katonadolgokról 134 Levél igazságokról 142 Levél arisztokratákról 149 Levél női dolgokról 150 Levél az emberi testről 163 Levél öregekről és fiatalokról 171 Levél a jó erkölcsökről 177 Levél a közéletről és nagypolitikáról 186 Levél a családok ünnepéről 193 Levél ködös problémákról 203 Levél az asszonyok dolgáról 212 Levél levelekről 220 Levél iskolai dolgokról 228 Levél költői szerelmekről 237 Levél méla akkordokból 245 Levél címekről és rangokról 251 Levél gyermeki dolgokról 258 Levél a holnap asszonyairól 265 Levél a nők gazdasági helyzetéről 271 Levél Mariska húgomhoz 278 Levél a hétről 286 Levél vidéki dolgokról 294 Levél arról, hogy nem kapok szakácsnét 303 Jegyzetek 311
EGY NŐIMITÁTOR A NŐEMANCIPÁCIÓÉRT
MAGYAR HÍRMONDÓ SOROZAT, 1985
Előszó Mit ér a nő, ha férfi? (Kardos Péter) 7 Emma asszony levelei Trics-tracs 33 Levél a hétről 38 Levél az unalomról 44 Divatlevél 52 Levél a hétről 59 Lyányok a börzén. Kóbor Tamásnak 67 Levél 74 Levél a hétről 81 Piruló kisasszonykák 88 Üzenetek 97 Levél sok mindenről 104 Erkölcsös levél 111 Levél a szőlőből 118 Levél asszonyokról meg professzorokról 126 Levél katonadolgokról 134 Levél igazságokról 142 Levél arisztokratákról 149 Levél női dolgokról 150 Levél az emberi testről 163 Levél öregekről és fiatalokról 171 Levél a jó erkölcsökről 177 Levél a közéletről és nagypolitikáról 186 Levél a családok ünnepéről 193 Levél ködös problémákról 203 Levél az asszonyok dolgáról 212 Levél levelekről 220 Levél iskolai dolgokról 228 Levél költői szerelmekről 237 Levél méla akkordokból 245 Levél címekről és rangokról 251 Levél gyermeki dolgokról 258 Levél a holnap asszonyairól 265 Levél a nők gazdasági helyzetéről 271 Levél Mariska húgomhoz 278 Levél a hétről 286 Levél vidéki dolgokról 294 Levél arról, hogy nem kapok szakácsnét 303 Jegyzetek 311
Várnai Zseni: Öreg nő sóhajt
Várnai Zseni: Öreg nő sóhajt
Csak addig fájt, amíg harcoltam érte,
amíg a lelkem égőn rátapadt,
s egy reggelen rájöttem, hogy hiába:
az ifjúság már tőlem elszaladt.
Lemostam minden kendőzést magamról,
hajamat sem festettem újra már,
mint vert vezér, a fegyverem leraktam,
s olyan vagyok most, mint egy téli táj.
Mint a felhőkbe nyúló hegytetőkön,
fejemen, ím, örökös hó ragyog,
így hordozom ezüstös koronámat,
és hófehéren újra szép vagyok.
E szépség más, mint volt az ifjúságé,
nincs benne tűz, és nincsen küzdelem
magas hegycsúcsra nem csap lenti lárma,
és ez a szépség nem lesz hűtelen.
Olvasgatok, sétálok, eltűnődöm
az életen, mely szép és változó,
hullámok jönnek, mennek, elsimulnak,
így hömpölyög a nagy és mély folyó.
Lassúdan járok, fűszálat se sértsek,
mert minden élet mérhetetlen kincs,
napnyugtát, holdat, csillagokat nézek,
Ó, mennyi nagyság, s vége soha sincs!
Csak addig fájt, amíg harcoltam érte,
amíg a lelkem égőn rátapadt,
s egy reggelen rájöttem, hogy hiába:
az ifjúság már tőlem elszaladt.
Lemostam minden kendőzést magamról,
hajamat sem festettem újra már,
mint vert vezér, a fegyverem leraktam,
s olyan vagyok most, mint egy téli táj.
Mint a felhőkbe nyúló hegytetőkön,
fejemen, ím, örökös hó ragyog,
így hordozom ezüstös koronámat,
és hófehéren újra szép vagyok.
E szépség más, mint volt az ifjúságé,
nincs benne tűz, és nincsen küzdelem
magas hegycsúcsra nem csap lenti lárma,
és ez a szépség nem lesz hűtelen.
Olvasgatok, sétálok, eltűnődöm
az életen, mely szép és változó,
hullámok jönnek, mennek, elsimulnak,
így hömpölyög a nagy és mély folyó.
Lassúdan járok, fűszálat se sértsek,
mert minden élet mérhetetlen kincs,
napnyugtát, holdat, csillagokat nézek,
Ó, mennyi nagyság, s vége soha sincs!
Nancy Chodorow
Nancy Chodorow: Feminizmus, nőiség és Freud. In: Csabai Márta - Erős Ferenc (szerk.): Freud titokzatos tárgya. Pszichoanalízis és női szexualitás. Új Mandátum, Budapest, 1997.
"(...) a női szocializáció megértéséhez, valamint ahhoz, hogy felismerjük, hogyan is válnak a nők azzá, amikké végül válnak, nincs szükség egy, a tudattalannal és az intrapszichikus tartalmakkal dolgozó, misztikus és komplikált elméletre. Ennek semmi köze nincs a tudattalanhoz, teljesen nyilvánvaló a hétköznapi életben is. A gyerekek egy férfiak által dominált társadalomban nőnek fel, ahol születésük pillanatától fogva rózsaszínű, illetve világoskék takarót kapnak, autókkal vagy babákkal játszanak, szexista tartalmú könyveket olvasnak, és a nemeket élesen elválasztó iskolákba járnak. A lányok megtanulják, hogy jónak kell lenniük és a férfiak kedvében kell járniuk, míg a fiúktól azt várják el, hogy erősek legyenek és így tovább. A “társadalom" értékeket ír elő az emberek számára, s a társadalmi elvárások figyelembevételével kell alakítanunk viselkedésünket. A “társadalom" elvárja, hogy a nők ne érjenek el túl sokat az életben, ne legyenek aktívak, ezért a nők nem is ilyenek. Az emberek a társadalmi helyzetükkel összhangban cselekszenek a mindenkori jutalmak reményében."
Bozzay Margit
Bozzay Margit: A lecke vége. Dovin-Muru Kft. Budapest. (26. old)
"A nő: azt szereti, akit akar … Attól hoz gyereket a világra, akitől akar … Akkor, amikor akar … Egyetlen nőt sem lehet rákényszeríteni a csókra, ölelésre, megtermékenyülésre, ha … nem akarja … Miért szülnek hát, amikor az egész világon csak fegyvereket gyártanak és amikor tudják, hogy a fegyverekkel ölni akarnak. Miért nem állítják meg a rombolást, a férfiak őrjöngését, hatalmi vágyát azzal, hogy … nem adnak hozzá embert … Csak tíz évig ne születne gyermek, majd bezárnák a fegyvergyárakat és majd nem keresnének olyan halálsugarakat, amelyek kilométerekre hatnak. Mert gyerek nélkül … nincs diktátor … Majd megváltozik akkor a világ képe és a férfiak gondolkodása. De ez az ötlet úgyis hiábavaló. A nők sem értelmesebbek, mint a férfiak, őket is, mint a férfiakat; az ösztönük vezeti. Be vannak fogva ösztönük igájába és szülik a gyerekeket. Évmilliók óta szülik, hogy fáraóknak legyen rabszolgájuk és a hadvezéreknek, diktátoroknak, cézároknak legyen katonájuk ... … majd megváltozik akkor a világ képe és a férfiak gondolkodása."
1982. évi 10. törvényerejű rendelet
1982. évi 10. törvényerejű rendelet a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról 1979. december 18-án New Yorkban elfogadott egyezmény kihirdetéséről
Lehmann Hedvig
Lehmann Hedvig: Nők a helyi közéletben. In: Beszélő, 2000. április.
"Az 1998-as önkormányzati választásokon – egyéni jelöltként vagy listán – induló 101 562 jelölt között 77 522 férfit, s mindössze 24 040 nőt regisztráltak, azaz arányuk 76:24 volt, miközben a nők részaránya a felnőtt lakosságon belül valamivel meghaladja a férfiakét. Még nagyobb volt a különbség a polgármesterjelöltek között: 84 százalékuk volt férfi, s 16 nő, a parlamenti választásokon pedig mindössze a képviselőjelöltek kb. 10 százaléka volt nő.(...) Hogyan kerülnek a helyi közösségekben vezető szerepet betöltő nők erre a pályára? Mi motiválja őket? Erre a kérdésekre kerestük elsőként a választ a mélyinterjúkban."
"Az 1998-as önkormányzati választásokon – egyéni jelöltként vagy listán – induló 101 562 jelölt között 77 522 férfit, s mindössze 24 040 nőt regisztráltak, azaz arányuk 76:24 volt, miközben a nők részaránya a felnőtt lakosságon belül valamivel meghaladja a férfiakét. Még nagyobb volt a különbség a polgármesterjelöltek között: 84 százalékuk volt férfi, s 16 nő, a parlamenti választásokon pedig mindössze a képviselőjelöltek kb. 10 százaléka volt nő.(...) Hogyan kerülnek a helyi közösségekben vezető szerepet betöltő nők erre a pályára? Mi motiválja őket? Erre a kérdésekre kerestük elsőként a választ a mélyinterjúkban."
Lerner, Gerda
Lerner, Gerda. (1993) The Creation of Feminist Consciousness. From the Middle Ages to Eighteen-seventy. Oxford University Press. New York and Oxford.
"A patriarchális társadalmi berendezkedés egyeduralkodó közegében, - mely meghatározó volt az értékek, gondolkodásmód és intézmények és a rendelkezésre álló gazdasági és intellektuális források elosztása tekintetében - a nőknek valóságos "harcot" kellett vívni ahhoz, hogy kialakíthassák feminista tudatukat és identitásukat. A feminista tudat a legáltalánosabb megfogalmazásban azt jelenti, hogy a nők felismerték, azaz tudatára ébredtek társadalmi helyzetüknek - átgondolták helyzetüket a társadalomban és arra a következtetésre jutottak, hogy ők -mint nők a társadalom és kultúra szempontjából egy alárendelt csoport tagjai. Ebből az alárendeltségből fakadóan a hagyományos / patriarchális berendezkedésű társadalmakban sok-sok sérelem, előnytelen helyzet és degradáló megkülönböztetés érte és éri őket. Felismerésük szerint ezt az alárendelt helyzetet nem a természet alakította így, hanem az emberi társadalom és kultúra, a férfi dominancia biztosítására és a hatalomban lévő csoportok "jóléte" kiszolgálásának eszközeként. Ha tehát ez így van, azaz a nők alacsonyabb-rendűsége nem biológiai tényező - márpedig erre nincsenek bizonyítékok - akkor ez az igazságtalan és egyenlőtlen társadalmi berendezkedés megváltoztatható. A nőknek együtt kell gondolkodniuk és munkálkodniuk azon, hogy ezek az állapotok megváltozzanak, és a nők számára előnytelenségeket hagyományozó társadalmi szokások és intézmények megszűnjenek. A nőknek maguknak kell kialakítaniuk egy olyan társadalmi szerkezet koncepcióját és mikéntjeit, amelyben a nők és férfiak egyaránt autonómiát élveznek és maguk dönthetnek identitásukról, társadalmi szerepeik meghatározásáról és a társadalmi részvételük mikéntjéről."
"A patriarchális társadalmi berendezkedés egyeduralkodó közegében, - mely meghatározó volt az értékek, gondolkodásmód és intézmények és a rendelkezésre álló gazdasági és intellektuális források elosztása tekintetében - a nőknek valóságos "harcot" kellett vívni ahhoz, hogy kialakíthassák feminista tudatukat és identitásukat. A feminista tudat a legáltalánosabb megfogalmazásban azt jelenti, hogy a nők felismerték, azaz tudatára ébredtek társadalmi helyzetüknek - átgondolták helyzetüket a társadalomban és arra a következtetésre jutottak, hogy ők -mint nők a társadalom és kultúra szempontjából egy alárendelt csoport tagjai. Ebből az alárendeltségből fakadóan a hagyományos / patriarchális berendezkedésű társadalmakban sok-sok sérelem, előnytelen helyzet és degradáló megkülönböztetés érte és éri őket. Felismerésük szerint ezt az alárendelt helyzetet nem a természet alakította így, hanem az emberi társadalom és kultúra, a férfi dominancia biztosítására és a hatalomban lévő csoportok "jóléte" kiszolgálásának eszközeként. Ha tehát ez így van, azaz a nők alacsonyabb-rendűsége nem biológiai tényező - márpedig erre nincsenek bizonyítékok - akkor ez az igazságtalan és egyenlőtlen társadalmi berendezkedés megváltoztatható. A nőknek együtt kell gondolkodniuk és munkálkodniuk azon, hogy ezek az állapotok megváltozzanak, és a nők számára előnytelenségeket hagyományozó társadalmi szokások és intézmények megszűnjenek. A nőknek maguknak kell kialakítaniuk egy olyan társadalmi szerkezet koncepcióját és mikéntjeit, amelyben a nők és férfiak egyaránt autonómiát élveznek és maguk dönthetnek identitásukról, társadalmi szerepeik meghatározásáról és a társadalmi részvételük mikéntjéről."
Vincze Teréz
Vincze Teréz: Feminizmus és film. (Előadássorozat a Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola Közművelődési Tanszéke és a Metropolis filmelméleti és filmtörténeti folyóirat szervezésében.) Esztergom, 2001. április 19. - április 21.
"Az előadássorozat célja (...) az volt, hogy felhívja a figyelmet egy, Nyugaton már kanonizálódott elmélet eredményeinek alkalmazhatóságára, alkalmazásának fontosságára. Sajnálatos módon a filmről folytatott tudományos diskurzus a feminizmus tekintetében közel harminc éves lemaradásban van nálunk, hiszen most jelennek meg először magyarul azok az alapvető szövegek, melyeket a filmtudományban már évtizedek óta kötelező ismerni. A rendezvény szervezői és a Metropolis feminista számának szerkesztői remélik, hogy ez az esemény és a Metropolis feminista száma is hozzájárulhat ahhoz, hogy a magyar filmtudományos köznyelvbe és kritikába lassan beemelődjenek a feminista elméletek legfontosabb eredményei."
"Az előadássorozat célja (...) az volt, hogy felhívja a figyelmet egy, Nyugaton már kanonizálódott elmélet eredményeinek alkalmazhatóságára, alkalmazásának fontosságára. Sajnálatos módon a filmről folytatott tudományos diskurzus a feminizmus tekintetében közel harminc éves lemaradásban van nálunk, hiszen most jelennek meg először magyarul azok az alapvető szövegek, melyeket a filmtudományban már évtizedek óta kötelező ismerni. A rendezvény szervezői és a Metropolis feminista számának szerkesztői remélik, hogy ez az esemény és a Metropolis feminista száma is hozzájárulhat ahhoz, hogy a magyar filmtudományos köznyelvbe és kritikába lassan beemelődjenek a feminista elméletek legfontosabb eredményei."
Váriné Szilágyi Ibolya
Váriné Szilágyi Ibolya: A metaforák szerepe és hatalma a két nemről való gondolkodásban. Recenzió. Helen Haste: The Sexual Metaphor (Harvester Wheatsheaf, 1993.
"A dualizmus és a polaritás következtében a Másság, a két nem Mássága egyenlővé válik az Ellentéttel, a nő egyenlő lesz a „nem férfi”-val, így egyik félnek sem, de kivált a mindig a férfihoz viszonyított nő „nőiességének” nem lehet saját autentikus önmeghatározása. Ehelyett gyakran mutatják be az életben, az irodalomban, a művészetben, a szexualitásban gyengének, érzékenynek, irracionálisnak, engedelmesnek és függőnek, kevésbé ambiciózusnak és intelligensnek, szemben a kemény, objektív, racionális, önálló, ambiciózus férfival."
"A dualizmus és a polaritás következtében a Másság, a két nem Mássága egyenlővé válik az Ellentéttel, a nő egyenlő lesz a „nem férfi”-val, így egyik félnek sem, de kivált a mindig a férfihoz viszonyított nő „nőiességének” nem lehet saját autentikus önmeghatározása. Ehelyett gyakran mutatják be az életben, az irodalomban, a művészetben, a szexualitásban gyengének, érzékenynek, irracionálisnak, engedelmesnek és függőnek, kevésbé ambiciózusnak és intelligensnek, szemben a kemény, objektív, racionális, önálló, ambiciózus férfival."
M. Bagossy Éva
M. Bagossy Éva: Veres Pálné. A Veres Pálné Gimnázium Kiadványa, Budapest, 1996.
"Már régóta mélyen és komolyan foglalkoztatták Veres Pálnét a nők jobb nevelése és általánosabb, tudományosabb műveltsége szükségességének kérdései. Ez a probléma annyira megérett benne, hogy "a pohár tele lett". Csak az utolsó csepp hiányzott. Ez a csepp, mely Veres Pálnét végleges elhatározásra késztette, Madách akadémiai székfoglalója volt, melyben a költő a nőről értekezett. A székfoglaló 1864-ben jelent meg Arany János "Koszorú" című folyóiratában, és Veres Pálné alig várta, hogy a jóbarát értekezését megismerhesse. De méltó megdöbbenéssel és felháborodással olvasta Madách véleményét a nőről: "Ó mindig csak a szenvedő, sohasem a beható elemet képviseli s innen, míg a dilettantizmus legkedvesebb contingensét [hányadát] szolgáltatja, soha a művészetet és tudományt előre nem viszi." Majd még ezt írja: "A nő alárendelt testi és lelki ereje védelmet, ápolást keres, s az erősebb férfi lelkében épp oly érzéseket kelt, mint az elhagyott gyermek, a hervadó virág, a megdermedt madár."Veres Pálné eddig azt hitte, hogy a nőről táplált lenéző általános vélemény csak öröklött előítélet, és elfogult, rövidlátó elmék elképzelése. Most már láthatta, hogy ha az írói vénával megáldott, szellemi étékekben gazdag férfinak ez a véleménye. Ki ráadásul a család egyik legjobb barátja, mit várhat ő, a nőnevelés apostola, munkája során. De hatalmas lendülettel elkezdett tevékenysége előtt nem vette tekintetbe az akadályokat. Saját tapasztalataiból meg volt győződve arról, hogy nem maga a nő az oka annak, hogy a férfiak ily kevésre becsülik. Ezért különösen megdöbbentette, hogy még az oly nagy elmének is, mint "Az ember tragédiája" megalkotója, ilyen véleménye lehet."
"Már régóta mélyen és komolyan foglalkoztatták Veres Pálnét a nők jobb nevelése és általánosabb, tudományosabb műveltsége szükségességének kérdései. Ez a probléma annyira megérett benne, hogy "a pohár tele lett". Csak az utolsó csepp hiányzott. Ez a csepp, mely Veres Pálnét végleges elhatározásra késztette, Madách akadémiai székfoglalója volt, melyben a költő a nőről értekezett. A székfoglaló 1864-ben jelent meg Arany János "Koszorú" című folyóiratában, és Veres Pálné alig várta, hogy a jóbarát értekezését megismerhesse. De méltó megdöbbenéssel és felháborodással olvasta Madách véleményét a nőről: "Ó mindig csak a szenvedő, sohasem a beható elemet képviseli s innen, míg a dilettantizmus legkedvesebb contingensét [hányadát] szolgáltatja, soha a művészetet és tudományt előre nem viszi." Majd még ezt írja: "A nő alárendelt testi és lelki ereje védelmet, ápolást keres, s az erősebb férfi lelkében épp oly érzéseket kelt, mint az elhagyott gyermek, a hervadó virág, a megdermedt madár."Veres Pálné eddig azt hitte, hogy a nőről táplált lenéző általános vélemény csak öröklött előítélet, és elfogult, rövidlátó elmék elképzelése. Most már láthatta, hogy ha az írói vénával megáldott, szellemi étékekben gazdag férfinak ez a véleménye. Ki ráadásul a család egyik legjobb barátja, mit várhat ő, a nőnevelés apostola, munkája során. De hatalmas lendülettel elkezdett tevékenysége előtt nem vette tekintetbe az akadályokat. Saját tapasztalataiból meg volt győződve arról, hogy nem maga a nő az oka annak, hogy a férfiak ily kevésre becsülik. Ezért különösen megdöbbentette, hogy még az oly nagy elmének is, mint "Az ember tragédiája" megalkotója, ilyen véleménye lehet."
Featherstone, Mike
Featherstone, Mike, Mike Hepworth, Bryan S. Turner (szerk.): A test. Társadalmi fejlődés, kulturális teória. Ford.: Erdei Pálma. Jószöveg Műhely Kiadó, Budapest, 1997.
Csabai Márta: Bőrbe kötve - a test könyvei. [online] In: Buksz, 1998/2. A testedzés, a test határainak éles kontúrokkal való megrajzolása, megszilárdítása, megkeményítése sokak szerint századunk egyik leghatékonyabb normalizáló eszköze. Ha a testet úgy tekintjük, mint a hatalom által definiált társadalmi és szexuális normák szó szerinti megtestesülését, a szépség és egészség kérdései hangsúlyozottan szociopolitikai problémák lesznek. A testiség így az engedelmesség és a lázadás nyilvánvaló eszközévé válhat. A fogyasztói társadalomban azonban ez igen ellentmondásos viszonyulásokat hoz létre, hiszen – ahogy Mike Featherstone is írja – a fogyasztói kultúra a testet kiáltotta ki az öröm hordozójává, a testet, amely egyszerre vágyat keltő és vágyakozó. (...) Megállapíthatjuk, hogy a jelenkori fogyasztói kultúra egyfajta „double-bind" [kettős kötés] helyzetet alakít ki, egyszerre hangsúlyozva a fogyasztást mint evést és mint koplalást vagy fogyókúrázást, ily módon a bulimiás (a mértéktelen evési késztetés és az ételtől, kövérségtől való undor hálójában vergődő) személy viselkedését állítva követendő normaként. Ha a szójátéknál maradunk, a magyar kifejezés, fogyasztói társadalom tökéletesen megfogalmazza ezt az ambivalenciát. Ennek egyik végpontját jelzi az anorexia nervosa nevezetű kórkép, amely korunk hisztériájává vált. Míg a második világháború előtt kifejezetten ritkának tekintették ezt a viselkedészavart, mára rendkívül elterjedtté vált, elsősorban a nők körében, párhuzamosan azzal, ahogyan a hisztéria klasszikus formái szinte teljesen eltűntek.
Csabai Márta: Bőrbe kötve - a test könyvei. [online] In: Buksz, 1998/2. A testedzés, a test határainak éles kontúrokkal való megrajzolása, megszilárdítása, megkeményítése sokak szerint századunk egyik leghatékonyabb normalizáló eszköze. Ha a testet úgy tekintjük, mint a hatalom által definiált társadalmi és szexuális normák szó szerinti megtestesülését, a szépség és egészség kérdései hangsúlyozottan szociopolitikai problémák lesznek. A testiség így az engedelmesség és a lázadás nyilvánvaló eszközévé válhat. A fogyasztói társadalomban azonban ez igen ellentmondásos viszonyulásokat hoz létre, hiszen – ahogy Mike Featherstone is írja – a fogyasztói kultúra a testet kiáltotta ki az öröm hordozójává, a testet, amely egyszerre vágyat keltő és vágyakozó. (...) Megállapíthatjuk, hogy a jelenkori fogyasztói kultúra egyfajta „double-bind" [kettős kötés] helyzetet alakít ki, egyszerre hangsúlyozva a fogyasztást mint evést és mint koplalást vagy fogyókúrázást, ily módon a bulimiás (a mértéktelen evési késztetés és az ételtől, kövérségtől való undor hálójában vergődő) személy viselkedését állítva követendő normaként. Ha a szójátéknál maradunk, a magyar kifejezés, fogyasztói társadalom tökéletesen megfogalmazza ezt az ambivalenciát. Ennek egyik végpontját jelzi az anorexia nervosa nevezetű kórkép, amely korunk hisztériájává vált. Míg a második világháború előtt kifejezetten ritkának tekintették ezt a viselkedészavart, mára rendkívül elterjedtté vált, elsősorban a nők körében, párhuzamosan azzal, ahogyan a hisztéria klasszikus formái szinte teljesen eltűntek.
Freud, Sigmund
Freud, Sigmund: Három értekezés a szexualitásról. Kötet Kiadó. Nyíregyháza, 1995.
"Az erogén zónák autoerotikus működtetése azonban mind a két nemnél azonos, s ez a megegyezés lehetetlenné teszi, hogy a nemi elkülönülés, amint az a pubertás után létesül, a gyermekkorban létrejöjjön. Tekintve a nemiség autoerotikus és maszturbációs nyilvánulásait, felállíthatnók azt a tételt, hogy a kis leányok nemisége mindenképp fiús jellegű. Sőt, ha egyáltalán tudnánk a "férfiasság" és "nőiesség" fogalmába határozott tartalmat önteni, az az állítás is védelmezhető volna, hogy a libidónak rendszerűen és törvényszerűen férfias a természete, mutatkozzék akár férfinál, akár nőnél, s eltekintve attól is, hogy a tárgya férfi-e vagy nő."
"Az erogén zónák autoerotikus működtetése azonban mind a két nemnél azonos, s ez a megegyezés lehetetlenné teszi, hogy a nemi elkülönülés, amint az a pubertás után létesül, a gyermekkorban létrejöjjön. Tekintve a nemiség autoerotikus és maszturbációs nyilvánulásait, felállíthatnók azt a tételt, hogy a kis leányok nemisége mindenképp fiús jellegű. Sőt, ha egyáltalán tudnánk a "férfiasság" és "nőiesség" fogalmába határozott tartalmat önteni, az az állítás is védelmezhető volna, hogy a libidónak rendszerűen és törvényszerűen férfias a természete, mutatkozzék akár férfinál, akár nőnél, s eltekintve attól is, hogy a tárgya férfi-e vagy nő."
Subscribe to:
Posts (Atom)
