"A feminizmus több módon kívánta a tudományos kutatás szempontjait megváltoztatni. Elsőként a tudományos munka tárgyán alakított azáltal, hogy ragaszkodott ahhoz, hogy a női tapasztalatokra és a nemek közti kapcsolatokra is kiterjedjen a társadalmi élet vizsgálata. A feminizmusnak egyaránt kellett a nőkre és a nemekre is összpontosítania, mert ez szolgálja a nők sajátos helyzetének részleteiben történő megértését. Még a nyugati feminizmus második hulláma előtt, a 60-as években felvetették, hogy a tudományos kutatás főleg a társadalmi élet nyilvános dimenzióira figyelt – olyan formális és megfigyelhető tevékenységekre, mint a munka, az oktatás és a kormányzati és államfolyamatokkal kapcsolatba hozható tevékenységek; a magánszférában történő dolgokat pedig személyesnek, bensőségesnek és viszonylag jelentéktelennek tekintették. A szerzők szerint a feminizmus volt az a fő hatás, amely a dolgok ilyetén állását megváltoztatta, nemcsak annak bemutatásával, hogy az élet ugyanazon területein a nők és a férfiak tapasztalatai különbözőek lehetnek, hanem hogy új kutatási területeket jelölt ki, melyeket korábban a tárgyhoz nem tartozónak tekintettek – pl.: szexualitás, nőkkel és gyerekekkel szembeni erőszak, házimunka, pornográfia, stb. A feministák komoly konceptuális és elméleti vitákba bocsátkoztak olyan kérdésekről, mint a patriarchátus vagy férfiuralom léte/természete, az egyenlőtlenség, az elnyomás és kizsákmányolás más formái, stb. Ami még jellemző volt a feministák hagyományos tudományossághoz való viszonyára, hogy az egyes tudományágakban alkalmazott, megszokott kutatási módszereket megkérdőjelezték, s igyekeztek interdiszciplináris technikákat bevezetni. Például e mozgalomnak is köszönhető – a visszaemlékezések, (ön)életrajzok, elbeszélések, élettörténetek és az oral history jelentőségének hangsúlyozásával –, hogy a kvalitatív módszerek szerepe megnőtt, és egyre több területen nyertek jogosultságot."
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment