Somlai Péter: Szocializáció.

Somlai Péter: Szocializáció. A kulturális átörökítés és a társadalmi beilleszkedés folyamata. Corvina Kiadó, Budapest, 1997.

Sztrinkóné Nagy Irén: A női szerep változásai és a reformpedagógia.

Sztrinkóné Nagy Irén: A női szerep változásai és a reformpedagógia. In Iskolakultúra, 2005/2. 63-68. old.

Teleki Blanka: Szózat a főrendű nők nevelése ügyében.

Teleki Blanka: Szózat a főrendű nők nevelése ügyében. Pesti Hírlap 1845. december 9.

Thun Éva: “Hagyományos" pedagógia, feminista pedagógia.

Thun Éva: “Hagyományos" pedagógia, feminista pedagógia. In: Educatio, 5. évf. 3. szám (1996 - ősz): 404-416. old.

Tímár Judit

Tímár Judit: A nők tanulmányozása a földrajzban, avagy van-e létjogosultsága a feminista geográfiának Magyarországon? pp. 1-15. In: Tér és Társadalom, 1-2. 1993.

Kaari Utrio: Éva lányai. Az európai nő története.

Utrio, Kaari: Éva lányai. Az európai nő története. Corvina Könyvkiadó, Budapest, 1989.

Martha Nussbaum

Nussbaum, Martha: A feministák és a filozófia. BUKSZ, 1996/ 1. 103-109.
Nussbaum, Martha: Társadalomtudomány női szemmel. Valóság, 1998/7. 125-127.

Julia Kristeva

Kristeva, Julia: A nők kora. In Freud titokzatos tárgya. Pszichoanalízis és női szexualitás. Szerk. Csabai Márta és Erős Ferenc. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest. 1997. 237-255.

Madonna Kolbenschlag

Kolbenschlag; Madonna: Búcsúcsók Csipkerózsikának. Csokonai Kiadó, Debrecen, 1999.

Adamik Mária

Adamik Mária: A Nagy Fehér Üzemmód. In Férfiuralom. Írások nőkről, férfiakról, feminizmusról. Szerk.: Hadas Miklós. Replika Kör, Budapest, 1994. 142-154.

Jessica Benjamin

Benjamin, Jessica: Azonosság és különbözőség. Kísérlet a nemiség kialakulásának "tág körű" értelmezésére. In Freud titokzatos tárgya. Pszichoanalízis és női szexualitás. Szerk.: Csabai Márta - Erős Ferenc. Új Mandátum, Budapest, 1997.

Feszty Masa (1895-1979)

Feszty Masa (1895-1979)
Magyarországi Szent Erzsébet

Erdős Renée [Ehrental Regina]

Erdős Renée [Ehrental Regina]
Érseklél, 1879. május 7. - Budapest, 1956. július 9.

Író. Gyermekéveit Gyõrszigetben töltötte. 14 éves volt, amikor tehetségét, kifejezõkészségét Apa Benedek bencés tanár felismerte, és foglalkozott vele.

16 éves korában került a színiakadémiára. 18 éves korától publikált, elõször verseket, késõbb elbeszélést, regényt is, többek között a Gyõri Hírlapban, bár ismertsége már az egész országra kiterjedt a szerelmi érzést a korabeli konvenciót merészen túlhaladó, zsidó származását szelíd öntudattal hangsúlyozó verseivel. 1910-ben a Kisfaludy Irodalmi Kör tagjává választották.

Késõbb irodalmi termésének nagyobb részét már az elbeszélõ próza teszi ki, és igazi nagy sikereit regényeivel aratta. Élményanyagában, képeiben sok gyõri elemet hordoz, különösen Az új sarj és Az asszony, aki ölt címûek.

1904-tõl Az újság bécsi, majd római, firenzei tudósítója volt. 1905 és 1914 között Rómában élt. 1913-1918-ban Fülep Lajos felesége volt.

M.: Brüsszeli csipke (Bp., 1933.) - Lavinia Tarsin házassága (Bp., 1927.) - A nagy sikoly (Bp., 1923.) - Õsök és ivadékok 1-4. köt. (Bp., 1920-29.) - Santerra bíboros (Bp., 1922.) - Sibillák könyve (Bp., 1918.)

Elek Artúr: NÉGY MAGYAR FESTŐNŐ

Elek Artúr: NÉGY MAGYAR FESTŐNŐ Nyugat · 1927. 7.szám· / · KÉPZŐMŰVÉSZETI FIGYELŐ

Boemm Ritta
Kalivoda Kata
Korb Erzsébet
Feszty Masa

Indira Gandhi

Nők a politikai döntéshozatalban

Nők a politikai döntéshozatalban
Konferencia2006. december 18. 800-1700

Paczka Kornélia

P. Szathmáry István: Nemek arca a filmvásznon.

P. Szathmáry István: Nemek arca a filmvásznon. Muszter, 2005. március

Neményi Mária

Neményi Mária (1999): Csoportkép nőkkel. Budapest: Új Mandátum Kiadó.
Neményi Mária-Kede Anna. Anyák és lányok. Replika, 1999. április , 35. szám.
Neményi Mária: Miért nincs Magyarországon nőmozgalom? in Hadas, Hadas Miklós. (szerk.) (1994) Férfiuralom. Írások nőkről, férfiakról, feminizmusról. Replika Kör. Budapest.
Zsidai Péter: Nők az üvegplafon felett. Beszélgetés Neményi Máriával. Magyar Hírlap, 1999. július 19. szombat.
Neményi Mária. (1994) A kötelező heteroszexualitástól a kötelező feminizmusig. Café Bábel. num. 1-2
Neményi Mária - Tóth Olga: A nők társadalmi szerepének változásai, Ezredforduló, 1998/1.
Neményi Mária (1991) "Abortusz "91", Kritika, 10.
Neményi Mária. (1992) A család szociális reprezentációja. (Kandidátusi értekezés - kézirat.)

Neményi Mária: Férfiak köztársasága.

Neményi Mária: Férfiak köztársasága. Népszabadság, 1997. szeptember 20.
"Nincs olyan interjú, ahol a női közszereplőt ne kérdeznék a családjáról, arról, hogyan tudja öszeegyeztetni női, feleségi, anyai, sőt háziasszonyi szerepét fontos közéleti megbiztásával. Mintha nők esetében csak az lehetne teljes értékű ember, aki, mint Siva istennő, az összes kezével tevékenykedik, mert ezt mind egyszerre várja el tőle a társadalom. Megengedi, hogy a férfivilágba is betegye a lábát, de csak akkor, ha nem hanyagolja el az "igazi", "természetes" kötelességét. A paradox mindebben nemcsak az, hogy az emberiség fenntartásához mindkét nem részvételére szükség van, tehát igencsak kétséges, hogy férfiak nélkül menne-e a prokreatív világ előre, hanem talán méginkább az, hogy a három műszakban dolgozó ápolónők, orvosnők, vagy ne ads isten szövőnők (ha vannak még ilyenek?) esetében ugyanezt a kérdést senki sem teszi fel. Lehet, hogy azért, mert az ápolás, gondoskodás, vagy a ruházat előállítása szintén "igazi" női munka, nem úgy, mint a politizálás, a közügyekbe való belekontárkodás?"

Noszlopi László: A szeretet lélektana és bölcselete.

Noszlopi László: A szeretet lélektana és bölcselete. Pantheon Kiadás, 1944.
Különleges hivatástechnika
140-141. old.


A hivatásnak való odaadás általános emberi hivatásunkat: az értékes emberi életet kell, hogy előmozdítsa. A hivatás ekkor nagy és nélkülözhetetlen jellemnevelő tényező. Ami egy jellemnek nagyvonalúságot tud adni, még szűk életkeretek között is, az a hivatás iránt való odaadás és hűség életen és halálon át.

Férfi és nő hivatása, hogy mindegyik a saját mivoltából folyó, sajátos képességeknek és arravalóságoknak megfelelő feladatokat végezze el az emberiség életében. A férfi a vitalitástól elszakadt szellem képviselője, a nő jobban kötve van a vitális szférához. A férfi a magasság, a nő a mélység. Első a harc, politikum, haladás képviselője, a második a béke, a családi és népi erők őrzője. De azért a nő sajátságos varázsló, sugalmazó képessége megérezhető, mint láthatatlan erő, a vitéz harcos magatartásától a művész alkotásáig, a tudós eredményéig, a férfi minden munkáján. Az anyai vonás az, amely a nő minden erényét és áldásos vonását megalapozza. Ha akár a szerelmi életben, akár más téren az anyai mélységtől elszakad, akkor álnokság, ingatagság ömlik el életén. A férfi ellenben férfiasságában: lovagiasságában és ígéretei beváltásában birtokolja a nőhöz való áldásos viszonyának alapját. A férfi férfiassága és a nő anyaisága (úgy is mondhatnánk: nőiessége, merthiszen ez a nő légmélyebb lénye) a két nem kapcsolatát és közös hivatásbeli munkáját áldásossá, hiányuk átokká teszi.

Női sorsok a XX. században

Női sorsok a XX. században - 1997. december 3 - 1998. február 16

Nagy Borbála

NAGY Borbála
A CSÍKI BOSZORKÁNY
Vajon miféle érdekek állnak amögött, hogy Apor Annát, egy székely nemesi család sarját kivallassák, boszorkányként megégessék? - törik a fejüket a kényes ügy ítélőmesterei. A vádak fertelmesek és hihetetlenül nagyszámúak: papgyilkolás, többrendbeli megrontás, férfierő megkötése, gyújtogatás, bányaomlás előidézése - s minden bizonnyal a havaselvei hadjárat után, az ígért szabadságtól ismét megfosztott, elkeseredett közszékelyek lázadása is Anna praktikáival magyarázható. A regényben megelevenednek a 16-17. századi Erdély figurái: az egymás birtokaira éhező nemesek, a verekedést is vállaló hitvitázók, nyakas nagyasszonyok, mézes-mázos szavú udvari talpnyalók, a finom lelkű, mégis gyilkosságokba, parasztok felnyársalásába keveredő Báthory Zsigmond fejedelem - s háttérben az üszkös városok, a Zsigmond, Básta, Mihai vajda hadai által feldúlt jobbágyporták. S a káoszból majd csak Bethlen Gábor fejedelemsége vezet ki. A boszorkány sorsa éppoly homályos, ellenőrizhetetlen, mint bűneinek eredete: lehet, hogy megégették (sokan látták), az is lehet, hogy a nagy kavarodásban a tömlöcben felejtve halt meg, de arra is akad tanú, hogy Bécsben, a császári udvarban fogja pártját a szegény csíkieknek...Ízes nyelven írt történelmi regény.

Vlasta Delimar

Vlasta Delimar az egyik legbátrabb és legeredetibb nomuvész a Balkánon. Azok a kérdések, amelyeket muveiben felvet és a pofánkba vág, a Balkán macsó színfalai között készülnek, ami ugyancsak bátorságát bizonyítja. Ám e bátorság mellé tehetség, szépség és kokemény kitartás is kell, amiből ugyancsak van neki bőven, hogy mindaz, ami ebben az aprócska, élettől duzzadó nőben megfogan - a legbelso szellemi meditációtól a legharsányabb háborúellenes sikolyig -, megszólaljon és látottá váljon.
Ha létezik olyan feminizmus, amely a nőiességükre büszke, egyben a férfiakat elfogadó, sot szerető nőket képviseli, akkor ennek élén mindenképpen Vlastának volna a helye. Mert ha van nő, aki bátran kimutatja vágyait, éhségét, őrültségét és esendőségét, ugyanakkor felrúg minden fölé tolakodó egyéni, társadalmi, történelmi, háborús és megannyi más előítéletet, igazságtalanságot és félelmet, akkor Vlasta az. Én szívesen harcolnék ezzel a nővel a nők jogaiért. S nem feltétlenül az ágyban.

És

Mary Ann Doane: Femmes Fatales

A fordítás alapja: Doane, Mary Ann: Femmes Fatales. Feminism, Film Theory, Psychoanalysis. New York – London: Routledge, 1991. Első fejezet pp. 17–32. A szöveg első megjelenése: Screen 23 (September–October 1982) nos. 3–4.

A női néző elmélete „Fejek hieroglifa-sipkában”
Metropolis - Feminizmus és filmelmélet 2006. 11. 25.

Dóka Helga: A bibircsókos orrú férfi portréja

Dóka Helga: A bibircsókos orrú férfi portréja, Domenico Ghirlandaio (1449-1494)
"Domenico Ghirlandaio (1449-1494) a quattrocento festészet egyik jeles képviselője a reneszánsz idejéből. A korabeli festőkre jellemző, hogy vallási témájú képeiken ideális anya-gyerek kapcsolatokat ábrázoltak, ami által igencsak elrugaszkodtak a valóságtól. Ghirlandaio mindenkin túltett e tekintetben, hiszen “A bibircsókos orrú férfi portréja” című festményének témája egy nagypapa és unokája szeretetteljes kapcsolata. (...) A XVIII. században még szatirikus gúnyrajzzal illusztrálták az anyaszerepet vállaló apa figuráját. Igaz, volt egy-két humanista szerző, aki saját bevallása szerint elhalmozta szeretettel a lányait, de ez akkor is nagyon szokatlan jelenség volt a reneszánsz korában. Az apák nevelésben betöltött szerepe leginkább a fegyelmezésre korlátozódott.
A szeretetteljes anya-gyerek kapcsolat ábrázolása egyfajta kompenzálási lehetőség is lehetett a művészek számára, hogy kárpótolják magukat azokért a szeretethiányos évekért, amelyeket gyermekkorukban többnyire otthonuktól távol töltöttek egy érzelmileg sivár dajka társaságában. Ghirlandaio festményének témája: a nagypapa és unokája bensőséges kapcsolata még inkább idealizálja a korabeli családok érzelmi világát. A híres festőre egyébként is jellemző, hogy az elitréteg tagjait olyan eszményi légkörben ábrázolta, amilyenben látni kívánták magukat. Nem tudhatjuk például, hogy a nagyapa és az unoka valóban ennyire szerették-e egymást, de a képpel egyértelműen ezt akarta sugallni a művész.
A reneszánsz művészet egyik jellegzetessége a valószerű ábrázolás, aminek köszönhetően még az érzelmek is hűen tükröződnek az arcon és a testtartáson. Bár a nagypapa arcát elcsúnyítják az orrán keletkezett dudorok, mégis kifejezetten szépnek látjuk őt, ahogy gyengéd szeretettel pillant le unokájára. Szelíd mosolya, lágy vonásai és a fiút magához vonó karjai azt sugallják, hogy nem a középkori apákra jellemző tekintélyszerepben akar díszelegni, hanem szerető biztonságot és feltétlen támogatást kíván nyújtani a gyermeknek. Magas homloka a bölcsesség benyomását kelti, amihez még hozzájárul hosszú élete során szerzett rengeteg tapasztalata is. A kisgyermek hálásan és áhítattal tekint fel rá, kezét az öregúr mellkasához emelve, mintha csak szeretne hozzá felnőni. Talán azért tiszteli ennyire a nagyapját, mert általa megbecsülésben és figyelemben részesül, s bölcsességének köszönhetően példaképet jelent a számára."

Goretity József: A szép hazugságok művészete. (Ljudmila Ulickaja prózájáról)

Goretity József: A szép hazugságok művészete. (Ljudmila Ulickaja prózájáról) Kalligram, 2006. június
"Az 1943-ban született Ljudmila Ulickaja meglehetősen későn került be az orosz irodalmi életbe. A végzettségét tekintve genetikus Ulickaja kényszerűségből hagyta el eredeti pályáját, miután munkahelyéről kirúgták, három éven át a moszkvai Zsidó Színház irodalmi vezetőjeként dolgozott. Közben persze rendületlenül írt is: előbb verseket (de a versírástól egyik barátnője „eltanácsolta”), aztán filmforgatókönyveket, majd prózát is, előbb csak az asztalfióknak, aztán a nyilvánosság számára (bár saját bevallása szerint még mindig meglepődik azon, hogy egy szűk baráti körön kívül mások is kíváncsiak az írásaira). Ulickaja a kilencvenes évek elején megküzdött az irodalmi nyilvánosságért, az oroszországi folyóiratok rendre visszautasították elbeszéléseit (előbb jelent meg könyve Franciaországban, mint odahaza), mígnem a Szonyecska című kisregény meghozta számára a várva várt sikert. Aztán következett az a két mű (a Médea és gyermekei meg a Vidám temetés), ami már valódi rangra emelte szerzőjét a kortárs prózában, s végül a 2000-ben megjelent Kukockij eseteiért az elismerés is megjött: a következő évben neki ítélték az orosz Booker-díjat. Ulickaja írásainak középpontjában szinte kivétel nélkül valamilyen hétköznapinak látszó, de bizonyos, talán csak az intuitív női lélek számára feltárulkozó unikális tulajdonsággal rendelkező nő áll. A csúnyácska könyvtáros lány, Szonyecska sokkal inkább a könyvek világában, semmint a valóságban él, a váratlanul rázúduló boldogságot az élettől kapott ajándéknak tekinti, s amikor családi élete összekuszálódik, bármennyire balgának is tekintse környezete, az olvasó tudja-érzi: Szonyecska egy magasabb rendű bölcsesség jegyében viselkedik. Médea Szinopli, a görög származású krími asszony ugyanezzel a bölcsességgel szemléli kiterjedt rokonsága magánügyeinek bonyolódását. Az ármánykodások, megcsalások, szerelmi és szakmai tragédiák közepette Médea mitikussá növő alakja képes összefogni a családot, amely menedékül, nyugvópontul szolgál, úgy, hogy a háttérben csak jelzésszerűen bemutatott történelmi káoszban Médea krími háza a „mi világunk”-at, a kozmoszt jelenti a szereplők számára. A Kukockij eseteiben a címszereplő nőgyógyász életét egyrészt foglalkozása, az abból adódó etikai kérdések (megengedhető-e az abortusz vagy sem), másrészt a hozzá szorosan kapcsolódó négy nő sorsa határozza meg. "

Tatai Erzsébet: Feminista vizuális kultúra.

Tatai Erzsébet: Feminista vizuális kultúra. Magyar Építőművészet.

Vajon úgy kell-e a feminista vizuális kultúrát érteni, hogy feminista nézőpontból értelmezzük a vizuális kultúrát (illetve annak egy nem akármilyen részét), vagy pedig a vizsgálat tárgya, azaz a vizuális kultúra egy szegmense maga feminista? Ulrike Rosenbach esetében mindkettőről szó van, de egyik válasz sem teljesen kielégítő. Egyfelõl Rosenbach művészete sem írható le kizárólag feministaként, de a pusztán feminista nézőpont következetes tartása sem lenne megfelelő. Ugyanakkor mégis arról van szó, hogy Rosenbach munkáinak legmélyebb értelmét – ha az értelem egyáltalán a „mélységben” kereshető – egy feminista elemzés tárhatja fel.

Tompa Andrea

Tompa Andrea: A vagina története. LAM 2002;12(4):268-9.

"Ritkán fordul elő színházban, hogy egyetlen testrészről szóljon egy előadás. Talán az egyetlen emlékezetes (irodalmi) testrész Gogol Orr című elbeszélése volt, amelyben a főszereplő szürreális sétára indult Szentpétervár utcáin. A XXI. század esztétikai irányzataival összhangban most egy olyan műalkotás és előadás született, amelynek hőse a vagina.
Eve Ensler amerikai írónő műve, amelyet számos országban, és most már Kelet-Európában is játszanak, különleges módszerrel létrehozott szöveg. Az írónő több mint 200 nővel készített interjút, és aztán ezeket a beszélgetéseket szőtte drámai szöveggé, monológokká. (A szöveg most könyv alakban is megjelent a Dee-Sign Kiadónál.) A módszert, az interjúkon alapuló szöveggyűjtést ma főleg a londoni székhelyű Royal Court Theater, az európai kortárs dráma központja népszerűsíti. Számos országban születtek A Vagina Monológokhoz hasonló drámai szövegek, amelyeknek interjú-elődeit a szerzők egy-egy társadalmi csoporthoz tartozóval vették fel. Orosz rendőrök, öregek, utcagyerekek, angol bányászok estek e módszer áldozatául. A verbatim, azaz „szó szerinti” módszer lényege, hogy a valóságból vett, hiteles emberek és történetek képezzék a drámai szövet alapanyagát. Különböző drámaírókurzusokon ma nemcsak azt tanítják, hogy hogyan kell a felvett anyagot feldolgozni, hanem elsősorban azt, hogy hogyan kell kérdezni, hogyan lehet az embereket megszólítani, és hogyan lehet „olvasni” az alany magatartásából, a nem verbális jelekből.
Ensler minden beszélgetésének azonos témája van: a vagina. Különböző korú, felekezethez és társadalmi osztályhoz tartozó, különböző iskolázottságú és szexuális irányultságú nő beszél saját testrészéről. Élményeket mesélnek, felemelőket és egész életüket meghatározó negatívakat, szabadon asszociálnak, felületesen fecserésznek és a mélyben kutatnak, líraiak vagy feministán harcosak. Döntögetik a tabukat, nevén nevezik a ... megnevezhetetlent. "

Tóth Ilona

Eörsi László: Tóth Ilona. A valóság és a mítosz. Beszélő, 2006/2.

"A Tóth Ilona-legendaMár a peres eljárás alatt itthon és külföldön egyaránt terjedt az a nézet, hogy Tóth Ilonát koholt vádakkal ítélték el, a klasszikus koncepciós perek mintájára. Mindez nagyon is értető: Tóth Ilona egyetemista társai, barátai, akik nagyon tisztelték és becsülték őt kivételes képességeiért, kiváló tanulmányi eredményéért, emberi tulajdonságaiért, egyszerűen képtelenek elhinni azt, hogy vér tapadhatott a kezéhez. Azon sem csodálkozhatunk, hogy a külföldi újságírók a Rajk-perhez hasonló sztálinista műpert szimatoltak.A Tóth Ilona-legenda - más előjellel - már az eljárás előtt terjedt. Mint említettem, azt rebesgették, hogy "halomszámra állnak a hullák" a Domonkos utcai kórházban. Ha valóban koncepciós vádat akartak volna előkészíteni, ezt is kihasználhatták volna.1957-ben a tárgyalást nagy nemzetközi érdeklődés kísérte. A külföldi lapok döntő többsége a pert elejétől végéig konstrukciósnak tekintette, és így is kommentálta. A cikkek szerzői alaposan kivették a részüket a legendagyártásban - ahogy Polgáry Sándor összeállításából kiderül. Például: "Számos hír keringett arról, hogy Tóth Ilona terhes volt letartóztatásakor. Elképzelhető, hogy a bántalmazások következtében vesztette el a gyermekét." Polgáry összeveti az itthoni és a külföldi tudósításokat. Például Tóth Ilona egyik fontos vallomásrészletét némiképp ellentétesen idézték: "Gyilkosság bűnében nagyon bűnösnek tartom magam" (Népszabadság); "Bármit tettem is, nem tekintem magam gyilkosnak" (Morgontidning). Polgáry ezt az ellentmondást így oldja fel: "Ez az [utóbbi] adat tehát nyugati újságból származik, és okunk van rá, hogy inkább elhiggyük, mint a magyar kommunista újságok adatait." Itt nem, de más esetben beválik ez a recept: a Manchester Guardian utalt arra, hogy B. Tóth Matild bírónő félbeszakította Gönczit, amikor arról beszélt, hogy a szovjetek súlyosan bántalmazták. Ezt természetesen kihagyták a magyar beszámolókból.47A rendszerváltástól kezdődően mindinkább burjánzásnak indultak a Tóth Ilona-legenda különféle, egymásnak is ellentmondó változatai. Ezek alapja a koncepciósnak tartott 1957-es per maradt, tehát hogy Tóth nem vett részt Kollár likvidálásában, ám kegyetlen kínzásokkal, gyógyszerekkel, hipnózissal kikényszerítették belőle a valóságtartalom nélküli, önterhelő vallomásokat. Ezt a nézetet a Tóth Ilona-kultusz minden híve osztja."

Szabó Magda: Danaida

A Danaidá-ban először nyúltam hivatásos író kezével a minta értékű antik mitológia figurái közé: Danaus király lányai azzal bűnhődtek bűnükért, hogy az idők végezetéig feneketlen hordóba kellett vizet hordaniuk. Beteget nem enyhített a szétszivárgott víz, szomjat nem oltott, vért se mostak vele, elcsorgott, mint Csándy Katalin könyvtárvezető élete, ez a gyűrű-élet, amelyben elválaszthatatlanul kitapinthatni a kezdettel azonos véget.
Az én Danaidámnak az a bűne, hogy csak önmagára figyel élete kétharmad szakaszában, s nem veszi észre, hogy minden kor történelmi időszak, amelyben nemcsak alakul az emberi sors, hanem maga a benne élő is adhat jelzést, esetleg valami fordulatot a hazai vagy világtörténelemnek. Csándy Katalin a nagy emberi érzésekre érzékeny, szerelemre, féltékenységre, szégyenre, nem veszi észre, hogy az idő nagy folyója olykor hidat, olykor gázlót kínál, esetleg jelzés mutatja, hol nem tanácsos vízbelépnie. Környezetében minden megváltozik, ő csak addig a határig, míg felismeri, ne bukdácsoljon már holtáig a számára kilátástalan koordináták között, hanem mentse meg, ami az életéből megmenthető. Az elvarázsolt királylány sose figyelt jól, mire feleszmélt, problémáin és személyén átlépett a történelem, amin még módosíthat, tárgyilagos, holdverte frázis, se indulat nem perzsel, se kétségbeesés, nem a nap süt, csak a hold.
Ebben a regényben két későbbi regény jelzi valamikori születését, a még irónia nélküli antik világ ábrázolása és Melinda személyében az öregek világát nem vállaló ifjúság könyve, a leendő Mózes I. 22. Szerettem írni, vonzott az ábrázolható alakok sokfélesége, Anyuci, a sunyi, Somos Aranka, a tisztaság megszállottja, Nóra és persze Elek is, aki gondosan mérlegel ötvenhatban s az utca helyett az otthon biztonságát választja, mert nem érdemes dönteni szerinte, míg a dolgok véget nem érnek. Legnagyobb kedvvel persze Melindát formáltam, riasztó fekete anyja fehér negatívját. Formául a hatvanas évek állandó tennivalóját, a folytonos „írjuk meg az életrajzunkat”-kötelezettséget választottam, maga a regény egy fejezetenkénti mottósor, szétkaszabolva, ha az olvasó összeolvassa, megdöbben, mert Katalin minden az életrajzban írt szava igaz, éppen csak nem ez volt a valódi élete, mert arra, ami a valódi élete valakinek, részint nincs füle a kérdezőnek, részint nincs fogalmazásbeli megoldás. Minden ember titok. Minden titok titok. Az író mestersége valahol szakrális, még önmaga számára is elemezhetetlen. Mikor befejeztem, kinéztem a minden munkámat végigfigyelő lombok közé, és eltűnődtem rajta, ad-e Isten új munkára erőt még, hogy megírhassam ezentúl is, amit észrevettem és amit az emberekről és az emberi szenvedélyekről megtanultam.

szabin nők elrablása

A szabin nők elrablása a római hagyomány egyik legismertebb története. A legenda szerint Romulus úgy szerzett asszonyokat Róma aránytalanul megnövekedett férfilakossága számára, hogy ünnepi játékok ürügyén a városba csalta a szabinokat, majd foglyul ejtette asszonyaikat. Crustumerium férfiai azonban fellázadtak Róma ellen, hogy kiszabadítsák az elrabolt nőket. Tudósok szerint a szabin nők valójában latinok voltak, s a hagyomány azért keverte össze őket, mert a latin városokat később a szabinok hódították meg. Crustumeriumnál, az Allia folyó mentén ütköztek meg a rómaiakkal Brennus, a Felső-Itáliába betörő gall vezér csapatai Kr. e. 391 körül. E győztes csata után nyílt meg az út a gallok előtt az Örök Városba. A gall– római háború egyben Crustumerium hanyatlását is jelentette. A szabinok a Kr. e. V–III. században kitartó harcot vívtak Róma terjeszkedése ellen, ám a Kr. e. III. században végül is az uralma alá kerültek. Életmódjukat sokáig megőrizték, de nyelvük hamarosan beolvadt a latinba.

Sass Flóra (1842-1916)

Danaida

fekete-fehér magyar játékfilm, 1970
rendező: Zsurzs Éva
forgatókönyvíró: Szabó Magda
operatőr: Czabarka György
szereplő(k): Törőcsik Mari (Kati)
Sinkó László (Simkó)
Bulla Elma (Mami)
Sir Kati (Melinda)
Tolnay Klári (Nóra)
Képessy József
Máthé Erzsi
Némethy Ferenc
Schubert Éva
Harkányi Endre

Bajor Gizi

Lányi Sarolta (1891-1975)

Ignácz Rózsa: Az igazi Ibrinkó.

Ignácz Rózsa: Az igazi Ibrinkó.

Az Erdélyben született írónő tündérszép meséiből sorozatot tervez a Tertia Kiadó, melynek első darabja az Az igazi Ibrinkó. Ignácz Rózsa méltatlanul elfeledett alakja a XX. századi magyar és erdélyi irodalomnak. A háború előtt megjelent munkáit irredentának és klerikálisnak bélyegezte a cenzúra, ő is - mint annyian mások - áldozatául esett az 50-es évek kultúrpogromjának, tíz év hallgatás után is csak mint ifjúsági író publikálhatott. A kényszer szülte helyzetből csodás történetek születtek.

"Jártomban-keltemben sok mesét hallottam, volt olyan köztük, amit szinte készen találtam." - mondja magáról Ignácz Rózsa. - "Kisgyermekkoromban erdélyi hazámban nagyanyám talált ki
számomra meséket, egy székely asszony mondott csodás történeteket, meg egy román hegyi pásztor. Ezeket a történeteket nekem mesélték." Valamennyi mesét gyönyörű magyar nyelven, élvezetes stílusban mondja tovább olvasóinak, így Az igazi Ibrinkót is, amely az erdélyi havasokba, a Szent Anna-tó partjára röpíti el az olvasót, ahol végül győz az igazság, miután Ibrinkó, az emberséget vállaló és embernek is maradó tündérfi legyőzi a székelyeket sanyargató kegyetlen és zsarnok Rettegj nevű óriáskirályt. A könyvet Katulic László izgalmas, szép illusztrációi díszítik.

ideológia

Mária Terézia

MEYTENS, Martin van (1695-1770): Mária Terézia királynő. 1750-es évek. Olaj, vászon, 95,5 x 76,5 cm. Szépművészeti Múzeum, Budapest.

Simone de Beauvoir

Simone de Beauvoir: Szexbálványok. Brigitte Bardot, avagy a Lolita-szindróma. Filmvilág, 2002/6.

Bittenbinder Miklós: A nő neveléstan alapkérdéseiből.

Bittenbinder Miklós: A nő neveléstan alapkérdéseiből. Különlenyomat a "Nemzeti Nőnevelés" 1916. évi 3. füzetéből. Budapest.

"Amióta a nőneveléstan létezik, ez a specifikus női természet és női hivatás axiómájan épült fel. Feladatául tűzte ki tervszerűen kifejleszteni a női szellem előnyeit és megszabadítani hibáitól, így előkészíteni a nőt sajátos kultúrmunkájára. A nőnevelők meg voltak győződve, hogy a nőnevelésnek általában és alapjában véve másmilyennek kell lennie, mint a fiúnevelésnek. A furcsa csak az volt, hogy a fiúk összes tervezetében és elméletében a férfiasságra való nevelés sohasem játszott és most sem játszik oly uralkodó szerepet, mint a nőnevelésben a nőiességre való nevelés. A férfinevelés célja elsősorban nem a férfiasságra való nevelés, hanem a humanitásra, az emberiességre. A nemi eszmény egy tágabb, nagyobb, magasabb eszménybe van foglalva, melynek megközelítése az igazi cél. Szóval a férfinevelés eszménye minden időben a pusztán nemi jellem kiképzésén felül egy egyetemes és általános cél elérésére volt irányítva. Ez eszményt a férfiak számára nem a nők alkották meg, hanem maguk a férfiak. A nőnevelésnél nem így jártak el. A nők nevelésének eszményét nem a nők, hanem a férfiak gondolták ki."

Babits Mihály: Elza pilóta vagy a tökéletes társadalom

Babits Mihály: Elza pilóta vagy a tökéletes társadalom.

"Egy félelmes és rejtelmes hatalom áll az emberek felett, ura az egész életnek, amelynek minden mozzanata szabályozva van a háború szükségletei szerint. Földművelés, ipar csak a hadi szükségletek számára dolgozik, a hadi technikán kívül, amely hallatlanul leleményes harci és védő eszközöket talált ki, szünetel minden tudomány, legfeljebb lányok űzik így-úgy az egyetemeken. A férfiak durvák, műveletlenek és félszegek, a házasélet megszűnt, a művészet elhallgatott vagy a hadi propaganda szolgálatába állt, elsatnyult, a természetben való gyönyörködés öröme eltűnt, senki sem mer a város légbarlangjaiból messzire menni, mert sohase tudni, mikor jön a gáztámadás. A család szétbomlott, a férfi teljesíti a törvény által előírt gyermeknemző kötelességét és visszamegy a frontra, a nők hadi hivatalokban és kórházakban dolgoznak. Könyv alig van, ha van, nem olvassák, mert az emberekben eltompult a vágy az ismeret és a szépség után. A vaskényszer könyörtelen kora ez, mindenki tompa fásultságban él, az ember éppolyan hadigép, mint a többi, értéke és értelme csak annyiban van, amennyiben a háború céljára használható. A szabadságnak a gondolata is meghalt, senki sem ura személye és élete legkisebb részecskéjének sem, teljes és feltétlen rabszolgája a háborúnak."

Schöpflin Aladár: Babits Mihály új regénye. Elza pilóta vagy a tökéletes társadalom.
Nyugat, 1933/23.

Balázs Imre József

Balázs Imre József: Ismeri ön a cuplingert? A nőszerep konstrukciója és szubvertálódása Ignotus Emma-leveleiben. In: (Szerk.) Selyem Zsuzsa: RODOSZ-tanulmányok I. Nyelvészet és irodalomtudomány. 131—146. Bukarest—Kolozsvár, Kriterion, 2001.

"Ha a jelenre, a szövegek történetiségben elfoglalt helyére vonatkoztatjuk a kérdést, akkor azt a problémát is fel kell vetni, hogy miért vált fontossá a nő-szerep befutott írók-költők általi eljátszása épp az utóbbi néhány évtizedben? Ez azért is fontos, mert a továbbiakban majd mintegy száz éves szövegekről, Ignotus Emma álnéven írott leveleiről lesz szó, ha tehát a nemváltás problémáját univerzálisként kezeljük, akkor ugyanarról kell szólnia a mai és a múlt század végi álneves játéknak. De ugyanarról szól-e? Weöres, Esterházy és Parti Nagy szövegei mintha nem elégednének meg azzal, hogy női identitást konstruáljanak narrátoraiknak. Weöres vállalkozása egyszersmind egy alternatív irodalomtörténet megalkotása is, amely szoros összefüggésben van a Három veréb hat szemmel című antológia hangsúlyelhelyezéseivel. Esterházy egy dereferencializált archaizáló nyelvet teremt hősnője-narrátora számára, illetve (általa is) erotikussá teszi a hagyománnyal való viszonyt. Parti Nagy újragondolja a populáris irodalom egyik műfaját. Mindhárman a perifériáig hátrálnak, ahonnan kibillentik a létező kánont; könyveik bizonyos értelemben kánonromboló, ugyanakkor hagyományteremtő gesztusok, amelyek az irodalmi diskurzus egyik vakfoltját: a női nézőpontot használják vállalkozásuk provokatívabbá tételéhez."

Hervay Gizella [kismonográfia], Kolozsvár–Bukarest, Kriterion, 2003.
(1976, Székelyudvarhely; irodalomtörténész, kritikus, költő, a Korunk szerkesztője) Redactia Korunk, 400146 Cluj Napoca, str. Iasilor nr. 14., Románia korunk@korunk.org

Balázs Béla

Balázs Béla: A feminista probléma. (Megjegyzések az íróasztal mellől.) Nyugat, 1913/5.

"Sem politikus, sem agitátor nem vagyok. Minden probléma csak addig érdekel, míg kihámoztam belőle az igazságmagot. (...) Ilyenformán a nők szavazati jogának dolga sem foglalkoztatott soha. Valamikor régen ugyanis beláttam egyszer: igenis, minden nőnek, aki megfelel a férfiválasztók elé szabott feltételeknek, szintén jussa van ahhoz, hogy polgárjogokat gyakoroljon. Azóta nem érdekelt többé e kérdés: nem volt probléma. Csakhogy évek múltak el, s a nők még mindig nem kapták meg ezt a jogukat. Sőt szóba sem állnak velük, sőt szóhoz jutni sem engedik, sőt ma is olvashatók még európai (budapesti) napilapok, melyek ezt a kérdést pikáns viccekkel intézik el. És íme, evvel újra problémává nőtt a dolog. Hogy lehetséges ez?! Hogyan lehetséges, hogy kultúrországokban, melyeknek egész szellemi épülete a logika bordázatán nyugszik, vannak emberek, "intellectuelek", vezető emberek, kik a logika következtetéseit nem vállalják? - Vajon annyira ostobák, hogy nem látják be? Vagy annyira lelkiismeretlenek, hogy bár elismerik igaznak és helyesnek, mégsem vonják le a konzekvenciákat?"Nem lovagi indulat hajt lándzsát törni a nőkért. Csak kíváncsi vagyok. Új problémán akadtam fel, melyet innen, az íróasztal mellől, messziről, hidegen magam elé rajzolok, mint valami geometriai ábrát a tiszta ész és a "tiszta tisztesség" törvényei szerint. Tehát:

I. Vagy lelkiismeretlen frivolitás.

II. Vagy ostobaság.

III. Vagy vannak kényszerítő okok valamely igazság és jog megtagadására? Melyek azok?

Balázs Béla: Ritoók Emma új könyve. (Ellenséges világ. Novellák.) Nyugat, 1914/1.
A magyar irodalom arcképcsarnoka - Balázs Béla