Bobula Ida

Bobula Ida: MAGYAR NŐK VÁLASZTÓJOGUK VÉDELMÉBEN

"Nem annyira a nőnek van szüksége a választójogra,

mint inkább a társadalomnak a nőre - újratelepüléséhez."

JANE ADDAMS

Mult év októberében együtt teázott egy kis baráti társaság. Csupa dolgozó és közügyek iránt érdeklődő nő. A beszélgetés arról folyt, hogy századunk nagy vívmányát, a nők egyenjogúságát a legyőzöttésége folytán a nőkérdésben hátramaradó csonka ország a huszas években nem építhette ki oly mértékben, mint tették azt a szerencsésebb nyugati államok. A nők ügyeivel szemben megnyilvánuló természetes reakciónak viszont annál kedvezőbb talaj minden szellemi és anyagi nyomorúság. Beszámoltak egymásnak tapasztalataikról, a verembe esett éhes állatok kenyéririgységéről, mely elsősorban a dolgozó nők ellen irányul. Beszéltek a nők kenyérjoga és a politikai jogok között fennálló kapcsolatról és a közéletben egyre erősebben felhangzó arról a követelésről, hogy a küszöbön álló választójogi reform során fosszák meg a nőket választójoguktól. A fő érv: a magyar nőknek nincs szüksége politikai jogokra, úgy sem törődik és él velük.
Felvetődött a gondolat, hogy tenni kellene valamit, - még mielőtt a nőellenes javaslat egyes nagy pártok komoly programmpontjává lehetne.
De mit tegyünk? Gyűléstilalom volt, nagygyűlést nem hívhatunk össze. Elhatároztuk, hogy papíron rendezzük meg a gyűlést: tízezer női aláírást gyűjtünk. Dokumentáljuk, hogy vagyunk, emberi jogainkhoz ragaszkodunk és fel tudjuk ismerni az összefüggést a politikai jogok, a mindennapi kenyér és egy emberségesebb jövő kialakításának lehetősége között.
A jelenlevők megajánlották, hogy összeadják az ívek kinyomtatásának költségét és elhatározták, hogy egy-egy ív listavezetőséül az ország legkiválóbb nőit kérik fel. Kinek a nevében történjék a felhívás? Tíz-húsz közismert nagyasszonyt kérjünk-e fel azok szignálására, akiket a különböző pártok, felekezetek, egyesületek, a főváros és a vidék szempontjainak tiszteletben tartásával válogatnánk össze? Nyilvánvaló volt, hogy ehhez legalább két heti előkészületre volna szükség - holott már 48 óránk is alig volt. Elhatároztuk, hogy nem várunk, hanem aláírjuk a felhívást mi, akiket a teáskanna véletlene hozott össze, aki az ügyet nézi, az úgy is velünk van.
Megszületett a rövid szöveg, mely így hangzik:
A magyar országgyűléshez!
A nemzet felét, a nők millióit érinti, hogy választási törvényünk különböző mértékkel méri a jogot a nőknek és férfiaknak. Kérjük az országgyűlést, hogy az új választási törvényjavaslat tárgyalásakor változtasson ezen.
A példát a különbözőségre annak idején az angol törvény szolgáltatta, de Anglia időközben meggyőződött a megkülönböztetés méltánytalan és káros voltáról és 1928 óta már a választójog korbeli, műveltségbeli és egyéb követelményei azonosak. Így van ez a távoli világrészek, Amerika, Ausztrália, Ázsia hatalmas területein éppúgy, mint Európának azokban az alkotmányos államaiban, melyeknek politikai szelleme s hagyományai hasonlóak a miénkhez. (Hollandia, Dánia, Norvégia, Svéd, Észt, Finn, Lett, Lengyelország stb.) E nemzetek tudják, hogy ma, amikor a változó viszonyok mindenütt előtérbe tolják a szociális problémákat, azoknak vértelen, fokozatos megoldásánál milyen jelentős nagy szerep vár az asszonyi szívre, az asszonyi kézre - a női gondolatnak a közéletben való érvényesülésére.
A magyar nő ezer éven át mindig becsülettel állt helyt a nemzet férfiai mellett, munkában, bajban, veszedelemben és harcban. Nem rosszabb, mint a nyugati nemzetek asszonyai. Az elmúlt 15 év alatt azt is bebizonyította, hogy szavazatával okosan élni ő is tud és hogy a nemzeti célok szolgálatában megnyugtató erőt jelent. A közeljövőben talán fokozott szükség lesz erre az erőre és legelsősorban ezért kérjük az országgyűlést, hogy a készülő törvényben ne feledje ott az elavult, igazságtalan megkülönböztetéseket és minden magyar léleknek mérjen egyenlő mértékkel.
Az ívek szétrepültek az ország minden részébe és egy hónap alatt együtt volt a tízezer aláírás. Az ország nőinek színe-java sorakozott mellénk. Végig lehetett járni a pártvezéreket, akiket valóban gondolkozóba ejtett ez az impozáns megnyilatkozás. Voltak, akik magukévá tették az ügyet és mások, akik legalább annyit ígértek, hogy a jelenlegi állapot "in peius" megváltoztatását ellenezni fogják. A veszedelem - legalább a jelenben, - úgy látszik, tényleg elhárult a nők jogai felől. Az előzetes választójogi értekezleten - tudomásunk szerint - senki sem követelte a jogfosztást, sőt több párt is nyilatkozott a női jogok kiterjesztése mellett.
Hála és köszönet mindazoknak, akik az akció javára értékes szolgálatokat tettek.