Nők
"Isten a nőt a férfi elé térdepelve teremtette" - állítja Calixthe Beyala, a kortárs afrikai irodalom kameruni származású, ma Párizs Belleville negyedében élő nagyasszonya, aki igen határozott és kevéssé hízelgő véleménnyel van a férfivilágról.
Lángh Júlia| Népszabadság| 2009. július 11.
A szexuális megaláztatáson kívül a nyomor a legnagyobb terhük
REUTERS - Finbarr O'Reilly
"A városban néhány férfi megpróbálta újraéleszteni a hazafias lángot. "Haljunk meg a szabadságért!" Na, ezt azért nem akarjuk, mondták a nők. Nem érezték életcéljuknak, hogy szabadon meghaljanak, az élet, csak úgy egyszerűen, minősítő jelző nélkül, elegendőnek látszott számukra, nem láttak ennél messzebb, nem láttak magasabbra."
Pedig igazán megkapták a magasrendű eligazítást a "férfiak tökös diktatúrájában", ahogy Beyala szereti emlegetni.
"Szorraja a ruhámnál fogva húzott maga után. ťGyere, valami meglepő dolog történik itthon.Ť A meglepetés egy családi összejövetel volt, egyike azoknak a tökös diktatúráknak, amikor a férfiak, abban a hitben, hogy minden az övéké, a föld, az ég, a csillagok, a háttérbe zavarják a nőket és a herezacskóikat tetvészik."
Beyala indulatos, de nem általánosít elfogultan a nők javára. Nagyon tud haragudni, amikor alázatosnak és a férfihierarchia alá önként besorakozónak látja őket. Egyik regényében egy kamaszlány hazalátogat rég nem látott anyjához, miután hírét vette, hogy az váratlanul gyereket szült.
"Anyám a kunyhó ajtajában várt, ferdén sütött rá a nap, az a kis görcs ott lógott a mellén, anyám keze úgy görbedt rá, mint ló lábára a pata.
- Szép, mi? - kérdezte bamba mosollyal, mintha legalábbis az eget szülte volna meg. - Végre van egy fiam! Fölfogod ezt? Vége a nyomornak. Új élet kezdődik.
- Azon csudálkoznék - mondtam.
- Tudod - mondta ő -, én már látom, látom a jövőt, amióta a kisöcséd itt van.
- Ez nem a kisöcsém! Először is, ki tette ezt veled? Ki csinálta neked ezt a gyereket?
Úgy tett, mintha nem hallaná.
- Akármit is gondolsz, lányom, én egy varázslatos kertet látok, ahol a szenvedések véget érnek.
- Álmodozni szabad, mama, de nem látom, hogy egy gyerek, a te helyzetedben, bármin is változtatna, épp ellenkezőleg...!
- Túlságosan fiatal vagy ahhoz, hogy bizonyos dolgokat megértsél, kislányom. Ez egy fiú, és jól van ez így.
Nő is lehet már ügyvéd Nigériában
REUTERS - Luc Gnago
Ősidőkből jött mozdulattal megsimogatta a kis görcsöt. Azt mondta, ez egy fiú, tehát egy férfi, és egy férfi mindent megtehet, amit akar: maradhat mozdulatlan harminchat órán át egyhuzamban, várva, hogy leszálljon az éj; csupasz kézzel diadalmasan legyőzhet egy tobzoskát; és tudja sírás nélkül nézni, ahogy a fivére belei száradnak a napon, hogy nevezett fivér lássa, mi az, férfinak lenni, és jól van ez így; minden jól van, amit a férfi tesz és minden jól van, amit mond, minden jól van, amit nem tesz, és jól van a rossz is, amit tesz."
Bizonyára. Szívesen élcelődik ezen egyik kedvenc szerzőm, a Kongóban született, ma Kaliforniában élő Alain Mabanckou. Egyik kitűnő regénye egy kocsmát, az "Útrakelt hitel" nevezetű italmérést és törzsvendégeit mutatja be. A kocsma ellen a papoktól a megtért alkoholistákon át a grigrijük hatalmával fenyegetőző törzsfőnökökig mindenki kikelt.
"...jött a hétvégeken és ünnepnapokon fölszarvazott férjek szakszervezete is, azt állították, hogy ha az asszonyok már nem főznek jó ebédet, nem tisztelik a férjüket úgy, mint a hajdanvolt dámák, annak javarészt ez a kocsma az oka, azt mondták, hogy a tisztelet, az fontos, a feleség leginkább arra való, hogy tisztelje az urát, mert ez mindig is így volt Ádám és Éva óta, és ezek a jó családapák nem látták értelmét, hogy mi ok lenne forradalmi változtatásokra, úgy kell annak lennie, hogy az asszonyaik hason csússzanak előttük, és kövessék a férfiak utasításait."
Nem mindig lehet ilyen derűs iróniával szemlélni a helyzetet, mert vannak, talán ma már kevésbé, de a közelmúltban még voltak valóságos borzalmak. 1982-ben jelent meg egy máli író regénye, "A pókhálók", amelynek hősnőjét azért ítélték életfogytiglani fogságra, mert a falu nyilvánossága előtt nyíltan lázadva nemet mondott a szülei által férjéül választott, nála hatvan évvel idősebb, gazdag és gusztustalan férfinak. Ez a realista regény nem elszabadult írói fantázia terméke, a hagyományos törvénykezés valóban börtönbe küldhette a nőket engedetlenség miatt. Miként az is megtörténhetett, amit egy börtöntársnő mesélt.
Hosszú időn át élt boldog házasságban, mígnem kereskedő férje meggazdagodván, új, fiatal feleséget vitt a házhoz. Erre ő, az első asszony, elutasította a férj éjszakai közeledéseit, és egy idő múlva elhagyta a házát, visszaköltözött a szüleihez. De mi történt? Tudnivaló, hogy a gazdag férj jó viszonyt ápolt a város vezetőivel. Az asszony mesél:
"Szüleimet őrizetbe vették, engem a körzetparancsnok irodájába vittek. A parancsnok, anélkül, hogy bármit kérdezett volna tőlem, az őrrel leszedetett rólam minden ruhát, közben néhány korbácsütést kaptam, majd azt a parancsot, hogy feküdjek le a padlóra. Amit reszketve meg is tettem. Ekkor belépett a férjem, és a parancsnok és az őr jelenlétében közösült velem. A gyerekem ott sírt mellettem, az őr dobolt a lábával, a felsőbb hatóság képviselője pedig egy dallamot fütyörészett."
Ugyanebben a regényben az egyik rabot, egy fiatal nomád pásztorfiút arra kényszerítenek, hogy ő törje a kölest az őrök családjának. A kölestörés kizárólag női munka.
"Gyakran ismételte, magában beszélve, a végtelen kétségbeesés mélyén: A fajtám legutolsó férfia lettem. Már nem nadrágot hordok, hanem szoknyát, mint a nők."
Nemcsak az megalázó egy férfi számára, ha női munkát végeztetnek vele, de az is, ha kiderül, hogy netán erősen kötődik asszonyához. "A fehér párok karonfogva járnak, a férfiakat a kar köteléke hozzákötözi asszonyukhoz", mondja valaki megvetően. Az afrikaiak lenézik a magukat ekként megkötözni hagyó férfiakat.
A kiváló Ousmane Sembčne, nemrég elhunyt író és filmrendező, már 1960-ban megadta a nőknek a szólás szabadságát. Szakszervezeti gyűlés, férfiak vezetik, a közönség is többségben férfiakból áll.
"Hirtelen női hang hallatszott a terem végéből.
- Azt szeretném mondani...
- Csönd legyen! - kiáltotta néhány parancsoló hang.
- Ki szólt ott hátul? - kérdezte Konaté.
- Az egyik kelekótya nőszemély! - válaszolta valaki.
- Én mondtam a nőknek, hogy jöjjenek el - vágta rá Tiemoko. - Be akarnak jelenteni valamit. Gyere közelebb, Hadi Dia.
Tetovált ajkú, forradásos arcú nő közeledett. Erre az alkalomra a legszebb ruháját vette föl. Tiemoko hellyel kínálta maga mellett a padon.
- Hadi Dia, mondd el itt is, amit nekem már elmondtál. Nyugodtan beszélhetsz, nem kell félned, sem szégyellned magadat (...).
Még két asszony beszélt a nyilvánosság előtt, azután pedig hosszantartó csönd lett; mindenkit erősen felkavart ez az újdonság, hogy a férfiak körében fölszólalnak a nők."
Még a 90-es években is azt tapasztaltam egy nigeri faluban, hogy férfiak jelenlétében nemigen szólaltak meg a nők. És nagyobb összejöveteleken, például keresztelőn vagy választási gyűlésen, az összesereglő nép magától rendeződött két csoportba, külön a nők, külön a férfiak.
Az elszabadultan vad szatíráiról nevezetes Sony Labou Tansi egyik regényében a feleségek sztrájkba lépnek, teljes aszkézisre kényszerítve a várost. Azután döntést hoznak: házasságkötésnél ezentúl a nő adja a nevét a férfinak. Ez már sok. Legalábbis Elmano Zola hentesnek sok.
- "Adjanak nekünk himlőt és a világ minden gombáját, de ne a nevüket! - mormogta a hentes.
Nem tudni, Elmano Zola morfondírozása hogyan jutott a nők fülébe. Másnap reggel, amikor a hentesné kinyitotta a mélyhűtőt, álmos szeme még alig különböztette meg a tárgyakat, hirtelen meglátta a borzalmak borzalmát: férjének három darabját, a fogak között, pergamenpapíron, szemfestő ceruzával írva és körömlakkal aláhúzva ezek a szavak, amelyeket aztán mindannyian elolvastunk, forró könnyekben úszó szemmel: A nők is emberek."
http://nol.hu/lap/hetvege/20090711-nok
Calixthe Beyala - http://en.wikipedia.org/wiki/Calixthe_Beyala
kell vonulnia, hogy az ott beléjük vert regula szerint hozzák világra az uralkodó osztály gyermekeit. Fredének is csupán egy rendeltetése van az idősödő Serena Joy és pártvezér férje házánál: hogy megtermékenyüljön. Ha letér erről az útról, mint minden eltévelyedettet, őt is felakasztják a Falra, vagy kiűzik a Telepekre, hogy ott haljon meg sugárbetegségben. Ám egy ilyen elnyomó állam sem tudja elnyomni a vágyat - sem Fredéét, sem a két férfiét, akiktől a jövője függ. A Booker- és Arthur C. Clarke-díjas kanadai írónő regénye több mint egymillió példányban fogyott el világszerte. A kultuszregényből - a világhírű Nobel-díjas angol drámaíró, Harold Pinter segítségével - szokatlan gondolati mélységeket feltáró film is készült.
kell vonulnia, hogy az ott beléjük vert regula szerint hozzák világra az uralkodó osztály gyermekeit. Fredének is csupán egy rendeltetése van az idősödő Serena Joy és pártvezér férje házánál: hogy megtermékenyüljön. Ha letér erről az útról, mint minden eltévelyedettet, őt is felakasztják a Falra, vagy kiűzik a Telepekre, hogy ott haljon meg sugárbetegségben. Ám egy ilyen elnyomó állam sem tudja elnyomni a vágyat - sem Fredéét, sem a két férfiét, akiktől a jövője függ. A Booker- és Arthur C. Clarke-díjas kanadai írónő regénye több mint egymillió példányban fogyott el világszerte. A kultuszregényből - a világhírű Nobel-díjas angol drámaíró, Harold Pinter segítségével - szokatlan gondolati mélységeket feltáró film is készült.
