2007/04/28
2007/04/27
Balázs Imre József
Balázs Imre József, „»Ismeri ön a cuplingert?« – A nő-szerep konstrukciója és szubvertálódása Ignotus Emma-leveleiben”. Alföld 51.10 (2000. okt.): 53-64.
Asztalos-Morell Ildikó
Asztalos-Morell Ildikó. A nemek közötti egyenlőtlenségek államszocializmus korszakában. tézisek a feminista megközelítéshez. Szociológiai Szemle. 1997/3. 33-91.
Slachta Margit (1884-1974)
BALOGH MARGIT: A "keresztény" feminizmus. Slachta Margit (1884-1974) életútja
2007/04/21
Somlai Péter: Szocializáció.
Somlai Péter: Szocializáció. A kulturális átörökítés és a társadalmi beilleszkedés folyamata. Corvina Kiadó, Budapest, 1997.
Sztrinkóné Nagy Irén: A női szerep változásai és a reformpedagógia.
Sztrinkóné Nagy Irén: A női szerep változásai és a reformpedagógia. In Iskolakultúra, 2005/2. 63-68. old.
Teleki Blanka: Szózat a főrendű nők nevelése ügyében.
Teleki Blanka: Szózat a főrendű nők nevelése ügyében. Pesti Hírlap 1845. december 9.
Thun Éva: “Hagyományos" pedagógia, feminista pedagógia.
Thun Éva: “Hagyományos" pedagógia, feminista pedagógia. In: Educatio, 5. évf. 3. szám (1996 - ősz): 404-416. old.
Tímár Judit
Tímár Judit: A nők tanulmányozása a földrajzban, avagy van-e létjogosultsága a feminista geográfiának Magyarországon? pp. 1-15. In: Tér és Társadalom, 1-2. 1993.
Kaari Utrio: Éva lányai. Az európai nő története.
Utrio, Kaari: Éva lányai. Az európai nő története. Corvina Könyvkiadó, Budapest, 1989.
Martha Nussbaum
Nussbaum, Martha: A feministák és a filozófia. BUKSZ, 1996/ 1. 103-109.
Nussbaum, Martha: Társadalomtudomány női szemmel. Valóság, 1998/7. 125-127.
Nussbaum, Martha: Társadalomtudomány női szemmel. Valóság, 1998/7. 125-127.
Julia Kristeva
Kristeva, Julia: A nők kora. In Freud titokzatos tárgya. Pszichoanalízis és női szexualitás. Szerk. Csabai Márta és Erős Ferenc. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest. 1997. 237-255.
Madonna Kolbenschlag
Kolbenschlag; Madonna: Búcsúcsók Csipkerózsikának. Csokonai Kiadó, Debrecen, 1999.
Adamik Mária
Adamik Mária: A Nagy Fehér Üzemmód. In Férfiuralom. Írások nőkről, férfiakról, feminizmusról. Szerk.: Hadas Miklós. Replika Kör, Budapest, 1994. 142-154.
Jessica Benjamin
Benjamin, Jessica: Azonosság és különbözőség. Kísérlet a nemiség kialakulásának "tág körű" értelmezésére. In Freud titokzatos tárgya. Pszichoanalízis és női szexualitás. Szerk.: Csabai Márta - Erős Ferenc. Új Mandátum, Budapest, 1997.
2007/04/20
Erdős Renée [Ehrental Regina]
Erdős Renée [Ehrental Regina]
Érseklél, 1879. május 7. - Budapest, 1956. július 9.
Író. Gyermekéveit Gyõrszigetben töltötte. 14 éves volt, amikor tehetségét, kifejezõkészségét Apa Benedek bencés tanár felismerte, és foglalkozott vele.
16 éves korában került a színiakadémiára. 18 éves korától publikált, elõször verseket, késõbb elbeszélést, regényt is, többek között a Gyõri Hírlapban, bár ismertsége már az egész országra kiterjedt a szerelmi érzést a korabeli konvenciót merészen túlhaladó, zsidó származását szelíd öntudattal hangsúlyozó verseivel. 1910-ben a Kisfaludy Irodalmi Kör tagjává választották.
Késõbb irodalmi termésének nagyobb részét már az elbeszélõ próza teszi ki, és igazi nagy sikereit regényeivel aratta. Élményanyagában, képeiben sok gyõri elemet hordoz, különösen Az új sarj és Az asszony, aki ölt címûek.
1904-tõl Az újság bécsi, majd római, firenzei tudósítója volt. 1905 és 1914 között Rómában élt. 1913-1918-ban Fülep Lajos felesége volt.
M.: Brüsszeli csipke (Bp., 1933.) - Lavinia Tarsin házassága (Bp., 1927.) - A nagy sikoly (Bp., 1923.) - Õsök és ivadékok 1-4. köt. (Bp., 1920-29.) - Santerra bíboros (Bp., 1922.) - Sibillák könyve (Bp., 1918.)
Érseklél, 1879. május 7. - Budapest, 1956. július 9.
Író. Gyermekéveit Gyõrszigetben töltötte. 14 éves volt, amikor tehetségét, kifejezõkészségét Apa Benedek bencés tanár felismerte, és foglalkozott vele.
16 éves korában került a színiakadémiára. 18 éves korától publikált, elõször verseket, késõbb elbeszélést, regényt is, többek között a Gyõri Hírlapban, bár ismertsége már az egész országra kiterjedt a szerelmi érzést a korabeli konvenciót merészen túlhaladó, zsidó származását szelíd öntudattal hangsúlyozó verseivel. 1910-ben a Kisfaludy Irodalmi Kör tagjává választották.
Késõbb irodalmi termésének nagyobb részét már az elbeszélõ próza teszi ki, és igazi nagy sikereit regényeivel aratta. Élményanyagában, képeiben sok gyõri elemet hordoz, különösen Az új sarj és Az asszony, aki ölt címûek.
1904-tõl Az újság bécsi, majd római, firenzei tudósítója volt. 1905 és 1914 között Rómában élt. 1913-1918-ban Fülep Lajos felesége volt.
M.: Brüsszeli csipke (Bp., 1933.) - Lavinia Tarsin házassága (Bp., 1927.) - A nagy sikoly (Bp., 1923.) - Õsök és ivadékok 1-4. köt. (Bp., 1920-29.) - Santerra bíboros (Bp., 1922.) - Sibillák könyve (Bp., 1918.)
Elek Artúr: NÉGY MAGYAR FESTŐNŐ
Elek Artúr: NÉGY MAGYAR FESTŐNŐ Nyugat · 1927. 7.szám· / · KÉPZŐMŰVÉSZETI FIGYELŐ
Boemm Ritta
Kalivoda Kata
Korb Erzsébet
Feszty Masa
Boemm Ritta
Kalivoda Kata
Korb Erzsébet
Feszty Masa
Nők a politikai döntéshozatalban
Nők a politikai döntéshozatalban
Konferencia2006. december 18. 800-1700
Konferencia2006. december 18. 800-1700
P. Szathmáry István: Nemek arca a filmvásznon.
P. Szathmáry István: Nemek arca a filmvásznon. Muszter, 2005. március
Neményi Mária
Neményi Mária (1999): Csoportkép nőkkel. Budapest: Új Mandátum Kiadó.
Neményi Mária-Kede Anna. Anyák és lányok. Replika, 1999. április , 35. szám.
Neményi Mária: Miért nincs Magyarországon nőmozgalom? in Hadas, Hadas Miklós. (szerk.) (1994) Férfiuralom. Írások nőkről, férfiakról, feminizmusról. Replika Kör. Budapest.
Zsidai Péter: Nők az üvegplafon felett. Beszélgetés Neményi Máriával. Magyar Hírlap, 1999. július 19. szombat.
Neményi Mária. (1994) A kötelező heteroszexualitástól a kötelező feminizmusig. Café Bábel. num. 1-2
Neményi Mária - Tóth Olga: A nők társadalmi szerepének változásai, Ezredforduló, 1998/1.
Neményi Mária (1991) "Abortusz "91", Kritika, 10.
Neményi Mária. (1992) A család szociális reprezentációja. (Kandidátusi értekezés - kézirat.)
Neményi Mária-Kede Anna. Anyák és lányok. Replika, 1999. április , 35. szám.
Neményi Mária: Miért nincs Magyarországon nőmozgalom? in Hadas, Hadas Miklós. (szerk.) (1994) Férfiuralom. Írások nőkről, férfiakról, feminizmusról. Replika Kör. Budapest.
Zsidai Péter: Nők az üvegplafon felett. Beszélgetés Neményi Máriával. Magyar Hírlap, 1999. július 19. szombat.
Neményi Mária. (1994) A kötelező heteroszexualitástól a kötelező feminizmusig. Café Bábel. num. 1-2
Neményi Mária - Tóth Olga: A nők társadalmi szerepének változásai, Ezredforduló, 1998/1.
Neményi Mária (1991) "Abortusz "91", Kritika, 10.
Neményi Mária. (1992) A család szociális reprezentációja. (Kandidátusi értekezés - kézirat.)
Neményi Mária: Férfiak köztársasága.
Neményi Mária: Férfiak köztársasága. Népszabadság, 1997. szeptember 20.
"Nincs olyan interjú, ahol a női közszereplőt ne kérdeznék a családjáról, arról, hogyan tudja öszeegyeztetni női, feleségi, anyai, sőt háziasszonyi szerepét fontos közéleti megbiztásával. Mintha nők esetében csak az lehetne teljes értékű ember, aki, mint Siva istennő, az összes kezével tevékenykedik, mert ezt mind egyszerre várja el tőle a társadalom. Megengedi, hogy a férfivilágba is betegye a lábát, de csak akkor, ha nem hanyagolja el az "igazi", "természetes" kötelességét. A paradox mindebben nemcsak az, hogy az emberiség fenntartásához mindkét nem részvételére szükség van, tehát igencsak kétséges, hogy férfiak nélkül menne-e a prokreatív világ előre, hanem talán méginkább az, hogy a három műszakban dolgozó ápolónők, orvosnők, vagy ne ads isten szövőnők (ha vannak még ilyenek?) esetében ugyanezt a kérdést senki sem teszi fel. Lehet, hogy azért, mert az ápolás, gondoskodás, vagy a ruházat előállítása szintén "igazi" női munka, nem úgy, mint a politizálás, a közügyekbe való belekontárkodás?"
"Nincs olyan interjú, ahol a női közszereplőt ne kérdeznék a családjáról, arról, hogyan tudja öszeegyeztetni női, feleségi, anyai, sőt háziasszonyi szerepét fontos közéleti megbiztásával. Mintha nők esetében csak az lehetne teljes értékű ember, aki, mint Siva istennő, az összes kezével tevékenykedik, mert ezt mind egyszerre várja el tőle a társadalom. Megengedi, hogy a férfivilágba is betegye a lábát, de csak akkor, ha nem hanyagolja el az "igazi", "természetes" kötelességét. A paradox mindebben nemcsak az, hogy az emberiség fenntartásához mindkét nem részvételére szükség van, tehát igencsak kétséges, hogy férfiak nélkül menne-e a prokreatív világ előre, hanem talán méginkább az, hogy a három műszakban dolgozó ápolónők, orvosnők, vagy ne ads isten szövőnők (ha vannak még ilyenek?) esetében ugyanezt a kérdést senki sem teszi fel. Lehet, hogy azért, mert az ápolás, gondoskodás, vagy a ruházat előállítása szintén "igazi" női munka, nem úgy, mint a politizálás, a közügyekbe való belekontárkodás?"
Noszlopi László: A szeretet lélektana és bölcselete.
Noszlopi László: A szeretet lélektana és bölcselete. Pantheon Kiadás, 1944.
Különleges hivatástechnika
140-141. old.
A hivatásnak való odaadás általános emberi hivatásunkat: az értékes emberi életet kell, hogy előmozdítsa. A hivatás ekkor nagy és nélkülözhetetlen jellemnevelő tényező. Ami egy jellemnek nagyvonalúságot tud adni, még szűk életkeretek között is, az a hivatás iránt való odaadás és hűség életen és halálon át.
Férfi és nő hivatása, hogy mindegyik a saját mivoltából folyó, sajátos képességeknek és arravalóságoknak megfelelő feladatokat végezze el az emberiség életében. A férfi a vitalitástól elszakadt szellem képviselője, a nő jobban kötve van a vitális szférához. A férfi a magasság, a nő a mélység. Első a harc, politikum, haladás képviselője, a második a béke, a családi és népi erők őrzője. De azért a nő sajátságos varázsló, sugalmazó képessége megérezhető, mint láthatatlan erő, a vitéz harcos magatartásától a művész alkotásáig, a tudós eredményéig, a férfi minden munkáján. Az anyai vonás az, amely a nő minden erényét és áldásos vonását megalapozza. Ha akár a szerelmi életben, akár más téren az anyai mélységtől elszakad, akkor álnokság, ingatagság ömlik el életén. A férfi ellenben férfiasságában: lovagiasságában és ígéretei beváltásában birtokolja a nőhöz való áldásos viszonyának alapját. A férfi férfiassága és a nő anyaisága (úgy is mondhatnánk: nőiessége, merthiszen ez a nő légmélyebb lénye) a két nem kapcsolatát és közös hivatásbeli munkáját áldásossá, hiányuk átokká teszi.
Különleges hivatástechnika
140-141. old.
A hivatásnak való odaadás általános emberi hivatásunkat: az értékes emberi életet kell, hogy előmozdítsa. A hivatás ekkor nagy és nélkülözhetetlen jellemnevelő tényező. Ami egy jellemnek nagyvonalúságot tud adni, még szűk életkeretek között is, az a hivatás iránt való odaadás és hűség életen és halálon át.
Férfi és nő hivatása, hogy mindegyik a saját mivoltából folyó, sajátos képességeknek és arravalóságoknak megfelelő feladatokat végezze el az emberiség életében. A férfi a vitalitástól elszakadt szellem képviselője, a nő jobban kötve van a vitális szférához. A férfi a magasság, a nő a mélység. Első a harc, politikum, haladás képviselője, a második a béke, a családi és népi erők őrzője. De azért a nő sajátságos varázsló, sugalmazó képessége megérezhető, mint láthatatlan erő, a vitéz harcos magatartásától a művész alkotásáig, a tudós eredményéig, a férfi minden munkáján. Az anyai vonás az, amely a nő minden erényét és áldásos vonását megalapozza. Ha akár a szerelmi életben, akár más téren az anyai mélységtől elszakad, akkor álnokság, ingatagság ömlik el életén. A férfi ellenben férfiasságában: lovagiasságában és ígéretei beváltásában birtokolja a nőhöz való áldásos viszonyának alapját. A férfi férfiassága és a nő anyaisága (úgy is mondhatnánk: nőiessége, merthiszen ez a nő légmélyebb lénye) a két nem kapcsolatát és közös hivatásbeli munkáját áldásossá, hiányuk átokká teszi.
Nagy Borbála
NAGY Borbála
A CSÍKI BOSZORKÁNY
Vajon miféle érdekek állnak amögött, hogy Apor Annát, egy székely nemesi család sarját kivallassák, boszorkányként megégessék? - törik a fejüket a kényes ügy ítélőmesterei. A vádak fertelmesek és hihetetlenül nagyszámúak: papgyilkolás, többrendbeli megrontás, férfierő megkötése, gyújtogatás, bányaomlás előidézése - s minden bizonnyal a havaselvei hadjárat után, az ígért szabadságtól ismét megfosztott, elkeseredett közszékelyek lázadása is Anna praktikáival magyarázható. A regényben megelevenednek a 16-17. századi Erdély figurái: az egymás birtokaira éhező nemesek, a verekedést is vállaló hitvitázók, nyakas nagyasszonyok, mézes-mázos szavú udvari talpnyalók, a finom lelkű, mégis gyilkosságokba, parasztok felnyársalásába keveredő Báthory Zsigmond fejedelem - s háttérben az üszkös városok, a Zsigmond, Básta, Mihai vajda hadai által feldúlt jobbágyporták. S a káoszból majd csak Bethlen Gábor fejedelemsége vezet ki. A boszorkány sorsa éppoly homályos, ellenőrizhetetlen, mint bűneinek eredete: lehet, hogy megégették (sokan látták), az is lehet, hogy a nagy kavarodásban a tömlöcben felejtve halt meg, de arra is akad tanú, hogy Bécsben, a császári udvarban fogja pártját a szegény csíkieknek...Ízes nyelven írt történelmi regény.
A CSÍKI BOSZORKÁNY
Vajon miféle érdekek állnak amögött, hogy Apor Annát, egy székely nemesi család sarját kivallassák, boszorkányként megégessék? - törik a fejüket a kényes ügy ítélőmesterei. A vádak fertelmesek és hihetetlenül nagyszámúak: papgyilkolás, többrendbeli megrontás, férfierő megkötése, gyújtogatás, bányaomlás előidézése - s minden bizonnyal a havaselvei hadjárat után, az ígért szabadságtól ismét megfosztott, elkeseredett közszékelyek lázadása is Anna praktikáival magyarázható. A regényben megelevenednek a 16-17. századi Erdély figurái: az egymás birtokaira éhező nemesek, a verekedést is vállaló hitvitázók, nyakas nagyasszonyok, mézes-mázos szavú udvari talpnyalók, a finom lelkű, mégis gyilkosságokba, parasztok felnyársalásába keveredő Báthory Zsigmond fejedelem - s háttérben az üszkös városok, a Zsigmond, Básta, Mihai vajda hadai által feldúlt jobbágyporták. S a káoszból majd csak Bethlen Gábor fejedelemsége vezet ki. A boszorkány sorsa éppoly homályos, ellenőrizhetetlen, mint bűneinek eredete: lehet, hogy megégették (sokan látták), az is lehet, hogy a nagy kavarodásban a tömlöcben felejtve halt meg, de arra is akad tanú, hogy Bécsben, a császári udvarban fogja pártját a szegény csíkieknek...Ízes nyelven írt történelmi regény.
2007/04/19
Vlasta Delimar
Vlasta Delimar az egyik legbátrabb és legeredetibb nomuvész a Balkánon. Azok a kérdések, amelyeket muveiben felvet és a pofánkba vág, a Balkán macsó színfalai között készülnek, ami ugyancsak bátorságát bizonyítja. Ám e bátorság mellé tehetség, szépség és kokemény kitartás is kell, amiből ugyancsak van neki bőven, hogy mindaz, ami ebben az aprócska, élettől duzzadó nőben megfogan - a legbelso szellemi meditációtól a legharsányabb háborúellenes sikolyig -, megszólaljon és látottá váljon.
Ha létezik olyan feminizmus, amely a nőiességükre büszke, egyben a férfiakat elfogadó, sot szerető nőket képviseli, akkor ennek élén mindenképpen Vlastának volna a helye. Mert ha van nő, aki bátran kimutatja vágyait, éhségét, őrültségét és esendőségét, ugyanakkor felrúg minden fölé tolakodó egyéni, társadalmi, történelmi, háborús és megannyi más előítéletet, igazságtalanságot és félelmet, akkor Vlasta az. Én szívesen harcolnék ezzel a nővel a nők jogaiért. S nem feltétlenül az ágyban.
És
Ha létezik olyan feminizmus, amely a nőiességükre büszke, egyben a férfiakat elfogadó, sot szerető nőket képviseli, akkor ennek élén mindenképpen Vlastának volna a helye. Mert ha van nő, aki bátran kimutatja vágyait, éhségét, őrültségét és esendőségét, ugyanakkor felrúg minden fölé tolakodó egyéni, társadalmi, történelmi, háborús és megannyi más előítéletet, igazságtalanságot és félelmet, akkor Vlasta az. Én szívesen harcolnék ezzel a nővel a nők jogaiért. S nem feltétlenül az ágyban.
És
Mary Ann Doane: Femmes Fatales
A fordítás alapja: Doane, Mary Ann: Femmes Fatales. Feminism, Film Theory, Psychoanalysis. New York – London: Routledge, 1991. Első fejezet pp. 17–32. A szöveg első megjelenése: Screen 23 (September–October 1982) nos. 3–4.
A női néző elmélete „Fejek hieroglifa-sipkában”
Metropolis - Feminizmus és filmelmélet 2006. 11. 25.
A női néző elmélete „Fejek hieroglifa-sipkában”
Metropolis - Feminizmus és filmelmélet 2006. 11. 25.
Dóka Helga: A bibircsókos orrú férfi portréja
Dóka Helga: A bibircsókos orrú férfi portréja, Domenico Ghirlandaio (1449-1494)
"Domenico Ghirlandaio (1449-1494) a quattrocento festészet egyik jeles képviselője a reneszánsz idejéből. A korabeli festőkre jellemző, hogy vallási témájú képeiken ideális anya-gyerek kapcsolatokat ábrázoltak, ami által igencsak elrugaszkodtak a valóságtól. Ghirlandaio mindenkin túltett e tekintetben, hiszen “A bibircsókos orrú férfi portréja” című festményének témája egy nagypapa és unokája szeretetteljes kapcsolata. (...) A XVIII. században még szatirikus gúnyrajzzal illusztrálták az anyaszerepet vállaló apa figuráját. Igaz, volt egy-két humanista szerző, aki saját bevallása szerint elhalmozta szeretettel a lányait, de ez akkor is nagyon szokatlan jelenség volt a reneszánsz korában. Az apák nevelésben betöltött szerepe leginkább a fegyelmezésre korlátozódott.
A szeretetteljes anya-gyerek kapcsolat ábrázolása egyfajta kompenzálási lehetőség is lehetett a művészek számára, hogy kárpótolják magukat azokért a szeretethiányos évekért, amelyeket gyermekkorukban többnyire otthonuktól távol töltöttek egy érzelmileg sivár dajka társaságában. Ghirlandaio festményének témája: a nagypapa és unokája bensőséges kapcsolata még inkább idealizálja a korabeli családok érzelmi világát. A híres festőre egyébként is jellemző, hogy az elitréteg tagjait olyan eszményi légkörben ábrázolta, amilyenben látni kívánták magukat. Nem tudhatjuk például, hogy a nagyapa és az unoka valóban ennyire szerették-e egymást, de a képpel egyértelműen ezt akarta sugallni a művész.
A reneszánsz művészet egyik jellegzetessége a valószerű ábrázolás, aminek köszönhetően még az érzelmek is hűen tükröződnek az arcon és a testtartáson. Bár a nagypapa arcát elcsúnyítják az orrán keletkezett dudorok, mégis kifejezetten szépnek látjuk őt, ahogy gyengéd szeretettel pillant le unokájára. Szelíd mosolya, lágy vonásai és a fiút magához vonó karjai azt sugallják, hogy nem a középkori apákra jellemző tekintélyszerepben akar díszelegni, hanem szerető biztonságot és feltétlen támogatást kíván nyújtani a gyermeknek. Magas homloka a bölcsesség benyomását kelti, amihez még hozzájárul hosszú élete során szerzett rengeteg tapasztalata is. A kisgyermek hálásan és áhítattal tekint fel rá, kezét az öregúr mellkasához emelve, mintha csak szeretne hozzá felnőni. Talán azért tiszteli ennyire a nagyapját, mert általa megbecsülésben és figyelemben részesül, s bölcsességének köszönhetően példaképet jelent a számára."
"Domenico Ghirlandaio (1449-1494) a quattrocento festészet egyik jeles képviselője a reneszánsz idejéből. A korabeli festőkre jellemző, hogy vallási témájú képeiken ideális anya-gyerek kapcsolatokat ábrázoltak, ami által igencsak elrugaszkodtak a valóságtól. Ghirlandaio mindenkin túltett e tekintetben, hiszen “A bibircsókos orrú férfi portréja” című festményének témája egy nagypapa és unokája szeretetteljes kapcsolata. (...) A XVIII. században még szatirikus gúnyrajzzal illusztrálták az anyaszerepet vállaló apa figuráját. Igaz, volt egy-két humanista szerző, aki saját bevallása szerint elhalmozta szeretettel a lányait, de ez akkor is nagyon szokatlan jelenség volt a reneszánsz korában. Az apák nevelésben betöltött szerepe leginkább a fegyelmezésre korlátozódott.
A szeretetteljes anya-gyerek kapcsolat ábrázolása egyfajta kompenzálási lehetőség is lehetett a művészek számára, hogy kárpótolják magukat azokért a szeretethiányos évekért, amelyeket gyermekkorukban többnyire otthonuktól távol töltöttek egy érzelmileg sivár dajka társaságában. Ghirlandaio festményének témája: a nagypapa és unokája bensőséges kapcsolata még inkább idealizálja a korabeli családok érzelmi világát. A híres festőre egyébként is jellemző, hogy az elitréteg tagjait olyan eszményi légkörben ábrázolta, amilyenben látni kívánták magukat. Nem tudhatjuk például, hogy a nagyapa és az unoka valóban ennyire szerették-e egymást, de a képpel egyértelműen ezt akarta sugallni a művész.
A reneszánsz művészet egyik jellegzetessége a valószerű ábrázolás, aminek köszönhetően még az érzelmek is hűen tükröződnek az arcon és a testtartáson. Bár a nagypapa arcát elcsúnyítják az orrán keletkezett dudorok, mégis kifejezetten szépnek látjuk őt, ahogy gyengéd szeretettel pillant le unokájára. Szelíd mosolya, lágy vonásai és a fiút magához vonó karjai azt sugallják, hogy nem a középkori apákra jellemző tekintélyszerepben akar díszelegni, hanem szerető biztonságot és feltétlen támogatást kíván nyújtani a gyermeknek. Magas homloka a bölcsesség benyomását kelti, amihez még hozzájárul hosszú élete során szerzett rengeteg tapasztalata is. A kisgyermek hálásan és áhítattal tekint fel rá, kezét az öregúr mellkasához emelve, mintha csak szeretne hozzá felnőni. Talán azért tiszteli ennyire a nagyapját, mert általa megbecsülésben és figyelemben részesül, s bölcsességének köszönhetően példaképet jelent a számára."
Goretity József: A szép hazugságok művészete. (Ljudmila Ulickaja prózájáról)
Goretity József: A szép hazugságok művészete. (Ljudmila Ulickaja prózájáról) Kalligram, 2006. június
"Az 1943-ban született Ljudmila Ulickaja meglehetősen későn került be az orosz irodalmi életbe. A végzettségét tekintve genetikus Ulickaja kényszerűségből hagyta el eredeti pályáját, miután munkahelyéről kirúgták, három éven át a moszkvai Zsidó Színház irodalmi vezetőjeként dolgozott. Közben persze rendületlenül írt is: előbb verseket (de a versírástól egyik barátnője „eltanácsolta”), aztán filmforgatókönyveket, majd prózát is, előbb csak az asztalfióknak, aztán a nyilvánosság számára (bár saját bevallása szerint még mindig meglepődik azon, hogy egy szűk baráti körön kívül mások is kíváncsiak az írásaira). Ulickaja a kilencvenes évek elején megküzdött az irodalmi nyilvánosságért, az oroszországi folyóiratok rendre visszautasították elbeszéléseit (előbb jelent meg könyve Franciaországban, mint odahaza), mígnem a Szonyecska című kisregény meghozta számára a várva várt sikert. Aztán következett az a két mű (a Médea és gyermekei meg a Vidám temetés), ami már valódi rangra emelte szerzőjét a kortárs prózában, s végül a 2000-ben megjelent Kukockij eseteiért az elismerés is megjött: a következő évben neki ítélték az orosz Booker-díjat. Ulickaja írásainak középpontjában szinte kivétel nélkül valamilyen hétköznapinak látszó, de bizonyos, talán csak az intuitív női lélek számára feltárulkozó unikális tulajdonsággal rendelkező nő áll. A csúnyácska könyvtáros lány, Szonyecska sokkal inkább a könyvek világában, semmint a valóságban él, a váratlanul rázúduló boldogságot az élettől kapott ajándéknak tekinti, s amikor családi élete összekuszálódik, bármennyire balgának is tekintse környezete, az olvasó tudja-érzi: Szonyecska egy magasabb rendű bölcsesség jegyében viselkedik. Médea Szinopli, a görög származású krími asszony ugyanezzel a bölcsességgel szemléli kiterjedt rokonsága magánügyeinek bonyolódását. Az ármánykodások, megcsalások, szerelmi és szakmai tragédiák közepette Médea mitikussá növő alakja képes összefogni a családot, amely menedékül, nyugvópontul szolgál, úgy, hogy a háttérben csak jelzésszerűen bemutatott történelmi káoszban Médea krími háza a „mi világunk”-at, a kozmoszt jelenti a szereplők számára. A Kukockij eseteiben a címszereplő nőgyógyász életét egyrészt foglalkozása, az abból adódó etikai kérdések (megengedhető-e az abortusz vagy sem), másrészt a hozzá szorosan kapcsolódó négy nő sorsa határozza meg. "
"Az 1943-ban született Ljudmila Ulickaja meglehetősen későn került be az orosz irodalmi életbe. A végzettségét tekintve genetikus Ulickaja kényszerűségből hagyta el eredeti pályáját, miután munkahelyéről kirúgták, három éven át a moszkvai Zsidó Színház irodalmi vezetőjeként dolgozott. Közben persze rendületlenül írt is: előbb verseket (de a versírástól egyik barátnője „eltanácsolta”), aztán filmforgatókönyveket, majd prózát is, előbb csak az asztalfióknak, aztán a nyilvánosság számára (bár saját bevallása szerint még mindig meglepődik azon, hogy egy szűk baráti körön kívül mások is kíváncsiak az írásaira). Ulickaja a kilencvenes évek elején megküzdött az irodalmi nyilvánosságért, az oroszországi folyóiratok rendre visszautasították elbeszéléseit (előbb jelent meg könyve Franciaországban, mint odahaza), mígnem a Szonyecska című kisregény meghozta számára a várva várt sikert. Aztán következett az a két mű (a Médea és gyermekei meg a Vidám temetés), ami már valódi rangra emelte szerzőjét a kortárs prózában, s végül a 2000-ben megjelent Kukockij eseteiért az elismerés is megjött: a következő évben neki ítélték az orosz Booker-díjat. Ulickaja írásainak középpontjában szinte kivétel nélkül valamilyen hétköznapinak látszó, de bizonyos, talán csak az intuitív női lélek számára feltárulkozó unikális tulajdonsággal rendelkező nő áll. A csúnyácska könyvtáros lány, Szonyecska sokkal inkább a könyvek világában, semmint a valóságban él, a váratlanul rázúduló boldogságot az élettől kapott ajándéknak tekinti, s amikor családi élete összekuszálódik, bármennyire balgának is tekintse környezete, az olvasó tudja-érzi: Szonyecska egy magasabb rendű bölcsesség jegyében viselkedik. Médea Szinopli, a görög származású krími asszony ugyanezzel a bölcsességgel szemléli kiterjedt rokonsága magánügyeinek bonyolódását. Az ármánykodások, megcsalások, szerelmi és szakmai tragédiák közepette Médea mitikussá növő alakja képes összefogni a családot, amely menedékül, nyugvópontul szolgál, úgy, hogy a háttérben csak jelzésszerűen bemutatott történelmi káoszban Médea krími háza a „mi világunk”-at, a kozmoszt jelenti a szereplők számára. A Kukockij eseteiben a címszereplő nőgyógyász életét egyrészt foglalkozása, az abból adódó etikai kérdések (megengedhető-e az abortusz vagy sem), másrészt a hozzá szorosan kapcsolódó négy nő sorsa határozza meg. "
Tatai Erzsébet: Feminista vizuális kultúra.
Tatai Erzsébet: Feminista vizuális kultúra. Magyar Építőművészet.
Vajon úgy kell-e a feminista vizuális kultúrát érteni, hogy feminista nézőpontból értelmezzük a vizuális kultúrát (illetve annak egy nem akármilyen részét), vagy pedig a vizsgálat tárgya, azaz a vizuális kultúra egy szegmense maga feminista? Ulrike Rosenbach esetében mindkettőről szó van, de egyik válasz sem teljesen kielégítő. Egyfelõl Rosenbach művészete sem írható le kizárólag feministaként, de a pusztán feminista nézőpont következetes tartása sem lenne megfelelő. Ugyanakkor mégis arról van szó, hogy Rosenbach munkáinak legmélyebb értelmét – ha az értelem egyáltalán a „mélységben” kereshető – egy feminista elemzés tárhatja fel.
Vajon úgy kell-e a feminista vizuális kultúrát érteni, hogy feminista nézőpontból értelmezzük a vizuális kultúrát (illetve annak egy nem akármilyen részét), vagy pedig a vizsgálat tárgya, azaz a vizuális kultúra egy szegmense maga feminista? Ulrike Rosenbach esetében mindkettőről szó van, de egyik válasz sem teljesen kielégítő. Egyfelõl Rosenbach művészete sem írható le kizárólag feministaként, de a pusztán feminista nézőpont következetes tartása sem lenne megfelelő. Ugyanakkor mégis arról van szó, hogy Rosenbach munkáinak legmélyebb értelmét – ha az értelem egyáltalán a „mélységben” kereshető – egy feminista elemzés tárhatja fel.
Tompa Andrea
Tompa Andrea: A vagina története. LAM 2002;12(4):268-9.
"Ritkán fordul elő színházban, hogy egyetlen testrészről szóljon egy előadás. Talán az egyetlen emlékezetes (irodalmi) testrész Gogol Orr című elbeszélése volt, amelyben a főszereplő szürreális sétára indult Szentpétervár utcáin. A XXI. század esztétikai irányzataival összhangban most egy olyan műalkotás és előadás született, amelynek hőse a vagina.
Eve Ensler amerikai írónő műve, amelyet számos országban, és most már Kelet-Európában is játszanak, különleges módszerrel létrehozott szöveg. Az írónő több mint 200 nővel készített interjút, és aztán ezeket a beszélgetéseket szőtte drámai szöveggé, monológokká. (A szöveg most könyv alakban is megjelent a Dee-Sign Kiadónál.) A módszert, az interjúkon alapuló szöveggyűjtést ma főleg a londoni székhelyű Royal Court Theater, az európai kortárs dráma központja népszerűsíti. Számos országban születtek A Vagina Monológokhoz hasonló drámai szövegek, amelyeknek interjú-elődeit a szerzők egy-egy társadalmi csoporthoz tartozóval vették fel. Orosz rendőrök, öregek, utcagyerekek, angol bányászok estek e módszer áldozatául. A verbatim, azaz „szó szerinti” módszer lényege, hogy a valóságból vett, hiteles emberek és történetek képezzék a drámai szövet alapanyagát. Különböző drámaírókurzusokon ma nemcsak azt tanítják, hogy hogyan kell a felvett anyagot feldolgozni, hanem elsősorban azt, hogy hogyan kell kérdezni, hogyan lehet az embereket megszólítani, és hogyan lehet „olvasni” az alany magatartásából, a nem verbális jelekből.
Ensler minden beszélgetésének azonos témája van: a vagina. Különböző korú, felekezethez és társadalmi osztályhoz tartozó, különböző iskolázottságú és szexuális irányultságú nő beszél saját testrészéről. Élményeket mesélnek, felemelőket és egész életüket meghatározó negatívakat, szabadon asszociálnak, felületesen fecserésznek és a mélyben kutatnak, líraiak vagy feministán harcosak. Döntögetik a tabukat, nevén nevezik a ... megnevezhetetlent. "
"Ritkán fordul elő színházban, hogy egyetlen testrészről szóljon egy előadás. Talán az egyetlen emlékezetes (irodalmi) testrész Gogol Orr című elbeszélése volt, amelyben a főszereplő szürreális sétára indult Szentpétervár utcáin. A XXI. század esztétikai irányzataival összhangban most egy olyan műalkotás és előadás született, amelynek hőse a vagina.
Eve Ensler amerikai írónő műve, amelyet számos országban, és most már Kelet-Európában is játszanak, különleges módszerrel létrehozott szöveg. Az írónő több mint 200 nővel készített interjút, és aztán ezeket a beszélgetéseket szőtte drámai szöveggé, monológokká. (A szöveg most könyv alakban is megjelent a Dee-Sign Kiadónál.) A módszert, az interjúkon alapuló szöveggyűjtést ma főleg a londoni székhelyű Royal Court Theater, az európai kortárs dráma központja népszerűsíti. Számos országban születtek A Vagina Monológokhoz hasonló drámai szövegek, amelyeknek interjú-elődeit a szerzők egy-egy társadalmi csoporthoz tartozóval vették fel. Orosz rendőrök, öregek, utcagyerekek, angol bányászok estek e módszer áldozatául. A verbatim, azaz „szó szerinti” módszer lényege, hogy a valóságból vett, hiteles emberek és történetek képezzék a drámai szövet alapanyagát. Különböző drámaírókurzusokon ma nemcsak azt tanítják, hogy hogyan kell a felvett anyagot feldolgozni, hanem elsősorban azt, hogy hogyan kell kérdezni, hogyan lehet az embereket megszólítani, és hogyan lehet „olvasni” az alany magatartásából, a nem verbális jelekből.
Ensler minden beszélgetésének azonos témája van: a vagina. Különböző korú, felekezethez és társadalmi osztályhoz tartozó, különböző iskolázottságú és szexuális irányultságú nő beszél saját testrészéről. Élményeket mesélnek, felemelőket és egész életüket meghatározó negatívakat, szabadon asszociálnak, felületesen fecserésznek és a mélyben kutatnak, líraiak vagy feministán harcosak. Döntögetik a tabukat, nevén nevezik a ... megnevezhetetlent. "
Tóth Ilona
Eörsi László: Tóth Ilona. A valóság és a mítosz. Beszélő, 2006/2.
"A Tóth Ilona-legendaMár a peres eljárás alatt itthon és külföldön egyaránt terjedt az a nézet, hogy Tóth Ilonát koholt vádakkal ítélték el, a klasszikus koncepciós perek mintájára. Mindez nagyon is értető: Tóth Ilona egyetemista társai, barátai, akik nagyon tisztelték és becsülték őt kivételes képességeiért, kiváló tanulmányi eredményéért, emberi tulajdonságaiért, egyszerűen képtelenek elhinni azt, hogy vér tapadhatott a kezéhez. Azon sem csodálkozhatunk, hogy a külföldi újságírók a Rajk-perhez hasonló sztálinista műpert szimatoltak.A Tóth Ilona-legenda - más előjellel - már az eljárás előtt terjedt. Mint említettem, azt rebesgették, hogy "halomszámra állnak a hullák" a Domonkos utcai kórházban. Ha valóban koncepciós vádat akartak volna előkészíteni, ezt is kihasználhatták volna.1957-ben a tárgyalást nagy nemzetközi érdeklődés kísérte. A külföldi lapok döntő többsége a pert elejétől végéig konstrukciósnak tekintette, és így is kommentálta. A cikkek szerzői alaposan kivették a részüket a legendagyártásban - ahogy Polgáry Sándor összeállításából kiderül. Például: "Számos hír keringett arról, hogy Tóth Ilona terhes volt letartóztatásakor. Elképzelhető, hogy a bántalmazások következtében vesztette el a gyermekét." Polgáry összeveti az itthoni és a külföldi tudósításokat. Például Tóth Ilona egyik fontos vallomásrészletét némiképp ellentétesen idézték: "Gyilkosság bűnében nagyon bűnösnek tartom magam" (Népszabadság); "Bármit tettem is, nem tekintem magam gyilkosnak" (Morgontidning). Polgáry ezt az ellentmondást így oldja fel: "Ez az [utóbbi] adat tehát nyugati újságból származik, és okunk van rá, hogy inkább elhiggyük, mint a magyar kommunista újságok adatait." Itt nem, de más esetben beválik ez a recept: a Manchester Guardian utalt arra, hogy B. Tóth Matild bírónő félbeszakította Gönczit, amikor arról beszélt, hogy a szovjetek súlyosan bántalmazták. Ezt természetesen kihagyták a magyar beszámolókból.47A rendszerváltástól kezdődően mindinkább burjánzásnak indultak a Tóth Ilona-legenda különféle, egymásnak is ellentmondó változatai. Ezek alapja a koncepciósnak tartott 1957-es per maradt, tehát hogy Tóth nem vett részt Kollár likvidálásában, ám kegyetlen kínzásokkal, gyógyszerekkel, hipnózissal kikényszerítették belőle a valóságtartalom nélküli, önterhelő vallomásokat. Ezt a nézetet a Tóth Ilona-kultusz minden híve osztja."
"A Tóth Ilona-legendaMár a peres eljárás alatt itthon és külföldön egyaránt terjedt az a nézet, hogy Tóth Ilonát koholt vádakkal ítélték el, a klasszikus koncepciós perek mintájára. Mindez nagyon is értető: Tóth Ilona egyetemista társai, barátai, akik nagyon tisztelték és becsülték őt kivételes képességeiért, kiváló tanulmányi eredményéért, emberi tulajdonságaiért, egyszerűen képtelenek elhinni azt, hogy vér tapadhatott a kezéhez. Azon sem csodálkozhatunk, hogy a külföldi újságírók a Rajk-perhez hasonló sztálinista műpert szimatoltak.A Tóth Ilona-legenda - más előjellel - már az eljárás előtt terjedt. Mint említettem, azt rebesgették, hogy "halomszámra állnak a hullák" a Domonkos utcai kórházban. Ha valóban koncepciós vádat akartak volna előkészíteni, ezt is kihasználhatták volna.1957-ben a tárgyalást nagy nemzetközi érdeklődés kísérte. A külföldi lapok döntő többsége a pert elejétől végéig konstrukciósnak tekintette, és így is kommentálta. A cikkek szerzői alaposan kivették a részüket a legendagyártásban - ahogy Polgáry Sándor összeállításából kiderül. Például: "Számos hír keringett arról, hogy Tóth Ilona terhes volt letartóztatásakor. Elképzelhető, hogy a bántalmazások következtében vesztette el a gyermekét." Polgáry összeveti az itthoni és a külföldi tudósításokat. Például Tóth Ilona egyik fontos vallomásrészletét némiképp ellentétesen idézték: "Gyilkosság bűnében nagyon bűnösnek tartom magam" (Népszabadság); "Bármit tettem is, nem tekintem magam gyilkosnak" (Morgontidning). Polgáry ezt az ellentmondást így oldja fel: "Ez az [utóbbi] adat tehát nyugati újságból származik, és okunk van rá, hogy inkább elhiggyük, mint a magyar kommunista újságok adatait." Itt nem, de más esetben beválik ez a recept: a Manchester Guardian utalt arra, hogy B. Tóth Matild bírónő félbeszakította Gönczit, amikor arról beszélt, hogy a szovjetek súlyosan bántalmazták. Ezt természetesen kihagyták a magyar beszámolókból.47A rendszerváltástól kezdődően mindinkább burjánzásnak indultak a Tóth Ilona-legenda különféle, egymásnak is ellentmondó változatai. Ezek alapja a koncepciósnak tartott 1957-es per maradt, tehát hogy Tóth nem vett részt Kollár likvidálásában, ám kegyetlen kínzásokkal, gyógyszerekkel, hipnózissal kikényszerítették belőle a valóságtartalom nélküli, önterhelő vallomásokat. Ezt a nézetet a Tóth Ilona-kultusz minden híve osztja."
Szabó Magda: Danaida
A Danaidá-ban először nyúltam hivatásos író kezével a minta értékű antik mitológia figurái közé: Danaus király lányai azzal bűnhődtek bűnükért, hogy az idők végezetéig feneketlen hordóba kellett vizet hordaniuk. Beteget nem enyhített a szétszivárgott víz, s
zomjat nem oltott, vért se mostak vele, elcsorgott, mint Csándy Katalin könyvtárvezető élete, ez a gyűrű-élet, amelyben elválaszthatatlanul kitapinthatni a kezdettel azonos véget.
Az én Danaidámnak az a bűne, hogy csak önmagára figyel élete kétharmad szakaszában, s nem veszi észre, hogy minden kor történelmi időszak, amelyben nemcsak alakul az emberi sors, hanem maga a benne élő is adhat jelzést, esetleg valami fordulatot a hazai vagy világtörténelemnek. Csándy Katalin a nagy emberi érzésekre érzékeny, szerelemre, féltékenységre, szégyenre, nem veszi észre, hogy az idő nagy folyója olykor hidat, olykor gázlót kínál, esetleg jelzés mutatja, hol nem tanácsos vízbelépnie. Környezetében minden megváltozik, ő csak addig a határig, míg felismeri, ne bukdácsoljon már holtáig a számára kilátástalan koordináták között, hanem mentse meg, ami az életéből megmenthető. Az elvarázsolt királylány sose figyelt jól, mire feleszmélt, problémáin és személyén átlépett a történelem, amin még módosíthat, tárgyilagos, holdverte frázis, se indulat nem perzsel, se kétségbeesés, nem a nap süt, csak a hold.
Ebben a regényben két későbbi regény jelzi valamikori születését, a még irónia nélküli antik világ ábrázolása és Melinda személyében az öregek világát nem vállaló ifjúság könyve, a leendő Mózes I. 22. Szerettem írni, vonzott az ábrázolható alakok sokfélesége, Anyuci, a sunyi, Somos Aranka, a tisztaság megszállottja, Nóra és persze Elek is, aki gondosan mérlegel ötvenhatban s az utca helyett az otthon biztonságát választja, mert nem érdemes dönteni szerinte, míg a dolgok véget nem érnek. Legnagyobb kedvvel persze Melindát formáltam, riasztó fekete anyja fehér negatívját. Formául a hatvanas évek állandó tennivalóját, a folytonos „írjuk meg az életrajzunkat”-kötelezettséget választottam, maga a regény egy fejezetenkénti mottósor, szétkaszabolva, ha az olvasó összeolvassa, megdöbben, mert Katalin minden az életrajzban írt szava igaz, éppen csak nem ez volt a valódi élete, mert arra, ami a valódi élete valakinek, részint nincs füle a kérdezőnek, részint nincs fogalmazásbeli megoldás. Minden ember titok. Minden titok titok. Az író mestersége valahol szakrális, még önmaga számára is elemezhetetlen. Mikor befejeztem, kinéztem a minden munkámat végigfigyelő lombok közé, és eltűnődtem rajta, ad-e Isten új munkára erőt még, hogy megírhassam ezentúl is, amit észrevettem és amit az emberekről és az emberi szenvedélyekről megtanultam.
zomjat nem oltott, vért se mostak vele, elcsorgott, mint Csándy Katalin könyvtárvezető élete, ez a gyűrű-élet, amelyben elválaszthatatlanul kitapinthatni a kezdettel azonos véget.Az én Danaidámnak az a bűne, hogy csak önmagára figyel élete kétharmad szakaszában, s nem veszi észre, hogy minden kor történelmi időszak, amelyben nemcsak alakul az emberi sors, hanem maga a benne élő is adhat jelzést, esetleg valami fordulatot a hazai vagy világtörténelemnek. Csándy Katalin a nagy emberi érzésekre érzékeny, szerelemre, féltékenységre, szégyenre, nem veszi észre, hogy az idő nagy folyója olykor hidat, olykor gázlót kínál, esetleg jelzés mutatja, hol nem tanácsos vízbelépnie. Környezetében minden megváltozik, ő csak addig a határig, míg felismeri, ne bukdácsoljon már holtáig a számára kilátástalan koordináták között, hanem mentse meg, ami az életéből megmenthető. Az elvarázsolt királylány sose figyelt jól, mire feleszmélt, problémáin és személyén átlépett a történelem, amin még módosíthat, tárgyilagos, holdverte frázis, se indulat nem perzsel, se kétségbeesés, nem a nap süt, csak a hold.
Ebben a regényben két későbbi regény jelzi valamikori születését, a még irónia nélküli antik világ ábrázolása és Melinda személyében az öregek világát nem vállaló ifjúság könyve, a leendő Mózes I. 22. Szerettem írni, vonzott az ábrázolható alakok sokfélesége, Anyuci, a sunyi, Somos Aranka, a tisztaság megszállottja, Nóra és persze Elek is, aki gondosan mérlegel ötvenhatban s az utca helyett az otthon biztonságát választja, mert nem érdemes dönteni szerinte, míg a dolgok véget nem érnek. Legnagyobb kedvvel persze Melindát formáltam, riasztó fekete anyja fehér negatívját. Formául a hatvanas évek állandó tennivalóját, a folytonos „írjuk meg az életrajzunkat”-kötelezettséget választottam, maga a regény egy fejezetenkénti mottósor, szétkaszabolva, ha az olvasó összeolvassa, megdöbben, mert Katalin minden az életrajzban írt szava igaz, éppen csak nem ez volt a valódi élete, mert arra, ami a valódi élete valakinek, részint nincs füle a kérdezőnek, részint nincs fogalmazásbeli megoldás. Minden ember titok. Minden titok titok. Az író mestersége valahol szakrális, még önmaga számára is elemezhetetlen. Mikor befejeztem, kinéztem a minden munkámat végigfigyelő lombok közé, és eltűnődtem rajta, ad-e Isten új munkára erőt még, hogy megírhassam ezentúl is, amit észrevettem és amit az emberekről és az emberi szenvedélyekről megtanultam.
szabin nők elrablása
A szabin nők elrablása a római hagyomány egyik legismertebb története. A legenda szerint Romulus úgy szerzett asszonyokat Róma aránytalanul megnövekedett férfilakossága számára, hogy ünnepi játékok ürügyén a városba csalta a szabinokat, majd foglyul ejtette asszonyaikat. Crustumerium férfiai azonban fellázadtak Róma ellen, hogy kiszabadítsák az elrabolt nőket. Tudósok szerint a szabin nők valójában latinok voltak, s a hagyomány azért keverte össze őket, mert a latin városokat később a szabinok hódították meg. Crustumeriumnál, az Allia folyó mentén ütköztek meg a rómaiakkal Brennus, a Felső-Itáliába betörő gall vezér csapatai Kr. e. 391 körül. E győztes csata után nyílt meg az út a gallok előtt az Örök Városba. A gall– római háború egyben Crustumerium hanyatlását is jelentette. A szabinok a Kr. e. V–III. században kitartó harcot vívtak Róma terjeszkedése ellen, ám a Kr. e. III. században végül is az uralma alá kerültek. Életmódjukat sokáig megőrizték, de nyelvük hamarosan beolvadt a latinba.
Danaida
fekete-fehér magyar játékfilm, 1970
rendező: Zsurzs Éva
forgatókönyvíró: Szabó Magda
operatőr: Czabarka György
szereplő(k): Törőcsik Mari (Kati)
Sinkó László (Simkó)
Bulla Elma (Mami)
Sir Kati (Melinda)
Tolnay Klári (Nóra)
Képessy József
Máthé Erzsi
Némethy Ferenc
Schubert Éva
Harkányi Endre
rendező: Zsurzs Éva
forgatókönyvíró: Szabó Magda
operatőr: Czabarka György
szereplő(k): Törőcsik Mari (Kati)
Sinkó László (Simkó)
Bulla Elma (Mami)
Sir Kati (Melinda)
Tolnay Klári (Nóra)
Képessy József
Máthé Erzsi
Némethy Ferenc
Schubert Éva
Harkányi Endre
Ignácz Rózsa: Az igazi Ibrinkó.
Ignácz Rózsa: Az igazi Ibrinkó.
Az Erdélyben született írónő tündérszép meséiből sorozatot tervez a Tertia Kiadó, melynek első darabja az Az igazi Ibrinkó. Ignácz Rózsa méltatlanul elfeledett alakja a XX. századi magyar és erdélyi irodalomnak. A háború előtt megjelent munkáit irredentának és klerikálisnak bélyegezte a cenzúra, ő is - mint annyian mások - áldozatául esett az 50-es évek kultúrpogromjának, tíz év hallgatás után is csak mint ifjúsági író publikálhatott. A kényszer szülte helyzetből csodás történetek születtek.
"Jártomban-keltemben sok mesét hallottam, volt olyan köztük, amit szinte készen találtam." - mondja magáról Ignácz Rózsa. - "Kisgyermekkoromban erdélyi hazámban nagyanyám talált ki
számomra meséket, egy székely asszony mondott csodás történeteket, meg egy román hegyi pásztor. Ezeket a történeteket nekem mesélték." Valamennyi mesét gyönyörű magyar nyelven, élvezetes stílusban mondja tovább olvasóinak, így Az igazi Ibrinkót is, amely az erdélyi havasokba, a Szent Anna-tó partjára röpíti el az olvasót, ahol végül győz az igazság, miután Ibrinkó, az emberséget vállaló és embernek is maradó tündérfi legyőzi a székelyeket sanyargató kegyetlen és zsarnok Rettegj nevű óriáskirályt. A könyvet Katulic László izgalmas, szép illusztrációi díszítik.
Az Erdélyben született írónő tündérszép meséiből sorozatot tervez a Tertia Kiadó, melynek első darabja az Az igazi Ibrinkó. Ignácz Rózsa méltatlanul elfeledett alakja a XX. századi magyar és erdélyi irodalomnak. A háború előtt megjelent munkáit irredentának és klerikálisnak bélyegezte a cenzúra, ő is - mint annyian mások - áldozatául esett az 50-es évek kultúrpogromjának, tíz év hallgatás után is csak mint ifjúsági író publikálhatott. A kényszer szülte helyzetből csodás történetek születtek.
"Jártomban-keltemben sok mesét hallottam, volt olyan köztük, amit szinte készen találtam." - mondja magáról Ignácz Rózsa. - "Kisgyermekkoromban erdélyi hazámban nagyanyám talált ki
számomra meséket, egy székely asszony mondott csodás történeteket, meg egy román hegyi pásztor. Ezeket a történeteket nekem mesélték." Valamennyi mesét gyönyörű magyar nyelven, élvezetes stílusban mondja tovább olvasóinak, így Az igazi Ibrinkót is, amely az erdélyi havasokba, a Szent Anna-tó partjára röpíti el az olvasót, ahol végül győz az igazság, miután Ibrinkó, az emberséget vállaló és embernek is maradó tündérfi legyőzi a székelyeket sanyargató kegyetlen és zsarnok Rettegj nevű óriáskirályt. A könyvet Katulic László izgalmas, szép illusztrációi díszítik.
Mária Terézia
MEYTENS, Martin van (1695-1770): Mária Terézia királynő. 1750-es évek. Olaj, vászon, 95,5 x 76,5 cm. Szépművészeti Múzeum, Budapest.
Simone de Beauvoir
Simone de Beauvoir: Szexbálványok. Brigitte Bardot, avagy a Lolita-szindróma. Filmvilág, 2002/6.
Bittenbinder Miklós: A nő neveléstan alapkérdéseiből.
Bittenbinder Miklós: A nő neveléstan alapkérdéseiből. Különlenyomat a "Nemzeti Nőnevelés" 1916. évi 3. füzetéből. Budapest.
"Amióta a nőneveléstan létezik, ez a specifikus női természet és női hivatás axiómájan épült fel. Feladatául tűzte ki tervszerűen kifejleszteni a női szellem előnyeit és megszabadítani hibáitól, így előkészíteni a nőt sajátos kultúrmunkájára. A nőnevelők meg voltak győződve, hogy a nőnevelésnek általában és alapjában véve másmilyennek kell lennie, mint a fiúnevelésnek. A furcsa csak az volt, hogy a fiúk összes tervezetében és elméletében a férfiasságra való nevelés sohasem játszott és most sem játszik oly uralkodó szerepet, mint a nőnevelésben a nőiességre való nevelés. A férfinevelés célja elsősorban nem a férfiasságra való nevelés, hanem a humanitásra, az emberiességre. A nemi eszmény egy tágabb, nagyobb, magasabb eszménybe van foglalva, melynek megközelítése az igazi cél. Szóval a férfinevelés eszménye minden időben a pusztán nemi jellem kiképzésén felül egy egyetemes és általános cél elérésére volt irányítva. Ez eszményt a férfiak számára nem a nők alkották meg, hanem maguk a férfiak. A nőnevelésnél nem így jártak el. A nők nevelésének eszményét nem a nők, hanem a férfiak gondolták ki."
Babits Mihály: Elza pilóta vagy a tökéletes társadalom
Babits Mihály: Elza pilóta vagy a tökéletes társadalom.
"Egy félelmes és rejtelmes hatalom áll az emberek felett, ura az egész életnek, amelynek minden mozzanata szabályozva van a háború szükségletei szerint. Földművelés, ipar csak a hadi szükségletek számára dolgozik, a hadi technikán kívül, amely hallatlanul leleményes harci és védő eszközöket talált ki, szünetel minden tudomány, legfeljebb lányok űzik így-úgy az egyetemeken. A férfiak durvák, műveletlenek és félszegek, a házasélet megszűnt, a művészet elhallgatott vagy a hadi propaganda szolgálatába állt, elsatnyult, a természetben való gyönyörködés öröme eltűnt, senki sem mer a város légbarlangjaiból messzire menni, mert sohase tudni, mikor jön a gáztámadás. A család szétbomlott, a férfi teljesíti a törvény által előírt gyermeknemző kötelességét és visszamegy a frontra, a nők hadi hivatalokban és kórházakban dolgoznak. Könyv alig van, ha van, nem olvassák, mert az emberekben eltompult a vágy az ismeret és a szépség után. A vaskényszer könyörtelen kora ez, mindenki tompa fásultságban él, az ember éppolyan hadigép, mint a többi, értéke és értelme csak annyiban van, amennyiben a háború céljára használható. A szabadságnak a gondolata is meghalt, senki sem ura személye és élete legkisebb részecskéjének sem, teljes és feltétlen rabszolgája a háborúnak."
Schöpflin Aladár: Babits Mihály új regénye. Elza pilóta vagy a tökéletes társadalom.
Nyugat, 1933/23.
"Egy félelmes és rejtelmes hatalom áll az emberek felett, ura az egész életnek, amelynek minden mozzanata szabályozva van a háború szükségletei szerint. Földművelés, ipar csak a hadi szükségletek számára dolgozik, a hadi technikán kívül, amely hallatlanul leleményes harci és védő eszközöket talált ki, szünetel minden tudomány, legfeljebb lányok űzik így-úgy az egyetemeken. A férfiak durvák, műveletlenek és félszegek, a házasélet megszűnt, a művészet elhallgatott vagy a hadi propaganda szolgálatába állt, elsatnyult, a természetben való gyönyörködés öröme eltűnt, senki sem mer a város légbarlangjaiból messzire menni, mert sohase tudni, mikor jön a gáztámadás. A család szétbomlott, a férfi teljesíti a törvény által előírt gyermeknemző kötelességét és visszamegy a frontra, a nők hadi hivatalokban és kórházakban dolgoznak. Könyv alig van, ha van, nem olvassák, mert az emberekben eltompult a vágy az ismeret és a szépség után. A vaskényszer könyörtelen kora ez, mindenki tompa fásultságban él, az ember éppolyan hadigép, mint a többi, értéke és értelme csak annyiban van, amennyiben a háború céljára használható. A szabadságnak a gondolata is meghalt, senki sem ura személye és élete legkisebb részecskéjének sem, teljes és feltétlen rabszolgája a háborúnak."
Schöpflin Aladár: Babits Mihály új regénye. Elza pilóta vagy a tökéletes társadalom.
Nyugat, 1933/23.
Balázs Imre József
Balázs Imre József: Ismeri ön a cuplingert? A nőszerep konstrukciója és szubvertálódása Ignotus Emma-leveleiben. In: (Szerk.) Selyem Zsuzsa: RODOSZ-tanulmányok I. Nyelvészet és irodalomtudomány. 131—146. Bukarest—Kolozsvár, Kriterion, 2001.
"Ha a jelenre, a szövegek történetiségben elfoglalt helyére vonatkoztatjuk a kérdést, akkor azt a problémát is fel kell vetni, hogy miért vált fontossá a nő-szerep befutott írók-költők általi eljátszása épp az utóbbi néhány évtizedben? Ez azért is fontos, mert a továbbiakban majd mintegy száz éves szövegekről, Ignotus Emma álnéven írott leveleiről lesz szó, ha tehát a nemváltás problémáját univerzálisként kezeljük, akkor ugyanarról kell szólnia a mai és a múlt század végi álneves játéknak. De ugyanarról szól-e? Weöres, Esterházy és Parti Nagy szövegei mintha nem elégednének meg azzal, hogy női identitást konstruáljanak narrátoraiknak. Weöres vállalkozása egyszersmind egy alternatív irodalomtörténet megalkotása is, amely szoros összefüggésben van a Három veréb hat szemmel című antológia hangsúlyelhelyezéseivel. Esterházy egy dereferencializált archaizáló nyelvet teremt hősnője-narrátora számára, illetve (általa is) erotikussá teszi a hagyománnyal való viszonyt. Parti Nagy újragondolja a populáris irodalom egyik műfaját. Mindhárman a perifériáig hátrálnak, ahonnan kibillentik a létező kánont; könyveik bizonyos értelemben kánonromboló, ugyanakkor hagyományteremtő gesztusok, amelyek az irodalmi diskurzus egyik vakfoltját: a női nézőpontot használják vállalkozásuk provokatívabbá tételéhez."
"Ha a jelenre, a szövegek történetiségben elfoglalt helyére vonatkoztatjuk a kérdést, akkor azt a problémát is fel kell vetni, hogy miért vált fontossá a nő-szerep befutott írók-költők általi eljátszása épp az utóbbi néhány évtizedben? Ez azért is fontos, mert a továbbiakban majd mintegy száz éves szövegekről, Ignotus Emma álnéven írott leveleiről lesz szó, ha tehát a nemváltás problémáját univerzálisként kezeljük, akkor ugyanarról kell szólnia a mai és a múlt század végi álneves játéknak. De ugyanarról szól-e? Weöres, Esterházy és Parti Nagy szövegei mintha nem elégednének meg azzal, hogy női identitást konstruáljanak narrátoraiknak. Weöres vállalkozása egyszersmind egy alternatív irodalomtörténet megalkotása is, amely szoros összefüggésben van a Három veréb hat szemmel című antológia hangsúlyelhelyezéseivel. Esterházy egy dereferencializált archaizáló nyelvet teremt hősnője-narrátora számára, illetve (általa is) erotikussá teszi a hagyománnyal való viszonyt. Parti Nagy újragondolja a populáris irodalom egyik műfaját. Mindhárman a perifériáig hátrálnak, ahonnan kibillentik a létező kánont; könyveik bizonyos értelemben kánonromboló, ugyanakkor hagyományteremtő gesztusok, amelyek az irodalmi diskurzus egyik vakfoltját: a női nézőpontot használják vállalkozásuk provokatívabbá tételéhez."
Hervay Gizella [kismonográfia], Kolozsvár–Bukarest, Kriterion, 2003.
(1976, Székelyudvarhely; irodalomtörténész, kritikus, költő, a Korunk szerkesztője) Redactia Korunk, 400146 Cluj Napoca, str. Iasilor nr. 14., Románia korunk@korunk.org
(1976, Székelyudvarhely; irodalomtörténész, kritikus, költő, a Korunk szerkesztője) Redactia Korunk, 400146 Cluj Napoca, str. Iasilor nr. 14., Románia korunk@korunk.org
Balázs Béla
Balázs Béla: A feminista probléma. (Megjegyzések az íróasztal mellől.) Nyugat, 
1913/5.
1913/5."Sem politikus, sem agitátor nem vagyok. Minden probléma csak addig érdekel, míg kihámoztam belőle az igazságmagot. (...) Ilyenformán a nők szavazati jogának dolga sem foglalkoztatott soha. Valamikor régen ugyanis beláttam egyszer: igenis, minden nőnek, aki megfelel a férfiválasztók elé szabott feltételeknek, szintén jussa van ahhoz, hogy polgárjogokat gyakoroljon. Azóta nem érdekelt többé e kérdés: nem volt probléma. Csakhogy évek múltak el, s a nők még mindig nem kapták meg ezt a jogukat. Sőt szóba sem állnak velük, sőt szóhoz jutni sem engedik, sőt ma is olvashatók még európai (budapesti) napilapok, melyek ezt a kérdést pikáns viccekkel intézik el. És íme, evvel újra problémává nőtt a dolog. Hogy lehetséges ez?! Hogyan lehetséges, hogy kultúrországokban, melyeknek egész szellemi épülete a logika bordázatán nyugszik, vannak emberek, "intellectuelek", vezető emberek, kik a logika következtetéseit nem vállalják? - Vajon annyira ostobák, hogy nem látják be? Vagy annyira lelkiismeretlenek, hogy bár elismerik igaznak és helyesnek, mégsem vonják le a konzekvenciákat?"Nem lovagi indulat hajt lándzsát törni a nőkért. Csak kíváncsi vagyok. Új problémán akadtam fel, melyet innen, az íróasztal mellől, messziről, hidegen magam elé rajzolok, mint valami geometriai ábrát a tiszta ész és a "tiszta tisztesség" törvényei szerint. Tehát:
I. Vagy lelkiismeretlen frivolitás.
II. Vagy ostobaság.
III. Vagy vannak kényszerítő okok valamely igazság és jog megtagadására? Melyek azok?
Balázs Béla: Ritoók Emma új könyve. (Ellenséges világ. Novellák.) Nyugat, 1914/1.
A magyar irodalom arcképcsarnoka - Balázs Béla
A magyar irodalom arcképcsarnoka - Balázs Béla
2007/03/28
Joan Kelly-Gadol
Kelly-Gadol, Joan: A nemek társadalmi viszonyai. A nők történelmének módszertani jelentősége. In: AETAS, 1993/4. 139-153. old.
Kardos Pál
Kardos Pál, „Mit ér a nő, ha férfi?”. Ignotus, Emma asszony levelei. Egy nőimitátor a nőemancipációért. Budapest: Magvető, 1985.
Kántor Zoltán
Kántor Zoltán (szerk): Nacionalizmuselméletek (szöveggyűjtemény). Rejtjel Kiadó, Budapest, 2004.
Grecsó Krisztián
Grecsó Krisztián A költő, ha beszél Rádió Élet és irodalom, 37. szám, 2006. szeptember 15.
Olympe de Gouges
Amikor 1791 szeptemberében, a francia forradalom idején Olympe de Gouges megfogalmazta “Az asszonyok és polgárnők jogainak nyilatkozatát” (Déclaration des Droits de la Femme et de la Citoyenne), az 1789-es Déclaration des Droits de L’Homme et du Citoyen-t próbálta meg cikkelyről cikkelyre alkalmazni az asszonyokra és polgárnőkre. Könnyű dolga volt: sokszor csak a hímnemű alakot kellett nőnemű alakra kicserélnie; gyakran azonban be kellett toldania az “asszony” kifejezést, hogy világossá tegye, hogy a “l’homme” “embert” jelent, és ezért nem lehet egyszerűen “férfinak” fordítani.
Olympe de Gouges így nemcsak azért küzdött, hogy a nők adót fizessenek, hanem azért is, hogy örökölhessenek, hogy anyaként ugyanazok a jogok illessék meg őket, mint az apákat, és hogy nemcsak a vérpadra, hanem a szószékre is felléphessenek: “A nőket nem illetik meg kiváltságok". Martiny, Anke Címszó Európa - A tanulás joga – alapjog Kafka, Geothe Intézet, 2002/7
Olympe de Gouges így nemcsak azért küzdött, hogy a nők adót fizessenek, hanem azért is, hogy örökölhessenek, hogy anyaként ugyanazok a jogok illessék meg őket, mint az apákat, és hogy nemcsak a vérpadra, hanem a szószékre is felléphessenek: “A nőket nem illetik meg kiváltságok". Martiny, Anke Címszó Európa - A tanulás joga – alapjog Kafka, Geothe Intézet, 2002/7
Fábri Anna
Fábri Anna (szerk.): A nő és hivatása. Szemelvények a magyarországi nőkérdés történetéből, 1777-1865. Kortárs Kiadó, Budapest, 1999.
2007/03/17
Bartoniek Anna (1896-1978)
http://www.museum.hu/museum/temporary_hu.php?IDT=2092&ID=884
Női vonal - Bartoniek Anna fametszetei és Geszler Mária Garzuly porcelán művei 2004.02.03. - 2004.02.28. Dorottya Galéria (Budapest)
Bartoniek Anna (1896-1978)
Bubifrizurás önarckép
70 cm x 60 cm
olaj, vászon
jelezve jobbra lent
Női vonal - Bartoniek Anna fametszetei és Geszler Mária Garzuly porcelán művei 2004.02.03. - 2004.02.28. Dorottya Galéria (Budapest)
Bartoniek Anna (1896-1978)
Bubifrizurás önarckép
70 cm x 60 cm
olaj, vászon
jelezve jobbra lent
Bittenbinder Miklós
Bittenbinder Miklós: A nő neveléstan alapkérdéseiből. Különlenyomat a "Nemzeti Nőnevelés" 1916. évi 3. füzetéből. Budapest.
Amióta a nőneveléstan létezik, ez a specifikus női természet és női hivatás axiómájan épült fel. Feladatául tűzte ki tervszerűen kifejleszteni a női szellem előnyeit és megszabadítani hibáitól, így előkészíteni a nőt sajátos kultúrmunkájára. A nőnevelők meg voltak győződve, hogy a nőnevelésnek általában és alapjában véve másmilyennek kell lennie, mint a fiúnevelésnek. A furcsa csak az volt, hogy a fiúk összes tervezetében és elméletében a férfiasságra való nevelés sohasem játszott és most sem játszik oly uralkodó szerepet, mint a nőnevelésben a nőiességre való nevelés. A férfinevelés célja elsősorban nem a férfiasságra való nevelés, hanem a humanitásra, az emberiességre. A nemi eszmény egy tágabb, nagyobb, magasabb eszménybe van foglalva, melynek megközelítése az igazi cél. Szóval a férfinevelés eszménye minden időben a pusztán nemi jellem kiképzésén felül egy egyetemes és általános cél elérésére volt irányítva. Ez eszményt a férfiak számára nem a nők alkották meg, hanem maguk a férfiak. A nőnevelésnél nem így jártak el. A nők nevelésének eszményét nem a nők, hanem a férfiak gondolták ki.
Amióta a nőneveléstan létezik, ez a specifikus női természet és női hivatás axiómájan épült fel. Feladatául tűzte ki tervszerűen kifejleszteni a női szellem előnyeit és megszabadítani hibáitól, így előkészíteni a nőt sajátos kultúrmunkájára. A nőnevelők meg voltak győződve, hogy a nőnevelésnek általában és alapjában véve másmilyennek kell lennie, mint a fiúnevelésnek. A furcsa csak az volt, hogy a fiúk összes tervezetében és elméletében a férfiasságra való nevelés sohasem játszott és most sem játszik oly uralkodó szerepet, mint a nőnevelésben a nőiességre való nevelés. A férfinevelés célja elsősorban nem a férfiasságra való nevelés, hanem a humanitásra, az emberiességre. A nemi eszmény egy tágabb, nagyobb, magasabb eszménybe van foglalva, melynek megközelítése az igazi cél. Szóval a férfinevelés eszménye minden időben a pusztán nemi jellem kiképzésén felül egy egyetemes és általános cél elérésére volt irányítva. Ez eszményt a férfiak számára nem a nők alkották meg, hanem maguk a férfiak. A nőnevelésnél nem így jártak el. A nők nevelésének eszményét nem a nők, hanem a férfiak gondolták ki.
Balla Zsófia
Balla Zsófia: "Nőirodalom, mi az?" In: Lettre, 1997. tavasz 24. szám.
"A női irodalom megjelölés többnyire a nők helyzetéről szól. Mennyire kiszolgáltatott mint cseléd az urának, mint gyermek a szülőnek, mint szerelmes a szerelmének, mint ember az indulatainak, vagy mint értelmiségi, mint fogyasztó, mint egy kisebbség tagja, mint beteg. Hogy mennyire szabad, mennyi joga és javadalmazása van, milyen életformát engedhet meg magának. A 20. század nők-írta irodalma arról is tanúskodik, hogy nem csak egy-egy nő állhat egy tehetséges férfi mellett támaszul, háttérként, mert e nélkül nehezen lehet munka, hanem fordított példa is akad, megtörténhet, mint Virginia Woolf esetében. Vagy, ez is modell: halálba kergeti a feleségét a másik dudás, mint Sylvia Plath esetében. "
"A női irodalom megjelölés többnyire a nők helyzetéről szól. Mennyire kiszolgáltatott mint cseléd az urának, mint gyermek a szülőnek, mint szerelmes a szerelmének, mint ember az indulatainak, vagy mint értelmiségi, mint fogyasztó, mint egy kisebbség tagja, mint beteg. Hogy mennyire szabad, mennyi joga és javadalmazása van, milyen életformát engedhet meg magának. A 20. század nők-írta irodalma arról is tanúskodik, hogy nem csak egy-egy nő állhat egy tehetséges férfi mellett támaszul, háttérként, mert e nélkül nehezen lehet munka, hanem fordított példa is akad, megtörténhet, mint Virginia Woolf esetében. Vagy, ez is modell: halálba kergeti a feleségét a másik dudás, mint Sylvia Plath esetében. "
Balogh Margit
Balogh Margit: A "keresztény" feminizmus. Slachta Margit (1884-1974) életútja. In: História. 2000. ???
"Slachta a társadalom legnagyobb feszítő erejének a szociális problémákat tartotta. Osztotta Farkas Edith véleményét: nem néhány jóakaratú úrhölgy jótékonykodásával lehet a szociális kérdésekhez nyúlni, hanem a szervezett szociálpolitika keretei közé kell állítani a szociális gondozást. (...) Slachtát a közjó iránti hatalmas vágy motiválta leginkább arra, hogy közéleti-társadalmi szereplést vállaljon. 1918-tól a Keresztényszociális Néppárt tagja. 1918. október 28-tól a párt "női tagozata", az általa szervezett Keresztény Női Tábor élén állt és a nőket kívánta megszervezni keresztény, nemzeti, legitimista és szociális alapon az országos és helyi szintű politikai tevékenységre."
"Slachta a társadalom legnagyobb feszítő erejének a szociális problémákat tartotta. Osztotta Farkas Edith véleményét: nem néhány jóakaratú úrhölgy jótékonykodásával lehet a szociális kérdésekhez nyúlni, hanem a szervezett szociálpolitika keretei közé kell állítani a szociális gondozást. (...) Slachtát a közjó iránti hatalmas vágy motiválta leginkább arra, hogy közéleti-társadalmi szereplést vállaljon. 1918-tól a Keresztényszociális Néppárt tagja. 1918. október 28-tól a párt "női tagozata", az általa szervezett Keresztény Női Tábor élén állt és a nőket kívánta megszervezni keresztény, nemzeti, legitimista és szociális alapon az országos és helyi szintű politikai tevékenységre."
Simone de Beauvoir
Beauvoir, Simone de: A második nem. Gondolat, Budapest, 1969.
"A nő azért tartja magát lényeggé soha át nem változó lényegtelennek, mert az átváltozást ő maga elmulasztja végrehajtani. "Mi" - mondják a proletárok. A négerek is. Önmagukat szubjektumnak tételezve "mássá" változtatják a polgárokat vagy a fehéreket. A nők nem mondják sohase: "mi' - eltekintve bizonyos kongresszusoktól, amelyek sosem lépik túl az elvi manifesztáció határait - ; a férfiak "nők"-nek nevezik őket, és ők ugyanezzel a szóval jelölik önmagukat, anélkül hogy valójában Alanyként tételeznék. (...) Nincs rá konkrét lehetőségük, hogy egységbe tömörüljenek, olyan közösséget alkotva, mely önmagát a szembenállásban tételezi. Nincs közös múltjuk, történelmük, vallásuk, nem fűzi össze őket a közös munka és érdek köteléke. (...) Egymástól elszakadva, férfiakkal egy fedél alatt élnek; lakhelyük, munkájuk, gazdasági érdekeik, társadalmi helyzetük révén összehasonlíthatatlanul szorosabban kötődnek egy-egy férfihoz - férjükhöz, apjukhoz -, mint a többi nőhöz."
"A nő azért tartja magát lényeggé soha át nem változó lényegtelennek, mert az átváltozást ő maga elmulasztja végrehajtani. "Mi" - mondják a proletárok. A négerek is. Önmagukat szubjektumnak tételezve "mássá" változtatják a polgárokat vagy a fehéreket. A nők nem mondják sohase: "mi' - eltekintve bizonyos kongresszusoktól, amelyek sosem lépik túl az elvi manifesztáció határait - ; a férfiak "nők"-nek nevezik őket, és ők ugyanezzel a szóval jelölik önmagukat, anélkül hogy valójában Alanyként tételeznék. (...) Nincs rá konkrét lehetőségük, hogy egységbe tömörüljenek, olyan közösséget alkotva, mely önmagát a szembenállásban tételezi. Nincs közös múltjuk, történelmük, vallásuk, nem fűzi össze őket a közös munka és érdek köteléke. (...) Egymástól elszakadva, férfiakkal egy fedél alatt élnek; lakhelyük, munkájuk, gazdasági érdekeik, társadalmi helyzetük révén összehasonlíthatatlanul szorosabban kötődnek egy-egy férfihoz - férjükhöz, apjukhoz -, mint a többi nőhöz."
August Bebel
Bebel, August: A nő és a szocializmus. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1976.
"A nőkérdés (...) miránk nézve csak egyik oldala az általános szociális kérdésnek, amely napjainkban minden gondolkozó főt foglalkoztat, minden lelket megmozgat; és így azt véglegesen megoldani csak a társadalmi ellentéteknek és az ezekből származó bajoknak megszüntetésével lehet. (...) Az a fölfogás, mely a női nem társadalmi helyzetének az évezredek folyamán való fejlődéséről keletkezett, oly távol áll a valóságtól, hogy ebben az irányban nagy szükség van a fölvilágosításra. Hiszen nagyrészt éppen a nők helyzetének nemismeréséből és nemértéséből származnak azok az előítéletek, melyekkel a folyton erősbödő mozgalmat különböző körökben -- és éppen a nők körében is -- tekintik. Sőt sokan azt állítják, hogy tulajdonképpen nincs is nőkérdés, mert azt a helyzetet, melyet a nő a múltban elfoglalt és a jövőben is kell, hogy elfoglaljon, már előre megszabja az ő "természetes hivatása", mely a nőt hitvesnek és anyának rendeli és a háztartás körére korlátozza. Ami az ő négy falán kívül történik, vagy ami nem áll a legszorosabb összefüggésben családi kötelességeivel, az őt nem érinti."
"A nőkérdés (...) miránk nézve csak egyik oldala az általános szociális kérdésnek, amely napjainkban minden gondolkozó főt foglalkoztat, minden lelket megmozgat; és így azt véglegesen megoldani csak a társadalmi ellentéteknek és az ezekből származó bajoknak megszüntetésével lehet. (...) Az a fölfogás, mely a női nem társadalmi helyzetének az évezredek folyamán való fejlődéséről keletkezett, oly távol áll a valóságtól, hogy ebben az irányban nagy szükség van a fölvilágosításra. Hiszen nagyrészt éppen a nők helyzetének nemismeréséből és nemértéséből származnak azok az előítéletek, melyekkel a folyton erősbödő mozgalmat különböző körökben -- és éppen a nők körében is -- tekintik. Sőt sokan azt állítják, hogy tulajdonképpen nincs is nőkérdés, mert azt a helyzetet, melyet a nő a múltban elfoglalt és a jövőben is kell, hogy elfoglaljon, már előre megszabja az ő "természetes hivatása", mely a nőt hitvesnek és anyának rendeli és a háztartás körére korlátozza. Ami az ő négy falán kívül történik, vagy ami nem áll a legszorosabb összefüggésben családi kötelességeivel, az őt nem érinti."
2007/03/16
Györke Ágnes
Györke Ágnes Termékeny találkozások: nő a (poszt)modernben. 2006.06.16 50. évfolyam, 24. Élet és Irodalom
Tania Modleski
Modleski, Tania, „Hitchcock, a feminizmus és a patriarchális tudattalan”. Ford. Simon Vanda. Metropolis: Filmelméleti és filmtörténeti folyóirat Tematikus szám: Feminizmus és filmelmélet 4.4 (2000): 38-53.
Margaret Mead
Mead, Margaret, Férfi és nő – A két nem viszonya a változó világban. Ford. András László, Vajda Endre. Szerk., válogatta, az utószót és a jegyzeteket írta Bodrogi Tibor. Budapest: Gondolat, 1970.
Madách Imre
A nőről, különösen esztétikai szempontból
Székfoglaló értekezés az Akadémián (alcím)
Madách Imre: Válogatott művek (Szépirodalmi Kiadó 1958.)
Székfoglaló értekezés az Akadémián (alcím)
Madách Imre: Válogatott művek (Szépirodalmi Kiadó 1958.)
Lafferton Emese
Lafferton Emese: Az ember és a társadalom testéről a modern tudományok tükrében. (Szakirodalmi áttekintés.) In Replika, 1997. december, 28. szám. 39-57.
Kürtösi Zsófia
Kürtösi Zsófia nők a felsővezetésben: hozhat-e újat a kapcsolathálózati megközelítés? Irodalmi áttekintés, Szemle, 2003 /1.
Szonja Vasziljevna Kovalevszkaja
Szonja Vasziljevna Kovalevszkaja
Egy orosz matematikusnő volt a világ első női egyetemi tanára
2005. január 14. Múlt-kor Történelmi portál
Kertész Erzsébet: Szonya professzor Kiadó: Móra Könyvkiadó Kiadás éve: 2006
Egy orosz matematikusnő volt a világ első női egyetemi tanára
2005. január 14. Múlt-kor Történelmi portál
Kertész Erzsébet: Szonya professzor Kiadó: Móra Könyvkiadó Kiadás éve: 2006
Kertész Magda
Kertész Magda: A szüfrazsettek. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1979.
Kertész Magda: Mai nők és tegnapiak. Táncsics Könyvkiadó, Budapest, 1979.
Kertész Magda: Mai nők és tegnapiak. Táncsics Könyvkiadó, Budapest, 1979.
Teresa de Lauretis
De Lauretis, Teresa, „ Női filmek új megközelítésben – Esztétika és feminista filmelmélet”. Ford. Beck András. Metropolis: Filmelméleti és filmtörténeti folyóirat Tematikus szám: Feminizmus és filmelmélet 4.4 (2000): 54-68.
A fordítás alapja: de Lauretis, Teresa: The Stubborn Drive. Critical Inquiry 24 (Summer 1998) no. 4. pp. 851–877
A konok késztetés
Metropolis
A fordítás alapja: de Lauretis, Teresa: The Stubborn Drive. Critical Inquiry 24 (Summer 1998) no. 4. pp. 851–877
A konok késztetés
Metropolis
Czigány Magda
Czigány Magda, „Nyájas múzsákból öntudatos amazonok? – Nők a huszadik század művészetében”. Holmi (2002.3): 309-325.
Camille Claudel (1864—1943)
Camille Claude ( Franciaország - 1988 )
A francia szobrásznő Camille Claudel hányattatott élete és Auguste Rodin-nel folytatott legendás viszonya elevenedik meg ebben a páratlan, monumentális életrajzi alkotásban! A fiatal, tehetséges szobrásznő, Claudel az 1880-as években találkozott először Rodin-nel, és kettejük között hamar kialakult a kölcsönös vonzalom. Ez a szimpátia lassan szerelemmé érett, miközben Claudel szobrász-karrierje is jól alakult. Végre a lány is úgy érezte, hogy a női művészettel szembeni előítéletek falát sikerült áttörnie. Ez a békés, boldog időszak azonban nem tartott sokáig. Szerelme, Rodin mindent elhomályosító hírneve, a férfi páratlan sikerei, és egy új nő felbukkanása újra elbizonytalanította Claudelt, aki lassan maga is kétségbe vonta szobrai valódi művészi értékét, és az érzelmi hullámvölgyből lassan az őrület határára sodródott…
http://www.camilleclaudel.asso.fr/
film
Camille Claudel (1864—1943). Camill életéről, pontosabban annak Rodin-hez kötödő szakaszáról 1988-ban készült egy igen szép francia film, Isabelle Adjani és Gérard Depardieu főszereplésével (rendező: Bruno Nuytten).
A francia szobrásznő Camille Claudel hányattatott élete és Auguste Rodin-nel folytatott legendás viszonya elevenedik meg ebben a páratlan, monumentális életrajzi alkotásban! A fiatal, tehetséges szobrásznő, Claudel az 1880-as években találkozott először Rodin-nel, és kettejük között hamar kialakult a kölcsönös vonzalom. Ez a szimpátia lassan szerelemmé érett, miközben Claudel szobrász-karrierje is jól alakult. Végre a lány is úgy érezte, hogy a női művészettel szembeni előítéletek falát sikerült áttörnie. Ez a békés, boldog időszak azonban nem tartott sokáig. Szerelme, Rodin mindent elhomályosító hírneve, a férfi páratlan sikerei, és egy új nő felbukkanása újra elbizonytalanította Claudelt, aki lassan maga is kétségbe vonta szobrai valódi művészi értékét, és az érzelmi hullámvölgyből lassan az őrület határára sodródott…
http://www.camilleclaudel.asso.fr/
film
Camille Claudel (1864—1943). Camill életéről, pontosabban annak Rodin-hez kötödő szakaszáról 1988-ban készült egy igen szép francia film, Isabelle Adjani és Gérard Depardieu főszereplésével (rendező: Bruno Nuytten).
Mary Bucholtz
Mary Bucholtz: "Minek legyek normális?" Nyelvi és identitásgyakorlatok különc lányok közösségében Nyelv és gender Replika 45–46. szám:
Alfred Adler
Adler, Alfred: Emberismeret. Göncöl Kiadó, Budapest, 1994. (VII. fejezet: A nemek viszonya. 116-141.)
2007/03/08
Elaine Showalter
Showalter, Elaine, „A feminista irodalomtudomány a vadonban – A pluralizmus és a feminista irodalomtudomány”. Helikon (1994.4): 417-442.
Showalter, Elaine, „Dekadencia, homoszexualitás és feminizmus”. Ford. Nagy László. Café Bábel (1994.1-2): 143-154.
Showalter, Elaine, „Dekadencia, homoszexualitás és feminizmus”. Ford. Nagy László. Café Bábel (1994.1-2): 143-154.
Palasik Mária
Palasik Mária-Sipos Balázs (szerk.): Házastárs? Munkatárs? Vetélytárs? A női szerepek változása a 20. századi Magyarországon. Budapest, 2005, Napvilág Kiadó. Mozgó Világ, 2005 november. 34. évfolyam, 14. szám
Péter Katalin
Péter Katalin: A csejtei várúrnő. Báthory Erzsébet. Budapest 1985, Helikon. 110 p. 6 t. (Labirintus.)
Magyari-Vincze Enikő
Magyari-Vincze Enikő Feminista Antropológia Elvek És Gyakorlatok Között Desire Alapítvány Egyetemi jegyzetek sorozat 1 Kolozsvár 2006
Lévai Katalin
Lévai Katalin és Tóth István György (szerk.). (1997) Szerepváltozások. Jelentés a nők helyzetéről 1997. TÁRKI - Munkaügyi Minisztérium, Budapest.
Küllős Imola
Küllős Imola (szerk.): Hagyományos női szerepek. Nők a populáris kultúrában és a folklórban. Magyar Néprajzi Társaság, Szociális és Családügyi Minisztérium, Nőkéviseleti Titkárság, Budapest, 1999.
Karinthy Frigyes
Karinthy Frigyes: Utazás Faremidóba, Capillaria. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1976. (Levél H. G. Wells-hez)
Galgóczi Erzsébet
Galgóczi Erzsébet: Törvényen kívül és belül. Két kisregény. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1980.
Sandra Lee Bartky
Bartky, Sandra Lee, „Foucault – a nőiesség és a patriarchális hatalom modernizációja”. Ford. Keresztes György. Magyar filozófiai szemle 36.3-4 (1992): 434-445.
2007/03/01
antropológia
George Elwert ANTROPOLÓGIA
Az antropológia az ember eredetének, lehetőségeinek és kulturális különbségeinek diszciplínákon felülemelkedő tudománya. Jelentős szaktudományaiként elsősorban a biológiai antropológiát (humánbiológia), a filozófiai antropológiát (részben a szociológia kereteibe illeszkedve), a teológiai antropológiát és a (szociológiai-etnológiai) szociálantropológiát (kultrúrantropológiát) kell megemlítenünk…
A 30-as évekig eleven „néplélektan” antropológiája (amelyhez a maga kultúrantropológiai kísérletével S. Freud is csatlakozott) népszerű tudományos elképzelésekben még ma is tovább él. A néplélektan „a vadak és a neurotikusok lelki élete” párhuzamosságát hirdette, szembeállítva mindkettőt a „kultúremberek” lelki életével. A „kultúra és a személyiség”-kutatás (R. Benedict) széttörte ezt a modellt, és kifejlesztette a kultúratipikus „modális személyiségek” elméletét. Az implicite deontologikus spekulációknak az empirikus (például a humánbiológiából és a viselkedéskutatásból származó) tényekkel való problematikus összekapcsolódásának lehetünk tanúi manapság elsősorban az ún. „szociálbiológiá”-ban, például az emberi és az állati agresszió közös viselkedésstruktúráira vonatkozó tézisekben. A viselkedés hasonló formáiból egy közös genetikai programra való következtetés kézenfekvő, de nem meggyőző. Az empirikus társadalomtudományokkal (különösen a szociálantropológiával) való konfrontáció az általános (filozófiai) antropológiai elgondolásokat alig tette egy generáción túl fenntarthatókká. Az empirikus szociálantropológia napjainkban az ember roppant (általában alábecsült) kulturális képlékenységét hangsúlyozza. A szociális szervezetnek aligha lelhetjük fel egyetlen formáját is, amely valamennyi emberi társadalomban universáliaként lenne adott.
Az empirikus szociálantropológiából építkező antropológia ma annyiban lépett tovább, hogy csak kevés dolgot akar állítani az általános emberi szervezeti formákról. Ilyen állítás például, hogy minden kultúrában elfogadottnak látszik, hogy meghatározott kulturális szimbólumok határolják be a tényszerű viselkedésszférákat, az életkorokat és az időkereteket. A viselkedésszfrérákon belül – és (egy kis, de nem lényegtelen részben) azokon túlmenően is – meghatározott szerepkonfigurációk (role sets) előre adottak. A társadalmi szervezet is szerepek szerint univerzális, formájáról azonban alig lehet valami általánosat mondani. Igaz, a hatalomgyakorlás szerepei és még inkább a nemi szerepek egy társadalomban többnyire olyan erősen rögzítettek, hogy azok az emberek számára „természetes”-nek, magától értetődőnek látszanak. Interkulturális szempontból viszont ezek jelentős mértékben különbözőknek bizonyulnak. A genetikailag programozott magatartásformáktól eltérően az emberi szabályok sohasem abszolút jellegűek. Hogy előfordulnak szabályszegések, hogy színlelni lehet, és hogy a szociális rend elemei az irónia és a humor tárgyává válhatnak, ezek interkulturálisan általánosnak látszanak. Úgy tűnik továbbá, hogy minden egyes kultúrán belül a szituációkra, a viselkedésszférákra vagy a szerepekre vonatkozóan különböző nyelvi regiszterek léteznek. A kidolgozott többnyelvűség, bár kétségtelenül hozzátartozik az ember potenciáljához, mégis csak kevés társadalomban realizálódott.
Hosszú ideig nem ismerték fel azt a tényt, hogy a tudásnak nem minden formája nyilvánul meg nyelvileg. Vannak viselkedés-tudások, motorikus tudások, képi (ikonikus) tudások stb., amelyek nem szükségszerűen jelennek meg nyelvi (szimbolikus) formában is. Írással rendelkező kultúrák a tudás átadása céljából más tudásformák nyelvivé tételére is rákényszerülhetnek. A tudást nyelvileg megjeleníteni akaró igyekezet annyiban messzemenő következményekkel járt, hogy a szóbeli kultúrák kutatásakor a nem mondottat gyakran nem tudottként interpretálták, ami a „primitív gondolkodás” nagymértékben hibás értelmezéséhez vezetett. A primitív gondolkodás e konstruktumának létrejöttében az is szerepet játszott, hogy szóbeliségen alapuló kultúrákban a tudás egyféle „holografikus” módon tárolódik. A „mítosz”-ban és a hasonló elbeszélésformákban, a térleírás és a viselkedésmegjelenítés (elbeszélés) struktúráiban egyidejűleg tárolódnak információk különböző síkokon a normákról, a konfliktusszabályozásról, a természet birtokbavételéről és a technológiáról. A szöveg, mint olyan ezért szükségszerűen több szinten értelmezhető. Abból, hogy itt az elbeszélés kontextusából definiálódó fogalmak (relációs fogalmak) nagyobb szerephez jutnak, mint az írásos kultúrákban, a (félre)értelmezéseknek tág tere adódik. A bergsoniánus (M. Griaule és a strukturalista (Cl. Lévi-Strauss) társadalomelemzések – amelyek elsősorban mítoszértelmezésen alapulnak – így nagy teret kaptak az elméletalkotásban, olyan teret, amelyet más oldalról éppen alacsony fokú empirikus megbízhatósága miatt kritizáltak.
…
(Címszó a Wörterbuch der Soziologie c. kötetből. Ferdinand Enke Verlag, Stuttgart, 1989.)
Az antropológia az ember eredetének, lehetőségeinek és kulturális különbségeinek diszciplínákon felülemelkedő tudománya. Jelentős szaktudományaiként elsősorban a biológiai antropológiát (humánbiológia), a filozófiai antropológiát (részben a szociológia kereteibe illeszkedve), a teológiai antropológiát és a (szociológiai-etnológiai) szociálantropológiát (kultrúrantropológiát) kell megemlítenünk…
A 30-as évekig eleven „néplélektan” antropológiája (amelyhez a maga kultúrantropológiai kísérletével S. Freud is csatlakozott) népszerű tudományos elképzelésekben még ma is tovább él. A néplélektan „a vadak és a neurotikusok lelki élete” párhuzamosságát hirdette, szembeállítva mindkettőt a „kultúremberek” lelki életével. A „kultúra és a személyiség”-kutatás (R. Benedict) széttörte ezt a modellt, és kifejlesztette a kultúratipikus „modális személyiségek” elméletét. Az implicite deontologikus spekulációknak az empirikus (például a humánbiológiából és a viselkedéskutatásból származó) tényekkel való problematikus összekapcsolódásának lehetünk tanúi manapság elsősorban az ún. „szociálbiológiá”-ban, például az emberi és az állati agresszió közös viselkedésstruktúráira vonatkozó tézisekben. A viselkedés hasonló formáiból egy közös genetikai programra való következtetés kézenfekvő, de nem meggyőző. Az empirikus társadalomtudományokkal (különösen a szociálantropológiával) való konfrontáció az általános (filozófiai) antropológiai elgondolásokat alig tette egy generáción túl fenntarthatókká. Az empirikus szociálantropológia napjainkban az ember roppant (általában alábecsült) kulturális képlékenységét hangsúlyozza. A szociális szervezetnek aligha lelhetjük fel egyetlen formáját is, amely valamennyi emberi társadalomban universáliaként lenne adott.
Az empirikus szociálantropológiából építkező antropológia ma annyiban lépett tovább, hogy csak kevés dolgot akar állítani az általános emberi szervezeti formákról. Ilyen állítás például, hogy minden kultúrában elfogadottnak látszik, hogy meghatározott kulturális szimbólumok határolják be a tényszerű viselkedésszférákat, az életkorokat és az időkereteket. A viselkedésszfrérákon belül – és (egy kis, de nem lényegtelen részben) azokon túlmenően is – meghatározott szerepkonfigurációk (role sets) előre adottak. A társadalmi szervezet is szerepek szerint univerzális, formájáról azonban alig lehet valami általánosat mondani. Igaz, a hatalomgyakorlás szerepei és még inkább a nemi szerepek egy társadalomban többnyire olyan erősen rögzítettek, hogy azok az emberek számára „természetes”-nek, magától értetődőnek látszanak. Interkulturális szempontból viszont ezek jelentős mértékben különbözőknek bizonyulnak. A genetikailag programozott magatartásformáktól eltérően az emberi szabályok sohasem abszolút jellegűek. Hogy előfordulnak szabályszegések, hogy színlelni lehet, és hogy a szociális rend elemei az irónia és a humor tárgyává válhatnak, ezek interkulturálisan általánosnak látszanak. Úgy tűnik továbbá, hogy minden egyes kultúrán belül a szituációkra, a viselkedésszférákra vagy a szerepekre vonatkozóan különböző nyelvi regiszterek léteznek. A kidolgozott többnyelvűség, bár kétségtelenül hozzátartozik az ember potenciáljához, mégis csak kevés társadalomban realizálódott.
Hosszú ideig nem ismerték fel azt a tényt, hogy a tudásnak nem minden formája nyilvánul meg nyelvileg. Vannak viselkedés-tudások, motorikus tudások, képi (ikonikus) tudások stb., amelyek nem szükségszerűen jelennek meg nyelvi (szimbolikus) formában is. Írással rendelkező kultúrák a tudás átadása céljából más tudásformák nyelvivé tételére is rákényszerülhetnek. A tudást nyelvileg megjeleníteni akaró igyekezet annyiban messzemenő következményekkel járt, hogy a szóbeli kultúrák kutatásakor a nem mondottat gyakran nem tudottként interpretálták, ami a „primitív gondolkodás” nagymértékben hibás értelmezéséhez vezetett. A primitív gondolkodás e konstruktumának létrejöttében az is szerepet játszott, hogy szóbeliségen alapuló kultúrákban a tudás egyféle „holografikus” módon tárolódik. A „mítosz”-ban és a hasonló elbeszélésformákban, a térleírás és a viselkedésmegjelenítés (elbeszélés) struktúráiban egyidejűleg tárolódnak információk különböző síkokon a normákról, a konfliktusszabályozásról, a természet birtokbavételéről és a technológiáról. A szöveg, mint olyan ezért szükségszerűen több szinten értelmezhető. Abból, hogy itt az elbeszélés kontextusából definiálódó fogalmak (relációs fogalmak) nagyobb szerephez jutnak, mint az írásos kultúrákban, a (félre)értelmezéseknek tág tere adódik. A bergsoniánus (M. Griaule és a strukturalista (Cl. Lévi-Strauss) társadalomelemzések – amelyek elsősorban mítoszértelmezésen alapulnak – így nagy teret kaptak az elméletalkotásban, olyan teret, amelyet más oldalról éppen alacsony fokú empirikus megbízhatósága miatt kritizáltak.
…
(Címszó a Wörterbuch der Soziologie c. kötetből. Ferdinand Enke Verlag, Stuttgart, 1989.)
akkulturáció
Robert Hettlage AKKULTURÁCIÓ
A fogalom: Az akkulturáció (a továbbiakban: a.) – mint kulturális alkalmazkodás – egyének és csoportok egy már sikeres intrakulturális szocializációjából következik, és az interkulturális kultúraelsajátítás folyamataira és állapotaira vonatkozik, eképpen megkülönböztetendő az asszimilációtól és az integrációtól. Az a.-kutatás a kultúrantropológia egyik központi tárgyköre. A szociológiában a kutatásokat az ún. primitív népeknek az ipari társadalmakkal való kapcsolatba kerüléséből következő változási folyamatai, valamint a világléptékű migrációk (menekültek, vendégmunkások, kivándorlók hullámai) következményei inspirálták. Az a. foka és az ily módon beindult kultúradiffúzió tempója függ a származási csoport térbeli (és társadalmi) távolságától, az idegen csoporttal létrejövő interakciólehetőségek minőségétől (társadalmi fölemelkedés lehetőségei, diszkriminálás), a kontaktus időtartamától (pl. a külföldön folytatott tanulmányok versus bevándorlás), és az ezek által alakított a.-s szükségletektől és cselekvési perspektíváktól (példakép-követhetőség: „tetszésvonzások", Mühlmann). Következésképpen az átvétel módjait és belsővé tételük intenzitását esetről esetre tanulmányozni kell. Általában igaz, hogy az izolált ismérvek (étkezési és lakásstílusok) könnyebben átvehetők, mint a komplex gondolkodás- és viselkedésminták (világképek), a technikák és az eszközök könnyebben elsajátíthatóak, mint az olyan rejtettebb kulturális jelenségek, mint az érzelmek és az ideák.
Az irányított kultúraváltást (fejlődést) célzó valamennyi kísérlet esetében ezért technikai, ökonómiai és higiéniai területen felgyorsult a.-val kell számolni, komplexebb technikák és tudástartalmak azonban normatív tanulási folyamatok, intézményesülő struktúrák és megváltozott csoportidentitások nélkül aligha alakíthatók ki hatékonyan. Mivel az a.-s folyamatok elkerülhetetlenek, és a saját hagyományok gyakran nem kínálnak a helyzet leküzdéséhez megfelelő normákat, ez kultúrsokk-reakcióhoz, egyenesen anómiához vezethet.
Sokáig tartotta magát az a M. Weberrel kapcsolatba hozható felfogás, hogy az a. (a „varázslat alóli feloldás") világméretekben feltartóztathatatlan lesz, és a technikai-ökonómiai racionalitás univerzalizáláshoz vezet. A tagadhatatlanul vitágméretű interdependenciák ellenére az a.-s folyamatok mérhetetlensége miatt („modernizációelméleti kijózanodás", Touraine) a kutatások ismét olyan irányokba fordultak, mint a „kulturális állandók" problémája, az egyes társadalmak technikai, politikai és kulturális alkalmazkodásainak disszocializálódása.
(Címszó a Wörterbuch der Soziologie c. kötetből. Ferdinand Enke Verlag, Stuttgart, 1989.)
A fogalom: Az akkulturáció (a továbbiakban: a.) – mint kulturális alkalmazkodás – egyének és csoportok egy már sikeres intrakulturális szocializációjából következik, és az interkulturális kultúraelsajátítás folyamataira és állapotaira vonatkozik, eképpen megkülönböztetendő az asszimilációtól és az integrációtól. Az a.-kutatás a kultúrantropológia egyik központi tárgyköre. A szociológiában a kutatásokat az ún. primitív népeknek az ipari társadalmakkal való kapcsolatba kerüléséből következő változási folyamatai, valamint a világléptékű migrációk (menekültek, vendégmunkások, kivándorlók hullámai) következményei inspirálták. Az a. foka és az ily módon beindult kultúradiffúzió tempója függ a származási csoport térbeli (és társadalmi) távolságától, az idegen csoporttal létrejövő interakciólehetőségek minőségétől (társadalmi fölemelkedés lehetőségei, diszkriminálás), a kontaktus időtartamától (pl. a külföldön folytatott tanulmányok versus bevándorlás), és az ezek által alakított a.-s szükségletektől és cselekvési perspektíváktól (példakép-követhetőség: „tetszésvonzások", Mühlmann). Következésképpen az átvétel módjait és belsővé tételük intenzitását esetről esetre tanulmányozni kell. Általában igaz, hogy az izolált ismérvek (étkezési és lakásstílusok) könnyebben átvehetők, mint a komplex gondolkodás- és viselkedésminták (világképek), a technikák és az eszközök könnyebben elsajátíthatóak, mint az olyan rejtettebb kulturális jelenségek, mint az érzelmek és az ideák.
Az irányított kultúraváltást (fejlődést) célzó valamennyi kísérlet esetében ezért technikai, ökonómiai és higiéniai területen felgyorsult a.-val kell számolni, komplexebb technikák és tudástartalmak azonban normatív tanulási folyamatok, intézményesülő struktúrák és megváltozott csoportidentitások nélkül aligha alakíthatók ki hatékonyan. Mivel az a.-s folyamatok elkerülhetetlenek, és a saját hagyományok gyakran nem kínálnak a helyzet leküzdéséhez megfelelő normákat, ez kultúrsokk-reakcióhoz, egyenesen anómiához vezethet.
Sokáig tartotta magát az a M. Weberrel kapcsolatba hozható felfogás, hogy az a. (a „varázslat alóli feloldás") világméretekben feltartóztathatatlan lesz, és a technikai-ökonómiai racionalitás univerzalizáláshoz vezet. A tagadhatatlanul vitágméretű interdependenciák ellenére az a.-s folyamatok mérhetetlensége miatt („modernizációelméleti kijózanodás", Touraine) a kutatások ismét olyan irányokba fordultak, mint a „kulturális állandók" problémája, az egyes társadalmak technikai, politikai és kulturális alkalmazkodásainak disszocializálódása.
(Címszó a Wörterbuch der Soziologie c. kötetből. Ferdinand Enke Verlag, Stuttgart, 1989.)
Haraway, Donna
c, Donna J.: A szituációba ágyazott tudás. A részleges nézőpont a feminista tudományfelfogásban. In: Férfiuralom. Írások nőkről, férfiakról, feminizmusról. Szerk.:Hadas Miklós. Replika Kör, Budapest, 1994. 121-141.
Hugonnai Vilma
.jpg)
1897 Gróf Hugonnai Vilmát, az első magyar orvosnőt doktorrá avatták.1847. szeptember 30-án látta meg a napvilágot Nagytétényen. Pesti leánynevelő intézetben végezte tanulmányait. Amikor tudomást szerzett arról, hogy a svájci egyetemek megnyitották kapuikat a nők előtt, Zürichben jelentkezett az orvosi egyetemre, majd orvosi diplomát szerzett, amit 1897-ben nosztrifikáltak. 1879-1890 között a zürichi kórház sebészeti osztályán tevékenykedett. 1890-ben hazatért Magyarországra. Az Országos Nőképző Egyesület iskolájában egészségtant tanított 6 éven keresztül, valamint a Szabad Líceumban előadásokat tartott. Fischer-Dückelmann Anna ,,A nő, mint háziorvos" című művét átdolgozva megjelentette, valamint számos cikket írt a bábaképzésről, szülésről. A későbbiekben a nőmozgalom egyik úttörője lett. Második férje, Wartha Vince műegyetemi tanár volt.
Ferge Zsuzsa
Ferge Zsuzsa. 1972. Társadalompolitika és a nők. In: Szabady E. (szerk.) Tanulmányok a nők társadlmi helyzetéről. Budapest.
Ferge Zsuzsa.1985. Biologikum és a nemek közötti egyenlőtlenségek. In: Koncz K. (szerk.) Nők és férfiak. Budapest.
Ferge Zsuzsa: Hogyan hatott a rendszerváltás a nők helyzetére? In Vegyesváltó. Pillanatkép nőkről, férfiakról. Szerk.: Lévai Katalin – Gyulavári Tamás – Kiss Róbert. Egyenlő Esélyek Alapítvány, Budapest, 1999.
Ferge Zsuzsa.1985. Biologikum és a nemek közötti egyenlőtlenségek. In: Koncz K. (szerk.) Nők és férfiak. Budapest.
Ferge Zsuzsa: Hogyan hatott a rendszerváltás a nők helyzetére? In Vegyesváltó. Pillanatkép nőkről, férfiakról. Szerk.: Lévai Katalin – Gyulavári Tamás – Kiss Róbert. Egyenlő Esélyek Alapítvány, Budapest, 1999.
Fábián Katalin
Fábián Katalin: Nőmozgalmak. Info - Társadalomtudomány 32. szám, 1995. május, 57-87. old.
Csorba Csilla
Csorba Csilla, „A kísérletezéstől az önmegvalósításig – Magyar nő fotográfusok a századfordulón”. Nagy Beáta, S. Sárdi Margit (szerk.), 101-116. Csorba Csilla. Magyar fotográfusnők 1900–1945 – Egyenes úton egyedül. Budapest: Enciklopédia Kiadó, 2000.
Hélene Cixous
Cixous, Hélene: A medúza nevetése, In: Kis Attila Attila, Kovács Sándor s.k., Odorics Ferenc (szerk.): Testes könyv II. Ictus Kiadó, JATE Irodalomelméleti Csoport, Szeged, 1997: 357-380. Ford. Kádár Krisztina
Egyezmény a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről, ENSZ, 1979.
Egyezmény a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről, ENSZ, 1979.
Deborah Cameron
Deborah Cameron: A munkavállaló stilizálása Társadalmi nem és a nyelv áruvá válása a globalizált szolgáltatóiparban Nyelv és gender Replika 45–46. szám:
Bögre Zsuzsa
Bögre Zsuzsa: Élettörténeti módszer elméletbenés gyakorlatban* – Feldolgozási javaslat és illusztráció Szociológiai szemle
Bögre Zsuzsanna Asszonysorsok 1956 után Valóság 2006. június XLIX. évfolyam 6. szám
Bögre Zsuzsanna Asszonysorsok 1956 után Valóság 2006. június XLIX. évfolyam 6. szám
Dékei Kriszta
Dékei Kriszta: Az álszentség jegyében A modell – Női akt a 19. századi magyar művészetben (2005. február) Új Művészet
Szabó Magda
Szabó Magda: A kritikus kritikája. (Gyulai Pál: Írónőink) 164-189 old. In Kívül a körön. Szépirodalmi Könyvkiadó. Budapest, 1980.
Joan Wallach Scott
Scott, Joan Wallach: Társadalmi nem (gender): a történelmi elemzés hasznos kategóriája. In Joan Wallach Scott (szerk.): Van-e a nőknek történelmük? Balassi Kiadó, Budapest, 2001. 126-160.
Tania Modleski
Modleski, Tania, „Hitchcock, a feminizmus és a patriarchális tudattalan”. Ford. Simon Vanda. Metropolis: Filmelméleti és filmtörténeti folyóirat Tematikus szám: Feminizmus és filmelmélet 4.4 (2000): 38-53.
Lenkei Júlia
Lenkei Júlia, „A táncosnő esete a zeneszerzővel, a gyógytornával és a kollektivitással – In Memoriam Kövesházi Erzsébet”. Liget (1992.1)
Frida Kahlo (1907-1954)
Frida Színes, magyarul beszélő mexikói-amerikai dráma / életrajzi film, 2002,
Rendező: Julie Taymor
Producer: Nancy Hardin, Salma Hayek, Sarah Green
Operatőr: Rodrigo Prieto
Forgatókönyvíró: Diane Lake, Clancy Sigal, Anna Thomas, Gregory Nava
Zene: Elliot Goldenthal
Főszereplők: Főszerepben: Salma Hayek, Alfred Molina, Roger Rees, Diego Luna, Geoffrey Rush, Ashley Judd, Antonio Banderas, Edward Norton, Saffron Burrows
Gyártó: Miramax, Magyarországi forgalmazó: UIP-Duna FilmMagyarországi mozi bemutató: 2003. április 3.
Rendező: Julie Taymor
Producer: Nancy Hardin, Salma Hayek, Sarah Green
Operatőr: Rodrigo Prieto
Forgatókönyvíró: Diane Lake, Clancy Sigal, Anna Thomas, Gregory Nava
Zene: Elliot Goldenthal
Főszereplők: Főszerepben: Salma Hayek, Alfred Molina, Roger Rees, Diego Luna, Geoffrey Rush, Ashley Judd, Antonio Banderas, Edward Norton, Saffron Burrows
Gyártó: Miramax, Magyarországi forgalmazó: UIP-Duna FilmMagyarországi mozi bemutató: 2003. április 3.
Jürgen Habermas
c: A kommunikatív etika. A demokratikus vitában kiérlelődő konszenzus és társadalmi integráció politikai-filozófiai elmélete. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2001.
Habermas, Jürgen: A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása. Vizsgálódások a polgári társadalom egy kategóriájával kapcsolatban. Előszó az új kiadáshoz, 1990. Századvég-Gondolat, Budapest, 1993. 7-45.
Habermas, Jürgen: A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása. Vizsgálódások a polgári társadalom egy kategóriájával kapcsolatban. Előszó az új kiadáshoz, 1990. Századvég-Gondolat, Budapest, 1993. 7-45.
Michel Foucault
Foucault, Michel: A szavak és a dolgok: A társadalomtudományok archeológiája, Osiris, Budapest, 2000.
Foucault, Michel: A szexualitás története I-II-III, Atlantisz, Budapest, 1996, 1999, 2001.
Foucault, Michel: A szexualitás története I-II-III, Atlantisz, Budapest, 1996, 1999, 2001.
2007/02/24
Zrínyi Ilona gr. (1643 – 1703)
Zrínyi Ilona gr. (1643 – 1703)
Asztalos Miklós: Felszáll a sas. Történelmi regény. (Ill. Jeges Ernő.) Budapest [1943], Stádium ny., 58 p. (Nemzeti könyvtár 91.)
Dénes Zsófia: Zrínyi Ilona. [Ifjúsági regény.] Budapest 1999, Móra K., 240 p.
Horváth Mihály: Zrínyi Ilona életrajza. Pest 1869, Ráth Mór, 122 p., 4 t.
Kertész Erzsébet: A fejedelemasszony. Zrínyi Ilona élete. [Életrajzi regény.] Budapest 1986, Kossuth Kiadó, 174 p., 4 t.
Passuth László: Sasnak körme között. Történelmi regény. (5. kiad.) Budapest 1978, Szépirod. K., 547 p. Szentmihályiné Szabó Mária: Zrínyi Ilona. [Regény.] Budapest 1987, Ref. Zsinati Iroda, 396 p.
Asztalos Miklós: Felszáll a sas. Történelmi regény. (Ill. Jeges Ernő.) Budapest [1943], Stádium ny., 58 p. (Nemzeti könyvtár 91.)
Dénes Zsófia: Zrínyi Ilona. [Ifjúsági regény.] Budapest 1999, Móra K., 240 p.
Horváth Mihály: Zrínyi Ilona életrajza. Pest 1869, Ráth Mór, 122 p., 4 t.
Kertész Erzsébet: A fejedelemasszony. Zrínyi Ilona élete. [Életrajzi regény.] Budapest 1986, Kossuth Kiadó, 174 p., 4 t.
Passuth László: Sasnak körme között. Történelmi regény. (5. kiad.) Budapest 1978, Szépirod. K., 547 p. Szentmihályiné Szabó Mária: Zrínyi Ilona. [Regény.] Budapest 1987, Ref. Zsinati Iroda, 396 p.
Dániel Anna
Dániel Anna: George Sand világa. Budapest 1985, Európa
Sand, George (1804 – 1876), francia írónő
Sand, George (1804 – 1876), francia írónő
L’Homme Ilona
L’Homme Ilona, „A lakodalom – Esterházy Péter: Fuharosok”. Desiré (2002.1); http://desire_46.tripod.com
L’Homme Ilona, „Az erotikus női költészet fogadtatása a XX. század elején”. Irodalomtörténet 84(34).3 (2003): 468-478.
L’Homme Ilona, „Női olvasók”. L. Simon László, Thímár Attila (szerk.), Az olvasó, az olvasás. Budapest, 1999. L’Homme Ilona, „Takáts Éva”. Irodalomismeret (1996.1-2)
L’Homme Ilona, „Az erotikus női költészet fogadtatása a XX. század elején”. Irodalomtörténet 84(34).3 (2003): 468-478.
L’Homme Ilona, „Női olvasók”. L. Simon László, Thímár Attila (szerk.), Az olvasó, az olvasás. Budapest, 1999. L’Homme Ilona, „Takáts Éva”. Irodalomismeret (1996.1-2)
Richard Rorty
Rorty, Richard, „Feminizmus, ideológia és dekonstrukció – a pragmatikus nézőpont”. Magyar Lettre Internationale, 36.
Hannah Arendt
Arendt, Hannah: Múlt és jövő között. Nyolc gyakorlat a politikai gondolkodás terén. Osiris Kiadó -- Readers International, Budapest. 1995.
Bécsy Ágnes
Bécsy Ágnes, „Alkotás és önvédelem – Virginia Woolf írói indulása”. Nagy Beáta, S. Sárdi Margit (szerk.), 125-137.
Bécsy Ágnes: Virginia Woolf világa. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1980. 186-196 old.: Saját szoba.
Bécsy Ágnes: Virginia Woolf világa. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1980. 186-196 old.: Saját szoba.
Dragon Zoltán
Dragon Zoltán, „Kép, funkció és struktúra – A nő Szabó István filmjeiben”. Metropolis: Filmelméleti és filmtörténeti folyóirat Tematikus szám: Feminizmus és filmelmélet 4.4 (2000): 88-100.
Frey Mária
Frey Mária. A nők helyzete a munkahelyen és a háztartásban. In Foglalkoztatás, jövedelmi viszonyok, munkakörülmények. Munkatudományi tanulmányok. Szerk.: Munkácsy Ferencné. Struktúra, Munkaügyi Kiadó, 1996. 11-85.
Palló Gábor
Palló Gábor (2000): A radioaktivitás egy korai kutatója: Götz Irén. In: Balogh Margit–S. Nagy Katalin (szerk.): Asszonysorsok a 20. században. Budapest: BME Szociológia és Kommunikáció Tanszék–Szociális és Családvédelmi Minisztérium Nőképviseleti Titkárság, 53–59.
Götz Irén Júlia (1889–1941)
Götz Irén Júlia (1889–1941) fizikát, matematikát, kémiát és filozófiát hallgatott a Budapesti Tudományegyetemen, ahol 1909-ben avatták doktorrá. Ezután alkalma volt Madame Curie laboratóriumában, Párizsban posztgraduális tanulmányokat folytatnia, 1911–1912-ben. Ott a rádium b-sugárzásával foglalkozott. Saját politikai nézetei és Közép-Európa politikai történelme miatt életében hosszabb időt töltött 5 különböző európai országban.
Hegedűs Éva (1973): Götz Irén Júlia, az első magyar egyetemi előadónő. In: Magyar Kémikusok Lapja, 432–436.;
Palló Gábor (1992): Radioaktivitás és kémiai atomelmélet. Az anyagszerkezeti nézetek válságai a századelő magyarországi kémiájában. Budapest: Akadémiai Kiadó, 47–50.;
Palló Gábor (2000): A radioaktivitás egy korai kutatója: Götz Irén. In: Balogh Margit–S. Nagy Katalin (szerk.): Asszonysorsok a 20. században. Budapest: BME Szociológia és Kommunikáció Tanszék–Szociális és Családvédelmi Minisztérium Nőképviseleti Titkárság, 53–59.
A nők részvételének megteremtése a tudományban és technikában Magyarországon – recepciók sorozata Vámos Éva
Hegedűs Éva (1973): Götz Irén Júlia, az első magyar egyetemi előadónő. In: Magyar Kémikusok Lapja, 432–436.;
Palló Gábor (1992): Radioaktivitás és kémiai atomelmélet. Az anyagszerkezeti nézetek válságai a századelő magyarországi kémiájában. Budapest: Akadémiai Kiadó, 47–50.;
Palló Gábor (2000): A radioaktivitás egy korai kutatója: Götz Irén. In: Balogh Margit–S. Nagy Katalin (szerk.): Asszonysorsok a 20. században. Budapest: BME Szociológia és Kommunikáció Tanszék–Szociális és Családvédelmi Minisztérium Nőképviseleti Titkárság, 53–59.
A nők részvételének megteremtése a tudományban és technikában Magyarországon – recepciók sorozata Vámos Éva
Keserű Katalin
Keserű Katalin (szerk.), Modern magyar nőművészet. Budapest: Kijárat Kiadó, 2000. Keserű Katalin, „Vita megjegyzések nélkül”. Új Művészet (2001. febr.)
Leövey Klára (1821-1897)
Leövey Klára; Löwey, Lövei (Máramarossziget, 1821. márc. 25. – Bp., 1897. ápr. 8.): pedagógus, írónő. 1836-tól a máramarosszigeti jótékony egyesület műkedvelő színjátszótársulatában tevékenykedett. 1843 – 44-ben az ogy. ideje alatt Pozsonyban tartózkodott. 1846-tól 1849-ig, az isk. megszűnéséig Teleki Blanka pesti nőnevelő intézetében tanítónő, hol munkatársa volt Vasvári Pálnak. 1849 elején Teleki Blankával együtt Debrecenbe ment, ott sebesült honvédeket ápolt, üldözött honfitársait támogatta, bujdosókat segítette; a forradalom és függetlenség gondolatának ébren tartásán munkálkodott. Majd Erdélyben nevelőnő. Hazafias cselekedeteiért 1851-ben Pálfalván elfogták, 5 évi várfogságra ítélték és Teleki Blankával együtt a kufsteini várbörtönbe zárták. 1856-ban, kiszabadulása után Máramarosszigeten leánynevelő intézetet alapított, melynek megszűntével 1862-ben Teleki Blankával Párizsba ment. Hazatérte után 26 esztendőn át a Teleki családnál nevelőnő. E tevékenysége mellett 1865-től, megalapításától a Máramaros c. lap munkatársa. Írásai gazdasági, politikai, irodalmi, főleg színházi vonatkozásúak. A szabadságharcra visszaemlékező tárcái, versei a fővárosi lapokban is megjelentek. A mo.-i nőnevelés egyik úttörője volt, annak előmozdításán fáradozott haláláig.
M. Teleki Blanka és köre (Teleki Blanka, Karacs Teréz és L. K. Levelek és visszaemlékezések. Sajtó alá rendezte és ben. Sáfrán Györgyi, Bp., 1963).
Görcs László: Mindent a hazáért! L. K. és iskolánk (Pécs, 1955); Magyar neveléstörténeti tanulmányok. (Szerk. Felkai László, Bp., 1959);
Taba István; L. K. (Bp., 1959.)
Margit Patrícia
Margit Patrícia: A nők reprezentációja. Férfiuralmi jelentések cirkulációja a napilapokban. Médiakutató, 2002 ősz. 81-99.
Müller Ildikó
Müller Ildikó A Budapesti Tudományegyetem nőhallgatóságának társadalmi összetétele (1896-1914) Korall, 3-4/2001, 203-220
Morvai Krisztina
Morvai Krisztina: Terror a családban. A feleségbántalmazás és a jog, Kossuth, Budapest 1999; Morvai Krisztina: "Magánügy-e a feleségbántalmazás?" Belügyi Szemle 1998/3, 55-72. o.
Szigeti Endre
Szigeti Endre (1995): Takaróné Gáll Beatrix, az első női közgazdász magántanár. In: Szögi László–Zsidi Vilmos (szerk.): Tanulmányok a magyarországi közgazdasági felsőoktatás történetéből. Budapest, 173–178.
Victor R. Fuchs
Fuchs, Victor R. [Women's quest for economic equality] A nemek közötti gazdasági egyenlőtlenségekről / Victor R. Fuchs ; [ford. Varga Júlia] Budapest : Nemz. Tankvk., 2003
Farkas Katalin
Farkas Katalin, „Feminista ismeretelmélet – lehetséges-e egyáltalán?”. Világosság 38.1 (1997): 74-79.
Fábri Anna
Fábri Anna (szerk.), A nő és hivatása – Szemelvények a magyarországi nőkérdés történetéből, 1777-1865.. Budapest: Kortárs Kiadó, 1999.
Fábri Anna, „A szép tiltott táj felé” – Magyar írónők a két századforduló között (1795–1905), Budapest: Kortárs, 1996.
Fábri Anna, „Író nők vagy írónők? – A női dilettantizmus és professzionalizmus kérdése a 19. századi magyar irodalomban”. Rubicon (2001.6): 25-29.
Fábri Anna, „Közíró vagy szépíró? – Írói szerepkör és társadalmi-kulturális indíttatás összefüggései a 19. századi magyar írónők munkásságában”. Nagy Beáta, S. Sárdi Margit (szerk.), 61-73.; Irodalomismeret (1996.1-2) Fábri Anna, „Mikszáth nőalakjai”. Holmi (1998.1)
Fábri Anna, „A szép tiltott táj felé” – Magyar írónők a két századforduló között (1795–1905), Budapest: Kortárs, 1996.
Fábri Anna, „Író nők vagy írónők? – A női dilettantizmus és professzionalizmus kérdése a 19. századi magyar irodalomban”. Rubicon (2001.6): 25-29.
Fábri Anna, „Közíró vagy szépíró? – Írói szerepkör és társadalmi-kulturális indíttatás összefüggései a 19. századi magyar írónők munkásságában”. Nagy Beáta, S. Sárdi Margit (szerk.), 61-73.; Irodalomismeret (1996.1-2) Fábri Anna, „Mikszáth nőalakjai”. Holmi (1998.1)
Balogh Réka
Balogh Réka, „»...hogy jó feleség váljon belőle« – Kaffka Margit: Színek és évek”. Korunk 3.10 (2000. okt.): 97-101.
Nagy Katalin
Nagy Katalin: Anna Margit. Budapest: Képzőművészeti Kiadó, 1971
Nagy Katalin, „Nők a magyar képzőművészetben”. Nagy Beáta, S. Sárdi Margit (szerk.),
Nagy Katalin, „Nők a magyar képzőművészetben”. Nagy Beáta, S. Sárdi Margit (szerk.),
Nagy Zsófia Borbála
Nagy Zsófia Borbála (2001) Asszonyok »árnyék képe« – Nőkérdés a XVIII-XIX. századi halotti beszédekben. Irodalomtörténet, 32.1. : 23-41.
2007/02/23
Anna Margit (1913-1991)
Anna Margit (1913-1991) Önarckép, 1981Olaj, vászon, 50x30 cmJelezve középen lent: Anna Margit Budapest 1981Kiállítva és reprodukálva:- Anna Margit. Dessau, Kunstbetrieb, 1991. katalógus: 29.- Anna Margit. Erdész Galéria, Szentendre, 2001. katalógus: szám nélkül, Reprodukálva: Turai Hedvig: Anna Margit. Budapest, Szerimpex Kiadó, 2002. 123. képAnna Margit (1913-1991) Sárga sapka 1946-47Olaj, papír, 38x37,5 cmJelezve balra lent: Anna Margit 1947Jelezve hátoldalon: Sárga sapka 1946/15, szignó utólagos Anna Margit 1982/XII
Thomas W. Laqueur
Laqueur, Thomas W., „A szexuális vágy és a piacgazdaság az ipari forradalom idején”. Tóth László (szerk.), 189-210. Laqueur, Thomas, A testet öltött nem – Test és nemiség a görögöktől Freudig. Ford. Barát Erzsébet, Sándor Bea, Szabó Valária, Tóth László. Budapest: Új Mandátum, 2002.
Sághy Erna
Sághy Erna: Címkézett feminizmus. Neményi Mária az elszabadult indulatokról, 168 óra, 2004/29 – 2004. augusztus 11.
Lorántffy Zsuzsanna (1600-1660) fejedelemasszony
A kor református teológiai irányzatai (puritanizmus, presbiterianizmus), a református kultúra és iskolaügy pártfogója.
I. Rákóczi György erdélyi fejedelem felesége, mecénás, iskolaalapító. Zempléni nagybirtokos család sarja, Lorántffy Mihály lánya. Sárospatak az ő hozományaként került a Rákócziak birtokába, amikor 16 évesen, 1616. április 18-án a 23 éves borsodi főispán, ónodi kapitány, Rákóczi György felesége lett. 32 évig boldog házasságban éltek, öt gyermekük született, de csak György és Zsigmond érte meg a felnőtt kort.Rövid szerencsi tartózkodás után költöztek Patakra, ettől kezdve a nagyasszony haláláig tartó időszak volt a város, a vár és a pataki kollégium fénykora. Férje oldalán tevékenyen részt vett a családi birtokok kormányzásában, kitűnő gazda és kertész volt, nagy pártfogója a kálvinista egyházi és iskolai intézményeknek. 1630-ban Rákóczi Györgyöt Erdély fejedelmévé választották s a következő évben a család Erdélybe költözött, de vagyonuk központja továbbra is Sárospatak maradt, s a fejedelemasszony ezután is sokat időzött Patakon. Miután pedig 1648-ban a férje meghalt, a temetés után Zsigmond fiával visszaköltözött Patakra, és élete hátralévő részét a város fejlesztésére, a kollégium felvirágoztatására szentelte. Az iskola munkájának korszerűsítésére meghívta az akkor már Európa-szerte ismert nagy pedagógust, Comeniust. Lorántffy Zsuzsanna a sárospataki Vártemplom alatti kriptában nyugszik.
Fehérné Victor Gabriella: A pataki vár gyöngye. Regény Lorántffy Zsuzsanna leánykorából. Budapest 1998, Kálvin, 282 p.
Gyárfás Endre: Zsuzsanna kertje. [Történelmi regény.] Budapest 1989, Kossuth, 247 p.
Szentmihályiné Szabó Mária: Lorántffy Zsuzsanna. Regény. (2. kiad.) Budapest 1985, Ref. Zsinati Iroda, 422 p.
Szentmihályiné Szabó Mária: Örök társak. Életrajzi regény. (2. kiad.) Budapest 1985, Ref. Zsinati Iroda, 360 p. Szilágyi Sándor: Lorántfy Zsuzsanna. Történeti család- és jellemrajz. Pest 1872, Eggenberger, 104 p.
Ignotus
Ignotus: Emma asszony levelei. Egy nőimitátor a nőemancipációért. Magvető Kiadó, Budapest, 1985.
Juhász Anikó
Juhász Anikó, „Lou Andreas-Salomé nőképének és nárcizmus-elméletének néhány vetülete”. Pro Philosophia Füzetek: Történet- és kultúrtörténetbölcseleti al-manah 35 (2003): 3-34.
Hernádi Miklós
Hernádi Miklós: Nemek és igenek. A feminizmus vitaanyagából. Minerva, Budapest, 1988.
Havas Judit
33 költőnő 44 verse 2006. október 31.
Havas Judit „…lányod vagyok, hajolj le hozzám…” című CD-jének bemutatója november 7-én lesz a MU Színházban. Beszélgetőtársak: Takács Zsuzsa, Balla Zsófia, Lárai Eszter.November 7-én, 18 órától a „…lányod vagyok, hajolj le hozzám…” – című CD- és könyv bemutatója lesz a MU Színházban. A 33 költőnő 44 verse alcímű kiadvány Havas Judit előadásában és szerkesztésében, valamint a Hungaroton kiadásában jelent meg. Rendhagyó Beszélgetés a CD és könyv alapján a „női” költészetről. Beszélgetőtársak: Takács Zsuzsa, Balla Zsófia, Lárai Eszter.
Havas Judit „…lányod vagyok, hajolj le hozzám…” című CD-jének bemutatója november 7-én lesz a MU Színházban. Beszélgetőtársak: Takács Zsuzsa, Balla Zsófia, Lárai Eszter.November 7-én, 18 órától a „…lányod vagyok, hajolj le hozzám…” – című CD- és könyv bemutatója lesz a MU Színházban. A 33 költőnő 44 verse alcímű kiadvány Havas Judit előadásában és szerkesztésében, valamint a Hungaroton kiadásában jelent meg. Rendhagyó Beszélgetés a CD és könyv alapján a „női” költészetről. Beszélgetőtársak: Takács Zsuzsa, Balla Zsófia, Lárai Eszter.
2007/02/22
Zirzen Janka
Az első királyi állami tanítónőképző is ekkor kezdte el működését Zirzen Janka vezetésével. Zirzen Janka Herbart tanulmányozása nyomán hangsúlyozta a nevelő oktatást, Saltzmann hatására nagy jelentőséget tulajdonított az élő nyelvek tanításának, és Pestalozzit követve hirdette, hogy a nevelés során tekintettel kell lenni a gyermek egyéniségére. Adalékok a magyarországi nőnevelés és női művelődés történetéhez (1850-1888) I. Szívós Andrea
Vámos Éva
Vámos Éva (1997): Nők megjelenése a természettudományok és a technika világában Magyarországon. In: Tanulmányok a természettudományok, a technika és az orvoslás történetéből. A természettudományok, a technika és az orvoslás a millenniumtól a millecentenáriumig. Budapest: MTESZ, 37–42.
Sándor Zsuzsanna
A Nagy Nő
2005.09.19., 2005. évfolyam, 37. szám
szerz: Sándor Zsuzsanna forrs: 168ra Az utrechti egyetem egyik nemzetközi nyári kurzusán diáklányoktól azt kérték, írjanak női példaképeikről. Meglepő eredmény született: az egyetemisták kizárólag családtagjaik, ismerőseik közül válogattak. Történelmi személyiséget, politikus asszonyt egyikük sem említett. A kutatók szerint a férfidominanciájú történelemben a nők leginkább áldozatként szerepelnek, pozitív azonosulási mintát nem nyújtanak. A mai magyar közéletből pedig hiányoznak a korszakos nők.
2005.09.19., 2005. évfolyam, 37. szám
szerz: Sándor Zsuzsanna forrs: 168ra Az utrechti egyetem egyik nemzetközi nyári kurzusán diáklányoktól azt kérték, írjanak női példaképeikről. Meglepő eredmény született: az egyetemisták kizárólag családtagjaik, ismerőseik közül válogattak. Történelmi személyiséget, politikus asszonyt egyikük sem említett. A kutatók szerint a férfidominanciájú történelemben a nők leginkább áldozatként szerepelnek, pozitív azonosulási mintát nem nyújtanak. A mai magyar közéletből pedig hiányoznak a korszakos nők.
Mattioni Eszter (1902-1992)
Szekszárdon született. Édesapja olasz selyemkészítési szakember volt, aki Bezerédj Pál hívására érkezett Magyarországra. Anyai nagyanyja pedig az a Sass Erzsike volt, akihez Petőfi Sándor "A négyökrös szekér" című versét írta 1845 őszén Borjódon. Mattioni Eszter a Képzőművészeti Főiskolát Rudnay Gyula növendékeként végezte el volt. Első önálló kiállítása 1929-ben az Ernst Múzeumban volt. Ugyanebben az évben mutatkozott be először Szekszárdon, egy csoportkiállításon.A korabeli kritika is felfigyelt határozott színérzékére és festményei szivárványos színeire: munkáiban felfedezhető a kortárs olasz neoklasszicizáló művészet avagy az ún. római iskola hatása. 1937-ben a Párizsi Világkiállításon Magyarországot a római iskola művészei képviselték. Mattioni Esztert az egyik magyar pavilon kapuját díszítő festményeiért Diplome d'Honeur-rel jutalmazták.1931 és 1942 között a szolnoki művésztelepen dolgozott, melynek vezető egyénisége akkoriban Aba Novák Vilmos volt. A szolnoki művésztelepen töltött idő meghatározó szerepet játszott művészi pályáján. Festményinek színvilága visszafogottabbá vált: hideg színek, dinamikus vonások jellemzik a "Szolnoki Tabán" és a "Mátrai Búcsú" című képeit.Szolnokon alkotta meg Pólya Ivánnal közösen, majd önállóan fejlesztette tovább a hímeskő technológiáját. A hímeskő a klasszikus, hagyományos mozaik XX. századi változata: az egyformára vágott üveghasábok, kőzúzalékok helyett az ábra formáinak megfelelő, különböző méretű színes márványdarabokat, féldrágaköveket ágyazott cementbe. Ezzel az ábrázolás eszközeit is megteremtette, tárgyakat, anatómiát jelzett velük, utalt a perspektívára, stilizált rendbe fogta a figurákat, dekoratív foltritmussá írta át a fákat, virágokat, sárközi pártákat, hímzett kendőket.1943-ban a Budapesti (Stühmer) Csokoládégyár számára készített nagyméretű allegorikus kompozíciót. 1948-ban a győri Székesegyház Szt. László sírkápolnájában, Apor Vilmos síremléke köré hímeskő kompozíciót állított össze. Legnagyobb vallásos témájú alkotását a budapesti Rókus kápolnában találjuk.A munkásságát bemutató kiállítás alapját a festőművésznő által 1981-ben szülővárosának ajándékozott gyűjtemény teremtette meg.Wosinsky Mór Múzeum Megyeházi Kiállítóhelye, Szekszárd - állandó kiállítás
Barbara Schaeffer
Barbara Schaeffer-Hegel és Geneviève Fraisse: Az elmaradt forradalom? 1789 hatása a nemek közötti viszony mai értelmezésére
Geőcze Sarolta (1862–1928)
1862. december 27-én született Bácskán, Zemplén megyében, értelmiségi családban. 1882-ben került a budapesti elemi képzőbe, majd 1886-ban kinevezték a brassói állami polgári leányiskolához tanárnak, ahol alig két évre rá igazgató lett. 1892-től a komáromi polgári leányiskolát szervezte meg és igazgatta, míg végül 1898-ban Budapestre helyezték át, ahol kezdetben a II. kerületi tanítónőképzőben, majd a VI. kerületi Erzsébet nőiskolában tanított. 1907-től a II. kerületi tanítónőképző igazgatói posztját töltötte be, ahonnan 1916-ban címzetes főigazgatóként ment nyugdíjba. 1928-ban halt meg. Számos műfordításának és írásának adott teret a Magyar Paedagógia, a korszak tudományos életének kiemelkedő lapja. Elsőként foglalkozott az iskola szociológiai feladataival és a nők társadalmi helyzetének szociológiájával. Megszervezte a Magyar Keresztény Munkásnők Egyesületét és ennek munkás-otthonát. Pedagógiai, nőmozgalmi, szociológiai tárgyú tanulmányai mellett cikkeket jelentetett meg még a Borsszem Jankóban is. 1901-ben „Az akarat nevelése” címmel jelent meg munkája.
Munkái:
Számtani ismeretek a nőnevelés szolgálatában, 1893.
Ruskin élete és tanítása, 1900.
Az akarat nevelése, 1901.
Közgazdaságtan és társadalomtan, 1921.
Szociológia etikai alapon, 1922.
Forrás: Baska Gabriella – Nagy Mária – Szabolcs Éva: Magyar tanító, 1901. Iskolakultúra-könyvek 9. Iskolakultúra, Pécs, 2001.
Munkái:
Számtani ismeretek a nőnevelés szolgálatában, 1893.
Ruskin élete és tanítása, 1900.
Az akarat nevelése, 1901.
Közgazdaságtan és társadalomtan, 1921.
Szociológia etikai alapon, 1922.
Forrás: Baska Gabriella – Nagy Mária – Szabolcs Éva: Magyar tanító, 1901. Iskolakultúra-könyvek 9. Iskolakultúra, Pécs, 2001.
2007/02/21
Schadt Mária
Schadt Mária "Feltörekvő dolgozó nő" : nők az ötvenes években / Schadt Mária [Pécs] : Pro Pannonia, 2003
Annemarie Pieper
Pieper, Annemarie 2004. Van-e feminista etika? Ford.: Hell Judit, Szekeres Erika. Budapest: Áron.
Palasik Mária
Palasik Mária-Sipos Balázs (szerk.): Házastárs? Munkatárs? Vetélytárs? A női szerepek változása a 20. századi Magyarországon. Budapest, 2005, Napvilág Kiadó.
Neményi Mária
Neményi Mária: Miért nincs Magyarországon nőmozgalom? In Hadas Miklós (szerk.): Férfiuralom. Írások nőkről, férfiakról, feminizmusról. Replika Kör, Budapest. 1994. 235-245.
Neményi Mária (1995) A biológia sors? Info-Társadalomtudomány 32.
Neményi Mária - Tóth Olga: A nők társadalmi szerepének változásai, Ezredforduló, 1998/1.
Neményi Mária: Csoportkép nőkkel. Új Mandátum Kiadó, Budapest, 1999.
Neményi Mária - Kede Anna. Anyák és lányok. In: Replika, 1999. április, 35. szám.
Neményi Mária (1995) A biológia sors? Info-Társadalomtudomány 32.
Neményi Mária - Tóth Olga: A nők társadalmi szerepének változásai, Ezredforduló, 1998/1.
Neményi Mária: Csoportkép nőkkel. Új Mandátum Kiadó, Budapest, 1999.
Neményi Mária - Kede Anna. Anyák és lányok. In: Replika, 1999. április, 35. szám.
Nagy Beáta
Nagy Beáta - S. Sárdi Margit (szerk.): Szerep és alkotás. Női szerepek a társadalomban és az alkotóművészetben. Csokonai Kiadó. Debrecen, 1997.
Nagy Beáta: Karrier női módra. 35-51. old. In: Szerepváltozások. Jelentés a nők helyzetéről. Szerk.: Lévai Katalin és Tóth István György. TÁRKI, MM, Egyenlő Esélyek Titkársága, 1997.
Nagy Beáta (2003) Kirekesztés vagy befogadás? A nemek és generációk jellegzetességei az információs technológiák használatában és megítélésében. Szociológiai Szemle 2003/3.
Nagy Beáta: Karrier női módra. 35-51. old. In: Szerepváltozások. Jelentés a nők helyzetéről. Szerk.: Lévai Katalin és Tóth István György. TÁRKI, MM, Egyenlő Esélyek Titkársága, 1997.
Nagy Beáta (2003) Kirekesztés vagy befogadás? A nemek és generációk jellegzetességei az információs technológiák használatában és megítélésében. Szociológiai Szemle 2003/3.
N. Szegvári Katalin
N. Szegvári Katalin: Út a nők egyenjogúságához. Magyar Nők Országos Tanácsa, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1981.
N. Szegvári Katalin: Numerus Clausus rendelkezések az ellenforradalmi Magyarországon. A zsidó és nőhallgatók főiskolai felvételéről. Akadémia Kiadó, Budapest, 1988.
N. Szegvári Katalin: Numerus Clausus rendelkezések az ellenforradalmi Magyarországon. A zsidó és nőhallgatók főiskolai felvételéről. Akadémia Kiadó, Budapest, 1988.
Laura Mulvey
Mulvey, Laura. "A vizuális élvezet és az elbeszélő film". Metropolis, 2000/4, pp. 12-23.
Margit Patrícia
Margit Patrícia: A nők reprezentációja. Férfiuralmi jelentések cirkulációja a napilapokban. Médiakutató, 2002 ősz. 81-99.
Catharine A. MacKinnon
MacKinnon, Catharine A. [Feminism unmodified] A feminizmus változásai: előadások életről és jogról / Catharine A. MacKinnon ; ford. Borsody Gyöngyi Budapest : Pont, 2001
Martha Lampland
Lampland, Martha: Feminizmus és társadalomkutatás. In Hadas Miklós (szerk.): Férfiuralom. Írások nőkről, férfiakról, feminizmusról. Replika Kör, Budapest. 1994. 55-62.
Hollósi Laura
Hollósi Laura: Nőfilmek, nem csak nőknek, In: Metropolis, 2000/4, pp.69-86.
Hollósi Laura A Nagy Ő nyomában: Bridget Jones és társnői
http://www.filmkultura.hu/2002/articles/films/bridget_bylh.hu.html
Hollósi Laura A Nagy Ő nyomában: Bridget Jones és társnői
http://www.filmkultura.hu/2002/articles/films/bridget_bylh.hu.html
Adamik Mária
Adamik Mária: A Nagy Fehér Üzemmód. In Férfiuralom. Írások nőkről, férfiakról, feminizmusról. Szerk.: Hadas Miklós. Replika Kör, Budapest, 1994. 142-154.
Acsády Judit
- Acsády Judit: A lovagiasságtól a vádaskodásig. Képek a magyarországi antifeminizmus tablójáról. In Educatio. 1996. (ősz) 5. évf. 3. sz. 454-466.
- Acsády Judit: A hazai feminizmus fénykora. Feminista Almanach 2005: Csapó Ida - Török Monika (szerk.) Kiadó: MINők Egyesülete és Nőtárs Alapítvány. Budapest, 2005.
- Acsády Judit: A varázstalanító emancipáció mítosza.
- Acsády Judit: "Kellett nekünk feminizmus?" "Nyugati" gondolatok hazai fogadtatása. Kovács János Mátyás (szerk.): A zárva várt nyugat. 2002. Budapest, Sík Kiadó. 167-186.
Acsády Judit: A magyarországi feminizmus a századelőn. Politika, gazdaság és társadalom a XX. századi magyar történelemben. I. Jelenkortörténei Műhely II. Debrecen 1999. KLTE Történelmi Intézet. 295-311. - Acsády Judit (2001) Kellett-e nekünk feminizmus? 2000. szeptember 12-23.
- Acsády Judit, „A huszadik század asszonya – A századforduló magyar feminizmusának nőképe”. Szerep és alkotás. Női szerepek a társadalomban és az alkotóművészetekben. Nagy Bea, S. Sárdy Margit (szerk.), Debrecen: Csokonai, 1997. 243-253.
Emma Goldman
Emma Goldman: Az egyén helye a társadalomban. In Bozóki András és Sükösd Miklós (szerk.): Anarchizmus (Modern ideológiák) Századvég Kiadó, Budapest, 1991.
Emma Goldman: Kisebbség vagy többség?. Bozóki András és Sükösd Miklós (szerk.): Anarchizmus (Modern ideológiák) Századvég Kiadó, Budapest, 1991.
Emma Goldman: Kisebbség vagy többség?. Bozóki András és Sükösd Miklós (szerk.): Anarchizmus (Modern ideológiák) Századvég Kiadó, Budapest, 1991.
Subscribe to:
Posts (Atom)
