Nawal El Saadawi az arab feminizmus és a rezsimellenes kritika emblematikus alakja

A feminizmus nem a szexről szól

Interjú Naval el-Szadavival, aki fél évszázada harcol a nők jogaiért

A 77 éves egyiptomi politikus­írónő, Naval el­Szadavi az arab feminizmus és a rezsimellenes kritika emblematikus alakja. Szociális és szexuális problémákkal foglalkozó írásaiban immár ötven éve mutat rá a muzulmán nők, vagy ahogy állítja, minden nő hátrányos helyzetére a társadalmakban. Indulása kivételes volt: apja oktatási miniszter lévén, nyolc diplomás testvéréhez hasonlóan, elvégezhette az orvosi egyetemet. Ám a védőszárny alól kikerülve, hamar a mindenkori kormány ellenségévé lett.

Rajacic Ágnes| Népszabadság| 2009. december 5.

„Nem úgy harcolok a kapitalizmus ellen, hogy eltakarom a hajam!”

Rajacic Ágnes

1972-­ben megjelent, A nők és a szex című művét betiltották, állásából elbocsátották. Több egyiptomi értelmiségivel együtt 1981­ben bebörtönözték, csak Anvar Szadat halála után szabadult. Később az ENSZ tanácsadója lett, majd megalapította az Arab Női Szolidaritás Szervezetét (AWSA), melynek célja, hogy megváltoztassa az arab nők gondolkodásmódját. A szervezet nemzetközi sikerei annyira felbőszítették az egyiptomi kormányt, hogy 1991­ben betiltotta őket, vagyonukat egy vallásos nőszervezetnek adta. Azóta külföldi egyetemeken tanít.

- Hol áll az arab feminizmusnak az ügye,amelyért ön több mint fél évszázada küzd?

- Sokan még mindig nem értik, mi a feminizmus. Azt hiszik, hogy az arab országokban csak a nők csonkítása vagy a szexuális elnyomás elleni küzdelem. Persze ezeket is felöleli, de az igazi feminizmus számomra a humanizmus. A családon kívüli és belüli problémákat össze kell kötni a globális politikával, a kapitalizmussal, a munkanélküliséggel, a bevándorlással. Ezek a tényezők férfit és nőt is érintenek, de a nők ma a férfiak alá vannak rendelve minden vallásban és kultúrában. Ha gazdasági válság vagy háború van, azt leginkább a nők és a szegények szenvedik meg.

- Ha globális politikában gondolkozunk,változtatott-e a muzulmán nők helyzetén az iraki és az afganisztáni háború? Halljuk például, hogy sok női szervezet érvel a családjog és az örökösödési jogreform mellett a muzulmán országokban.

- Amikor Bush Irakba ment, mi tudtuk,hogy az olajért és a politikai hatalomért ment. De ő azt mondta, hogy a nőket megy felszabadítani. Mekkora feminista volt?! Ugyanez történik Afganisztánban, ahol Obama továbbra is fel akarja szabadítani a népet. Vajon a bombák felszabadítják Afganisztánt? Nem. Senki sem szabadíthatja fel a másikat! Természetes, hogy én is az al­Kaida, a tálibok és minden más szörnyű rezsim ellen vagyok, amelyek a vallást használják az emberek és főleg a nők elnyomására. De ki hozta létre a rezsimeket? Bin Laden és George W. Bush valójában testvérek: mindenki tudja, hogy az előbbi az amerikai kormánynak dolgozott a nyolcvanas években. Ahogy a Szovjetunió leáldozott, Oszama bin Laden, az imperializmus gyereke lett az ellenség. Amerika egyébként Egyiptomban is támogatta az iszlám fundamentalizmust.

- Mekkora esélyük van az arab feministamozgalmaknak a kormányokkal szemben?

- Sok iraki nő keres meg. Azt mondják,most két fronton harcolnak: a vallási fundamentalizmus és az amerikai elnyomás ellen. Az ország darabokban van, és éppen ez az, ami a külföldi elnyomásnak segít megosztani az uralmat. Ezért van kettősség a szunnita és a síita vallás között is. Nem szabad az idegen elnyomásra hallgatni, fel kell szabadítanunk magunkat a neokolonializmus és a helyi hatalom alól is. Össze kell fognunk, és le kell rántani a leplet az elménkről. A megoldás az oktatás, a kreativitás és a disszidens írás.

- A politika nem járható út az egység megteremtéséhez? Ön indult a 2005-ös egyiptomi elnökválasztáson…

- Nem szabad elválasztani a tudományta művészettől és a politikától, mint a testet sem a szellemtől. Én eredetileg orvos vagyok. A rendelőmben azon kezdtem gondolkodni, miért lesznek betegek az emberek. Azért lesznek betegek, mert szegények és keményen dolgoznak. Hiába adok nekik gyógyszereket. Felfedeztem a gazdaság és az orvostudomány közötti összefüggést, és azt, hogy a politikai rendszer a hibás. A rendelőmben ugyan meg tudok gyógyítani pár embert, de az írással milliókról segítem le a leplet. Mert az a lepel a legveszélyesebb, amit az oktatás, a média erőltet ránk. Orvosként tudok a májról, a tüdőről, de nem ismerem az emberi lénynek a társadalommal és a politikával való kapcsolatát, ami betegséget okoz.

- Mivel magyarázhatók a szociális anomáliákat, amelyek a nyugatra nyitottabb muzulmán társadalmakban, így Törökországban, Marokkóban észlelhetők? Gondolok az otthoni női körülmetélés műtéteire, vagy a szűzhártya visszavarrására.

- Mint mondtam, egyes feministák csaka szexualitásról szeretnek beszélni, meg a női körülmetélésről. De ezt sohasem kötik a globális vagy a lokális politikához, a történelemhez sem, így eltévesztik a célt. Ahhoz, hogy megértsük a nőkkel vagy a férfiakkal szembeni szexuális elnyomást - mert én a férfi körülmetélést is ellenzem -, látnunk kell, hogy ezek a rabszolgatartásból erednek. A rabszolgákat gazdasági okok miatt kasztrálták, a nőket gazdasági és politikai okok miatt vágják meg, hogy a monogámiához szoktassák őket.

- Tehát igaznak tartja a muzulmán világ ésa nyugati civilizációk ütközésének tézisét?

- A civilizációs válság tézise hamis.Vajon a palesztin-izraeli háború az emberek ellentétéről szól? Szó sincs róla. A földekről, a vízről, az anyagi szükségletekről szól. Az állítólagos vallási háború a judaizmus és az iszlám, vagy a nyugati és a keleti kultúra között csak álca. Én egyiptomi vagyok, maga magyar, de ugyanazon rendszerben élünk. A véleményünk különbözhet, mert Európában több az egyéni szabadság, szexuális szabadság, talán bőségesebbek a gazdasági javak, de maguk is patriarchátus alatt élnek. Az ellentétek a pénz, a bankok, a szabadpiac és az érdekek között vannak, nem a vallások között. Ezt érzik maguk is a gazdasági válságban és a bevándorlás által.

- A bevándorlásról szólva, hogyan magyarázza, hogy Európában ma azok a muzulmán fiatalok is fátylat tesznek fel, akiknek csak a nagyszüleik voltak vallásosak?

- Az elme az egyik börtönből a másikbaesik. Néhány Észak-Afrikából érkezett nő így akarja megmutatni a muzulmán identitását. Azt gondolják, hogy ezzel próbára teszik a Nyugatot. Ez nevetséges. Nem úgy harcolok a kapitalizmus ellen, hogy eltakarom a hajam! Ők fátyolban járnak, de magas sarkút vesznek fel, és a derekukat kiteszik a farmerből. Azt hiszik, hogy így felszabadultak. Valójában csak meghasonultak az iszlamizáció és az amerikanizáció között.

- Az amerikai dominanciára Egyiptombólördögöt kiáltani, az nemcsak halogatja az iszlám jogreformot?

- Minden vallást meg kell reformálni,nem csak az iszlámot.

- A legutóbbi könyve, a „Zina, le roman volé" (Zina, a lopott regény) című rendkívül sötét képet fest Egyiptomról. Gyerekeket erőszakoló férfiak, álszent fátylas nők és utcára hajított csecsemők. Szinte karikatúra...

- A regény az regény, értelmezhetifeketén vagy fehéren. A Zina című regényem valós társadalmi problémáról szól. Ma Egyiptomban kétmillió törvénytelen utcagyerek van, mivel nincs apjuk, nem kaphatnak semmiféle családnevet, és iskolába sem járhatnak. Ez tragédia. A régi Egyiptomban, még a rabszolgatartás előtt, mindenki egyenlő volt. Nem tudták, hogy a foetus a sperma által termékenyül meg, azt hitték, hogy a nőt ismeretlen erő keríti hatalmába. A gyerek így felvehette az anya nevét. Ma ellenben csak a férfiét hordhatja. El-Szadavi például a nagyapám neve, akit nem is ismertem. Az édesanyámnak nem hordhatom a nevét, pedig ő igazán szeretett. Szervezetünk, amelynek férfi tagjai is vannak, azért harcol, hogy a gyerekek hordhassák az anyjuk nevét, és járhassanak iskolába. Tavaly a kormány meg is hozta ezt a törvényt.

- A vallásosságról alkotott véleménye arrasarkallnák, hogy elhagyja a vallását. Miért nem tette meg?

- Én minden vallást kritizálok, a kereszténységet és a judaizmust hasonlóképpen, mint az iszlámot.

http://nol.hu/lap/hetvege/20091205-a_feminizmus_nem_a_szexrol_szol

http://en.wikipedia.org/wiki/Nawal_El_Saadawi

http://www.nawalsaadawi.net/

A pucér keblek aranykora

A 17. századi angol asszonyok, királynőktől az utcanőkig, gyakran hordtak olyan ruhát, mely fedetlenül hagyta egyik vagy mindkét mellüket - derül ki a kor populáris kultúráját elemző mentalitás-történeti kutatásból.


Mária, angol királyné

A mell, mint az erényesség jelképe

Úgy tűnik, fedetlen keblekkel járni sokkal elfogadhatóbb volt a 17. századi Angliában és Hollandiában, mint manapság bárhol a világon. Ezek szerint Janet Jackson nemrég valóságos média-botrányt kavart, merész mellmutogatására a pár száz évvel ezelőtti kortársaknak a szemük se rebbent volna?

Angela McShane Jones, a University of Warwick történelemtanára akkor kezdett intenzíven érdeklődni a meztelen mellek iránt, amikor a Cambridge-i Egyetem gyűjteményében végigböngészett közel 2000, balladákhoz készült fametszetet. A British Librayben, a Skóciai Nemzeti Könyvtárban, a Harvard Egyetemen és más gyűjteményekben talált hasonló, akkoriban közkézen forgó táblácskák csak feltüzelték kíváncsiságát.

A ballada-táblák lényegében a popzene és a ponyvaregények szerepét töltötték be a korabeli Európában. Az Angliában mindössze fél pennyért árult táblácskákat a házalóktól és a vásározóktól bárki meg tudta venni, így a populáris kultúra meghatározó tárgyai voltak. A legtöbb fametszet egy 10-14 versszakból álló balladát illusztrált.

A ma kutatója számára felettébb meglepő, hogy a fametszetek közül jópáron pucér mellű nő látható.

Jones a Discovery Newsnak elmondta: a balladák fametszetein látható nő-ábrázolások valóságosnak tekinthetők, azaz hűen követik a korabeli divatot. Abban az időben a nők csakugyan mélyen kivágott ruhát hordtak - olyan mélyen kivágottat, amely még a mellüket is szabadon hagyta.


Talpig úrinő

A festményeken látható fedetlen kebelnek rendszerint szimbolikus jelentése van, különösen akkor, ha csak az egyik látszik. Jones magyarázata szerint a magasabb körökből származó hölgyeket gyakran klasszikus nőalakként vagy szentként festették meg. Utóbiak mártíriumához pedig gyakran az is hozzátartozott, hogy levágták a mellüket.

Jones szerint a fedetlen kebel korántsem jelentett léhaságot vagy züllöttséget az 1600-as években. Épp ellenkezőleg, az ilyen ábrázolás a nő erényességét hangsúlyozta.

"A fedetlen kebel a klasszikus, ifjonti női szépség kifejezője volt. A nő, ha meztelen felsőtesttel ábrázolták, akkor hamvas, vénuszi, érintetlen kebleit tárta a világ elé" - magyarázta Jones. "A felsőosztály-beli nők úgy óvták mellük szépségét, hogy nem szoptatták gyermekeiket, hanem dajkához adták őket."

A történész hozzátette: "Bár idővel az alsóbb osztályok asszonyai is bizonyára átvették a szokást, biztos, hogy eredetileg az elit divatja volt. Olyan szokás, mely egyértelműen jelezte a felső osztályba tartozást, és hirdette a női szépség klasszikus ideálját. Ha egy feleség így öltözködött, férje büszke lehetett rá, hogy az asszony közszemlére tárja klasszikus szépségét. A nő számára pedig hibátlan keble fontos eszköz volt arra, hogy kimutassa erényességét."

Szex és mentalitás


Agnes Sorel, az örökhagyó

Jones szerint a szokás Agnes Soreltől, egy 15. századbeli francia udvari szeretőtől ered. Az egyre terjedő divatot Angliában II. Mária királynő és Henrietta Mária, I. Károly király felesége honosította meg. Inigo Jones, a híres brit építész például olyan ruhát tervezett Henrietta Mária számára, mely a nő mindkét mellét teljesen szabadon hagyta.

Bernard Capp, a Warwicki Egyetem történész-professzora is egyetért abban, hogy az angol történelem bizonyos szakaszaiban a fedetlen kebel elég gyakori volt, és egyáltalán nem számított botrányosnak.

Ezekben az időkben Capp szerint "a hiányos öltözet - a megfelelő társadalmi körökben és eseményeken - tökéletesen összeegyeztethető volt az erénnyel és a méltósággal".

Kritikusa azonban mindennek akad. Capp elmesélte, hogy konzervatívabb és az udvarba be nem járatos kortársak bizony kifogásolták az általuk kihívónak ítélt, a mellet szabadon hagyó ruházatot. A 17. századi puritán jogtudós, William Prynne azért kelt ki ellene, mert a színésznők is gyakran így öltözködtek. 1633-ban magát Henrietta Máriát is kritizálta, mikor az asszony maszkban és efféle öltözetben fellépett egy darabban. "A színésznők megrögzött kurvák ('women actors are notorious whores')" - írta a zord kritikus, kinek a kormány viszonzásul lecsapatta a fülét.

A pucér mellek divatja a későbbi századokban is vissza-visszatért az angol történelemben, meglepő módon még a prűdnek tartott viktoriánus korszakban is. Jones szerint ezekben a korokban az keltett volna megbotránkozást, ha egy nő vállát vagy lábát fedi fel, hiszen ezek a testrészek a korabeli mentalitásban sokkal erősebben kapcsolódtak a szexualitáshoz.

"Azt hiszem, egy sor tényező befolyásolja, hogy a test mely részeit szexualizálja avagy deszexualizálja a köztudat" - mondta a történész. "Ma a női mell egyértelműen kötődik a szexualitáshoz, de nincs kizárva, hogy idővel ez a nézet újra meg fog változni."

http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=5632&pIdx=1

http://www.eurekalert.org/pub_releases/2004-05/uow-jj050504.php

Bajner Mária

Bajner Mária: Egymás nemében. Gondolat Kiadó, Budapest, 2007.

Bakos László

Bakos László: Nemi szerepek és etnicitás, Kissebségkutatás 2000. 4. számGender and Ethnicity. Ethnic and Racial Studies, Special Issue, 23. vol. 2000. 5. no.

"A feminizmus több módon kívánta a tudományos kutatás szempontjait megváltoztatni. Elsőként a tudományos munka tárgyán alakított azáltal, hogy ragaszkodott ahhoz, hogy a női tapasztalatokra és a nemek közti kapcsolatokra is kiterjedjen a társadalmi élet vizsgálata. A feminizmusnak egyaránt kellett a nőkre és a nemekre is összpontosítania, mert ez szolgálja a nők sajátos helyzetének részleteiben történő megértését. Még a nyugati feminizmus második hulláma előtt, a 60-as években felvetették, hogy a tudományos kutatás főleg a társadalmi élet nyilvános dimenzióira figyelt – olyan formális és megfigyelhető tevékenységekre, mint a munka, az oktatás és a kormányzati és államfolyamatokkal kapcsolatba hozható tevékenységek; a magánszférában történő dolgokat pedig személyesnek, bensőségesnek és viszonylag jelentéktelennek tekintették. A szerzők szerint a feminizmus volt az a fő hatás, amely a dolgok ilyetén állását megváltoztatta, nemcsak annak bemutatásával, hogy az élet ugyanazon területein a nők és a férfiak tapasztalatai különbözőek lehetnek, hanem hogy új kutatási területeket jelölt ki, melyeket korábban a tárgyhoz nem tartozónak tekintettek – pl.: szexualitás, nőkkel és gyerekekkel szembeni erőszak, házimunka, pornográfia, stb. A feministák komoly konceptuális és elméleti vitákba bocsátkoztak olyan kérdésekről, mint a patriarchátus vagy férfiuralom léte/természete, az egyenlőtlenség, az elnyomás és kizsákmányolás más formái, stb. Ami még jellemző volt a feministák hagyományos tudományossághoz való viszonyára, hogy az egyes tudományágakban alkalmazott, megszokott kutatási módszereket megkérdőjelezték, s igyekeztek interdiszciplináris technikákat bevezetni. Például e mozgalomnak is köszönhető – a visszaemlékezések, (ön)életrajzok, elbeszélések, élettörténetek és az oral history jelentőségének hangsúlyozásával –, hogy a kvalitatív módszerek szerepe megnőtt, és egyre több területen nyertek jogosultságot."