Solymos Ida, Sziriat oszlopa, Várkonyi Nándornak (Vers in Solymos Ida: Esküminta, Bp. 1974, Magvető. 229-231.1.)
Idézet a versből:
„Leveleidből megtanultam
a cicomázatlan beszédet
s hogy töb út visz az üdvösséghez,
mit elme számba venni képes –
s mint ásatag repkény a falra,
csimpaszkodjam csak igazamba,
tapadva országhoz és néphez –
(így még nem írtam le, hisz érted…)
Tőled tanulom a türelmet.
Mintát adsz te a létezéshez.
Boldog város, mely ünnepelhet
magát becsülve, mikor téged.”
Showing posts with label Várkonyi Nándor. Show all posts
Showing posts with label Várkonyi Nándor. Show all posts
2009/08/25
Subscribe to:
Posts (Atom)