Orisek Andrea

Orisek Andrea: Ének Debóráról. A Magyarországi Református Egyház lelkésznőinek helyzete. Szociológiai Szemle, 1999/3.

"A Magyarországi Református Egyház azok közé a felekezetek közé tartozik, amelyek egyházi törvénye engedi a nők pappá szentelését. Sőt mi több, gyakran azonosítják a női lelkészséget a református vallással, mivel az országban ez a legnagyobb olyan felekezet, amely női lelkészeket is szentel. Azt már valószínűleg csak kevesen tudják, hogy a közelmúltig korántsem volt egyértelmű kérdés a nők pappá szentelése. A lelkésszé szentelés kérdése természetesen teológiai érvelésen alapul, ezért elhagyhatatlan, a jobb megértés érdekében, a teológiai nézőpont. (Maga az érvrendszer is erősen biblikus, amellyel támogatták, illetve támadták a női papság lehetőségét, valamint jelenleg megkérdőjelezik az egyházi vezetésben való női részvételt.) "

Margaret Atwood

Margaret Atwood: A női test. Lettre 25. szám. 1997. nyár

"A Női Testet sok mindenre lehet használni. Volt már ajtón kopogtató, sörbontó, óra ketyegő hassal, használták lámpaburák tartójaként, diótörőnek, csak össze kellett nyomni a rézlábakat, és már jött is ki a dió. Tart fáklyákat, emel a magasba győzelmi koszorúkat, rézszárnyakat növeszt, és neoncsillagok alkotta gyűrűt tart a levegőben; egész épületek nyugszanak márványfején. Árul autót, sört, borotválkozás utáni arcszeszt, cigarettát és röviditalt; árul fogyókúrás ételeket és gyémántot, és ajzószert apró kristályüvegcsékben. Ez hát az arc, amely már ezernyi terméket dobott a piacra? Naná, hogy ez, de te csak ne fantáziálgass, drágám, ebbôl a mosolyból tizenkettő egy tucat. De a Női Test nemcsak árul, hanem őt magát is árulják. Ebbe vagy abba az országba beárad, berepül, jószerivel bevonszolja magát a pénz, az egyik pénzzel tömött öltöny jön a másik után, nem tudván ellenállni azon szőrtelen, alig tizenéves lábak vonzásának. Figyelj csak, te is hozzá akarsz járulni az ország adósságának a csökkentéséhez vagy nem? Hát nincsenek hazafias érzületeid? Na látod, erről van szó. Így kell ezt csinálni, kislány. "

Kristeva, Julia

Julia Kristeva: Az anyaságról. Lettre 25. szám. 1997. nyár

"Az anyává levés, a terhesség csak két beszédmódot tudott találni önnön megjelölésére: a tudományt, amely, lévén objektív, nem foglalkozik az alannyal, műveleteinek anyai terepével; és a keresztény (főként az ortodox) teológiát, amely viszont csak úgy beszél róla, mint ami másutt lehetetlen lenne, mint valami szent nem evilágiról, mint az isteni mivolt tartályáról, mint arról a szellemről, amely az embert a kimondhatatlan istenihez köti, mint a transzcendencia végső (szükségképpen szűzi és mennybevitelre szánt) támaszáról. Az anyai test révén (a maga szűziességében és szűzmáriás elszenderedésében) a keresztényi gondolkodás ravaszsága egy olyan tárgyat teremt, ahol a tárgy és az ige elválik egymástól, felaprózódnak, elhalványulnak. És a világi humanizmus átveszi ezt a tárgyteremtést: az anya kultusza – gyöngédség, szeretet, a társadalmi konzervativizmus melegágya."