Megnézem, aki helyettem

Solymos Ida, Megnézem, aki helyettem

Mióta hiányzom önmagamnak
Valami ablak nézésed országából
kitakart lőrés

megint a magasban vagyok

Elfogadhatatlanul szédelgek-lézengek
magamtól kilóméterekre
Megnézem aki jön-megy nevemben
helyettem kószál kiáltoz
ujjával ábrákat vés a világba
Rólad dadog
Neked magadról

Másutt Másnak mintázod
akivé tökéletesülsz
kontúrjai nálam letétben

Belemosódom hátterembe

Sorok a reményhez

Solymos Ida, Sorok a reményhez

Akihez szólnék, nem kíváncsi
a kevésre, mit mondanék.
Napjaimra ránőtt a tárgyi
valóság: nincsen menedék.
Nem indulok feléje eztán
s nem címzek neki levelet.
A telefont kikapcsolhatnám:
nem csönget föl a szeretet.
Lefekhetnék a kocsiútra,
köthetném nyakam a kilincsre,
tegnapot a másnapra húzva
minek is krákogjak a nincsbe.
Csak a levegőt kapom ingyen
s a vámolatlan utakat.
Biztosabb lenne a kilincsen.
De talpamhoz remény tapad.

1956. OKTÓBER

Solymos Ida, 1956. OKTÓBER


Fegyvert tapinthatott kezem:

emlékezem.

Bár tollat mozdít most e kéz:

felel nekem.


Elsőbben jajdult, reszketett,

meg-megriadt...

A létezés guggolt velem

s a szárnyakat


növesztett kócos fiatal,

ki derekán

töltényhalmokkal átkúszott

a kert falán.


Kosárnyi lőszert csak a föld

tartott még tenyerén:

álomban nyúltam érte le

s utánuk vittem én.


A méternyi fal, mint a vár,

szinte égig magas

(a hadviselés titkait

őrizte nagy lakat).


Honnan tudnám, milyen erő

emelt át a falon,

s lőszeremmel kinek leszek

átok vagy oltalom?


Ha felrobban? Én robbanok,

és nem jutok oda,

hol a tanúság most a tett,

és nem véd otthona


semmilyen szónak, mit az ész

ír úton-úttalan:

parancsot csak a szív joga

kiálthat itt nekem.


Új barátaim, honfiak,

kócos sihederek!

Miként köszönjem, hogy a kín

közétek engedett?


Liliom-utca „srácai”,

Pilisnek pórjai,

villanyszerelő s lakatos!

Szilánkokkal teli,


roskadva vonszolt testetek

mögött léphettem át

az ember-rangra csak jogos

bátraknak táborát.


És alvótársam éjszaka,

te, pilisvári hős,

ki félnapot jöttél gyalog

s jutott reá időd,


hogy megtanítsd, mit is jelent

a fegyverforgatás,

kevés szavad révedezett:

„Jó dolog az irás


mint mesterség?” - Lásd, értelek,

magától jött a szó:

ki most is hallgat, vétkezik,

csatornába való.


Gőzforró homlokod előtt

én, koldus, esküszöm:

valamig épek csontjaid,

vér öntöz vagy öröm,


halandó tagjaid fölött

lessük lehelleted,

s amíg a földön nemzet él,

szenteltessék neved!


Budapest, 1956. október 27.

Sziriat oszlopa

Solymos Ida, Sziriat oszlopa, Várkonyi Nándornak (Vers in Solymos Ida: Esküminta, Bp. 1974, Magvető. 229-231.1.)

Idézet a versből:

„Leveleidből megtanultam
a cicomázatlan beszédet
s hogy töb út visz az üdvösséghez,
mit elme számba venni képes –
s mint ásatag repkény a falra,
csimpaszkodjam csak igazamba,
tapadva országhoz és néphez –
(így még nem írtam le, hisz érted…)

Tőled tanulom a türelmet.
Mintát adsz te a létezéshez.
Boldog város, mely ünnepelhet
magát becsülve, mikor téged.”

Solymos Ida

Solymos Ida (1922-1995), költő, műfordító


Verses kötetek:

A Hold körülnéz (1943)

Esküminta [összegyűjtött versek] [1942-1972] Budapest, Magvető, 1974 Kecskemét, Petőfi Ny.

Arc nélkül, Budapest, Szépirodalmi Kiadó, 1969 [Szeged] Szegedi Ny.

Vendégvárás, Budapest, Magvető, 1964 [Pécs] Pécsi Szikra Ny.

Térdig születésben, halálban, XX. századi magyar költőnők, Antológia

Verses országjárás [írta Batsányi János et al.] [válogatta és szerkesztette, az előszót írta Fodor András]

A lélek mentőövei, Versek Szabó Lőrincről - gyűjt., vál., szerk., a jegyzeteket kész. Bényei József

Antológia a felszabadulás utáni magyar irodalomból az általános iskola 5-8. osztályai számára [... összeállította Tóth Emőke] [írta Weöres Sándor et al.]

Versek a zsebben [írta Ratkó József ... et al.] [válogatta és szerkesztette Alföldy Jenő]

Magyar költőnők antológiája, összeáll. S. Sárdi Margit, Tóth László [szerk. F. Almási Éva] [a fotókat kész. Gottl Egon].

A magyar költészet kincsestára 1999. - Magyar nőköltők a XVI. századtól a XIX. századig - Válogatás - Unikornis Kiadó, Bp.


Emlékkötet:

Kassák, a megértő mester In Illés Ilona - Taxner Ernő (szerk.), Kortársak kassák Lajosról, Petőfi Irodalmi Múzeum - Népművelési Propagnda Iroda, Budapest, 1976. p 201.


Folyóíratok:

Kálnoky László - Lángok árnyékában, Tiszatáj 1970/12.

A termékeny csönd költője. Életünk 1968. 154–156.

A csend szólítása. Napj 1970. 6. sz. 11.

Fodor András: A másik végtelen. Tiszatáj 1971. 2. sz. 173–175.


Műfordítás:

Kínai - magyar irodalmi gyűjtemény [szerk. Tőkei Ferenc]


Solymos Idáról:

A magyar irodalom története 1945-1975

Verseskönyvről verseskönyvre

G. Komoróczy Emőke, Határ Győző életműve