Showing posts with label női szerep. Show all posts
Showing posts with label női szerep. Show all posts

2009/12/04

Nawal El Saadawi az arab feminizmus és a rezsimellenes kritika emblematikus alakja

A feminizmus nem a szexről szól

Interjú Naval el-Szadavival, aki fél évszázada harcol a nők jogaiért

A 77 éves egyiptomi politikus­írónő, Naval el­Szadavi az arab feminizmus és a rezsimellenes kritika emblematikus alakja. Szociális és szexuális problémákkal foglalkozó írásaiban immár ötven éve mutat rá a muzulmán nők, vagy ahogy állítja, minden nő hátrányos helyzetére a társadalmakban. Indulása kivételes volt: apja oktatási miniszter lévén, nyolc diplomás testvéréhez hasonlóan, elvégezhette az orvosi egyetemet. Ám a védőszárny alól kikerülve, hamar a mindenkori kormány ellenségévé lett.

Rajacic Ágnes| Népszabadság| 2009. december 5.

„Nem úgy harcolok a kapi...
„Nem úgy harcolok a kapitalizmus ellen, hogy eltakarom a hajam!”
Rajacic Ágnes




















1972-­ben megjelent, A nők és a szex című művét betiltották, állásából elbocsátották. Több egyiptomi értelmiségivel együtt 1981­ben bebörtönözték, csak Anvar Szadat halála után szabadult. Később az ENSZ tanácsadója lett, majd megalapította az Arab Női Szolidaritás Szervezetét (AWSA), melynek célja, hogy megváltoztassa az arab nők gondolkodásmódját. A szervezet nemzetközi sikerei annyira felbőszítették az egyiptomi kormányt, hogy 1991­ben betiltotta őket, vagyonukat egy vallásos nőszervezetnek adta. Azóta külföldi egyetemeken tanít.

- Hol áll az arab feminizmusnak az ügye,amelyért ön több mint fél évszázada küzd?

- Sokan még mindig nem értik, mi a feminizmus. Azt hiszik, hogy az arab országokban csak a nők csonkítása vagy a szexuális elnyomás elleni küzdelem. Persze ezeket is felöleli, de az igazi feminizmus számomra a humanizmus. A családon kívüli és belüli problémákat össze kell kötni a globális politikával, a kapitalizmussal, a munkanélküliséggel, a bevándorlással. Ezek a tényezők férfit és nőt is érintenek, de a nők ma a férfiak alá vannak rendelve minden vallásban és kultúrában. Ha gazdasági válság vagy háború van, azt leginkább a nők és a szegények szenvedik meg.


- Ha globális politikában gondolkozunk,változtatott-e a muzulmán nők helyzetén az iraki és az afganisztáni háború? Halljuk például, hogy sok női szervezet érvel a családjog és az örökösödési jogreform mellett a muzulmán országokban.

- Amikor Bush Irakba ment, mi tudtuk,hogy az olajért és a politikai hatalomért ment. De ő azt mondta, hogy a nőket megy felszabadítani. Mekkora feminista volt?! Ugyanez történik Afganisztánban, ahol Obama továbbra is fel akarja szabadítani a népet. Vajon a bombák felszabadítják Afganisztánt? Nem. Senki sem szabadíthatja fel a másikat! Természetes, hogy én is az al­Kaida, a tálibok és minden más szörnyű rezsim ellen vagyok, amelyek a vallást használják az emberek és főleg a nők elnyomására. De ki hozta létre a rezsimeket? Bin Laden és George W. Bush valójában testvérek: mindenki tudja, hogy az előbbi az amerikai kormánynak dolgozott a nyolcvanas években. Ahogy a Szovjetunió leáldozott, Oszama bin Laden, az imperializmus gyereke lett az ellenség. Amerika egyébként Egyiptomban is támogatta az iszlám fundamentalizmust.




- Mekkora esélyük van az arab feministamozgalmaknak a kormányokkal szemben?

- Sok iraki nő keres meg. Azt mondják,most két fronton harcolnak: a vallási fundamentalizmus és az amerikai elnyomás ellen. Az ország darabokban van, és éppen ez az, ami a külföldi elnyomásnak segít megosztani az uralmat. Ezért van kettősség a szunnita és a síita vallás között is. Nem szabad az idegen elnyomásra hallgatni, fel kell szabadítanunk magunkat a neokolonializmus és a helyi hatalom alól is. Össze kell fognunk, és le kell rántani a leplet az elménkről. A megoldás az oktatás, a kreativitás és a disszidens írás.

- A politika nem járható út az egység megteremtéséhez? Ön indult a 2005-ös egyiptomi elnökválasztáson…

- Nem szabad elválasztani a tudományta művészettől és a politikától, mint a testet sem a szellemtől. Én eredetileg orvos vagyok. A rendelőmben azon kezdtem gondolkodni, miért lesznek betegek az emberek. Azért lesznek betegek, mert szegények és keményen dolgoznak. Hiába adok nekik gyógyszereket. Felfedeztem a gazdaság és az orvostudomány közötti összefüggést, és azt, hogy a politikai rendszer a hibás. A rendelőmben ugyan meg tudok gyógyítani pár embert, de az írással milliókról segítem le a leplet. Mert az a lepel a legveszélyesebb, amit az oktatás, a média erőltet ránk. Orvosként tudok a májról, a tüdőről, de nem ismerem az emberi lénynek a társadalommal és a politikával való kapcsolatát, ami betegséget okoz.

- Mivel magyarázhatók a szociális anomáliákat, amelyek a nyugatra nyitottabb muzulmán társadalmakban, így Törökországban, Marokkóban észlelhetők? Gondolok az otthoni női körülmetélés műtéteire, vagy a szűzhártya visszavarrására.

- Mint mondtam, egyes feministák csaka szexualitásról szeretnek beszélni, meg a női körülmetélésről. De ezt sohasem kötik a globális vagy a lokális politikához, a történelemhez sem, így eltévesztik a célt. Ahhoz, hogy megértsük a nőkkel vagy a férfiakkal szembeni szexuális elnyomást - mert én a férfi körülmetélést is ellenzem -, látnunk kell, hogy ezek a rabszolgatartásból erednek. A rabszolgákat gazdasági okok miatt kasztrálták, a nőket gazdasági és politikai okok miatt vágják meg, hogy a monogámiához szoktassák őket.

- Tehát igaznak tartja a muzulmán világ ésa nyugati civilizációk ütközésének tézisét?

- A civilizációs válság tézise hamis.Vajon a palesztin-izraeli háború az emberek ellentétéről szól? Szó sincs róla. A földekről, a vízről, az anyagi szükségletekről szól. Az állítólagos vallási háború a judaizmus és az iszlám, vagy a nyugati és a keleti kultúra között csak álca. Én egyiptomi vagyok, maga magyar, de ugyanazon rendszerben élünk. A véleményünk különbözhet, mert Európában több az egyéni szabadság, szexuális szabadság, talán bőségesebbek a gazdasági javak, de maguk is patriarchátus alatt élnek. Az ellentétek a pénz, a bankok, a szabadpiac és az érdekek között vannak, nem a vallások között. Ezt érzik maguk is a gazdasági válságban és a bevándorlás által.

- A bevándorlásról szólva, hogyan magyarázza, hogy Európában ma azok a muzulmán fiatalok is fátylat tesznek fel, akiknek csak a nagyszüleik voltak vallásosak?

- Az elme az egyik börtönből a másikbaesik. Néhány Észak-Afrikából érkezett nő így akarja megmutatni a muzulmán identitását. Azt gondolják, hogy ezzel próbára teszik a Nyugatot. Ez nevetséges. Nem úgy harcolok a kapitalizmus ellen, hogy eltakarom a hajam! Ők fátyolban járnak, de magas sarkút vesznek fel, és a derekukat kiteszik a farmerből. Azt hiszik, hogy így felszabadultak. Valójában csak meghasonultak az iszlamizáció és az amerikanizáció között.

- Az amerikai dominanciára Egyiptombólördögöt kiáltani, az nemcsak halogatja az iszlám jogreformot?

- Minden vallást meg kell reformálni,nem csak az iszlámot.

- A legutóbbi könyve, a „Zina, le roman volé" (Zina, a lopott regény) című rendkívül sötét képet fest Egyiptomról. Gyerekeket erőszakoló férfiak, álszent fátylas nők és utcára hajított csecsemők. Szinte karikatúra...

- A regény az regény, értelmezhetifeketén vagy fehéren. A Zina című regényem valós társadalmi problémáról szól. Ma Egyiptomban kétmillió törvénytelen utcagyerek van, mivel nincs apjuk, nem kaphatnak semmiféle családnevet, és iskolába sem járhatnak. Ez tragédia. A régi Egyiptomban, még a rabszolgatartás előtt, mindenki egyenlő volt. Nem tudták, hogy a foetus a sperma által termékenyül meg, azt hitték, hogy a nőt ismeretlen erő keríti hatalmába. A gyerek így felvehette az anya nevét. Ma ellenben csak a férfiét hordhatja. El-Szadavi például a nagyapám neve, akit nem is ismertem. Az édesanyámnak nem hordhatom a nevét, pedig ő igazán szeretett. Szervezetünk, amelynek férfi tagjai is vannak, azért harcol, hogy a gyerekek hordhassák az anyjuk nevét, és járhassanak iskolába. Tavaly a kormány meg is hozta ezt a törvényt.

- A vallásosságról alkotott véleménye arrasarkallnák, hogy elhagyja a vallását. Miért nem tette meg?

- Én minden vallást kritizálok, a kereszténységet és a judaizmust hasonlóképpen, mint az iszlámot.

http://nol.hu/lap/hetvege/20091205-a_feminizmus_nem_a_szexrol_szol

http://en.wikipedia.org/wiki/Nawal_El_Saadawi

http://www.nawalsaadawi.net/


2009/11/15

A női kerékpározás hőskora

Magyarországon az 1880-as évek első felében kezdett elterjedni a kerékpár, 1882-ben megalakult az első magyar kerékpáros egylet is, a Budapesti Kerékpár Egyesület. Az egyre népszerűbb kerékpár (a századfordulóig több mint 150 kerékpáros kör alakult) eleinte csak a férfiakat hódította meg. A női kerékpáros még az 1890-es évek első felében is nagy feltűnést keltett.

Linu: Kempelen Farkas Tankönyvtár

A nők először szokásos utcai viseletükben ültek fel a „vasparipára”, azonban hamarosan tapasztalták, hogy az a ruha, amely megfelel egy rövid sétára, kényelmetlen kerékpározás közben. Arról nem is beszélve, hogy a szép selyemblúzok, kalapok, finom szövetből készült szoknyák, szalagok, csipkék könnyen tönkrementek egy-egy borulás során. Ezért szoknyáik aljába ólomnehezéket varrtak, hogy ne kerüljenek a küllők közék; kezükre finom szarvasbőrkesztyűt húztak, hogy ne törje fel a kormány; s akadtak akik a fűzőt is levették, hogy ne akadályozza őket az erőkifejtésben.

Linu: Jackson Library

Sokkal célszerűbb és kényelmesebb viselet volt a kerékpározáshoz a nadrág. A nadrág nagyon bőven szabott térdnadrág volt, melyet harisnya vagy térdig érő kamásli egészített ki. Egy ilyen nadrágban kerekező nő látványát így örökítette meg egy korabeli fűzfapoéta:

„Bristol kerék, Helical-cső, Adria...

Jaj, de formás a kisasszony vádlija!

Aczél-bokát feszít pergő pedálja,

Mikor magát a nyeregben

Negédesen himbálja!”

Linu: Kempelen Farkas Tankönyvtár,

Ma már komikus, hogy ennek a sportnak a művelését egyesek bátor női tettnek vélték látni. Felismerték a kerékpározás egészségügyi jelentőségét is, de az orvosok óvták a nőket a „túlzott” kerékpározástól; kb. napi 50-60 km-t 15–18 km/h sebességgel tekintettek még megengedettnek. A kerékpárversenyeket károsnak tartották. (Az első női kerékpárversenyt 1896-ban rendezték Magyarországon, ahol világos selyem blúzban és sötét bő térdnadrágban álltak a rajthoz.)

Linu: uvm.edu, jwa.org

A női kerékpározást a közvélemény igen lassan fogadta el, de mivel nyeregbe szálltak az angol uralkodóház tagjai, a nemzetközi arisztokrácia dámái, majd a magyar arisztokrata családok fiatalabb hölgyei. Vidéken a vármegyei főispánok vállalkozó szellemű feleségei, a megyei és városi tisztikar tisztségviselőinek leányai és a feltűnést kedvelő fiatal színésznők, így elterjedt a kerékpározás, melyben szerepe volt a sznobizmusnak is.

Linu: Daoine Sidh,zazzle.com

A kor illemszabályai szerint úrinő nem járkált egyedül az utcán, így férjeik, férfi testvéreik, rokonaik és ismerőseik társaságában indultak el kirándulni, mely számtalan alkalmat nyújtottak flörtökre, csintalanságokra. Kitaláltak egy kerékpáros játékot is, melynek lényege abban állt, hogy először a férfiak üldözték a hölgyeket, majd miután ki-ki elérte a párját, együtt kellett a célba karikázniuk. Micsoda pompás lehetőségek!...

A kerékpározás, mint minden olyan dolog, melyet a hölgyek műveltek, így vált részévé a századfordulón az úri világ kollektív nagy játékának: a férjfogás és férjhez adás tisztes feladatának. A jó levegőn megnő a kedv a házasodásra – tartották a lányos mamák, s megbízható felügyelet mellett elengedték eladósorban lévő leányaikat kirándulni.

Lányok-fiúk mit szóltok?

Linu: bikes

Fotok: Kempelen Farkas Tankönyvtár, Jackson Library, Kempelen Farkas Tankönyvtár, uvm.edu, jwa.org, DaoineSidh,zazzle.com

Szerző: Lindistyle

http://cyclechic.blog.hu/2009/11/15/a_noi_kerekparozas_hoskora

2009/11/01

A nőkkel számolni kell - és érdemes

Érthetetlen, hogy a cégek marketingesei még mindig leginkább szexista sztereotípiákban képesek gondolkodni, ha a nők egyáltalán eszükbe jutnak fogyasztóként! De a kormányok gazdasági-pénzügyi stratégái sem kivételek: többnyire nem kezelik speciális csoportként a lakosság felét kitevő szupergruppot, holott tény: a világ legnagyobb gazdasági potenciálját jelent(het)ik a nők. Mégis, alig tudnánk tíz olyan országot mondani, ahol gender szemlélettel tervezik a gazdaságot, s benne a várható mozgásokat.


Foto: Mia Karlsson

A Boston Consulting Group nemzetközi tanulmánya szerint, a női vásárlók, megbízók, kliensek nagyrészének az a tapasztalata, hogy a kereskedelmi-, szolgáltató-, banki- és ingatlanszektorban tevékenykedő cégek nem tekintik őket fontos partnernek, ügyfélnek - sőt, gyakran kifejezetten ignorálják őket. A bostoni kutatók a világ 40 régiójában, 12.000 nő bevonásával vizsgálódtak, s leginkább a pénzügyi szolgálatokkal foglalkozó cégeket találták diszkriminatívnak a női kliensekkel szemben - írja a CNN.

Anna Broback, a stockholmi Közgazdasági Egyetem doktora, szakértője e területnek, s úgy véli: a cégek nőket megcélzó elképzelései azért fulladnak gyakran kudarcba, mert még mindíg olyan csoportnak tekintik a nőket, amely nem bír önállóan anyagi javaikkal!
A nők nem kívánnak másmilyen bánásmódot, mint a férfiak - csupán ugyanolyat! A vállalatok helyesen tennék, ha pontosabban analizálnák a piacot, s nem feledkeznének meg arról, hogy a nők ma komoly, tehát fontos vásárlóerőt képviselnek. S ez még csak a kezdet!

Ha a háztartásokat nézzük, a nők azok, akik valójában meghozzák a gazdasági döntéseket, legyen szó élelmiszerről, bútorról, vagy akár autóról, lakásról. A kutatások azt mutatják, ez általában így van azokban az országokban is, ahol a nők nem dolgoznak (s nincs saját jövedelmük) olyan mértékben, mint például Európában, vagy az USA-ban, ahol a nők a vásárlások 80%-ának aktív résztvevői.

A nőkkel nem lehet többé nem számolni, ha a fogyasztásról van szó - de akkor sem, ha a marketingről, vállalatirányításról vagy a gazdaságpolitikáról.

A fogyasztás felpörgetése bizonyára élénkítőleg hat majd - de korántsem elegendő. Kellenek az új ötletek - megvalósításukhoz pedig bátorság, fantázia, ktartás, kileleményesség, szervezőkészség, jó szociális érzék is, hogy megtaláljuk azt az rést(nischt), ahová lábunkat betéve, sikerre vihetünk egy üzleti vállalkozást. Tapasztalati tény: krízishelyzetekben a nők hamarabb találnak magukra, egymásra... s jönnek rá, merre van az előre. A férfiakkal összehasonlítva, általában kisebb skálán terveznek, rugalmasabbak, kooperatívabbak, kevesebb kockazattal, de több energiával fognak olyan vállakozásokba is, melyekben sok férfi - legyünk őszinték! - nem látna fantáziát, még kevésbé elég pénzt. A figyelemmegosztás - bocsánatos közhely - a nők 'gyengéje', de az üzleti életben kifejezetten előnyös, ha több labdát is képesek egyidőben a levegőben tartani...

A svéd jobb-liberális kormányban többen deklarálják magukat feministának, mint ahány nő dolgozik benne miniszterként.

Többek között a miniszterelnök, s a pénzügyér - a gazdasági miniszter pedig nő. Talán ennek is szerepe volt abban, hogy megalakulásukat követően - jóval a világkrízis előtt - döntöttek arról: komoly és hosszútávú támogatással csinálnak kedvet s adnak lehetöséget a nőknek saját vállalkozások beindításához, fejlesztéséhez valamint az ehhez szükséges ismeretek megszerzéséhez, tapasztalatcserékhez, tanulmányutakhoz. Évente 100 millió koronát garantál a csomagterv. Az eddigi három év alatt már mintegy 50.000 női kisvállalkozás sikeréhez járult hozzá, mintegy 200 cég létrehozásában, s több, mint 500 különféle projekt megvalósításában segített - s elindítva egy pozitív spirált, még további kooperációkhoz, munkaerőkereslethez is vezetett.

A Világbank által nemrég végzett számítások szerint, alig öt éven belül a Föld női lakossága által reprezentált 'nyereségesség' Kína és India együttes GDP-jének akár a kétszeresét is elérheti.

Azonban előbb - a krízisből húzzák ki a gazdaságot. Ha esélyt kapnak rá...

(Egy svéd női cégvezető így bloggolta ezt: a férfiak vásárlásai és nagyvállalkozásai tönkretették a környezetet - a nők shoppingja és földszintes projektjei pedig megmentenek bennünket a krízisből.)
.............................................................................................................................................................

Fotók:
Anna Broback, közgazdász-egyetemi tanár, Fredrik Reinfeldt, miniszterelnök,
Anders Borg, pénzügyminiszter és Maud Olofsson, gazdasági miniszter

http://sved.nolblog.hu/archives/2009/10/31/A_nokkel_szamolni_kell_-_es_erdemes/


2009/10/30

Fedetlen keblekkel járni sokkal elfogadhatóbb volt a 17. századi Angliában és Hollandiában, mint manapság bárhol a világon

A pucér keblek aranykora

A 17. századi angol asszonyok, királynőktől az utcanőkig, gyakran hordtak olyan ruhát, amely fedetlenül hagyta az egyik vagy akár mindkét mellüket - derül ki egy mentalitás-történeti kutatásból, ami a kor populáris kultúráját, azon belül is a népszerű ballada-illusztrációkat vette górcső alá.



A mell, mint az erényesség jelképe

Úgy tűnik, fedetlen keblekkel járni sokkal elfogadhatóbb volt a 17. századi Angliában és Hollandiában, mint manapság bárhol a világon. Angela McShane Jones, a Warwicki Egyetem történelemtanára akkor kezdett intenzíven érdeklődni a meztelen mellek iránt, amikor a Cambridge-i Egyetem gyűjteményében végigböngészett közel 2000, balladákhoz készült fametszetet. A British Librayben, a Skóciai Nemzeti Könyvtárban, a Harvard Egyetemen és más gyűjteményekben talált hasonló, akkoriban közkézen forgó táblácskák csak feltüzelték kíváncsiságát.

A ballada-táblák lényegében a popzene és a ponyvaregények szerepét töltötték be a korabeli Európában. Az Angliában mindössze fél pennyért árult táblácskákat a házalóktól és a vásározóktól bárki meg tudta venni, így a populáris kultúra meghatározó tárgyai voltak. A legtöbb fametszet egy 10-14 versszakból álló balladát illusztrált. A ma kutatója számára felettébb meglepő, hogy a fametszetek közül jópáron pucér mellű nő látható.



Jones szerint a balladák fametszetein látható nő-ábrázolások valóságosnak tekinthetők, azaz hűen követik a korabeli divatot. Abban az időben a nők csakugyan mélyen kivágott ruhát hordtak - olyan mélyen kivágottat, amely még a mellüket is szabadon hagyta. A festményeken látható fedetlen kebelnek rendszerint szimbolikus jelentése van, különösen akkor, ha csak az egyik látszik. Jones magyarázata szerint a magasabb körökből származó hölgyeket gyakran klasszikus nőalakként vagy szentként festették meg. Utóbiak mártíriumához pedig gyakran az is hozzátartozott, hogy levágták a mellüket.

Jones szerint a fedetlen kebel korántsem jelentett léhaságot vagy züllöttséget az 1600-as években. Épp ellenkezőleg, az ilyen ábrázolás a nő erényességét hangsúlyozta. "A fedetlen kebel a klasszikus, ifjonti női szépség kifejezője volt. A nő, ha meztelen felsőtesttel ábrázolták, akkor hamvas, vénuszi, érintetlen kebleit tárta a világ elé" - magyarázta Jones. "A felsőosztálybeli nők úgy óvták mellük szépségét, hogy nem szoptatták gyermekeiket, hanem dajkához adták őket."

A történész hozzátette: "Bár idővel az alsóbb osztályok asszonyai is átvették a szokást, biztos, hogy ez eredetileg az elit divatja volt. Olyan szokás, mely egyértelműen jelezte a felső osztályba tartozást, és hirdette a női szépség klasszikus ideálját. Ha egy feleség így öltözködött, férje büszke lehetett rá, hogy az asszony közszemlére tárja klasszikus szépségét. A nő számára pedig hibátlan keble fontos eszköz volt arra, hogy kimutassa erényességét."

Szex és mentalitás

Jones szerint a szokás Agnes Soreltől, egy 15. századbeli francia udvari szeretőtől ered. Az egyre terjedő divatot Angliában II. Mária királynő és Henrietta Mária, I. Károly király felesége honosította meg. Inigo Jones, a híres brit építész például olyan ruhát tervezett Henrietta Mária számára, amely a nő mindkét mellét teljesen szabadon hagyta.

Bernard Capp, a Warwicki Egyetem történész-professzora is egyetért abban, hogy az angol történelem bizonyos szakaszaiban a fedetlen kebel elég gyakori volt, és egyáltalán nem számított botrányosnak. Ezekben az időkben Capp szerint "a hiányos öltözet - a megfelelő társadalmi körökben és eseményeken - tökéletesen összeegyeztethető volt az erénnyel és a méltósággal".


Egy modern párhuzam: ezt nem nézték jó szemmel

Kritikusa azonban mindennek akad. Capp elmesélte, hogy konzervatívabb és az udvarba be nem járatos kortársak bizony kifogásolták az általuk kihívónak ítélt, a mellet szabadon hagyó ruházatot. A 17. századi puritán jogtudós, William Prynne azért kelt ki ellene, mert a színésznők is gyakran így öltözködtek. 1633-ban magát Henrietta Máriát is kritizálta, mikor az asszony maszkban és efféle öltözetben fellépett egy darabban. "A színésznők megrögzött kurvák ('women actors are notorious whores')" - írta a zord kritikus, kinek a kormány viszonzásul lecsapatta a fülét.

A pucér mellek divatja a későbbi századokban is vissza-visszatért az angol történelemben, meglepő módon még a prűdnek tartott viktoriánus korszakban is. Jones szerint ezekben a korokban az keltett volna megbotránkozást, ha egy nő vállát vagy lábát fedi fel, hiszen ezek a testrészek a korabeli mentalitásban sokkal erősebben kapcsolódtak a szexualitáshoz. "Azt hiszem, egy sor tényező befolyásolja, hogy a test mely részeit szexualizálja avagy deszexualizálja a köztudat" - mondta a történész. "Ma a női mell egyértelműen kötődik a szexualitáshoz, de nincs kizárva, hogy idővel ez a nézet újra meg fog változni."

http://www.mult-kor.hu/20091027_a_pucer_keblek_aranykora


2009/08/27

Előztek a nők a neten

Átvették a vezetést a nők a férfiak előtt a világhálón: az idei év első negyedévére fordult meg a nemek aránya az internetet látogatók között Magyarországon.

Napi Online, 2009. 08. 27

A nők részesedése a 2007-ben mért 48 százalékról 53 százalékra nőtt, miközben a teljes népességben mért arányuk évek óta változatlan - derül ki az Internetezőnők.hu megbízásából a Szonda és a Gfk által készített kutatásból, amit 2008 és 2009 első negyedéve között végeztek.

A nők fölénye immár nem csupán az internetet látogatók arányában mutatkozik meg, hanem a böngészésre fordított idő összehasonlításában is. A felnőtt női társadalmon belül az internetező nők jobban élnek, havonta többet költenek, és magasabb a havi jövedelembeli elvárásuk is.

Körülbelül kétmillió nő szörföl rendszeresen a világhálón Magyarországon, ezzel a számuk átlépte a netező férfiakét. Míg 2007-ben az internetezők 48 százaléka volt hölgy, addig 2009 első negyedévében már közel 53 százalékuk.

A nemek közti különbségeket elemezve korcsoportok tekintetében nincs jelentős eltérés, az iskolai végzettséget tekintve azonban igen. A középiskolát végzett és a diplomás látogatók között egyaránt nagyobb arányban képviseltetik magukat a nők. Különösen figyelemreméltó ez az információ annak a tudatában, hogy a 19 és 29 év közöttiek körében a női nem képviselői alulmaradnak, ha csak kevéssel is.

A legszembetűnőbb eltérés a két nem képviselői között a világhálón eltöltött idő elemzése során mutatkozik. Éjszakánként még mindig többet neteznek az urak, de mind a munkanapok, mind pedig a szabadnapok tekintetében szűkebb a férfiak által uralt időintervallum, mint az egész népesség esetében. A nők a nap túlnyomó részében nagyságrendekkel több időt töltenek szörföléssel.

Jobban élnek az internetező nők

Az internetező nők kedvezőbb anyagi jólétről számoltak be mint a nők általában (Szonda Ipsos, Internetező nők, 2009. április. 30 százalékuk állítja, hogy jól élnek, azaz gond nélkül (3 százalék) illetve beosztással jól kijönnek (27 százalék), szemben a teljes női társadalomban mért 24 százalékos aránnyal.

A nőknek havonta általában 276 ezer forintra van szükségük ahhoz, hogy családjukkal megfelelő színvonalon éljenek. Az internetező nőknek ennél sokkal magasabbak az elvárásaik, ők 376 ezer forintot mondtak.

Ennek megfelelően az internetező nők egy átlagos hónapban többet is költenek. Átlagosan 136 ezer forintról számoltak be, szemben a 109 ezer forintos havi költéssel a teljes felnőtt női társadalomban. A 18 éves és annál idősebb nők 44 százalékának a háztartásában található személygépkocsi, míg ez az arány az internetező nők körében 67 százalékos.

http://www.terminal.hu/cikk.php?article_id=116744

2009/08/15

India

Kalkutta maga a látnivaló

Mark Twain író szerint India az emberiség bölcsője, a beszéd szülőhelye, a történelem anyja, a legendák nagyanyja és a tradíciók dédanyja. Útinapló Kalkuttából

Horváth Eszter| NOL| 2009. augusztus 15.

Az indiaiak kedvesen fog...
Az indiaiak kedvesen fogadtak
Fotó - Horváth Eszter

Hajnal, pára, bágyadt levegő - ez fogadott Kalkuttába érkezve, illetve rengeteg Ambassador típusú autó, amelyek azonnal belopták magukat a szívembe. Ezek a sárga, fehér és kék színekben pompázó járművek az egész város jellegét meghatározzák: a legtöbb magánautón kívül minden taxi és állami autó ilyen típusú. A régi autók láttán néha úgy éreztem, visszacsöppentem a 20. század elejére. Megérkezésem első pillanatától kezdve tudtam, hogy fotós útjaim során ilyen autóval szeretnék utazni. Kísérőmet ez nagyon meglepte, szerinte az átlag turista egy Toyotánál alább nem adja. Kalkuttában pedig annál jobbat, ha akarna sem találhatna.

Az Ambassadorokon kívül az angolok által épített koloniális épületek is a múltat idézik. A 100-150 éves házak építésük óta semmit sem változtak. Sokukat már csak a fák és a gyökerek tartják össze, akárcsak Angkor sokszáz éves templomait.

A reptérről a szálloda felé kiderült: Kalkuttában nincs látnivaló. Kalkutta maga a látnivaló.

Koloniális nosztalgia és rókafalkák

Kalkutta India negyedik legnagyobb városa. Elővárosokkal együtt a Föld nyolcadik legnépesebb várostömörülése. Nagyon sok szegény ember él itt, néha úgy éreztem, a várost csak szegények lakják. Ennek ellenére az utcákat megfoghatatlan érzés lengi át, amely magával ragadja az embert. Minden tarka, feliratos, Kalkutta egy hatalmas kavalkád, egy színes, őrült lüktetés.


Kalkutta utcáin
Fotó - Horváth Eszter
Szállásom egy koloniális szálloda volt a város közepén. A csodálatos épületben az ember átélheti, vajon mit is jelenthetett annak idején angol gyarmatosítónak lenni Indiában. A szállodához tartozó hatalmas, több hektáros parkban mindenütt a fülemnek oly kedves trópusi madárricsaj vett körül. Ricsaj, hiszen az egzotikus madarak csicsergését még jóindulattal sem tudnám madárfüttynek nevezni.

Egy 13 milliós város kellős közepén hatalmas sasok és gémek tanyáztak a parkban, éjszakánként pedig gyakran rókafalkák sivítása hallatszott. Sétáim során találkoztam is ezekkel az egyébként szelíd állatokkal, egyik reggeli futásom után még azt is megleshettem, hogyan is ás magának odút egy rókaanya.

„Namaste"!

Európai külsőmmel mindig, mindenhol nagy feltűnést keltettem: ha megjelenik egy európai arc, akkor megáll az élet. Főleg, ha ez az európai esetleg nő és netalán térdig erő, vagy annál is rövidebb érő szoknyában van - ilyenkor még a forgalom is megáll. A bámulást már sok ázsiai országban átéltem, de ilyen jellegűt, mértékűt és intenzitásút még sohasem tapasztaltam. Éppen ezért indiai utam második hetében az addig viselt ruháimat indiai öltözékre cseréltem és onnantól abban jártam. Ez viszont azért volt kirívó, mert a kalkuttaiak nem értették, miért is visel egy európai nő indiai ruhát.

A fotózás alatt helyi kísérő segített, így végig biztonságban éreztem magam. Talán Indiában nem kell félni, ám mégis könnyebb volt így, mert olyan helyekre is eljutottam, ahová egyedül nem mentem, vagy nem mertem volna elmenni. Minden fotózásnál hatalmas tömeg gyűlt körém. Ilyenkor egy „Namaste" (jó napot) vagy „Dhanya-waadh" (köszönöm) köszöntéssel mosolygó arccal odébbálltam.

A szent tehenek bárhol, bármikor, a legszokatlanabb pillanatokban és helyeken bukkanhatnak fel. A szent tehén tisztelet vívott ki magának és megbecsülés veszi körül, éppen ezért a szarvasmarhák számára a félelem ismeretlen: teljes bizonyossággal tudják, hogy feküdjenek bár a legforgalmasabb híd közepén, vagy sétáljanak az autópályán szembe a forgalommal, nekik semmi bajuk nem eshet. Tehén jön, forgalom áll, tehén megy, forgalom indul - minden noszogatás nélkül az autósok türelmesen kivárják, amíg a szent tehén úgy érzi, hogy tovább baktat és nem zavarja tovább a forgalmat.

Házasság numerológia alapján: A feleség legyen békés és intelligens

Indiai kísérőmtől megtudtam, hogy az esetek 70-80 százalékában még mindig a szülők választják ki a házastársat a gyerekük részére. A párválasztást szigorúan a numerológia szabályai határozzák meg: házastársak azok lehetnek, akiknek születési dátuma, percre pontos ideje és helye a numerológia alapján illik egymáshoz.

Utam során megismerkedtem egy fiatal indiai férfival, aki éppen házasság előtt állt. A férfi családja talált neki egy hozzá illő feleséget. A kiválasztás után a fiatal pár az esküvő előtt csupán egyszer-kétszer találkozhat. A fiatalok nemet mondhatnak a kiválasztott párra, ám ez nagyon ritkán fordul elő. Nagy ritkán szerelmi házasságra is akad példa. Talán ha a fiataloknak lesz pénzük, hogy a saját lábukra álljanak, akkor ez változni fog. Egyelőre viszont a szülői akarattól függenek, a generációk pedig a szociális háló hiányában együtt élnek, a fiatalok eltartják idős szüleiket, nagyszüleiket. Az indiai kereső ember fizetése egyik harmadát szüleire, másik harmadát pedig gyermekei iskoláztatására költi, és csak a maradékot fordítja saját magára.

Minderről a házasság előtt álló férfi csak annyit mondott, a feleségével szemben az a legfontosabb, hogy a lány intelligens legyen, és otthon békében tudjanak élni. Kérdeztem, hogy csinos-e az ifjú hölgy, de ez nem igazán érdekelte.

Indiában a házasság nagyon fontos, rólam nem is hitték el, hogy 30 éves nő létemre még nincs se férjem, se gyerekem. Azt gondolták, csak ugratom őket és valójában 22 éves vagyok, aki arra vár, hogy édesapja megtalálja a megfelelő férjet.

Kasztrendszer hivatalosan nem létezik, gyakorlatilag igen. Egy nő házasság révén felsőbb kasztba tud lépni, a férfi kasztja viszont nem változik, az övé a mérvadó.

Teréz anya városa

Indiában nagyon híres az oktatás. Az iskolák jók, főként az indiai számítástechnikai szakemberek keresettek világszerte. A gyerek iskoláztatására viszont időben el kell kezdeni félretenni a pénzt, mert minden iskola fizetős, és a fizetésekhez viszonyítva meglehetősen drága. Egy átlagos általános iskola havonta átszámítva körülbelül 10 ezer forintba kerül, és ehhez még hozzájön az iskolai étkezés és az utazási iskolai költség is.

Az iskolák fizetős mivolta miatt nagyon sok írástudatlan gyermek is van, akik az utcán próbáljak megkeresni a kenyerüket. Indiában az írni-olvasni tudók aránya még mindig csak 65 százalék. Elterjedt a gyerekmunka, a szegénység miatt sok gyerek kényszerül arra, hogy az utcán ételt süssön, dolgozzon - jobb esetben. Rosszabb esetben koldulnak, kéregetnek, és az utcán keserves körülmények között tengődnek.

Teréz anya ebben a városban alapította meg Szeretet Misszióját. 1950-ben. Az indiai kormány támogatásával egy elhagyott hindu templomot alakítottak át a szegény, magatehetetlen emberek otthonává. Itt kezdte el munkáját Teréz Anya és a Szeretet Missziója, mely mára 123 országban 610 missziót működtet.


India iskolái jók, de drágák
Fotó - Horváth Eszter
A rend hivatása, hogy segítse az éhes, ruhátlan, hajléktalan, béna, vak, leprás embereket és az azokat, akik nemkívánatosak, szeretetlenek, kitaszítottak a társadalomból és mindenki elkerüli őket - vallotta Teréz anya. Teréz anyát itt, a kalkuttai misszió házában temették el. Halála miatt 1997. szeptember 5-én az indiai kormány három napos nemzeti gyászt rendelt el, és állami temetést rendezett.

Szélsőségek között

Kalkuttában megismerkedtettem a két véglettel: találkoztam egy nagyon szegény családdal és betekintést nyerhettem egy gazdag család fényűző életébe.

A kísérőm egyik este megállt egy utcasarkon és szó nélkül rámutatott az ott álló, düledező házra. Ahogyan beértem az udvarra, már szívélyesen fogadtak is.
Az udvaron lévő egyik melléképület padlóján oktatás folyt. Ebben kicsi építményben egy férfi tanította a ház gyermekeit írni és olvasni. A döngölt földön ültek és egy kicsi lámpa pislogó fénynél tanultak.

Azonnal bemutatkoztak és végül az egész estét ott töltöttem. Megtudtam, hogy a házat 1830-ban építették az angolok, majd kórházként működött. Építése óta nem újították fel, csak a fák és azok gyökerei fogják össze az épületet. Így a fákat nem szabad kivágni, mert az egész összedőlne. Ebben a kétszintes romos épületben 15 család lakik. Minden családnak csak egy helyiség jut, alig 12-15 négyzetméter. Egy helyiségben van minden: a hálószoba, a konyha, mindenük ide van bezsúfolva. Fürdő és mellékhelyiség nincs a házban.

Másnap az indiai élet teljesen ellenkező oldalát tapasztalhattam meg. Egy közeli faluban élő jómódú indiai család látott vendégül és avatott be életük apró részleteibe - az indiai emberek által csak álomként létező gazdagságba tekinthettem így be. Egy indiai gyártulajdonos családot kerestem fel, akik indiai viszonylatban királyi körülmények között élnek. A gyáralapító szülőket ismerhettem meg, akik mindketten 85 évesek és még mindig nagyon jó egészségnek örvendenek. Elmondásuk alapján mindezt az étkezésüknek és minden napi testmozgásuknak köszönhetik.

A birtokuk egy hatalmas golfpályára emlékeztetett, a terület közepén egy mesterséges, hatalmas tó van, ahol a férfi minden nap úszik. Megérkezésemkor a kert tele volt gyerekekkel, akikről először azt hittem, hogy a családhoz tartoznak, de később megtudtam, hogy ők a falu gyerekei, akik minden nap délután 4 és 6 óra között bejöhetnek a kertbe játszani. Hinták, homokozók, mászókák és sportpályák várják a gyerekeket. A házaspár a falu jóságos nagypapája és nagymamája. A séta után az étkező teraszán a szakácsnő által elkészített indiai finomságokkal, kizárólag vegetáriánus ételekkel megterített asztal várt bennünket.

India hihetetlen

Az indiaiak nagy többsége vegetáriánus. Húst, halat a vallásukból kifolyólag nem esznek. Vallják, hogy minden ember és minden állat Isten teremtménye, egyenlők vagyunk Isten előtt, és hogy Isten mindenben megtalálható Nem ölik meg Isten más teremtményeit és nem eszik meg azokat, az állatoknak ugyan olyan joga van az élethez, mint az embereknek.

Sok húsevő embertől hallottam, hogy az indai konyha remekei miatt, itt tudnának vegetáriánusok lenni. A hindu szent városokban és helyeken egyébként egyáltalán nem lehet sem húst, sem alkoholt fogyasztani, vásárolni.

Indiában az emberek kézzel esznek, pontosabban a jobb kezükkel. (Bal kezüket tisztálkodásra használják.) Azt mondják, hogy kézzel más íze van az ételnek.

Mark Twain egyszer azt mondta, India az emberiség bölcsője, a beszéd szülőhelye, a történelem anyja, a legendák nagyanyja és a tradíciók dédanyja. Utam során végig én is így éreztem - India hihetetlen világ.

A szerzőről


Horváth Eszter Sopronban született, ahol közgazdászként végzett, majd Bécsben helyezkedett el. Jelenleg tengeri szállítmányozási képzésekért felelős egy cégnél, illetve fotósként is dolgozik. Eddigi kiállításain főként utazási élményeit mutatta be.

-Miért kereste fel Indiát? Meddig maradt az országban?

Megbízást kaptam a cégtől, amelynél dolgozom, hogy az osztrák-indiai gazdasági együttműködés fennállásának 30. évfordulója miatt fotósorozatot készítsek Indiáról. Az összegyűjtött fotóanyagból prezentáció készült, melyet az Osztrák Kereskedelmi Kamara India konferenciáján mutattak be. Három hetet töltöttem Indiában, Kalkuttát és környékét, Delhit, Rishikesht és Haridwart a Himalája lábánál, Agrát és Rajastánt kerestem fel.

-Mit talált a legkülönösebbnek utazásai során?

Ami a legjobban megfogott, az az emberek gondolkodása és az élethez való viszonya volt. Számukra Isten nem kérdés, hanem az élet legtermészetesebb és legfontosabb része. A számunkra amúgy nehezen érthető hagyományaikat és kultúrájukat hűen és tudatosan élik.

-Mi a következő úticélja?

A következő utam Kenyába fog vezetni, ahol a cégünk által is szponzorált non-profit szervezet ivóvízkutakat épít. Az ő munkájukat fogom megörökíteni.


2009/08/14

Új férfiszerepre lenne szükség

"Az egészséggel törődjenek csak a nők"

A magyar férfiak még mindig a hagyományos, családfenntartó férfiszerepnek akarnak megfelelni, ami gyakran felmorzsolja az egészségüket is. Szoros az összefüggés ugyanis a tradicionális férfiszerep és az önpusztító életmód között - derül ki egy, férfiszorongásokat vizsgáló kutatásból.

Matalin Dóra| Népszabadság| 2009. augusztus 14.


Újfajta igények nehezedn...
Újfajta igények nehezednek az erősebb nem képviselőire
Népszabadság - Teknős Miklós

Nem tudom eltartani a családomat, nem keresek elég pénzt, bármikor elveszíthetem az állásomat, nem vagyok képes megfelelő szexuális teljesítményre, nem elég férfias a megjelenésem - ezek a magyar férfiak többségét leginkább nyomasztó problémák, derül ki egy friss kutatásból, melyet a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének kutatói, Susánszky Anna és munkatársai készítettek. A kutatók abból a feltevésből indultak ki, hogy a korábbi, úgynevezett tradicionális férfiszerep mellett, Magyarországon is újfajta elvárások jelentek meg a férfiakkal szemben, ezek pedig eddig kevéssé ismert szorongásokat generálnak.

- Nyugat-Európa és az Egyesült Államok egyre inkább az úgynevezett kettős karrierű családok felé mozdul, melyekben a nők is sikeresnek remélt pályát építenek és a férfiak is gyereket nevelnek, sőt ha kell, ők maradnak otthon egy ideig. Új férfiszerepnek kell megfelelniük - mondja Susánszky Anna. A magyar kutatásban azt vizsgálták, hogy itthon menynyire jelentek meg ezek az elvárások, mennyire nyomasztják a magyar férfiakat, befolyásolják-e fizikai vagy mentális egészségüket. Régóta ismert tény ugyanis, hogy a társadalmi szerepek is jelentősen befolyásolják az emberek egészséges viselkedését és ezzel a várható élettartamukat.

A kutatás során több mint 1700 felnőtt férfival töltettek ki egy úgynevezett "Férfi nemiszerep-stressz" kérdőívet. Ebben többek között olyan helyzetekre kérdeztek rá, melyekben a férfiak alárendeltek a nőknek, például hogy viselnek egy női főnököt, vagy ha egy nő jobban teljesít náluk a munkahelyükön, de érdeklődtek a szexuális képességekre vagy a férfias külsőre vonatkozó elvárásokról is. Megkérdezték a válaszadókat, hogy menynyire kellemetlen számukra, ha nem keresnek többet partnerüknél, ha nem képesek szexuális partnert találni, ha azt gondolják róluk, hogy nőiesek, ha egy nő legyőzi őket valamilyen játékban, vagy ha olyan nő társaságában kell lenniük, aki az egyenjogúság harcos híve. A válaszokat összevetették a férfiak egészségi állapotukról adott válaszaival.

- Némileg meglepett bennünket, de úgy tűnik, hogy a magyar férfiak többsége még mindig a hagyományos férfiszerepnek akar megfelelni, emiatt szorong - mondja a kutató. Vagyis többségüket leginkább az foglalkoztatja, hogy (szinte egyedül) kell eltartania a családját, nyomasztják őket a szexuális teljesítménnyel vagy a megjelenéssel kapcsolatos elvárások is. A nemek megváltozott viszonyából fakadó újfajta igények okozta nehézségek - például az, hogy mutassák ki jobban az érzelmeiket, törődjenek többet a gyerekeikkel - csak ezek után következnek.

Az is kiderült, hogy az életkor előrehaladtával egyre kevésbé érdeklik a férfiakat a tradicionális elvárások, például, hogy mennyire felelnek meg a családfenntartó szerepnek. A női dominancia leginkább a középkorú férfiakat feszélyezi, számukra okozza a legnagyobb stresszt például egy női főnök. A fiatalabb korosztályt ez jóval kevésbé zavarja.

- A fiatalok számára a nők megváltozott szerepe, például a munkahelyeken, természetes, ők ebben nőttek fel - magyarázza Susánszky Anna.

Ami az iskolázottságot illeti, itt is jelentős eltérések mutatkoznak a férfiszorongások között. A nyolc általánost vagy szakmunkásképzőt végzettek sokkal kevésbé aggódnak a hagyományos elvárások miatt, de a női-férfi szerepek változása jobban nyomasztja őket, mint az iskolázottabb férfiakat.

- Valószínűleg az ismeretlentől szoronganak, hiszen ebben a társadalmi rétegben sokkal kevésbé vannak jelen a karrierorientált nők - véli a kutató. Az alacsony iskolai végzettségűek és az inaktívak között viszont a kutatók szerint azért alacsonyabb a hagyományos férfiszerep okozta stressz, mert a például a beteg vagy nyugdíjas státusz felmentést ad a "tökéletes családfenntartó" szerepének betöltése alól.

A házasságban élő férfiakat sokkal kevésbé nyomasztja a női dominancia, a gyereknevelés vagy az érzelmek kifejezésének terhe, mint az egyedülállókat vagy az élettársi kapcsolatban élőket. Susánszky Anna szerint ez szintén meglepő, nem gondolták ugyanis, hogy ekkora a különbség a nős és az élettársi kapcsolatban élő férfiak között.

- Ez is azt mutatja, hogy a kétféle együttélés, bármennyire is hasonlít, mégsem ugyanaz. Az élettársi kapcsolatban élő férfiak számára például a gyermekkel való otthon maradás végképp nem vonzó feladat - teszi hozzá a kutató.

Az, hogy Magyarországon még mindig a hagyományos férfiszerepnek akarnak megfelelni a férfiak, kihat az egészségükre is. Szoros az összefüggés ugyanis a tradicionális férfiszerep és az egészségtelen életmód között. Az ilyen felfogású férfiak például több alkoholt isznak, úgy tartják, hogy az egészséggel foglalkozni férfiatlan viselkedés, körültekintés helyett kockázatkeresők. A nőknek való alárendelődést vagy annak látszatát megpróbálják kompenzálni, például nagyobb mértékű alkoholfogyasztással vagy gyakori szexuális partnerváltással.

A kutatók tervezik, hogy női oldalról is megvizsgálják a kérdést: hogyan hatnak a megváltozott szerepek a nők egészségére, lelkiállapotára.

A svéd férfiak bizonyultak a legjobb férjeknek, az ausztrálok viszont a legrosszabbaknak egy brit kutatók által végzett nemzetközi felmérésben. Az Oxfordi Egyetem munkatársai több mint 13 ezer húsz és negyvenöt év közötti férfit és nőt faggattak arról, hogy a férjek mennyire veszik ki részüket a gyermeknevelésből, a házimunkából. Ennek alapján számítottak ki egy úgynevezett egyenlőségi indexet.

A kutatás szerint a legjobb férjeknek a svéd férfiak bizonyultak, őket a norvégok követik. Dobogós hely jutott még a briteknek, akiktől alig valamivel maradt le az Egyesült Államok férfilakossága. Az ötödik helyen a holland férfiak végeztek, őket az írek és az új-zélandiak követték. A legalacsonyabb egyenlőségi mutatóval Japán, Németország és Ausztrália dicsekedhet.

http://nol.hu/archivum/20090814-uj_ferfiszerepre_lenne_szukseg


2009/07/28

A férfiéletpályák kötöttsége a tradicionális nemi szerepekből fakad

Az is vált, aki nem akar belepusztulni

A vezető beosztású férfiak többsége életpályája egy-egy szakaszában szakterületet, esetleg szakmát is vált a magasabb presztízs vagy nagyobb jövedelem érdekében. A sokadszor váltókat azonban már nem feltétlenül karrierszempontok motiválják: ha addig nem sikerült, biztos egzisztenciával az önmegvalósítás terepét keresik.

Fodor Réka, Népszabadság, 2009. július 28.

- Teljesen mindegy, eddig mit csináltál, mit tettél le az asztalra, milyen eredményesen dolgoztál, a mai gazdasági környezetben bármikor előállhat a helyzet, hogy másnaptól megszűnik a munkád. A biztonságérzet hiánya miatt sokan számot vetnek jelenlegi életükkel, és elgondolkoznak azon, hogy önmegvalósítás terén meddig jutottak. Számos vezető éppen a válság közepette szánja rá magát a karrierváltásra - mondja a férfiéletpálya-kutatás egyik vezetője, Madai Krisztina business coach.

A vezető beosztásban lévő férfiak 96 százaléka már elgondolkozott azon, mennyi örömét leli munkájában, 70 százalékuk életpályája során szakmát vagy szakterületet is váltott, ebből majd 40 százalék többször is megtette ezt - derült ki a Business Coach Szakmai Közösség 2009. első negyedévében végzett kutatásából, amelyben 115 - leginkább budapesti - közép- és felső vezető beosztású férfi vett részt.

- Válaszaikból kiderül, hogy az első váltásokat leginkább a karrier alakítása befolyásolja: cél az adott szakterületen előrelépni, magasabb pozíciót, ezzel magasabb fizetést is elérni. Később azonban az önmegvalósítás kerül előtérbe: olyan munkát találni, amelynek végzése örömet okoz, esetleg egy régen dédelgetett, hobbiként gyakorolt tevékenység kerül előtérbe - elemezte az adatokat Soós Judit, a kutatás másik vezetője.

A váltásban leginkább közrejátszó tényező a továbblépési lehetőség hiánya, a záruló karrierív, de a vezetők harmada a kihívás hiányát is váltásra motiváló tényezőként jelölte meg. A férfi vezetőknél a karrierdöntést szorosan követi az önmegvalósítási törekvés. Az egyszer váltók átlagéletkora 38 év, náluk első helyen a karrierdöntés vezetett ehhez a lépéshez.

A többször munkahelyet váltók esetében azonban az önmegvalósítás került az első helyre. Ezek az emberek már biztos egzisztenciát teremtettek, azaz a munka elsődleges szerepe nem az anyagi jólét biztosítása. Döntéseik hátterében a kerek évszám okozta sokk, a midlife crisis miatti kalandvágy is megjelenik - legtöbbször anélkül, hogy ez tudatosulna.
A többször váltók átlagéletkora 42 évre tehető.

A krízishelyzetek is váltást indukálnak. A munkahely megszűnése vagy annak valószínűsége a megkérdezettek mintegy ötödét késztette új állás, pozíció keresésére. A válság hatásaként kialakult munkahelyi bizonytalanság, az elbocsátások miatti félelem, a megfelelési kényszer fokozott terhet tesz a vezető beosztásúakra. Az állandósult stressz betegségekhez vezethet, amivel mindenki tisztában van. A megkérdezett vezetők jó része emiatt már elgondolkozott azon, megéri-e azt csinálnia, amiért éppen fizeti munkaadója. Betegségek következtében a válaszadók hét százaléka váltott már szakmát.

A férfiakat a gyermek születése sokszor egyedüli családfenntartóvá teszi, ami még jobb teljesítmény elérésére, még több bevétel biztosítására kényszeríti őket. A férfiéletpályák kötöttsége a tradicionális nemi szerepekből, a hagyományos családi értékrendből és a szegregált munkaerő-piaci lehetőségekből ered. - A férfi családfenntartó modellje a legtöbb társadalomban érvényes minta, de ennek kiterjedése és formája országonként különböző. A férfiak alapvetően a túlórákkal terhelt munkaformák megszűnésére vágynak. A tradíciótól való eltérés még nagyon kevés esetben, elsősorban a nagyvárosi, magasan kvalifikált párok egy részénél figyelhető meg. Magyarországon kialakulóban van az a réteg, amelyben családként gondolkoznak a párok, és alakítják ki a közös célokat, így családi karriertervezésről lehet beszélni. A férfiak számára a családdal való törődés már nemcsak anyagi értelemben, hanem érzelmi oldalról is fontossá vált - véli Madai Krisztina. A kutatásban részt vevő vezetők csupán négy százaléka gondolta úgy, hogy a családfenntartás egyedül a férfiak dolga.

A szakmai váltást a társadalom már nem a bukással azonosítja, a megkérdezettek kétharmada sokoldalúnak, bátornak, kockázatvállalónak tartja azokat, akik megtették ezt a lépést. Váltás az is, ha egy férfi gyesre megy. Az Infonia Alapítvány 2007-es, kismama-reintegráció témájú tanulmányában egy HR-vezető azt a példát említette: a cég elfogadhatóbbnak tartotta a fizetés nélküli szabadságra vonatkozó igényt, ha a férfi kolléga világ körüli útra készült, annál, mint amikor egy apa gyermeke születése miatt kívánt hosszabb ideig otthon maradni. Ez a hozzáállás az urbánus férfi vezetők körében változni látszik; a kérdőívben többen is azt írták: szerencsések, amiért anyagi helyzetük megengedi, hogy otthon maradhattak a gyerekkel. Nekik a feleségük karrierje is fontos. Van, aki vagány dolognak tartja azt, ha az ember szembe mer menni
a tradíciókkal.

A megkérdezettek kétharmadának elsődlegesen az a véleménye, hogy egy férfi azért megy gyesre, mert fontos neki a gyermeke. Csupán 12 százalékuknak jutott az az eszébe, hogy a gyesen lévő férfiak sikertelenek a munkájukban, illetve 14 százalék jelezte azt, hogy anyagi megfontolás áll a dolog mögött, tehát valószínűsítik, hogy a feleség jobban keres, mint a férj (ezen válaszok mögött bújtatottan a sikertelenség jelenik meg).

A feleség karrierjében elért sikerek megosztották a válaszadókat. A férfiak tradicionálisan nem tudják elfogadni, ha párjuk többet keres náluk, és a karrier tekintetében is előrébb tart, ám a városi értelmiségi közép- és felső vezetők körében ez a hozzáállás is megdőlni látszik. - Szívesen lennék háztartásbeli, elegem van a családfenntartás felelősségéből - írta egyik válaszadó a kérdőívre. A feleség magas beosztása húzóerőként hat: sok férfit arra sarkall, hogy ők is váltsanak és utolérjék vezető beosztású partnereiket. A többség támogatja feleségét szakmai sikereiben, de a válaszadók nagy részénél ez kimerül továbbképzések, tanulmányok finanszírozásában. Néhányan viszont a párjuk vállalkozásának felépítésében, annak felfuttatásában is hathatós segítséget nyújtanak.

http://nol.hu/ajanlo/20090728-az_is_valt__aki_nem_akar__belepusztulni


2009/07/26

Kemény vonalak: nők férfiszerepben

Kormos Olga, 2009. február 16.

Azt gondolnánk, a nő, aki buszsofőrként keresi a kenyerét, vagy rendőrként kell helytállnia nap mint nap, otthon is kisfőnök, nehezére esik a gyengédség, és hozzásimul a férfimintákhoz, hiszen a munkahelyén muszáj tekintélyt szereznie. A Női Lapozó utánajárt, hogyan oldják az ellentmondásokat az érintettek, és hogyan úsznak néha árral szemben, megtartva legbelül a nagybetűs Nőt.

Mióta világ a világ, ki vannak osztva a női és férfiszerepek. Így volt valahogy a szakmákkal is - régen. Mert a nők ma már ott vannak a politikusok, a cégvezetők, a menedzserek, a sofőrök között. Három riportalanyunk közös tulajdonsága, hogy a férfiaknak való munka ellenére nők tudtak maradni.

A bűnügyi helyszínelő

A harmincas évei végén járó Sövényházy Edit tíz évig dolgozott pedagógusként, utoljára a szegedi Rendészeti Szakközépiskolában. Mikor kollégái arra ösztönözték, hogy ne csak tanítson a suliban, hanem szereljen is fel rendőrnek, belevágott. Ehhez azonban állást kellett vállalnia egy rendőrkapitányságon. "Soha nem gondoltam volna, hogy bűnügyi helyszínelőként fogok dolgozni. Az összes esetet részletesen fel tudnám idézni, minden ott van a tudatalattimban, de ha naponta foglalkoztatnának az ott látottak, valószínűleg élni sem tudnék" - mondja az azóta a karrierje és párja miatt Budapestre került rendőrnő. Véleménye szerint nem lehet megszokni a szörnyűbbnél szörnyűbb eseteket.

"A helyszínelőként látottak feldolgozása nem attól függ, milyen nemű vagy, a férfikollégáimat ugyanúgy megviselték, mint engem" - állítja, bár nem tagadja, hogy megkeményítették és határozottabbá tették ezek az évek. Női identitása még attól sem sérült, mikor valaki egy helyszínen így szólt hozzá: "Én rendőrt hívtam!" A rendőrségnél nyílt titok, hogy a rendkívül szigorú időbeosztás miatt gyakoriak az úgynevezett belső kapcsolatok, hiszen ki az, aki tolerálni tudná, hogy 12 vagy 24 órát is szolgálatban kell lenniük? Ebben az időben Editnek is rendőr párja volt, akinek kiönthette a lelkét, mert tudta, miről beszél.


A kép illusztráció

"Igenis meg lehet tanulni, hogy elhatárold magadban a munkáddal járó élményeket és a magánéletet. Ha mégsem megy, ott kell hagyni, mert nemcsak a női mivoltod, hanem az egész egyéniséged megsérül" - vallja. Kemény évek voltak, mégis szerette, mert az izgalmas, váratlan szituációk komoly döntéseket követeltek tőle. Jelenleg az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium bűnmegelőzési osztályán dolgozik.

"Ez igazán nőies terület a rendőrségen belül. Folyamatosan emelkedik a rendőrnők aránya, mégis még mindig kétszer annyit kell teljesítenünk, mint a férfiaknak" - mondja Edit.

Kőszeg Sára, a Női Lapozó pszichológusa szerint nehéz lenne megmondani, vajon még mindig emelkedik-e a nők aránya a férfias szakmában, mert a mai világra jellemző, hogy sok esetben elmosódnak a férfi és női szakmák közötti határvonalak. Az is biztos, hogy a stresszes szakmában ugyanazokat az elvárásokat támasztják mindkét nemmel szemben. "De a női buszsofőr és a marógépezés nőként továbbra sem számít tipikusnak" - mondja szakértőnk.

A stockholmi buszvezető

Rozs Anikó szinte naponta buszra ül Svédország fővárosában, egyenesen be a vezetőfülkébe. A mai napig emlékszik kislánykorából kedvencére, egy holdautóra, de senki ne gondolja, hogy nem babázott. "Igaz, hogy inkább fiúkkal játszottam és fociztam, de voltak barátnőim is, akikkel otthon kisminkeltük magunkat" - mesél a kezdetekről a kétgyermekes, törékeny édesanya, akiről nehéz elhinni, hogy a negyedik ikszet is betöltötte.

"Már itthon is kamiont akartam vezetni, mert mindig érdekeltek ezek a nagy járművek. De hallani sem akartak erről, ahogy mezőgazdasági női permetezőpilótáról sem" - mondja. 1985-ben, Stockholmba érkezve öt évig lelkesen kamionozott. Más munkát is vállalhatott volna, egyáltalán nem a szükség vitte rá, hanem a kíváncsiság. Gyermekszülés után visszatérve teherautó-sofőrnek állt. "Soha nem éreztem ellentmondást abban, hogy nő létemre ilyesmit csinálok. Nem azért választottam ezt a munkát, hogy megmutassam a világnak, hogy a nők is tudnak ilyet. Egyszerűen érdekelt és szívesen csináltam" - válaszolja arra a kérdésre, hogy mi motiválta pályaválasztásában. Egyik legfontosabb elve az édesanyjától kapott jó tanács volt: "Akármit csinálok, olyat válasszak, ahol nincs gombóc a gyomromban, hogy hétfőn újra dolgozni kell menni. Nekem soha nem volt."

AFP
A kép illusztráció

Pszichológusunk szerint anyagi okok, az európai munkavállalás és akár a sors is hozhatja úgy, hogy a nők férfiasabb munkát is bevállalnak. Olykor nem is nagyon lehet válogatni, hogy miből lehet jól megélni. "Mégsem hinném, hogy az egyén munkavállalásának össztársadalmi okai lennének. Nem azért végeznek nők férfimunkát, hogy úgy általában szabadabbak legyenek" - esik egybe Kőszeg Sára véleménye buszsofőrnőnkével.

Májusban lesz tíz éve, hogy átnyergelt a svéd BKV-hoz, ami nem olyan vidám, mint teherautót vezetni, de nem is annyira megterhelő a szervezetének. Stockholmban nem ritka a női buszvezető, a dolgozók egyharmada nő. Fizetésük csak a megszolgált évektől függ, tehát Anikó jóval többet keres, mint egy tavaly felvett férfikollégája. Úgy érzi, a férfiak elismerik munkahelyén, nem gondolják, hogy különbség lenne köztük, legalábbis munkavégzés szempontjából.

"Bár most jött egy-két olyan férfi, aki úgy gondolja, a nőknek kizárólag a tűzhely mellett a helye" - színesíti a képet a svéd társadalomról. Anikó szabadidejében sem hazudtolja meg habitusát: hobbija az ejtőernyőzés. "Azért vonzanak az extrém sportok, mert máshonnan nem tudom megkapni ezt az adrenalinfröccsöt". Bár szívesen hord nadrágot, nem tartja magát fiús nőnek. Ha a kedve úgy hozza, szoknyába bújik, használ sminket és imád színházba járni. Rendszeresen összeül a barátnőivel pletykálni, úgy működik, mint bármilyen más nő.

AFP

"A munka csupán fizikailag keményített meg" - állítja. Viszont mivel egész napokat tölt a férfiak között, az évek alatt sok mindent megtanult róluk, főleg azt, hogy teljesen más a gondolkodásmódjuk. Ez őt is formálta, ma már nem úgy reagál dolgokra, mint ahogy egy "tipikus" nőtől elvárnák. "Otthon anya és feleség vagyok. A férjem pedig soha nem kérte, hogy keressek más munkát, csak azt kifogásolja, hogy hétvégenként is dolgozom."

Pszichológusunk szerint az önálló, határozott, teljesítménycentrikus, racionális hozzáállás otthon lehet előny is a nőknél, mert jobban tudják irányítani az életüket, urai a döntéseiknek, amitől szabadabbá válhatnak, és kielégítőbb lesz az életük. Meg kell azonban tanulniuk, hogy ne csússzanak át a másik végletbe, az érzelmekkel is foglalkozniuk kell. "Egyes ambiciózus nők azért vállalnak a férfiakkal egyenrangú munkát, mert bizonyítani akarnak, fontos számukra az anyagi függetlenség, nem akarnak senkire sem támaszkodni. Ha viszont a nő még jobban is keres, a férfinak nagyon magabiztosnak kell lennie férfiasságában, a nőknek pedig ügyesnek, hogy párkapcsolatukat ne kezdje ki ez a helyzet" - tanácsolja a szakember.

A marógépes

Lilla ipari termék- és formatervező mérnökként dolgozott CNC marógépen két évig. Hogy mi fán terem a marógép? Egy erre kifejlesztett számítógépes program elsajátításával kellett nagy fatömbből kiszobrászkodnia a műanyag sorozatgyártáshoz szükséges szerszámot, amit a megrendelő kívánt. "Amikor az egyetem után elhelyezkedtem a termékbemutató állványokat gyártó cégnél, még szó sem volt a munkaköröm drasztikus módosításáról. A cég megvette az új technológiát, és rám osztották az elsajátítását" - meséli, hogyan került közel a marógéphez. Bár a cégnél ha nem is sok, akadt még női munkatárs, a műszaki részlegen teljesen egyedül volt a férfiak között. Egyszerre élte meg riasztónak és kihívásnak a helyzetet, ezért a francia szakemberektől becsületesen elsajátította a gép kezelését. Csak később jött rá, hogy itt minden igyekezete ellenére sem tud nőként hatékony munkaerő lenni. Sokszor kellett ugyanis segítséget kérnie férfiaktól a hatalmas, nehéz fa- és műgyanta tömbök emelgetéséhez. Ilyenkor szinte kívülről látta magát. Nem értette, hogy került ebbe a helyzetbe. Lassan tudatosult benne, hogy nőként egyáltalán nem ezt kéne csinálnia.
A pszichológus szerint:

- ha egy nő otthon is "férfiként", olykor főnökként működik, tisztáznia kell magában, mi az oka. Fél-e az érzelmektől, a női gyengeség megélésétől, a saját identitásától?
- nem minden férfinak tetszik, ha az ágyban is erőteljesebb nő, sokan szeretik, ha odabújós tud maradni a párjuk.
- a szakmák átjárhatósága ellenére sem fog felborulni a nemek egyensúlya, mert mindig a nők fognak szülni, még ha egyre későbbre is tolódik ez az idő.
"Színterező és fémhajlító műhelyekbe kellett járnom. Az érdeklődő férfiszemek úgy néztek rám, mint a fehér hollóra, keresték az alkalmat, hogy beszóljanak. Szerencsére a főnököm rendes volt velem, és mindig elkísért" - emlékszik a kínos élményekre Lilla. Huszonéves lányként olyan tanulóévek voltak ezek számára, amelyek meghatározóak maradnak. Környezetében a férfiak az elején még fegyelmezték magukat, például nem káromkodtak, de az idő múlásával egész nap folytak a dumák, a nőkről való poénkodások, a kakaskodás. Persze akadtak neki intézett, rázósabb beszólások is: "Na, milyen hosszú a marószár?" Néha finoman rájuk szólt, de valamennyire muszáj volt felvennie a férfiak stílusát, ha békét akart. Egy idő után otthon, távmunkában írt maróprogramokat.



"Szerencsére nem sérült meg a lelkem, ami talán annak is köszönhető, hogy gyerekkoromban a bátyám edzésben tartott" - nyugtat meg Lilla, aki jelenleg újságíró, és újra egyetemre jár, dizájnkritikusnak, kiállításszervezőnek és -kurátornak tanul. Mikor felmondott, sajnálkoztak, hogy elmegy, de neki épp elég volt. "A helyemre felvett férfit magasabb fizetéssel vették fel. Pedig a cégnél a nők precízebb munkát végeznek, mégsem ismerik el őket anyagilag ugyanúgy, mert nem mernek annyit kérni, mint a férfiak" - vélekedik.

"A fizikai munkát végző nők hordozhatnak férfias attitűdöt, de attól még lehetnek gyengédek és nőiesek. Határozottságuk, hozzáállásuk talán erőteljesnek is tűnhet egy átlag női társaságban, ezért megy nekik a beilleszkedés a férfiközösségbe. Ugyanakkor egyetlen nőként mégis kitűnik nőiességük" - mondja a Női Lapozó szakértője.

http://www.noilapozo.hu/20090216/noi_munkaero_a_hagyomanyos_ferfimunkak_vilagaban

2009/03/09

Bajner Mária


Bajner Mária: Egymás nemében. Gondolat Kiadó, Budapest, 2007.

2007/04/21

Sztrinkóné Nagy Irén: A női szerep változásai és a reformpedagógia.

Sztrinkóné Nagy Irén: A női szerep változásai és a reformpedagógia. In Iskolakultúra, 2005/2. 63-68. old.

2007/03/08

Palasik Mária

Palasik Mária-Sipos Balázs (szerk.): Házastárs? Munkatárs? Vetélytárs? A női szerepek változása a 20. századi Magyarországon. Budapest, 2005, Napvilág Kiadó. Mozgó Világ, 2005 november. 34. évfolyam, 14. szám

Küllős Imola

Küllős Imola (szerk.): Hagyományos női szerepek. Nők a populáris kultúrában és a folklórban. Magyar Néprajzi Társaság, Szociális és Családügyi Minisztérium, Nőkéviseleti Titkárság, Budapest, 1999.

2007/02/21

Palasik Mária

Palasik Mária-Sipos Balázs (szerk.): Házastárs? Munkatárs? Vetélytárs? A női szerepek változása a 20. századi Magyarországon. Budapest, 2005, Napvilág Kiadó.

Nagy Beáta

Nagy Beáta - S. Sárdi Margit (szerk.): Szerep és alkotás. Női szerepek a társadalomban és az alkotóművészetben. Csokonai Kiadó. Debrecen, 1997.
Nagy Beáta: Karrier női módra. 35-51. old. In: Szerepváltozások. Jelentés a nők helyzetéről. Szerk.: Lévai Katalin és Tóth István György. TÁRKI, MM, Egyenlő Esélyek Titkársága, 1997.
Nagy Beáta (2003) Kirekesztés vagy befogadás? A nemek és generációk jellegzetességei az információs technológiák használatában és megítélésében. Szociológiai Szemle 2003/3.

Szöllőssy Ágnes

Szöllőssy Ágnes A nő szerepe az egyházban Keresztény Szó, X. évfolyam 1. szám. 1999. január

Sztrinkóné Nagy Irén

Sztrinkóné Nagy Irén: a női szerep változásai és a reformpedagógia. In Iskolakultúra, 2005/2. 63-68. old.