Showing posts with label esélyegyenlőség. Show all posts
Showing posts with label esélyegyenlőség. Show all posts

2009/07/26

MNKSZ

A Magyar Női Karrierfejlesztési Szövetség célja a nők esélyegyenlőségének javítása a karrierfejlesztésben, vezetői pozíciók elérésében az európai uniós elvárások közvetítése és megvalósulásának elősegítése útján.

Ferenczi Andrea

Ferenczi Andrea a Magyar Női Karrierfejlesztési Szövetség elnöke – amerikai indíttatásnak köszönhetően – dolgozik a női esélyegyenlőség érdekében. Célja a nőket karrierjük fejlesztésében és vezetői pozíciók elérésében segíteni olyan nyugati minták átvétele és megvalósítása révén, amelyek összhangban vannak a magyar kultúrával. Üzletasszony, a Magyar Női Karrierfejlesztési Szövetség alapítója.

2009/07/07

Nem divat a sokszínűség

A külföldi tulajdonú cégek vezetik a sort az esélyegyenlőségi indexen

A vállalaton belüli sokszínűséget a hazai menedzserek többsége olyan kockázati tényezőnek tartja, ami gonddal jár, de üzleti hasznot nem hoz. Ebben tévednek: az IBM több mint évszázados tapasztalata azt mutatja, az esélyek kiegyenlítése a céghez köti a munkatársakat, és negyedével növeli a termelékenységet.

Hámor Szilvia| Népszabadság| 2009. június 2.

- Nézze, Róbert, tudom, ...
- Nézze, Róbert, tudom, hogy a beilleszkedés mindig nehéz folyamat, de talán könnyebben megtalálná a helyét a csapatban, ha nem vonná ki magát az olyan közös programokból, mint például a fallabda-, kosárlabda-, röplabda-összejövetelek...
Marabu

A munkatársak meghökkenten jelezték a csoportvezetőnek: az új kolléga ebéd után ráborul az asztalra és alszik. Megmondták előre, nem lesz jó vége annak, hogy egy kínait alkalmaznak. A felzúdulás eljutott a felső vezetőkig, ahol a nemzetközi cég emberierőforrás-felelősei azon csodálkoztak, miért akadtak ki ennyire a magyarok? Hiszen köztudomású, hogy a kínaiak, ebéd után szundítanak egy órácskát, utána viszont akkor is bírják a munkát, amikor az európaiak rég kidőlnek.

A példa a HBLF (Magyar Üzleti Vezetők Fóruma) közelmúltban tartott konferenciáján hangzott el, amelyen ismertették az mtd Tanácsadói Közösség kutatásának eredményét a hazai cégeknél alkalmazott esélyegyenlőségi politikáról. A cél az volt, hogy kialakítsanak egy olyan munkahelyi esélyegyenlőségi, sokszínűségi indexet, amely mérhetővé és összehasonlíthatóvá teszi a hazai cégek teljesítményét. Öszszesen 345 értékelhető választ kaptak: a kérdőívet kitöltő cégek kétötöde volt kisvállalkozás, harmada közepes méretű, több mint negyede nagyvállalat.

A szervezetek többségénél azért kerül egyáltalán szóba a munkahelyi esélyegyenlőség, mert reményeik szerint ez javítja az alkalmazottak elkötelezettségét, ami viszont a tehetséges emberek megtartását segíti - összegezte a tapasztalatokat a kutatást vezető Tardos Katalin szociológus. A jogszabályi kötelezettségek nem sokakat nyomnak a latban, a cégvezetők kevesebb mint ötöde említette az indítékok között az egyenlő bánásmódra vonatkozó törvényi előírást. A megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásához adott állami támogatás sem tűnik ösztönzőnek: a cégek alig hatoda tudott egyáltalán a létezéséről, és mindössze a válaszadók négy százaléka mondta azt, hogy valamiféle társadalmi normának óhajtatnának megfelelni, vagy a versenytársak példája hatott volna rájuk.

Egy-egy vállalkozásnál átlagosan négy hátrányos helyzetűnek ítélt csoportot foglalkoztatnak, a kérdőíven felsorolt tucatnyiból. A leggyakoribb - ezt 75 százalékban említették - a nők alkalmazása, ami azért meglepő, mert ezek szerint léteznek még kizárólag férfimunkatársakkal üzemelő vállalkozások. Pályakezdők és 45 évesnél idősebbek a válaszolók hattizedénél dolgoznak.

Jóval rosszabbak az arányok a valóban hátrányokkal küszködők - romák, migránsok, megváltozott munkaképességűek vagy tartósan beteget ápolók - tekintetében. Jó esetben a munkatársak negyede, de jellemzően inkább a tizedük sorolható valamelyik csoportba. Elképzelhető, hogy az alacsony arány annak is betudható, hogy maguk az érintettek sem verik nagydobra származásukat vagy otthoni gondjaikat. Miként a konferencia szünetében az egyik résztvevő mesélte: nemrég derült ki, hogy egyik - évtizede ott dolgozó munkatársuk kamaszkorú gyereke súlyosan fogyatékos, ezért nem vettek igénybe soha, semmilyen üdülési kedvezményt.

A vállalkozások zöménél nincs olyan belső szabályzat, amely bármilyen módon foglalkozna az esélyek kiegyenlítésével, vagy szankcionálná a hátrányos megkülönbözetést. A szervezetek csupán tizedének (de a nagyvállalatok negyedének) van esélyegyenlőségi terve, alakított ki antidiszkriminációs, zaklatásra vonatkozó eljárásrendet. Azt még ezeknél a cégeknél is alig-alig ellenőrzik, hogy a napi gyakorlatban betartják-e az előírásokat.

A legnépszerűbb intézkedésként a válaszadók az egészségügyi szűrővizsgálatot említették, ami az esélyek kiegyenlítésének nem éppen "klasszikus" módszere. Kedves gesztus családi programok szervezése, vagy a sportolási lehetőségek megteremtése, ám kérdés, hogy ez miképp segíti a hátrányos helyzetűek munkahelyi integrálását. A felmérés résztvevői elvétve számoltak be arról, hogy akadálymentesítették volna az épületeket. Nyári gyerektábort a válaszolók mindössze öt százaléka szervez, és még ennél is kevesebben segítik bölcsődei vagy óvodai férőhelyek finanszírozásával, hogy a kisgyerekes kollégák - köztük a gyermeküket egyedül nevelő szülők - vissza tudjanak térni a munkába, vagy ne okozzon számukra szinte megoldhatatlan feladványt a nyári iskolai szünidő.

A társaságok leginkább az információ és az állami ösztönzés hiányával indokolták, hogy elvétve foglalkoztatnak "atipikus" munkaerőt - bár a szakértő szerint itt is inkább az alulinformáltság játszik szerepet. A válaszadók harmada ki is mondta: ettől üzleti haszon nem várható, akkor meg miért vállalnák az esélyek kiegyenlítésével járó többlettörődést, adminisztrációt, esetenként pluszköltségeket. Amiben egyébként tévednek - legalábbis ez derült ki Birgit Wiesingernek, az IBM különbözőségi stratégiájáért felelős európai vezetőjének előadásából.

Az, hogy az emberek beszélhetnek gondjaikról, személyes ügyeikről, és tudják, hogy ezek miatt nem kell kirekesztéstől tartaniuk, legalább 20-30 százalékkal növeli a termelékenységet, és csökkenti a munkaerő megtartásának költségét - állította Wiesinger. Az IBM-nél ma már az egynemű párokat is hasonló juttatások illetik meg, mint a házastársakat, például kétszemélyes beutaló a vállalati üdülőbe.

A válaszok értékelése alapján kialakított esélyegyenlőségi és sokszínűségi indexből megállapítható: magyar cégeknek nem kell nagyon magas lécet átugraniuk, ha teljesíteni akarják a hazai átlagot. Ez önmagában jelzi, hol tartunk ma ezen a téren. A százpontos skálán a minta egészére jellemző átlagérték 24 pont volt, a cégek alig egytizede érte el az 50-et, a maximumot teljesítő 88 pontig jutott. Nagy volt a különbség a külföldi és magyar, valamint a kisebb és nagyobb vállalkozások között. Így a viszonyítási pont a tisztán magyar cégeknél 19 pont lett, a vegyes tulajdonúaknál 22, míg a tisztán külföldi tulajdonúaknál 33. A legalább kilenc különböző esélykiegyenlítő eszközt alkalmazó vállalkozás közé nyolc külföldi, két vegyes és egy, csupán egyetlen magyar került.

http://nol.hu/ajanlo/20090602-nem_divat_a_sokszinuseg


2009/07/06

Az új második nem

Boczán Bea – Metazin| NOL| 2009. június 19.

Az amerikai kormány dollármilliókat fordított arra, hogy száműzze a tudományos életből a nőkkel szemben tapasztalható előítéleteket. Újabb felmérésekből azonban kiderült, hogy az egyetemeken nem is éri őket hátrányos megkülönböztetés.


Táncosok az MTV Europe M...
Táncosok az MTV Europe Music Awards liverpooli gáláján 2008. októberében
Reuters - Phil Noble

„A nőkkel szembeni egyetemi diszkriminációval kapcsolatos állítások túlzóak. Valójában az amerikai felsőoktatásban egyre inkább a férfiak válnak a második nemmé” – olvassuk a The Americanben, a konzervatív American Enterprise Institute folyóiratában.

A második nemre, Simone de Beauvoir klasszikus feminista művére utaló cikk szerzője Christina Hoff Sommers filozófus, az intézet kutatója, aki 1992-ben megjelent Ki lopta el a feminizmust? című könyvében kiállt a női esélyegyenlőség mellett, de élesen bírálta a radikális feministákat, amiért a nemek közötti egyenlőség nevében teljességgel el akarták törölni a hagyományos női szerepeket. 2001-ben publikált Háború a fiúk ellen című művében pedig azt állította, hogy az oktatás az elmúlt évtizedekben átesett a ló másik oldalára, és a lányok túlzott támogatása miatt a fiúk szenvednek kárt.

Hoff Sommers ezúttal a nőkkel a természettudományos életben tapasztalható nemi diszkrimináció vádját tűzi tollhegyre. Emlékeztet az amerikai National Academy of Sciences 2006-ban készített esélyegyenlőségi tanulmányára, amelyet Donna Shalala, a Clinton-kormány egészségügy-minisztere által vezetett bizottság készített. A tanulmány a nőkkel szembeni előítéletekkel és „tudat alatti elfogultsággal” magyarázta, hogy a vezető egyetemi állásokban jóval több a férfi, és a „nőkkel szembeni ellenséges klíma” felszámolása érdekében egyetemi reformot és szemléletváltást követelt.

A jelentés nagy vihart kavart. Volt, aki egyszerűen propagandának minősítette a kutatást, és akadt, aki abszurdnak nevezte a többnyire nőkből álló kormánybizottság következtetését, miszerint a nőket hátrányos megkülönböztetés éri a tudományos életben.

Nemrég napvilágot látott egy másik felmérés is, amely empirikus adatokra hivatkozva száll szembe a 2006-os kutatással. A szintén a National Academy of Sciences által készített újabb tanulmány szerint a számok nem igazolják, hogy a természettudományi karok a professzorok szerződtetésekor előnyben részesítenék a férfiakat. Sőt, a felmérés a statisztikák alapján arra a következtetésre jutott, hogy a pályázó nőknek jobbak az esélyeik, mint a férfiaknak. Igaz ugyan, hogy kevesebb nő jelentkezik a természettudományi karokra tanárnak, de a jelentkező nők közül arányosan többet vesznek fel. 2004–2005-ben például a matematikai szakok professzori állásaira jelentkezőknek 20, az állásajánlatot kapóknak viszont 32 százaléka volt nő.

Belga társulat performa...
Belga társulat performansza Szingapúrban

Reuters - Allison Ching A tanulmány azt is cáfolta, hogy a nőket rosszabb feltételekkel alkalmazzák. Épp ellenkezőleg: a természettudományi karokra felvett professzornőknek valamivel kevesebb volt a kötelező óraszáma. Az egyetemi tanárnők 8 százalékkal kevesebbet kerestek férfitársaiknál, de a kutatás szerint a különbséget az magyarázza, hogy a statisztikák bizonyítják: a vezető férfi tanárok hosszabb gyakorlattal rendelkeznek.

Hoff Sommers elismeri, hogy a természettudományos doktorátust szerző nők közül kevesebben választják a tudományos pályát, mint a hasonló végzettségű férfiak közül. Csakhogy szerinte nem azért, mintha az egyetemek hátrányosan megkülönböztetnék a nőket – sokkal inkább azért, mert a nőket általában más karrierlehetőségek vonzzák.

Az amerikai feminista filozófus utal Mark Perry michigani közgazdász felmérésére is, amelyből szintén az derül ki, hogy a felsőfokú végzettséget szerző nők aránya jelentősen meghaladja a férfiakét: 100 diplomás férfira 148 diplomás nő jut. Az oktatási minisztérium nemrég készített előrejelzése pedig arra mutatott rá, hogy 2017-re már a természettudományi képzésben is hiány várható diplomás férfiakból.

A dolog iróniája, hogy miközben a férfiak lassan kisebbségbe kerülnek a tudományos életben, a politikát továbbra is a nők hátrányos megkülönböztetésével kapcsolatos tévhitek határozzák meg – véli Hoff Sommers. Például a szemléletváltást sürgető 2006-os tanulmány hatására a kongresszus dollármilliókat különített el az egyetemi női esélyegyenlőségi programokra.

http://nol.hu/kulfold/az_uj_masodik_nem


2009/02/16

Mihály Ildikó

Mihály Ildikó: Esélyegyenlőség és/vagy koedukáció? - Új Pedagógiai Szemle 2004 október
http://epa.oszk.hu/00000/00035/00085/2004-10-vt-Mihaly-Eselyegyenloseg.html