Egy 98 éves ír hölgy 23. Fordját vásárolta meg

Az Írországban található Galway-ben élő Mrs. Eileen Lovett 1929-ben vette meg élete első Fordját a Higgins Motorparknál, és a hét elején vette át 23. Fordját, egy Focust, amelyet ezúttal lányának vásárolt. Az idén novemberben 99. születésnapját ünneplő Mrs. Lovett 12 éves korában ült először a volán mögé Clifdenben, ahol családja a kisváros egyetlen pékségét üzemeltette. Még általános iskolába járt amikor élete első önálló útjára indult: édesanyja küldte el vajért a család módosított T-Modell furgonjával.

Mrs. Lovett 1929-ben

Eileen 17 éves volt amikor 1929-ben, 198 fontért megvette első autóját, egy Ford 14.9-est a Higgins Motorparknál és innentől kezdve mind a márkához, mind a kereskedőjéhez hű maradt. Eileen első pillantásra beleszeretett az autóba, amivel a következő két évben több ezer mérföldet furikázott a környék hoteleit, iskoláit pékáruval ellátva. Ezt követően, valahányszor új autóra volt szüksége, mindig Higgins-ékhez tért vissza egy újabb Fordért, s még ma, 98 évesen is fel tudja sorolni mind a 22 korábbi Fordját, azok rendszámát is beleértve.

Mrs. Lovett ma, az új Focusban

„Manapság ritka az ilyen fokú elkötelezettség és márkahűség. Eileen valószínűleg a legrégebbi ügyfelünk Írországban, de az is lehet, hogy az egész világon" - fogalmazott Eddie Murphy, a Ford írországi ügyvezetője. Alan Mulally, a Ford világszintű vezérigazgatójá személyes levélben köszönte meg a hölgy Ford iránti bizalmát.

http://www.autoblog.hu/kesztyutarto/egy_98_eves_ir_holgy_23._fordjat_vasarolta_meg.html

Nawal El Saadawi az arab feminizmus és a rezsimellenes kritika emblematikus alakja

A feminizmus nem a szexről szól

Interjú Naval el-Szadavival, aki fél évszázada harcol a nők jogaiért

A 77 éves egyiptomi politikus­írónő, Naval el­Szadavi az arab feminizmus és a rezsimellenes kritika emblematikus alakja. Szociális és szexuális problémákkal foglalkozó írásaiban immár ötven éve mutat rá a muzulmán nők, vagy ahogy állítja, minden nő hátrányos helyzetére a társadalmakban. Indulása kivételes volt: apja oktatási miniszter lévén, nyolc diplomás testvéréhez hasonlóan, elvégezhette az orvosi egyetemet. Ám a védőszárny alól kikerülve, hamar a mindenkori kormány ellenségévé lett.

Rajacic Ágnes| Népszabadság| 2009. december 5.

„Nem úgy harcolok a kapitalizmus ellen, hogy eltakarom a hajam!”

Rajacic Ágnes

1972-­ben megjelent, A nők és a szex című művét betiltották, állásából elbocsátották. Több egyiptomi értelmiségivel együtt 1981­ben bebörtönözték, csak Anvar Szadat halála után szabadult. Később az ENSZ tanácsadója lett, majd megalapította az Arab Női Szolidaritás Szervezetét (AWSA), melynek célja, hogy megváltoztassa az arab nők gondolkodásmódját. A szervezet nemzetközi sikerei annyira felbőszítették az egyiptomi kormányt, hogy 1991­ben betiltotta őket, vagyonukat egy vallásos nőszervezetnek adta. Azóta külföldi egyetemeken tanít.

- Hol áll az arab feminizmusnak az ügye,amelyért ön több mint fél évszázada küzd?

- Sokan még mindig nem értik, mi a feminizmus. Azt hiszik, hogy az arab országokban csak a nők csonkítása vagy a szexuális elnyomás elleni küzdelem. Persze ezeket is felöleli, de az igazi feminizmus számomra a humanizmus. A családon kívüli és belüli problémákat össze kell kötni a globális politikával, a kapitalizmussal, a munkanélküliséggel, a bevándorlással. Ezek a tényezők férfit és nőt is érintenek, de a nők ma a férfiak alá vannak rendelve minden vallásban és kultúrában. Ha gazdasági válság vagy háború van, azt leginkább a nők és a szegények szenvedik meg.

- Ha globális politikában gondolkozunk,változtatott-e a muzulmán nők helyzetén az iraki és az afganisztáni háború? Halljuk például, hogy sok női szervezet érvel a családjog és az örökösödési jogreform mellett a muzulmán országokban.

- Amikor Bush Irakba ment, mi tudtuk,hogy az olajért és a politikai hatalomért ment. De ő azt mondta, hogy a nőket megy felszabadítani. Mekkora feminista volt?! Ugyanez történik Afganisztánban, ahol Obama továbbra is fel akarja szabadítani a népet. Vajon a bombák felszabadítják Afganisztánt? Nem. Senki sem szabadíthatja fel a másikat! Természetes, hogy én is az al­Kaida, a tálibok és minden más szörnyű rezsim ellen vagyok, amelyek a vallást használják az emberek és főleg a nők elnyomására. De ki hozta létre a rezsimeket? Bin Laden és George W. Bush valójában testvérek: mindenki tudja, hogy az előbbi az amerikai kormánynak dolgozott a nyolcvanas években. Ahogy a Szovjetunió leáldozott, Oszama bin Laden, az imperializmus gyereke lett az ellenség. Amerika egyébként Egyiptomban is támogatta az iszlám fundamentalizmust.

- Mekkora esélyük van az arab feministamozgalmaknak a kormányokkal szemben?

- Sok iraki nő keres meg. Azt mondják,most két fronton harcolnak: a vallási fundamentalizmus és az amerikai elnyomás ellen. Az ország darabokban van, és éppen ez az, ami a külföldi elnyomásnak segít megosztani az uralmat. Ezért van kettősség a szunnita és a síita vallás között is. Nem szabad az idegen elnyomásra hallgatni, fel kell szabadítanunk magunkat a neokolonializmus és a helyi hatalom alól is. Össze kell fognunk, és le kell rántani a leplet az elménkről. A megoldás az oktatás, a kreativitás és a disszidens írás.

- A politika nem járható út az egység megteremtéséhez? Ön indult a 2005-ös egyiptomi elnökválasztáson…

- Nem szabad elválasztani a tudományta művészettől és a politikától, mint a testet sem a szellemtől. Én eredetileg orvos vagyok. A rendelőmben azon kezdtem gondolkodni, miért lesznek betegek az emberek. Azért lesznek betegek, mert szegények és keményen dolgoznak. Hiába adok nekik gyógyszereket. Felfedeztem a gazdaság és az orvostudomány közötti összefüggést, és azt, hogy a politikai rendszer a hibás. A rendelőmben ugyan meg tudok gyógyítani pár embert, de az írással milliókról segítem le a leplet. Mert az a lepel a legveszélyesebb, amit az oktatás, a média erőltet ránk. Orvosként tudok a májról, a tüdőről, de nem ismerem az emberi lénynek a társadalommal és a politikával való kapcsolatát, ami betegséget okoz.

- Mivel magyarázhatók a szociális anomáliákat, amelyek a nyugatra nyitottabb muzulmán társadalmakban, így Törökországban, Marokkóban észlelhetők? Gondolok az otthoni női körülmetélés műtéteire, vagy a szűzhártya visszavarrására.

- Mint mondtam, egyes feministák csaka szexualitásról szeretnek beszélni, meg a női körülmetélésről. De ezt sohasem kötik a globális vagy a lokális politikához, a történelemhez sem, így eltévesztik a célt. Ahhoz, hogy megértsük a nőkkel vagy a férfiakkal szembeni szexuális elnyomást - mert én a férfi körülmetélést is ellenzem -, látnunk kell, hogy ezek a rabszolgatartásból erednek. A rabszolgákat gazdasági okok miatt kasztrálták, a nőket gazdasági és politikai okok miatt vágják meg, hogy a monogámiához szoktassák őket.

- Tehát igaznak tartja a muzulmán világ ésa nyugati civilizációk ütközésének tézisét?

- A civilizációs válság tézise hamis.Vajon a palesztin-izraeli háború az emberek ellentétéről szól? Szó sincs róla. A földekről, a vízről, az anyagi szükségletekről szól. Az állítólagos vallási háború a judaizmus és az iszlám, vagy a nyugati és a keleti kultúra között csak álca. Én egyiptomi vagyok, maga magyar, de ugyanazon rendszerben élünk. A véleményünk különbözhet, mert Európában több az egyéni szabadság, szexuális szabadság, talán bőségesebbek a gazdasági javak, de maguk is patriarchátus alatt élnek. Az ellentétek a pénz, a bankok, a szabadpiac és az érdekek között vannak, nem a vallások között. Ezt érzik maguk is a gazdasági válságban és a bevándorlás által.

- A bevándorlásról szólva, hogyan magyarázza, hogy Európában ma azok a muzulmán fiatalok is fátylat tesznek fel, akiknek csak a nagyszüleik voltak vallásosak?

- Az elme az egyik börtönből a másikbaesik. Néhány Észak-Afrikából érkezett nő így akarja megmutatni a muzulmán identitását. Azt gondolják, hogy ezzel próbára teszik a Nyugatot. Ez nevetséges. Nem úgy harcolok a kapitalizmus ellen, hogy eltakarom a hajam! Ők fátyolban járnak, de magas sarkút vesznek fel, és a derekukat kiteszik a farmerből. Azt hiszik, hogy így felszabadultak. Valójában csak meghasonultak az iszlamizáció és az amerikanizáció között.

- Az amerikai dominanciára Egyiptombólördögöt kiáltani, az nemcsak halogatja az iszlám jogreformot?

- Minden vallást meg kell reformálni,nem csak az iszlámot.

- A legutóbbi könyve, a „Zina, le roman volé" (Zina, a lopott regény) című rendkívül sötét képet fest Egyiptomról. Gyerekeket erőszakoló férfiak, álszent fátylas nők és utcára hajított csecsemők. Szinte karikatúra...

- A regény az regény, értelmezhetifeketén vagy fehéren. A Zina című regényem valós társadalmi problémáról szól. Ma Egyiptomban kétmillió törvénytelen utcagyerek van, mivel nincs apjuk, nem kaphatnak semmiféle családnevet, és iskolába sem járhatnak. Ez tragédia. A régi Egyiptomban, még a rabszolgatartás előtt, mindenki egyenlő volt. Nem tudták, hogy a foetus a sperma által termékenyül meg, azt hitték, hogy a nőt ismeretlen erő keríti hatalmába. A gyerek így felvehette az anya nevét. Ma ellenben csak a férfiét hordhatja. El-Szadavi például a nagyapám neve, akit nem is ismertem. Az édesanyámnak nem hordhatom a nevét, pedig ő igazán szeretett. Szervezetünk, amelynek férfi tagjai is vannak, azért harcol, hogy a gyerekek hordhassák az anyjuk nevét, és járhassanak iskolába. Tavaly a kormány meg is hozta ezt a törvényt.

- A vallásosságról alkotott véleménye arrasarkallnák, hogy elhagyja a vallását. Miért nem tette meg?

- Én minden vallást kritizálok, a kereszténységet és a judaizmust hasonlóképpen, mint az iszlámot.

http://nol.hu/lap/hetvege/20091205-a_feminizmus_nem_a_szexrol_szol

http://en.wikipedia.org/wiki/Nawal_El_Saadawi

http://www.nawalsaadawi.net/

Párizsban még mindig nem hordhatnak nadrágot a nők

Több mint 200 éve hatályban van az a rendelet, amely szerint a párizsi nők nem, illetve csak és kizárólag kivételezett helyzetekben hordhatnak nadrágot. A nadrágtilalmat 1800-ban vezették be Párizsban, és bár többször próbálkoztak annak eltörlésével, a mai napig nem helyezték hatályon kívül – adta hírül a Telegraph. Az iráni szabályozásnál [1] is szigorúbb rendelet az összes párizsi nőre vonatkozott, senki sem bújhatott ki alóla. Azaz mégis. Ha valaki úgy szeretett volna öltözni, mint egy férfi, akkor „el kellett látogatnia a párizsi rendőrkapitányságra, hogy megkapja az engedélyt”- idézi a szabályzat szövegét a lap.

A rendeletet először 1892-ben enyhítették, akkor már azok az asszonyok is nadrágot húzhattak, akik lovaglásra adták a fejüket, 1909-ben pedig már a biciklizőknek sem kellett tartaniuk a fellibbenő szoknyától. A szabályzatot többszöri próbálkozás után sem sikerült eltörölni, pedig 1969-ben a párizsi tanács is kérvényezte a rendőrfőkapitányt, törölje el az őskövületnek minősülő rendeletet.

A rendőrfőkapitány szerint meggondolatlanság lett volna, így nem tett eleget a kérésnek. Utoljára, 2003-ban a francia jobboldali párt, az UMP egyik politikusa próbálkozott a hatályon kívül helyezéssel, hiába. A Telegraph Evelyne Pisier jogászprofesszort, a Le Droit des Femmes (A nők jogai) című könyv szerzőjét emeli ki, aki úgy véli, hogy miután a nadrágtilalom még mindig életben van, a párizsi rendőrnők is megszegték a törvényt, amikor kötelezővé tették számukra a nadrág viselését.

http://velvet.hu/blogok/tejbenvajban/2009/11/20/ketszaz_eve_nem_hordhatnak_nadragot_a_parizsi_nok/

A női kerékpározás hőskora

Magyarországon az 1880-as évek első felében kezdett elterjedni a kerékpár, 1882-ben megalakult az első magyar kerékpáros egylet is, a Budapesti Kerékpár Egyesület. Az egyre népszerűbb kerékpár (a századfordulóig több mint 150 kerékpáros kör alakult) eleinte csak a férfiakat hódította meg. A női kerékpáros még az 1890-es évek első felében is nagy feltűnést keltett.

A nők először szokásos utcai viseletükben ültek fel a „vasparipára”, azonban hamarosan tapasztalták, hogy az a ruha, amely megfelel egy rövid sétára, kényelmetlen kerékpározás közben. Arról nem is beszélve, hogy a szép selyemblúzok, kalapok, finom szövetből készült szoknyák, szalagok, csipkék könnyen tönkrementek egy-egy borulás során. Ezért szoknyáik aljába ólomnehezéket varrtak, hogy ne kerüljenek a küllők közék; kezükre finom szarvasbőrkesztyűt húztak, hogy ne törje fel a kormány; s akadtak akik a fűzőt is levették, hogy ne akadályozza őket az erőkifejtésben.

Sokkal célszerűbb és kényelmesebb viselet volt a kerékpározáshoz a nadrág. A nadrág nagyon bőven szabott térdnadrág volt, melyet harisnya vagy térdig érő kamásli egészített ki. Egy ilyen nadrágban kerekező nő látványát így örökítette meg egy korabeli fűzfapoéta:

„Bristol kerék, Helical-cső, Adria...

Jaj, de formás a kisasszony vádlija!

Aczél-bokát feszít pergő pedálja,

Mikor magát a nyeregben

Negédesen himbálja!”

Ma már komikus, hogy ennek a sportnak a művelését egyesek bátor női tettnek vélték látni. Felismerték a kerékpározás egészségügyi jelentőségét is, de az orvosok óvták a nőket a „túlzott” kerékpározástól; kb. napi 50-60 km-t 15–18 km/h sebességgel tekintettek még megengedettnek. A kerékpárversenyeket károsnak tartották. (Az első női kerékpárversenyt 1896-ban rendezték Magyarországon, ahol világos selyem blúzban és sötét bő térdnadrágban álltak a rajthoz.)

A női kerékpározást a közvélemény igen lassan fogadta el, de mivel nyeregbe szálltak az angol uralkodóház tagjai, a nemzetközi arisztokrácia dámái, majd a magyar arisztokrata családok fiatalabb hölgyei. Vidéken a vármegyei főispánok vállalkozó szellemű feleségei, a megyei és városi tisztikar tisztségviselőinek leányai és a feltűnést kedvelő fiatal színésznők, így elterjedt a kerékpározás, melyben szerepe volt a sznobizmusnak is.

A kor illemszabályai szerint úrinő nem járkált egyedül az utcán, így férjeik, férfi testvéreik, rokonaik és ismerőseik társaságában indultak el kirándulni, mely számtalan alkalmat nyújtottak flörtökre, csintalanságokra. Kitaláltak egy kerékpáros játékot is, melynek lényege abban állt, hogy először a férfiak üldözték a hölgyeket, majd miután ki-ki elérte a párját, együtt kellett a célba karikázniuk. Micsoda pompás lehetőségek!...

A kerékpározás, mint minden olyan dolog, melyet a hölgyek műveltek, így vált részévé a századfordulón az úri világ kollektív nagy játékának: a férjfogás és férjhez adás tisztes feladatának. A jó levegőn megnő a kedv a házasodásra – tartották a lányos mamák, s megbízható felügyelet mellett elengedték eladósorban lévő leányaikat kirándulni.

Lányok-fiúk mit szóltok?

Fotok: Kempelen Farkas Tankönyvtár, Jackson Library, Kempelen Farkas Tankönyvtár, uvm.edu, jwa.org, DaoineSidh,zazzle.com

Szerző: Lindistyle

http://cyclechic.blog.hu/2009/11/15/a_noi_kerekparozas_hoskora

Fordított szexizmusra készülnek Londonban

A Konzervatív Párt korábbi ellenállását feladva David Cameron kész csak nőkből álló „shortlistek” bevezetésére a következő választás előtt, mert „kétségbeesetten” szeretné megváltoztatni a politikai palettát.

R.Hahn Veronika – London| NOL| 2009. október 21.

Vitatható döntést hozott a brit ellenzék vezére, amikor a parlament nagy ritkán összehívott házelnöki konferenciáján bejelentette, a visszalépésüket jövő januárban nyilvánosságra hozó tory képviselők helyére kizárólag női jelölteket terjeszt elő az érintett választókerületekben. A 2010 tavaszán esedékes voks előtt különben is minden lényeges elhatározás a pártközpontban születik majd meg. A populista lépés nem aratott osztatlan sikert sem a frakcióban, sem az aktivisták körében. A nyomban elhangzott kifogások közé tartozott, hogy „fordított szexizmusról” van szó, a lényeg, nemétől függetlenül a legkiválóbb képviselőjelölt megtalálása.

A párt tagságának elege van abból, hogy a „demokrácia halálát” jelentve egyre több politikai kérdés dől el a főhadiszálláson. A szebbik nem konzervatív gondolkodású közösségét jelenleg tizenkilencen képviselik az alsóházban, de Cameron számítása szerint, ha a toryk legalább egyfős többséget szereznek, „közel” hatvan helyet foglalhatnak el.

A virtuális, videoösszeköttetéssel létrehozott konferencián a három nagy párt vezetője egymás után kapott szót, azaz nem vitatkozhattak egymással. Gordon Brown elismerte, hogy „kívülről nézve a parlament nem felel meg a XXI. század követelményeinek”, mégis rendkívül büszkének nevezte magát. 1983-ban, amikor képviselővé választották, a Ház színtiszta fehér volt és mindössze 23 nő ült a padsorokban. A Munkáspártnak most 95 „honanyja” van, de a kormányfő reméli, hogy az új alsóházban már 120-140-et tesz ki a számuk. Brown szervesen, alulról felfelé építve érné el, hogy Westminster jobban tükrözze a társadalom összetételét. A cél több ázsiai, fekete, fogyatékkal élő, meleg, leszbikus, bi- és transzszexuális képviselő megválasztása.

A kabinetben jelenleg az etnikai kisebbségeknek egyetlen reprezentánsa sem foglal helyet, bár az állandó meghívottak közé egy ázsiai (közlekedési) államminiszter, Szadik Khan és az első fekete legfőbb ügyész Scotland bárónő is tartozik. Brown ígéretet tett arra, hogy a jövőben meleg alsó- és felsőházi képviselők, ugyanúgy, mint heteroszexuális kollégáik az esküvőjüket, megrendezhetik civil ceremóniájukat a westminsteri palota fényűző termeiben.

Nick Clegg, a Liberális Demokraták vezetője csatlakozott a változás sürgetéséhez, miután „a parlamentben nem érzékelhető a modern Nagy-Britannia szelleme”. A szigetországban amúgy a munka törvénykönyve alapján tilos a munkahelyi nemi megkülönböztetés. 2002 óta azonban külön választási nemi diszkriminációs törvény biztosítja a kizárólagosan női jelöltkiválasztás jogszerűségét.

http://nol.hu/kulfold/forditott_szexizmusra_keszulnek_londonban

Right Stuff, Wrong Sex: NASA’s Lost Female Astronauts

By Brandon Keim, October 6, 2009

Imagine if the first person on the moon had proclaimed, “That’s one small step for woman, one giant leap for mankind.”

It could have happened. In the late 1950s, the United States government contemplated training women as astronauts, and newly released medical test results show that they were just as cool and tough as the men who went to the moon.

“They were all extraordinary women and outstanding pilots and great candidates for what was proposed,” said Donald Kilgore, a doctor who evaluated both male and female space flight candidates at the Lovelace Clinic, a mid-century center of aeromedical research. “They came out better than the men in many categories.”

The clinic’s founder, Randy Lovelace, developed the health assessments used to select the Mercury 7 team, and thought that women might make competent astronauts. It was a radical idea for the era. Women’s liberation had just begun to stir, and only a quarter of U.S. women had jobs.

But Lovelace was practical: Women are lighter than men, requiring less fuel to transport them into space. They’re also less prone to heart attacks, and Lovelace considered them better-suited for the claustrophobic isolation of space.

In 1959, Lovelace collaborator Donald Flickinger, an Air Force general and NASA advisor, founded the Women In Space Earliest program in order to test women for their qualifications as astronauts. But the Air Force canned it before testing even started, prompting Lovelace to start the Woman in Space Program.

Nineteen women enrolled in WISP, undergoing the same grueling tests administered to the male Mercury astronauts. Thirteen of them — later dubbed the Mercury 13 — passed “with no medical reservations,” a higher graduation rate than the first male class. The top four women scored as highly as any of the men.

“They were all motivated to a degree you could not measure. They knew they were ideal candidates, but NASA regulations kept them out of the game,” said Kilgore.

The results of the women’s tests are described for the first time in an article published in the September Advances in Physiology Education, and show just how capable they. One set of results, from the sensory deprivation tests, are especially striking.

“Based on previous experiments in several hundred subjects, it was thought that 6 hours was the absolute limit of tolerance for this experience before the onset of hallucinations,” write Kilgore and his co-authors. “[Jerrie] Cobb, however, spent 9 hours and 40 minutes during the experiment, which was terminated by the staff. Subsequently, two other women (Rhea Hurrle and Wally Funk) were also tested, with each spending over 10 hours in the sensory isolation tank before termination by the staff.”

During the test, the women were immersed in a lightless tank of cold water. By contrast, John Glenn’s memoir recounts being tested in a dimly-lit room, where he was provided with a pen and paper. Glenn’s test lasted just three hours.

The would-be Mercury 13 astronauts would ultimately be held to a different standard than their male counterparts. Some NASA officials speculated that female performance could be impaired by menstruation. Others wanted pilots who had already flown experimental military aircraft — something only men could have done, since women were barred from the Air Force.

In August 1961, WISP was cancelled. It was not until 1995, when Eileen Collins piloted the STS-63 shuttle around the MIR space station, that the Mercury 13 met again. Collins was the first woman to become a space pilot, but not the first woman who deserved to.

“They knew it was a long shot, but they were willing to take it,” said Kilgore. “They were very special people.”

http://www.wired.com/wiredscience/2009/10/mercury-13/

Boldogtalan nők

Nem megmondták a konzervatívok, hogy az emancipáció boldogtalanná teszi a nőket? Hiába az egyenjogúság, az amerikai nők boldogtalanabbak a férfiaknál - igaz, csak életútjuk második felében.

Metazin| NOL| 2009. szeptember 25.

„Amikor a nők a férfiak világába léptek, új követelményeket állítottak maguk elé, és több stressznek tették ki magukat”– magyarázza Maureen Dowd a New York Timesban azokat a statisztikákat, amelyek szerint az elmúlt három és fél évtizedben egyre csökkent az amerikai nők „boldogságszintje”.

Mint a Metazinban már olvasható volt, a kutatók az élettel való elégedettséget értik boldogságon. Igaz ez a harminchat évet felölelő felmérésre is, amelyre Dowd hivatkozik. A General Social Survey keretében minden évben 1500 fős reprezentatív mintán kérdezik az amerikaiakat arról, mennyire elégedettek életükkel, és válaszukat egy háromfokú skálán kell megadniuk. A módszer igen egyszerű, de több évtizedes távlatból nyilván figyelemre méltónak tekinthető, hogy a nők egyenletesen csökkenő, a férfiak ellenben egyenletesen növekvő mértékben elégedettek életükkel.

A szóban forgó korszak egybeesik a nők egyenjogúsításának évtizedeivel. A feminizmus ebben az időben nemcsak a közéletben és a munkahelyen teremtett nagyobb egyenlőséget a nemek között, hanem még azt a korábban elképzelhetetlennek hitt gyakorlatot is bevezette, hogy a férfi maradjon otthon a kisgyermekkel a születést követő legelső hetek után.

Nők és nők

NOL

Igaz, az ismert svédországi példát kivéve ez még inkább csak elméleti lehetőség. Nemcsak azért, mert az apák többsége nem ambicionálja az anyaszerepet, hanem azért sem, mert a férfiak és a nők keresete között igen nagy a különbség, tehát az apa otthon maradása általában súlyos anyagi veszteséget jelentene a családnak.

A korszak kezdetén a nők még jóval elégedettebbek voltak sorukkal, mint a férfiak. Paradox módon tehát az egyenlőség kivívása során egyre boldogtalanabbá váltak. Érdekes, hogy a boldogságmutató a nők lényegében minden kategóriájában süllyed. A házasok körében éppúgy, mint az egyedülállók esetében, s függetlenül attól, hogy mennyi a jövedelmük, s az Egyesült Államok mely részén laknak. Egyetlen kivétel van csak: a fekete nők egy kicsit boldogabbak, mint harminchat éve, de annyira nem elégedettek, mint a fekete férfiak.

Marcus Buckingham szociológus, akinek több millió példányban keltek el a nők helyzetével foglalkozó művei, arra hívja fel a figyelmet, hogy életpályájuk kezdetén a nők még boldogabbak a férfiaknál. Valahol az életút közepén keresztezi egymást a nők elégedettségét jelző süllyedő, illetve a férfiakét megjelenítő emelkedő vonal.

Az adatok azt mutatják, hogy a gyermekes nők elégedetlenebbnek mondják magukat. Eszerint az elégedettség mégsem lehet azonos a boldogsággal, és Dowd ezt tekinti a leginkább paradox adatnak, hiszen a gyermek a nők boldogságának legfőbb forrása. Viszont a szorongásának is forrása lehet, ugyanúgy, mint az összes új feladat, amelyet az emancipációval magára vállalt. A férfiak ellenben felszabadultak a felelősség egy része alól: már nem csupán az ő felelősségük a család fenntartása.

Ráadásul nőtől elvárják, hogy hatvanöt éves korában egy húszéves lány küllemét plasztikáztassa magára, a férfitól viszont nem. Az eredmény egy generációnyi boldogtalan „Frankenstein-Barbie-baba”.

http://nol.hu/kulfold/boldogtalan_nok

Női miniszterek az új iráni kormányban

Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök három nőt óhajt bevenni az új teheráni kormányba. Az iszlám forradalom 1979-es győzelme óta az iráni kormányoknak még nem volt női minisztere.

Iránban az elnökválasztás hivatalos eredménye szerint Mahmúd Ahmadinezsád államfő a leadott szavazatok mintegy 80 százalékát szerezte meg, így megkezdheti második elnöki mandátumát. Mir Hoszein Muszavi, a vesztes elnökjelölt és hívei azt állítják, hogy Ahmadinezsád választási csalásnak köszönheti győzelmét. A voksolás eredményének ismertetését követően kezdődött tiltakozási hullám a legnagyobb volt az 1979-es iszlám forradalom idején lezajlott tömegmegmozdulások óta. Hivatalos adatok szerint a tüntetésekben harminc személy életét vesztette, az ellenzék szerint viszont hatvankilenc. A hatóságok mintegy négyezer embert állítottak elő. Sokat közülük ugyan már szabadon engedtek, de háromszázan még mindig letartóztatásban vannak.

Ahmadinezsád vasárnap az állami televízióban jelentette be, hogy egy nőt az egészségügyi tárca, egy másikat pedig a népjóléti minisztérium élére akar állítani. A harmadik miniszteri posztra kiszemelt női jelöltjét, illetve annak tárcáját egyelőre nem nevezte meg. Amhadinezsád kormánylistáját szerdán terjeszti a parlament elé elfogadásra.

http://hvg.hu/print/20090816_iranikormany_noiminiszterek.aspx

Határtalan viszonyok: nők és férfiak

Bakó Boglárka, Tóth Eszter Zsófia

Az MTA Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet 2009. január 29-én és 30-án, "Határtalan viszonyok: nők és férfiak. A társadalmi nem kutatásának legújabb eredményei Magyarországon" címmel szervezett konferenciát.



A konferencia a tavaly megjelent Határtalan nők című kötethez kötődő rendezvény volt (Határtalan nők. Szerk.: Bakó Boglárka-Tóth Eszter Zsófia, Nyitott Könyvműhely Kiadó, 2008.), az előadások egy része a kötet tanulmányain alapult. A tanulmányok olyan nőkről vagy női csoportokról szóltak, akik valamilyen szempontból eltértek közösségük női normáitól, mivel tudatosan, esetleg véletlenül megsértették azokat, eltávolodtak tőlük, s határátlépésükben vagy egy új életszemléletet vagy csak a világnak egy különös szemléletét hozták létre.

A szerkesztők úgy gondolták, hogy ezen témán kívül érdemes egy konferencia keretében a nő- és férfikutatások legújabb eredményeit is megvizsgálni és szólni a határátlépő férfiakról is, ahogy azt Bisztrai Márton Jamal, a tapasztalt szűz című előadásában vagy Papp Richárd egy munkácsi lingár zsidó férfiről szólva megtette. A nők köré fonódó történetek kapcsán a kötet szerzői olyan jelenségeket elemeztek, melyeket a normától való eltávolodás válthat ki egy társadalomban, egy közösségben, egy csoportban vagy egy családban. A kötetben szereplő írások között történészek, néprajzosok, kulturális antropológusok és szociológusok munkái szerepeltek.

Az előadások változatos megközelítési szempontokat nyújtottak a gender studies és az új kultúratörténet elméleti keretén belül. A konferencia egyrészt rálátást biztosított azokra a Magyarországon újabb keletűnek számító törekvésekre, amelyek a társadalmi nemek történetét jellemzik, és válogatást nyújtott a legújabb kutatási eredményekből. A tanácskozás első szekciójának előadói - A gender studies kutatási irányzatai (elméletek, elemzések, nézőpontok) - a nemek kutatásának különböző tudományterületi megközelítését vázolták fel. Acsády Judit előadása (Gondolatok/kérdések az emancipációról) a szociológia, Séllei Nóráé az irodalom (Az intellektuális nő határai) Görög-Karády Veronikáé a folklór-néprajz (A nemek reprezentációja a mesékben), míg Kende Anna előadása (Feminista pszichológia Magyarországon) a pszichológia és a nemek tudományának, kutatási lehetőségének viszonyát, új útjait mutatta be.

A kétnapos konferencia többi szekciója két nagyobb csoportba sorolható: a gender studies kutatásának szociológiai és kulturális antropológiai megközelítései, és a történeti kutatások a nemek szempontjából. A szociológiai-antropológiai szekció előadásai két szempontból közelítették meg a nemek viszonyát. Egyrészt a nemi viszonyokhoz kapcsolódó kutatások általános trendjeit igyekeztek felvázolni változatos témákban (Takács Judit: Férfiak és nők otthoni munkamegosztása európai összehasonlításban, Kóczé Angéla: "Etnicitás és gender metszetei: Roma nők politikai performansza", Tóth Herta: Diszkriminál-e a börtön? Roma nők élményei Kalocsán. (előzetes kutatási beszámoló).

Másrészt a mikroszempontú megközelítés jegyében az egyéni életrajzok, kis csoportok nemi szerepeit mutatták be az előadások (Papp Richárd: Egy "lingár" zsidó Munkácsról, Kovács Nóra: Férfiszerepek a budapesti argentin tangó világában, Hajnal Virág: Egy bácskai kertész élete "meséinek" tükrében, Bakó Boglárka: A "mocsok" - A mágia és a rend egy cigány közösség női világában, Ilyés Zoltán: Erzsi néni; közvetítés, átjárás, konfliktus egy idős cigányasszony életében, Pálos Dóra: Női választások egy cigány közösségben, Erdélyben, Feischmidt Margit: Asszonyok határhelyzetben - Társadalmi mobilitás é asszimilációs törekvések cigány származású nők életében, Bisztrai Márton: Jamal, a tapasztalt szűz, Szentágotai Rita: A kendő antropológiája: magyar muszlim nők, vallás és viselet).

A történeti kutatásokat bemutató előadások a 20. századra koncentráltak. Itt is megtalálhatóak voltak egyrészt az egyéni élettörténetek és egy-egy jellegzetes csoport, kisebb közösség nemi szerepeinek viszonyát felvázoló előadások (Mátay Mónika: Hamis Vénuszok. Nődandyk a polgárok között, Borgos Anna: Tudomány és ideológia találkozásai egy korai pszichoanalitikus életútjának tükrében: Hajdu Lilly története, Horváth Sándor: A lány és a csavargó. Normaszegés az állambiztonság hálójában, Kövér György: A vádbeli eszlári áldozat, mint nő, Juhász Borbála: Nők a magyar szociális munkában a két világháború között, Tóth Eszter Zsófia: Nők férfifoglalkozásokban: A "férfias" és "nőies" munka, - Majtényi György: Néhány füstölgő puskacső. Vadászó férfiak az MSZMP KB Politikai Bizottságából, Lénárt András: A "feleség beleszól" - bécsi magyar emigráns házaspárok).

Másrészt a forradalmak, a perek nemi szempontú megközelítése új perspektívába helyezte néhány történeti esemény elemzését (Pető Andrea: A népbírósági eljárások társadalmi nemek szerinti elemzése, Péter - James Mark: 68, a macsó. Gender Roles in 1968 Activism). Harmadrészt pedig képzőművészeti alkotások nemi szempontú megközelítését mutatta be Kovács Éva 'Fekete test - fehér test' című előadásában.

A Határtalan viszonyok című konferencia előadásai a nemek kutatásának "határtalan" megközelítését, témaválasztását mutatták be, megerősítve azt, hogy bármilyen kutatási anyagnak, közösség és csoport mindennapjainak, különféle vizsgálati terepeknek feltárhatóak és elemezhetőek a nemek szerinti sajátosságai.

http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=23338

Kemény vonalak: nők férfiszerepben

Kormos Olga, 2009. február 16.

Azt gondolnánk, a nő, aki buszsofőrként keresi a kenyerét, vagy rendőrként kell helytállnia nap mint nap, otthon is kisfőnök, nehezére esik a gyengédség, és hozzásimul a férfimintákhoz, hiszen a munkahelyén muszáj tekintélyt szereznie. A Női Lapozó utánajárt, hogyan oldják az ellentmondásokat az érintettek, és hogyan úsznak néha árral szemben, megtartva legbelül a nagybetűs Nőt.

Mióta világ a világ, ki vannak osztva a női és férfiszerepek. Így volt valahogy a szakmákkal is - régen. Mert a nők ma már ott vannak a politikusok, a cégvezetők, a menedzserek, a sofőrök között. Három riportalanyunk közös tulajdonsága, hogy a férfiaknak való munka ellenére nők tudtak maradni.

A bűnügyi helyszínelő

A harmincas évei végén járó Sövényházy Edit tíz évig dolgozott pedagógusként, utoljára a szegedi Rendészeti Szakközépiskolában. Mikor kollégái arra ösztönözték, hogy ne csak tanítson a suliban, hanem szereljen is fel rendőrnek, belevágott. Ehhez azonban állást kellett vállalnia egy rendőrkapitányságon. "Soha nem gondoltam volna, hogy bűnügyi helyszínelőként fogok dolgozni. Az összes esetet részletesen fel tudnám idézni, minden ott van a tudatalattimban, de ha naponta foglalkoztatnának az ott látottak, valószínűleg élni sem tudnék" - mondja az azóta a karrierje és párja miatt Budapestre került rendőrnő. Véleménye szerint nem lehet megszokni a szörnyűbbnél szörnyűbb eseteket.

"A helyszínelőként látottak feldolgozása nem attól függ, milyen nemű vagy, a férfikollégáimat ugyanúgy megviselték, mint engem" - állítja, bár nem tagadja, hogy megkeményítették és határozottabbá tették ezek az évek. Női identitása még attól sem sérült, mikor valaki egy helyszínen így szólt hozzá: "Én rendőrt hívtam!" A rendőrségnél nyílt titok, hogy a rendkívül szigorú időbeosztás miatt gyakoriak az úgynevezett belső kapcsolatok, hiszen ki az, aki tolerálni tudná, hogy 12 vagy 24 órát is szolgálatban kell lenniük? Ebben az időben Editnek is rendőr párja volt, akinek kiönthette a lelkét, mert tudta, miről beszél.


A kép illusztráció

"Igenis meg lehet tanulni, hogy elhatárold magadban a munkáddal járó élményeket és a magánéletet. Ha mégsem megy, ott kell hagyni, mert nemcsak a női mivoltod, hanem az egész egyéniséged megsérül" - vallja. Kemény évek voltak, mégis szerette, mert az izgalmas, váratlan szituációk komoly döntéseket követeltek tőle. Jelenleg az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium bűnmegelőzési osztályán dolgozik.

"Ez igazán nőies terület a rendőrségen belül. Folyamatosan emelkedik a rendőrnők aránya, mégis még mindig kétszer annyit kell teljesítenünk, mint a férfiaknak" - mondja Edit.

Kőszeg Sára, a Női Lapozó pszichológusa szerint nehéz lenne megmondani, vajon még mindig emelkedik-e a nők aránya a férfias szakmában, mert a mai világra jellemző, hogy sok esetben elmosódnak a férfi és női szakmák közötti határvonalak. Az is biztos, hogy a stresszes szakmában ugyanazokat az elvárásokat támasztják mindkét nemmel szemben. "De a női buszsofőr és a marógépezés nőként továbbra sem számít tipikusnak" - mondja szakértőnk.

A stockholmi buszvezető

Rozs Anikó szinte naponta buszra ül Svédország fővárosában, egyenesen be a vezetőfülkébe. A mai napig emlékszik kislánykorából kedvencére, egy holdautóra, de senki ne gondolja, hogy nem babázott. "Igaz, hogy inkább fiúkkal játszottam és fociztam, de voltak barátnőim is, akikkel otthon kisminkeltük magunkat" - mesél a kezdetekről a kétgyermekes, törékeny édesanya, akiről nehéz elhinni, hogy a negyedik ikszet is betöltötte.

"Már itthon is kamiont akartam vezetni, mert mindig érdekeltek ezek a nagy járművek. De hallani sem akartak erről, ahogy mezőgazdasági női permetezőpilótáról sem" - mondja. 1985-ben, Stockholmba érkezve öt évig lelkesen kamionozott. Más munkát is vállalhatott volna, egyáltalán nem a szükség vitte rá, hanem a kíváncsiság. Gyermekszülés után visszatérve teherautó-sofőrnek állt. "Soha nem éreztem ellentmondást abban, hogy nő létemre ilyesmit csinálok. Nem azért választottam ezt a munkát, hogy megmutassam a világnak, hogy a nők is tudnak ilyet. Egyszerűen érdekelt és szívesen csináltam" - válaszolja arra a kérdésre, hogy mi motiválta pályaválasztásában. Egyik legfontosabb elve az édesanyjától kapott jó tanács volt: "Akármit csinálok, olyat válasszak, ahol nincs gombóc a gyomromban, hogy hétfőn újra dolgozni kell menni. Nekem soha nem volt."


A kép illusztráció

Pszichológusunk szerint anyagi okok, az európai munkavállalás és akár a sors is hozhatja úgy, hogy a nők férfiasabb munkát is bevállalnak. Olykor nem is nagyon lehet válogatni, hogy miből lehet jól megélni. "Mégsem hinném, hogy az egyén munkavállalásának össztársadalmi okai lennének. Nem azért végeznek nők férfimunkát, hogy úgy általában szabadabbak legyenek" - esik egybe Kőszeg Sára véleménye buszsofőrnőnkével.

Májusban lesz tíz éve, hogy átnyergelt a svéd BKV-hoz, ami nem olyan vidám, mint teherautót vezetni, de nem is annyira megterhelő a szervezetének. Stockholmban nem ritka a női buszvezető, a dolgozók egyharmada nő. Fizetésük csak a megszolgált évektől függ, tehát Anikó jóval többet keres, mint egy tavaly felvett férfikollégája. Úgy érzi, a férfiak elismerik munkahelyén, nem gondolják, hogy különbség lenne köztük, legalábbis munkavégzés szempontjából.

"Bár most jött egy-két olyan férfi, aki úgy gondolja, a nőknek kizárólag a tűzhely mellett a helye" - színesíti a képet a svéd társadalomról. Anikó szabadidejében sem hazudtolja meg habitusát: hobbija az ejtőernyőzés. "Azért vonzanak az extrém sportok, mert máshonnan nem tudom megkapni ezt az adrenalinfröccsöt". Bár szívesen hord nadrágot, nem tartja magát fiús nőnek. Ha a kedve úgy hozza, szoknyába bújik, használ sminket és imád színházba járni. Rendszeresen összeül a barátnőivel pletykálni, úgy működik, mint bármilyen más nő.



"A munka csupán fizikailag keményített meg" - állítja. Viszont mivel egész napokat tölt a férfiak között, az évek alatt sok mindent megtanult róluk, főleg azt, hogy teljesen más a gondolkodásmódjuk. Ez őt is formálta, ma már nem úgy reagál dolgokra, mint ahogy egy "tipikus" nőtől elvárnák. "Otthon anya és feleség vagyok. A férjem pedig soha nem kérte, hogy keressek más munkát, csak azt kifogásolja, hogy hétvégenként is dolgozom."

Pszichológusunk szerint az önálló, határozott, teljesítménycentrikus, racionális hozzáállás otthon lehet előny is a nőknél, mert jobban tudják irányítani az életüket, urai a döntéseiknek, amitől szabadabbá válhatnak, és kielégítőbb lesz az életük. Meg kell azonban tanulniuk, hogy ne csússzanak át a másik végletbe, az érzelmekkel is foglalkozniuk kell. "Egyes ambiciózus nők azért vállalnak a férfiakkal egyenrangú munkát, mert bizonyítani akarnak, fontos számukra az anyagi függetlenség, nem akarnak senkire sem támaszkodni. Ha viszont a nő még jobban is keres, a férfinak nagyon magabiztosnak kell lennie férfiasságában, a nőknek pedig ügyesnek, hogy párkapcsolatukat ne kezdje ki ez a helyzet" - tanácsolja a szakember.

A marógépes

Lilla ipari termék- és formatervező mérnökként dolgozott CNC marógépen két évig. Hogy mi fán terem a marógép? Egy erre kifejlesztett számítógépes program elsajátításával kellett nagy fatömbből kiszobrászkodnia a műanyag sorozatgyártáshoz szükséges szerszámot, amit a megrendelő kívánt. "Amikor az egyetem után elhelyezkedtem a termékbemutató állványokat gyártó cégnél, még szó sem volt a munkaköröm drasztikus módosításáról. A cég megvette az új technológiát, és rám osztották az elsajátítását" - meséli, hogyan került közel a marógéphez. Bár a cégnél ha nem is sok, akadt még női munkatárs, a műszaki részlegen teljesen egyedül volt a férfiak között. Egyszerre élte meg riasztónak és kihívásnak a helyzetet, ezért a francia szakemberektől becsületesen elsajátította a gép kezelését. Csak később jött rá, hogy itt minden igyekezete ellenére sem tud nőként hatékony munkaerő lenni. Sokszor kellett ugyanis segítséget kérnie férfiaktól a hatalmas, nehéz fa- és műgyanta tömbök emelgetéséhez. Ilyenkor szinte kívülről látta magát. Nem értette, hogy került ebbe a helyzetbe. Lassan tudatosult benne, hogy nőként egyáltalán nem ezt kéne csinálnia.

A pszichológus szerint:

- ha egy nő otthon is "férfiként", olykor főnökként működik, tisztáznia kell magában, mi az oka. Fél-e az érzelmektől, a női gyengeség megélésétől, a saját identitásától?
- nem minden férfinak tetszik, ha az ágyban is erőteljesebb nő, sokan szeretik, ha odabújós tud maradni a párjuk.
- a szakmák átjárhatósága ellenére sem fog felborulni a nemek egyensúlya, mert mindig a nők fognak szülni, még ha egyre későbbre is tolódik ez az idő.

"Színterező és fémhajlító műhelyekbe kellett járnom. Az érdeklődő férfiszemek úgy néztek rám, mint a fehér hollóra, keresték az alkalmat, hogy beszóljanak. Szerencsére a főnököm rendes volt velem, és mindig elkísért" - emlékszik a kínos élményekre Lilla. Huszonéves lányként olyan tanulóévek voltak ezek számára, amelyek meghatározóak maradnak. Környezetében a férfiak az elején még fegyelmezték magukat, például nem káromkodtak, de az idő múlásával egész nap folytak a dumák, a nőkről való poénkodások, a kakaskodás. Persze akadtak neki intézett, rázósabb beszólások is: "Na, milyen hosszú a marószár?" Néha finoman rájuk szólt, de valamennyire muszáj volt felvennie a férfiak stílusát, ha békét akart. Egy idő után otthon, távmunkában írt maróprogramokat.



"Szerencsére nem sérült meg a lelkem, ami talán annak is köszönhető, hogy gyerekkoromban a bátyám edzésben tartott" - nyugtat meg Lilla, aki jelenleg újságíró, és újra egyetemre jár, dizájnkritikusnak, kiállításszervezőnek és -kurátornak tanul. Mikor felmondott, sajnálkoztak, hogy elmegy, de neki épp elég volt. "A helyemre felvett férfit magasabb fizetéssel vették fel. Pedig a cégnél a nők precízebb munkát végeznek, mégsem ismerik el őket anyagilag ugyanúgy, mert nem mernek annyit kérni, mint a férfiak" - vélekedik.

"A fizikai munkát végző nők hordozhatnak férfias attitűdöt, de attól még lehetnek gyengédek és nőiesek. Határozottságuk, hozzáállásuk talán erőteljesnek is tűnhet egy átlag női társaságban, ezért megy nekik a beilleszkedés a férfiközösségbe. Ugyanakkor egyetlen nőként mégis kitűnik nőiességük" - mondja a Női Lapozó szakértője.

http://www.noilapozo.hu/20090216/noi_munkaero_a_hagyomanyos_ferfimunkak_vilagaban

1960: A nők felérnek a csúcsra a politikában

Indira Gandhi hatalomra kerülése előtt hat évvel, 1960. július 20-án a most Srí Lanka néven ismert Ceylonon a világon először választottak női miniszterelnököt Szirimavo Bandaranaike személyében. Bár a neve kevésbé maradt ismert, mint Golda Meiré vagy Margaret Thatcheré, Bandaranaike politikai öröksége jelentős. Részben felelős volt a Srí Lankán élő szingaléz és tamil népcsoportok közötti viszony megromlásáért, és így közvetve a 25 évig tartó Srí Lanka-i polgárháború kitörésében is szerepet játszott.

Fodor Éva

Fodor Éva: A női emancipáció Magyarországon és Ausztriában, 1972–1992. Szociológiai Szemle 2003/1. 28–54.