Vége a teremtés koronája mítosznak - változik a férfiszerep

Parazita szinglik, szuperapák, metro- és retroszexuálisok, Pán Péterek és ősférfiak: néhány új, már Magyarországon is megjelent férfitípus. Még nincsenek sokan, de övék a jövő.

Matalin Dóra| Népszabadság| 2009. november 12.

Egyre többet törődnek a külsejükkel

REUTERS - Lucas Jackson

Sompolygó, feleségét becsapni kívánó, anyósától félő lúzer: ilyennek mutatja a reklámok többsége a magyar férfiakat manapság - állítja Erdélyi Zsolt reklámszakember. Hogy ez így van, arról szerinte elsősorban maguk az érintettek tehetnek.

- A magyar férfi 25 éve csak veszít: elveszítette testi-lelki egészségét, állását, ráadásul a fociban is folyamatosan veszítünk - mondta a szakember a Légy férfi! Magyar Fogyasztó Konferencián, ahol arra keresték a választ, hogy milyen a magyar férfi, miben változott az elmúlt években, milyen új elvárásoknak kell megfelelnie.

Erdélyi Zsolt szerint a "teremtés koronája" mítosznak vége, így a férfiak egy része - jobb híján - egymásnak próbál bizonyítani. Agresszív játékokban, rosszabb esetben pedig mások bántalmazásában élik ki magukat.

- Ezeknek a férfiaknak a melegfelvonulás például igazi bónusz - tette hozzá.

- Sok minden változik, de a magyar társadalom alapvetően még mindig konzervatív, és lassan követi a nyugati trendeket - állítja Steigervald Krisztián, a GfK Hungária szektormenedzsere. Emlékeztetett arra, hogy a kutatásaikból az is kiderült, hogy Magyarországon tízből hét nő még mindig azt gondolja, hogy az ő dolguk a családról és a háztartásról gondoskodni. A férfiak 83 százaléka pedig egyetért azzal, hogy egy férfinak mindenkor gondoskodnia kell a családja anyagi biztonságáról. Ugyanakkor tízből négyen úgy érzik ma, hogy fárasztja őket a napi rutin. Abban sincs változás, hogy a magyar férfi egészségtelenül él: csak 14 százalékuk nem iszik alkoholt és mindössze 13 százalékuk sportol.

Más tekintetben viszont változnak a szerepek: az a sztereotípia, amely szerint a napi bevásárlásokról a nő, a komolyabb beruházásokról viszont a férfi dönt, a GfK kutatásai szerint már nem igaz. A magyar háztartások 40 százalékában közösen, 32 százalékában a nők, 28 százalékban pedig a férfiak döntenek pénzügyi kérdésekről. És ez nemcsak a hétköznapi cikkek esetében van így, hanem ingatlan, autó, bútor, sőt elektronikai cikkek vásárlásakor is.

Új fejlemény az is, hogy a férfiak is egyre kevésbé elégedettek a külsejükkel: 40 százalékuk nincs kibékülve a súlyával, minden negyedik fogyni szeretne, 13 százalékuk pedig hízni. És egyre több időt töltenek a konyhában: azt az állítást, hogy "szívesen főzök", 2007 óta a magyar férfiak többsége igaznak érzi magáról. - Az is kiderült, hogy nem akarják átvenni valamennyi női szerepet, "őrzik a bástyáikat", úgy érzik, hogy éppen elég teher nehezedik rájuk a munkaerőpiacon - tette hozzá Steigervald Krisztián.

- Egyre többet, lassan túl sokat várunk a férfiaktól - véli Törőcsik Mária trendkutató is. Szerinte már szinte nem is érdemes "a magyar férfiakról" beszélni, annyira sokféle csoportjuk van, akikhez külön-külön kell szólni, akiket más-más üzenetekkel lehet fogyasztásra bírni. Bár szinte minden, Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban létező csoport megjelent Magyarországon, egyelőre kevesen vannak, túlnyomórészt a városi, képzett férfiak tartoznak ezekbe az
új csoportokba, a falvakban még mindig többségben vannak a hagyományos értékrendet vallók.

A fiatal, 20-30-as városi korosztályban viszont egyre több a kutatók által "parazita szinglinek" nevezett férfi, aki annak ellenére, hogy van jövedelme, a szüleivel él, élvezi az édesanyja vezette háztartás előnyeit. De megjelentek az úgynevezett wimpsterek is, ők nem a szüleikkel, hanem jobban kereső barátnőjükkel, élettársukkal tartatják el magukat. Ami a családos férfiakat illeti, itthon is léteznek már úgynevezett szuperapák, akik nemcsak a munkahelyükön igyekeznek száz százalékot nyújtani, hanem a gyereknevelésben is. - Sok nagyvárosi értelmiségi nő elvárja, hogy a társa a terhesség első percétől mindenből vegye ki a részét: kísérje el a vizsgálatokra, később pedig közel ugyanannyit játsszon, törődjön a gyerekkel, mint ő - magyarázza a kutató. Törőcsik Mária szerint mindez napi 10-12 óra munka mellett szinte lehetetlen elvárás. És továbbra is léteznek virtuális apák, akik kéthetente-havonta látják a gyerekeiket.

Az idősebb korosztály is változik: dadstereknek nevezik azokat a 60 év körüli férfiakat, akik fiatal felnőtt gyerekeikhez hasonló életet élnek, fiatalos hobbikat űznek. Ők nemritkán új családot alapítanak, és két- három éves gyerekeket terelgetnek jóval fiatalabb feleségükkel. A sokat emlegetett metroszexuális (külsejükkel fokozottan törődő) férfiakra válaszul megjelentek a retroszexuális, szándékoltan nagyon férfias megjelenésre törekvő férfiak. Egyre többen vannak a "Pán Péterek", akik egyszerűen nem akarnak felnőni, megrekedtek a tízes éveik végén, a húszas éveik elején. Gyakori partner- és munkahelyváltás jellemzi őket. A "nyuszik" csoportjába tartozó férfiak sem tudnak mit kezdeni a megváltozott elvárásokkal, erős nőkre várnak, akik vezetik őket, eligazítják az új helyzetben. Szintén a férfiszerepek átalakulására válaszul jelentek meg az ősférfiak. Ők leginkább a férfiasnak tartott tevékenységekben, focinézés, italozás közben érzik jól magukat, gyakran agresszívak és nőgyűlölők. Végül, akárcsak a nők körében, a fiatal férfiak között is egyre több a kényszerszingli. Csakhogy amíg a női szinglik a nagyvárosi, diplomás nők közül kerülnek ki, addig a férfiak kistelepüléseken élnek, és alacsony iskolázottságúak.

Törőcsik Mária kiemelte: az "új" férfiaknak olyan elvárásoknak kell megfelelniük, amiket a nők alkalomról alkalomra, helyzettől függően újraalkotnak. Ezért sokszor ellentmondásosak az elvárások, ami nagy terhet ró a férfiakra. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a diplomások 60 százaléka már nő, a diploma pedig még mindig több fizetést, minőségibb életet és jobb egészséget jelent. - El kell gondolkodnunk azon, hogy ha ez a tendencia folytatódik, mi lesz a férfiakkal.

http://nol.hu/belfold/20091112-pan_peterektol_a_szuperapakig

Új férfiszerepre lenne szükség

"Az egészséggel törődjenek csak a nők"

A magyar férfiak még mindig a hagyományos, családfenntartó férfiszerepnek akarnak megfelelni, ami gyakran felmorzsolja az egészségüket is. Szoros az összefüggés ugyanis a tradicionális férfiszerep és az önpusztító életmód között - derül ki egy, férfiszorongásokat vizsgáló kutatásból.

Matalin Dóra| Népszabadság| 2009. augusztus 14.

Újfajta igények nehezednek az erősebb nem képviselőire

Népszabadság - Teknős Miklós

Nem tudom eltartani a családomat, nem keresek elég pénzt, bármikor elveszíthetem az állásomat, nem vagyok képes megfelelő szexuális teljesítményre, nem elég férfias a megjelenésem - ezek a magyar férfiak többségét leginkább nyomasztó problémák, derül ki egy friss kutatásból, melyet a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének kutatói, Susánszky Anna és munkatársai készítettek. A kutatók abból a feltevésből indultak ki, hogy a korábbi, úgynevezett tradicionális férfiszerep mellett, Magyarországon is újfajta elvárások jelentek meg a férfiakkal szemben, ezek pedig eddig kevéssé ismert szorongásokat generálnak.

- Nyugat-Európa és az Egyesült Államok egyre inkább az úgynevezett kettős karrierű családok felé mozdul, melyekben a nők is sikeresnek remélt pályát építenek és a férfiak is gyereket nevelnek, sőt ha kell, ők maradnak otthon egy ideig. Új férfiszerepnek kell megfelelniük - mondja Susánszky Anna. A magyar kutatásban azt vizsgálták, hogy itthon menynyire jelentek meg ezek az elvárások, mennyire nyomasztják a magyar férfiakat, befolyásolják-e fizikai vagy mentális egészségüket. Régóta ismert tény ugyanis, hogy a társadalmi szerepek is jelentősen befolyásolják az emberek egészséges viselkedését és ezzel a várható élettartamukat.

A kutatás során több mint 1700 felnőtt férfival töltettek ki egy úgynevezett "Férfi nemiszerep-stressz" kérdőívet. Ebben többek között olyan helyzetekre kérdeztek rá, melyekben a férfiak alárendeltek a nőknek, például hogy viselnek egy női főnököt, vagy ha egy nő jobban teljesít náluk a munkahelyükön, de érdeklődtek a szexuális képességekre vagy a férfias külsőre vonatkozó elvárásokról is. Megkérdezték a válaszadókat, hogy menynyire kellemetlen számukra, ha nem keresnek többet partnerüknél, ha nem képesek szexuális partnert találni, ha azt gondolják róluk, hogy nőiesek, ha egy nő legyőzi őket valamilyen játékban, vagy ha olyan nő társaságában kell lenniük, aki az egyenjogúság harcos híve. A válaszokat összevetették a férfiak egészségi állapotukról adott válaszaival.

- Némileg meglepett bennünket, de úgy tűnik, hogy a magyar férfiak többsége még mindig a hagyományos férfiszerepnek akar megfelelni, emiatt szorong - mondja a kutató. Vagyis többségüket leginkább az foglalkoztatja, hogy (szinte egyedül) kell eltartania a családját, nyomasztják őket a szexuális teljesítménnyel vagy a megjelenéssel kapcsolatos elvárások is. A nemek megváltozott viszonyából fakadó újfajta igények okozta nehézségek - például az, hogy mutassák ki jobban az érzelmeiket, törődjenek többet a gyerekeikkel - csak ezek után következnek.

Az is kiderült, hogy az életkor előrehaladtával egyre kevésbé érdeklik a férfiakat a tradicionális elvárások, például, hogy mennyire felelnek meg a családfenntartó szerepnek. A női dominancia leginkább a középkorú férfiakat feszélyezi, számukra okozza a legnagyobb stresszt például egy női főnök. A fiatalabb korosztályt ez jóval kevésbé zavarja.

- A fiatalok számára a nők megváltozott szerepe, például a munkahelyeken, természetes, ők ebben nőttek fel - magyarázza Susánszky Anna.

Ami az iskolázottságot illeti, itt is jelentős eltérések mutatkoznak a férfiszorongások között. A nyolc általánost vagy szakmunkásképzőt végzettek sokkal kevésbé aggódnak a hagyományos elvárások miatt, de a női-férfi szerepek változása jobban nyomasztja őket, mint az iskolázottabb férfiakat.

- Valószínűleg az ismeretlentől szoronganak, hiszen ebben a társadalmi rétegben sokkal kevésbé vannak jelen a karrierorientált nők - véli a kutató. Az alacsony iskolai végzettségűek és az inaktívak között viszont a kutatók szerint azért alacsonyabb a hagyományos férfiszerep okozta stressz, mert a például a beteg vagy nyugdíjas státusz felmentést ad a "tökéletes családfenntartó" szerepének betöltése alól.

A házasságban élő férfiakat sokkal kevésbé nyomasztja a női dominancia, a gyereknevelés vagy az érzelmek kifejezésének terhe, mint az egyedülállókat vagy az élettársi kapcsolatban élőket. Susánszky Anna szerint ez szintén meglepő, nem gondolták ugyanis, hogy ekkora a különbség a nős és az élettársi kapcsolatban élő férfiak között.

- Ez is azt mutatja, hogy a kétféle együttélés, bármennyire is hasonlít, mégsem ugyanaz. Az élettársi kapcsolatban élő férfiak számára például a gyermekkel való otthon maradás végképp nem vonzó feladat - teszi hozzá a kutató.

Az, hogy Magyarországon még mindig a hagyományos férfiszerepnek akarnak megfelelni a férfiak, kihat az egészségükre is. Szoros az összefüggés ugyanis a tradicionális férfiszerep és az egészségtelen életmód között. Az ilyen felfogású férfiak például több alkoholt isznak, úgy tartják, hogy az egészséggel foglalkozni férfiatlan viselkedés, körültekintés helyett kockázatkeresők. A nőknek való alárendelődést vagy annak látszatát megpróbálják kompenzálni, például nagyobb mértékű alkoholfogyasztással vagy gyakori szexuális partnerváltással.

A kutatók tervezik, hogy női oldalról is megvizsgálják a kérdést: hogyan hatnak a megváltozott szerepek a nők egészségére, lelkiállapotára.

A svéd férfiak bizonyultak a legjobb férjeknek, az ausztrálok viszont a legrosszabbaknak egy brit kutatók által végzett nemzetközi felmérésben. Az Oxfordi Egyetem munkatársai több mint 13 ezer húsz és negyvenöt év közötti férfit és nőt faggattak arról, hogy a férjek mennyire veszik ki részüket a gyermeknevelésből, a házimunkából. Ennek alapján számítottak ki egy úgynevezett egyenlőségi indexet.

A kutatás szerint a legjobb férjeknek a svéd férfiak bizonyultak, őket a norvégok követik. Dobogós hely jutott még a briteknek, akiktől alig valamivel maradt le az Egyesült Államok férfilakossága. Az ötödik helyen a holland férfiak végeztek, őket az írek és az új-zélandiak követték. A legalacsonyabb egyenlőségi mutatóval Japán, Németország és Ausztrália dicsekedhet.

http://nol.hu/archivum/20090814-uj_ferfiszerepre_lenne_szukseg

Dóka Helga: A bibircsókos orrú férfi portréja

Dóka Helga: A bibircsókos orrú férfi portréja, Domenico Ghirlandaio (1449-1494)
"Domenico Ghirlandaio (1449-1494) a quattrocento festészet egyik jeles képviselője a reneszánsz idejéből. A korabeli festőkre jellemző, hogy vallási témájú képeiken ideális anya-gyerek kapcsolatokat ábrázoltak, ami által igencsak elrugaszkodtak a valóságtól. Ghirlandaio mindenkin túltett e tekintetben, hiszen “A bibircsókos orrú férfi portréja” című festményének témája egy nagypapa és unokája szeretetteljes kapcsolata. (...) A XVIII. században még szatirikus gúnyrajzzal illusztrálták az anyaszerepet vállaló apa figuráját. Igaz, volt egy-két humanista szerző, aki saját bevallása szerint elhalmozta szeretettel a lányait, de ez akkor is nagyon szokatlan jelenség volt a reneszánsz korában. Az apák nevelésben betöltött szerepe leginkább a fegyelmezésre korlátozódott.
A szeretetteljes anya-gyerek kapcsolat ábrázolása egyfajta kompenzálási lehetőség is lehetett a művészek számára, hogy kárpótolják magukat azokért a szeretethiányos évekért, amelyeket gyermekkorukban többnyire otthonuktól távol töltöttek egy érzelmileg sivár dajka társaságában. Ghirlandaio festményének témája: a nagypapa és unokája bensőséges kapcsolata még inkább idealizálja a korabeli családok érzelmi világát. A híres festőre egyébként is jellemző, hogy az elitréteg tagjait olyan eszményi légkörben ábrázolta, amilyenben látni kívánták magukat. Nem tudhatjuk például, hogy a nagyapa és az unoka valóban ennyire szerették-e egymást, de a képpel egyértelműen ezt akarta sugallni a művész.
A reneszánsz művészet egyik jellegzetessége a valószerű ábrázolás, aminek köszönhetően még az érzelmek is hűen tükröződnek az arcon és a testtartáson. Bár a nagypapa arcát elcsúnyítják az orrán keletkezett dudorok, mégis kifejezetten szépnek látjuk őt, ahogy gyengéd szeretettel pillant le unokájára. Szelíd mosolya, lágy vonásai és a fiút magához vonó karjai azt sugallják, hogy nem a középkori apákra jellemző tekintélyszerepben akar díszelegni, hanem szerető biztonságot és feltétlen támogatást kíván nyújtani a gyermeknek. Magas homloka a bölcsesség benyomását kelti, amihez még hozzájárul hosszú élete során szerzett rengeteg tapasztalata is. A kisgyermek hálásan és áhítattal tekint fel rá, kezét az öregúr mellkasához emelve, mintha csak szeretne hozzá felnőni. Talán azért tiszteli ennyire a nagyapját, mert általa megbecsülésben és figyelemben részesül, s bölcsességének köszönhetően példaképet jelent a számára."