Ferenczy Noémi (1890-1957): Térdelő nő őzzel. 1910-es évek vége

Ferenczy Noémi (1890-1957): Térdelő nő őzzel. 1910-es évek vége

Zemplényi Magda (1899-1965)

Zemplényi Magda (1899-1965) Barátnők, 1939 Olaj, karton, 68x49,5 cm

Basch Edit (1895-1980)

Garabuczy Ágnes

Garabuczy Ágnes: Tűnő idő. Olaj, vászon 60x80

Feszty Masa (1895-1979)

Tavasz

Bartoniek Anna (1896-1978)

http://www.museum.hu/museum/temporary_hu.php?IDT=2092&ID=884
Női vonal - Bartoniek Anna fametszetei és Geszler Mária Garzuly porcelán művei 2004.02.03. - 2004.02.28. Dorottya Galéria (Budapest)

Bartoniek Anna (1896-1978)



Bubifrizurás önarckép
70 cm x 60 cm
olaj, vászon
jelezve jobbra lent

Modok Mária

Modok Mária: Anya gyermekeivel – 1935
– tempera, papír – 54x63 cm

Mattioni Eszter (1902-1992)

Szekszárdon született. Édesapja olasz selyemkészítési szakember volt, aki Bezerédj Pál hívására érkezett Magyarországra. Anyai nagyanyja pedig az a Sass Erzsike volt, akihez Petőfi Sándor "A négyökrös szekér" című versét írta 1845 őszén Borjódon. Mattioni Eszter a Képzőművészeti Főiskolát Rudnay Gyula növendékeként végezte el volt. Első önálló kiállítása 1929-ben az Ernst Múzeumban volt. Ugyanebben az évben mutatkozott be először Szekszárdon, egy csoportkiállításon.A korabeli kritika is felfigyelt határozott színérzékére és festményei szivárványos színeire: munkáiban felfedezhető a kortárs olasz neoklasszicizáló művészet avagy az ún. római iskola hatása. 1937-ben a Párizsi Világkiállításon Magyarországot a római iskola művészei képviselték. Mattioni Esztert az egyik magyar pavilon kapuját díszítő festményeiért Diplome d'Honeur-rel jutalmazták.1931 és 1942 között a szolnoki művésztelepen dolgozott, melynek vezető egyénisége akkoriban Aba Novák Vilmos volt. A szolnoki művésztelepen töltött idő meghatározó szerepet játszott művészi pályáján. Festményinek színvilága visszafogottabbá vált: hideg színek, dinamikus vonások jellemzik a "Szolnoki Tabán" és a "Mátrai Búcsú" című képeit.Szolnokon alkotta meg Pólya Ivánnal közösen, majd önállóan fejlesztette tovább a hímeskő technológiáját. A hímeskő a klasszikus, hagyományos mozaik XX. századi változata: az egyformára vágott üveghasábok, kőzúzalékok helyett az ábra formáinak megfelelő, különböző méretű színes márványdarabokat, féldrágaköveket ágyazott cementbe. Ezzel az ábrázolás eszközeit is megteremtette, tárgyakat, anatómiát jelzett velük, utalt a perspektívára, stilizált rendbe fogta a figurákat, dekoratív foltritmussá írta át a fákat, virágokat, sárközi pártákat, hímzett kendőket.1943-ban a Budapesti (Stühmer) Csokoládégyár számára készített nagyméretű allegorikus kompozíciót. 1948-ban a győri Székesegyház Szt. László sírkápolnájában, Apor Vilmos síremléke köré hímeskő kompozíciót állított össze. Legnagyobb vallásos témájú alkotását a budapesti Rókus kápolnában találjuk.A munkásságát bemutató kiállítás alapját a festőművésznő által 1981-ben szülővárosának ajándékozott gyűjtemény teremtette meg.

Wosinsky Mór Múzeum Megyeházi Kiállítóhelye, Szekszárd - állandó kiállítás

Szántó Piroska (1913-1999)

Anna Margit (1913-1991)

Modok Mária

Korb Erzsébet: Önarckép, 1921 körül.

Korb Erzsébet: Önarckép, 1921 körül. Magántulajdon
Korb Erzsébet festménye szintén táji környezetben pózoló önarckép. A művészről készült portréfotó jól mutatja, hogy a művész miként alakul át, miként "öltözik be" az általa kiválasztott szerepbe. Az aszketikus szigorral ábrázolt önportré a szerzetesi elhivatottsággal dolgozó magányos művész eszményképét sugallja, a felülről kiáradó napsütés dicsfényként fogja körül az egykedvű nőalakot, felsőtestének zárt tömege mögött stilizált tájháttér, dobozszerű épületegyüttes húzódik: "A külvilág színpadi háttér, melyen jellegzetesen rajzolódik az én körvonala." Míg Korb egy korábbi, lappangó önarcképe palettával és ecsettel a kezében még hagyományos mintákat követ, addig ezen a képen arcvonásai férfiasan kemények, sötét zubbonya, félrehajtott feje Patkó egyik korai önarcképére rímel. Korb festményén éppen az önarcképeken oly fontos szerepet játszó kezek nem látszanak. Patkó Károly 1921-es lappangó festményének mesterkélt mozdulata viszont a Korb Alteregóján bal oldalt látható figura jellegzetes kéztartását ismétli meg, és a patetikus színészi gesztusok Patkó ugyanebből az évből származó Tanulmányán is megfigyelhetőek. A szerepjátszó pózolás sokkal dinamikusabb, ám nem kevésbé modoros hangütésű példájával találkozunk Dobrovics Péter egyik korai, Munkás című önarcképén is. A felszegett fejű, "elnyíló szájú" önarcképek egyik viszonylag késői példája Nagy Imre 1925-ös festménye, a művész arca helyett ugyanúgy az izmosan ívelő nyak kapja a legtöbb fényt, mint Szőnyi 1921-es Önarcképén. Nagy Imre a húszas évek elején a Képzőművészeti Főiskolán Olgyai Viktor osztályába járt, majd 1924-ben végleg hazatért szülőföldjére, az erdélyi Csíkzsögödre, ahol - valószínűleg elszigeteltségének köszönhetően - művészete hosszú ideig megőrizte, konzerválta a Szőnyi-kör stílusát.

Járitz Józsa

ddddddddddddd ddddddddddd d d dddddddddddd d d d

Járitz Józsa: Ülő nő.