Politika és nők? Ugyanmár...

Politika és nők? Ugyanmár...
Írta: Jászberényi Rita
2010. szeptember 23. csütörtök, 00:00
http://humanamagazin.eu/rovatok/noi-ferfi-szam/politika-es-nk-ugyanmar
Mindenki egyenlő. Ez a mondat papíron egyértelműnek tűnik, hiszen napjainkra általánosan elfogadottá vált a nők és férfiak közötti egyenlőség. Politikai értelemben ez azt jelenti, hogy nemtől függetlenül mindenki rendelkezik választójoggal és meg is választható. Az esélyek egyenlősége -így a a politikai esélyek egyenlősége is- azonban csak látszólagos.

Amikor a felsőfokú oktatásban a nők ugyanolyan arányban vesznek részt, mint a férfiak, a nők politikai-közéleti alulreprezentáltságának hátterében nem alaptalan rejtett egyenlőtlenségeket, akadályokat feltételezni. Az Interparlamentáris Unió (ipu.org) 2010-es adatai szerint a nők részvétele a nemzeti parlamentekben világátlagban csupán tizenkilenc százalék. A magyar arány sajnos még ennél is elszomorítóbb, alig kilenc százalék. A jelenlegi magyar kormány névsorát megnézve azt a következtetést vonhatjuk le, hogy nincs is politikai törekvés arra, hogy ez az alacsony arány felfelé mozduljon.

A történelem folyamán a nemi szerepek folyamatos változáson mentek keresztül, a huszadik század második felére többségükben egalitárius társadalmak alakultak ki, ahol a nők és a férfiak egyenlőek. A nemek társadalmi egyenlősége a demográfiai adatok fényében logikusnak tűnik, hiszen a népesség arányát tekintve több a nő, mint a férfi. Hazánkban az általános, egyenlő feltételekkel szabályozott és teljeskörű választójog a nőknél 1945-től érvényesül. Ekkortól kezdve a nők aránya a parlamenti képviselők között 1980-ig folyamatosan nőtt, majd csökkenni kezdett. A csökkenés tovább folytatódott a rendszerváltás után kiteljesedő demokráciában is. Ez a tendencia azonban ellentétes a világon, valamint az Európai Unióban zajló folyamatokkal. Az Interparlamentáris Unió adatai jól reprezentálják a nők részvételét a politikai döntéshozatalban: a skandináv jóléti államokban a legmagasabb a nők részvétele (negyvenkét százalék) és még az arab országokban is eléri a tizenegy százalékot, szemben a magyar kilenc százalékkal. A téma egyes szakértői szerint a nők tartós alulreprezentáltsága a képviseleti demokráciában rejlő súlyos egyenlőtlenségeket jelzi, amelyek ezt a demokráciát tartalmilag is veszélyeztetik, egyenesen demokráciadeficithez vezethetnek.

A huszonegyedik század Magyarországának igen kínos kritikákkal kell szembesülnie, mert a frissen megalakult kormányban csupán az egyik nem képviselői hoznak döntéseket. Az Európai Bizottság esélyegyenlőségi bizottságának elnöke számára gyakorlatilag hazánk lett az elrettentő példa arra, hogyan lehet feladni a nemek esélyegyenlőségéért folytatott küzdelmet Európában. A kormányalakítás annak ellenére valósult meg a nők mellőzésével, hogy az Európai Unióban aktív kampány folyik a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség megteremtésére. Ennek részeként az Európai Bizottság ütemtervet fogadott el a 2006–2010-os időszakra (Gender Equality Roadmap 2006-2010), melynek egyik prioritása az egyenlő arányú férfi-női részvétel támogatása a politikai döntéshozatalban. A Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség nyílt levelet intézett a miniszterelnökhöz, amelyben aggodalmát fejezte ki a nők alacsony részvételével kapcsolatban a parlamentben, valamint felhívta a figyelmet arra, hogy az ENSZ, az Európa Tanács valamint az Európai Unió is következetesen képviseli a nők és férfiak társadalmi egyenlősége elvének érvényre juttatását.

Számos elemzés bizonyítja, hogy a döntések és a demokrácia minőségét pozitívan befolyásolja a nők megfelelő részvétele. Ezt az álláspontot Palasik Mária történész kutatása is erősítette: a nők közéleti részvételének alacsony voltával szegényebb lesz maga a politikai közélet, kimarad belőle egy sor fontos szempont, szemlélet, tapasztalat, és végső soron nemcsak a nők veszítenek, hanem a társadalom egésze. A női képviselők általában érzékenyebben figyelik a választóik véleményét, a férfi kollégáiknál jobban törekszenek a kompromisszumra, kerülik a konfrontációt, és igyekszenek jó kapcsolatokat kialakítani más pártok, eltérő értékrendek képviselőivel is. Ezek a tulajdonságok, melyeket jellegzetes női politikusi tulajdonságoknak nevezhetünk, előnyére válnának a magyar politikai kultúrának is.

A nők parlamenti részvételének növelésének a leghatékonyabb eszköze a kvóta-rendszer, amely meghatározza, hogy parlamenti helyek közül hány százalékot kapjanak nők. A skandináv példa jól mutatja, hogy ez a pozitív diszkrimináció nem csorbítja a demokráciát. A kezdeményezés hazánkban csupán a törvényjavaslat szintjére jutott el 2007-ben, azonban a magyar pártok elutasították. Ezt az aktust a női civil szervezetek a nők hátrányos megkülönböztetésének, a döntéshozatali folyamatokból való kirekesztésének nevezték, mindazonáltal pro és kontra érveket is lehet hallani ezzel kapcsolatban. Dr. Ilonszki Gabriella a Szociális és Munkaügyi Minisztérium „A női kvóta Magyarországon” című tanulmányban összegezte, hogy a kvóta hívei úgy vélik, hogy a nők tartós alulreprezentáltsága a képviseleti demokráciában rejlő súlyos egyenlőtlenségeket jelzi, amelyek ezt a demokráciát tartalmilag is veszélyeztetik. A kvóta melletti érvelés nem azt állítja, hogy egy csoportnak különleges előnyöket kell adni, hanem azt, hogy a lehetőségek egyenlőségét kell megteremteni. Az ellenzők szerint a szabad választások és a parlamentarizmus önmagában garantálja az állampolgári egyenlőséget és politikai szabadságot. A kvóta elleni érvek alapja, hogy a jelenlegi helyzet demokratikus, hiszen érvényesülnek a képviseleti demokrácia alapvető elvei: minden állampolgárnak egyenlő szavazati joga és egyenlő részvételi lehetősége van, vagyis nincs politikai diszkrimináció, érvényesül a politikai esélyegyenlőség. A két érven felül a társadalomban és a politikai vezető rétegben is fellelhetők a korábbi kulturális beidegződéseken alapuló vélemények; az a felfogás, amely szerint a nők nem hiányoznak a közéletből, mert nincs ott helyük.

A társadalmi egyenlőség és igazságosság elvén alapuló politikai kultúra indikátora a nők parlamenti részvétele. Ahhoz, hogy ez a politikai kultúra hazánkban is létrejöjjön, szemléletváltásra van szükség. Úgy gondolom, éppen azt a beidegződést kell megváltoztatni, miszerint a politika a férfiak dolga. Ehhez elengedhetetlen a férfias közeg ellenállásának leküzdése, és annak a felismerése, hogy társadalmi szinten pozitív változást hozna a nők részvétele a közéletben. A sztereotípiák lebontásában nagyobb szerepet kell, hogy kapjon a közoktatás is. Ki kell alakulnia egy olyan társadalmi közegnek, amiben igenis fontos, hogy a női identitás képviselete is érvényesüljön a politikai döntéshozatalban. Összegezve: elengedhetetlen egy nyitottabb, toleránsabb, és az egyenlőséget preferáló politikai kultúra kialakulása.

Nőpolitikusok a pártkirakatokban

MSZP: kvóta és sértődés – Fidesz: kevés és ismeretlen arcok egyéniben

Nehezebb lesz kampányra fogni az MSZP hölgypolitikusait az országos listán őket ért méltánytalanság miatt – legalábbis a párt nőtagozatának vezetői szerint. A Fidesznél nem a kvóta, hanem Orbán Viktor döntött: a 176 egyéni körzetben csak tíz nőpolitikust indítanak.

Szalay Tamás Lajos| Népszabadság| 2009. december 19.

Csak kevesen az előtérben
Reviczky Zsolt

Jóval az országos lista elfogadása előtt meghatározta az MSZP választmánya a listaállításnál használt kvóták kereteit, pontosítva ezzel a párt alapszabályában meglévő kitételt. Utóbbiban ugyanis mindössze annyi szerepel: a vezető testületekben, illetve az európai parlamenti, országgyűlési és önkormányzati képviselői listákon a tagok, illetőleg a jelöltek legalább egyötödének harmincöt éven alulinak, valamint legalább egyötödének nőnek kell lennie. Azt viszont nem határozza meg az alapszabály, hogy ez a rangsorban mit jelent, vagyis, ha a párt állítana egy ötszáz fős listát, amelynek csak az utolsó száz helyén sze-

repelnének nők, a névsor akkor is alapszabályszerű lenne. Mivel azonban a kvóta mentén kiosztott helyek egyúttal politikai üzenetet is hordoznak, ezért a választmány hagyományosan pontosítja a tételeket. A most elfogadott listaállítás kritériumainak meghatározását is érdemi vita övezte, végül abban állapodtak meg, hogy három blokkban: a lista első és huszadik helye között, az első százban, illetve azt követően kell érvényesülnie a kvótának.

Így került be az első húszba végül Szűcs Erika volt munkaügyi miniszter, a választmány elnökhelyettese, miután Szili Katalin önként leiratkozott a negyedik helyről. Az első húszban összesen négy hölgypolitikus szerepel: Lendvai Ildikó pártelnök, Lamperth Mónika elnökhelyettes, Vadai Ágnes elnökségi tag és Szűcs Erika.

Az érdemi belső konfliktust az okozta a szocialistáknál, hogy a következő blokkban, vagyis az első száz helyen ugyan valóban helyet kapott összesen húsz nő, de többségük csak a leghátsó traktusban, leginkább a kilencvenedik pozíció után. A pártban sem titkolják, hogy matematikai alapon leginkább az első 75 nyerhet mandátumot, az utánuk következők listás bejutása erősen kérdéses.

Több szocialista nőnél épp ez verte ki a biztosítékot, hiába érvényesül ugyanis a kvóta statisztikailag, amikor az első hetvenötben mindössze hat nő kapott helyet. A már említett első négy mellett (Lendvai, Lamperth, Vadai, Szűcs) csak Halmai Gáborné (69.) és Budai Bernadett pártszóvivő (71.) bízhat a listás befutásban.

Az elégedetlenség egyik első jele Kárpáti Zsuzsa, az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézet főigazgatójának önkéntes visszalépése volt. A listán 93. helyen szereplő politikus úgy érvelt: nem jó ötlet, hogy egyéni képviselőként indulva „veresse meg magát” és hozzon töredékszavazatokat olyan politikusoknak, akik egyéniben egyébként nem indulnak. Kárpáti egyik nyilatkozatában hozzátette, hogy a Pest megyei küldöttgyűlés ellenszavazat nélkül döntött úgy, hogy a női kvóta alapján az országos listán biztos befutó, maximum 25. helyen szeretnék látni Kárpátit, de ez végül nem érvényesült a választmányi ülésen.

Hasonló indíttatású szervezkedés volt a párt kongresszusán is: eredetileg a hetvenedik helynél rosszabb pozícióban lévő hölgyek mind tüntetőleg leiratkoztak volna, végül azonban többeket „eltántorítottak” a visszalépéstől. A kongresszus kezdésére már csak hatan maradtak: Kunszt Márta, Dér Zsuzsanna, Körösiné Bódi Judit, Vidorné Szabó Györgyi, Juhászné Lévai Katalin és Havas Szófia.

Közülük egyébként csak utóbbi három volt benne az első százban, a többieket még ennél is hátrébb sorolták. Havas Szófia – aki az MSZP nőtagozatánakegyik alelnöke – a Népszabadság kérdésére azt mondta: méltatlannak tartják, hogy szakpolitikusokat hátrébb soroltak a listán; ráadásul a kezdetben megígért teljesítményelv sem látszik érvényesülni a kiválasztásban.

„Az, hogy a leiratkozott jelöltek mind hölgyek, csak hab a tortán!”, tette hozzá lapunknak Havas Szófia, cáfolva ezzel, hogy pusztán nőpolitikai alapja lenne a kritikának. A kongreszszuson leiratkozó hölgyek helyére végül a párt választási bizottsága jelöl majd új tagokat a „tartalékkeretből”, figyelemben tartva a kvótát. Ez egyelőre azért nem történt meg, mert az írásbeli lemondások még nem érkeztek meg a pártközpontba.

Gurmai Zita EP-képviselő, az MSZP nőtagozatának elnöke a Népszabadságnak azt mondta: különösen szomorú, hogy a listaállításnál patikamérlegen mérték a női kvótát. A nőtagozat régóta szorgalmazza a nők érdemi részvételét a politikában. Az MSZP az egyetlen magyarországi parlamenti párt, amely női kvótát alkalmaz, azonban a húszszázalékos arány a fele annak, ami az európai baloldalon elvárt. „A kongresszuson néhány nőtársam szót emelt emiatt, de ez nemcsak az ő ügyük.

A nőtagozat most is feladatban gondolkodik, legfontosabb teendőnk a női egyéni képviselőjelöltek segítése. Most is meg fogjuk mutatni, hogy nők nélkül nem lehet hatékony kampány, még ha most nem is láttuk ennek elismerését” – nyilatkozta lapunknak. A politikus egyúttal jelezte: kezdeményezi, hogy már januárban vitassák meg a női képviselet kérdését a pártban, mert a női esélyegyenlőség „közérdek”.

„Nálunk legalább van kvóta. Azért van kevesebb vita a Fideszben, mert míg mi demokratikus módon döntünk, a jobboldali pártban egy ember akarata érvényesül”, fogalmazott egyik szocialista forrásunk. Tény, hogy a 176 jelölt között mindössze tíz nő szerepel csak, köztük egyetlen országosan is ismert politikus sincsen. A párt alelnökét, Pelczné Gáll Ildikót sem indítják egyéniben, holott a Fidesz többi elnökségi tagja egyéni körzetben is megméretteti magát.

Szijjártó Péter, a Fidesz elnöki kabinetvezetője nemrég azt mondta: Pelcznének komoly szerepe van és lesz az országos politikában. „Fontos, hogy ne csak férfiak, hanem nők is legyenek a politikában (...) A kiválasztásnak azonban természetesnek kell lennie, azaz, nem a jelöltek neme a fontos, hanem a képességük, tehetségük” – fogalmazott.

http://nol.hu/belfold/20091219-nopolitikusok_a_partkirakatokban

Még Uganda is előttünk jár

Nem meglepő Magyarország helyezése a Világgazdasági Fórum által évente elkészített Gender Gap, vagyis nemi egyenlőtlenségi listán. Négy területen vizsgálják a férfiak és a nők esélyegyenlőségét: gazdasági lehetőségek, az oktatásban, különösen a felsőoktatásban való részvétel, egészségi állapot és várható élettartam, valamint a politikai hatalomból való részesedés tekintetében.

Matalin Dóra| Népszabadság| 2009. december 19.

Pelczné nem indul egyéniben
Kurucz Árpád

A nemrég közzétett 2009-es jelentés szerint Magyarország a hatvanötödik a 134 vizsgált ország közül. Ha külön is megnézzük az egyes mutatókat, kiderül, hogy míg az oktatás és az egészségügy területén szinte százszázalékos a férfiak és a nők egyenlősége, addig a politikai döntéshozatalban való részvételben a 81. helyen állunk. Itt többek között azt vizsgálták, hogy hány női miniszter van a kormányban, és hány százalékos a női képviselők aránya a parlamentben. Éppen e miatt a politikai mutató miatt vagyunk az összesített lista hatvanötödik helyén, ami tíz hellyel rosszabb, mint a 2006-os helyezésünk. E tekintetben még olyan országok is megelőzik Magyarországot, mint a Fülöp-szigetek, Mozambik, Uganda, Indonézia vagy Angola.

Ha mind a négy szempontot figyelembe vesszük, akkor a környező országok közül Szlovéniában, Ausztriában, Lengyelországban, Horvátországban és Ukrajnában vannak jobb helyzetben a nők, mint Magyarországon, de Csehország és Románia hátrébb végzett.

Általánosságban elmondható, hogy javult a nemek közötti esélyegyenlőség az országok többségében, annak ellenére, hogy a válság miatt romló foglalkoztatási mutatók olyan országokat vetettek vissza, mint Németország vagy Nagy-Britannia. A politikában való részvétel tekintetében viszont ez az általános javulás nem volt tapasztalható.

Mélyebb társadalmi és gazdasági okai vannak a magyar nők alacsony politikai részvételének – állítja Kelemen Ida, aki évek óta kutatja a nők politikai szerepvállalását Magyarországon. Szerinte az alacsony foglalkoztatottság az egyik ok.

– Az unióban sereghajtók vagyunk a női munkavállalók arányát tekintve. Ha pedig a nők nem dolgoznak, kevésbé vesznek részt a civil szerveztek munkáiban és a helyi politikában is. Ebből következik, hogy kevesebben lesznek az országos politikában is – mondja. A másik okot a konzervatív gondolkodásban látja. – Több kutatás igazolta, hogy a magyarok túlnyomó többsége úgy gondolja, hogy a nő fő feladata a család ellátása, a férfié pedig a pénzkeresés – teszi hozzá.

Kelemen Ida szerint ha egy nőnek kedve támad részt venni a közéletben, családja, környezete nagy eséllyel megrökönyödik ezen, nem sok támogatást kap. Hozzáteszi: ahogy a jelöltlistákon is látszik, a pártok sem adnak reális esélyt a színeikben politizálni vágyó nőknek.

Parlamenti vegyes kar, férfi vezényletével - a SzenáTorok kórus koncertje 2006. november 11-én
Bánhalmi János

Az ENSZ bizottsága, a CEDAW, amely a nőket ért diszkrimináció ellen dolgozik, többször felszólította Magyarországot, hogy növelje a nők számát a közéletben és a politikában. Azt is javasolták, hogy Magyarország haladéktalanul fogadja el azt a javaslatot, amely 50 százalékos férfi-női kvótát javasol az önkormányzati és a parlamenti listás választásokon.

Az SZDSZ 2007-ben benyújtotta az erről szóló javaslatát a parlamentnek. Sándor Klára és Magyar Bálint tervezete szerint a pártlistákon kellett volna 50 százalékos arányt biztosítani a nők számára. A javaslatot Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor támogatta, pártjaik azonban nem.

A kutató szerint nemsokára kínossá válik Magyarország számára a női politikusok évtizedek óta változatlan, tíz százalék körüli aránya a parlamentben. Emlékeztetett: 1990-ben ez az arány még a 43. helyre volt elég világviszonylatban, 1998-ban már csak a nyolcvanhatodikra, 2002-ben a 103-ikra, 2006-ra pedig Magyarország lecsúszott a 120. helyre.

– Elszaladt mellettünk a világ, a nők szinte mindenhol egyre többen lettek képviselők, kivéve nálunk – hangsúlyozza. Kelemen Ida továbbra is jó megoldásnak tartaná a női kvótát, bár szerinte az oly mértékben változtatná meg a pártok elitjét, hogy megszavazására később sem lenne nagyobb esély. A helyzetet mégsem látja reménytelennek. – Nemsokára tarthatatlanná válnak a magyar számok Európában, a külső kényszer hoz valamiféle változást – mondja.

És hogy miért kellenek a női politikusok? Részben azért, mert a társadalom fele nőkből áll, akiknek joguk van a képviselethez. Hozzáteszi: tapasztalatok igazolják, hogy általuk megváltozik a munka légköre, kompromisszumkészebb, toleránsabb lesz. És nem utolsósorban a nők által erőteljesebben képviselt témák, az egészségügy, az okatatás, az ifjúságpolitika és az emberi jogok miatt.

http://nol.hu/belfold/20091219-meg_uganda_is_elottunk_jar

Csak a kirakatba rakott pár nőt a Fidesz és az MSZP

Janecskó Kata, Szabó András 2009. 12. 15.

Alig vannak nők a Fidesz és az MSZP képviselő-jelöltjei között. A szocialisták még saját alapszabályukra is fittyet hánynak, a Fidesz frakcióvezetője szerint pedig nem való nőknek a kampány. Nem különösebben jó a nők helyzete Magyarországon egy nemzetközi felmérés szerint sem, a politikában pedig kifejezetten nehezen találnak maguknak helyet. Az MSZP-s nők fellázadtak, de a pártprogramba így sem kerültek be, a fideszesek csendben tűrnek.

Jóváhagyta hétfőn a Fidesz a párt egyéni képviselőjelöltjeinek listáját, a 176 jelölt között mindössze tíz nő található (a lista elfogadásáról itt olvashat). Az egyéniben elinduló nők között egyetlen országosan ismert politikus sem szerepel. Egy kivételével az összes női jelölt férjnél van, és legalább két gyereke van, a VII. kerületben induló Rónaszékiné Keresztes Mónika például hét gyerek anyja.

Pelczné tüntetésen

A Fidesz nem indítja el egyéniben a legismertebb női politikusát, a párt egyik alelnökét, Pelczné Gál Ildikót sem. A Fidesz több elnökségi tagja viszont megméretteti magát egyéniben: Pokorni Zoltán Budapesten, Kósa Lajos Debrecenben, Navracsics Tibor Veszprémben, Varga Mihály Karcagon indul. Pelczné hiánya azért is furcsa, mert korábban ő volt Miskolc 2. számú választókerületének elnöke, az egyéni jelöltek többsége pedig a választókerületi elnökök közöl került ki.

Hétfőn a Fidesz egyik befolyásos tagja az [origo]-nak azt mondta: Pelczné nem azért került ki az egyéni jelöltek közül, mert megrendült volna benne a párt bizalma, ellenkezőleg, a párt női kampányának meghatározó arca lesz majd. Szijjártó Péter, a párt szóvivője kedden erről az MTV Ma reggel című műsorában azt mondta: Pelczné a Fidesz egyik alelnöke, az Országgyűlés alelnöke, a párt uniós ügyeinek egyik szakértője, Pelcznének az országos politikában komoly szerepe lesz majd.

Férfias sport

Arra a kérdésre, hogy mindössze tíz nő szerepel a Fidesz egyéni jelöltjei között Szijjártó azt felelte: "Fontos, hogy ne csak férfiak, hanem nők is legyenek a politikában. Mint ahogy fontos az is, hogy bölcsek és fiatalok is helyet kapjanak benne". "A kiválasztásnak azonban természetesnek kell lennie, azaz, nem a jelöltek neme a fontos, hanem a képességeik, tehetségük" - fogalmazott Szijjártó.

"A választókerületben a kampány az egy férfias sport" - jelentette ki hétfőn az MTV Az Este című műsorában Navracsics Tibor, a Fidesz frakcióvezetője. Szerinte a női jelöltek alacsony száma tehát azzal magyarázható, hogy az egyéni választókerületekben meglehetősen kemény kampány vár a jelöltekre. Navracsics az interjúban egyedül a XI. kerületben induló Orbán Anitát emelte ki, akiről azt mondta: korábban szakpolitikusként volt ismert, most azonban egyéniben is megméretteti magát.

A frakcióvezető hozzátette: reméli, hogy a listán több nő lesz majd. A Fidesz a megyei és országos listáját februárra véglegesíti majd. Az ellenzéki párt azonban - a magyar választási rendszer sajátosságai miatt - a legtöbb mandátumot várhatón egyéni körzetekben szerzi majd. Az előző választásokon hagyományosan jobban szerepelt a Fidesz egyéniben, mint az MSZP, ráadásul a jelenlegi közvélemény-kutasok szerint toronymagas a Fidesz előnye, a sok szavazatot szerző pártoknak pedig alaphelyzetben kevés listás hely jut a magyar választási rendszerben.

Elfelejtette az MSZP a nőket

Az MSZP-ben a Fidesszel szemben ugyan van női kvóta, a párt országos listájának első 75 helyén azonban nem érvényesül az alapszabályban előírt kvóta, amely szerint legalább minden ötödik képviselőjelöltnek nőnek kell lennie. A lista első 20 helyén még 4 nő van, a további helyeken a 75-ig azonban mindössze két újabb nő szerepel rajta. Emiatt a lista elfogadása előtt szombaton több, a 90. hely környékére vagy hátrébb sorolt MSZP-s nő politikus is visszalépett a jelöltségtől (erről itt olvashat bővebben). Az országos listán, az egyéniben leadott töredékszavazatok alapján lehet mandátumot szerezni, mivel egyéniben valószínűleg a Fidesz fog tarolni, így az MSZP számára felértékelődik az országos lista.

Lendvai Ildikó pártelnök múlt pénteken egy civil konferencián még arról beszélt, hogy "tisztességes pártnak kell rendelkeznie nőpolitikai mondanivalóval". A nők helyzetével azonban a MSZP szombaton elfogadott programja egyáltalán nem foglalkozik, nőkről említést egy tagmondat erejéig tesz csak a program, amikor a párt együttműködést ajánl "a nő egyenlő esélyeiért küzdőknek". Saját mondandót a választási program nem fogalmaz meg a témában.

Megelőznek a szlovákok

A kétévente Davosban ülésező nemzetközi szervezet, az üzletembereket, politikai és gazdasági vezetőket tömörítő Világgazdasági Fórum rendszeresen jelentést készít a nők helyzetéről a világ országaiban. Négy területen szokták vizsgálni a nemi egyenlőtlenségeket: gazdasági lehetőségek, oktatás, részesedés a politikai döntéshozatalból, valamint egészségi állapot és várható élettartam.

A világ 134 országát összehasonlító listán Magyarország 2009-ben a 65. helyen áll. A jelentés szerint a négy szempontot együtt vizsgálva például Ukrajnában, Szlovéniában, Lengyelországban, Ausztriában és Horvátországban is jobb helyzetben vannak a nők, mint nálunk, de például Szlovákiát (68.) megelőzi Magyarország. A felmérés szerint azonban, ha csak azt nézzük, hogy a politikában mekkora a nők aránya, sokkal rosszabbul teljesít, a 81. helyre szorul Magyarország, Szlovákia megelőzi, igaz, Románia és Csehország például ennél is rosszabb besorolást kapott.

http://www.origo.hu/itthon/20091215-fidesz-mszp-noi-politikusok.html

Kéthly Anna üzenetei

A Szabad Európa Rádió és a BBC hullámhosszán az 1956-os forradalom idején a hírekben hallhattunk róla, az interjúkban saját hangján szólt a magyar szabadságért harcolókhoz. Különösen november 1-jétől, amikor Kéthly Anna az Internacionálé ülésére Bécsbe érkezett.

Hanák Gábor| Népszabadság| 2009. november 14.

A szociáldemokrata politikus 120 éve született Budapesten, és a 80. születésnapján emigrációban adott interjút a Szabad Európa Rádiónak

MTI Archív

A rádiót, a sajtót évtizedes otthoni tapasztalatai alapján biztonsággal használta. 1956. november 5-én az ildlewildi (ma J. F. Kennedy) repülőtéren, ahol amerikai újságírók, rádió- és televíziós riporterek tömege várta és ünneplésben részesítette, Kéthly a következőt mondja:

"Kérem, ezek a dicsérő szavak engem egyáltalán nem illetnek, ugyanis Magyarországon abban a néhány napban az a magyar fiatalságnak, az egyetemi és munkás fiatalságnak a hősies és valamennyiünk bámulatát kiérdemlő cselekedete volt. Sem az enyém, sem a másoké nem, csak a fiatalságé volt, és ha valamikor újból, én mélységesen remélem, lesz szabad Magyarország, független és önrendelkezési joggal rendelkező Magyarország, ez annak a fiatalságnak köszönhető, amely apáinak, anyáinak, hazájának védelmében fölkelt. (Mik a tervei New Yorkban?) Az Egyesült Nemzetek elé kerülni, megpróbálni megértetni velük azt, hogy mi történt és mi történik Magyarországon, és azután rögtön visszamenni, hogy a legelső alkalommal újra ott álljunk, ahol kötelességünk állani..."

Kéthly Anna ekkor államminiszter - ahogy Bibó István 1956. november 4-i nyilatkozatában írja, "Magyarország egyetlen törvényes külföldi képviselője és külképviseleteinek törvényes feje". A szovjet intervenció lehetetlenné tette, hogy Nagy Imre miniszterelnök átadja a hivatalos megbízást a magyar ENSZ-képviselet vezetésére, és "ezért engem formai okokból a főtitkár, Dag Hammarskjöld mint delegátust nem akceptált" - mondja később egy interjújában. Bár fellépése a Közgyűlésen és a Biztonsági Tanácsban nagy visszhangot váltott ki - és fontos szerepe volt a magyar kérdés kivizsgálására 1957 januárjában megalakult Ötös Bizottság, a "Five-member Comission" létrehozásában -, küldetésének kudarca élete végéig felháborodással és mély szomorúsággal töltötte el.

1976. szeptember 7-én a belgiumi Blankerberge-ben hunyt el, 120 éve - 1889. november 16-án - született Budapesten. Szülei munkások, kilencen voltak testvérek. Gyors- és gépíróiskolát végzett, évtizedekig a Nőmunkás című lap szerkesztője. Az emigrációban 80. születésnapján felkereste őt a Szabad Európa Rádió vezető munkatársa, Gergelyfy Sándor, maga is az emigráns szociáldemokrata mozgalom jeles alakja. Az interjú először 1969. november 17-én hangzott el:

"A Szociáldemokrata Pártba és a szocialista szakszervezetbe a legszörnyűbb háborús évben, 1917-ben léptem be, akkor, amikor már mindenki tudta, hogy a háború rövidesen a vége felé közeledik. A gyárakból elhurcolták a bizalmiakat, katonai parancsnok uralkodott minden üzemben, és azt hitték, mint ahogy a Biblia mondja, hogy ťmegverem a pásztort, és elszéled a nyájŤ. Ezzel szemben majdnem minden üzemben a szocialista asszonyok léptek az elhurcolt bizalmiak helyébe, és ők folytatták azt a harcot, hogy egybetartsák az embereket, a szocialistákat, a hozzánk tartozókat egy jobb jövő érdekében... Az 1922-es választásokon kerültünk először a parlamentbe, huszonöt mandátumot kaptunk, titkos kerületekben."

Kéthly Anna több mint negyedszázadon át a magyar parlament legendás alakja. 1948 februárjában, miközben a vezetők Sztálinnal tárgyaltak, Marosán György puccsszerűen eltávolította az úgynevezett jobboldali szociáldemokratákat, így Kéthly Annát is. Előbb házi őrizetben, majd 1950 nyarától ítélet nélkül évekig börtönben... Így emlékezik arra, hogy a két munkáspárt fúziójával "megsemmisült az utolsó ellenállás a kommunisták hatalomra törése elől, és a forradalom igazolta, hogy ez alatt az idő alatt, '48-tól '56-ig ezt a mérhetetlen és korlátlan hatalmat mire tudták felhasználni. Először is arra, hogy a magyar békeszerződésnek a hadikárpótlásra vonatkozó rendelkezéseit maradék nélkül végrehajtották. 1948-ban a magyar költségvetés negyven százalékát tették ki a jóvátételi törlesztés és a szovjet megszálló csapatok eltartásának a költségei. Ezt semmiféle demokratikus kormányzat szó nélkül végre nem hajtotta volna, a legrosszabb esetben is ezeknek a költségeknek a törlesztésére enyhítést vagy időt kért volna a győztes hatalomtól. Gazdaságilag és politikailag a '48-tól '56-ig, a forradalomig terjedő idő mérhetetlen szenvedést jelentett a magyar népnek, sőt a kommunista pártban is felidézte az ellenállást azokkal a módszerekkel szemben, amellyekkel Magyarországot a gyarmatosító hatalomnak kiszolgáltatták. '56 elején már érezhető volt, hogy még a meggyőződéses kommunisták is ellenezték azt a rendszert... A forradalom előzménye egy politikai csőd és egy gazdasági összeomlás volt."

A Nagy Imre első kormánya idején kezdeményezett rehabilitációkkal egy időben, 1954. január 20-án Kéthly Annát az addigi ítélet nélküli fogva tartást "törvényessé" téve ítélték életfogytiglani börtönbüntetésre. Igaz, hamarosan ő is szabadlábra került a többi szociáldemokratával együtt, akiket a rehabilitáció során utoljára engedtek ki a börtönből. 1956 októberében a Szociáldemokrata Párt elnökévé választották, és november 2-án este Bécsben érte a hír, hogy Nagy Imre meghívta államminiszternek a forradalom kormányába. És itt érünk vissza történetünk első mondatához, az államminiszterként kapott ENSZ-beli megbízatás akkreditációjáért megy vissza Kéthly Anna Budapestre 1956. november 4-én hajnalban, egy időben a szovjet intervenció megindulásával.

A soproni diákparlament elnöke, Bujdosó Alpár így emlékezik:

"November 4-én reggel érkezett Kéthly Anna az Internacionálé bécsi üléséről. Nagy Imre kérte, hogy menjen New Yorkba, az ENSZ-hez segítséget szerezni. Kíséretet kért. Mondtam, hogy az oroszok itt állnak Sopron határában, átmenni nem lehet. Jó, akkor innen indítja a delegációt. Javasoltuk, hogy egy egyetemistát is vigyen magával, a forradalomban játszott szerepünkre való tekintettel. A diákparlament választott egy képviselőt. Ez én voltam...

Nagyon szomorú volt végigmenni a városon. A soproniak látták, hogy kik ülnek az autóban, és abból látni lehetett, hogy mindennek vége van.

Amikor az osztrák oldalra átértünk, motoros rendőrök körbevették autóinkat, és mint a villám, mentünk Bécsig. Nagyon büszkén ültem, hogy ez jár egy magyar MEFESZ-elnöknek: díszkíséret. Behoztak a Szociáldemokrata Párt központjába, és akkor derült ki, hogy a mögöttem lévő kocsiban az osztrák belügyminiszter ült, Oscar Helmernek hívták, és nekem erről haláláig nem volt szabad beszélnem."

Bujdosó Alpár író, képzőművész, a Magyar Műhely egyik alapítója is tagja lett a delegációnak, amely elkísérte Kéthly Annát New Yorkba, majd több hónapos propagandakörúton próbálta a világ közvéleményét a levert forradalom ügye mellé állítani. Ma Bécsben él.

Kéthly Anna, ha tehette, üzent a rádió hullámain, mint azon a nevezetes 1957. évi május 1-jén is, amikor százezrek törődtek bele a megváltoztathatatlanba:

"...azt üzenjük a magyar dolgozóknak, hogy nemcsak itt künn kell örvendenünk a májusi világünnepnek, hanem a zárt vagy nyitott cellákban is. Hét évtizeddel ezelőtt egy más jellegű rabszolgaság nehezedett a munkásságra, reménytelen és vigasztalan szolgaság, amelyen csak gyengén tört át a reménység fénye, de ez a gyenge fény megerősödött a dolgozók szolidaritásával, és elárasztotta a világ minden dolgozóját. A vasfüggöny mögötti sötétségben fölvonulók számára sem örök az éjszaka, a diktatúrák nem örökéletűek, a magyar diktatúra gazdasági tehetetlensége, politikai hatástalansága és kulturális elmaradottsága nem illik bele a XX. század második felének történelmébe. Sötét van otthon, még akkor is, ha a legragyogóbb májusi nap mosolyog a komor fölvonulásra, de tudjuk, hogy minden éjszaka hajnal előtt a legsötétebb. Az otthon szenvedő, hallgató, szakszervezetei által cserbenhagyott magyar dolgozók számára is fölragyog jövendő májusunk szépséges világossága."

(A dokumentumok lelőhelye az Országos Széchényi Könyvtár.)

Hangdokumentumok az Országos Széchényi Könyvtár Történeti Interjúk Tára Gyűjteményéből

Szabad Európa Rádió 1956. november 6.

Kéthly Anna a New York-i repülőtérre érkezik.

http://193.6.201.40/kethly/SZER_s1106_1116.ogg

BBC 1956. november 17.

Rentoul Ferenc interjúja Kéthly Annával New Yorkban.

http://193.6.201.40/kethly/Kethly_A_1976_06_23_int_Rentoul_Fer_kerdez.ogg

SZER 1957. 04. 26.

Kéthly Anna május 1-jei üzenete.

http://www.tit.oszk.hu/kethly/huncd0486_04.ogg

Szabad Európa Rádió 1969. november 17.

Gergelyfy Sándor - akinek rádióbeli álneve Egri Sándor volt - interjúja Kéthly Annával.

http://www.tit.oszk.hu/kethly/SZER_23329_30.ogg

BBC 1976. szeptember 7.

Kéthly Anna utolsó interjúja, készítette Pallai Péter.

http://www.tit.oszk.hu/kethly/huncd0487_01.ogg

http://nol.hu/lap/hetvege/20091114-kethly_anna_uzenetei

Fordított szexizmusra készülnek Londonban

A Konzervatív Párt korábbi ellenállását feladva David Cameron kész csak nőkből álló „shortlistek” bevezetésére a következő választás előtt, mert „kétségbeesetten” szeretné megváltoztatni a politikai palettát.

R.Hahn Veronika – London| NOL| 2009. október 21.

Vitatható döntést hozott a brit ellenzék vezére, amikor a parlament nagy ritkán összehívott házelnöki konferenciáján bejelentette, a visszalépésüket jövő januárban nyilvánosságra hozó tory képviselők helyére kizárólag női jelölteket terjeszt elő az érintett választókerületekben. A 2010 tavaszán esedékes voks előtt különben is minden lényeges elhatározás a pártközpontban születik majd meg. A populista lépés nem aratott osztatlan sikert sem a frakcióban, sem az aktivisták körében. A nyomban elhangzott kifogások közé tartozott, hogy „fordított szexizmusról” van szó, a lényeg, nemétől függetlenül a legkiválóbb képviselőjelölt megtalálása.

A párt tagságának elege van abból, hogy a „demokrácia halálát” jelentve egyre több politikai kérdés dől el a főhadiszálláson. A szebbik nem konzervatív gondolkodású közösségét jelenleg tizenkilencen képviselik az alsóházban, de Cameron számítása szerint, ha a toryk legalább egyfős többséget szereznek, „közel” hatvan helyet foglalhatnak el.

A virtuális, videoösszeköttetéssel létrehozott konferencián a három nagy párt vezetője egymás után kapott szót, azaz nem vitatkozhattak egymással. Gordon Brown elismerte, hogy „kívülről nézve a parlament nem felel meg a XXI. század követelményeinek”, mégis rendkívül büszkének nevezte magát. 1983-ban, amikor képviselővé választották, a Ház színtiszta fehér volt és mindössze 23 nő ült a padsorokban. A Munkáspártnak most 95 „honanyja” van, de a kormányfő reméli, hogy az új alsóházban már 120-140-et tesz ki a számuk. Brown szervesen, alulról felfelé építve érné el, hogy Westminster jobban tükrözze a társadalom összetételét. A cél több ázsiai, fekete, fogyatékkal élő, meleg, leszbikus, bi- és transzszexuális képviselő megválasztása.

A kabinetben jelenleg az etnikai kisebbségeknek egyetlen reprezentánsa sem foglal helyet, bár az állandó meghívottak közé egy ázsiai (közlekedési) államminiszter, Szadik Khan és az első fekete legfőbb ügyész Scotland bárónő is tartozik. Brown ígéretet tett arra, hogy a jövőben meleg alsó- és felsőházi képviselők, ugyanúgy, mint heteroszexuális kollégáik az esküvőjüket, megrendezhetik civil ceremóniájukat a westminsteri palota fényűző termeiben.

Nick Clegg, a Liberális Demokraták vezetője csatlakozott a változás sürgetéséhez, miután „a parlamentben nem érzékelhető a modern Nagy-Britannia szelleme”. A szigetországban amúgy a munka törvénykönyve alapján tilos a munkahelyi nemi megkülönböztetés. 2002 óta azonban külön választási nemi diszkriminációs törvény biztosítja a kizárólagosan női jelöltkiválasztás jogszerűségét.

http://nol.hu/kulfold/forditott_szexizmusra_keszulnek_londonban

Natalja Esztyemirovát fényes nappal elrabolták, majd kivégezték

A megkésett együttérzés

Marius Cosmeanu

Natalja Esztyemirovát, emberjogi harcost, a csecsenföldi visszáélések elleni munka kiemelkedő alakját múlt héten, fényes nappal elrabolták, majd kivégezték. Mit árul el posztkommunista társadalmainkról a megkésett együttérzés: hogy nem vagyunk képesek érdemben kiállni az Esztyemirovákhoz hasonló "bolondok" mellett?

Natalya Estemirova received the first RAW in WAR (Reach All Women in WAR) Anna Politkovskaya Award

Nem tudnám megmondani, hogy miért, de már 1989 előtt is az volt az érzésem, hogy ami a civil ellenállást illeti - Romániában legalábbis - a nők szilárdabb és eredményesebb modelleket nyújtottak, mint a férfiak. Elisabeta Rizea, Doina Cornea vagy Monica Lovinescu csak néhány példa a sok közül. Aurájukat talán az teszi még ragyogóbbá, hogy az ún. gyengébbik nemhez eleve a törékenységet szokás kötni. Nem tudom, milyen szerepet játszik mindebben a pszichológia és a genetika - nem is hiszem, hogy túlságosan fontos lenne.

A benyomásom 1989 után is kitartott, amikor a romániai és az egykori szovjet tömb országaiban működő civil társadalom több programján és projektjén részt vehettem, advocacy-kampányoktól a jogvédő programokig sokmindenben. Láthattam, amint a "női menedzsment" kiemelkedő szakmai színvonalon teljesít, szilárd civil öntudattal. Bár nem dolgoztak agyonreklámozottan, az átmeneti Románia civil szervezeteiben meghatározó szerepe volt a nőknek. Számos példát sorolhatnék föl, de azt hiszem, a magyarországi olvasók alig ismerik őket.

Meggyőződésem, hogy Natalja Esztyemirova munkája legalább ilyen fontos volt. Ő volt az, akit agyonlőttek, s akinek a holttestét egy nazranyi erdőben találták meg múlt szerdán, néhány órával azután, hogy grozniji háza elől elrabolták. Az 50 éves Esztyemirova az emberi jogok egyik legelkötelezettebb harcosa volt, akinek a tevékenységét a jogvédő szervezetek egyöntetű elismeréssel figyelték. Olyan ember volt, amilyenre minden beteg társadalomnak szüksége lehet - Oroszországnak és Csecsenföldnek annál inkább.

Ami a gyilkosságot illeti, senki sem kételkedik benne, hogy bátorságának és professzionalizmusának köszönheti, azoknak a rendkívül kényes ügyeknek, amelyekért küzdött: száz meg száz emberrablásról, kínzásról és gyilkosságról van szó, amelyeket az oroszbarát csecsenföldi kormány rendelt el. Esztyemirova a Memorial nevű szervezet munkatársa volt, amely az egyik legprofibb és legkényelmetlenebb civil szervezet Oroszországban. Halála abba a gyilkosságsorozatba illeszkedik, amelynek esetei az egész világot megrendítették: a 2006 nyarán meggyilkolt Anna Politkovszkaja és az ez év telén megölt Sztanyiszlav Markelov valamikor Natalja Esztyemirova kollégái voltak. Ő maga nagyon is tisztában volt azokkal a veszélyekkel, amelyek rá leselkednek, ahogy az a nyugati sajtónak adott nyilatkozataiból is kiderül. Ennek ellenére folytatta a küzdelmet, vállalta küldetését és a kockázatot. Egy olyan világban, amelyben a tisztesség és a szolidaritás fokozatosan haldoklik, olyan modellt jelentett, amely szinte elképzelhetetlen. De Oroszország nem hisz a könnyekben.

Natalia Estemirova was a friend and colleague of Anna Politkovskaya

Posztszovjet tehetetlenségünkkel, Oroszországot illető negatív, bíráló attitűdünkkel bizonyos felületesség is együtt jár. Amikor azt mondjuk, Oroszország, azt mondjuk: Putyin - ezzel pedig le is zártuk a beszélgetést. Politikai szempontból Oroszország nem nagyon bonyolult rendszer. Éppen a minap hallottam egy viccet ezzel kapcsolatban. A Coca Cola menedzserei csillagászati összeget ajánlanak Putyinnak azért, hogy visszatérjen a korábbi szovjet zászlóhoz, a vöröshöz. Vologya felhívja gazdasági szakértőit és megkérdezi, mit tegyen. A válasz: "Oké, főnök, de előbb nézzük meg, mikor jár le a szerződés az Aquafresh-sel."

A városi folklórtól és a geopolitikai hírektől eltekintve Oroszország nem lep meg semmivel. Egyenesen azt mondanám, még a Natalja Esztyemirova elleni szörnyű gyilkosság sem lep meg senkit. Sajnos csak akkor térünk magunkhoz a posztkommunista másnaposságból, amikor ilyen tragédiák történnek. Natalja Esztyemirova áldozatának azonban egy másik üzenete is van, mégpedig az, hogy létezik egy másik Oroszország, egy olyan, amelyik menteni szeretné annak az országnak a becsületét, amelyik nyolc évtizednyi kommunizmus után sem tudott másra megtanitani, mint hogyan nem kell politizálni.

Natalja Esztyemirova bátorságáról a ceausescui fin de siecle egyik részlete jutott eszembe. Marosvásárhely, 1989. Egyik barátom hetente Kolozsvárra utazott magánórára. Azért utazott, hogy bejusson az egyetemre. Megszokott dolog volt ez, afféle alternatív oktatás, amely az akkori oktatási rendszer hiányosságait pótolta. Kolozsvári zarándoklatai alkalmával a barátom szerelmes lett egy huncutfalvi lányba. A véletlen úgy hozta, hogy szíve választottja éppen annak a szekusnak a lánya legyen, aki Doina Corneával foglalkozott: a vallatásával, az őrizettel stb. És mert abban az orwelli korszakban nemcsak a lányokról dumáltunk, politikai témákról is beszélgettünk: elkerülhetetlen volt, hogy Doina Cornea "ügye" szóba kerüljön. Azokban az években már tiltakozását és kivételes bátorságát megismerte a Szabad Világ.

Ahogy én ott lobogtam Doina Corneáért, a barátom röviden leintett, mondván, hallgassak már és üljek nyugodtan, mert Doina Cornea nem normális. Éppen így mondta. Sem többet, sem kevesebbet. Végső soron információja a leghitelesebb forrásból származott: az ellenálló vallatójától. Azon a kiábránduláson túl, hogy még egy rinocéroszt fedeztem föl a környezetemben, nem hittem egy szót sem. Az egyik legkorábbi "ellenreveláció" volt, amit megtapasztaltam, azoknak a kellemetlen pillanatoknak az egyike, amelyekre a társadalmi higiénia szempontjából nagy szükség volt: amikor - legalábbis ideológiai szempontból - szakítanod kellett egy olyan emberrel, akiben megbíztál. Azt hiszem, 1989 után sokan lettek e törzs tagjai.

A szovjet vírussal megfertőzött politikai térségnek azonban az a baja, hogy egy "bolond" nem csinál százat, hogy kifordítsam Rejtő Jenő aforizmáját: nem a szükséges szolidaritást szólaltatja meg, csak a megkésett együttérzést az utolsó bűnbánat órájában. Natalja Esztyemirova halála súlyos diagnózist állít fel: hogy 20 évvel a berlini fal leomlása után a keleti tömegek belefáradtak a leomlásba és visszatérnek Gustav le Bon 19. századába, hogy még aludjanak egy kicsinyég.

http://www.komment.hu/tartalom/20090720-velemeny-natalja-esztyemirova-kivegzese-es-a-megkesett-egyutterzes.html?cmnt_page=1#kommenter&status=ok

http://www.origo.hu/nagyvilag/20090717-natalja-esztyemirova-csecsenfoldi-emberjogi-aktivista-meggyilkoltatasaval-ramzan-kadirov-elnokot-gyanusitjak.html

http://index.hu/kulfold/2009/07/16/a_csecsen_elnokot_vadoljak_az_uj_politovszkaja-gyilkossaggal/

http://www.amnesty.org/en/news-and-updates/news/human-rights-activist-natalia-estemirova-murdered-in-russia-20090716

http://news.bbc.co.uk/2/hi/europe/8152648.stm

politikai döntéshozatal

Nők a politikai döntéshozatalban Konferencia 2006. december 18. 800-1700

Hannah Arendt

Arendt, Hannah: Múlt és jövő között. Nyolc gyakorlat a politikai gondolkodás terén. Osiris Kiadó -- Readers International, Budapest. 1995.

Hegyi Dóra

Hegyi Dóra Politika mint művészet? Beszélgetés Süvecz Emesével Exindex 2004. január 15.

Kéthly Anna

Margot Wieser

Wieser, Margot: Csendes lázadás. Nők a rendszerváltásról. (A Feminizmus és Történelem sorozatban.) Fordította: Németh Zita és Katona Eszter. Ballasi Kiadó, Budapest, 2004.