Önvédelmi sprayt kezdett gyártani a svéd Therese Albrechtsson. Korábban megtámadták az utcán. Amikor a kórházban magához tért, az első újságcikk, amely a kezébe került, egy hasonló esetről szólt.
Érezte, hogy lenne igény az általa kiválasztott sprayre, amely lemoshatatlanul pirosra festi a támadó arcát.
Bár egy fillérje sem volt, és senki sem támogatta a tervét – azt mondták, 19 évesen inkább tanulnia kellene –, nem adta fel.
Megkérte a göteborgi helyi lap egyik ismerős újságíróját, írjon a terveiről, s akadt 11 ember, aki összesen 50 ezer eurónak megfelelő összegű kölcsönt adott neki.
Kis lépésekben
Először a spray licencét vásárolta meg a feltalálóktól, majd megkeresett egy hajlakkgyártó vállalatot, tudnának-e önvédelmi sprayt is készíteni. Megegyeztek. A kölcsönt egy éven belül visszafizette, s azóta már el is adta a vállalkozást. Most egy divatház és egy informatikai cég tartozik az Albrechtsson Holdinghoz.
Sőt, az immár 24 éves alapítóból „nagykövet” is lett: az Európai Unió ugyanis létrehozta a női vállalkozók hálózatát, amelynek „nagykövetei” személyes példájukkal bátorítják a nőket a vállalkozásra. Ez a hétköznapokban annyit jelent, hogy előadásokat tartanak a saját tapasztalataikról, illetve szerepelnek a médiában.
Van, ahol segítik a női vállalkozókatAz EU mindenekelőtt a munkahelyteremtés miatt tartja fontosnak a kisvállalkozásokat, az unióban ugyanis az alkalmazottak 67 százaléka kis- vagy közepes cégnél (kkv)
dolgozik. Mivel
ezeknek mintegy harmada van nők kezében, logikus a következtetés, hogy ha közülük többen vállalkoznának, akkor több munkahely is születne.
Sok tagállamban eddig is voltak programok a női vállalkozók segítésére. Ilyen a négy éve működő brit női vállalkozói nagyköveti hálózat is, amelynek példáján felbuzdulva Svédország is létrehozta a magáét.
A 2009. második félévi svéd uniós elnökség pedig alkalmat adott arra, hogy a kezdeményezést az egész közösségre kiterjesszék.
A hivatalos startlövés a múlt héten Stockholmban dördült el. Mint Anna Danti, az Európai Bizottság vállalkozási és ipari főigazgatóságának illetékese újságíróknak elmondta, minden európai ország csatlakozhat, de eddig ezt csak tíz tette meg (lásd külön). Magyarország nincs köztük. A nagykövethálózat mellett a jövő év végéig mentor programot is szeretnének indítani, ennek keretében a tapasztaltabb vállalkozók segítenék az újdonsülteket.
Mi fontos a nők számára?Kutatások bizonyítják, hogy a nők a hasznos tevékenységet keresik a vállalkozásban, a pénz kevésbé érdekli őket, mint a férfiakat. Tévhit ugyanakkor, hogy a családi kötelezettségek miatt nem alapítanak céget. Éppen ellenkezőleg, sokan az alkalmazotti létet tartják nyűgnek.
„Fő motivációjuk, hogy összeegyeztessék munkájukat a magánéletükkel, és azzal foglalkozzanak, amivel szeretnek. A pénz csak ezután jön” – mutatott rá a témával foglalkozó stockholmi konferencián Sara Carter, a glasgow-i University of Strathclyde professzora.
Függetlenség
Az egyik svéd „nagykövet”, Kicki Theander például unta a feladatait egy tanácsadó cégnél. Ugyanakkor felismerte, hogy az elfoglalt szülőknek – amilyen ő is volt – lelkiismeret-furdalásuk van, mert nincs idejük rendes családi vacsorát tenni az asztalra.
Vállalkozása ebben segít: minden nap megtervezik, mi legyen az egészséges ételekből álló vacsora, délután kiszállítják a hozzá való nyersanyagokat az ételrecepttel együtt, így aki elsőként hazaér, kezdhet is főzni.
A Middagsfrid nevű cég 150 ügyféllel kezdett, ma pedig már 4700 rendszeres vevője van.
Rugalmasság és felelősségKatarína Absolonova, a szlovákiai ASAP-Translation fordítóiroda tulajdonosa is a függetlenséget kereste, amikor 2002-ben szabadúszóként önállósította magát. Két lánya van, úgy érzi, cége rugalmasságot biztosít számára, igaz, nagy felelősséggel is jár. Ma már mintegy 500 ügyfele és 50 beszállítója van.
A brit Nadine Hill egyenesen a kislánya érdekében hozta létre The Dream PA nevű, virtuális titkárnőszolgálatot működtető cégét négy és fél éve. Úgy gondolta, ha visszamegy régi munkahelyére pr-osnak, sokszor túl későn ér majd haza.
Ötven fonttal és egy hitelre vásárolt laptoppal kezdett vállalkozni 2005-ben, amikor a lánya 18 hónapos lett. Hétvégén, illetve esténként dolgozott, hogy kipróbálja, működik-e a dolog. Hirdetésre sem volt pénze, de pr-oskent volt kapcsolata újságírókkal, akik írtak róla cikkeket.
Eleinte mindenféle titkárnői munkát, könyvelést, adminisztrációt elvállalt, eközben derült ki, hogy kisvállalkozó ügyfeleinek virtuális titkárnőre van a leginkább szükségük, vagyis olyasvalakire, aki felveszi a telefont, amikor senki sincs az irodában. Erre állt rá, és a második évben már nyereséget termelt. Most 22 embert foglalkoztat, akik mind otthonról dolgoznak.
A nőknek kevesebb van a zsebükbenA finanszírozás minden vállalkozás indításánál jellemző probléma, de a nők hatványozottan küzdenek vele. „Kevesebbet keresnek, ezért kevesebbet tudnak megtakarítani, és kevesebbet is örökölnek” – magyarázta a jelenséget Sara Carter.
Ezért a nők kisebb alaptőkével indulnak, s mivel ódzkodnak attól, hogy elzálogosítsák az otthonukat, hitelt sem nagyon vesznek fel. Inkább a szolgáltató szektorban tevékenykednek, ott többnyire nincs szükség hatalmas beruházásokra. „Nem volt szükségünk hitelre, lépésről lépésre haladtunk. A növekedés nem volt gyors, de stabil” – mondja például fordítóirodájáról Katarína Absolonova.
Fifikával pótolják a forrástA forráshiányt a nők igyekeznek fifikával pótolni, mint azt Kicki Theander is tette, aki a saját – igaz, kiterjedt – ismeretségi körében, e-mailen hirdette meg induló szolgáltatását. Előfizetéses alapon szállít, így a működést nem ő, hanem az ügyfelek finanszírozzák.
Egyébként a visszajelzések szerint utóbbiak is úgy érzik, hogy spórolnak, mert bár a szolgáltatás drágább, mint a szupermarket, ha az ember nem megy boltba, nem vásárol felesleges dolgokat sem.
Uniós segítségÁm a pénzhiány a növekedést is gátolja, márpedig az uniós illetékesek szívesen tapsolnának látványos felfutásoknak, mert akkor több munkahely létesülne. Ráadásul a termelő ágazatokban nélkülözhetetlen a pénz. A lengyel Emilia Tekieli például éppen azért kezdett vállalkozni, mert uniós forrásból gépet tudott vásárolni.
Korábban férje egyetlen alkalmazottat foglalkoztató, ecsetkészítő mikrocégében intézte a pénzügyeket. Ám 1995-ben megtudta, hogy ha új céget alapít, támogatáshoz juthat. Ötvenezer eurót nyert el gépbeszerzésre, így a családban már két vállalkozás van: férje kézimunkával ecsetet,ő géppel keféket készít.
IdőbeosztásA Figyelő által megismert nagykövetek példája cáfolja, hogy a család akadályozza a vállalkozást. „Meg lehet szervezni a dolgokat” – állítja Emilia Tekieli, akinek négy gyermeke van. Amikor például vevőket keresett szerte Lengyelországban, a férjével együtt tárgyalt, s közben a két nagymama vigyázott a gyerekekre.
Néha még nagynénik is sorompóba léptek. Most már a legidősebb fiú is segítség: ha kell, megjavítja a gépeket, s ő készítette el a honlapot is. Utóbbi révén szereznek új ügyfeleket: Szlovákiába, Nagy-Britanniába és Kazahsztánba is szállítanak. Kicki Theandernek három gyermeke van, s bár nem ment könnyen, megtanulta, hogyan dolgozhat hetente csak 40 órát.
A férje mindenben támogatta, például ő volt gyesen a vállalkozás indításakor, ma pedig ő is a cégben dolgozik, s mindkettejük időbeosztásának jót tesz, hogy az irodájuk „az udvar végében” van.
Család nélkül Ami Therese Albrechtssont illeti, ő sokszor megkapta már, neki könnyű, mert még nincs családja. Lehet, válaszolja ilyenkor, de azért neki is meg kellett tanulnia, hogy ha nem teremt magának szabadidőt, rámegy az egészsége – és a magánélete – a vállalkozásra. Tehát teremt: a barátja Barcelonában él, s havonta egy hetet vele tölt. Ezt alkalmazottként aligha tudná megtenni.
Nem teher Felmerülhet, hogy az uniós nagyköveti feladat újabb terheket ró az érintettekre. Ám, akik már próbálták, élvezik, s a vállalkozásuk szempontjából is hasznosnak tartják ezt a szerepet. „Az alapítás óta eltelt két évben 70 tudósítás jelent meg rólunk tévében, rádióban, újságban.
Ez remek marketing” – mutat rá Kicki Theander. Számára azért is öröm nagykövetnek lenni, mert minden előadásán akad olyasvalaki a közönségben, aki a végén odamegy hozzá, s azt mondja, most döntötte el véglegesen, hogy ő is vállalkozni fog. Pontosan ezt reméli az EU e nagykövetektől: az ő példájuk másokba is bátorságot önt.
http://www.fn.hu/vallalkozas/20091013/nok_nem_penzert_vallalkoznak/?action=nyomtat
