Raffai Sarolta

Raffai Sarolta (1930) a Hetek-csoport legtöbb műfajjal megpróbálkozó, kísérletező hajlamú írója. Versekkel kezdte pályáját. A Részeg virágzás (1966) egy vidéken – falun, tanyán – élő tanítónő élményvilágát foglalja versekbe. A lírai hős átéli a kínzó bezártságot, magárautaltságot, a környezettel adott megkötöttségeket, a nagyra néző igény és a megbéklyózó körülmények konfliktusát. Ezen az élethelyzeten belül kivált az asszonysors élményei indítják hiteles-szép vallomásokra. Verseiben a vallomásos hangnemmel póztalan nyíltság, szenvedélyes őszinteség párosul. Második verseskönyvét, a Ne félts, ne félj címűt (1975) érzelemgazdag és közéleti elkötelezettség jellemzi. Raffai Sarolta tudatosan fordul a hétköznapok jelentéktelennek látszó életmozzanatai felé; vallja: hogy a "kis élet" is lehet "óriás varázslat": "Lehetne bár mindig hétköznapom, / fénytelen, csöndes, hűs napok sora: / se trombita, se kürt, se harsona." (Csöndes, hűs napok.) Megfigyeléseit érzékletes leírásokban rögzíti s e leírásokba olykor csöndesen meditatív részleteket sző (Emlék Vizsolyból). Ebben a kötetében is az asszonysors gondjait sikerül leginkább a lírai általánosítás fokára emelnie. Előadásmódja mértéktartóan tárgyias, a vers nyelvi megformálására (stilizáció, poetizálás) azonban kevés gondot fordít.