Goretity József: A szép hazugságok művészete. (Ljudmila Ulickaja prózájáról) Kalligram, 2006. június
"Az 1943-ban született Ljudmila Ulickaja meglehetősen későn került be az orosz irodalmi életbe. A végzettségét tekintve genetikus Ulickaja kényszerűségből hagyta el eredeti pályáját, miután munkahelyéről kirúgták, három éven át a moszkvai Zsidó Színház irodalmi vezetőjeként dolgozott. Közben persze rendületlenül írt is: előbb verseket (de a versírástól egyik barátnője „eltanácsolta”), aztán filmforgatókönyveket, majd prózát is, előbb csak az asztalfióknak, aztán a nyilvánosság számára (bár saját bevallása szerint még mindig meglepődik azon, hogy egy szűk baráti körön kívül mások is kíváncsiak az írásaira). Ulickaja a kilencvenes évek elején megküzdött az irodalmi nyilvánosságért, az oroszországi folyóiratok rendre visszautasították elbeszéléseit (előbb jelent meg könyve Franciaországban, mint odahaza), mígnem a Szonyecska című kisregény meghozta számára a várva várt sikert. Aztán következett az a két mű (a Médea és gyermekei meg a Vidám temetés), ami már valódi rangra emelte szerzőjét a kortárs prózában, s végül a 2000-ben megjelent Kukockij eseteiért az elismerés is megjött: a következő évben neki ítélték az orosz Booker-díjat. Ulickaja írásainak középpontjában szinte kivétel nélkül valamilyen hétköznapinak látszó, de bizonyos, talán csak az intuitív női lélek számára feltárulkozó unikális tulajdonsággal rendelkező nő áll. A csúnyácska könyvtáros lány, Szonyecska sokkal inkább a könyvek világában, semmint a valóságban él, a váratlanul rázúduló boldogságot az élettől kapott ajándéknak tekinti, s amikor családi élete összekuszálódik, bármennyire balgának is tekintse környezete, az olvasó tudja-érzi: Szonyecska egy magasabb rendű bölcsesség jegyében viselkedik. Médea Szinopli, a görög származású krími asszony ugyanezzel a bölcsességgel szemléli kiterjedt rokonsága magánügyeinek bonyolódását. Az ármánykodások, megcsalások, szerelmi és szakmai tragédiák közepette Médea mitikussá növő alakja képes összefogni a családot, amely menedékül, nyugvópontul szolgál, úgy, hogy a háttérben csak jelzésszerűen bemutatott történelmi káoszban Médea krími háza a „mi világunk”-at, a kozmoszt jelenti a szereplők számára. A Kukockij eseteiben a címszereplő nőgyógyász életét egyrészt foglalkozása, az abból adódó etikai kérdések (megengedhető-e az abortusz vagy sem), másrészt a hozzá szorosan kapcsolódó négy nő sorsa határozza meg. "
"Az 1943-ban született Ljudmila Ulickaja meglehetősen későn került be az orosz irodalmi életbe. A végzettségét tekintve genetikus Ulickaja kényszerűségből hagyta el eredeti pályáját, miután munkahelyéről kirúgták, három éven át a moszkvai Zsidó Színház irodalmi vezetőjeként dolgozott. Közben persze rendületlenül írt is: előbb verseket (de a versírástól egyik barátnője „eltanácsolta”), aztán filmforgatókönyveket, majd prózát is, előbb csak az asztalfióknak, aztán a nyilvánosság számára (bár saját bevallása szerint még mindig meglepődik azon, hogy egy szűk baráti körön kívül mások is kíváncsiak az írásaira). Ulickaja a kilencvenes évek elején megküzdött az irodalmi nyilvánosságért, az oroszországi folyóiratok rendre visszautasították elbeszéléseit (előbb jelent meg könyve Franciaországban, mint odahaza), mígnem a Szonyecska című kisregény meghozta számára a várva várt sikert. Aztán következett az a két mű (a Médea és gyermekei meg a Vidám temetés), ami már valódi rangra emelte szerzőjét a kortárs prózában, s végül a 2000-ben megjelent Kukockij eseteiért az elismerés is megjött: a következő évben neki ítélték az orosz Booker-díjat. Ulickaja írásainak középpontjában szinte kivétel nélkül valamilyen hétköznapinak látszó, de bizonyos, talán csak az intuitív női lélek számára feltárulkozó unikális tulajdonsággal rendelkező nő áll. A csúnyácska könyvtáros lány, Szonyecska sokkal inkább a könyvek világában, semmint a valóságban él, a váratlanul rázúduló boldogságot az élettől kapott ajándéknak tekinti, s amikor családi élete összekuszálódik, bármennyire balgának is tekintse környezete, az olvasó tudja-érzi: Szonyecska egy magasabb rendű bölcsesség jegyében viselkedik. Médea Szinopli, a görög származású krími asszony ugyanezzel a bölcsességgel szemléli kiterjedt rokonsága magánügyeinek bonyolódását. Az ármánykodások, megcsalások, szerelmi és szakmai tragédiák közepette Médea mitikussá növő alakja képes összefogni a családot, amely menedékül, nyugvópontul szolgál, úgy, hogy a háttérben csak jelzésszerűen bemutatott történelmi káoszban Médea krími háza a „mi világunk”-at, a kozmoszt jelenti a szereplők számára. A Kukockij eseteiben a címszereplő nőgyógyász életét egyrészt foglalkozása, az abból adódó etikai kérdések (megengedhető-e az abortusz vagy sem), másrészt a hozzá szorosan kapcsolódó négy nő sorsa határozza meg. "
No comments:
Post a Comment