Zrínyi Ilona gr. (1643 – 1703)
Asztalos Miklós: Felszáll a sas. Történelmi regény. (Ill. Jeges Ernő.) Budapest [1943], Stádium ny., 58 p. (Nemzeti könyvtár 91.)
Dénes Zsófia: Zrínyi Ilona. [Ifjúsági regény.] Budapest 1999, Móra K., 240 p.
Horváth Mihály: Zrínyi Ilona életrajza. Pest 1869, Ráth Mór, 122 p., 4 t.
Kertész Erzsébet: A fejedelemasszony. Zrínyi Ilona élete. [Életrajzi regény.] Budapest 1986, Kossuth Kiadó, 174 p., 4 t.
Passuth László: Sasnak körme között. Történelmi regény. (5. kiad.) Budapest 1978, Szépirod. K., 547 p. Szentmihályiné Szabó Mária: Zrínyi Ilona. [Regény.] Budapest 1987, Ref. Zsinati Iroda, 396 p.
2007/02/24
Dániel Anna
Dániel Anna: George Sand világa. Budapest 1985, Európa
Sand, George (1804 – 1876), francia írónő
Sand, George (1804 – 1876), francia írónő
L’Homme Ilona
L’Homme Ilona, „A lakodalom – Esterházy Péter: Fuharosok”. Desiré (2002.1); http://desire_46.tripod.com
L’Homme Ilona, „Az erotikus női költészet fogadtatása a XX. század elején”. Irodalomtörténet 84(34).3 (2003): 468-478.
L’Homme Ilona, „Női olvasók”. L. Simon László, Thímár Attila (szerk.), Az olvasó, az olvasás. Budapest, 1999. L’Homme Ilona, „Takáts Éva”. Irodalomismeret (1996.1-2)
L’Homme Ilona, „Az erotikus női költészet fogadtatása a XX. század elején”. Irodalomtörténet 84(34).3 (2003): 468-478.
L’Homme Ilona, „Női olvasók”. L. Simon László, Thímár Attila (szerk.), Az olvasó, az olvasás. Budapest, 1999. L’Homme Ilona, „Takáts Éva”. Irodalomismeret (1996.1-2)
Richard Rorty
Rorty, Richard, „Feminizmus, ideológia és dekonstrukció – a pragmatikus nézőpont”. Magyar Lettre Internationale, 36.
Hannah Arendt
Arendt, Hannah: Múlt és jövő között. Nyolc gyakorlat a politikai gondolkodás terén. Osiris Kiadó -- Readers International, Budapest. 1995.
Bécsy Ágnes
Bécsy Ágnes, „Alkotás és önvédelem – Virginia Woolf írói indulása”. Nagy Beáta, S. Sárdi Margit (szerk.), 125-137.
Bécsy Ágnes: Virginia Woolf világa. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1980. 186-196 old.: Saját szoba.
Bécsy Ágnes: Virginia Woolf világa. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1980. 186-196 old.: Saját szoba.
Dragon Zoltán
Dragon Zoltán, „Kép, funkció és struktúra – A nő Szabó István filmjeiben”. Metropolis: Filmelméleti és filmtörténeti folyóirat Tematikus szám: Feminizmus és filmelmélet 4.4 (2000): 88-100.
Frey Mária
Frey Mária. A nők helyzete a munkahelyen és a háztartásban. In Foglalkoztatás, jövedelmi viszonyok, munkakörülmények. Munkatudományi tanulmányok. Szerk.: Munkácsy Ferencné. Struktúra, Munkaügyi Kiadó, 1996. 11-85.
Palló Gábor
Palló Gábor (2000): A radioaktivitás egy korai kutatója: Götz Irén. In: Balogh Margit–S. Nagy Katalin (szerk.): Asszonysorsok a 20. században. Budapest: BME Szociológia és Kommunikáció Tanszék–Szociális és Családvédelmi Minisztérium Nőképviseleti Titkárság, 53–59.
Götz Irén Júlia (1889–1941)
Götz Irén Júlia (1889–1941) fizikát, matematikát, kémiát és filozófiát hallgatott a Budapesti Tudományegyetemen, ahol 1909-ben avatták doktorrá. Ezután alkalma volt Madame Curie laboratóriumában, Párizsban posztgraduális tanulmányokat folytatnia, 1911–1912-ben. Ott a rádium b-sugárzásával foglalkozott. Saját politikai nézetei és Közép-Európa politikai történelme miatt életében hosszabb időt töltött 5 különböző európai országban.
Hegedűs Éva (1973): Götz Irén Júlia, az első magyar egyetemi előadónő. In: Magyar Kémikusok Lapja, 432–436.;
Palló Gábor (1992): Radioaktivitás és kémiai atomelmélet. Az anyagszerkezeti nézetek válságai a századelő magyarországi kémiájában. Budapest: Akadémiai Kiadó, 47–50.;
Palló Gábor (2000): A radioaktivitás egy korai kutatója: Götz Irén. In: Balogh Margit–S. Nagy Katalin (szerk.): Asszonysorsok a 20. században. Budapest: BME Szociológia és Kommunikáció Tanszék–Szociális és Családvédelmi Minisztérium Nőképviseleti Titkárság, 53–59.
A nők részvételének megteremtése a tudományban és technikában Magyarországon – recepciók sorozata Vámos Éva
Hegedűs Éva (1973): Götz Irén Júlia, az első magyar egyetemi előadónő. In: Magyar Kémikusok Lapja, 432–436.;
Palló Gábor (1992): Radioaktivitás és kémiai atomelmélet. Az anyagszerkezeti nézetek válságai a századelő magyarországi kémiájában. Budapest: Akadémiai Kiadó, 47–50.;
Palló Gábor (2000): A radioaktivitás egy korai kutatója: Götz Irén. In: Balogh Margit–S. Nagy Katalin (szerk.): Asszonysorsok a 20. században. Budapest: BME Szociológia és Kommunikáció Tanszék–Szociális és Családvédelmi Minisztérium Nőképviseleti Titkárság, 53–59.
A nők részvételének megteremtése a tudományban és technikában Magyarországon – recepciók sorozata Vámos Éva
Keserű Katalin
Keserű Katalin (szerk.), Modern magyar nőművészet. Budapest: Kijárat Kiadó, 2000. Keserű Katalin, „Vita megjegyzések nélkül”. Új Művészet (2001. febr.)
Leövey Klára (1821-1897)
Leövey Klára; Löwey, Lövei (Máramarossziget, 1821. márc. 25. – Bp., 1897. ápr. 8.): pedagógus, írónő. 1836-tól a máramarosszigeti jótékony egyesület műkedvelő színjátszótársulatában tevékenykedett. 1843 – 44-ben az ogy. ideje alatt Pozsonyban tartózkodott. 1846-tól 1849-ig, az isk. megszűnéséig Teleki Blanka pesti nőnevelő intézetében tanítónő, hol munkatársa volt Vasvári Pálnak. 1849 elején Teleki Blankával együtt Debrecenbe ment, ott sebesült honvédeket ápolt, üldözött honfitársait támogatta, bujdosókat segítette; a forradalom és függetlenség gondolatának ébren tartásán munkálkodott. Majd Erdélyben nevelőnő. Hazafias cselekedeteiért 1851-ben Pálfalván elfogták, 5 évi várfogságra ítélték és Teleki Blankával együtt a kufsteini várbörtönbe zárták. 1856-ban, kiszabadulása után Máramarosszigeten leánynevelő intézetet alapított, melynek megszűntével 1862-ben Teleki Blankával Párizsba ment. Hazatérte után 26 esztendőn át a Teleki családnál nevelőnő. E tevékenysége mellett 1865-től, megalapításától a Máramaros c. lap munkatársa. Írásai gazdasági, politikai, irodalmi, főleg színházi vonatkozásúak. A szabadságharcra visszaemlékező tárcái, versei a fővárosi lapokban is megjelentek. A mo.-i nőnevelés egyik úttörője volt, annak előmozdításán fáradozott haláláig.
M. Teleki Blanka és köre (Teleki Blanka, Karacs Teréz és L. K. Levelek és visszaemlékezések. Sajtó alá rendezte és ben. Sáfrán Györgyi, Bp., 1963).
Görcs László: Mindent a hazáért! L. K. és iskolánk (Pécs, 1955); Magyar neveléstörténeti tanulmányok. (Szerk. Felkai László, Bp., 1959);
Taba István; L. K. (Bp., 1959.)
Margit Patrícia
Margit Patrícia: A nők reprezentációja. Férfiuralmi jelentések cirkulációja a napilapokban. Médiakutató, 2002 ősz. 81-99.
Müller Ildikó
Müller Ildikó A Budapesti Tudományegyetem nőhallgatóságának társadalmi összetétele (1896-1914) Korall, 3-4/2001, 203-220
Morvai Krisztina
Morvai Krisztina: Terror a családban. A feleségbántalmazás és a jog, Kossuth, Budapest 1999; Morvai Krisztina: "Magánügy-e a feleségbántalmazás?" Belügyi Szemle 1998/3, 55-72. o.
Szigeti Endre
Szigeti Endre (1995): Takaróné Gáll Beatrix, az első női közgazdász magántanár. In: Szögi László–Zsidi Vilmos (szerk.): Tanulmányok a magyarországi közgazdasági felsőoktatás történetéből. Budapest, 173–178.
Victor R. Fuchs
Fuchs, Victor R. [Women's quest for economic equality] A nemek közötti gazdasági egyenlőtlenségekről / Victor R. Fuchs ; [ford. Varga Júlia] Budapest : Nemz. Tankvk., 2003
Farkas Katalin
Farkas Katalin, „Feminista ismeretelmélet – lehetséges-e egyáltalán?”. Világosság 38.1 (1997): 74-79.
Fábri Anna
Fábri Anna (szerk.), A nő és hivatása – Szemelvények a magyarországi nőkérdés történetéből, 1777-1865.. Budapest: Kortárs Kiadó, 1999.
Fábri Anna, „A szép tiltott táj felé” – Magyar írónők a két századforduló között (1795–1905), Budapest: Kortárs, 1996.
Fábri Anna, „Író nők vagy írónők? – A női dilettantizmus és professzionalizmus kérdése a 19. századi magyar irodalomban”. Rubicon (2001.6): 25-29.
Fábri Anna, „Közíró vagy szépíró? – Írói szerepkör és társadalmi-kulturális indíttatás összefüggései a 19. századi magyar írónők munkásságában”. Nagy Beáta, S. Sárdi Margit (szerk.), 61-73.; Irodalomismeret (1996.1-2) Fábri Anna, „Mikszáth nőalakjai”. Holmi (1998.1)
Fábri Anna, „A szép tiltott táj felé” – Magyar írónők a két századforduló között (1795–1905), Budapest: Kortárs, 1996.
Fábri Anna, „Író nők vagy írónők? – A női dilettantizmus és professzionalizmus kérdése a 19. századi magyar irodalomban”. Rubicon (2001.6): 25-29.
Fábri Anna, „Közíró vagy szépíró? – Írói szerepkör és társadalmi-kulturális indíttatás összefüggései a 19. századi magyar írónők munkásságában”. Nagy Beáta, S. Sárdi Margit (szerk.), 61-73.; Irodalomismeret (1996.1-2) Fábri Anna, „Mikszáth nőalakjai”. Holmi (1998.1)
Balogh Réka
Balogh Réka, „»...hogy jó feleség váljon belőle« – Kaffka Margit: Színek és évek”. Korunk 3.10 (2000. okt.): 97-101.
Nagy Katalin
Nagy Katalin: Anna Margit. Budapest: Képzőművészeti Kiadó, 1971
Nagy Katalin, „Nők a magyar képzőművészetben”. Nagy Beáta, S. Sárdi Margit (szerk.),
Nagy Katalin, „Nők a magyar képzőművészetben”. Nagy Beáta, S. Sárdi Margit (szerk.),
Nagy Zsófia Borbála
Nagy Zsófia Borbála (2001) Asszonyok »árnyék képe« – Nőkérdés a XVIII-XIX. századi halotti beszédekben. Irodalomtörténet, 32.1. : 23-41.
2007/02/23
Anna Margit (1913-1991)
Anna Margit (1913-1991) Önarckép, 1981Olaj, vászon, 50x30 cmJelezve középen lent: Anna Margit Budapest 1981Kiállítva és reprodukálva:- Anna Margit. Dessau, Kunstbetrieb, 1991. katalógus: 29.- Anna Margit. Erdész Galéria, Szentendre, 2001. katalógus: szám nélkül, Reprodukálva: Turai Hedvig: Anna Margit. Budapest, Szerimpex Kiadó, 2002. 123. képAnna Margit (1913-1991) Sárga sapka 1946-47Olaj, papír, 38x37,5 cmJelezve balra lent: Anna Margit 1947Jelezve hátoldalon: Sárga sapka 1946/15, szignó utólagos Anna Margit 1982/XII
Thomas W. Laqueur
Laqueur, Thomas W., „A szexuális vágy és a piacgazdaság az ipari forradalom idején”. Tóth László (szerk.), 189-210. Laqueur, Thomas, A testet öltött nem – Test és nemiség a görögöktől Freudig. Ford. Barát Erzsébet, Sándor Bea, Szabó Valária, Tóth László. Budapest: Új Mandátum, 2002.
Sághy Erna
Sághy Erna: Címkézett feminizmus. Neményi Mária az elszabadult indulatokról, 168 óra, 2004/29 – 2004. augusztus 11.
Lorántffy Zsuzsanna (1600-1660) fejedelemasszony
A kor református teológiai irányzatai (puritanizmus, presbiterianizmus), a református kultúra és iskolaügy pártfogója.
I. Rákóczi György erdélyi fejedelem felesége, mecénás, iskolaalapító. Zempléni nagybirtokos család sarja, Lorántffy Mihály lánya. Sárospatak az ő hozományaként került a Rákócziak birtokába, amikor 16 évesen, 1616. április 18-án a 23 éves borsodi főispán, ónodi kapitány, Rákóczi György felesége lett. 32 évig boldog házasságban éltek, öt gyermekük született, de csak György és Zsigmond érte meg a felnőtt kort.Rövid szerencsi tartózkodás után költöztek Patakra, ettől kezdve a nagyasszony haláláig tartó időszak volt a város, a vár és a pataki kollégium fénykora. Férje oldalán tevékenyen részt vett a családi birtokok kormányzásában, kitűnő gazda és kertész volt, nagy pártfogója a kálvinista egyházi és iskolai intézményeknek. 1630-ban Rákóczi Györgyöt Erdély fejedelmévé választották s a következő évben a család Erdélybe költözött, de vagyonuk központja továbbra is Sárospatak maradt, s a fejedelemasszony ezután is sokat időzött Patakon. Miután pedig 1648-ban a férje meghalt, a temetés után Zsigmond fiával visszaköltözött Patakra, és élete hátralévő részét a város fejlesztésére, a kollégium felvirágoztatására szentelte. Az iskola munkájának korszerűsítésére meghívta az akkor már Európa-szerte ismert nagy pedagógust, Comeniust. Lorántffy Zsuzsanna a sárospataki Vártemplom alatti kriptában nyugszik.
Fehérné Victor Gabriella: A pataki vár gyöngye. Regény Lorántffy Zsuzsanna leánykorából. Budapest 1998, Kálvin, 282 p.
Gyárfás Endre: Zsuzsanna kertje. [Történelmi regény.] Budapest 1989, Kossuth, 247 p.
Szentmihályiné Szabó Mária: Lorántffy Zsuzsanna. Regény. (2. kiad.) Budapest 1985, Ref. Zsinati Iroda, 422 p.
Szentmihályiné Szabó Mária: Örök társak. Életrajzi regény. (2. kiad.) Budapest 1985, Ref. Zsinati Iroda, 360 p. Szilágyi Sándor: Lorántfy Zsuzsanna. Történeti család- és jellemrajz. Pest 1872, Eggenberger, 104 p.
Ignotus
Ignotus: Emma asszony levelei. Egy nőimitátor a nőemancipációért. Magvető Kiadó, Budapest, 1985.
Juhász Anikó
Juhász Anikó, „Lou Andreas-Salomé nőképének és nárcizmus-elméletének néhány vetülete”. Pro Philosophia Füzetek: Történet- és kultúrtörténetbölcseleti al-manah 35 (2003): 3-34.
Hernádi Miklós
Hernádi Miklós: Nemek és igenek. A feminizmus vitaanyagából. Minerva, Budapest, 1988.
Havas Judit
33 költőnő 44 verse 2006. október 31.
Havas Judit „…lányod vagyok, hajolj le hozzám…” című CD-jének bemutatója november 7-én lesz a MU Színházban. Beszélgetőtársak: Takács Zsuzsa, Balla Zsófia, Lárai Eszter.November 7-én, 18 órától a „…lányod vagyok, hajolj le hozzám…” – című CD- és könyv bemutatója lesz a MU Színházban. A 33 költőnő 44 verse alcímű kiadvány Havas Judit előadásában és szerkesztésében, valamint a Hungaroton kiadásában jelent meg. Rendhagyó Beszélgetés a CD és könyv alapján a „női” költészetről. Beszélgetőtársak: Takács Zsuzsa, Balla Zsófia, Lárai Eszter.
Havas Judit „…lányod vagyok, hajolj le hozzám…” című CD-jének bemutatója november 7-én lesz a MU Színházban. Beszélgetőtársak: Takács Zsuzsa, Balla Zsófia, Lárai Eszter.November 7-én, 18 órától a „…lányod vagyok, hajolj le hozzám…” – című CD- és könyv bemutatója lesz a MU Színházban. A 33 költőnő 44 verse alcímű kiadvány Havas Judit előadásában és szerkesztésében, valamint a Hungaroton kiadásában jelent meg. Rendhagyó Beszélgetés a CD és könyv alapján a „női” költészetről. Beszélgetőtársak: Takács Zsuzsa, Balla Zsófia, Lárai Eszter.
2007/02/22
Zirzen Janka
Az első királyi állami tanítónőképző is ekkor kezdte el működését Zirzen Janka vezetésével. Zirzen Janka Herbart tanulmányozása nyomán hangsúlyozta a nevelő oktatást, Saltzmann hatására nagy jelentőséget tulajdonított az élő nyelvek tanításának, és Pestalozzit követve hirdette, hogy a nevelés során tekintettel kell lenni a gyermek egyéniségére. Adalékok a magyarországi nőnevelés és női művelődés történetéhez (1850-1888) I. Szívós Andrea
Vámos Éva
Vámos Éva (1997): Nők megjelenése a természettudományok és a technika világában Magyarországon. In: Tanulmányok a természettudományok, a technika és az orvoslás történetéből. A természettudományok, a technika és az orvoslás a millenniumtól a millecentenáriumig. Budapest: MTESZ, 37–42.
Sándor Zsuzsanna
A Nagy Nő
2005.09.19., 2005. évfolyam, 37. szám
szerz: Sándor Zsuzsanna forrs: 168ra Az utrechti egyetem egyik nemzetközi nyári kurzusán diáklányoktól azt kérték, írjanak női példaképeikről. Meglepő eredmény született: az egyetemisták kizárólag családtagjaik, ismerőseik közül válogattak. Történelmi személyiséget, politikus asszonyt egyikük sem említett. A kutatók szerint a férfidominanciájú történelemben a nők leginkább áldozatként szerepelnek, pozitív azonosulási mintát nem nyújtanak. A mai magyar közéletből pedig hiányoznak a korszakos nők.
2005.09.19., 2005. évfolyam, 37. szám
szerz: Sándor Zsuzsanna forrs: 168ra Az utrechti egyetem egyik nemzetközi nyári kurzusán diáklányoktól azt kérték, írjanak női példaképeikről. Meglepő eredmény született: az egyetemisták kizárólag családtagjaik, ismerőseik közül válogattak. Történelmi személyiséget, politikus asszonyt egyikük sem említett. A kutatók szerint a férfidominanciájú történelemben a nők leginkább áldozatként szerepelnek, pozitív azonosulási mintát nem nyújtanak. A mai magyar közéletből pedig hiányoznak a korszakos nők.
Mattioni Eszter (1902-1992)
Szekszárdon született. Édesapja olasz selyemkészítési szakember volt, aki Bezerédj Pál hívására érkezett Magyarországra. Anyai nagyanyja pedig az a Sass Erzsike volt, akihez Petőfi Sándor "A négyökrös szekér" című versét írta 1845 őszén Borjódon. Mattioni Eszter a Képzőművészeti Főiskolát Rudnay Gyula növendékeként végezte el volt. Első önálló kiállítása 1929-ben az Ernst Múzeumban volt. Ugyanebben az évben mutatkozott be először Szekszárdon, egy csoportkiállításon.A korabeli kritika is felfigyelt határozott színérzékére és festményei szivárványos színeire: munkáiban felfedezhető a kortárs olasz neoklasszicizáló művészet avagy az ún. római iskola hatása. 1937-ben a Párizsi Világkiállításon Magyarországot a római iskola művészei képviselték. Mattioni Esztert az egyik magyar pavilon kapuját díszítő festményeiért Diplome d'Honeur-rel jutalmazták.1931 és 1942 között a szolnoki művésztelepen dolgozott, melynek vezető egyénisége akkoriban Aba Novák Vilmos volt. A szolnoki művésztelepen töltött idő meghatározó szerepet játszott művészi pályáján. Festményinek színvilága visszafogottabbá vált: hideg színek, dinamikus vonások jellemzik a "Szolnoki Tabán" és a "Mátrai Búcsú" című képeit.Szolnokon alkotta meg Pólya Ivánnal közösen, majd önállóan fejlesztette tovább a hímeskő technológiáját. A hímeskő a klasszikus, hagyományos mozaik XX. századi változata: az egyformára vágott üveghasábok, kőzúzalékok helyett az ábra formáinak megfelelő, különböző méretű színes márványdarabokat, féldrágaköveket ágyazott cementbe. Ezzel az ábrázolás eszközeit is megteremtette, tárgyakat, anatómiát jelzett velük, utalt a perspektívára, stilizált rendbe fogta a figurákat, dekoratív foltritmussá írta át a fákat, virágokat, sárközi pártákat, hímzett kendőket.1943-ban a Budapesti (Stühmer) Csokoládégyár számára készített nagyméretű allegorikus kompozíciót. 1948-ban a győri Székesegyház Szt. László sírkápolnájában, Apor Vilmos síremléke köré hímeskő kompozíciót állított össze. Legnagyobb vallásos témájú alkotását a budapesti Rókus kápolnában találjuk.A munkásságát bemutató kiállítás alapját a festőművésznő által 1981-ben szülővárosának ajándékozott gyűjtemény teremtette meg.Wosinsky Mór Múzeum Megyeházi Kiállítóhelye, Szekszárd - állandó kiállítás
Barbara Schaeffer
Barbara Schaeffer-Hegel és Geneviève Fraisse: Az elmaradt forradalom? 1789 hatása a nemek közötti viszony mai értelmezésére
Geőcze Sarolta (1862–1928)
1862. december 27-én született Bácskán, Zemplén megyében, értelmiségi családban. 1882-ben került a budapesti elemi képzőbe, majd 1886-ban kinevezték a brassói állami polgári leányiskolához tanárnak, ahol alig két évre rá igazgató lett. 1892-től a komáromi polgári leányiskolát szervezte meg és igazgatta, míg végül 1898-ban Budapestre helyezték át, ahol kezdetben a II. kerületi tanítónőképzőben, majd a VI. kerületi Erzsébet nőiskolában tanított. 1907-től a II. kerületi tanítónőképző igazgatói posztját töltötte be, ahonnan 1916-ban címzetes főigazgatóként ment nyugdíjba. 1928-ban halt meg. Számos műfordításának és írásának adott teret a Magyar Paedagógia, a korszak tudományos életének kiemelkedő lapja. Elsőként foglalkozott az iskola szociológiai feladataival és a nők társadalmi helyzetének szociológiájával. Megszervezte a Magyar Keresztény Munkásnők Egyesületét és ennek munkás-otthonát. Pedagógiai, nőmozgalmi, szociológiai tárgyú tanulmányai mellett cikkeket jelentetett meg még a Borsszem Jankóban is. 1901-ben „Az akarat nevelése” címmel jelent meg munkája.
Munkái:
Számtani ismeretek a nőnevelés szolgálatában, 1893.
Ruskin élete és tanítása, 1900.
Az akarat nevelése, 1901.
Közgazdaságtan és társadalomtan, 1921.
Szociológia etikai alapon, 1922.
Forrás: Baska Gabriella – Nagy Mária – Szabolcs Éva: Magyar tanító, 1901. Iskolakultúra-könyvek 9. Iskolakultúra, Pécs, 2001.
Munkái:
Számtani ismeretek a nőnevelés szolgálatában, 1893.
Ruskin élete és tanítása, 1900.
Az akarat nevelése, 1901.
Közgazdaságtan és társadalomtan, 1921.
Szociológia etikai alapon, 1922.
Forrás: Baska Gabriella – Nagy Mária – Szabolcs Éva: Magyar tanító, 1901. Iskolakultúra-könyvek 9. Iskolakultúra, Pécs, 2001.
2007/02/21
Schadt Mária
Schadt Mária "Feltörekvő dolgozó nő" : nők az ötvenes években / Schadt Mária [Pécs] : Pro Pannonia, 2003
Annemarie Pieper
Pieper, Annemarie 2004. Van-e feminista etika? Ford.: Hell Judit, Szekeres Erika. Budapest: Áron.
Palasik Mária
Palasik Mária-Sipos Balázs (szerk.): Házastárs? Munkatárs? Vetélytárs? A női szerepek változása a 20. századi Magyarországon. Budapest, 2005, Napvilág Kiadó.
Neményi Mária
Neményi Mária: Miért nincs Magyarországon nőmozgalom? In Hadas Miklós (szerk.): Férfiuralom. Írások nőkről, férfiakról, feminizmusról. Replika Kör, Budapest. 1994. 235-245.
Neményi Mária (1995) A biológia sors? Info-Társadalomtudomány 32.
Neményi Mária - Tóth Olga: A nők társadalmi szerepének változásai, Ezredforduló, 1998/1.
Neményi Mária: Csoportkép nőkkel. Új Mandátum Kiadó, Budapest, 1999.
Neményi Mária - Kede Anna. Anyák és lányok. In: Replika, 1999. április, 35. szám.
Neményi Mária (1995) A biológia sors? Info-Társadalomtudomány 32.
Neményi Mária - Tóth Olga: A nők társadalmi szerepének változásai, Ezredforduló, 1998/1.
Neményi Mária: Csoportkép nőkkel. Új Mandátum Kiadó, Budapest, 1999.
Neményi Mária - Kede Anna. Anyák és lányok. In: Replika, 1999. április, 35. szám.
Nagy Beáta
Nagy Beáta - S. Sárdi Margit (szerk.): Szerep és alkotás. Női szerepek a társadalomban és az alkotóművészetben. Csokonai Kiadó. Debrecen, 1997.
Nagy Beáta: Karrier női módra. 35-51. old. In: Szerepváltozások. Jelentés a nők helyzetéről. Szerk.: Lévai Katalin és Tóth István György. TÁRKI, MM, Egyenlő Esélyek Titkársága, 1997.
Nagy Beáta (2003) Kirekesztés vagy befogadás? A nemek és generációk jellegzetességei az információs technológiák használatában és megítélésében. Szociológiai Szemle 2003/3.
Nagy Beáta: Karrier női módra. 35-51. old. In: Szerepváltozások. Jelentés a nők helyzetéről. Szerk.: Lévai Katalin és Tóth István György. TÁRKI, MM, Egyenlő Esélyek Titkársága, 1997.
Nagy Beáta (2003) Kirekesztés vagy befogadás? A nemek és generációk jellegzetességei az információs technológiák használatában és megítélésében. Szociológiai Szemle 2003/3.
N. Szegvári Katalin
N. Szegvári Katalin: Út a nők egyenjogúságához. Magyar Nők Országos Tanácsa, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1981.
N. Szegvári Katalin: Numerus Clausus rendelkezések az ellenforradalmi Magyarországon. A zsidó és nőhallgatók főiskolai felvételéről. Akadémia Kiadó, Budapest, 1988.
N. Szegvári Katalin: Numerus Clausus rendelkezések az ellenforradalmi Magyarországon. A zsidó és nőhallgatók főiskolai felvételéről. Akadémia Kiadó, Budapest, 1988.
Laura Mulvey
Mulvey, Laura. "A vizuális élvezet és az elbeszélő film". Metropolis, 2000/4, pp. 12-23.
Margit Patrícia
Margit Patrícia: A nők reprezentációja. Férfiuralmi jelentések cirkulációja a napilapokban. Médiakutató, 2002 ősz. 81-99.
Catharine A. MacKinnon
MacKinnon, Catharine A. [Feminism unmodified] A feminizmus változásai: előadások életről és jogról / Catharine A. MacKinnon ; ford. Borsody Gyöngyi Budapest : Pont, 2001
Martha Lampland
Lampland, Martha: Feminizmus és társadalomkutatás. In Hadas Miklós (szerk.): Férfiuralom. Írások nőkről, férfiakról, feminizmusról. Replika Kör, Budapest. 1994. 55-62.
Hollósi Laura
Hollósi Laura: Nőfilmek, nem csak nőknek, In: Metropolis, 2000/4, pp.69-86.
Hollósi Laura A Nagy Ő nyomában: Bridget Jones és társnői
http://www.filmkultura.hu/2002/articles/films/bridget_bylh.hu.html
Hollósi Laura A Nagy Ő nyomában: Bridget Jones és társnői
http://www.filmkultura.hu/2002/articles/films/bridget_bylh.hu.html
Adamik Mária
Adamik Mária: A Nagy Fehér Üzemmód. In Férfiuralom. Írások nőkről, férfiakról, feminizmusról. Szerk.: Hadas Miklós. Replika Kör, Budapest, 1994. 142-154.
Acsády Judit
- Acsády Judit: A lovagiasságtól a vádaskodásig. Képek a magyarországi antifeminizmus tablójáról. In Educatio. 1996. (ősz) 5. évf. 3. sz. 454-466.
- Acsády Judit: A hazai feminizmus fénykora. Feminista Almanach 2005: Csapó Ida - Török Monika (szerk.) Kiadó: MINők Egyesülete és Nőtárs Alapítvány. Budapest, 2005.
- Acsády Judit: A varázstalanító emancipáció mítosza.
- Acsády Judit: "Kellett nekünk feminizmus?" "Nyugati" gondolatok hazai fogadtatása. Kovács János Mátyás (szerk.): A zárva várt nyugat. 2002. Budapest, Sík Kiadó. 167-186.
Acsády Judit: A magyarországi feminizmus a századelőn. Politika, gazdaság és társadalom a XX. századi magyar történelemben. I. Jelenkortörténei Műhely II. Debrecen 1999. KLTE Történelmi Intézet. 295-311. - Acsády Judit (2001) Kellett-e nekünk feminizmus? 2000. szeptember 12-23.
- Acsády Judit, „A huszadik század asszonya – A századforduló magyar feminizmusának nőképe”. Szerep és alkotás. Női szerepek a társadalomban és az alkotóművészetekben. Nagy Bea, S. Sárdy Margit (szerk.), Debrecen: Csokonai, 1997. 243-253.
Emma Goldman
Emma Goldman: Az egyén helye a társadalomban. In Bozóki András és Sükösd Miklós (szerk.): Anarchizmus (Modern ideológiák) Századvég Kiadó, Budapest, 1991.
Emma Goldman: Kisebbség vagy többség?. Bozóki András és Sükösd Miklós (szerk.): Anarchizmus (Modern ideológiák) Századvég Kiadó, Budapest, 1991.
Emma Goldman: Kisebbség vagy többség?. Bozóki András és Sükösd Miklós (szerk.): Anarchizmus (Modern ideológiák) Századvég Kiadó, Budapest, 1991.
Bozzi Vera
Bozzi Vera-Czene Gábor: Elsikkasztott feminizmus. Osiris, Budapest, 2006.
Tényfeltáró visszaemlékezés, párbeszédben feldolgozott kordokumentum. A szerzők így határozták meg könyvük műfaját, amely a rendszerváltáskor kibontakozó magyar feminista mozgalomról szól. Emellett a civil társadalomról, a nagypolitikáról, a kilencvenes évek alternatív világáról: anarchistákról, zöldekről, házfoglalókról, melegekről. Ezt a könyvet két feminista írta: egy fotóriporter és egy újságíró, egy nő és egy férfi. Mindketten részesei voltak azoknak az eseményeknek, amelyek felidézésével a magyarországi feminizmus közeli, mégis elfeledett - vagy tudatosan elhallgatott - múltjának rekonstruálására vállalkoztak. Az Elsikkasztott feminizmus őszinte, éppen ezért provokatív mű. Magyarázatot keres arra, mi az oka annak, hogy miközben a feminizmus napjainkban is komoly hatást gyakorol a közgondolkodásra, a több mint másfél évtizede létrejött feminista mozgalom mára teljesen széthullott. A felhasznált dokumentumok többsége se könyvtárakban, se levéltárakban nem lelhető fel, az interneten pedig végképp nem. A könyvben közölt fotók nagy része most először jelenik meg nyomtatásban.
Csabai Márta
Csabai Márta – Erős Ferenc: Testhatárok és énhatárok: az identitás változó keretei. Jószöveg Műhely, Budapest, 2000.
Csabai Márta-Erős Ferenc (szerk.): Freud titokzatos tárgya. Pszichoanalízis és női szexualitás. Új Mandátum, Budapest, 1997.
Csabai Márta-Erős Ferenc (szerk.): Freud titokzatos tárgya. Pszichoanalízis és női szexualitás. Új Mandátum, Budapest, 1997.
Czene Gábor
Czene Gábor Nők zománcának fénye Száz éve alakult a Feministák Egyesülete Népszabadság 2004. november 27.
Drozdik Orsolya
Drozdik Orsolya (szerk.): Sétáló agyak. Kortárs feminista diskurzus. Léda könyvek, Kijárat Kiadó, Budapest, 1998.
Varga Balázs
Varga Balázs: Nőnem est omen, monográfia Mészáros Mártáról
Filmvilág, 1994/2
Catherine Portuges: Screen Memories. The Hungarian Cinema of Márta Mészáros. Indiana University Press, 1993.
Filmvilág, 1994/2
Catherine Portuges: Screen Memories. The Hungarian Cinema of Márta Mészáros. Indiana University Press, 1993.
Szöllőssy Ágnes
Szöllőssy Ágnes A nő szerepe az egyházban Keresztény Szó, X. évfolyam 1. szám. 1999. január
Sztrinkóné Nagy Irén
Sztrinkóné Nagy Irén: a női szerep változásai és a reformpedagógia. In Iskolakultúra, 2005/2. 63-68. old.
Margot Wieser
Wieser, Margot: Csendes lázadás. Nők a rendszerváltásról. (A Feminizmus és Történelem sorozatban.) Fordította: Németh Zita és Katona Eszter. Ballasi Kiadó, Budapest, 2004.
Diderot
Diderot: A nőkről (1772). pp. 492-502 in A francia felvilágosodás morálfilozófiája (Válogatás). Ludassy Mária Gondolat Kiadó, Budapest. 1975.
Barát Erzsébet
Barát Erzsébet: A nők érdekében folytatott kutatás és korlátai. In: Replika, 1999, 37. 163-168.
Barát Erzsébet: Az önreflexió hiánya, avagy a tudományos beszédmód szexizmusa.
Barát Erzsébet-Pataki Kinga-Pócs Kata Rita: Gyűlölködni szabad(?). A magyar sajtó a feminizmusról és a feministákról. Médiakutató, 2004. tavasz
Barát Erzsébet: Az önreflexió hiánya, avagy a tudományos beszédmód szexizmusa.
Barát Erzsébet-Pataki Kinga-Pócs Kata Rita: Gyűlölködni szabad(?). A magyar sajtó a feminizmusról és a feministákról. Médiakutató, 2004. tavasz
Borgos Anna
Borgos Anna: Kapcsolódás, identitás, alkotás: Török Sophie szerepeinek lehetőségei és konfliktusai, Thalassa, 1999/1: 117-135.
Borgos Anna: Kifelé a burokból: Megjegyzések Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona kiadatlan önéletrajzához, Holmi, 2003. január: 18-26.
Borgos Anna: Kifelé a burokból: Megjegyzések Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona kiadatlan önéletrajzához, Holmi, 2003. január: 18-26.
Hornyák Mária
Hornyák Mária (szerk.): "Nőttön nő tiszta fénye" Tanulmányok Brunszvik Teréz emlékezetére. Brunszvik Teréz Szellemi Hagyatéka Alapítvány, Martonvásár, 1996.
Hell Judit
Hell Judit: "Egy-testvér lesz minden ember!" (A nemek viszonya a globalizálódó világban) Magyar Tudomány, 2002/3.
Hell Judit: Nemek egyenlősége/egyenlőtlensége - feminizmus a nyugati világban. Új Holnap, 1997/1.
Hell Judit: "Erőszak a férfi-nő kapcsolatokban, filozófiai-etikai megközelítésben", Belügyi Szemle 2000/7-8, 29-46. o.
Hell Judit: Nemek egyenlősége/egyenlőtlensége - feminizmus a nyugati világban. Új Holnap, 1997/1.
Hell Judit: "Erőszak a férfi-nő kapcsolatokban, filozófiai-etikai megközelítésben", Belügyi Szemle 2000/7-8, 29-46. o.
Keserü Katalin
Keserü Katalin: Vita megjegyzések nélkül (Forrás: Új Művészet, 2001. február)
Kiállítás: Ernst Múzeum. A második nem. (Nőművészet Magyarországon 1960-2000) 2000. szeptember 21.-október 11. A kiállítás kurátora: Keserű Katalin.
Modern magyar nőművészet-történet, szerkesztette Keserű Katalin, Kijárat Kiadó 2000)
Kiállítás: Ernst Múzeum. A második nem. (Nőművészet Magyarországon 1960-2000) 2000. szeptember 21.-október 11. A kiállítás kurátora: Keserű Katalin.
Modern magyar nőművészet-történet, szerkesztette Keserű Katalin, Kijárat Kiadó 2000)
2007/02/19
Kádár Judit
Kádár Judit: Miért nincs, ha van. A kortárs nyugati feminista irodalomkritika hatása Magyarországon, Beszélő, 2003. november: 100-107.
Artemisz
Artemisz kút I. ker. Úri utca 53. előtt a Mária Magdolna toronynál, a Kapisztrán tér közelében Praxitelész ókori görög szobrász alkotásának a XIX. századi, vasból öntött másolata
Buda Béla
Buda Béla. "A pedagóguspálya nőiesedésének pszichoszociális problémái." Educatio. Vol. 5. No. 3. (1996): 431-440.
Polányi Mihály
Polányi Mihály: Személyes tudás. Atlantisz, Budapest, 1994.
------------------------------------------------------------
------------------------------------------------------------
Thomas Laqueur
Laqueur, Thomas: A testet öltött nem. Test és nemiség a görögöktől Freudig. Új Mandátum, Budapest, 2002.
Kövesházi Kalmár Elza
Kövesházi-Kalmár Elza: Lélegző tánc (gipsz) Magyar Nemzeti Galéria, BudapestKövesházi-Kalmár Elza: Bestia (festett kerámia dombormű), Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Városi Képtár - Deák Gyűjtemény Székesfehérvár8000 Székesfehérvár, Oskola u. 10. Telefon / Fax: (22) 329-431
Kármán Mór
Kármán Mór: Feminismus és paedagógia. Elnöki megnyitó. A Magyar Paedagógiai Társaság XIV. Közgyűlésén Zirzen Janka emlékünnepének alkalmából. Az Eggenberger-féle Könyvkereskedés Kiadása. Budapest, 1906.
Horváth Györgyi
Horváth Györgyi: Női irodalom a magyar századelőn. A női irodalom szerepe Kaffka Margit Színek és évek című regényének kritikai megítélésében, In: Kálmán C. György, Orbán Jolán (szerk.): Értelmezések az elmúlt századból, Sensus Füzetek, Jelenkor, Pécs, 2002: 59-77.
Gonda Béláné Nagy Irma
Gonda Béláné Nagy Irma: Nőnevelés és női kérdés. 137- 145. In Eszmék és emlékezet. Gonda Béláné Nagy Irma irodalmi hagyatéka. Ifj. Nagel Ottó Könyvkiadóhivatala. Budapest, 1889.
Gonda Béláné Nagy Irma: A női műveltségről. 119-123. In Eszmék és emlékezet. Gonda Béláné Nagy Irma irodalmi hagyatéka. Ifj. Nagel Ottó Könyvkiadóhivatala. Budapest, 1889.
Gonda Béláné Nagy Irma: A női műveltségről. 119-123. In Eszmék és emlékezet. Gonda Béláné Nagy Irma irodalmi hagyatéka. Ifj. Nagel Ottó Könyvkiadóhivatala. Budapest, 1889.
Carol Gilligan
Gilligan, Carol: A nő helye a férfi életciklusában. In Multikulturális nevelés. Szöveggyűjtemény, Szerk.: Cs. Czahesz Erszébet. Mozaik, Szeged, 1998. 77-90.
Geőcze Sarolta
Geőcze Sarolta 1903: Veres Pálné és a magyar társadalom evolútioja. 321-341.
Geöcze Sarolta: A nő a modern társadalomban. Különlenyomat. Nemzeti Nőnevelés. 1899. II.-III.Geőcze Sarolta (1892): A leányok középfokú oktatásáról. Magyar Paedagogia, 1. 213-221. old.
Geöcze Sarolta: A nő a modern társadalomban. Különlenyomat. Nemzeti Nőnevelés. 1899. II.-III.Geőcze Sarolta (1892): A leányok középfokú oktatásáról. Magyar Paedagogia, 1. 213-221. old.
anarchizmus
Bozóki András - Sükösd Miklós: Az anarchizmus társadalomfilozófiája és mai öröksége. A "nőiség" mint felforgatás: a feminizmus és az anarchista szellemiség. Bozóki András és Sükösd Miklós (szerk.): Anarchizmus (Modern ideológiák) Századvég Kiadó, Budapest, 1991.
A "nőiség" mint felforgatás:a feminizmus és az anarchista szellemiség
A posztmodernizmus elsősorban szellemi és akadémiai irányzat, s kevés kivételtől eltekintve nem kapcsolódott konkrét, aktuális társadalmi-politikai mozgalmakhoz. Ez azért érthető, mert nyelvkritikai beállítódása a politikai ideológiák iránti mély szkepszist is magában foglalja, s így nehéz elképzelni, hogy gondolati tőkéje miként szolgálhatna valamely ideológiát követő napi mozgalmat. Ugyanakkor azonban a posztmodernizmus politikai jelentősége elvitathatatlan, két értelemben is. Egyfelől kritikai potenciálja valamennyi politikai "-izmus" egyoldalúságának, esetlegességének és érdekvezéreltségének kimutatására felhasználható. Másfelől a posztmodern nyelvelmélet gyakran éles kultúrkritikába fordul, s kimutatja a nyugati kultúrkör, illetve az emberi civilizáció alapvető társadalmi és nyelvi szerkezeteinek elnyomó jellegét. A posztmodernizmus itt a feminizmussal találkozik, s ez a találkozás egyszersmind a posztmodernizmus legkomolyabb politikai potenciált hordozó randevúja.
A feminista mozgalom első hulláma a múlt században, a női választójogért folytatott szüfrazsettmozgalomból született. A mozgalom az 1960-as években új lendületet kapott, s az élet valamennyi területén egyenjogúságot - egyenlő fizetést, karrierlehetőségeket, politikai képviseletet, szexuális élvezetet - követelt a nőknek (az abortuszhoz és a fogamzásgátláshoz való joggal együtt). E formális jogokért folytatott küzdelem mellett a feminizmus 1970-es évektől kezdődően azokra az informális, hétköznapi elnyomó magatartás-, tudás- és nyelvi formákra is figyelmet fordított, amelyek az említett formális jogok megléte mellett is akadályozzák a nők érvényesülését. A feminista kritika nyomán létrejött és valamennyi nyugati nyelvben bevetté vált egy új fogalom, a szexizmus, amely azokat az előítéletszerű, nemegyszer agresszív elvárásokat fedi, amelyek kötelező érvénnyel kötnek a különböző életterületeken való viselkedést az ember neméhez.[92]
Az informális, hétköznapi szexizmus megnyilvánulásainak és a mögöttük fekvő nyelvi-társadalmi mélyszerkezeteknek a kritikája az a terület, ahol a feminista elemzők felhasználták és politizálták a posztmodernizmus szemléletét. Így alakult ki számos feminista irányzat egyikeként a posztmodern feminizmus, amely ma - elsősorban Nyugat-Európában - a legnagyobb hatású akadémiai-értelmiségi feminista iskola.
A nyugati logikai rendszer válságba jutott, s nem tud megfelelni a posztmodern kihívásnak - állítják a posztmodern feministák, - s hozzáteszik: ez a válság nem semleges a nemek tekintetében. Végül is egy olyan narratív rendszer válságáról van szó, amelyet férfiak alkottak, s amely nem reprezentálja a "feminint", a "nőit". A nyugati gondolkodás vakfoltja ez: a "feminin" elmondatlan, kimondatlan, elnyomott maradt: "kiírták", "leírták" a történelemből; része a csend. Ez a csend hozzájárult a nők marginalizált és alávetett helyzetéhez, s ezt a csendet akarja megtörni a posztmodern feminizmus: felforgatni a meghatározó patriarchális gondolkodásmintát, megszakítani folyamatosságát.
A szubverzió vágya abból táplálkozik, hogy a nyugati gondolkodásmintát általában jellemző kétpólusú ellentétek [binary oppositions] (jó-rossz, igaz-hamis, menny-pokol, minden-semmi stb.) megléte szerkezetileg összefügg a férfi-nő ellentétpár jelentésével. Míg a maszkulin, a "férfi" érték a pozitív póluson elhelyezkedve előnyt élvez, addig az elnyomott feminin, "női" érték a maszkulin érték negatív lenyomataként, inverzeként, alvilágaként határozódik meg a hétköznapokban, a magas- és a tömegkultúrában.
A posztmodern feminizmus célja, a maszkulin logikai rendszer felforgatása egyben a nemi különbség újraalkotásának igényét is magában foglalja - köztük levő hierarchia nélkül. Ennek eszköze a feminista diskurzus, a női írás - a női történetírás, a női szépírás - megteremtése: a nőélmény kiírása. "A feminin szöveg - írja Helene Cixous - nem lehet kevesebb, mint felforgatás. Vulkanikus: megírása feltépi a férfibefektetéseket védő, régről felhalmozott tulajdont; nincs más út. A nő számára nincs hely, mert a nő nem férfi. Ha a nő valódi nő, ez azért van, hogy mindent szétzúzzon, hogy darabokra törje az intézményi kereteket, hogy szétrobbantsa a jogrendszert, s hogy megtörje az »igazságot« nevetéssel."[93]
A nőiség ebben az értelemben felforgatás, összefüggéstelenség, irracionalitás, többértelműség. Szimultán jelentése tudatosan megsérti a kétpólusú ellentétek maszkulin törvényeit. Célja, hogy megzavarja azokat a gondolkodási szerkezeteket, amelyekkel az uralkodó struktúrák jelentéseket hoznak létre, s megteremtik az "igazság" fogalmat, megjelenítik a "valóságot", és legitimizálják magukat. Röviden: a "nőiség" támadást intéz a meghatározott, objektív, fixált tudás és jelentés elképzelése ellen.
A posztmodern feminizmus tehát elveti "az identifikáció logikáját",[94] s ennek szellemében nem határozza meg a "nőiség" pontos tartalmát sem. A "nőiség" egyszerre több jelentést tartalmazó, anarchista szemléletet tükröző fogalma nem teszi lehetségessé és szükségessé a meghatározást. Lényege éppen a két nem fixált jelentéseinek, s az elnyomó gondolkodási szerkezet, a kétpólusú ellentétek rendszerének felforgatása. A nőiség így a felforgatás metaforájává válik - a "nőit" nem szükséges a nőkhöz, s a maszkulint a férfiakhoz kötni: a férfiak is lehetnek "nőiek", képviselhetik a "női", anarchisztikus szemléletet.[95] Vannak férfiak (bár túl kevesen) - írja Cixous -, akik nem félnek a nőiségtől."[96] A "nőiség" posztmodern feminista értelmezése így a felforgatás terét jelöli, amit bárki elfoglalhat: nők és férfiak egyaránt - bár a nőknek jobb esélyük van erre elnyomott helyzetüknél fogva.
Az elnyomó és általánosító nyugati logika mélyszerkezetének gyökeres felforgatása a társadalom és diskurzusai teljes újragondolásának és újrarendezésének követelményét jeleníti meg. Cixous szavaival a cél nem kevesebb, mint teljesen átírni a régi játékszabályokat, "felrobbantani a Törvényt".[97]
Miért pont úgy van, ami "van"; s miért kellene pont így lennie? - eme tiszteletlen feminista kérdésfeltevés hordozza az anarchista szellemiség örökségét. Az uralkodó rendszer és gondolkodási szerkezeteinek felborítása, a merev jelentések széttörése, a flexibilis, sokszínű jelentések propagálása és a hierarchiaellenesség azok a vonások, amelyek a posztmodern feminizmust az anarchizmussal társítják. S bár az anarchisztikus szemléletű posztmodern feminizmus csak egyetlen - elméleti - irányzata a sokágú feminista mozgalomnak, a mozgalom egészéről is elmondható, hogy az elnyomás - a patriarchális elnyomás - ellenében, a tekintélyellenesség, és az emberi emancipáció jegyében született. A feminizmus fő sodrát, fő hatásirányát általában az jellemzi, hogy a nők felszabadítását összekapcsolja a férfiakéval; mindkét nem számára megszüntetendőnek tartja a hierarchikus-uralmi viszonyt és az uralom- és erőszakmentes, kooperatív kapcsolatok létrehozásának a híve a nemek között."[98]
A "nőiség" mint felforgatás:a feminizmus és az anarchista szellemiség
A posztmodernizmus elsősorban szellemi és akadémiai irányzat, s kevés kivételtől eltekintve nem kapcsolódott konkrét, aktuális társadalmi-politikai mozgalmakhoz. Ez azért érthető, mert nyelvkritikai beállítódása a politikai ideológiák iránti mély szkepszist is magában foglalja, s így nehéz elképzelni, hogy gondolati tőkéje miként szolgálhatna valamely ideológiát követő napi mozgalmat. Ugyanakkor azonban a posztmodernizmus politikai jelentősége elvitathatatlan, két értelemben is. Egyfelől kritikai potenciálja valamennyi politikai "-izmus" egyoldalúságának, esetlegességének és érdekvezéreltségének kimutatására felhasználható. Másfelől a posztmodern nyelvelmélet gyakran éles kultúrkritikába fordul, s kimutatja a nyugati kultúrkör, illetve az emberi civilizáció alapvető társadalmi és nyelvi szerkezeteinek elnyomó jellegét. A posztmodernizmus itt a feminizmussal találkozik, s ez a találkozás egyszersmind a posztmodernizmus legkomolyabb politikai potenciált hordozó randevúja.
A feminista mozgalom első hulláma a múlt században, a női választójogért folytatott szüfrazsettmozgalomból született. A mozgalom az 1960-as években új lendületet kapott, s az élet valamennyi területén egyenjogúságot - egyenlő fizetést, karrierlehetőségeket, politikai képviseletet, szexuális élvezetet - követelt a nőknek (az abortuszhoz és a fogamzásgátláshoz való joggal együtt). E formális jogokért folytatott küzdelem mellett a feminizmus 1970-es évektől kezdődően azokra az informális, hétköznapi elnyomó magatartás-, tudás- és nyelvi formákra is figyelmet fordított, amelyek az említett formális jogok megléte mellett is akadályozzák a nők érvényesülését. A feminista kritika nyomán létrejött és valamennyi nyugati nyelvben bevetté vált egy új fogalom, a szexizmus, amely azokat az előítéletszerű, nemegyszer agresszív elvárásokat fedi, amelyek kötelező érvénnyel kötnek a különböző életterületeken való viselkedést az ember neméhez.[92]
Az informális, hétköznapi szexizmus megnyilvánulásainak és a mögöttük fekvő nyelvi-társadalmi mélyszerkezeteknek a kritikája az a terület, ahol a feminista elemzők felhasználták és politizálták a posztmodernizmus szemléletét. Így alakult ki számos feminista irányzat egyikeként a posztmodern feminizmus, amely ma - elsősorban Nyugat-Európában - a legnagyobb hatású akadémiai-értelmiségi feminista iskola.
A nyugati logikai rendszer válságba jutott, s nem tud megfelelni a posztmodern kihívásnak - állítják a posztmodern feministák, - s hozzáteszik: ez a válság nem semleges a nemek tekintetében. Végül is egy olyan narratív rendszer válságáról van szó, amelyet férfiak alkottak, s amely nem reprezentálja a "feminint", a "nőit". A nyugati gondolkodás vakfoltja ez: a "feminin" elmondatlan, kimondatlan, elnyomott maradt: "kiírták", "leírták" a történelemből; része a csend. Ez a csend hozzájárult a nők marginalizált és alávetett helyzetéhez, s ezt a csendet akarja megtörni a posztmodern feminizmus: felforgatni a meghatározó patriarchális gondolkodásmintát, megszakítani folyamatosságát.
A szubverzió vágya abból táplálkozik, hogy a nyugati gondolkodásmintát általában jellemző kétpólusú ellentétek [binary oppositions] (jó-rossz, igaz-hamis, menny-pokol, minden-semmi stb.) megléte szerkezetileg összefügg a férfi-nő ellentétpár jelentésével. Míg a maszkulin, a "férfi" érték a pozitív póluson elhelyezkedve előnyt élvez, addig az elnyomott feminin, "női" érték a maszkulin érték negatív lenyomataként, inverzeként, alvilágaként határozódik meg a hétköznapokban, a magas- és a tömegkultúrában.
A posztmodern feminizmus célja, a maszkulin logikai rendszer felforgatása egyben a nemi különbség újraalkotásának igényét is magában foglalja - köztük levő hierarchia nélkül. Ennek eszköze a feminista diskurzus, a női írás - a női történetírás, a női szépírás - megteremtése: a nőélmény kiírása. "A feminin szöveg - írja Helene Cixous - nem lehet kevesebb, mint felforgatás. Vulkanikus: megírása feltépi a férfibefektetéseket védő, régről felhalmozott tulajdont; nincs más út. A nő számára nincs hely, mert a nő nem férfi. Ha a nő valódi nő, ez azért van, hogy mindent szétzúzzon, hogy darabokra törje az intézményi kereteket, hogy szétrobbantsa a jogrendszert, s hogy megtörje az »igazságot« nevetéssel."[93]
A nőiség ebben az értelemben felforgatás, összefüggéstelenség, irracionalitás, többértelműség. Szimultán jelentése tudatosan megsérti a kétpólusú ellentétek maszkulin törvényeit. Célja, hogy megzavarja azokat a gondolkodási szerkezeteket, amelyekkel az uralkodó struktúrák jelentéseket hoznak létre, s megteremtik az "igazság" fogalmat, megjelenítik a "valóságot", és legitimizálják magukat. Röviden: a "nőiség" támadást intéz a meghatározott, objektív, fixált tudás és jelentés elképzelése ellen.
A posztmodern feminizmus tehát elveti "az identifikáció logikáját",[94] s ennek szellemében nem határozza meg a "nőiség" pontos tartalmát sem. A "nőiség" egyszerre több jelentést tartalmazó, anarchista szemléletet tükröző fogalma nem teszi lehetségessé és szükségessé a meghatározást. Lényege éppen a két nem fixált jelentéseinek, s az elnyomó gondolkodási szerkezet, a kétpólusú ellentétek rendszerének felforgatása. A nőiség így a felforgatás metaforájává válik - a "nőit" nem szükséges a nőkhöz, s a maszkulint a férfiakhoz kötni: a férfiak is lehetnek "nőiek", képviselhetik a "női", anarchisztikus szemléletet.[95] Vannak férfiak (bár túl kevesen) - írja Cixous -, akik nem félnek a nőiségtől."[96] A "nőiség" posztmodern feminista értelmezése így a felforgatás terét jelöli, amit bárki elfoglalhat: nők és férfiak egyaránt - bár a nőknek jobb esélyük van erre elnyomott helyzetüknél fogva.
Az elnyomó és általánosító nyugati logika mélyszerkezetének gyökeres felforgatása a társadalom és diskurzusai teljes újragondolásának és újrarendezésének követelményét jeleníti meg. Cixous szavaival a cél nem kevesebb, mint teljesen átírni a régi játékszabályokat, "felrobbantani a Törvényt".[97]
Miért pont úgy van, ami "van"; s miért kellene pont így lennie? - eme tiszteletlen feminista kérdésfeltevés hordozza az anarchista szellemiség örökségét. Az uralkodó rendszer és gondolkodási szerkezeteinek felborítása, a merev jelentések széttörése, a flexibilis, sokszínű jelentések propagálása és a hierarchiaellenesség azok a vonások, amelyek a posztmodern feminizmust az anarchizmussal társítják. S bár az anarchisztikus szemléletű posztmodern feminizmus csak egyetlen - elméleti - irányzata a sokágú feminista mozgalomnak, a mozgalom egészéről is elmondható, hogy az elnyomás - a patriarchális elnyomás - ellenében, a tekintélyellenesség, és az emberi emancipáció jegyében született. A feminizmus fő sodrát, fő hatásirányát általában az jellemzi, hogy a nők felszabadítását összekapcsolja a férfiakéval; mindkét nem számára megszüntetendőnek tartja a hierarchikus-uralmi viszonyt és az uralom- és erőszakmentes, kooperatív kapcsolatok létrehozásának a híve a nemek között."[98]
Paul Ricoeur
Ricoeur, Paul (2001). A narratív azonosság. In: László János - Thomka Beáta (szerk.) Narratívák 5. Narratív pszichológia. 15-27. Kijárat, Budapest
Séllei Nóra
Séllei Nóra: "Lánnyá válik, s írni kezd". 19. századi angol írónők, Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1999.
Séllei Nóra: Tükröm, tükröm... Írónők önéletrajzai a huszadik század elejéről, Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2001.
A feminizmus találkozásai a (poszt)modernnel. Szerkesztette és fordította Séllei Nóra. Csokonai Kiadó, Debrecen, 2006. 344 oldal, 2200 Ft
GYÖRKE ÁGNES :Termékeny találkozások: nő a (poszt)modernben Élet és Irodalom 2006.06.16., 50. évfolyam, 24.
Séllei Nóra: Tükröm, tükröm... Írónők önéletrajzai a huszadik század elejéről, Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2001.
A feminizmus találkozásai a (poszt)modernnel. Szerkesztette és fordította Séllei Nóra. Csokonai Kiadó, Debrecen, 2006. 344 oldal, 2200 Ft
GYÖRKE ÁGNES :Termékeny találkozások: nő a (poszt)modernben Élet és Irodalom 2006.06.16., 50. évfolyam, 24.
Zámbó András
Zámbó András: Mondhat-e újat a feminista teológia? A feminista teológia kritikai analízise. Kiadja: A Református Zsinati Iroda Tanulmányi Osztálya. Budapest, 1996.
Deborah Tanner
Tannen, Deborah: Miért értjük félre egymást? Kapcsolataink a beszélgetési stíluson állnak vagy buknak. Tinta, Budapest, 2001.
Pető Andrea
Pető Andrea: Nőhistóriák. A politizáló magyar nők történetéből, 1945-1951. Seneca Könyvkiadó, Budapest. 1998.
Isadora Duncan
Tatai Mária: Isadora Duncan hazai öröksége, Ellenfény 2003/5.
Kövesházi Kalmár Elza szobra - Lyka
Kövesházi Kalmár Elza szobra - Lyka
Neményi Mária
Neményi Mária: Miért nincs Magyarországon nőmozgalom? in Hadas, FerfiuralomFábián Katalin: Nőmozgalmak. 57-87. old. In: Info-társadalom - Tudomány. 32. szám. 1995. május.
Cornelia Klinger
Klinger, Cornelia. (1998) Mennyire férfias a tudomány. A nő képe a filozófiában és a nők filozófiaképe. 2000, Irodalmi és társadalmi havilap. 10. évf. 4. szám pp. 52-60. 1998. április.
Susan Gal:
Susan Gal: Beszéd és hallgatás között A nyelv és társadalmi nem kutatásának kérdéseiNyelv és gender Replika 45–46. szám
Susan T. Fiske
Susan T. Fiske Társas alapmotívumok Osiris Kiadó, 2006
------------------------------------------------------------
A szociálpszichológia teljesen új, evolúciós és motivációs szempontú, rendszerező áttekintését kínálja az olvasónak. A mű egyszerre tölt be két funkciót: tankönyv, és ugyanakkor új gondolatokat megfogalmazó elméleti munka. Olvasható a mai szociálpszichológia friss tankönyveként, amelyből megtanulható e dinamikusan fejlődő szakterület alapvető ismeretanyaga. Alapos és didaktikus magyarázatai, áttekinthető szerkezete és a benne foglalt tudásanyag korszerűsége (a könyv a 2000-es évek legfrissebb kutatásainak tanulságait is bemutatja) mind hozzájárul, hogy haszonnal forgassák azok is, akik tanulmányaik során találkoznak a szociálpszichológiával, és az érdeklődő nagyközönség is.
A szerző a terület ismeretanyagát ugyanakkor az ember evolúciós története során kialakult, a társas környezetben túlélést biztosító alapmotívumok köré szervezve mutatja be. Az attribúció, a sztereotípia, az attitűdök és más, jól ismert szociálpszichológiai jelenségek mind abból a szempontból kerülnek mikroszkóp alá, hogy mennyiben és hogyan szolgálták, illetve szolgálják az emberek túlélését.A könyv tehát a szociálpszichológia új elméleti nézőpontját nyújtja, s mint ilyen, a szakmai közönség érdeklődésére is joggal tart igényt.
A szociálpszichológia teljesen új, evolúciós és motivációs szempontú, rendszerező áttekintését kínálja az olvasónak. A mű egyszerre tölt be két funkciót: tankönyv, és ugyanakkor új gondolatokat megfogalmazó elméleti munka. Olvasható a mai szociálpszichológia friss tankönyveként, amelyből megtanulható e dinamikusan fejlődő szakterület alapvető ismeretanyaga. Alapos és didaktikus magyarázatai, áttekinthető szerkezete és a benne foglalt tudásanyag korszerűsége (a könyv a 2000-es évek legfrissebb kutatásainak tanulságait is bemutatja) mind hozzájárul, hogy haszonnal forgassák azok is, akik tanulmányaik során találkoznak a szociálpszichológiával, és az érdeklődő nagyközönség is.
A szerző a terület ismeretanyagát ugyanakkor az ember evolúciós története során kialakult, a társas környezetben túlélést biztosító alapmotívumok köré szervezve mutatja be. Az attribúció, a sztereotípia, az attitűdök és más, jól ismert szociálpszichológiai jelenségek mind abból a szempontból kerülnek mikroszkóp alá, hogy mennyiben és hogyan szolgálták, illetve szolgálják az emberek túlélését.A könyv tehát a szociálpszichológia új elméleti nézőpontját nyújtja, s mint ilyen, a szakmai közönség érdeklődésére is joggal tart igényt.
Brunszvik Teréz gr. (1775 – 1861)
Brunszvik Teréz gr. (1775 – 1861), óvodaalapító
"Magyarország, veled az Isten!". Brunszvik Teréz naplófeljegyzései, 1848-1849. (Sajtó alá rend., bev. tanulmány, jegyz.: Hornyák Mária, ford. Rákóczi Katalin, Soós István.) Budapest 1999, Argumentum, 277 p., [16] t.
Czeke Marianne – Révész Margit E.: Brunszvik Teréz élet- és jellemrajza. Brunszvik Teréz Emlékiratai. (Ford. Petrich Géza.) Budapest 1926, Kisdednevelés, 108 p., 1 t.
Dániel Anna: Teréz küldetése. [Életrajz.] Budapest 1986, Kossuth Kiadó, 193 p., 4 t.
Gergely Márta: Teréz, a kedves halhatatlan. [Regény.] Budapest 1972, Szépirod. K., 575 p.
Hornyák Mária (szerk.): "Nőttön nő tiszta fénye" Tanulmányok Brunszvik Teréz emlékezetére. Brunszvik Teréz Szellemi Hagyatéka Alapítvány, Martonvásár, 1996.
"Magyarország, veled az Isten!". Brunszvik Teréz naplófeljegyzései, 1848-1849. (Sajtó alá rend., bev. tanulmány, jegyz.: Hornyák Mária, ford. Rákóczi Katalin, Soós István.) Budapest 1999, Argumentum, 277 p., [16] t.
Czeke Marianne – Révész Margit E.: Brunszvik Teréz élet- és jellemrajza. Brunszvik Teréz Emlékiratai. (Ford. Petrich Géza.) Budapest 1926, Kisdednevelés, 108 p., 1 t.
Dániel Anna: Teréz küldetése. [Életrajz.] Budapest 1986, Kossuth Kiadó, 193 p., 4 t.
Gergely Márta: Teréz, a kedves halhatatlan. [Regény.] Budapest 1972, Szépirod. K., 575 p.
Hornyák Mária (szerk.): "Nőttön nő tiszta fénye" Tanulmányok Brunszvik Teréz emlékezetére. Brunszvik Teréz Szellemi Hagyatéka Alapítvány, Martonvásár, 1996.
2007/02/18
Bakos László
Bakos László: Nemi szerepek és etnicitás, Kissebségkutatás 2000. 4. számGender and Ethnicity. Ethnic and Racial Studies, Special Issue, 23. vol. 2000. 5. no.
"A feminizmus több módon kívánta a tudományos kutatás szempontjait megváltoztatni. Elsőként a tudományos munka tárgyán alakított azáltal, hogy ragaszkodott ahhoz, hogy a női tapasztalatokra és a nemek közti kapcsolatokra is kiterjedjen a társadalmi élet vizsgálata. A feminizmusnak egyaránt kellett a nőkre és a nemekre is összpontosítania, mert ez szolgálja a nők sajátos helyzetének részleteiben történő megértését. Még a nyugati feminizmus második hulláma előtt, a 60-as években felvetették, hogy a tudományos kutatás főleg a társadalmi élet nyilvános dimenzióira figyelt – olyan formális és megfigyelhető tevékenységekre, mint a munka, az oktatás és a kormányzati és államfolyamatokkal kapcsolatba hozható tevékenységek; a magánszférában történő dolgokat pedig személyesnek, bensőségesnek és viszonylag jelentéktelennek tekintették. A szerzők szerint a feminizmus volt az a fő hatás, amely a dolgok ilyetén állását megváltoztatta, nemcsak annak bemutatásával, hogy az élet ugyanazon területein a nők és a férfiak tapasztalatai különbözőek lehetnek, hanem hogy új kutatási területeket jelölt ki, melyeket korábban a tárgyhoz nem tartozónak tekintettek – pl.: szexualitás, nőkkel és gyerekekkel szembeni erőszak, házimunka, pornográfia, stb. A feministák komoly konceptuális és elméleti vitákba bocsátkoztak olyan kérdésekről, mint a patriarchátus vagy férfiuralom léte/természete, az egyenlőtlenség, az elnyomás és kizsákmányolás más formái, stb. Ami még jellemző volt a feministák hagyományos tudományossághoz való viszonyára, hogy az egyes tudományágakban alkalmazott, megszokott kutatási módszereket megkérdőjelezték, s igyekeztek interdiszciplináris technikákat bevezetni. Például e mozgalomnak is köszönhető – a visszaemlékezések, (ön)életrajzok, elbeszélések, élettörténetek és az oral history jelentőségének hangsúlyozásával –, hogy a kvalitatív módszerek szerepe megnőtt, és egyre több területen nyertek jogosultságot."
Barbara Einhorn
Einhorn, Barbara: Hová lett a sok nő? A nők és a nőmozgalmak Kelet-Közép-Európában. Tér és társadalom. 1993. 1-2. szám.
Jálics Kinga
Jálics Kinga: Enyedi Ildikó filmrendező - …nagyon lelkesnek kell lenni. (interjú) SKY-M, 1994. május-június
Fehér Katalin
Fehér Katalin (1999): Leánynevelésünk és a felvilágosodás kori magyar sajtó. Magyar Könyvszemle, 115. évf. 2. szám. 231-241. old.
Anka László
Anka László: A budapesti prostitúció és szexpiac története a boldog békeidőkben. Valóság, 2006. június XLIX. évfolyam 6. szám
Pierre Bourdieu
Bourdieu, Pierre: A társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődése. Gondolat, Budapest, 1978.
Bourdieu, Pierre: Férfiuralom, Napvilág Kiadó, Budapest, 2000.
Bourdieu, Pierre: Férfiuralom, Napvilág Kiadó, Budapest, 2000.
Sandra Harding
Harding, Sandra: Episztemológiai kérdések. In: AETAS, 1993/4. 154-164. old.
------------------------------------------------------------------------------
------------------------------------------------------------------------------
Kertész Erzsébet
Kertész Erzsébet: Az első Gertrudis. Kántorné életregénye. (Ill. Kondor Lajos.) Budapest 1970, Móra Kiadó. (Csíkos könyvek.)Kertész Erzsébet: Szeretném Blankát boldognak látni. Teleki Blanka életregénye. Pécs 1998, Jelenkor.
Kertész Erzsébet: A lámpás hölgy. [Florence Nightingale élettörténete.] Budapest 2001, Holnap, 211 p.
Kertész Erzsébet: Szendrey Júlia. Budapest 1998, Móra K.
Kertész Erzsébet: Zöldfa utca 38. Veres Pálné regényes élete. (Rajz. Zsoldos Vera.) Budapest 1987, Móra K., 270 p.
feminizmus történet
Kertész Magda: A szüfrazsettek. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1979.
Passerini, Luisa: A nők és a feministák története. Balassi Kiadó, 2003.
Passerini, Luisa: A nők és a feministák története. Balassi Kiadó, 2003.
Subscribe to:
Posts (Atom)
