M. Bagossy Éva: Veres Pálné. A Veres Pálné Gimnázium Kiadványa, Budapest, 1996.
"Már régóta mélyen és komolyan foglalkoztatták Veres Pálnét a nők jobb nevelése és általánosabb, tudományosabb műveltsége szükségességének kérdései. Ez a probléma annyira megérett benne, hogy "a pohár tele lett". Csak az utolsó csepp hiányzott. Ez a csepp, mely Veres Pálnét végleges elhatározásra késztette, Madách akadémiai székfoglalója volt, melyben a költő a nőről értekezett. A székfoglaló 1864-ben jelent meg Arany János "Koszorú" című folyóiratában, és Veres Pálné alig várta, hogy a jóbarát értekezését megismerhesse. De méltó megdöbbenéssel és felháborodással olvasta Madách véleményét a nőről: "Ó mindig csak a szenvedő, sohasem a beható elemet képviseli s innen, míg a dilettantizmus legkedvesebb contingensét [hányadát] szolgáltatja, soha a művészetet és tudományt előre nem viszi." Majd még ezt írja: "A nő alárendelt testi és lelki ereje védelmet, ápolást keres, s az erősebb férfi lelkében épp oly érzéseket kelt, mint az elhagyott gyermek, a hervadó virág, a megdermedt madár."Veres Pálné eddig azt hitte, hogy a nőről táplált lenéző általános vélemény csak öröklött előítélet, és elfogult, rövidlátó elmék elképzelése. Most már láthatta, hogy ha az írói vénával megáldott, szellemi étékekben gazdag férfinak ez a véleménye. Ki ráadásul a család egyik legjobb barátja, mit várhat ő, a nőnevelés apostola, munkája során. De hatalmas lendülettel elkezdett tevékenysége előtt nem vette tekintetbe az akadályokat. Saját tapasztalataiból meg volt győződve arról, hogy nem maga a nő az oka annak, hogy a férfiak ily kevésre becsülik. Ezért különösen megdöbbentette, hogy még az oly nagy elmének is, mint "Az ember tragédiája" megalkotója, ilyen véleménye lehet."
"Már régóta mélyen és komolyan foglalkoztatták Veres Pálnét a nők jobb nevelése és általánosabb, tudományosabb műveltsége szükségességének kérdései. Ez a probléma annyira megérett benne, hogy "a pohár tele lett". Csak az utolsó csepp hiányzott. Ez a csepp, mely Veres Pálnét végleges elhatározásra késztette, Madách akadémiai székfoglalója volt, melyben a költő a nőről értekezett. A székfoglaló 1864-ben jelent meg Arany János "Koszorú" című folyóiratában, és Veres Pálné alig várta, hogy a jóbarát értekezését megismerhesse. De méltó megdöbbenéssel és felháborodással olvasta Madách véleményét a nőről: "Ó mindig csak a szenvedő, sohasem a beható elemet képviseli s innen, míg a dilettantizmus legkedvesebb contingensét [hányadát] szolgáltatja, soha a művészetet és tudományt előre nem viszi." Majd még ezt írja: "A nő alárendelt testi és lelki ereje védelmet, ápolást keres, s az erősebb férfi lelkében épp oly érzéseket kelt, mint az elhagyott gyermek, a hervadó virág, a megdermedt madár."Veres Pálné eddig azt hitte, hogy a nőről táplált lenéző általános vélemény csak öröklött előítélet, és elfogult, rövidlátó elmék elképzelése. Most már láthatta, hogy ha az írói vénával megáldott, szellemi étékekben gazdag férfinak ez a véleménye. Ki ráadásul a család egyik legjobb barátja, mit várhat ő, a nőnevelés apostola, munkája során. De hatalmas lendülettel elkezdett tevékenysége előtt nem vette tekintetbe az akadályokat. Saját tapasztalataiból meg volt győződve arról, hogy nem maga a nő az oka annak, hogy a férfiak ily kevésre becsülik. Ezért különösen megdöbbentette, hogy még az oly nagy elmének is, mint "Az ember tragédiája" megalkotója, ilyen véleménye lehet."
