1862. december 27-én született Bácskán, Zemplén megyében, értelmiségi családban. 1882-ben került a budapesti elemi képzőbe, majd 1886-ban kinevezték a brassói állami polgári leányiskolához tanárnak, ahol alig két évre rá igazgató lett. 1892-től a komáromi polgári leányiskolát szervezte meg és igazgatta, míg végül 1898-ban Budapestre helyezték át, ahol kezdetben a II. kerületi tanítónőképzőben, majd a VI. kerületi Erzsébet nőiskolában tanított. 1907-től a II. kerületi tanítónőképző igazgatói posztját töltötte be, ahonnan 1916-ban címzetes főigazgatóként ment nyugdíjba. 1928-ban halt meg. Számos műfordításának és írásának adott teret a Magyar Paedagógia, a korszak tudományos életének kiemelkedő lapja. Elsőként foglalkozott az iskola szociológiai feladataival és a nők társadalmi helyzetének szociológiájával. Megszervezte a Magyar Keresztény Munkásnők Egyesületét és ennek munkás-otthonát. Pedagógiai, nőmozgalmi, szociológiai tárgyú tanulmányai mellett cikkeket jelentetett meg még a Borsszem Jankóban is. 1901-ben „Az akarat nevelése” címmel jelent meg munkája.
Munkái:
Számtani ismeretek a nőnevelés szolgálatában, 1893.
Ruskin élete és tanítása, 1900.
Az akarat nevelése, 1901.
Közgazdaságtan és társadalomtan, 1921.
Szociológia etikai alapon, 1922.
Forrás: Baska Gabriella – Nagy Mária – Szabolcs Éva: Magyar tanító, 1901. Iskolakultúra-könyvek 9. Iskolakultúra, Pécs, 2001.
Munkái:
Számtani ismeretek a nőnevelés szolgálatában, 1893.
Ruskin élete és tanítása, 1900.
Az akarat nevelése, 1901.
Közgazdaságtan és társadalomtan, 1921.
Szociológia etikai alapon, 1922.
Forrás: Baska Gabriella – Nagy Mária – Szabolcs Éva: Magyar tanító, 1901. Iskolakultúra-könyvek 9. Iskolakultúra, Pécs, 2001.
No comments:
Post a Comment