Noszlopi László: A szeretet lélektana és bölcselete.

Noszlopi László: A szeretet lélektana és bölcselete. Pantheon Kiadás, 1944.
Különleges hivatástechnika
140-141. old.


A hivatásnak való odaadás általános emberi hivatásunkat: az értékes emberi életet kell, hogy előmozdítsa. A hivatás ekkor nagy és nélkülözhetetlen jellemnevelő tényező. Ami egy jellemnek nagyvonalúságot tud adni, még szűk életkeretek között is, az a hivatás iránt való odaadás és hűség életen és halálon át.

Férfi és nő hivatása, hogy mindegyik a saját mivoltából folyó, sajátos képességeknek és arravalóságoknak megfelelő feladatokat végezze el az emberiség életében. A férfi a vitalitástól elszakadt szellem képviselője, a nő jobban kötve van a vitális szférához. A férfi a magasság, a nő a mélység. Első a harc, politikum, haladás képviselője, a második a béke, a családi és népi erők őrzője. De azért a nő sajátságos varázsló, sugalmazó képessége megérezhető, mint láthatatlan erő, a vitéz harcos magatartásától a művész alkotásáig, a tudós eredményéig, a férfi minden munkáján. Az anyai vonás az, amely a nő minden erényét és áldásos vonását megalapozza. Ha akár a szerelmi életben, akár más téren az anyai mélységtől elszakad, akkor álnokság, ingatagság ömlik el életén. A férfi ellenben férfiasságában: lovagiasságában és ígéretei beváltásában birtokolja a nőhöz való áldásos viszonyának alapját. A férfi férfiassága és a nő anyaisága (úgy is mondhatnánk: nőiessége, merthiszen ez a nő légmélyebb lénye) a két nem kapcsolatát és közös hivatásbeli munkáját áldásossá, hiányuk átokká teszi.