akkulturáció

Robert Hettlage AKKULTURÁCIÓ

A fogalom: Az akkulturáció (a továbbiakban: a.) – mint kulturális alkalmazkodás – egyének és csoportok egy már sikeres intrakulturális szocializációjából következik, és az interkulturális kultúraelsajátítás folyamataira és állapotaira vonatkozik, eképpen megkülönböztetendő az asszimilációtól és az integrációtól. Az a.-kutatás a kultúrantropológia egyik központi tárgyköre. A szociológiában a kutatásokat az ún. primitív népeknek az ipari társadalmakkal való kapcsolatba kerüléséből következő változási folyamatai, valamint a világléptékű migrációk (menekültek, vendégmunkások, kivándorlók hullámai) következményei inspirálták. Az a. foka és az ily módon beindult kultúradiffúzió tempója függ a származási csoport térbeli (és társadalmi) távolságától, az idegen csoporttal létrejövő interakciólehetőségek minőségétől (társadalmi fölemelkedés lehetőségei, diszkriminálás), a kontaktus időtartamától (pl. a külföldön folytatott tanulmányok versus bevándorlás), és az ezek által alakított a.-s szükségletektől és cselekvési perspektíváktól (példakép-követhetőség: „tetszésvonzások", Mühlmann). Következésképpen az átvétel módjait és belsővé tételük intenzitását esetről esetre tanulmányozni kell. Általában igaz, hogy az izolált ismérvek (étkezési és lakásstílusok) könnyebben átvehetők, mint a komplex gondolkodás- és viselkedésminták (világképek), a technikák és az eszközök könnyebben elsajátíthatóak, mint az olyan rejtettebb kulturális jelenségek, mint az érzelmek és az ideák.
Az irányított kultúraváltást (fejlődést) célzó valamennyi kísérlet esetében ezért technikai, ökonómiai és higiéniai területen felgyorsult a.-val kell számolni, komplexebb technikák és tudástartalmak azonban normatív tanulási folyamatok, intézményesülő struktúrák és megváltozott csoportidentitások nélkül aligha alakíthatók ki hatékonyan. Mivel az a.-s folyamatok elkerülhetetlenek, és a saját hagyományok gyakran nem kínálnak a helyzet leküzdéséhez megfelelő normákat, ez kultúrsokk-reakcióhoz, egyenesen anómiához vezethet.
Sokáig tartotta magát az a M. Weberrel kapcsolatba hozható felfogás, hogy az a. (a „varázslat alóli feloldás") világméretekben feltartóztathatatlan lesz, és a technikai-ökonómiai racionalitás univerzalizáláshoz vezet. A tagadhatatlanul vitágméretű interdependenciák ellenére az a.-s folyamatok mérhetetlensége miatt („modernizációelméleti kijózanodás", Touraine) a kutatások ismét olyan irányokba fordultak, mint a „kulturális állandók" problémája, az egyes társadalmak technikai, politikai és kulturális alkalmazkodásainak disszocializálódása.
(Címszó a Wörterbuch der Soziologie c. kötetből. Ferdinand Enke Verlag, Stuttgart, 1989.)