Erdős Renée (1879-1956)

Erdõs Renée [Ehrental Regina]
Érseklél, 1879. május 7. - Budapest, 1956. július 9.
Író. Gyermekéveit Győrszigetben töltötte. 14 éves volt, amikor tehetségét, kifejezőkészségét Apa Benedek bencés tanár felismerte, és foglalkozott vele. 16 éves korában került a színiakadémiára. 18 éves korától publikált, elõször verseket, késõbb elbeszélést, regényt is, többek között a Győri Hírlapban, bár ismertsége már az egész országra kiterjedt a szerelmi érzést a korabeli konvenciót merészen túlhaladó, zsidó származását szelíd öntudattal hangsúlyozó verseivel. 1910-ben a Kisfaludy Irodalmi Kör tagjává választották. Később irodalmi termésének nagyobb részét már az elbeszélő próza teszi ki, és igazi nagy sikereit regényeivel aratta. Élményanyagában, képeiben sok győri elemet hordoz, különösen Az új sarj és Az asszony, aki ölt címűek. 1904-től Az újság bécsi, majd római, firenzei tudósítója volt. 1905 és 1914 között Rómában élt. 1913-1918-ban Fülep Lajos felesége volt.

Művei:

Brüsszeli csipke (Bp., 1933.)
Lavinia Tarsin házassága (Bp., 1927.)
A nagy sikoly (Bp., 1923.) Ősök és ivadékok 1-4. köt. (Bp., 1920-29.)
Anterra bíboros (Bp., 1922.) Sibillák könyve (Bp., 1918.)

Kádár Judit: Elsüllyedt szerzők V.: Erotikus, katolikus (Erdős Renée, 1879-1956) . Magyar Narancs
Erdei Nóra: Erdős Renée újrafelfedezése Zempléni Múzsa 2005. tél
Peterdi István: Erdős Renée: János tanítvány. Nyugat. 1911. 13. szám
Görög Imre: Erdős Renée: Alkotók. Nyugat. 1922. 2. szám