2009/07/28

Nem ördögtől való a saría

Tavaly, az iszlám bíróságok nagy-britanniai felállításakor csak úgy dőltek a drámai hangvételű elemzések a médiából. Mára kiderült, hogy a saría-törvényszékek nem megkövezésről és hasonló ügyekről, hanem kis családjogi és üzleti kérdésekről döntenek.

Metazin, NOL, 2009. július 28.

Csadorba öltözött nő...

Csadorba öltözött nők Londonban
Reuters - Toby Melville

„A brit sajtó az elmúlt években félelmetes álszentségről tett tanúbizonyságot az iszlám bíróságok kapcsán. A legtöbb embert sokkolta, hogy Nagy-Britanniában moszlim vallási bíróságok létezhetnek, ráadásul éppen a zöldövezeti elővárosokban. Még nagyobb felháborodást keltett, hogy jogerős ítéleteket hozhatnak. A multikulturalizmus politikájának hitelvesztését sokak szerint mi sem példázhatja jobban, mint az, hogy a kisebbségek saját törvényeik szerint élhetnek. Ha ez lehetséges, mi lesz Nagy-Britanniával?” – írja Tom Whipple brit publicista a Utopian magazinban.

Rowan Williams canterburyi érsek hatalmas vihart kavart tavaly februárban, amikor a világi törvény és a saría párosításáról beszélt. Az érsek elkerülhetetlennek mondta, hogy Nagy-Britannia valamelyest teret adjon a saría, az iszlám jog érvényesülésének, különben a moszlim lakosság nem fogja magáénak érezni az államot. A sajtó lényegében úgy ismertette Williams érsek szavait, mintha az anglikán egyház főpapja a középkori eredetű iszlám törvénykezést akarná bevezetni Nagy-Britanniában. Pedig a szövegben csak egyes családjogi ügyek elbírálásáról volt szó, azzal a kifejezett megszorítással, hogy a női egyenjogúság csorbítása megengedhetetlen.

A vita tavaly szeptemberben újult ki, amikor a brit lapok hírül adták, hogy az addig csak informális békéltetőbíróságként működő iszlám törvényszékek közül öt a kormány döntése értelmében jogerős bírósági ítéleteket hozhat. A testületek önkéntes alapon működnek: csak olyan ügyekben hozhatnak ítéletet, amelyekben minden érintett fél önként választja a moszlim törvényszéket a hagyományos bíróságok helyett. A konzervatívok és a liberálisok az egységes brit igazságszolgáltatás bomlasztásaként értékelték az iszlám törvényszékeket. Aggályosnak érezték, hogy a saría alapú ítélkezésnek nincsenek átlátható eljárási szabályai, és az ítéleteket meghozó vallási vezetők felkészültsége is esetleges. Emberi jogi szervezetek arra is felhívták a figyelmet, hogy az iszlám bíróságok rendszerint a férfiaknak kedveznek.

A média úgy tálalta a dolgot, hogy az embernek a megkövezés és a lefejezés jutott eszébe az iszlám törvényszékekről. „Pedig valójában a saría egyáltalán nem veszélyezteti a brit jogrendszert” – véli Whipple, aki személyesen akart meggyőződni a törvényszékek munkájáról, ezért több napot töltött a londoni saría-bíróságon.

Az iszlám törvényszékek leginkább családjogi ügyekkel foglalkoznak, az ügyek túlnyomó része válás. Ez nem meglepő, hiszen az 1982 óta működő iszlám tanácsok a jogi elismerés előtt is összesen 7000 házasságot bontottak fel. És akárcsak korábban, a párok többsége a polgári bíróságon is elindítja a válópert.

A vitás esetek többsége az iszlám vallási előírások értelmezésével kapcsolatos. Whipple jelenlétében tárgyalták például egy fiatal házaspár kényes ügyét. A férj dühében háromszor kimondta, hogy elválik nejétől, ami az iszlám szabályok értelmében azt jelenti, hogy a házasság végleg felbontottnak tekintendő. A fiatalember aztán hamar megbánta szavait, de már nem volt mit tenni, a szabály az szabály. A bíróság döntése értelmében azonban a gyors egymásutánban kimondott válási szándék tulajdonképpen csak egyszeri aktusnak tekinthető, így a házasság továbbra is érvényben van.

Egy másik esetben a vallási tudósoknak azt kellett megvizsgálniuk, hogy mi a teendő akkor, ha egy elvált pár ismételten egybe akar kelni. Az iszlám törvények szerint ez csak akkor lehetséges, ha a nő új férjet talál, akitől szintén elválik, hogy újra hozzámehessen első férjéhez. A pár azonban aggódott, hogy jogszerűnek tekinthető-e a névleges, elhálás nélküli köztes házasság – hiszen ha nem az, akkor felbontani sem lehet, és így az ara nem kelhet újra egybe férjével. A bíróság úgy határozott, hogy a névleges házasság akkor is érvényes, ha nem volt nászéjszaka.

A saría-törvényszékek a családjogi ügyek mellett üzleti döntőbíráskodást is folytatnak. És ebbéli tevékenységükben sem veszélyeztetik a jogrendet, hiszen a brit törvények módot adnak a döntőbíráskodásra. A dolog pikantériája, hogy az iszlám döntőbíráskodás nem csak a moszlimok körében népszerű: statisztikák szerint az iszlám bíróságoknál indított ügyek 5 százalékát nem moszlimok kezdeményezik. A britek azért fordulnak hozzájuk, mert sokkal gyorsabb döntést remélhetnek, mint a polgári bíróságokon. Idén több mint 20, nem moszlimok által indított esetet regisztráltak.

Ami a legfőbb aggodalmat, a nők hátrányos megkülönböztetését illeti, a londoni iszlám törvényszék titkára elmondta, hogy az iszlám bíróságok célja elsősorban a moszlim nők jogainak érvényesítése. Ha nem lennének saría-bíróságok, akkor a moszlim nők sokkal rosszabb helyzetben lennének, mert a polgári bíróságokhoz sokan nem szívesen fordulnának. Igaz, sokan a saría-törvényszékhez sem mernek fordulni, mert megrémítette őket a nagy médiacirkusz, és a saríával kapcsolatos túlzó és hamis állítások. Az iszlám törvényszékek tagjait pedig fenyegetések is érik.

http://nol.hu/kulfold/nem_ordogtol_valo_a_saria