Boczán Bea – Metazin| NOL| 2009. június 19.
Az amerikai kormány dollármilliókat fordított arra, hogy száműzze a tudományos életből a nőkkel szemben tapasztalható előítéleteket. Újabb felmérésekből azonban kiderült, hogy az egyetemeken nem is éri őket hátrányos megkülönböztetés.
„A nőkkel szembeni egyetemi diszkriminációval kapcsolatos állítások túlzóak. Valójában az amerikai felsőoktatásban egyre inkább a férfiak válnak a második nemmé” – olvassuk a The Americanben, a konzervatív American Enterprise Institute folyóiratában.
A második nemre, Simone de Beauvoir klasszikus feminista művére utaló cikk szerzője Christina Hoff Sommers filozófus, az intézet kutatója, aki 1992-ben megjelent Ki lopta el a feminizmust? című könyvében kiállt a női esélyegyenlőség mellett, de élesen bírálta a radikális feministákat, amiért a nemek közötti egyenlőség nevében teljességgel el akarták törölni a hagyományos női szerepeket. 2001-ben publikált Háború a fiúk ellen című művében pedig azt állította, hogy az oktatás az elmúlt évtizedekben átesett a ló másik oldalára, és a lányok túlzott támogatása miatt a fiúk szenvednek kárt.
Hoff Sommers ezúttal a nőkkel a természettudományos életben tapasztalható nemi diszkrimináció vádját tűzi tollhegyre. Emlékeztet az amerikai National Academy of Sciences 2006-ban készített esélyegyenlőségi tanulmányára, amelyet Donna Shalala, a Clinton-kormány egészségügy-minisztere által vezetett bizottság készített. A tanulmány a nőkkel szembeni előítéletekkel és „tudat alatti elfogultsággal” magyarázta, hogy a vezető egyetemi állásokban jóval több a férfi, és a „nőkkel szembeni ellenséges klíma” felszámolása érdekében egyetemi reformot és szemléletváltást követelt.
A jelentés nagy vihart kavart. Volt, aki egyszerűen propagandának minősítette a kutatást, és akadt, aki abszurdnak nevezte a többnyire nőkből álló kormánybizottság következtetését, miszerint a nőket hátrányos megkülönböztetés éri a tudományos életben.
Nemrég napvilágot látott egy másik felmérés is, amely empirikus adatokra hivatkozva száll szembe a 2006-os kutatással. A szintén a National Academy of Sciences által készített újabb tanulmány szerint a számok nem igazolják, hogy a természettudományi karok a professzorok szerződtetésekor előnyben részesítenék a férfiakat. Sőt, a felmérés a statisztikák alapján arra a következtetésre jutott, hogy a pályázó nőknek jobbak az esélyeik, mint a férfiaknak. Igaz ugyan, hogy kevesebb nő jelentkezik a természettudományi karokra tanárnak, de a jelentkező nők közül arányosan többet vesznek fel. 2004–2005-ben például a matematikai szakok professzori állásaira jelentkezőknek 20, az állásajánlatot kapóknak viszont 32 százaléka volt nő.
Belga társulat performansza Szingapúrban
Reuters - Allison Ching A tanulmány azt is cáfolta, hogy a nőket rosszabb feltételekkel alkalmazzák. Épp ellenkezőleg: a természettudományi karokra felvett professzornőknek valamivel kevesebb volt a kötelező óraszáma. Az egyetemi tanárnők 8 százalékkal kevesebbet kerestek férfitársaiknál, de a kutatás szerint a különbséget az magyarázza, hogy a statisztikák bizonyítják: a vezető férfi tanárok hosszabb gyakorlattal rendelkeznek.
Hoff Sommers elismeri, hogy a természettudományos doktorátust szerző nők közül kevesebben választják a tudományos pályát, mint a hasonló végzettségű férfiak közül. Csakhogy szerinte nem azért, mintha az egyetemek hátrányosan megkülönböztetnék a nőket – sokkal inkább azért, mert a nőket általában más karrierlehetőségek vonzzák.
Az amerikai feminista filozófus utal Mark Perry michigani közgazdász felmérésére is, amelyből szintén az derül ki, hogy a felsőfokú végzettséget szerző nők aránya jelentősen meghaladja a férfiakét: 100 diplomás férfira 148 diplomás nő jut. Az oktatási minisztérium nemrég készített előrejelzése pedig arra mutatott rá, hogy 2017-re már a természettudományi képzésben is hiány várható diplomás férfiakból.
A dolog iróniája, hogy miközben a férfiak lassan kisebbségbe kerülnek a tudományos életben, a politikát továbbra is a nők hátrányos megkülönböztetésével kapcsolatos tévhitek határozzák meg – véli Hoff Sommers. Például a szemléletváltást sürgető 2006-os tanulmány hatására a kongresszus dollármilliókat különített el az egyetemi női esélyegyenlőségi programokra.
http://nol.hu/kulfold/az_uj_masodik_nem
