Szemelvénygyűjtemény a dualizmus három évtizedéből
 |
A válogatás alapelvei változatlanok maradtak, s így eme kötet is - bölcsen kerülve a kurrens szempontok erőszakolását - elfogadja az adott korszak nyilvánossága által kínált tematizációt, s egyszersmind a lehető legkülönfélébb beszédmódok, regiszterek és modalitások bemutatására törekszik. A módszer rokonszenves, az eredmény pedig ismét meggyőző: a Fábri Anna, Borbíró Fanni és Szarka Eszter szerkesztette összeállítás nem csak pusztán hiánypótló történeti munka, hanem egyúttal az elfogulatlan forráskezelés és -szelektálás követésre érdemes vonzó példája is.
Az első kötetben megidézett majd' évszázados korszak Veres Pálné Beniczky Hermin 1865-ös "Felhívás a nőkhez!" címen közzétett szolid kiáltványával zárult le, amely dokumentum mondhatni a magyarországi nőmozgalom kezdetét jelentette. A frissen megjelent, második kötetben már alakulófélben láthatjuk e (korántsem homogén, ám főirányában egyöntetű) mozgalmat, megismerhetjük a sajtónyilvánosság előtt tárgyalt női törekvéseket, s a hivatalosság meg a férfitársadalom hol hátráltató, hol bátorító föllépéseit.
A korszak "nőkérdésének" két, társadalomtörténeti szempontból is különleges jelentőségű sarokpontja, azaz a női munka, illetve a magasabb fokú nőképzés ügye körül lefolytatott vitákat igen sok és sokféle szövegrészlet illusztrálja, s különálló fejezetek taglalják az egyéb meghatározó témákat: úgymint a "nő" filozófiai igényű (s néha színvonalú) tételezését, a nő családi kötelezettségeinek előíró jellegű sommázatát, a nők közéleti jelenlétét, a kiválónak tekintett asszonyok dicséretét, s a némiképp cseppfolyós meghatározású emancipáció gyakori fölemlítéseit.
Diskurzusok a női nemről
 |
| Kánya Emilía |
A könyvben tárgyalt harminc esztendő hozott néhány komoly eredményt a nők számára, legfőképpen azt, hogy az áttekintést lezáró 1895-ös évben a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletére több egyetemi fakultás is megnyitotta kapuit a leányhallgatók előtt. Ám a szemelvénygyűjteményt lapozgatva az olvasó számára nyilvánvalóvá válhat egy másik, legalább ilyen fontos, s a nőmozgalom további elérményeit nagyban előmozdító siker. Ez pedig nem más volt, mint az, hogy az írástudó hölgyek - a megelőző korszak kezdeményei után - ekkortájt valósággal elözönlötték a nemükről folytatott diskurzus(oka)t.
A diskurzus tárgyai emancipálták önmagukat, s a bölcs férfiak mellett immár ők is a nőkről való beszéd cselekvő alanyaivá váltak. Néhányan közülük, így az emlékiratai révén szívünknek oly kedves Kánya Emília vagy Stetina Ilona lapszerkesztőként (a Családi Kör, illetve Nemzeti Nőnevelés élén) kulcspozíciók birtokába kerülve egyenesen a diskurzus kapuőreivé emelkedtek. Mások, elsősorban pesti és vidéki tanítónők egyszerűen csak vitába szálltak a patriarchális tradíció, vagy épp a legkorszerűbb hímsovén filozófia hazai reprezentánsaival, s különösebb nehézség nélkül sajátították el az epocha nyilvános eszmesúrlódásaihoz szükséges részint tudományos, részint tudálékos nyelvezetet. A férfinem színe-virágával, képviselőkkel meg akadémikusokkal perelő hölgyek túlzott aggályoskodás és elfogódottság nélkül képviselték, hol egységes, hol személyre szabott álláspontjukat, s ha úgy hozta a szükség, érveiket (praktikus, dialektikus és rabulisztikus érveiket egyaránt) akár egymás ellen is fordították.
Eleven, politikai-ideológiai árnyalatkülönbségektől még át nem színezett viták rajzolódnak ki a szemelvénygyűjtemény lapjain. Ezen évszázados viták egyikét-másikát (így a cselédügy kitárgyalását) mára maga alá temette a történelem s a radikális életmódváltás, míg más álláspontok (például az emancipált nő diabolizálása) napjainkig vissza-visszaköszönnek. S végül vannak néhai vitatémák, amelyek azóta már réges-rég nyugvópontra jutottak. Így az a kérdés is alighanem jó ideje megválaszoltnak tekinthető, hogy vajon van-e a nőknek keresnivalójuk a tudományosságban? Az igenlő válasz ma már nem szorul bizonyításra, ám ha valamely okból vagy akár puszta szeszélyből mégis bizonyságra vágynánk, csak lapozzunk bátran e szöveggyűjtemény összeállítóinak névsorához.
Meggyőző lesz a bizonyíték.
A nő és hivatása, II. (Szemelvények a magyarországi nőkérdés történetéből 1866-1895), Kortárs Kiadó, 2006, 400 oldal, 2700 Ft
László Ferenc (www.tusarok.org)
http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=15095
