A nemek szembeállítása, funkcionális hasonlítgatása, egymás elleni kijátszása, “a nemek harcának” eldurvulása a pozitivizmus egyik kiegészítő jelensége a 19. században. A nõ mint a világ rejtélye titokzatos erők forrása, hol éteri makulátlanságban jelenik meg vallásos közhelyek idézeteként (például Führich, Feuerbach, Moriz von Schwind grafikáin, Holman Hunt festményein), hol a fülledt erotika, a bűn, a romlás, a halál szimbóluma, a femme fatale (ld. Flaubert, Beaudelaire vagy Franz von Stuck, Gustave Moreau nőalakjait). A kezdetleges kapitalizmus gyors ütemben átstrukturálta a kor európai társadalmait. A nagyvárosi proletariátus nyomorát szemlélve az egyház nem maradt tétlen. Szerzetesrendek alakultak az árvák, a kitett gyermekek nevelésére, tanítására, az elhagyott öregek gondozására, s ezt a munkát kizárólag szerzetesnők végezték. IX. Piusz pedig majd kétszáz évvel VII. Sándor pápának Mária, Jézus anyja szeplőtelen fogantatásának titkáról kibocsátott brévéje (1665) után, 1854-ben látta elérkezettnek az időt ahhoz, hogy kihirdesse a szeplőtlen fogantatás dogmáját. Mindeközben a szent és a szajha közötti tartományban élő nőkre lassan rácsukódott a polgári családideál skatulyája, s a szorgos kezek zászlóra hímezték a “Kinder-Küche-Kirche” (gyermek-konyha-templom) hármas jelszavát, hogy szubmisszív hajlamú nők – állapotbeli kötelességükre hivatkozva – még a huszadik század végén is felmutathassák, ha a családjuk horizontját meghaladó szolgálatra hívják őket.
2008/11/29
Szöllőssy Ágnes
Szöllőssy Ágnes: A nő szerepe az egyházban. Keresztény Szó, X. évfolyam 1. szám. 1999. január
A nemek szembeállítása, funkcionális hasonlítgatása, egymás elleni kijátszása, “a nemek harcának” eldurvulása a pozitivizmus egyik kiegészítő jelensége a 19. században. A nõ mint a világ rejtélye titokzatos erők forrása, hol éteri makulátlanságban jelenik meg vallásos közhelyek idézeteként (például Führich, Feuerbach, Moriz von Schwind grafikáin, Holman Hunt festményein), hol a fülledt erotika, a bűn, a romlás, a halál szimbóluma, a femme fatale (ld. Flaubert, Beaudelaire vagy Franz von Stuck, Gustave Moreau nőalakjait). A kezdetleges kapitalizmus gyors ütemben átstrukturálta a kor európai társadalmait. A nagyvárosi proletariátus nyomorát szemlélve az egyház nem maradt tétlen. Szerzetesrendek alakultak az árvák, a kitett gyermekek nevelésére, tanítására, az elhagyott öregek gondozására, s ezt a munkát kizárólag szerzetesnők végezték. IX. Piusz pedig majd kétszáz évvel VII. Sándor pápának Mária, Jézus anyja szeplőtelen fogantatásának titkáról kibocsátott brévéje (1665) után, 1854-ben látta elérkezettnek az időt ahhoz, hogy kihirdesse a szeplőtlen fogantatás dogmáját. Mindeközben a szent és a szajha közötti tartományban élő nőkre lassan rácsukódott a polgári családideál skatulyája, s a szorgos kezek zászlóra hímezték a “Kinder-Küche-Kirche” (gyermek-konyha-templom) hármas jelszavát, hogy szubmisszív hajlamú nők – állapotbeli kötelességükre hivatkozva – még a huszadik század végén is felmutathassák, ha a családjuk horizontját meghaladó szolgálatra hívják őket.
A nemek szembeállítása, funkcionális hasonlítgatása, egymás elleni kijátszása, “a nemek harcának” eldurvulása a pozitivizmus egyik kiegészítő jelensége a 19. században. A nõ mint a világ rejtélye titokzatos erők forrása, hol éteri makulátlanságban jelenik meg vallásos közhelyek idézeteként (például Führich, Feuerbach, Moriz von Schwind grafikáin, Holman Hunt festményein), hol a fülledt erotika, a bűn, a romlás, a halál szimbóluma, a femme fatale (ld. Flaubert, Beaudelaire vagy Franz von Stuck, Gustave Moreau nőalakjait). A kezdetleges kapitalizmus gyors ütemben átstrukturálta a kor európai társadalmait. A nagyvárosi proletariátus nyomorát szemlélve az egyház nem maradt tétlen. Szerzetesrendek alakultak az árvák, a kitett gyermekek nevelésére, tanítására, az elhagyott öregek gondozására, s ezt a munkát kizárólag szerzetesnők végezték. IX. Piusz pedig majd kétszáz évvel VII. Sándor pápának Mária, Jézus anyja szeplőtelen fogantatásának titkáról kibocsátott brévéje (1665) után, 1854-ben látta elérkezettnek az időt ahhoz, hogy kihirdesse a szeplőtlen fogantatás dogmáját. Mindeközben a szent és a szajha közötti tartományban élő nőkre lassan rácsukódott a polgári családideál skatulyája, s a szorgos kezek zászlóra hímezték a “Kinder-Küche-Kirche” (gyermek-konyha-templom) hármas jelszavát, hogy szubmisszív hajlamú nők – állapotbeli kötelességükre hivatkozva – még a huszadik század végén is felmutathassák, ha a családjuk horizontját meghaladó szolgálatra hívják őket.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment