Showing posts with label Népszabadság. Show all posts
Showing posts with label Népszabadság. Show all posts

2010/01/13

Dolányi Anna

Világcsavargó a varrógépnél

Sportvitorlázó, agrármérnök, szerkesztő, Sorbonne-diplomás nyelvész, nyugati disszidens, kertépítő, fotós, UNESCO-szakértő és textilművész, nem utolsósorban pedig közösségszervező, tevékeny és melegszívű asszony. Ő Dolányi Anna, aki hosszú évekig élt Németországban, Franciaországban és Belgiumban, majd bejárta szinte az egész világot Indiától és Japántól kezdve Európa összes országán át az Egyesült Államokig, hogy végül Magyarországon lehessen az, aki: az 1989-ben életre hívott Magyar Foltvarró Céh megalapítója, aki az utóbbi húsz évben sok száz magyar nőnek, háziasszonynak tanította meg a foltvarrást, ezt az első pillantásra zavarba ejtően egyszerűnek tűnő, ám annál kreatívabb kézimunkát.

Kácsor Zsolt| Népszabadság| 2010. január 13.



Népszabadság - Konyhás István










A Magyar Foltvarró Céh tevékenysége a kilencvenes években valóságos mozgalommá szélesedett Magyarországon: az egyesületnek ma már több mint hatvan hazai csoportja működik – ebből csak Budapesten tizennégy –, a taglétszám pedig elérte a hétszázat. A siker nemcsak annak köszönhető, hogy a foltvarrás – világszerte ismert angol kifejezéssel: patchwork – nem igényel túl nagy anyagi áldozatot – elvégre turkálókban összeszedett, kinőtt, levetett használt ruhák szolgáltatják hozzá a szükséges anyagot –, hanem azért is, mert a közösen végzett tevékenység valódi közösségeket teremt, a rendszeres együttlét pedig barátságot, szeretetet és szolidaritást szül a nők között.

Nem csoda, hogy Dolányi Anna oly sok hálálkodó levelet kap a foltvarró mozgalomba bekapcsolódott nőktől szerte az országból, hiszen sokuk számára ez az egyesület a második „család”. Az egyik budapesti foltvarró csoport vezetője, Szabó Irén már-már szinte mentegetőzve mondta nekem, hogy a foltvarró mozgalom révén már tizenhárom éve ismeri Annát, de kizárólag pozitív dolgok jutnak róla eszébe.

– Kevesen ismerik olyan behatóan ezt azországot, mint Anna – jegyezte meg Szabó Irén –, hiszen számos egyesülethez eljut, sok kiállításon vesz részt, s mindenhová érdeklődően, nyitottan érkezik.


Hasonlóan nyilatkozott róla a Magyar Máltai Szeretetszolgálat debreceni régióközpontjának gazdasági vezetője, Kissné Nagy Zsuzsanna is, aki szerint Dolányi Anna önfeláldozó és kreatív ember: nem azt nézi, hogy ki kér segítséget tőle, hanem azt, hogy mit tudna neki adni.

Ha ezek után valaki azt hinné, hogy Dolányi Anna az a kifejezetten otthon ülő, tipikus nyugdíjas asszony, aki naphosszat a varrógép fölött görnyed, s már a nagybevásárlást is kalandtúraként éli meg, az jókorát téved. Hiszen a magyar foltvarró mozgalom alapítója szenvedélyes utazó, aki csakis útközben érzi jól magát.



Népszabadság - Konyhás István








– Soha nem hittem volna, hogy valaha atextilművészet, s azon belül éppen a foltvarrás és a kékfestés tölti ki majd a mindennapjaimat, hiszen egészen más irányba indult az életem – meséli Dolányi Anna a Debrecen belvárosában lévő lakásában, amely egyúttal a műhelye is. – Az egyetemen agrármérnökként végeztem, de a vitorlázórepülés volt a mindenem. Én voltam az országban a második nő, aki ezt a sportot űzte. A harmincas éveim elején, 1968-ban hagytam el az országot, mert elegem lett abból, hogy a vállalatnál, ahol dolgoztam, rossz szemmel néztek rám a sport miatt. Úgy fogták fel, mintha nekem ez csak arra lenne jó, hogy lógjak a munkából. Szóval „dobbantottam” Nyugatra, és nagyon izgalmas, külföldi évek következtek.

Először a Német Szövetségi Köztársaságban dolgozott kerttervezőként, de onnan feketemunka miatt kiutasították – később kiderült, hogy a munkaadója szándékosan nem jelentette be.

Kapcsolatai révén négy évre Párizsba került – franciául jól beszélt, hiszen a nagymamája francia származású volt –, ahol au pairként tartotta el magát, vagyis kisgyermekes családoknál segített a házimunkában, s közben elvégezte a Sorbonne-t stilisztika szakon. Párizsból a barátai köre invitálására Brüsszelbe költözött, ahol megszerezte a belga állampolgárságot, és a helyi egyetemen kormányzati szakértői UNESCO-vizsgát tett ingatlanrendezés szakirányon.

De miután egyetlen kormány sem érezte a szükségét annak, hogy éppen őt alkalmazza szakértőként, elővette az eredeti diplomáját, és szerkesztő lett egy stuttgarti kertészeti lapnál. Érdekes munkája volt: híres emberek kertjeiről írt az újságban, és a cikkeket a saját fotóival illusztrálta. Megcsodálta többek között Victor Vasarely kertjét, de leginkább Chagallé tetszett neki a legjobban, mert ott a ház kertre néző falát óriási mozaik díszítette.

Ám, Dolányi Anna nem az a személyiség, aki egy szerkesztőségben sokáig meg tudna ülni. Annak érdekében, hogy utazhasson, azt találta ki, hogy fényképes albumot kellene készíteni Európa nagy nemzeti parkjairól. Ötletét a szerkesztőség vezetése felkarolta, így bogárhátú autójával két hónap alatt bejárhatta Skandinávia nemzeti parkjait – s amikor visszatért, megállapította, hogy a tiszta északhoz képest Európa nagyon büdös.

Ezután visszakerült Brüsszelbe, ahol a Burda magazinnál lett a kertek szakírója, s ebbéli minőségében a világ számos tájára eljutott, hogy különleges kerteket mutathasson be a lap olvasóinak.

Ezzel el is érkeztünk 1989-hez, amikor Dolányi Anna – részben családi okok miatt – hazatelepült Magyarországra, ahol egy zsebkönyv hatására kezdett új életet. Az Egyesült Államokban vásárolt kis kötet a patchwork, azaz a foltvarrás rejtelmei ről szólt, s ebbe a számára korábban idegen világba Dolányi Anna azonnal beleszerelmesedett.

– Magyarországon mindig is lenézettkézimunka volt ez – mondja –, hiszen sokan máig a szegénységgel kapcsolják össze abból a megfontolásból, hogy rongyokból csak a nincstelenek varrnak. Ezzel szemben az Egyesült Államokban és több nyugati országban valódi művészetnek számít, hihetetlenül gazdag hagyománnyal és óriási népszerűséggel.

Ettől mi Magyarországon még messze vagyunk ugyan, de Dolányi Anna szerint már az is nagyszerű eredmény, hogy egyesületük tagsága évről évre lendületesen gyarapszik. Azt mondja, szerencsére mind több köztük a fiatal, s ennek azért örül, mert az a tapasztalata, hogy a gyerekeknek otthon azt sem tanítják meg, miképpen kell a tűbe befűzni a cérnát.

Legalábbis az európai gyerekeknek.

A szívének oly kedves Indiában ugyanis más a helyzet: a szépséges és különleges vásznak hazájában a szövés, a hímzés és a varrás sokmilliónyi ember számára a mindennapi élet része. Nem csoda, hogy Dolányi Anna a napokban ismét Indiába utazott, és csak hónapok múlva tér haza – remélhetőleg onnét is egy zsebkönyvvel. Hátha megint valami újat tanulnak tőle a magyar nők.

http://nol.hu/ajanlo/20100113-vilagcsavargo____a_varrogepnel


2009/12/28

A dating violence-től az elborult gyilkosságig

Aki agresszív a kapcsolatban, szakítás után zaklatóvá válhat

Ezek az esetek nem előzmények nélküliek – mondja a kutató a szerelemféltésből elkövetett gyilkosságoknak nevezett tragédiákról. Szerinte az együttjárás alatti erőszak legalább annyira jelen van Magyarországon, mint a családon belüli, csak sokkal kevesebb szó esik róla. Jogvédők szerint a távoltartás kiterjesztése lehetne a megoldás.

Fekete Gy. Attila–Matalin Dóra| Népszabadság| 2009. december 28.

Helyszínelés a salgótarj...
Helyszínelés a salgótarjáni mészárlás után
MTI - Komka Péter











A nyomozás jelen állása szerint a volt barátja ölte meg azt a 16 éves diáklányt, akinek holttestére iskolába tartó gyerekek bukkantak két hete Gyálon. Hónapokig készült tettére: kutatott az interneten, hogy hol tudna fegyvert venni, végül egy másolatot vásárolt, amelyhez Szlovákiában szerzett be lőport és csappantyút. Az iskolába induló lányt először hátba lőtte, majd addig ütötte a fegyverrel, amíg el nem veszítette az eszméletét. Ezután közvetlen közelről fejbe lőtte. Elfogása után tettét azzal indokolta: nem tudta elfogadni, hogy a lány két és fél év együttjárás után szakított vele.

Kilenc nappal korábban Salgótarjánban bozótvágó késsel mészárolt le egy férfi egy fiatal párt. Ő sem tudta feldolgozni, hogy elhagyta a barátnője, ezért megölte a nőt és annak új társát.

Szinte minden hónapra jutott egy-egy hasonló eset az idén. Júniusban például Békéscsabán ölt meg egy 18 éves lányt a volt barátja, mert elhagyta és nem akart visszatérni hozzá. A szakítás után a férfi személyesen és egy közösségi portálon keresztül is zaklatta a lányt, aki emiatt feljelentést tett. Két nappal a gyilkosság előtt az áldozat és egyik rokona kihívta a rendőrséget, mert a házuk közelében látták a férfit és testvérét. A rendőrök egy kocsmában találtak rájuk. A férfinál volt egy konyhakés, amit elkoboztak tőle, de mert nem tett semmi fenyegetőt, nem fogták el. Később vett egy másik kést, és megölte a fiatal nőt.

Májusban egy 17 éves fiú ölte meg 16 éves barátnőjét Kecskeméten, mert a lány szakítani akart vele. Mindketten gimnáziumba, egy osztályba jártak. A fiú kifejezetten jó tanuló volt, éppen egy tanulmányi verseny döntőjére készült.


A kriminológusok szerint ezekben az esetekben nincs semmi szokatlan, vagy rendkívüli. Mindig is voltak (és lesznek is) olyan emberek, akik szerelemféltésből ölni is képesek. Többnyire hirtelen felindultságból halálos csapást mérnek egykori szerelmükre, vagy kést rántanak. Ritkán, de vannak extrém esetek is, mint a salgótarjáni bozótvágós kettős gyilkosság.

Két éve pedig az az eset döbbentette meg az országot, amikor egy német férfi szögbelövővel támadt volt élettársára és annak horvát kedvesére. Más okból, az áldozat fiatal kora miatt marad emlékezetes az ercsi gyermekgyilkosság, amikor egy kikosarazott 17 éves fiú megfojtotta 13 éves „ex”-ét, amiért szakított vele.

Nem vagyunk egyformák. Mindenki másképp dolgozza fel, ha valaki, aki fontos volt a számára, elhagyja, sőt a szeme előtt egyszeriben más lesz fontos, más oldalán mutatkozik. A nagy többség egy ideig „szenved”, majd túlteszi magát a történteken, és új kapcsolatba kezd.

Vannak azonban, akik szégyenletesnek tartják, saját gyengeségük bizonyítékaként élik meg a szakítást, s hogy nem tudták megtartani azt, akivel nem is olyan rég még mindennél fontosabbak voltak egymásnak. Közülük egyesek leiszszák magukat, és tartósan az alkoholhoz menekülnek, másokból – szerencsére ők vannak kevesebben – viszont gyilkos indulatot vált ki a szakítás.

A bűnügyi statisztikák szerint 2008-ban 292 gyilkosságot követtek el Magyarországon. Ebből 29-et szerelemféltésből. Az elkövetők döntő többsége pszichiátriai kezelés alatt állt, vagy éppen kezelésre szorult volna. Ez azonban nem jelenti azt, hogy elmeállapotuk miatt mind elkerülhetik a felelősségre vonást.

– Ezek az esetek általában nem előzmény nélküliek – állítja Gyurkó Szilvia, az Országos Kriminológiai Intézet családon belüli erőszakkal foglalkozó kutatója. Hozzátette: az úgynevezett „dating violence”, vagyis az együttjárás alatt elkövetett erőszak legalább annyira jelen van Magyarországon, mint a családon belüli erőszak, csak sokkal kevesebb szó esik róla.

Három évvel ezelőtt négyszáz fiatalt, egyetemistákat, főiskolásokat kérdeztek meg arról, hogy mennyire van jelen az agresszió a párkapcsolatukban. A válaszadók 15–20 százaléka számolt be valamilyen fizikai, verbális vagy lelki erőszakról.

– Nem csak a fiúk bántották a lányokat, a lányokra is jellemző volt az agresszió valamilyen formájának alkalmazása – mondja a kutató. Kiemelte: azért fontos figyelni ezekre a jelekre, mert a kutatásból az is kiderült, hogy aki hajlamos az agresszióra egy kapcsolatban, az egy esetleges szakítás után is zaklathatja a másikat.

– A figyelem azonban a környezet és nem a rendőrség dolga. A rendőrségnek nincs kapacitása arra, hogy volt barátoktól védelmezzenek – teszi hozzá. Gyurkó Szilvia szerint a megelőzés másik módja az oktatás. Azt mondja, hogy már általános iskolában el kell kezdeni nevelni a gyerekeket, megtanítani őket arra, hogyan kell nemet mondani, hogyan kell az érzelmeiket kommunikálni, biztonságosan randevúzni. – Tudatosabbnak kell lenniük a fiataloknak a párkapcsolataikban – hangsúlyozza.

A kutató szerint egyébként nincs több ilyen – szerelemféltésből elkövetettnek mondott – eset az utóbbi időszakban,mint korábban, legfeljebb bizonyos esetek nagyobb visszhangot kapnak. – Ha egy gyilkosságot lőfegyverrel követnek el Budapesten vagy közel a fővároshoz, az mindig nagyobb figyelmet kap a médiában, mintha például egy kistelepülésen ölnek késsel – mondja. Ugyanakkor szerinte a 20-24 évesnél fiatalabb korosztályra jellemző egyfajta modellkövetés is, vagyis ötleteket kaphatnak a korábbi esetekből.

Ami a távoltartást, mint a megelőzés további lehetséges módját illeti, a kutató elmondta, hogy erre ezekben az esetekben Magyarországon nincs mód. Ha két ember csak együtt járt, nem éltek, nem élnek együtt, akkor nincs honnan kitiltani a volt barátot. A közvélemény távoltartás alatt sokszor azt az Egyesült Államok bizonyos államaiban alkalmazott gyakorlatot érti, amikor a polgári bíróság megtiltja valakinek, hogy bizonyos távolságra megközelítse például korábbi partnerét. Magyarországon – a többi európai országhoz hasonlóan – ez nem alkalmazható.

– A távoltartásról szóló törvény vitájakor javasoltuk, hogy az udvarlókra, korábbi udvarlókra is alkalmazható legyen a törvény, végül azonban csak a volt bejegyzett élettársakra tették alkalmazhatóvá – mondja Tóth Györgyi, a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen vezetője. Hozzáteszi: az volt az ellenérv, hogy ez a kör, a volt barátok köre, nehezen meghatározható.

A jogvédők ezzel nem értenek egyet, szerintük ennek az az üzenete, hogy ma Magyarországon könnyebben meg lehet úszni a bántalmazást, ha az elkövető nincs törvényes kapcsolatban az áldozattal. Tóth Györgyi szerint az, hogy nincs közösen használt lakás, ahonnan kitilthatnák a bántalmazót, csak egyszerűsíti a helyzetet. – A bíró meghatározhatná, hogy honnan tiltja el a zaklatót, például a volt partner munkahelye, lakása, iskolája közeléből – sorolja.

A jogvédő emlékeztetett egy, az Európa Tanács által készített felmérésre: eszerint a legsúlyosabb következményekkel járó párkapcsolati erőszak tekintetében a legfiatalabb, 16–24 éves korosztály a legveszélyeztetettebb. – Első kapcsolataikat élik felfokozott érzelmekkel, nincs tapasztalatuk a szakításról, jogtudatuk és ismereteik az intézményekről, hatóságokról kevés, ráadásul nagy rajtuk a csoportnyomás, nem akarnak szégyenben maradni – magyarázza. Éppen ezért a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen új felvilágosító kampánya is a fiatalokat célozza meg.

http://nol.hu/belfold/20091228-_a_kornyezet_dolga__hogy_lgyeljen_


2009/12/19

Nőpolitikusok a pártkirakatokban

MSZP: kvóta és sértődés – Fidesz: kevés és ismeretlen arcok egyéniben

Nehezebb lesz kampányra fogni az MSZP hölgypolitikusait az országos listán őket ért méltánytalanság miatt – legalábbis a párt nőtagozatának vezetői szerint. A Fidesznél nem a kvóta, hanem Orbán Viktor döntött: a 176 egyéni körzetben csak tíz nőpolitikust indítanak.

Szalay Tamás Lajos| Népszabadság| 2009. december 19.


Csak kevesen az előtérben
Reviczky Zsolt











Jóval az országos lista elfogadása előtt meghatározta az MSZP választmánya a listaállításnál használt kvóták kereteit, pontosítva ezzel a párt alapszabályában meglévő kitételt. Utóbbiban ugyanis mindössze annyi szerepel: a vezető testületekben, illetve az európai parlamenti, országgyűlési és önkormányzati képviselői listákon a tagok, illetőleg a jelöltek legalább egyötödének harmincöt éven alulinak, valamint legalább egyötödének nőnek kell lennie. Azt viszont nem határozza meg az alapszabály, hogy ez a rangsorban mit jelent, vagyis, ha a párt állítana egy ötszáz fős listát, amelynek csak az utolsó száz helyén sze-

repelnének nők, a névsor akkor is alapszabályszerű lenne. Mivel azonban a kvóta mentén kiosztott helyek egyúttal politikai üzenetet is hordoznak, ezért a választmány hagyományosan pontosítja a tételeket. A most elfogadott listaállítás kritériumainak meghatározását is érdemi vita övezte, végül abban állapodtak meg, hogy három blokkban: a lista első és huszadik helye között, az első százban, illetve azt követően kell érvényesülnie a kvótának.

Így került be az első húszba végül Szűcs Erika volt munkaügyi miniszter, a választmány elnökhelyettese, miután Szili Katalin önként leiratkozott a negyedik helyről. Az első húszban összesen négy hölgypolitikus szerepel: Lendvai Ildikó pártelnök, Lamperth Mónika elnökhelyettes, Vadai Ágnes elnökségi tag és Szűcs Erika.

Az érdemi belső konfliktust az okozta a szocialistáknál, hogy a következő blokkban, vagyis az első száz helyen ugyan valóban helyet kapott összesen húsz nő, de többségük csak a leghátsó traktusban, leginkább a kilencvenedik pozíció után. A pártban sem titkolják, hogy matematikai alapon leginkább az első 75 nyerhet mandátumot, az utánuk következők listás bejutása erősen kérdéses.














Több szocialista nőnél épp ez verte ki a biztosítékot, hiába érvényesül ugyanis a kvóta statisztikailag, amikor az első hetvenötben mindössze hat nő kapott helyet. A már említett első négy mellett (Lendvai, Lamperth, Vadai, Szűcs) csak Halmai Gáborné (69.) és Budai Bernadett pártszóvivő (71.) bízhat a listás befutásban.

Az elégedetlenség egyik első jele Kárpáti Zsuzsa, az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézet főigazgatójának önkéntes visszalépése volt. A listán 93. helyen szereplő politikus úgy érvelt: nem jó ötlet, hogy egyéni képviselőként indulva „veresse meg magát” és hozzon töredékszavazatokat olyan politikusoknak, akik egyéniben egyébként nem indulnak. Kárpáti egyik nyilatkozatában hozzátette, hogy a Pest megyei küldöttgyűlés ellenszavazat nélkül döntött úgy, hogy a női kvóta alapján az országos listán biztos befutó, maximum 25. helyen szeretnék látni Kárpátit, de ez végül nem érvényesült a választmányi ülésen.

Hasonló indíttatású szervezkedés volt a párt kongresszusán is: eredetileg a hetvenedik helynél rosszabb pozícióban lévő hölgyek mind tüntetőleg leiratkoztak volna, végül azonban többeket „eltántorítottak” a visszalépéstől. A kongresszus kezdésére már csak hatan maradtak: Kunszt Márta, Dér Zsuzsanna, Körösiné Bódi Judit, Vidorné Szabó Györgyi, Juhászné Lévai Katalin és Havas Szófia.

Közülük egyébként csak utóbbi három volt benne az első százban, a többieket még ennél is hátrébb sorolták. Havas Szófia – aki az MSZP nőtagozatánakegyik alelnöke – a Népszabadság kérdésére azt mondta: méltatlannak tartják, hogy szakpolitikusokat hátrébb soroltak a listán; ráadásul a kezdetben megígért teljesítményelv sem látszik érvényesülni a kiválasztásban.

„Az, hogy a leiratkozott jelöltek mind hölgyek, csak hab a tortán!”, tette hozzá lapunknak Havas Szófia, cáfolva ezzel, hogy pusztán nőpolitikai alapja lenne a kritikának. A kongreszszuson leiratkozó hölgyek helyére végül a párt választási bizottsága jelöl majd új tagokat a „tartalékkeretből”, figyelemben tartva a kvótát. Ez egyelőre azért nem történt meg, mert az írásbeli lemondások még nem érkeztek meg a pártközpontba.

Gurmai Zita EP-képviselő, az MSZP nőtagozatának elnöke a Népszabadságnak azt mondta: különösen szomorú, hogy a listaállításnál patikamérlegen mérték a női kvótát. A nőtagozat régóta szorgalmazza a nők érdemi részvételét a politikában. Az MSZP az egyetlen magyarországi parlamenti párt, amely női kvótát alkalmaz, azonban a húszszázalékos arány a fele annak, ami az európai baloldalon elvárt. „A kongresszuson néhány nőtársam szót emelt emiatt, de ez nemcsak az ő ügyük.

A nőtagozat most is feladatban gondolkodik, legfontosabb teendőnk a női egyéni képviselőjelöltek segítése. Most is meg fogjuk mutatni, hogy nők nélkül nem lehet hatékony kampány, még ha most nem is láttuk ennek elismerését” – nyilatkozta lapunknak. A politikus egyúttal jelezte: kezdeményezi, hogy már januárban vitassák meg a női képviselet kérdését a pártban, mert a női esélyegyenlőség „közérdek”.

„Nálunk legalább van kvóta. Azért van kevesebb vita a Fideszben, mert míg mi demokratikus módon döntünk, a jobboldali pártban egy ember akarata érvényesül”, fogalmazott egyik szocialista forrásunk. Tény, hogy a 176 jelölt között mindössze tíz nő szerepel csak, köztük egyetlen országosan is ismert politikus sincsen. A párt alelnökét, Pelczné Gáll Ildikót sem indítják egyéniben, holott a Fidesz többi elnökségi tagja egyéni körzetben is megméretteti magát.

Szijjártó Péter, a Fidesz elnöki kabinetvezetője nemrég azt mondta: Pelcznének komoly szerepe van és lesz az országos politikában. „Fontos, hogy ne csak férfiak, hanem nők is legyenek a politikában (...) A kiválasztásnak azonban természetesnek kell lennie, azaz, nem a jelöltek neme a fontos, hanem a képességük, tehetségük” – fogalmazott.

http://nol.hu/belfold/20091219-nopolitikusok_a_partkirakatokban

Még Uganda is előttünk jár

Nem meglepő Magyarország helyezése a Világgazdasági Fórum által évente elkészített Gender Gap, vagyis nemi egyenlőtlenségi listán. Négy területen vizsgálják a férfiak és a nők esélyegyenlőségét: gazdasági lehetőségek, az oktatásban, különösen a felsőoktatásban való részvétel, egészségi állapot és várható élettartam, valamint a politikai hatalomból való részesedés tekintetében.

Matalin Dóra| Népszabadság| 2009. december 19.


Pelczné nem indul egyéniben
Kurucz Árpád









A nemrég közzétett 2009-es jelentés szerint Magyarország a hatvanötödik a 134 vizsgált ország közül. Ha külön is megnézzük az egyes mutatókat, kiderül, hogy míg az oktatás és az egészségügy területén szinte százszázalékos a férfiak és a nők egyenlősége, addig a politikai döntéshozatalban való részvételben a 81. helyen állunk. Itt többek között azt vizsgálták, hogy hány női miniszter van a kormányban, és hány százalékos a női képviselők aránya a parlamentben. Éppen e miatt a politikai mutató miatt vagyunk az összesített lista hatvanötödik helyén, ami tíz hellyel rosszabb, mint a 2006-os helyezésünk. E tekintetben még olyan országok is megelőzik Magyarországot, mint a Fülöp-szigetek, Mozambik, Uganda, Indonézia vagy Angola.

Ha mind a négy szempontot figyelembe vesszük, akkor a környező országok közül Szlovéniában, Ausztriában, Lengyelországban, Horvátországban és Ukrajnában vannak jobb helyzetben a nők, mint Magyarországon, de Csehország és Románia hátrébb végzett.

Általánosságban elmondható, hogy javult a nemek közötti esélyegyenlőség az országok többségében, annak ellenére, hogy a válság miatt romló foglalkoztatási mutatók olyan országokat vetettek vissza, mint Németország vagy Nagy-Britannia. A politikában való részvétel tekintetében viszont ez az általános javulás nem volt tapasztalható.

Mélyebb társadalmi és gazdasági okai vannak a magyar nők alacsony politikai részvételének – állítja Kelemen Ida, aki évek óta kutatja a nők politikai szerepvállalását Magyarországon. Szerinte az alacsony foglalkoztatottság az egyik ok.

– Az unióban sereghajtók vagyunk a női munkavállalók arányát tekintve. Ha pedig a nők nem dolgoznak, kevésbé vesznek részt a civil szerveztek munkáiban és a helyi politikában is. Ebből következik, hogy kevesebben lesznek az országos politikában is – mondja. A másik okot a konzervatív gondolkodásban látja. – Több kutatás igazolta, hogy a magyarok túlnyomó többsége úgy gondolja, hogy a nő fő feladata a család ellátása, a férfié pedig a pénzkeresés – teszi hozzá.

Kelemen Ida szerint ha egy nőnek kedve támad részt venni a közéletben, családja, környezete nagy eséllyel megrökönyödik ezen, nem sok támogatást kap. Hozzáteszi: ahogy a jelöltlistákon is látszik, a pártok sem adnak reális esélyt a színeikben politizálni vágyó nőknek.


Parlamenti vegyes kar, férfi vezényletével - a SzenáTorok kórus koncertje 2006. november 11-én
Bánhalmi János










Az ENSZ bizottsága, a CEDAW, amely a nőket ért diszkrimináció ellen dolgozik, többször felszólította Magyarországot, hogy növelje a nők számát a közéletben és a politikában. Azt is javasolták, hogy Magyarország haladéktalanul fogadja el azt a javaslatot, amely 50 százalékos férfi-női kvótát javasol az önkormányzati és a parlamenti listás választásokon.

Az SZDSZ 2007-ben benyújtotta az erről szóló javaslatát a parlamentnek. Sándor Klára és Magyar Bálint tervezete szerint a pártlistákon kellett volna 50 százalékos arányt biztosítani a nők számára. A javaslatot Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor támogatta, pártjaik azonban nem.

A kutató szerint nemsokára kínossá válik Magyarország számára a női politikusok évtizedek óta változatlan, tíz százalék körüli aránya a parlamentben. Emlékeztetett: 1990-ben ez az arány még a 43. helyre volt elég világviszonylatban, 1998-ban már csak a nyolcvanhatodikra, 2002-ben a 103-ikra, 2006-ra pedig Magyarország lecsúszott a 120. helyre.

– Elszaladt mellettünk a világ, a nők szinte mindenhol egyre többen lettek képviselők, kivéve nálunk – hangsúlyozza. Kelemen Ida továbbra is jó megoldásnak tartaná a női kvótát, bár szerinte az oly mértékben változtatná meg a pártok elitjét, hogy megszavazására később sem lenne nagyobb esély. A helyzetet mégsem látja reménytelennek. – Nemsokára tarthatatlanná válnak a magyar számok Európában, a külső kényszer hoz valamiféle változást – mondja.

És hogy miért kellenek a női politikusok? Részben azért, mert a társadalom fele nőkből áll, akiknek joguk van a képviselethez. Hozzáteszi: tapasztalatok igazolják, hogy általuk megváltozik a munka légköre, kompromisszumkészebb, toleránsabb lesz. És nem utolsósorban a nők által erőteljesebben képviselt témák, az egészségügy, az okatatás, az ifjúságpolitika és az emberi jogok miatt.

http://nol.hu/belfold/20091219-meg_uganda_is_elottunk_jar


2009/12/04

Nawal El Saadawi az arab feminizmus és a rezsimellenes kritika emblematikus alakja

A feminizmus nem a szexről szól

Interjú Naval el-Szadavival, aki fél évszázada harcol a nők jogaiért

A 77 éves egyiptomi politikus­írónő, Naval el­Szadavi az arab feminizmus és a rezsimellenes kritika emblematikus alakja. Szociális és szexuális problémákkal foglalkozó írásaiban immár ötven éve mutat rá a muzulmán nők, vagy ahogy állítja, minden nő hátrányos helyzetére a társadalmakban. Indulása kivételes volt: apja oktatási miniszter lévén, nyolc diplomás testvéréhez hasonlóan, elvégezhette az orvosi egyetemet. Ám a védőszárny alól kikerülve, hamar a mindenkori kormány ellenségévé lett.

Rajacic Ágnes| Népszabadság| 2009. december 5.

„Nem úgy harcolok a kapi...
„Nem úgy harcolok a kapitalizmus ellen, hogy eltakarom a hajam!”
Rajacic Ágnes




















1972-­ben megjelent, A nők és a szex című művét betiltották, állásából elbocsátották. Több egyiptomi értelmiségivel együtt 1981­ben bebörtönözték, csak Anvar Szadat halála után szabadult. Később az ENSZ tanácsadója lett, majd megalapította az Arab Női Szolidaritás Szervezetét (AWSA), melynek célja, hogy megváltoztassa az arab nők gondolkodásmódját. A szervezet nemzetközi sikerei annyira felbőszítették az egyiptomi kormányt, hogy 1991­ben betiltotta őket, vagyonukat egy vallásos nőszervezetnek adta. Azóta külföldi egyetemeken tanít.

- Hol áll az arab feminizmusnak az ügye,amelyért ön több mint fél évszázada küzd?

- Sokan még mindig nem értik, mi a feminizmus. Azt hiszik, hogy az arab országokban csak a nők csonkítása vagy a szexuális elnyomás elleni küzdelem. Persze ezeket is felöleli, de az igazi feminizmus számomra a humanizmus. A családon kívüli és belüli problémákat össze kell kötni a globális politikával, a kapitalizmussal, a munkanélküliséggel, a bevándorlással. Ezek a tényezők férfit és nőt is érintenek, de a nők ma a férfiak alá vannak rendelve minden vallásban és kultúrában. Ha gazdasági válság vagy háború van, azt leginkább a nők és a szegények szenvedik meg.


- Ha globális politikában gondolkozunk,változtatott-e a muzulmán nők helyzetén az iraki és az afganisztáni háború? Halljuk például, hogy sok női szervezet érvel a családjog és az örökösödési jogreform mellett a muzulmán országokban.

- Amikor Bush Irakba ment, mi tudtuk,hogy az olajért és a politikai hatalomért ment. De ő azt mondta, hogy a nőket megy felszabadítani. Mekkora feminista volt?! Ugyanez történik Afganisztánban, ahol Obama továbbra is fel akarja szabadítani a népet. Vajon a bombák felszabadítják Afganisztánt? Nem. Senki sem szabadíthatja fel a másikat! Természetes, hogy én is az al­Kaida, a tálibok és minden más szörnyű rezsim ellen vagyok, amelyek a vallást használják az emberek és főleg a nők elnyomására. De ki hozta létre a rezsimeket? Bin Laden és George W. Bush valójában testvérek: mindenki tudja, hogy az előbbi az amerikai kormánynak dolgozott a nyolcvanas években. Ahogy a Szovjetunió leáldozott, Oszama bin Laden, az imperializmus gyereke lett az ellenség. Amerika egyébként Egyiptomban is támogatta az iszlám fundamentalizmust.




- Mekkora esélyük van az arab feministamozgalmaknak a kormányokkal szemben?

- Sok iraki nő keres meg. Azt mondják,most két fronton harcolnak: a vallási fundamentalizmus és az amerikai elnyomás ellen. Az ország darabokban van, és éppen ez az, ami a külföldi elnyomásnak segít megosztani az uralmat. Ezért van kettősség a szunnita és a síita vallás között is. Nem szabad az idegen elnyomásra hallgatni, fel kell szabadítanunk magunkat a neokolonializmus és a helyi hatalom alól is. Össze kell fognunk, és le kell rántani a leplet az elménkről. A megoldás az oktatás, a kreativitás és a disszidens írás.

- A politika nem járható út az egység megteremtéséhez? Ön indult a 2005-ös egyiptomi elnökválasztáson…

- Nem szabad elválasztani a tudományta művészettől és a politikától, mint a testet sem a szellemtől. Én eredetileg orvos vagyok. A rendelőmben azon kezdtem gondolkodni, miért lesznek betegek az emberek. Azért lesznek betegek, mert szegények és keményen dolgoznak. Hiába adok nekik gyógyszereket. Felfedeztem a gazdaság és az orvostudomány közötti összefüggést, és azt, hogy a politikai rendszer a hibás. A rendelőmben ugyan meg tudok gyógyítani pár embert, de az írással milliókról segítem le a leplet. Mert az a lepel a legveszélyesebb, amit az oktatás, a média erőltet ránk. Orvosként tudok a májról, a tüdőről, de nem ismerem az emberi lénynek a társadalommal és a politikával való kapcsolatát, ami betegséget okoz.

- Mivel magyarázhatók a szociális anomáliákat, amelyek a nyugatra nyitottabb muzulmán társadalmakban, így Törökországban, Marokkóban észlelhetők? Gondolok az otthoni női körülmetélés műtéteire, vagy a szűzhártya visszavarrására.

- Mint mondtam, egyes feministák csaka szexualitásról szeretnek beszélni, meg a női körülmetélésről. De ezt sohasem kötik a globális vagy a lokális politikához, a történelemhez sem, így eltévesztik a célt. Ahhoz, hogy megértsük a nőkkel vagy a férfiakkal szembeni szexuális elnyomást - mert én a férfi körülmetélést is ellenzem -, látnunk kell, hogy ezek a rabszolgatartásból erednek. A rabszolgákat gazdasági okok miatt kasztrálták, a nőket gazdasági és politikai okok miatt vágják meg, hogy a monogámiához szoktassák őket.

- Tehát igaznak tartja a muzulmán világ ésa nyugati civilizációk ütközésének tézisét?

- A civilizációs válság tézise hamis.Vajon a palesztin-izraeli háború az emberek ellentétéről szól? Szó sincs róla. A földekről, a vízről, az anyagi szükségletekről szól. Az állítólagos vallási háború a judaizmus és az iszlám, vagy a nyugati és a keleti kultúra között csak álca. Én egyiptomi vagyok, maga magyar, de ugyanazon rendszerben élünk. A véleményünk különbözhet, mert Európában több az egyéni szabadság, szexuális szabadság, talán bőségesebbek a gazdasági javak, de maguk is patriarchátus alatt élnek. Az ellentétek a pénz, a bankok, a szabadpiac és az érdekek között vannak, nem a vallások között. Ezt érzik maguk is a gazdasági válságban és a bevándorlás által.

- A bevándorlásról szólva, hogyan magyarázza, hogy Európában ma azok a muzulmán fiatalok is fátylat tesznek fel, akiknek csak a nagyszüleik voltak vallásosak?

- Az elme az egyik börtönből a másikbaesik. Néhány Észak-Afrikából érkezett nő így akarja megmutatni a muzulmán identitását. Azt gondolják, hogy ezzel próbára teszik a Nyugatot. Ez nevetséges. Nem úgy harcolok a kapitalizmus ellen, hogy eltakarom a hajam! Ők fátyolban járnak, de magas sarkút vesznek fel, és a derekukat kiteszik a farmerből. Azt hiszik, hogy így felszabadultak. Valójában csak meghasonultak az iszlamizáció és az amerikanizáció között.

- Az amerikai dominanciára Egyiptombólördögöt kiáltani, az nemcsak halogatja az iszlám jogreformot?

- Minden vallást meg kell reformálni,nem csak az iszlámot.

- A legutóbbi könyve, a „Zina, le roman volé" (Zina, a lopott regény) című rendkívül sötét képet fest Egyiptomról. Gyerekeket erőszakoló férfiak, álszent fátylas nők és utcára hajított csecsemők. Szinte karikatúra...

- A regény az regény, értelmezhetifeketén vagy fehéren. A Zina című regényem valós társadalmi problémáról szól. Ma Egyiptomban kétmillió törvénytelen utcagyerek van, mivel nincs apjuk, nem kaphatnak semmiféle családnevet, és iskolába sem járhatnak. Ez tragédia. A régi Egyiptomban, még a rabszolgatartás előtt, mindenki egyenlő volt. Nem tudták, hogy a foetus a sperma által termékenyül meg, azt hitték, hogy a nőt ismeretlen erő keríti hatalmába. A gyerek így felvehette az anya nevét. Ma ellenben csak a férfiét hordhatja. El-Szadavi például a nagyapám neve, akit nem is ismertem. Az édesanyámnak nem hordhatom a nevét, pedig ő igazán szeretett. Szervezetünk, amelynek férfi tagjai is vannak, azért harcol, hogy a gyerekek hordhassák az anyjuk nevét, és járhassanak iskolába. Tavaly a kormány meg is hozta ezt a törvényt.

- A vallásosságról alkotott véleménye arrasarkallnák, hogy elhagyja a vallását. Miért nem tette meg?

- Én minden vallást kritizálok, a kereszténységet és a judaizmust hasonlóképpen, mint az iszlámot.

http://nol.hu/lap/hetvege/20091205-a_feminizmus_nem_a_szexrol_szol

http://en.wikipedia.org/wiki/Nawal_El_Saadawi

http://www.nawalsaadawi.net/


2009/11/17

Gyereke van? Akkor inkább maradjon otthon!

A cégek többségénél úgy vélik, bőven elég, ha betartják a szabályokat

Továbbra sincs áttörés a kisgyerekes dolgozó nők helyzetében, sőt a kötelező jogi előírások betartása is nehézkes. A válság tovább rontott a helyzeten.

Matalin Dóra| Népszabadság| 2009. november 17.


A gyedről visszatérők sokszor kénytelenek rövidesen új állást keresni
Népszabadság - Kovács Bence





















Előrevinné az ügyet, ha egy évig minden férfi úgy élne, mintha nő lenne - állítja a Jól-Lét Alapítvány kutatásának egyik szakértője. Azt vizsgálták, milyen jellegzetességei vannak az anyák foglalkoztatásának Magyarországon, van-e fejlődés e téren, mit értenek a munkaadók családbarát működésen, mi segíti és mi akadályozza az anyabarát vállalati modell kialakítását. Harminchárom, többségében külföldi tulajdonú cég vett részt a kutatásban, de olyan állami vállalatok is szerepeltek a vizsgálatban, mint például a Magyar Posta vagy a Magyar Televízió.

Jellemző, hogy e cégek közül mindössze kettő élén áll női vezető, holott az összes dolgozó 53 százaléka nő, a szellemi beosztottak között pedig 63 százalék az arányuk.

A kutatók a cégek HR-vezetőivel készített interjúk alapján háromféle szemlélettel találkoztak. Az első csoportba azokat a cégeket sorolták, amelyek nem látják a nők és kismamák nehézségeit, az esélyegyenlőségen pedig azt értik, hogy megfelelnek a jogszabályoknak. Csakhogy, mutatott rá Fertetics Mandy, a kutatás vezetője, ezeket a szabályokat sem mindig tartják be - köztük például azt, hogy a szülési szabadságról visszatérni kívánó nőt alkalmazni kell. A törvényeket ugyanis az üzleti lehetőségek keretein belül értelmezik. Vagyis: vissza kell venni a kismamát, ha még szükség van a munkakörére és a munkájára.

A vállalatok másik csoportja felismeri, hogy a nők nehezebb helyzetben vannak, de a tradicionális szerepfelfogásra épít. Biztatják őket, hogy maradjanak minél tovább otthon, visszajövetelükkor pedig keresik a lehetőséget arra, hogy a szerintük megváltozott helyzetű nőket a korábbitól eltérő módon alkalmazzák. Kényelmesebb munkát ajánlanak, alacsonyabb pozícióban, mert "ez könnyebben összeegyeztethető a családdal". Ezzel a kutatás készítői szerint rövid távon segítik őket, de hosszú távon nem oldják meg a problémát.

A vizsgált cégek harmadik csoportját alkotják a kimondottan anyabarát munkahelyek. Ezek a nőket teljes értékű munkavállalónak tekintik, akik támogatást kapnak ahhoz, hogy az anyai szerepnek is eleget tegyenek. Lehet rugalmas munkaidőben, részmunkaidőben, távmunkában dolgozni, biztosítanak gyermekfelügyeletet, nem szabják meg, hogy milyen hosszú az "optimális" szülési szabadság, és a gyesen lévő anyákkal is folyamatosan tartják a kapcsolatot.

A megkérdezett cégek önképe pozitív volt, szinte mindegyik HR-es úgy gondolta, hogy náluk megvalósul az esélyegyenlőség. De konkrét kérdésekre válaszolva kiderült, hogy távmunka 17 cégnél, részmunkaidő 16-nál, a job sharing (amikor egy állást ketten osztanak meg egymás között) mindössze háromnál volt gyakorlat. Úgynevezett magánéleti asszisztens (aki segít magánügyek, például a csekkbefizetés intézésében, hogy ezt ne a munkavállaló tegye munkaidőben) egyetlen cégnél sem létezik. Nyolc cégnél volt példa arra, hogy férfi ment gyedre, de ez egyiknél sem fordult elő háromnál többször.

A vezetők leginkább a magánügyi asszisztenssel és a gyermekmegőrzéssel kapcsolatban voltak elutasítóak. Egyikük így fogalmazott: "egyáltalán nem tartom jó megoldásnak, ha az óvoda vagy a bölcsőde ugyanabban az épületben van, ahol az anya is. Így esetleg olyan problémák is megtalálják, amelyek megzavarják a munkáját".

Ami a meglévő lehetőségeket illeti, a távmunka mindössze egy cégnél jelentette azt, hogy sok munkavállaló élhet vele, nem csak egy-egy kivételezett vezető vagy munkatárs. A többi esetben inkább azt jelentette, hogy ha jön a vízvezeték-szerelő vagy a gyerekorvos, egy napot otthonról is lehet dolgozni. Erősen tartja magát az a szemlélet, hogy akkor hisszük el valakiről, hogy dolgozik, ha látjuk a munkahelyén.

A megkérdezettek jelentős része hangsúlyozta, hogy a válság rossz hatással van az anyabarát intézkedések bevezetésére. A kutatás készítői úgy vélik, jó lenne, ha a cégek a leépítéseknél tekintettel lennének arra, hogy a 45 év felettiek, a kisgyerekesek vagy a fogyatékkal élők kisebb eséllyel találnak másik állást. Kiderült, hogy a cégek több nőt küldtek el, mint férfit, és a kisgyerekeseknek alig van esélyük visszatérni a munkába.

http://nol.hu/gazdasag/20091117-kisgyerekkel_valtozatlanul_nehez


2009/11/14

Kéthly Anna üzenetei

A Szabad Európa Rádió és a BBC hullámhosszán az 1956-os forradalom idején a hírekben hallhattunk róla, az interjúkban saját hangján szólt a magyar szabadságért harcolókhoz. Különösen november 1-jétől, amikor Kéthly Anna az Internacionálé ülésére Bécsbe érkezett.

Hanák Gábor| Népszabadság| 2009. november 14.

A szociáldemokrata polit...
A szociáldemokrata politikus 120 éve született Budapesten, és a 80. születésnapján emigrációban adott interjút a Szabad Európa Rádiónak
MTI Archív
















A rádiót, a sajtót évtizedes otthoni tapasztalatai alapján biztonsággal használta. 1956. november 5-én az ildlewildi (ma J. F. Kennedy) repülőtéren, ahol amerikai újságírók, rádió- és televíziós riporterek tömege várta és ünneplésben részesítette, Kéthly a következőt mondja:

"Kérem, ezek a dicsérő szavak engem egyáltalán nem illetnek, ugyanis Magyarországon abban a néhány napban az a magyar fiatalságnak, az egyetemi és munkás fiatalságnak a hősies és valamennyiünk bámulatát kiérdemlő cselekedete volt. Sem az enyém, sem a másoké nem, csak a fiatalságé volt, és ha valamikor újból, én mélységesen remélem, lesz szabad Magyarország, független és önrendelkezési joggal rendelkező Magyarország, ez annak a fiatalságnak köszönhető, amely apáinak, anyáinak, hazájának védelmében fölkelt. (Mik a tervei New Yorkban?) Az Egyesült Nemzetek elé kerülni, megpróbálni megértetni velük azt, hogy mi történt és mi történik Magyarországon, és azután rögtön visszamenni, hogy a legelső alkalommal újra ott álljunk, ahol kötelességünk állani..."

Kéthly Anna ekkor államminiszter - ahogy Bibó István 1956. november 4-i nyilatkozatában írja, "Magyarország egyetlen törvényes külföldi képviselője és külképviseleteinek törvényes feje". A szovjet intervenció lehetetlenné tette, hogy Nagy Imre miniszterelnök átadja a hivatalos megbízást a magyar ENSZ-képviselet vezetésére, és "ezért engem formai okokból a főtitkár, Dag Hammarskjöld mint delegátust nem akceptált" - mondja később egy interjújában. Bár fellépése a Közgyűlésen és a Biztonsági Tanácsban nagy visszhangot váltott ki - és fontos szerepe volt a magyar kérdés kivizsgálására 1957 januárjában megalakult Ötös Bizottság, a "Five-member Comission" létrehozásában -, küldetésének kudarca élete végéig felháborodással és mély szomorúsággal töltötte el.


1976. szeptember 7-én a belgiumi Blankerberge-ben hunyt el, 120 éve - 1889. november 16-án - született Budapesten. Szülei munkások, kilencen voltak testvérek. Gyors- és gépíróiskolát végzett, évtizedekig a Nőmunkás című lap szerkesztője. Az emigrációban 80. születésnapján felkereste őt a Szabad Európa Rádió vezető munkatársa, Gergelyfy Sándor, maga is az emigráns szociáldemokrata mozgalom jeles alakja. Az interjú először 1969. november 17-én hangzott el:

"A Szociáldemokrata Pártba és a szocialista szakszervezetbe a legszörnyűbb háborús évben, 1917-ben léptem be, akkor, amikor már mindenki tudta, hogy a háború rövidesen a vége felé közeledik. A gyárakból elhurcolták a bizalmiakat, katonai parancsnok uralkodott minden üzemben, és azt hitték, mint ahogy a Biblia mondja, hogy ťmegverem a pásztort, és elszéled a nyájŤ. Ezzel szemben majdnem minden üzemben a szocialista asszonyok léptek az elhurcolt bizalmiak helyébe, és ők folytatták azt a harcot, hogy egybetartsák az embereket, a szocialistákat, a hozzánk tartozókat egy jobb jövő érdekében... Az 1922-es választásokon kerültünk először a parlamentbe, huszonöt mandátumot kaptunk, titkos kerületekben."

Kéthly Anna több mint negyedszázadon át a magyar parlament legendás alakja. 1948 februárjában, miközben a vezetők Sztálinnal tárgyaltak, Marosán György puccsszerűen eltávolította az úgynevezett jobboldali szociáldemokratákat, így Kéthly Annát is. Előbb házi őrizetben, majd 1950 nyarától ítélet nélkül évekig börtönben... Így emlékezik arra, hogy a két munkáspárt fúziójával "megsemmisült az utolsó ellenállás a kommunisták hatalomra törése elől, és a forradalom igazolta, hogy ez alatt az idő alatt, '48-tól '56-ig ezt a mérhetetlen és korlátlan hatalmat mire tudták felhasználni. Először is arra, hogy a magyar békeszerződésnek a hadikárpótlásra vonatkozó rendelkezéseit maradék nélkül végrehajtották. 1948-ban a magyar költségvetés negyven százalékát tették ki a jóvátételi törlesztés és a szovjet megszálló csapatok eltartásának a költségei. Ezt semmiféle demokratikus kormányzat szó nélkül végre nem hajtotta volna, a legrosszabb esetben is ezeknek a költségeknek a törlesztésére enyhítést vagy időt kért volna a győztes hatalomtól. Gazdaságilag és politikailag a '48-tól '56-ig, a forradalomig terjedő idő mérhetetlen szenvedést jelentett a magyar népnek, sőt a kommunista pártban is felidézte az ellenállást azokkal a módszerekkel szemben, amellyekkel Magyarországot a gyarmatosító hatalomnak kiszolgáltatták. '56 elején már érezhető volt, hogy még a meggyőződéses kommunisták is ellenezték azt a rendszert... A forradalom előzménye egy politikai csőd és egy gazdasági összeomlás volt."

A Nagy Imre első kormánya idején kezdeményezett rehabilitációkkal egy időben, 1954. január 20-án Kéthly Annát az addigi ítélet nélküli fogva tartást "törvényessé" téve ítélték életfogytiglani börtönbüntetésre. Igaz, hamarosan ő is szabadlábra került a többi szociáldemokratával együtt, akiket a rehabilitáció során utoljára engedtek ki a börtönből. 1956 októberében a Szociáldemokrata Párt elnökévé választották, és november 2-án este Bécsben érte a hír, hogy Nagy Imre meghívta államminiszternek a forradalom kormányába. És itt érünk vissza történetünk első mondatához, az államminiszterként kapott ENSZ-beli megbízatás akkreditációjáért megy vissza Kéthly Anna Budapestre 1956. november 4-én hajnalban, egy időben a szovjet intervenció megindulásával.

A soproni diákparlament elnöke, Bujdosó Alpár így emlékezik:

"November 4-én reggel érkezett Kéthly Anna az Internacionálé bécsi üléséről. Nagy Imre kérte, hogy menjen New Yorkba, az ENSZ-hez segítséget szerezni. Kíséretet kért. Mondtam, hogy az oroszok itt állnak Sopron határában, átmenni nem lehet. Jó, akkor innen indítja a delegációt. Javasoltuk, hogy egy egyetemistát is vigyen magával, a forradalomban játszott szerepünkre való tekintettel. A diákparlament választott egy képviselőt. Ez én voltam...

Nagyon szomorú volt végigmenni a városon. A soproniak látták, hogy kik ülnek az autóban, és abból látni lehetett, hogy mindennek vége van.

Amikor az osztrák oldalra átértünk, motoros rendőrök körbevették autóinkat, és mint a villám, mentünk Bécsig. Nagyon büszkén ültem, hogy ez jár egy magyar MEFESZ-elnöknek: díszkíséret. Behoztak a Szociáldemokrata Párt központjába, és akkor derült ki, hogy a mögöttem lévő kocsiban az osztrák belügyminiszter ült, Oscar Helmernek hívták, és nekem erről haláláig nem volt szabad beszélnem."

Bujdosó Alpár író, képzőművész, a Magyar Műhely egyik alapítója is tagja lett a delegációnak, amely elkísérte Kéthly Annát New Yorkba, majd több hónapos propagandakörúton próbálta a világ közvéleményét a levert forradalom ügye mellé állítani. Ma Bécsben él.

Kéthly Anna, ha tehette, üzent a rádió hullámain, mint azon a nevezetes 1957. évi május 1-jén is, amikor százezrek törődtek bele a megváltoztathatatlanba:

"...azt üzenjük a magyar dolgozóknak, hogy nemcsak itt künn kell örvendenünk a májusi világünnepnek, hanem a zárt vagy nyitott cellákban is. Hét évtizeddel ezelőtt egy más jellegű rabszolgaság nehezedett a munkásságra, reménytelen és vigasztalan szolgaság, amelyen csak gyengén tört át a reménység fénye, de ez a gyenge fény megerősödött a dolgozók szolidaritásával, és elárasztotta a világ minden dolgozóját. A vasfüggöny mögötti sötétségben fölvonulók számára sem örök az éjszaka, a diktatúrák nem örökéletűek, a magyar diktatúra gazdasági tehetetlensége, politikai hatástalansága és kulturális elmaradottsága nem illik bele a XX. század második felének történelmébe. Sötét van otthon, még akkor is, ha a legragyogóbb májusi nap mosolyog a komor fölvonulásra, de tudjuk, hogy minden éjszaka hajnal előtt a legsötétebb. Az otthon szenvedő, hallgató, szakszervezetei által cserbenhagyott magyar dolgozók számára is fölragyog jövendő májusunk szépséges világossága."

(A dokumentumok lelőhelye az Országos Széchényi Könyvtár.)

Hangdokumentumok az Országos Széchényi Könyvtár Történeti Interjúk Tára Gyűjteményéből

Szabad Európa Rádió 1956. november 6.

Kéthly Anna a New York-i repülőtérre érkezik.

http://193.6.201.40/kethly/SZER_s1106_1116.ogg

BBC 1956. november 17.

Rentoul Ferenc interjúja Kéthly Annával New Yorkban.

http://193.6.201.40/kethly/Kethly_A_1976_06_23_int_Rentoul_Fer_kerdez.ogg

SZER 1957. 04. 26.

Kéthly Anna május 1-jei üzenete.

http://www.tit.oszk.hu/kethly/huncd0486_04.ogg

Szabad Európa Rádió 1969. november 17.

Gergelyfy Sándor - akinek rádióbeli álneve Egri Sándor volt - interjúja Kéthly Annával.

http://www.tit.oszk.hu/kethly/SZER_23329_30.ogg

BBC 1976. szeptember 7.

Kéthly Anna utolsó interjúja, készítette Pallai Péter.

http://www.tit.oszk.hu/kethly/huncd0487_01.ogg


http://nol.hu/lap/hetvege/20091114-kethly_anna_uzenetei


Távoltartási törvény: otthon sodrófa, a bíróságon csók

Győrben intézkedett először a rendőrség, majd a bíróság is határozott az októbertől hatályos távoltartási törvény alapján. Azóta tíz bántalmazót tiltottak el ideiglenesen, legkevesebb 72 órára a családjától.

Hajba Ferenc| Népszabadság| 2009. november 13.

A konyhakésen kívül ma is a sodrófa számít a legveszélyesebb háztartási eszköznek a sokszor éveken át tartó, esetenként tragédiába torkolló családi viszályokban, veszekedésekben. Október előtt szinte csak akkor avatkozhattak közbe a rendőrök, amikor már folyt a vér. Az emberi méltóság szóbeli megsértése, a lelki terror korábban nem indokolta és nem is tette lehetővé az azonnali érdemi intézkedéseket. Az új jogszabály értelmében a rendőrség a helyszínen határozatot hozhat a 72 órára szóló ideiglenes megelőző távoltartásról. A családját bármilyen módon bántalmazónak el kell hagynia a lakást, s legkevesebb három napig nem is térhet oda vissza. A bíróság polgári eljárás keretében dönt arról, hogy meghosszabbítja-e a tiltást.

- Győrben nem csak házastársak esnek egymásnak. Az is gyakori, hogy a felnőtt gyerekek bántalmazzák esetenként beteg szüleiket - osztja meg tapasztalatait Horváth Csaba alezredes, városi rendőrkapitány. Hozzáteszi: a rendőröknek rendkívül körültekintően kell eljárniuk a helyszínen, a döntést nem halogathatják, az érintettek, a tanúk meghallgatása, a házban látott körülmények és nyomok alapján azonnal határozatot hoznak. Ha az elsőként kiérkező járőrök ezt az intézkedést indokoltnak tartják, azonnal értesítik az ügyeletes tiszti parancsnokot, aki laptoppal, mobil nyomtatóval, bélyegzővel érkezik, s ha ő is szükségesnek látja, kiadja a határozatot.

A jogszabály megjelenése utáni első ilyen döntést Boros Imre rendőr hadnagy hozta, s azóta több ügyben is eljárt.

- Nem egyszerű kideríteni az igazságot - mondja. - Előfordul, hogy a válni akaró családtag mesterségesen teremt olyan helyzetet, amelyben a párja elragadtatja magát. A veszekedést provokáló bejelentést tesz, mert a válóperes bíró előtt lobogtatni akarja a rendőrségi határozatot, mondván: nekem papírom van arról, hogy miként bánt velem a társam.

- A gyakran tettlegességig fajuló veszekedések szereplői között lecsúszott, a társadalom perifériáján élő emberek éppúgy megtalálhatók, mint a jól szituált, iskolázott férjek, feleségek - veszi át a szót Horváth Szilveszter őrnagy, a győri kapitányság közrendvédelmi osztályának helyettes vezetője. - A látszólag békés polgári életet élők mások előtt szégyellik az otthoni veszekedéseket. Nekik jó eséllyel van másik ingatlanuk is, ahová a bántalmazott elmenekülhet - lehet ez esetleg egy hétvégi ház. Ők nem szívesen kérnek a rendőrségtől segítséget.

- Mindig drámai a helyzet, ha valami módon kisgyerekek is szenvedői a veszekedésnek - szúrja közbe Horváth Csaba. - Az egyik intézkedés során például a bántalmazó apát a pszichiátriára kellett szállítani, az általa megtámadott feleség megsérült, ő is kórházba került. Kilencéves gyereküket nem hagyhattuk egyedül a lakásban, a gyámügy segítségét kellett kérnünk.

Nem ritka az sem, hogy felnőtt gyerekek nekiesnek a velük együtt élő szüleiknek, nagyszüleiknek.

- Egy rokkant asszony és a férje munka nélküli fiúkkal élt a házban - idézi fel a történteket az ügyben eljáró Boros Imre. - A fiatalembert elküldték vásárolni, aki a kapott pénzzel nem számolt el otthon. Kiabálni kezdtek egymással, a fiú fellökte járókeretes apját, s a földön is bántalmazta. Ezeknek az indulatoknak persze többéves előzményük van.

Több esetben büntetőeljárást is indítottak az elkövetők ellen súlyos testi sértés vagy annak kísérlete miatt. A családi ügyek bonyolultak, jogilag sem egyszerű megítélni őket, hát még erkölcsileg.

- Egy férfi verni kezdte a feleségét, a 18 éven felüli fia anyja védelmére kelt, s ő meg az apát kezdte el súlyosan püfölni - lapozgatja a jegyzőkönyveket Horváth Szilveszter. - Vagy: az asszony a klaszszikus kabarék szabályai szerint sodrófával várta haza ittas férjét, ám a férfi kicsavarta kezéből a sodrófát, s visszatámadt.

A bíróságok az októbertől hatályos jogszabály szándékait helyeslik, de több hibát, ellentmondást is találtak benne. Sárközi Zsuzsa, a Győri Városi Bíróság elnökhelyettese - aki az eddigi győri ügyek többségét tárgyalta - azt mondja: a büntetőjogban is szereplő megelőző távoltartás és a polgári eljárás keretében hozott intézkedés nincs összhangban egymással. Ráadásul ez utóbbi esetében nem peres eljárásról van szó, az ilyen ügyek viszont nem számítanak bele a bírák "munkaterhelésébe". Pedig várhatóan egyre több esetben kell határozatot hozniuk - a folyamatban lévő peres ügyeik mellett - hangsúlyozta Sárközi Zsuzsa.

Ugyancsak tisztázni kellett egy joghézagot. A 72 órára vonatkozó rendőrségi határozat lejárta előtt a bíró dönt a távoltartás meghosszabbításáról. E döntés nem jogerős, 15 napon belül fellebbezni lehet ellene. A polgári kollégium végül úgy foglalt állást, hogy a fellebbezésnek nincs halasztó hatálya. Ellenkező esetben ugyanis a bántalmazó akár tizenöt napon át terror alatt tarthatná a családját.

Megkerestem néhány érintettet, aki nem beszélt konfliktusairól.

- Nincs szükségünk arra, hogy kibeszéljenek bennünket - tiltakozott egy nő, akinek a férjét már bírósági határozat tartja tőle távol. Egy férj és feleség pedig azért küldött el, mert időközben kibékültek. Mindezt így nyugtázta az asszony:

- Csókot is adtunk egymásnak a bíróságon.

http://nol.hu/belfold/20091113-otthon_sodrofa__a_birosagon_csok


Leküldtek bennünket a bányába, de még csákányt se adtak

Végrehajthatatlan a távoltartási törvény megelőzést szolgáló fejezete. A gyámhivatalok se embert, se eszközt nem kaptak a feladat megoldásához.

Szalai Anna| Népszabadság| 2009. november 13.

Már az első lépcsőfokon megbotlik a távoltartási törvény. A júniusban elfogadott jogszabály a családvédelmi koordinációs szervekre bízza a hozzátartozók közti erőszak megelőzését, illetve a bántalmazás ártalmainak csökkentését. A jogszabály hatálybalépésének napján - október elsején - a városi gyámhivatalok kapták meg a feladat- és hatáskörükről szóló kormányrendelet módosításáról szóló értesítést, amely nyilvánvalóvá tette számukra, hogy a törvényben megnevezett családvédelmi szerv alatt saját magukat kell érteniük. Arról viszont nem tájékoztatták őket, hogy ezen ügyekben hatóságként kell-e eljárniuk, vagy csak koordinációs szerepük van.

Ha a hozzátartozók közötti erőszak a közigazgatási eljárások és szolgáltatásokról szóló törvény (KET) hatálya alá esik, akkor hatósági ügyként iktatniuk kell, és 22 munkanapra rövidített ügyintézési határidejük van. Hatóságként hozhatnak végzést is, amelynek betartatásához rendőri segédletet is kérhetnek. Enélkül csupán "személyes meghallgatás érdekében történő megjelenésre hívhatják fel" a bántalmazót.

- A bántalmazó azonban aligha fárad be önként az ügyet tisztázó megbeszélésre - magyarázza dr. Purda Zsuzsanna, Veszprém Város Gyámhivatalának vezetője. Ezt megelőzendő, a törvény előírja a gyámhivataloknak, hogy gondoskodjanak arról, hogy a bántalmazó ne léphessen kapcsolatba a bántalmazottal. Csakhogy távol tartó határozatot csak a rendőrség, illetve a bíróság hozhat. A gyámhivatal viszont csak akkor jelezhet, ha előbb az esetet feltárta, és a bántalmazott erre kéri. Ám akit rendszeresen vernek, az megfélemlíthető.

Köztudott, hogy a bántalmazottak többsége az eljárás alatt visszavonja a feljelentését. Ebben az esetben még nyoma sem marad a verésnek, hiszen a gyámhivatalnak három hónap után meg kell semmisítenie az ügy iratait, kizárva ezzel annak lehetőségét, hogy a néhány hónap múltán érkező esetleges új jelzést a korábbihoz kapcsolva igazolni lehessen az ismétlődést, ami fontos szempont lehet a későbbi eljárásban - hangsúlyozta a szakember.

- Leküldtek bennünket a bányába, de még csákányt se adtak a kezünkbe. A törvény kimondja, hogy a bántalmazó és a bántalmazott köteles megjelenni a személyes meghallgatáson. De hogyan szerezzünk ennek érvényt hatósági eszközök nélkül? - kérdezi dr. Purda Zsuzsanna, aki azt sem tudja, hogy miként tudna gondoskodni arról, hogy "a bántalmazott egészségügyi, pszichológiai és mentálhigiénés segítséget", illetve "tájékoztatást kapjon terápiás és konfliktuskezelő lehetőségekről". Az ilyen szolgáltatást nyújtó intézményekről még csak listája sincs.

Más ellentmondás is akad a jogszabályban. A törvény egyik bekezdése szerint a feltárt tényekről haladéktalanul értesíteniük kell a rendőrséget, miközben egy másik mondat szerint csak a bántalmazott akaratának figyelembevételével tehetik ezt meg. A talányos megfogalmazások improvizációra kényszerítik a gyámhivatalokat, ám ez aligha egyeztethető össze a jogbiztonság követelményével.

A családon belüli erőszak megfékezését mindazonáltal a szakember is nagyon fontosnak tartja. Abban is egyetért, hogy a gyámhivatalokhoz előbb kopogtat be a bántalmazott, mint a rendőrségre. Ezt támasztja alá, hogy már a törvény életbelépése utáni napokban nyolcan keresték fel a hivatalokat országszerte. Eszközök nélkül azonban - mondja dr. Purda Zsuzsanna - a törvény sem több beválthatatlan ígéretnél.

http://nol.hu/belfold/20091113-lekuldtek_bennunket_a_banyaba__de_meg_csakanyt_se_adtak_a_kezunkbe


2009/11/12

Vége a teremtés koronája mítosznak - változik a férfiszerep

Parazita szinglik, szuperapák, metro- és retroszexuálisok, Pán Péterek és ősférfiak: néhány új, már Magyarországon is megjelent férfitípus. Még nincsenek sokan, de övék a jövő.

Matalin Dóra| Népszabadság| 2009. november 12.

Egyre többet törődnek a ...
Egyre többet törődnek a külsejükkel
REUTERS - Lucas Jackson










Sompolygó, feleségét becsapni kívánó, anyósától félő lúzer: ilyennek mutatja a reklámok többsége a magyar férfiakat manapság - állítja Erdélyi Zsolt reklámszakember. Hogy ez így van, arról szerinte elsősorban maguk az érintettek tehetnek.

- A magyar férfi 25 éve csak veszít: elveszítette testi-lelki egészségét, állását, ráadásul a fociban is folyamatosan veszítünk - mondta a szakember a Légy férfi! Magyar Fogyasztó Konferencián, ahol arra keresték a választ, hogy milyen a magyar férfi, miben változott az elmúlt években, milyen új elvárásoknak kell megfelelnie.

Erdélyi Zsolt szerint a "teremtés koronája" mítosznak vége, így a férfiak egy része - jobb híján - egymásnak próbál bizonyítani. Agresszív játékokban, rosszabb esetben pedig mások bántalmazásában élik ki magukat.

- Ezeknek a férfiaknak a melegfelvonulás például igazi bónusz - tette hozzá.

- Sok minden változik, de a magyar társadalom alapvetően még mindig konzervatív, és lassan követi a nyugati trendeket - állítja Steigervald Krisztián, a GfK Hungária szektormenedzsere. Emlékeztetett arra, hogy a kutatásaikból az is kiderült, hogy Magyarországon tízből hét nő még mindig azt gondolja, hogy az ő dolguk a családról és a háztartásról gondoskodni. A férfiak 83 százaléka pedig egyetért azzal, hogy egy férfinak mindenkor gondoskodnia kell a családja anyagi biztonságáról. Ugyanakkor tízből négyen úgy érzik ma, hogy fárasztja őket a napi rutin. Abban sincs változás, hogy a magyar férfi egészségtelenül él: csak 14 százalékuk nem iszik alkoholt és mindössze 13 százalékuk sportol.

Más tekintetben viszont változnak a szerepek: az a sztereotípia, amely szerint a napi bevásárlásokról a nő, a komolyabb beruházásokról viszont a férfi dönt, a GfK kutatásai szerint már nem igaz. A magyar háztartások 40 százalékában közösen, 32 százalékában a nők, 28 százalékban pedig a férfiak döntenek pénzügyi kérdésekről. És ez nemcsak a hétköznapi cikkek esetében van így, hanem ingatlan, autó, bútor, sőt elektronikai cikkek vásárlásakor is.

Új fejlemény az is, hogy a férfiak is egyre kevésbé elégedettek a külsejükkel: 40 százalékuk nincs kibékülve a súlyával, minden negyedik fogyni szeretne, 13 százalékuk pedig hízni. És egyre több időt töltenek a konyhában: azt az állítást, hogy "szívesen főzök", 2007 óta a magyar férfiak többsége igaznak érzi magáról. - Az is kiderült, hogy nem akarják átvenni valamennyi női szerepet, "őrzik a bástyáikat", úgy érzik, hogy éppen elég teher nehezedik rájuk a munkaerőpiacon - tette hozzá Steigervald Krisztián.

- Egyre többet, lassan túl sokat várunk a férfiaktól - véli Törőcsik Mária trendkutató is. Szerinte már szinte nem is érdemes "a magyar férfiakról" beszélni, annyira sokféle csoportjuk van, akikhez külön-külön kell szólni, akiket más-más üzenetekkel lehet fogyasztásra bírni. Bár szinte minden, Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban létező csoport megjelent Magyarországon, egyelőre kevesen vannak, túlnyomórészt a városi, képzett férfiak tartoznak ezekbe az
új csoportokba, a falvakban még mindig többségben vannak a hagyományos értékrendet vallók.

A fiatal, 20-30-as városi korosztályban viszont egyre több a kutatók által "parazita szinglinek" nevezett férfi, aki annak ellenére, hogy van jövedelme, a szüleivel él, élvezi az édesanyja vezette háztartás előnyeit. De megjelentek az úgynevezett wimpsterek is, ők nem a szüleikkel, hanem jobban kereső barátnőjükkel, élettársukkal tartatják el magukat. Ami a családos férfiakat illeti, itthon is léteznek már úgynevezett szuperapák, akik nemcsak a munkahelyükön igyekeznek száz százalékot nyújtani, hanem a gyereknevelésben is. - Sok nagyvárosi értelmiségi nő elvárja, hogy a társa a terhesség első percétől mindenből vegye ki a részét: kísérje el a vizsgálatokra, később pedig közel ugyanannyit játsszon, törődjön a gyerekkel, mint ő - magyarázza a kutató. Törőcsik Mária szerint mindez napi 10-12 óra munka mellett szinte lehetetlen elvárás. És továbbra is léteznek virtuális apák, akik kéthetente-havonta látják a gyerekeiket.

Az idősebb korosztály is változik: dadstereknek nevezik azokat a 60 év körüli férfiakat, akik fiatal felnőtt gyerekeikhez hasonló életet élnek, fiatalos hobbikat űznek. Ők nemritkán új családot alapítanak, és két- három éves gyerekeket terelgetnek jóval fiatalabb feleségükkel. A sokat emlegetett metroszexuális (külsejükkel fokozottan törődő) férfiakra válaszul megjelentek a retroszexuális, szándékoltan nagyon férfias megjelenésre törekvő férfiak. Egyre többen vannak a "Pán Péterek", akik egyszerűen nem akarnak felnőni, megrekedtek a tízes éveik végén, a húszas éveik elején. Gyakori partner- és munkahelyváltás jellemzi őket. A "nyuszik" csoportjába tartozó férfiak sem tudnak mit kezdeni a megváltozott elvárásokkal, erős nőkre várnak, akik vezetik őket, eligazítják az új helyzetben. Szintén a férfiszerepek átalakulására válaszul jelentek meg az ősférfiak. Ők leginkább a férfiasnak tartott tevékenységekben, focinézés, italozás közben érzik jól magukat, gyakran agresszívak és nőgyűlölők. Végül, akárcsak a nők körében, a fiatal férfiak között is egyre több a kényszerszingli. Csakhogy amíg a női szinglik a nagyvárosi, diplomás nők közül kerülnek ki, addig a férfiak kistelepüléseken élnek, és alacsony iskolázottságúak.

Törőcsik Mária kiemelte: az "új" férfiaknak olyan elvárásoknak kell megfelelniük, amiket a nők alkalomról alkalomra, helyzettől függően újraalkotnak. Ezért sokszor ellentmondásosak az elvárások, ami nagy terhet ró a férfiakra. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a diplomások 60 százaléka már nő, a diploma pedig még mindig több fizetést, minőségibb életet és jobb egészséget jelent. - El kell gondolkodnunk azon, hogy ha ez a tendencia folytatódik, mi lesz a férfiakkal.

http://nol.hu/belfold/20091112-pan_peterektol_a_szuperapakig

2009/10/24

Héderváry Klára, aki összegyűjtötte a "magyar kérdés" iratait

Belekerültem, mert nem akadt más - mondja Héderváry Klára, aki összegyűjtötte a "magyar kérdés" iratait

Megrendítő volt emberileg és politikailag a magyar kérdéssel foglalkozó ENSZ-bizottság munkáját figyelni és segíteni - emlékezik vissza Héderváry Klára, akivel brüsszeli otthonában beszélgettünk.

Blahó Miklós Brüsszel| Népszabadság| 2009. október 24.



Teknős Miklós



















- Ön már az ENSZ munkatársa volt, amikor kirobbant a magyar forradalom, a közel-keleti ügyekért felelős osztályon dolgozott. A magyar kérdés tisztázására létrehozott különbizottságot Ön kereste meg, vagy Önt keresték meg?

- Mielőtt a magyar forradalom kitört volna, Egyiptomban tartózkodtam. Úgy gondoltam, az a helyes, ha felajánlom a segítségemet. Ám visszautasítottak, mert magyar származású voltam, azt gondolták, esetleg elfogult leszek. Mégis bekerültem a különbizottság titkárságába, mert gyorsan kiderült, hogy nincs más, s idő sem volt már arra, hogy megfelelő embereket találjanak. Már az ENSZ-ben dolgoztam, mint belga állampolgár, így végül előnyömre szolgált, hogy kis országból jöttem, de az is, hogy korábban éltem Budapesten. Először csak arra kértek, segítsek tolmácsokat találni, de rájöttünk, ez nem is olyan egyszerű feladat. Így kezdetben magam tolmácsoltam a tanúk vallomásait a meghallgatásokon, később a bizottság titkárságának munkájában vettem részt, az anyaggyűjtésben, az elemzésben, a rendszerezésben. Ez fontos munka volt, mert a különbizottság és a titkárság tagjai nem tudtak semmit Magyarországról. Mire azonban lezárult a vizsgálat, mindenkit meg- és áthatott a magyar ügy, s ez csodálatos érzés volt. Nagy Imre kivégzésének híre mindenkit nagyon elszomorított.

- Mennyire ismerte Ön a magyar helyzetet?

- Nem nagyon. Gyerekkoromban kerültem el Magyarországról, jóval a második világháború előtt. Édesapám hamar meghalt, alig ismertem. Édesanyám viszont Párizsban és Brüsszelben kapott tudósítói állást, a Pesti Hírlapnak és francia lapoknak írt. Kivett a budapesti Szent Szív Intézetből, s azt mondta, választhatok: Brüsszel vagy Párizs. Nekem annyira megtetszett a brüsszeli Szent Szív Intézet, hogy itt ragadtam. Tanulmányaimat aztán Leuvenben folytattam, majd az Egyesült Államokban, a Harvardon és a Columbián szereztem közgazdasági diplomát, innen kerültem az ENSZ-be. A világszervezetnek Magyarország csak 1955-ben lett tagja, s a küldöttek, akárcsak a többi szocialista országból, igen bezárkóztak, kapcsolatom velük sem volt.

- A véletlennek nagy szerepet játszott az Ön életében is, s a magyar kérdés dokumentumainak sorsában is.

- Az élet így hozta, de nagyon beleéltem magam, s nagyon sokat dolgoztam. A tanúkat öt városban hallgatták meg, New Yorkon kívül Londonban, Genfben, Bécsben és Rómában, s én mindenütt ott voltam.

- Hogyan válogatták ki a bizottság tagjait? Miért pont erre az öt országra esett a választás?

- A nemzetközi intézményekben uralkodó szokás nyomán jött létre a bizottság. A kényes politikai téma miatt feltételül szabták, hogy az öt nagyhatalom ne képviseltesse magát. A tagok lehetőleg legyenek semlegesek. Így került a képbe Tunézia, Ceylon és Uruguay. Dánia kis országként jutott szóhoz, Ausztrália meg mint az eseményektől távoli nagy állam.

- Mennyit tudhattak ezen országok diplomatái Magyarországról?

- A kérdés nem így merül fel. Hanem úgy, hogy vajon ha a tanúk igazat mondanak, annak mi a politikai következménye. Ennek megítéléséhez Magyarországot nem kellett nagyon jól ismerni. De a végére ez is megváltozott, mert akik részesei lettek e vizsgálatnak, nagyon is a hatása alá kerültek.

- Gondolom, azzal tisztában voltak az ötös bizottság tagjai, hogy a magyar kérdés világpolitikai játszmának is része. Rögzíthetnek tényeket, de ezen túl nem mehetnek?

- A vizsgálat során is nagy változások mentek végbe például Tunéziában és Ceylonban, így ezen bizottsági tagok szerepe is megváltozott kissé. A különbizottság feladatát az ENSZ szigorúan meghatározta, viszonylag szűken, s ehhez ragaszkodni kellett, hiszen a szocialista országok azonnal tiltakoztak volna, ha a testület kilép a hatásköréből. A bizottság első titkára, aki a stáb munkáját irányította, William Jordan nagy tudású diplomata volt, aki gondosan ügyelt rá, hogy a vizsgálat a kijelölt mederben haladjon. Mindenki tudta, hogy nem cél a magyar rendszerváltás előmozdítása, ám ezt sokan nem értették meg a tanúk, vagy a forradalom vezetői közül. A világpolitikai összefüggésektől nem lehetett eltekinteni, az ENSZ mégiscsak e realitásokat tükrözte, s az oroszok megmondták az amerikaiaknak, hogy úgysem tehetnek semmit. A második világháború utáni rendezésnek ez is a következménye volt. Az oroszok szóba sem álltak a különbizottsággal.

- Az Országos Széchényi Könyvtár és a Nyílt Társadalom Archívum együttműködése nyomán most közzéteszik Budapesten az Ön nevét viselő gyűjteményt, a dokumentumokat, a hangszalagra rögzített vallomásokat. Mint szem- és fültanú, hogyan emlékszik vissza, milyen hangulatban folytak a meghallgatások az öt városban?


Héderváry Klára New York-i irodájában











- Nem nagyon jó hangulatban. Néhányan vállalták a nevüket, de a többség nem, mert félt. Mi lesz velük, az otthon maradt családtagokkal? Mi menekülteknek tekintettük őket, de hozzáteszem, mindenkit meghallgattunk volna, csakhogy a hivatalos magyar oldalról nem jött senki sem. A különbizottság azért igyekezett utánanézni, vajon a tanú valódi-e. Összesen 111 tanú beszámolóját hallottuk, de az ötös bizottság előtt, nyílt ülésen csak Kéthly Anna, Király Béla és Kővágó József beszélt.

- Próbálták Önt megkörnyékezni magyar részről?

- Valójában nem, az államvédelmisek látókörébe is később kerültem. Az én munkám inkább a háttérben zajlott, s nem is igyekeztem túlhangsúlyozni jelenlétem, éppen magyar származásom miatt. De azt azért később megtudtam, hogy a magyar kormány a baráti országok révén igyekezett elérni, hogy eltávolítsanak az ENSZ-ből. A gonoszság naivitása. A különbizottságot ugyanis az ENSZ hozta létre, én belga állampolgár voltam, anyám részt vett a belga ellenállásban. Meglepett ugyanakkor, hogy a rendszerváltás után kevesen tudták, hogy a különbizottság valójában négy évig dolgozott, a jelentés elkészülte után is tovább gyűjtötte az anyagokat. Érdekes történelmi tény, s alig hiszem, hogy az ENSZ történetében erre lett volna példa, de a magyar kormány bontatlanul küldte vissza a világszervezet leveleit.

- A magyar forradalomhoz vezető eseménysor, majd maga a forradalom aligha ért véget november negyedikén. Az ENSZ-vizsgálat nagyon is életben tartotta a forradalom szellemét, még ha a mandátumát szűkre szabták is.

- Ez így van. Négy éven át mindenhonnan összeszedtük, amit meg lehetett tudni, elemeztük, rendeztük az anyagokat. A magyar hatóságokat nagyon bosszantotta például, hogy számon tartottuk a megtorlásokat, kiket börtönöztek be, végeztek ki.

- Ma már történelmi közhely szinte arról beszélni, hogy a forradalom elvezetett az 1989-90-es rendszerváltásig, hogy belevert egy szöget a szovjet birodalom koporsójába.

- Ez jó kifejezés, egy szög volt, igen.

- De vajon az ENSZ szerepe hogyan ítélhető meg e tekintetben?

- Egészen biztosan hasonló módon, mert a háttérben is sok minden történhetett. Nekem ketten is elmondták, hogy annak idején az ENSZ figyelme miatt kisebb börtönbüntetést kaptak, kevesebbet ültek, mint arra számítani lehetett. De ilyen diplomáciai helyzetben mindig folynak a színfalak mögött is tapogatózások, még ha én ezekről sok részletet nem is tudok.

- Az 1956-os forradalmat követő megtorlásokat óvatos nyitás követte, Magyarország maradt ugyan a szovjet táborban, de egy ideig a legvidámabb barakknak nevezték, ez volt a gulyáskommunizmus időszaka. Tetten érhető ebben az ENSZ befolyása?

- Magyarország a világ figyelmének középpontjába került, s a magyar nép nagyon jó fényben tűnt fel. Erre valami módon reagálni kellett.

http://nol.hu/ajanlo/20091024-belekerultem___mert_nem_akadt_mas


2009/10/21

Fordított szexizmusra készülnek Londonban

A Konzervatív Párt korábbi ellenállását feladva David Cameron kész csak nőkből álló „shortlistek” bevezetésére a következő választás előtt, mert „kétségbeesetten” szeretné megváltoztatni a politikai palettát.

R.Hahn Veronika – London| NOL| 2009. október 21.

Vitatható döntést hozott a brit ellenzék vezére, amikor a parlament nagy ritkán összehívott házelnöki konferenciáján bejelentette, a visszalépésüket jövő januárban nyilvánosságra hozó tory képviselők helyére kizárólag női jelölteket terjeszt elő az érintett választókerületekben. A 2010 tavaszán esedékes voks előtt különben is minden lényeges elhatározás a pártközpontban születik majd meg. A populista lépés nem aratott osztatlan sikert sem a frakcióban, sem az aktivisták körében. A nyomban elhangzott kifogások közé tartozott, hogy „fordított szexizmusról” van szó, a lényeg, nemétől függetlenül a legkiválóbb képviselőjelölt megtalálása.

A párt tagságának elege van abból, hogy a „demokrácia halálát” jelentve egyre több politikai kérdés dől el a főhadiszálláson. A szebbik nem konzervatív gondolkodású közösségét jelenleg tizenkilencen képviselik az alsóházban, de Cameron számítása szerint, ha a toryk legalább egyfős többséget szereznek, „közel” hatvan helyet foglalhatnak el.

A virtuális, videoösszeköttetéssel létrehozott konferencián a három nagy párt vezetője egymás után kapott szót, azaz nem vitatkozhattak egymással. Gordon Brown elismerte, hogy „kívülről nézve a parlament nem felel meg a XXI. század követelményeinek”, mégis rendkívül büszkének nevezte magát. 1983-ban, amikor képviselővé választották, a Ház színtiszta fehér volt és mindössze 23 nő ült a padsorokban. A Munkáspártnak most 95 „honanyja” van, de a kormányfő reméli, hogy az új alsóházban már 120-140-et tesz ki a számuk. Brown szervesen, alulról felfelé építve érné el, hogy Westminster jobban tükrözze a társadalom összetételét. A cél több ázsiai, fekete, fogyatékkal élő, meleg, leszbikus, bi- és transzszexuális képviselő megválasztása.

A kabinetben jelenleg az etnikai kisebbségeknek egyetlen reprezentánsa sem foglal helyet, bár az állandó meghívottak közé egy ázsiai (közlekedési) államminiszter, Szadik Khan és az első fekete legfőbb ügyész Scotland bárónő is tartozik. Brown ígéretet tett arra, hogy a jövőben meleg alsó- és felsőházi képviselők, ugyanúgy, mint heteroszexuális kollégáik az esküvőjüket, megrendezhetik civil ceremóniájukat a westminsteri palota fényűző termeiben.

Nick Clegg, a Liberális Demokraták vezetője csatlakozott a változás sürgetéséhez, miután „a parlamentben nem érzékelhető a modern Nagy-Britannia szelleme”. A szigetországban amúgy a munka törvénykönyve alapján tilos a munkahelyi nemi megkülönböztetés. 2002 óta azonban külön választási nemi diszkriminációs törvény biztosítja a kizárólagosan női jelöltkiválasztás jogszerűségét.

http://nol.hu/kulfold/forditott_szexizmusra_keszulnek_londonban


2009/10/09

'Sérti a nőket az új polgári törvénykönyv'

Sérti a nők és a gyerekek jogait az új polgári törvénykönyv néhány eleme - állítják jogvédő szervezetek. Többek között a fiatalkorúak házasságkötését és a válás során kötelezővé tehető mediációt kifogásolják.

Matalin Dóra| Népszabadság| 2009. október 9.

Súlyosan sérti a nők és a gyerekek emberi jogait az új polgári törvénykönyv több rendelkezése - állítják női jogi civil szervezetek, a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület és a Patent Egyesület képviselői.

Szerintük az új szabályozás szentesíti a gyerekházasságot. Az engedély nélkül, tizenhat éven aluli fiatallal kötött házasság ugyanis az új rendelkezések szerint a fiatalkorú felnőtté válása után visszamenőleg érvényessé válik, ha az érintett nem támadja meg fél évig. - Ez a szabály lényegében tizennégy évre szállítja le a házasságkötés alsó korhatárát - mondja Tóth Györgyi, a NaNe munkatársa.

Kiemelte: az ENSZ többször is felszólította Magyarországot, hogy szüntesse meg a korengedéllyel kötött házasság intézményét, házasságot csak 18 éven felüliek köthessenek. A civilek szerint az új szabályozás a házasság intézményét védi az állampolgárokkal szemben. - Ez a könnyítés súlyosan veszélyezteti azokat a fiatal lányokat, akiket családjuk házasságba kényszerít, elad, vagy akiket kényszerrel vagy csalással prostituálttá tesznek - állítja a jogvédő.

Tapasztalataik szerint ugyanis a 18 évnél fiatalabbak férjhez adása mögött gyakran a lányok eladása áll. - 18 éves kor alatt mindenki gyerek, a jogszabályoknak ezt kell sugallniuk - ért egyet Herczog Mária szociológus is, az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának tagja, aki szintén elhibázott döntésnek tartja ezt az új szabályt.

A jogvédők úgy vélik, hogy a Ptk. több szabálya veszélyezteti a bántalmazott nőket és gyerekeket. Eddig ugyanis, ha a szülők külön éltek, a gyerektől külön élő fél szülői felügyeleti joga szünetelt, kivéve, ha az anya és az apa ettől eltérően állapodott meg. Az új törvény viszont megállapodás hiányában a döntést a bírósághoz rendeli.

A civil szervezetek szerint a korábbi megoldás világos jogi helyzetet jelentett a bántalmazó partnerüktől különváló és a gyereket rendszerint tovább gondozó nők számára. Most viszont, állítják, a bántalmazók visszaélhetnek szülői felügyeleti jogukkal. - Mostantól a szülő a gyerekkel kapcsolatos minden apró tényről köteles tájékoztatni a gyerektől külön élő szülőt. Ez a szabály felhatalmazza a zaklatókat, hogy a gyereket kifogásként használva telefonon, e-mailben és személyesen is zaklassák a gyerek anyját - magyarázza Tóth Györgyi.

Herczog Mária szerint viszont nem a személyt, hanem a tettet kell elítélni, vagyis attól még, hogy valaki bántalmazta a családját, joga van a gyerekével kapcsolatos döntésekbe beleszólni, legyen szó akár iskolaválasztásról, akár külföldre költözésről, hacsak a bíróság másképpen nem dönt. - A gyereknek sem jó, ha úgy nő fel, hogy az egyik szülő semmilyen módon nem vehet részt az életében - mondja.

A jogvédők károsnak tartják továbbá, hogy a bíróság úgynevezett közvetítői eljárásra (mediációra) kötelezheti a különváló feleket, ez alól nincs kivétel családon belüli erőszak esetén sem. Kiemelték: az elmúlt 30 év nemzetközi tapasztalatai azt mutatják, hogy a bántalmazó férfiak a mediációt a nő további megfélemlítésére használhatják.

Tóth Györgyi kiemelte: a találkozás lehetőséget ad a bántalmazónak például arra, hogy utána kövesse a másik felet, megtalálja adott esetben azt a titkos helyet, ahova éppen előle menekült. - Ráadásul a mediáció lényege, hogy a világon mindenhol önkéntes, igazi hungarikum, hogy nálunk erre kötelezhetik a feleket - tette hozzá.

Nem érti a mediáció lényegét, aki kifogásolja - állítja Herczog Mária. Szerinte ugyanis az eljárás lényege a felek önrendelkezési jogának tiszteletben tartása, annak feltételezése, hogy ha össze tudtak házasodni, akkor el is tudnak válni úgy, hogy minden őket érintő kérdésben megegyeznek. - A bíró pedig megállapodásra nem kötelezi a feleket, csak arra, hogy megvitassák a problémáikat, feltárják az okokat és vesztesmentes megoldásra jussanak - tette hozzá.

Ami a bántalmazó kapcsolatokat illeti, a szociológus szerint azokban klasszikus értelemben vett mediációt nem szabad tartani, de egyfajta családi csoportkonferenciát igen, ahol az áldozat és a tettes nem egyedül, hanem támogatóval, segítőivel vesz részt. - Az elkövető vállalja a felelősséget a tetteiért, ami jobb, mint ha a bíróság dönt, aztán a döntést nem hajtják végre, és nincs, aki megvédje az áldozatot - mondja. A másik esetben szerinte nyílttá válik a probléma, a családtagok, barátok, szomszédok védelmet jelenthetnek. Majd, ha mindkét fél úgy dönt, kötnek valamilyen megállapodást.

http://nol.hu/belfold/20091009-serti_a_noket_az_uj_polgari_torvenykonyv


Kunckelné Fényes Ildikó nyugdíjas caracasi fizikaprofesszor

Mama identity

Messzi fénylők a Fényesek! Kunckelné Fényes Ildikó nyugdíjas caracasi fizikaprofesszor, a Latin-Amerikai Magyar Országos Szervezetek Szövetsége (LAMOSZSZ) elnöke annyi magyarságot őriz, ápol - de küld és hord haza is! -, hogy legszívesebben két cuppanós csókot nyomnék az arcára. Nélküle sosem jutott volna eszembe, hogy megnézzem, hány helyen szerepel az interneten a szó: magyar. Hát fejenként mind a tízmilliónknak száz ilyen honlap jut. Legelöl a "magyar nyelv - Wikipédia" szerepel. Az első öt között van még a SZTAKI Angol-magyar, Magyar-angol online szótára, a Magyar Hírlap, a Magyar Nemzet és a Magyar Gárda. Csak azért is Ildikó!

Pünkösti Árpád| Népszabadság| 2009. október 9.


Népszabadság - Szabó Bernadett









Az apja, Fényes Iván gépészmérnök, repülés-baleseti szakértő, az első hazai szélcsatorna tervezője előrelátó ember volt. A háború kezdetén kinevették, hogy óvóhelyet épít. Aztán szaladtak hozzá, hogy kell ezt csinálni? Fiatal korában sportlövő volt. A kommün idején az apja, a Magyar Nemzeti Bank aligazgatója megkérte, állandóan kísérje, és ha lefognák, lője le. Nem csoda, hogy 1944-ben elmenekültek az új hatalom elől. Ám Németországban a német katonák elvették tőlük a kocsit, az élelmiszert, mindent. Ildikó hétéves volt, a húga, Csilla négy, és a család csak ment, menekült egészen egy kis bajor faluig, hátha ott nem bombáznak. Őket az amerikaiak szabadították fel, de ettől alig enyhült a nyomor. A mama és a nagynéni egy frankfurti kórházba került, Csilla pedig tébécés lett.

- Jó kálvinista apám az Istenre bízta a sorsunkat. Ausztráliától kezdve az USA-n át Venezueláig mindenhova beadta a letelepedési kérelmet: oda megyünk, ahová először megkapjuk! Aztán nézte a térképen, hol is van ez a Venezuela. 1947 decemberében ért oda a hajónk. Mindent ígértek, kaptunk is 50 bolivárt (15 dollárt).

- A legendás előrelátás?

- Nem sokat hibázott. Az egyik németországi menekülttáborban barátságba került egy katolikus pappal. Ő adott egy latin nyelvű ajánlólevelet, és az összes pecsétet rányomta, ami a keze ügyébe került. Caracasban aztán apám megérdeklődte, melyik a legjobb lányiskola és jelentkezett a levéllel a ferenceseknél. Ösztöndíj nem volt, de Csillát is és engem is felvettek bennlakásos tanulónak azzal, ha pénze lesz apámnak, utólag fizet. Főnyeremény volt, mert az albérletben az ágyunk sem fért el.

A mama mozipénztáros lett, a nézőket pedig a papa kísérte a helyükre. Aztán az áldozókat fényképezte a templom előtt. De elég gyorsan bekerült az egyetemre, ahol eleinte kézzel-lábbal "mutogatva", angol, francia, német, olasz, latin keveréknyelven adta elő a hidraulikát.

- A gyerekek tanították spanyolra a szülőket?

- Más volt a rend. Apánk már otthon német nyelvű óvodába járatott engem - Csilla még túl kicsi volt -, Németországban aztán gyorsan megtanultuk a nyelvet. Apa esténként ott magyaroknak adott angolórákat, noles volens (akarva-akaratlan) minden csoportját végighallgattuk, és megtanultunk angolul is. Caracasban a mamánk fantasztikus pedagógiai érzékkel otthon csak magyarul értett. Én ezt folytattam a gyerekeimmel.

A háború utáni első caracasi magyar ünnepséget, a Szent István-napot Fényes Iván rendezte. Végül tizenhat magyar szervezet jött létre, ma tíz van, a cserkészettől kezdve a katolikusok szervezetén át a nőcsoportig sokféle.

- Külön kell beszélnünk a latin-amerikai magyarokról!

- Mekkora veszteség, hogy bezárták a caracasi és a Sao Pauló-i konzulátust és a chilei követséget. Olvastam az érvet, hogy Magyarországnak miért lenne több külképviselete, mint Svédországnak. Csakhogy svéd szórványok nincsenek!

- A fejébe vette, hogy fizikus lesz?

- Apám döntött így. A húgom archeológus akart lenni, én történész. Apánk azt mondta: ha tovább vet bennünket a sors, a humán diploma értékét veszti. Csillának jó az emlékezőtehetsége, ő legyen vegyész, Ildikónak nem jó, viszont logikusan gondolkodik, ő legyen fizikus.

- Haragudtak rá?

- Nem. Tiszteltük és szerettük. Sosem utasított, hanem meggyőzött bennünket. Olyan egyedül vagyunk négyen - mondta -, hogy mindent meg kell beszélni. Igaza lett, mindketten boldogultunk.

Ildikó és Csilla is Amerikában diplomázott, mert Venezuelában nem volt fizikusképzés. A végzés után Ildikó rögtön egyetemi oktató lett. 1968-ban ösztöndíjat kapott Amerikába, Németországból pedig az építész Dietrich Kunckelt posztgraduális képzésre kiküldték ugyanoda. Csilla fantasztikus szervező volt egész életében (ő a későbbi Csilla von Boeselager, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapítója), neki köszönhető, hogy a New York-i magyar piarista bálon Ildikó találkozott a leendő férjével.

- Előre megmondtam Dietrichnek, hogy én a gyerekeket magyarnak nevelem, otthon mi úgyis németül beszéltünk, és a formális német nevelést a német nagyanyjuktól kapták.

Dietrich három hónap alatt megtanult spanyolul, és a caracasi Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumba került. Ildikónak egy év ösztöndíj után kettőt kellett ledolgoznia az egyetemen, utána át akartak költözni Németországba, de Dietrich megnyerte az operaház tervpályázatát és az építését is. A nagyszabású munka miatt nem bánták, hogy maradtak, most azonban már sajnálják a bizonytalan helyzet miatt.

- Papucs alatt tartotta a férjét, hogy szép magyar nevük lett a gyerekeknek?

- Dehogy. A vezetéknevük német, az első keresztnevük magyar, a második német, a harmadik nemzetközi. Béla (39) és a felesége is építészmérnök, várostervező, dupla diplomások, Caracasban élnek. Lányom, Csilla (37) és erdélyi férje is orvos, ők Bécsben dolgoznak. Zoltán (34) az Iparművészetin végzett Budapesten, magisztrátust szerzett Berlinben, fotózik, installációkat, kisfilmeket készít, közreműködik a Soproni és a Sziget Fesztivál rendezésében, Berlinben él.

A három gyerek a Külföldi Magyar Cserkészszövetség táboraiba járt Bajorországba, ahol Kölley György, Gyurka bá' irodalmat, történelmet, néprajzot is tanított nekik. Otthon pedig magyarórájuk volt mindennap. A hatéves Zoltán fellázadt, hogy ő venezuelai, nem tanul tovább magyarul, miközben a barátai kinn játszanak. Béla megkérdezte: te nem vagy magyar? Nem. Akkor nézz körül, hogy nyáron kiknél maradsz, mert mi megyünk cserkésztáborba, ahol különben is csak magyarul tudnál beszélni, mert ez a közös nyelv...

- Másnap Zoltán megjelent az óránkon - mondja nevetve Ildikó.

- Jól őrzi a papa örökségét!

- Amit akkor kapott meg az öt unoka - ebből Csilláé kettő -, amikor befejezték az egyetemet. Azt mondtuk, Fényes nagypapa annak örülne a legjobban, ha ez a pénz visszakerülne Magyarországra. Vettünk hármójuknak egy lakást Budán, a felét mi fizettük. Ugyanezt tette Csilla is.

Időközben persze hogy Dietrich is megtanult magyarul! Caracasban egy épületben van a német, a svéd és a magyar protestáns egyház. A német pap meglepetten kérdezte, hogy miért a magyarokhoz iratkozott be. "Azért, Her Pastor, mert a németek nélkülem is megvannak, de a magyaroknak minden lélek számít!"

- Gyerekeik minek vallják magukat?

- A művész fiam Identity címmel készített egy videót (www.nol.hu). A filmben először megjelenik mint venezuelai, mutatja az útlevelét, és elmondja spanyolul, hogy venezuelai, ott született magyar anyától és német apától, venez, úgy gondolkodik, úgy érez, mint a többi venez. Utána megjelenik mint német, mutatja a német személyi igazolványát és elmondja németül, hogy az apám német, az anyám magyar, én német vagyok, ismerem a német szokásokat, azok az enyémek, német vagyok. Végül megjelenik magyar útlevéllel, és elmondja magyarul: magyar vagyok, magyar az anyám, magyarul érzek, magyarok a szokásaim, és mindezt magyarnéptánc-szólóval fejezi be. Szóval venezek, németek, magyarok - emberek.

http://nol.hu/ajanlo/20091009-mama_identity