Showing posts with label női film. Show all posts
Showing posts with label női film. Show all posts

2009/10/25

A menstruációs aktivisták véres küzdelme

A menstruációs aktivisták azt szeretnék elérni, hogy megdőljenek a havi vérzéssel kapcsolatos, korunkban is fennálló tabuk. És még sok minden mást is.

2005-ben, egy reggelen Chella Quint az ágyban fekve azon töprengett, mikor esedékes, hogy megjöjjön a menstruációja. Ugyanazon a napon jelentkezett egy versenyre, ahol a feladat az volt, hogy 24 óra alatt kellett megírni-megszerkeszteni egy magazint. Szüksége volt egy ötletre és a két gondolat találkozott. Miért is ne szólhatna a magazin a menstruációról? Készíthetne interjúkat, bekerülhetnének ábrák a női nemzőszervekről és ódát zenghetne az alternatív egészségügyi termékekről. Így kezdődött, hogy Quint menstruációs aktivista lett. A Guardian cikke.

A sietve elkészített debütáló szám óta további négy lapszámot hozott létre 'Kalandozások a menstruációban' című magazinjából. Színre vitt egy menstruáció témájú vígjátékot, melyet a szülővárosán, Sheffielden kívül Berlinben, Corkban és Malmőben is bemutattak, feminista fesztiválokon. Továbbá elindított egy projektet, melynek célja, hogy minél több SDU-t (a női mosdókban kihelyezett egészségügyi szeméttartók) fotózzanak le a brit toalettekben. "A partnerem, Sarah úgy hívja ezeket, hogy 'elefánt a kisszobában'. Senki nem beszél róluk. Nagyok, szürkék és esetlenek, ha pedig a hátsó feled nagyobb, mint a fejed, akkor kénytelen vagy testi kontaktusba kerülni velük."

http://microcosmpublishing.com

Quint azt érzi küldetésének, hogy felszámolja a havi vérzés témájával kapcsolatos, hagyományos szégyenkezést, annyira, hogy legalább normálisnak számítson erről beszélgetni. Úgy véli ugyanis, hogy jelenleg nem az. Ráadásul nem ő az egyetlen, aki el akarja törölni a tabukat. Úgy tűnik, a menstruációs aktivizmusnak (más néven menstruációs anarchia, menstruanarchia) eljött az ideje. A kifejezés számos tennivalót takar, az olyan egyszerű erőfeszítésektől kezdve, hogy nyíltan lehessen beszélni a témáról, hogy radikálisan szembeszálljunk a negatív hozzáállással, egészen az olyan kampányokig, melyek a környezetbarát egészségügyi termékeket népszerűsítik. (Becsült értékek szerint egy nő 11 400 darab tampont dob el életében, ami felér egy ökológiai katasztrófával.)

Néhány hónappal ezelőtt kiadták a 18 éves Rachel Kauder Nalebuff 'Kicsi Piros Könyvem' című kötetét, melyben az első menstruációjukkal kapcsolatos történeteket mesélnek el nők. A könyv Amerikában bestseller lett. Júniusban Ingrid Berthon-Moine, Nagy-Britanniában élő művész a Velencei Biennálén bemutatott egy videót, melyen a Slave to the Rhythm című dal dallamát pengeti egy tampon kihúzószálán. Nemrégiben pedig befejezte azt a fotósorozatot, amely olyan nőket ábrázol, akik rúzsként viselik a menstruációs vérüket. A Jezebel nevű, népszerű, amerikai női magazin publikált egy aprólékos részletességgel leírt, "félelmetes, de soha nem beszélünk róla" jellegű történetet arról, amikor valaki tíz napon keresztül elfelejtett eltávolítani egy tampont.

Giovanna Chesler 'Period: The End of Menstruation' címmel dokumentumfilmet készített azokról hormonkezelésekről, amelyek azt ígérik, hogy egyszerre szabadulhatunk meg egy egész ciklusra való menstruációs vértől. Chris Bobel a Massachusetts-i Egyetem docense kiadta 'New Blood: Third Wave Feminism and the Politics of Menstruation' című tanulmányát. "Várjunk csak egy percet és gondolkodjunk! Valamiféle mocskos dolognak kell tartanunk a havi vérzést? Egy lány első menstruációját hallgatással kell köszöntenünk? Aztán elkezdi őket érdekelni, hogy változtassanak ezen" - magyarázta Bobel, hogy hogyan lesz valakiből menstruációs aktivista.

www.guardian.co.uk

Kauder Nalebuff fentebb említett könyvének alapötletét a saját első menstruációjával kapcsolatos történet adta: a nagyapjával volt vízisízni és sárga fürdőruhát viselt… Elsőre borzasztó sztorinak tűnt, de amikor megosztotta a családjával, máris más perspektívába került. A nagymamája testvére, Nina ekkor elmesélte például, hogy az ő első menstruációja akkor jött meg, amikor a nácik által elfoglalt Lengyelországból menekülve levetkőztették, hogy átvizsgálják. Kauder Nalebuff ezután kezdett előbb a családjában, majd azon kívül is nőket kérdezgetni az első menstruációjukkal kapcsolatban, és észrevette, hogy szívesen beszélnek a testükről, a történetükről. "Ezek igazán fontos témák" - jegyezte meg.

A menstruációs aktivizmus egyébként nem teljesen új dolog. 1970-ben Germaine Greer, 'A kasztrált nő' című könyvében a következőt írta: "ha emancipáltnak gondolod magad, fontolóra kell vedd, hogy megkóstold a saját menstruációs véredet - ha ez szerinted undorító, akkor még hosszú út áll előtted."

Bobel ír egy 1973-as összejövetelről, amikor 13 nő Amerikában abból a célból gyűlt össze, hogy megosszák egymással az első menstruációjukkal kapcsolatos történeteket. Nagyjából azokban az időkben történt az is, hogy Judy Chicago feminista művész megalkotta a 'Red Flag' című kőnyomatát, amely azt ábrázolja, amint egy nő egy véres tampont húz ki a lábai közül. (Berthon-Moine tabudöntögető munkáin is Chicago hatása érezhető.)

www.portrait.gov.au, http://apor.files.wordpress.com

A nyolcvanas években a fókusz elmozdult, a cél az lett, hogy az iparral és a kormányokkal együttműködve biztonságosabb higiéniai termékeket kezdjenek gyártani. Ez volt a tömeges toxikus sokk szindrómák időszaka. 1980-ban 813 ilyen esetet jelentettek az Egyesült Államokban, ebből 38 nő meghalt. A pánik és a félelem pedig hatásosabbá tette az aktivisták tevékenységét. Nagy-Britanniában például Bernadette Vallely és a Women Environmental Network kampányolt a klórral fehérített egészségügyi termékek potenciális egészségügyi kockázatai ellen. Hat héttel később az összes jelentős brit gyártó megígérte, hogy gyárában leállítja a kifogásolt fehérítési eljárásokat. Bobel elmondta azt is, hogy ebben az időszakban az aktivisták a nagyvállalatokkal való összefonódás helyett inkább a kisebb, újrafelhasználható termékeket gyártó vállalkozások előretöréséért álltak ki.

Miközben a hetvenes évek feminizmusának hippis-spirituális beállítottságú aktivistái a holdciklust ünneplő dalokat írtak, a nyolcvanas években az aktivisták inkább véres tamponnak öltöztek és azt kiabálták: "Kend az arcodra és dörzsöld végig a testeden, kezdődjön a menstruációs buli!" Mindez visszatükrözte a kor punkos, alternatív eszméit.



Kauder Nalebuff könyvéből is kiderül, hogy a menstruáció sokáig szégyellnivaló, zavarba ejtő témának számított. Sok olyan lány volt, aki nem is tudott az egészről semmit az első menstruációjáig, amelyről ezért azt hitte, hogy az a közelgő halál jele. Sok felnőtt nő még a mai napig is zavarban van, ha tampont kell vásárolnia. Chesler dokumentumfilmje készítése közben találkozott olyan nőkkel is, akik még soha nem hallották az 'ovuláció' kifejezést. És nem szabad megfeledkeznünk azokról a kapcsolódó környezetvédelmi problémákról sem, melyek még messze nem tekinthetők megoldottnak.

Quint azt mondja, addig készíti majd a magazinját, míg a címét le nem kell cserélnie 'Kalandozások a menopauzában'-ra. "De természetesen nagyszerű lenne, ha nem lenne szükség rá, ha szégyen nem volna többé." Úgy tűnik azonban, hogy addig még hosszú az út. A véres küzdelem folytatódik.

http://borsa.hu/newsprint.php?page=newsprint&id=4154

2009/10/14

"Magyarországon egyszerűen nem veszik komolyan a nőket."

Fotó: Varga Anna

Mészáros Márta | Fotó: Varga Anna

- Azt írta a Napló magamról című könyvében, hogy "mindig minden filmem egy képpel kezdődik bennem". Az Utolsó jelentés Annáról esetében mi volt ez a kép?

- Egy magányos nő áll a Duna-parton. Magát a képet végül nem csináltam meg, csak annyi maradt meg belőle, hogy Kéthly Anna megemlíti, mennyire vágyik arra, hogy a Dunát láthassa.

- Nagyon hűséges a színészeihez, ebben a filmben is szerepel Monori Lili, Kováts Adél és Czinkóczi Zsuzsa. A három főszerepet játszó színésszel viszont most dolgozott először együtt. Mesélne róluk?

- Eszenyi Enikővel úgy voltam, hogy első pillanattól kezdve nem tudtam más színésznőt elképzelni erre a szerepre. Szerintem nagyon tehetséges ember, erős egyéniség - egy vezéregyéniség, és ez benne van a lényében, a tekintetében. Nemcsak eljátssza, tényleg ilyen. Engem nem zavart a kora, hogy mennyire tud öreg lenni vagy fiatal. Enci szemében is ott van a magány, ugyanakkor egy nagyon erős nő. Magyarországon ma már nem divat felépíteni egy szerepet, hanem jópofáskodnak, pofákat vágnak, és eljátszanak valamit. Csak úgy játszanak, de nem teremtődik meg a figura, a jellem. Enci és Ernő viszont tényleg felépítik a szerepüket. Ha végignézed Fekete Ernő alakítását, akkor pontosan látod, ahogy finom eszközökkel jelzi, hogy az elején ilyen, aztán olyan, végül amolyan, és valami felé halad.

- Hámori Gabi hogyan jött a képbe?

- Egy érzékeny lány kellett nekem. Láttam őt jó filmekben meg rossz filmekben is, de az érzékenysége mindig átjött. Van benne egy szenvedély, de mégis le tud róla mondani. Ebben a néhány jelenetben ezt el kellett játszania, és nagyon jó kapcsolat alakult ki köztük Ernővel. Kedvencem a szerelmi jelenetük a film elején. Nagyon passzoltak egymáshoz.

- A szerelmi jelenetben Fekete Ernő egy próbababa kezével simogatja Hámori Gabit. Ez honnan jött?

- Van egy táncegyüttes, amelyik használja ezeket a kezeket. Mivel Gabi karaktere táncosnő, egyből beugrott nekem ez a kéz, Ernő pedig azonnal vette a lapot, és tudta használni.

Fotó: Varga Anna

- Mondta korábban, hogy önt mindig a hős, az egyéniség érdekli a filmekben. Ön szerint vannak még nagy egyéniségek a moziban?

- Nem nagyon. Nicholson megöregedett, Dustin Hoffman is, Emma Thompson néha még megcsillant valamit. Az angolok között vannak többen, Julie Christie-nek volt például nemrég az a csodálatos filmje. Az amerikai filmek szerintem nagy válságban vannak, mert túl sok gagyit csinálnak, és a színészek túl sok gagyit vállalnak el. Nem véletlen, hogy Nicholson 3-4 évente játszik, mert nincs mit játszani. Még Meryl Streep is felhígult. Olyanok ma már nincsenek, mint régen Katharine Hepburn, Audrey Hepburn vagy Jeanne Moreau.


szólj hozzá: Utolsó jelentés Annáról


- Az idei Filmszemlén eléggé lesújtó véleményt fogalmazott meg a felhozatalról.

- Nagyon sok tehetséges ember van, akik formailag jó filmeket tudnak csinálni, de nem tudják vagy nem akarják saját magukat megtalálni. Nem tudom, miért nem foglalkoznak társadalmi kérdésekkel. Rohamosan közeleg a pillanat, hogy ez megváltozzék. Régebben is így volt a magyar filmmel, próbálkozott, próbálkozott, aztán jött Fábry, és berobbant Jancsó. Kellett, hogy megszülessen egy Szegénylegények. Azután mi már a Szegénylegények mögé sorakoztunk fel, jött Gaál, Huszárik, Szabó, Sára, meg én is. Az már akkor egy robbanás. Nem magyar filmek ezek a filmek, amiket a fiatalok csinálnak. Történetek, de Magyarországról nem mondanak semmi új információt a világnak. És ez nem jó. Szerintem az utolsó nagyon jó film a Sátántangó volt.

- Látja valakiben azt a képességet, hogy majd lerakja az asztalra a Szegénylegények mostani megfelelőjét?

- Nem tudom. Mondják, hogy Mundruczó nagyon tehetséges, nagyon jó formai érzéke van, Jancsó szereti őt. Ott van még Hajdu Szabolcs. De valahogy nem jön össze neki. Én nagyon bízom a lányokban. Van egy pár lány, akik érdekes dolgokat csinálnak. Kocsis Ágnes meg a másik, aki a két csajról csinálta a filmet.

- Faur Anna.

- Ők nagyon tehetségesek. Meg akik csak kisfilmeket csináltak eddig, Horváth Lili például.

- Goda Krisztináról mit gondol?

- Ő nagyon hasznos rendező, az ő filmjei nagyon kellemesek. A Csak szex és más semmi jobban tetszett nekem, mint az utolsó, mert abban jobb volt a könyv. Annak is van hagyománya, amit ő csinál, és azt is kell csinálni. Profi, de még nem derült ki, hogy mi izgatja.

Fotó: Varga Anna

- A Szép lányok, ne sírjatok-at egymillióan látták a moziban. Idén csak egy magyar filmet néztek meg százezernél többen. Hova tűntek a nézők?

- Interneteznek, vagy nem tudom, mit csinálnak. Elfogytak. Az unokáimon látom, hogy a fiatalok más filmeket néznek délelőtt, meg mást kisképernyőn. Szerintem a film is afelé megy, mint az irodalom, és ahogy leveszik a polcról a Krúdyt és Thomas Mannt, úgy fogják majd elővenni a nagy klasszikusokat.

- Mi a véleménye a Polanski-ügyről?

- Nagyon nehéz kérdés. Nagyszerű rendezőnek tartom, de egy nagyon bonyolult és nagyon tragikus sorsú ember. Átélni a holokausztot, az anyja halálát, elmenni Lengyelországból, aztán átélni a felesége szörnyű halálát, azt, hogy a gyerekét megölik az anyja hasában... Ezek mind elképzelhetetlen szörnyűségek. De magában a tettben azt nem értem, hogy ha ő egy ilyen kemény pasas, akkor miért szökött meg? Azt nem kellett volna. Ráadásul még a lány sem vallott ellene, azt mondta, hogy ez közösülés volt, nem erőszak. Akkor is 13 éves volt, de őt küldte az anyja. Számomra ez azért tragikus, mert Polanski késői apa, és két kamasz gyereke van, és ezeknek a gyerekeknek ez most borzalmas lehet. Szerintem bíróság elé kéne állnia, és elmondani, hogy mi van őbenne. Ha ezt megteszi, akkor szerintem fölmentik, vagy nagyon keveset kap. Most voltam Lengyelországban, és ott állandóan erről beszélnek. Sok fotót meg filmanyagot közöltek a lányról, aki nagyon érett csaj volt, és ő nem állt ellen. Nem tetszett neki Polanski, de ő szívesen kefélt. Ha Nicholson lett volna, akkor abból nincs ügy.

Ez ugyanolyan, mint a besúgókkal: ha bevallod, akkor már nem vagy olyan bűnös. Bárkit beszerveztek volna. Engem valószínűleg csak azért nem szerveztek be, mert felelőtlennek tartottak, mert mindig pofáztam. Ha odaállítanak, hogy különben baja lesz a gyerekeimnek, akkor nem tudom, mit csináltam volna. De később én kimondtam volna, hogy az voltam. Ezeket a dolgokat nem lehet eltitkolni, mert mindig visszaütnek.

Fotó: Varga Anna

- 16 évvel ezelőtt nyilatkozta, hogy "a tévét nézni kell". Ezt ma is így gondolja?

- Igen, de én öt nyelven értek. Ha csak magyar tévét kéne néznem, akkor megőrülnék. Nézem az angol tévét, a franciát, az oroszt, az olaszt, és így jó. Mert az arcokat nézni kell, a világot látni kell. Hogy milyen fejek vannak, hogy milyen gesztusok vannak, mit beszélnek, hogyan léteznek. Ezeket szeretem nézni.

- Csákányi Eszterrel interjúztunk két hete, és amikor megkérdeztük, hogy kivel dolgozna együtt szívesen, azt mondta, hogy "Nagyon szeretem Mészáros Mártát, de sajnos én nem érdeklem annyira". Ez igaz?

- Nem, csak valahogy nem került rá sor. Egyébként nagyszerű színésznőnek tartom, de én tényleg ragaszkodom a színészeimhez, nekem nehéz egy új arcot befogadni. Fekete Ernőbe egyszerűen beleszerettem. Ha valaki egy briliáns vígjátékot írna, akkor azt megcsinálhatnánk Csákányival.

- Korábban tervezte, hogy megcsinálja a Kilenc hónap folytatását. Az esetleg szóba jöhet még mint egy következő film?

- Hát, már nagyon megöregedtek. 10-15 évvel ezelőtt, amikor Lili és Nowicki még jó hatvanasok voltak, akkor meg lehetett volna csinálni velük. De most már hetvenévesek, az egy más történet.

- Nowicki hogyhogy nem kapott szerepet ebben a filmben?

- Volt arról szó, hogy akit Cserhalmi játszik, az Nowicki legyen, de sajnos ő most haragszik rám, mert nem maradtam Lengyelországban.

Fotó: Varga Anna

- Következő filmjére van már valami ötlete?

- Nekem mindig 5-6 ötletem van, aztán amire összejön a pénz vagy lesz erőm, azt nagyon szívesen meg is csinálom.

- Látott valami jó filmet mostanában?

- Igen, voltam a nyáron Wroclawban, és láttam két ragyogó lengyel filmet. Nekem nagyon tetszik az új Almodóvar- és az új Tarantino-film is.

+ + +

"Nőnek lenni csodálatos dolog"

Én végül is majdnem mindig meg tudtam csinálni azt, amit akartam, de mindig rendkívüli nehézségekbe ütköztem, erkölcsi, anyagi, de legfőképpen gondolkodásbeli, morális nehézségekbe. Magyarországon egyszerűen nem veszik komolyan a nőket. Engedik, hogy megcsináljuk a filmecskénket, de már a stúdióvezetői, kuratóriumi stb. posztokon kizárólag férfi ül. A magyar közélet egyszerűen férficentrikus, ami tapasztalataim szerint sehol a világon nincsen így. A nők nem vesznek részt a társadalmi életben, talán még nem ébredtek rá, hogy ez mennyire fontos.

[...]

Meggyőződésem, hogy a családi élet is feszült és instabil marad Magyarországon, amíg a nők nem követelnek maguknak több lehetőséget, nyíltságot, döntési jogot. A férfiak egy életen keresztül mindent megtesznek karrierjük érdekében, és ez így természetes. A nők közben szülnek, ellátják a családjunkat, dolgoznak, figyelik a világot. A feszültségek egymásra rakódnak, sok a tönkrement, magányos nő, sérült gyerek. A nőnek tisztában kell lennie magával, mi a helye, célja itt ma Magyarországon, és harcolnia kell a céljaiért. Új magatartásformák, új törvények szükségesek a női egyenjogúsághoz. A társadalomnak meg kell teremteni azt az állapotot, amikor a nő választani tud, és nem belekényszerül egy életformába.

Nőnek lenni csodálatos dolog, nem szégyen, másodrendűség, megaláztatás, ahogy itt, Kelet-Európában megszoktuk. A nő anya, életet ad. Ez közhely, de alapvető közhely, hisz nélküle megszűnik az élet. Nőnek lenni: szex, erotika, szépség, szerelem és szeretet sugárzása. Miért nem a szeretet vezérli a világot? Miért törekszenek a férfiak egész életükben a hatalomra?

Részlet Mészáros Márta Napló magamról című önéletrajzi könyvéből (Pelikán Könyvek, 1993)

http://www.origo.hu/filmklub/blog/interju/exkluziv/20091013-meszaros-marta-interju-utolso-jelentes-annarol.html

http://www.filmunio.hu/object.a8e7ceab-8e9a-4081-b0b4-e91ebbc33aec.ivy


2009/09/13

Tara's Daughters

Four generations of Tibetan refugee women show how they maintain Tibetan culture in exile through their religious orientation, culture, and community. Narrated by Susan Sarandon, interviews with the Dalai Lama, Ama Adhe, Rinchen Khando, and Jetsun Pema. This is the only doc Tibetan culture that features Tibetan refugee women.

Director:
Roz Dauber

Narrated by Susan Sarandon

Registration is free: http://www.doc-jukebox.com/film/taras-daughters


2009/09/07

Filmklub

Középpontban a NÕ – filmklub

Pécsi Katalin

A nõi film, a férfi film meg az androgünök. Pécsi Katalin beszélget Hadas Miklós szociológussal - Esztertáska

Elena Featherston

Visions of the Spirit - A Portrait of Alice Walker
A film by Elena Featherston
1989, 58 minutes, Color, 16mm/DVD
Order No. W99215

WMM

Women Make Movies

Women Make Movies Az 1972-ben alapított multikulturális non-profit média művészeti szervezet tevékenységének fókuszában a nők filmbeli alul reprezentáltságának és téves ábrázolásának problémája áll. Az elsősorban színes bőrű nőalkotók munkáját támogató szervezet független film- és videóalkotások gyártásához, népszerűsítéséhez, forgalmazásához és bemutatásához nyújt segítséget.

Marquise Lepage

Marquise Lepage kanadai filmrendező, aktívan tevékenykedik a kanadai és a nemzetközi filmes közösségben. Filmjei témájukban és látásmódjukban eltérnek a dominánsnak - Hollywoody iskola - nevezett filmektől. A The Lost Garden - The Life and Cinema of Alice Guy-Blaché című filmjében feldolgozta a rendező munkásságát.

IMDb
WMM

2009/08/28

Marquise Lepage


The Lost Garden, The Life and Cinema of Alice Guy-Blaché a film by Marquise Lepage, 53 perc. Video/C 4743

2009/08/27

Feminizmus és filmelmélet

Metropolis - Feminizmus és filmelmélet

Alison McMahan

Alison McMahan - Alice Guy Blaché, Lost visionary of the cinema, Continuum, New York and London, 2002, 384p, ISBN 0-8264-5158-6

Alice Guy-Blaché - Memoirs


Anthony Slide - The Memoirs of Alice Guy Blache, Scarecrow Press, 1986
Fordította: Roberta and Simone Blaché, szerksztette: Anthony Slide

Alice Guy-Blaché

Alice Guy-Blaché (1873-1968) francia-amerikai producer, forgatókönyvíró, az első filmrendező nők közé tartozik, aki nagyjátékfilmet készített. A narratív - elbeszélő - film kulcsfigurája, színes és szinkronizált filmet, valamint zenei videót is alkotott. Több száz filmje közül a legtöbbnek nyoma veszett.


IMDB
WikipediA
National Film Board of Canada
Women Make Movies
Reel Women
Film Reference
BlogSpot



Anthony Slide

Anthony Slide - Lois Weber, The Director Who Lost Her Way in History, Greenwood Press, Westport, Connecticut, 1996.

Lois Weber

Lois Weber (1881-1939) amerikai némafilmszínész, forgatókönyvíró és producer, az első filmrendező nők közé tartozik, aki nagyjátékfilmet készített (The Merchant of Venice - A velencei kalmár, 1914).



Filmjei középpontjában társadalmi és erkölcsi kérdések állnak mint a halálbüntetés (The People vs. John Doe, 1916), vallás, generációk közötti konfliktus (Discontent - Elégedetlenség, 1916), házasság, születésszabályozás és abortusz (Where are My Children - Hol vannak a gyerekeim, 1916). A filmjeiben ábrázolt nőalakok műgonddal megrajzoltak. Legismertebb filmje The Blot - A szégyenfolt, 1921: egy anyagi gondokkal küzdő fiatal párról egy olyan társadalomban, amely az intellektuális és morális erőfeszítésekkel szemben a kapitalista ügyeskedést jutalmazza.

IMDB
WikipediA
Film Reference
About.com - Women's History
Silent Era


Hypocrites, 1915

Női film - Mióta hiányzunk önmagunknak

Női film - Mióta hiányzunk önmagunknak Civil Rádió FM98
I. évfolyam 1. adás

2009/08/07

Mészáros Márta: A remény

Mészáros Márta: A remény

A rendezőnő idén áprilisban forgatta le a 2004-es Temetetlen halott utáni első nagyjátékfilmjét. A film két huszadik századi női politikus - a magyar szociáldemokrata Kéthly Anna és az izreali munkapárti politikus asszony Golda Meir - párhuzamos, de ellentétes ívelésű életútját és különleges kapcsolatát mutatja be. Míg a hithű Kéthly emigrációba kényszerítve halt meg, Meir tevékenyen részt vett Izrael állam megalapításában, miniszterelnökként megnyerte a hatnapos háborút. Mégsem elsősorban politikai film lesz A remény, hanem egy különleges nyomozás, e két életút és kivételes személyiség bemutatása. Kéthly Annát Eszenyi Enikő alakítja, a további főbb szerepekben pedig Hámori Gabriella, Cserhalmi György, Czinkóczi Zsuzsa, Monori Lili, Máté Gábor, Básti Juli, Kováts Adél, Fekete Ernő és a lengyel Beata Fudalej lesz látható. A filmet a Hunnia filmstúdió gyártja, producere Sándor Pál, a forgatókönyvet a rendezőnő és Pataki Éva írták, Novák Emil fényképezte és Csákány Zsuzsa vágta. 2007-ben 4 milliós, 2008-ban pedig közel 15 millió forintos normatív támogatást kapott az MMKA-tól, ugyanebben az évben pedig a gyártásra egy 97 milliós támogatást.

A két politikusnő: Golda Meir (balra) és Kéthly Anna (jobbra)


http://www.magyar.film.hu/printcikk.ivy?artid=c7481a7b-f545-4830-8df7-75a4a08887ab

A szolgálólány meséje.

A szolgálólány meséje. Színes magyarul beszélő amerikai-német filmdráma, 109 perc, 1990.

rendező: Volker Schlöndorff, író: Margaret Atwood, forgatókönyvíró: Harold Pinter, operatőr: Igor Luther, jelmeztervező: Colleen Atwood, producer: Daniel Wilson, látványtervező: Thomas A. Walsh, vágó: David Ray. Szereplő(k): Natasha Richardson (Kate/Offred), Aidan Quinn (Nick), Robert Duvall (Parancsnok), Elizabeth McGovern (Moira), Faye Dunaway (Serena Joy), Victoria Tennant (Lydia nagymama), Blanche Baker (Ofglen), Traci Lind (Janine), Reiner Schöne (Luke)