Showing posts with label feminista. Show all posts
Showing posts with label feminista. Show all posts

2009/08/08

Nőnem est ómen

Könyv - Monográfia Mészáros Mártáról

Varga Balázs, Nőnem est ómen

Ha az elmúlt évtizedek magyar filmművészetében keresünk a „senki sem lehet próféta a maga hazájában” kulturális közhelyét illusztráló életművet, Mészáros Márta neve valószínűleg az elsőként említettek között lesz. Filmjei fogadtatására még a kimért utálkozás és a nőközpontú lelkesedés szélsőségeit félretéve is jellemző, hogy azok külhoni (főleg kritikai) visszhangja egyértelműbb és pozitívabb volt, mint a hazai. „A nő, akit imádunk nem szeretni.” Az effajta vélekedések persze könnyen támadhatók, hiszen valóban értelmetlen kísérlet lenne a külföldi fesztiváldíjak sokasága, illetve az itthoni Kossuth- és Balázs Béla-díj között egyensúlyozni vagy éppen hierarchiát felállítani. Távol az esztétikai ítélkezéstől, ritkaságában jellegzetes mégis a példa: a rendező női sorsokat, autonómia- és identitás-küzdelmeket bemutató filmjeit – nem is annyira „egzotikus” voltuk vagy politikai pikantériájuk miatt – könnyebben adoptálta a nyugati kritika, mint a magyar. A széttartó vélekedéseket nézve érthetőnek, már-már szükségszerűnek tarthatjuk, hogy nem idehaza, hanem az Egyesült Államokban, az Indiana University Press kiadásában jelent meg egy kötet, Catherine Portuges monográfiája Mészáros Mártáról. A massachusettsi egyetemen összehasonlító irodalomtudományt és filmet tanító szerző korábban francia írónők és rendezőnők önéletrajzaival, filmjeivel foglalkozott, az önéletrajzi elemek és a fikció, a nők megjelenítésének kérdéseit vizsgálva. Mostani munkájában is ezek a témák adják a vezérfonalat. Mészáros Márta filmjeit dokumentum, fikció és önéletírás folyamatos egymásba játszásaként, egyszerre történelmi dokumentumként és egyfajta ön-analízisként elemzi. Szerencsésnek mondható találkozás: az elemző érdeklődése és az életmű monotematikus elszántsága kiegészítik egymást. Portuges a kettős marginalitást (kelet-európai és nő) tartja meghatározónak. Értelmezni próbálja a filmek visszás magyarországi fogadtatását. Mészárost folyamatosan félreértették és elutasították mint realistát illetve feministát, marginalizálták mint dokumentaristát vagy teljesen elhallgatták – írja. Távolságot tart eközben a hetvenes-nyolcvanas évek nyugati feminista kritikájától, amely „női filmekként” kategorizálta e darabokat. Véleménye szerint amíg Magyarországon a férfi-női kapcsolatok szemszögéből vizsgálták e műveket, addig a nyugatiak a női kondíciót, helyzetleírást keresték bennük. Kétfrontos harcában erősen támaszkodik a rendezőnő véleményére, aki interjúiban sokszor elhatárolta magát filmjei feminista címkézésétől. (A szerző Mészáros Mártával készült beszélgetéseiből egy csokorra valót megtalálhatunk a kötet mellékletében.) Azonban a nőnem mégiscsak ómen: a könyv nagy része a női szerepek vizsgálatára, e másfajta érzékenység (nevezzük bárhogy, csak ne feministának) elemzésére épül. A monográfia időrendi sorban idézi fel az életút állomásait. Az önéletírás mellett bevezetett másik kulcsfogalommal a filmeket mint retrospektív narratívakat határozza meg. („Mi vagyok”, a „mi voltam” perspektívájából nézve.) E történetek legfontosabb kapcsolatait pedig a személyes tapasztalat, a politikai ideológia és a nemzeti identitás adják. Az életrajz ismertetése és a filmelemzés ezáltal gyakran összekeveredik. Néha az élettörténet magyarázza a filmek témaválasztását vagy cselekményvezetését, máskor a Napló-trilógia egyes elemeinek értelmezése áll a biográfiai kitérők helyett. A női szerepek elemzése során Portuges a freudi, posztfreudi hagyományt hívja segítségül. (Pro-oidipuszi szituációk elemzése, anyátlan gyermekek és gyerektelen anyák sorsrajza.) A gyász és a melankólia jegyében ugyanezt az érvrendszert használja a sztálinizmus utáni Kelet-Európa társadalomtörténeti-politikai hátterének felvázolásához. A „szervezett felejtés” elutasításán és az elfojtás utáni gyász motívumán keresztül a filmekben a közösség sorsa és a rendezőnő személyes tapasztalatai találkoznak. Az elemzések középpontjában az életmű tematikus koncepcióján belüli hangsúlyeltolódások és változások rögzítése áll. Ezek szerint a korai játékfilmek fő témái a személyiség felfedezése, az autonómia kivívása s az egzisztenciális krízisek voltak. Nők és férfiak közötti félreértések és diszharmóniák történetei, hátterükben az 1968 utáni Magyarország politikai és gazdasági állapotrajzával. Portuges szerint a hetvenes évek végi külföldi koprodukciók a Magyarországról való elmozdulással új nézőpontot nyújtottak. A Napló-filmek többek között ezt a tapasztalatot felhasználva tudták összekapcsolni a cselekmény közvetlenebb elhelyezését a magyar történelemben, a személyes háttér, az életút perspektívájával. A nyolcvanas évek Napló-trilógiája elemzésében azonban továbbra is az életrajzot és a női-férfi, szülő-gyermek kapcsolatokat előtérbe helyező megközelítés uralkodik, míg a történelmi háttér felidézése kevésbé sikeres. A trilógia, zárófilmjével, egyben legdirektebben politikus, ’56-ban játszódó darabjával (Napló apámnak, anyámnak) foglalkozó alfejezet így inkább nyújt kommentált tartalomleírást, mint elemzést. A politikai és kulturális háttéradatok és adalékok feltárásának lelkiismeretes kísérlete ellenére a könyvnek ez a része a korábbi elemzéseknél erőtlenebb marad. Catherine Portuges nem feltétlenül historiográfiai igazságtételnek szánta kötetét. Nincs szándékában végleges és fellebbezhetetlen válaszokat adni az életmű (művekbe sűrített élettapasztalat – élettényekké összeálló művek) kérdéseire. Kurrens elemzési technikával világítja át Mészáros Márta pályáját, annak jellegzetes és sajátos pontjait fölmutatva mutatja be a (ki)vetített emlékek filmjét, történetét. CATHERINE PORTUGES: SCREEN MEMORIES. THE HUNGARIAN CINEMA OF MÁRTA MÉSZÁROS. INDIANA UNIVERSITY PRESS, 1993.

http://www.filmvilag.hu/xista_frame.php?cikk_id=1048

Catherine Portuges


Margo Culley, Catherine Portuges, Gendered subjects, The Dynamics of Feminist Teaching
Routledge & Kegan Paul Books, 1985

Nellie McKay




Nellie McKay - Mother of Pearl

Feminists don't have a sense of humor
Feminists just want to be alone (boo-hoo)
Feminists spread vicious lies and rumor
They have a tumor on their funny bone

They say child molestation isn't funny
Rape and degradation's just a crime (lighten up, ladies)
Rampant prostitution, sex for money (what's wrong with that)
Can't these chicks do anything but whine

Dance break
Woo-hoo
(Take it off)

They say cheap objectification isn't witty, it's hot
Equal work and wages worth the fight (sing us a new one)
On demand abortion, every city (okay, but no gun control)
Won't these women ever get a life

Feminists don't have a sense of humor (poor Hilary)
Feminists and vegetarians
Feminists spread vicious lies and rumor
They're far too sensitive to ever be a ham
That's why these feminists just need to find a man

I'm Dennis Kucinich, and I approve this message

http://www.feministing.com/archives/009834.html

2009/08/07

TED Talk - Nellie McKay sings with sparkling humor

The wonderful Nellie McKay sings "Mother of Pearl" (with the immortal first line "Feminists don't have a sense of humor") and "If I Had You" from her sparkling set at TED2008.

Nellie McKay sings, croons, raps, grooves and -- barks? -- to glowing critical acclaim.

Why you should listen to her:

Playful, quirky, hilarious, endearing: not attributes of your typical political agitator. But singer-songwriter-producer-activist Nellie McKay merits the description. Her music is whimsical, colorful, catchy and as engaging as it is restless. Toying with antique genres and yet undeniably contemporary, it flirts with multiple styles of delivery while maintaining a sharp social conscience.

For these and other eccentricities, McKay has gained a devoted fan following. On stage and off, she’s an outspoken advocate of animal rights, a friend and ally to any arch political quip and -- lucky for us -- artistically uncompromising. After cutting two major-label records, her own indie label, Hungry Mouse, produced her latest, Obligatory Villagers.

"McKay crafts piano-based standards that bristle with smart, thorny lyrics and address everything from cloning to pet adoption, and she delivers them with lingering languor, then rat-a-tat bravado."
Entertainment Weekly



http://www.ted.com/talks/nellie_mckay_sings_feminists_and_if_i_had_you.html

TED Talk - Isabel Allende tells tales of passion

Author and activist Isabel Allende discusses women, creativity, the definition of feminism -- and, of course, passion -- in this talk.

Novelist Isabel Allende writes stories of passion. Her novels and memoirs, including The House of the Spirits and Eva Luna, tell the stories of women and men who live with passionate commitment -- to love, to their world, to an ideal.

Why you should listen to her:

As a novelist and memoirist, Isabel Allende writes of passionate lives, including her own. Born into a Chilean family with political ties, she went into exile in the United States in the 1970s -- an event that, she believes, created her as a writer. Her voice blends sweeping narrative with touches of magical realism; her stories are romantic, in the very best sense of the word. Her novels include The House of the Spirits, Eva Luna and The Stories of Eva Luna, and her latest, Ines of My Soul and La Suma de los Dias (The Sum of Our Days). And don't forget her adventure trilogy for young readers -- City of the Beasts, Kingdom of the Golden Dragon and Forest of the Pygmies.

As a memoirist, she has written about her vision of her lost Chile, in My Invented Country, and movingly tells the story of her life to her own daughter, in Paula. Her book Aphrodite: A Memoir of the Senses memorably linked two sections of the bookstore that don't see much crossover: Erotica and Cookbooks. Just as vital is her community work: The Isabel Allende Foundation works with nonprofits in the SF Bay Area and Chile to empower and protect women and girls -- understanding that empowering women is the only true route to social and economic justice.

"Allende can spin a funny, sensual yarn, but she can also use her narrative skills to remind us that parallel to our placid and comfortable existence is another, invisible universe, one where poverty, misery and torture are all too real."
Patricia Hart, The Nation



http://www.ted.com/talks/isabel_allende_tells_tales_of_passion.html


2009/07/30

2009/07/26

Mióta hiányzunk önmagunknak

A Mióta hiányzunk önmagunknak a női közéleti hangon megszólalók műsora feminista fűszerezéssel … arról, hogy kinek, mikor, hol és miért hiányoznak a nők alkotásai, gondolatai és tettei – a magánéleten túl.

Civil Rádió FM98 - páros péntek 17-18h

Mióta hiányzunk önmagunknak csoport a Facebookon

2009/03/16

Bédy-Schwimmer Róza

Bédy-Schwimmer Róza (Bp., 1877. szept. 11. – New York, 1948. aug. 3.): újságíró, politikus, a magyar feminista mozgalom egyik úttörője. Énekesnő volt, mégis az újságírói pályát választotta. 1897-ben a Nőtisztviselők Orsz. Egyesületének elnökeként indította meg a nők politikai egyenjogúságának elismertetését célzó mozgalmát, 1904-ben megalakította a polgári radikális jellegű Feministák Egyesületét. A nő c. lap szerk.-je 23 éven át. 1913-ban nemzetközi nőkongresszust szervezett Bp.-en. 1914-ben a nemzetközi nőmozgalom sajtótitkáraként működött Londonban. Az I. világháború kitörésétől kezdve a háborúellenes, pacifista mozgalom egyik vezetője. 1918-ban a polgári demokratikus forradalom után rövid ideig a Nemzeti Tanács Intéző Bizottságának tagja, majd a Károlyi-kormány svájci követe volt. A Tanácsköztársaság alatt lemondott. 1919-ben Európa-szerte agitációt folytatott a mo.-i fehérterror ellen, 1921-ben az USA-ba költözött. 1929-ben megtagadták az amerikai állampolgárságot, mert nem volt hajlandó aláírni, hogy szükség esetén fegyverrel is szolgálja új hazáját. 1937-ben világbékedíjat kapott. – M. A magyar nőmozgalom régi dokumentumai (Bp., 1907); Staatlicher Kinderschutz in Ungarn (Leipzig, 1908). – Irod. Benedek Marcell: Schwimmer R. (Huszadik Század, 1948. 5-6. sz.)