2009/07/20
2009/07/16
Hátrányos munkahelyek
Gyakran már egy állásinterjún eldől, hogy az adott munkahelyen a munkavállaló vagy annak képviselője diszkriminatív módon gyakorolja-e munkáltatói jogait.
Előfordul az is, hogy munkavállaló vagy leendő munkavállaló úgy érzi magát, mint a viccben nyuszika: mindegy, hogy van-e a fején sapka vagy nincsen, mindenképpen pórul jár a farkasokkal szemben.
Ha családot akar, az a baj, ha még nincsen, akkor pedig az
Amikor K. Renáta harmincas évei elején munkahelyet szeretett volna változtatni, szakmai okok miatt, az álláskeresés során végig úgy érezte, falakba ütközik. 2007-ben kezdett el pályázni, a legtöbb helyről még visszajelzést kapott, azon a néhány helyen, ahová behívták, igen rossz tapasztalatokat szerzett.
Az egyik irodában leendő főnöke, egy ötvenes évei végén járó férfi, a cég tulajdonosa, az interjún megkérdezte tőle, hogy 33 évesen férjhez ment-e már vagy nem, és vannak-e gyermekei.
Renáta nemmel válaszolt, és elmondta, hogy stabil élettársi kapcsolatban él barátjával. (Bár gondolkodott azon, hogy vajon mi köze van ehhez a leendő munkáltatónak.) A férfi erre szinte dühösen közölte vele, hogy mit képzel, majd felveszi ide, aztán mivel ketyeg a nő biológiai órája ennyi idősen, egy éven belül csinál egy gyereket, aztán elmegy neki (!) szülési szabadságra, ő meg kereshet megint másik irodavezetőt. Szakmai kérdésekről a meghallgatás során nem esett szó, csupán Renáta egyik régebbi munkavállalójának hogyléte felől érdeklődött a meghallgatást végző személy.
Renáta ezután egy másik cégnél járt, ahol két személy is interjúztatta. Az interjú végén a magánéletével kapcsolatos kérdéseket tettek fel: vannak-e gyermekei és férjhez ment-e, mivel a szakmai önéletrajzából ez nem derül ki. Renáta ugyanazt tudta elmondani: nincsenek még gyermekei és stabil élettársi kapcsolatban él a barátjával.
Az interjút végző személyek összenéztek, és azt felelték, náluk szinte mindenki családos, házas, mert nagyon fontos a megfelelő háttér a munkavégzéshez, és náluk egyáltalán nem hátrány, ha valakinek van gyermeke. A második körre már nem hívták be a nőt.
Több HR szakértőt is megkérdezett Renáta az említett esetek után, és azok egybehangzó véleménye az volt, hogy sem az életkor, sem a magánélet, sem a családi állapot, sem a gyermekek száma nem lehet alapja a munkáltatóval történő tárgyalásnak, és ezek jellege teljesen irreleváns a munkavégzés szempontjából.
Egyikük így fogalmazott: "Renáta elvileg élhetne bárkivel, akár egy nővel is, nevelhetnének együtt előző kapcsolataikból akár 8 gyermeket is, vagy dönthetnek a gyermektelenség mellett, ahhoz sem lenne semmi köze annak, aki a munkáltatói jogokat gyakorolja." A szakmai önéletrajz pedig éppen attól szakmai, hogy a szakmai tapasztalatokat és tanulmányokat összegzi áttekinthető módon.
A diszkrimináció jogellenes
A 2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról a következőket írja:
"8. § Közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt neme, faji hovatartozása, bőrszíne, nemzetisége, nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozása, anyanyelve, fogyatékossága, egészségi állapota, vallási vagy világnézeti meggyőződése, politikai vagy más véleménye, családi állapota, anyasága (terhessége) vagy apasága, szexuális irányultsága, nemi identitása, életkora, társadalmi származása, vagyoni helyzete, foglalkoztatási jogviszonyának vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyának részmunkaidősjellege, illetve határozott időtartama, érdekképviselethez való tartozása, egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője (a továbbiakban együtt: tulajdonsága) miatt részesül más, összehasonlítható helyzetben levő személyhez vagy csoporthoz képest kedvezőtlenebb bánásmódban."Külföldi és magyarországi munkakeresési gyakorlatok
A nemi, faji, vallási, csalási állapot vagy bőrszín miatti hátrányos megkülönböztetés miatt egyes országokban bevett gyakorlat, hogy az adott pozícióra jelentkezőknek az önéletrajzhoz nem kell csatolniuk fényképet.
Nagy Magdolna, aki már dolgozott Hollandiában, ezt a korábbi diszkriminációval magyarázza. "Elég sok a bevándorló Hollandiában, főleg a nagyobb városokban, Kelet-Európából is egyre többen érkeznek oda, sokan költöztek át a Holland-Antillákról, Afrikából, muszlim országokból.
Pim Fortuyn jobboldali politikus, majd az iszlámot bíráló Theo van Gogh rendező meggyilkolása óta (2002 és 2004 a szerk.) mintha kínosan ügyelnének arra, hogy ne lehessen azt mondani, valakit azért nem hívtak be interjúra, vagy azért nem kapott meg egy állást, mert kendő volt a fején. Nekem legalábbis úgy tűnik. Nemcsak fényképet nem kérnek, de ha nem egyértelmű az ázsiai vagy más név alapján, hogy viselője milyen nemű vagy nemzetiségű, akkor az sem derülhet ki a beadott önéletrajzból, hogy milyen a pályázó neme, anyanyelve és a többi."
Fényképet legtöbbször az Egyesült Királyságban sem szokás beszúrni az önéletrajzba. Az Egyesült Államokban is fontos szempont, hogy ne a személyes adatok alapján döntsenek egy-egy munkavállalóról, illetve hogy ne lehessen bizonyítani a diszkriminációt.
Ezért a jelentkezésben a családi állapot feltüntetése - ami Magyarországon máig bevett szokás - a HR szakértők egyenesen azt kérik, hogy ne írjuk bele az önéletrajzunkba, hogy házasok, egyedülállók, özvegyek, elváltak, kapcsolatban élők stb. vagyunk-e.
Hazánkban még azt sem tudhatja előre a leendő munkavállaló, hogy mire számíthat, rossz vagy jó pont-e az állást hirdető cégnél a felvételt lebonyolító munkatársak szemében, hogy gyermektelenek vagy gyermekesek, egyedülállók vagy kapcsolatban élők.
Általában a meghallgatás során az elszólásokból derül ki. Ha egyáltalán hangot adnak ennek. Egy nevét nem vállaló pályázónak például a közigazgatásban eddig kifejezetten pozitív tapasztalatai voltak az állásinterjúkon. A meghallgatást végzők, akik a munkáltatói jogokat gyakorolták volna, igen csekély mértékben vagy egyáltalán nem voltak kíváncsiak a jelentkezők magánéletére.
A szakmai tapasztalatok számítottak, a szakmai tudás, és hogy hasonló munkakörben dolgozott-e már az illető - ezekkel kapcsolatban tettek fel kérdéseket, a benyújtott önéletrajz alapján. Volt, ahol a szakmai tudást komoly szakmai keresztkérdésekkel vizsgálták. Mások viszont, akik a közigazgatásban dolgoznak, arról számoltak be, hogy az adott munkahelytől, a vezetőktől is függhet, milyen elbánásban részesül az alkalmazott, mivel egyes irodákban inkább pályakezdőket, vagy kevesebb szakmai tapasztalattal rendelkezőket alkalmaznak. Ilyenkor úgy vélik, ők könnyebben fognak alkalmazkodni.
Amennyiben egy munkavállaló vagy egy adott munkakörre jelentkező pályázó azt tapasztalja, hogy kifejezetten ellenségesek vagy megszégyenítőek vele szemben bizonyos tulajdonságai, például az életkora miatt, annak nem muszáj annyiban hagynia a dolgot. Sokan nem is tudják, hogy a kiközösítés, gúnyolódás, kiabálás, különböző testi kontaktusok már kimerítik a zaklatás fogalmát. "Zaklatásnak minősül" az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény szerint "az emberi méltóságot sértő magatartás, amely az érintett személynek a 8. §-ban meghatározott tulajdonságával függ össze, és célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása."
Zaklatni lehet fizikálisan, verbálisan vagy lelki terrorral is. Vagyis az a főnök, amelyik azt mondja a beosztottjának, hogy ugyan mit ért az ehhez vagy ahhoz, már túlságosan öreg, az bizony szóban bántalmazza az alkalmazottat.
"Nem csak a húszéveseké a világ/Az úton még poroszkál nemde néhány korosztály"
A korábbi években a 45 év feletti munkavállalók érezték magukat veszélyben, különösen az 50 év felettiek. Az esélyegyenlőséggel és egyenlő bánásmóddal foglalkozó civilszervezetek és intézmények is kiemelik, hogy a fiatalok, pályakezdők diszkriminációja mellett elsősorban az úgynevezett idősebb korosztály, azaz a 45-50 évesek vagy annál idősebbek a veszélyeztetettek. Azonban egyre gyakrabban tapasztalják azt harmincas nők, különösen harmincas éveik közepén vagy végén, hogy "nem kellenek". Vagyis náluk fiatalabb, tapasztalatlanabb, esetleg kezdő munkavállalókat vesznek fel a helyükre.
Az indok rendszerint az, hogy a fiatalabbakat könnyebb "betörni", alakítani, nem kell nekik annyit fizetni, amennyit egy harmincas, negyvenes munkavállaló elvár, még nincsen családjuk, képlékenyebb a véleményük. Egy Budapest környékén működő multinacionális cég egyik részlegvezetője a toborzáskor meg is mondta a számára rokonszenves húsz éves pályázónak, hogy valószínűleg őt veszi fel asszisztensnek, és pontosan a fenti indokokat sorolta neki.
Pedig az idősebb munkavállalók foglalkoztatásának problémáit nem lehet levenni a napirendről a jóléti társadalmak folyamatos öregedése miatt. Ahhoz képest, hogy a 25 év alattiak száma a demográfiai változások következtében visszaesett, a 18-25 éves korosztály megjelenése bizonyos szektorokban meglehetősen felülreprezentált más korcsoportokhoz képest.
A közalkalmazotti szférában eddig az életkor miatti létszámleépítés ismeretlen volt, és a közalkalmazottak őszintén remélik, hogy ilyesmire nem kerül sor a jövőben. Az oktatási intézmények esetében például bevett gyakorlat, hogy az öregségi nyugdíjkorhatárt elért munkavállalóknak nem ajánlják fel, hogy tovább dolgozhatnak, hanem nyugdíjba küldik őket. Vagy aki a nyugdíjkorhatár közelében van, és az addig végzett munkája alapján ez lehetséges, úgynevezett prémiuméveket számítanak be, és úgy mehetnek hamarabb nyugdíjba. De csupán azért, mert valamilyen életkor betöltöttek a munkavállalók, sem egyéni, sem csoportos létszámleépítést nem hajtanak végre.
Pusztán az életkorral nem indokolható az, hogy valaki milyen minőségű munkát végez és milyen az általános teljesítménye. Ahogy egy nyugdíjas pedagógus mondja: "Aki öregen ilyen vagy olyan, az valószínűleg fiatalon is az volt. Csak akkor elnézték neki, ifjú kora miatt." Az nem az életkor függvénye, hogy ki milyen területen jó; az az egyéniségtől, a korábbi kockázatvállalási hajlandóságtól, neveltetéstől, korábbi munkatapasztalatoktól és egy sor egyéb tényezőtől függ. Bizonyos korcsoportok foglalkoztatása ugyanakkor összefügg azzal is, hogy a régió, amelyben lakik vagy dolgozik, hátrányosabb helyzetű-e a többihez képest. A rosszabb gazdasági és szociális mutatókkal rendelkező régiókban ugyanis az idősebb korosztályok tagjai közül kevesebbnek van munkaviszonya, mint más területeken.
Szegedi Évahttp://cegegeszseg.origo.hu/20090714-hatranyos-munkahelyek.html
2009/07/14
Manuela Veloso: "Miért kell a nőknek mindig jobbnak lenniük?
Manuela Veloso évek óta küzd az ellen, hogy túlzottan kevés nőt alkalmaznak műszaki területeken. A szakember a RoboCup versenysorozat elnöke és a Carnegie Mellon Egyetem professzora.
"Nagyon nehéz nőket találni a tudományos életben és ezen belül is a robotika területén. 2004-ben az amerikai RoboCup-csapatomban négy nő is volt, idén először egy sem. Ugyan vannak nők a technika világában, de jóval többre volna szükség. Európában ez nehezebben valósítható meg, de nem tudom, miért. Az egyetememen indítottunk egy programot, amelynek keretében megpróbáljuk megnyerni a gyengébbnek tartott nem képviselőit a tudomány számára, majd meg is tartani őket ezen a területen. A hallgatók 30 százaléka nő, de a végzett hallgatóknál ez az arány 15 százalékra, míg a professzorok esetében 10 százalékra csökken. Remélem, hogy példakép lehetek, ez a legjobb, amit tehetek."
"A személyiségem elég erős. Nem teszek különbséget a nemek között. Mindig meg tudtam nyerni a kiváló hallgatókat és ők szívesen dolgoznak velem. Nem hiszem, hogy nőként tekintenek rám, de néha valóban nehéz az ötleteimet megvalósítanom. Van, hogy tízszer kell előadnom valamit és harcolnom kell azért, hogy figyelembe vegyék, megvalósítsák és hogy rájöjjenek egy egy jó ötlet" - jelentette ki Manuela Veloso.
A Portugáliában született professzor hozzátette, hogy számára mindig az eredmény a legfontosabb. Ha valami nem működik, akkor nem elnézéskéréseket akar hallani, hanem segít a diákjainak, hogy a valóban fontos dolgokra koncentráljanak és a feladatokat kis lépésekben haladva oldják meg. Ha ez túl sok időbe telik, akkor javasolja, hogy határozzák meg újra a problémát. A szakember elmondta, hogy ha valamit el akar érni, akkor nagyon fegyelmezett. A hallgatói mindig érzik magukon a nyomást, de el is ismeri a sikereiket.
"Jó, ha a dolgok működnek és kedvelem a versenyt is, de a legfontosabb, hogy szeretem a sikert. A legfontosabb az lenne, hogy ne abból induljunk ki, hogy egy adott pillanatban éppen hol tart egy nő és egy férfi, hiszen bármikor felzárkózhatnak. Azt kell nézni, hogy a jövőt tekintve milyen lehetőségek vannak bennük. Azt szoktam kérdezni, hogy miért kell a nőknek mindig mindenben jobbnak lenniük és mindent jobban csinálniuk? Ugyanis ez a férfiakról sem mondható el. Vannak hallgatóim, akik nem tudják megfelelő szinten a matematikát, hiányzik az elemzőképességük vagy nem tudnak csapatban dolgozni. Mindegyiküknek vannak hiányosságai, de nekünk, oktatóknak az a dolgunk, hogy segítsünk nekik kiépíteni a képességeiket és hogy jobbak legyenek. Én is fejlődöm és biztosan nem tudok valamit, amit a kollégáim meg igen. Mindannyiunknak fel kell zárkóznunk" - nyilatkozta Manuela Veloso.
A RoboCup elnöke hangsúlyozta, hogy egyszer szívesen csinálna egy olyan laborkísérletet, amelyben a résztvevők fele nő, fele férfi lenne. Mindenki egyenlő esélyekkel indulna, függetlenül attól, hogy melyik területen jobbak vagy rosszabbak a másiknál. A végén kiderülne, hogy ugyanolyan arányban lennének azok a férfiak és nők, akik sikerrel vették az akadályokat. Ha egy nő azt mondja, utálja a matematikát, azonnal megjegyzéseket tesznek rá, ha egy férfi közli ezt, akkor azt mondják: tud helyette mást. Veloso csak egyenlőséget akar.
http://www.sg.hu/cikkek/68558
Manuela Veloso - http://www.cs.cmu.edu/~mmv/
http://futurezone.orf.at/stories/1616525/
Wikipedia - http://en.wikipedia.org/wiki/Manuela_M._Veloso
2009/07/13
Nadrágviselésért korbácsoltak meg nőket
Szudán egy népszerű éttermében 13 nadrágos nőt állítottak elő a razziázó rendőrök, és többüket azonnal megkorbácsolták.
Több nőt fogtak el, és korbácsoltak meg Szudán egyik felkapott éttermében - jelentette a BBC-nek Lubna Ahmed al-Husszein újságírónő, akit szintén bántalmaztak a rendőrök. A vád: illetlen öltözködés, mert nő létükre nadrágot viseltek.
A beszámoló szerint 30 rendőr rontott be a Szudán középső részén fekvő Kartoum város éttermébe, és minden nőt elfogtak, aki nadrágot viselt. A 13 hölgy közül többeket már a helyszínen 10 korbácsütésre ítéltek. Az érintettek értetlenül állnak az eset előtt, mert Szudán ezen régiójában a saria törvénykezés van érvényben, és eszerint a nem muzulmánok nem kötelesek az iszlám szabályai szerint élni, tehát a nők például viselhetnek nadrágot.
Husszein szerint hiába védik őket ügyvédek, nem ússzák meg a 40 korbácsütést.
http://index.hu/kulfold/2009/07/13/nadragviselesert_korbacsoltak_meg_noket/
http://news.bbc.co.uk/2/hi/africa/8147329.stm
2009/07/11
Calixthe Beyala, a kortárs afrikai irodalom nagyasszonya
"Isten a nőt a férfi elé térdepelve teremtette" - állítja Calixthe Beyala, a kortárs afrikai irodalom kameruni származású, ma Párizs Belleville negyedében élő nagyasszonya, aki igen határozott és kevéssé hízelgő véleménnyel van a férfivilágról.
Lángh Júlia| Népszabadság| 2009. július 11.
"A városban néhány férfi megpróbálta újraéleszteni a hazafias lángot. "Haljunk meg a szabadságért!" Na, ezt azért nem akarjuk, mondták a nők. Nem érezték életcéljuknak, hogy szabadon meghaljanak, az élet, csak úgy egyszerűen, minősítő jelző nélkül, elegendőnek látszott számukra, nem láttak ennél messzebb, nem láttak magasabbra."
Pedig igazán megkapták a magasrendű eligazítást a "férfiak tökös diktatúrájában", ahogy Beyala szereti emlegetni.
"Szorraja a ruhámnál fogva húzott maga után. ťGyere, valami meglepő dolog történik itthon.Ť A meglepetés egy családi összejövetel volt, egyike azoknak a tökös diktatúráknak, amikor a férfiak, abban a hitben, hogy minden az övéké, a föld, az ég, a csillagok, a háttérbe zavarják a nőket és a herezacskóikat tetvészik."
Beyala indulatos, de nem általánosít elfogultan a nők javára. Nagyon tud haragudni, amikor alázatosnak és a férfihierarchia alá önként besorakozónak látja őket. Egyik regényében egy kamaszlány hazalátogat rég nem látott anyjához, miután hírét vette, hogy az váratlanul gyereket szült.
"Anyám a kunyhó ajtajában várt, ferdén sütött rá a nap, az a kis görcs ott lógott a mellén, anyám keze úgy görbedt rá, mint ló lábára a pata.
- Szép, mi? - kérdezte bamba mosollyal, mintha legalábbis az eget szülte volna meg. - Végre van egy fiam! Fölfogod ezt? Vége a nyomornak. Új élet kezdődik.
- Azon csudálkoznék - mondtam.
- Tudod - mondta ő -, én már látom, látom a jövőt, amióta a kisöcséd itt van.
- Ez nem a kisöcsém! Először is, ki tette ezt veled? Ki csinálta neked ezt a gyereket?
Úgy tett, mintha nem hallaná.
- Akármit is gondolsz, lányom, én egy varázslatos kertet látok, ahol a szenvedések véget érnek.
- Álmodozni szabad, mama, de nem látom, hogy egy gyerek, a te helyzetedben, bármin is változtatna, épp ellenkezőleg...!
- Túlságosan fiatal vagy ahhoz, hogy bizonyos dolgokat megértsél, kislányom. Ez egy fiú, és jól van ez így.
Nő is lehet már ügyvéd Nigériában
REUTERS - Luc Gnago
Ősidőkből jött mozdulattal megsimogatta a kis görcsöt. Azt mondta, ez egy fiú, tehát egy férfi, és egy férfi mindent megtehet, amit akar: maradhat mozdulatlan harminchat órán át egyhuzamban, várva, hogy leszálljon az éj; csupasz kézzel diadalmasan legyőzhet egy tobzoskát; és tudja sírás nélkül nézni, ahogy a fivére belei száradnak a napon, hogy nevezett fivér lássa, mi az, férfinak lenni, és jól van ez így; minden jól van, amit a férfi tesz és minden jól van, amit mond, minden jól van, amit nem tesz, és jól van a rossz is, amit tesz."
Bizonyára. Szívesen élcelődik ezen egyik kedvenc szerzőm, a Kongóban született, ma Kaliforniában élő Alain Mabanckou. Egyik kitűnő regénye egy kocsmát, az "Útrakelt hitel" nevezetű italmérést és törzsvendégeit mutatja be. A kocsma ellen a papoktól a megtért alkoholistákon át a grigrijük hatalmával fenyegetőző törzsfőnökökig mindenki kikelt.
"...jött a hétvégeken és ünnepnapokon fölszarvazott férjek szakszervezete is, azt állították, hogy ha az asszonyok már nem főznek jó ebédet, nem tisztelik a férjüket úgy, mint a hajdanvolt dámák, annak javarészt ez a kocsma az oka, azt mondták, hogy a tisztelet, az fontos, a feleség leginkább arra való, hogy tisztelje az urát, mert ez mindig is így volt Ádám és Éva óta, és ezek a jó családapák nem látták értelmét, hogy mi ok lenne forradalmi változtatásokra, úgy kell annak lennie, hogy az asszonyaik hason csússzanak előttük, és kövessék a férfiak utasításait."
Nem mindig lehet ilyen derűs iróniával szemlélni a helyzetet, mert vannak, talán ma már kevésbé, de a közelmúltban még voltak valóságos borzalmak. 1982-ben jelent meg egy máli író regénye, "A pókhálók", amelynek hősnőjét azért ítélték életfogytiglani fogságra, mert a falu nyilvánossága előtt nyíltan lázadva nemet mondott a szülei által férjéül választott, nála hatvan évvel idősebb, gazdag és gusztustalan férfinak. Ez a realista regény nem elszabadult írói fantázia terméke, a hagyományos törvénykezés valóban börtönbe küldhette a nőket engedetlenség miatt. Miként az is megtörténhetett, amit egy börtöntársnő mesélt.
Hosszú időn át élt boldog házasságban, mígnem kereskedő férje meggazdagodván, új, fiatal feleséget vitt a házhoz. Erre ő, az első asszony, elutasította a férj éjszakai közeledéseit, és egy idő múlva elhagyta a házát, visszaköltözött a szüleihez. De mi történt? Tudnivaló, hogy a gazdag férj jó viszonyt ápolt a város vezetőivel. Az asszony mesél:
"Szüleimet őrizetbe vették, engem a körzetparancsnok irodájába vittek. A parancsnok, anélkül, hogy bármit kérdezett volna tőlem, az őrrel leszedetett rólam minden ruhát, közben néhány korbácsütést kaptam, majd azt a parancsot, hogy feküdjek le a padlóra. Amit reszketve meg is tettem. Ekkor belépett a férjem, és a parancsnok és az őr jelenlétében közösült velem. A gyerekem ott sírt mellettem, az őr dobolt a lábával, a felsőbb hatóság képviselője pedig egy dallamot fütyörészett."
Ugyanebben a regényben az egyik rabot, egy fiatal nomád pásztorfiút arra kényszerítenek, hogy ő törje a kölest az őrök családjának. A kölestörés kizárólag női munka.
"Gyakran ismételte, magában beszélve, a végtelen kétségbeesés mélyén: A fajtám legutolsó férfia lettem. Már nem nadrágot hordok, hanem szoknyát, mint a nők."
Nemcsak az megalázó egy férfi számára, ha női munkát végeztetnek vele, de az is, ha kiderül, hogy netán erősen kötődik asszonyához. "A fehér párok karonfogva járnak, a férfiakat a kar köteléke hozzákötözi asszonyukhoz", mondja valaki megvetően. Az afrikaiak lenézik a magukat ekként megkötözni hagyó férfiakat.
A kiváló Ousmane Sembčne, nemrég elhunyt író és filmrendező, már 1960-ban megadta a nőknek a szólás szabadságát. Szakszervezeti gyűlés, férfiak vezetik, a közönség is többségben férfiakból áll.
"Hirtelen női hang hallatszott a terem végéből.
- Azt szeretném mondani...
- Csönd legyen! - kiáltotta néhány parancsoló hang.
- Ki szólt ott hátul? - kérdezte Konaté.
- Az egyik kelekótya nőszemély! - válaszolta valaki.
- Én mondtam a nőknek, hogy jöjjenek el - vágta rá Tiemoko. - Be akarnak jelenteni valamit. Gyere közelebb, Hadi Dia.
Tetovált ajkú, forradásos arcú nő közeledett. Erre az alkalomra a legszebb ruháját vette föl. Tiemoko hellyel kínálta maga mellett a padon.
- Hadi Dia, mondd el itt is, amit nekem már elmondtál. Nyugodtan beszélhetsz, nem kell félned, sem szégyellned magadat (...).
Még két asszony beszélt a nyilvánosság előtt, azután pedig hosszantartó csönd lett; mindenkit erősen felkavart ez az újdonság, hogy a férfiak körében fölszólalnak a nők."
Még a 90-es években is azt tapasztaltam egy nigeri faluban, hogy férfiak jelenlétében nemigen szólaltak meg a nők. És nagyobb összejöveteleken, például keresztelőn vagy választási gyűlésen, az összesereglő nép magától rendeződött két csoportba, külön a nők, külön a férfiak.
Az elszabadultan vad szatíráiról nevezetes Sony Labou Tansi egyik regényében a feleségek sztrájkba lépnek, teljes aszkézisre kényszerítve a várost. Azután döntést hoznak: házasságkötésnél ezentúl a nő adja a nevét a férfinak. Ez már sok. Legalábbis Elmano Zola hentesnek sok.
- "Adjanak nekünk himlőt és a világ minden gombáját, de ne a nevüket! - mormogta a hentes.
Nem tudni, Elmano Zola morfondírozása hogyan jutott a nők fülébe. Másnap reggel, amikor a hentesné kinyitotta a mélyhűtőt, álmos szeme még alig különböztette meg a tárgyakat, hirtelen meglátta a borzalmak borzalmát: férjének három darabját, a fogak között, pergamenpapíron, szemfestő ceruzával írva és körömlakkal aláhúzva ezek a szavak, amelyeket aztán mindannyian elolvastunk, forró könnyekben úszó szemmel: A nők is emberek."
http://nol.hu/lap/hetvege/20090711-nok
Calixthe Beyala - http://en.wikipedia.org/wiki/Calixthe_Beyala
2009/03/16
Bédy-Schwimmer Róza
Bédy-Schwimmer Róza (Bp., 1877. szept. 11. – New York, 1948. aug. 3.): újságíró, politikus, a magyar feminista mozgalom egyik úttörője. Énekesnő volt, mégis az újságírói pályát választotta. 1897-ben a Nőtisztviselők Orsz. Egyesületének elnökeként indította meg a nők politikai egyenjogúságának elismertetését célzó mozgalmát, 1904-ben megalakította a polgári radikális jellegű Feministák Egyesületét. A nő c. lap szerk.-je 23 éven át. 1913-ban nemzetközi nőkongresszust szervezett Bp.-en. 1914-ben a nemzetközi nőmozgalom sajtótitkáraként működött Londonban. Az I. világháború kitörésétől kezdve a háborúellenes, pacifista mozgalom egyik vezetője. 1918-ban a polgári demokratikus forradalom után rövid ideig a Nemzeti Tanács Intéző Bizottságának tagja, majd a Károlyi-kormány svájci követe volt. A Tanácsköztársaság alatt lemondott. 1919-ben Európa-szerte agitációt folytatott a mo.-i fehérterror ellen, 1921-ben az USA-ba költözött. 1929-ben megtagadták az amerikai állampolgárságot, mert nem volt hajlandó aláírni, hogy szükség esetén fegyverrel is szolgálja új hazáját. 1937-ben világbékedíjat kapott. – M. A magyar nőmozgalom régi dokumentumai (Bp., 1907); Staatlicher Kinderschutz in Ungarn (Leipzig, 1908). – Irod. Benedek Marcell: Schwimmer R. (Huszadik Század, 1948. 5-6. sz.) 2008/11/29
Kiállítás és konferencia
2002. február 1.
OSZK Baráti Köre - Széchényi Szalon
14.00 óraElekes Irén Borbála: A "nőitan"-tól a nemek társadalomtudományáig
Acsády Judit: A feminista gondolat megjelenése Magyarországon
Kádár Judit: "Eridj, kis galambom, keress te is, egyenjogúság van" - a Nők Lapja nőpolitikája 1947-től a hetvenes évek elejéig
Thun Éva: " ...az iskolákat, az egyetemeket, sőt a tudományt új kerékvágásba zökkenteni nők által"
Országos Széchényi Könyvtár