Neményi Mária: Férfiak köztársasága.

Neményi Mária: Férfiak köztársasága. Népszabadság, 1997. szeptember 20.
"Nincs olyan interjú, ahol a női közszereplőt ne kérdeznék a családjáról, arról, hogyan tudja öszeegyeztetni női, feleségi, anyai, sőt háziasszonyi szerepét fontos közéleti megbiztásával. Mintha nők esetében csak az lehetne teljes értékű ember, aki, mint Siva istennő, az összes kezével tevékenykedik, mert ezt mind egyszerre várja el tőle a társadalom. Megengedi, hogy a férfivilágba is betegye a lábát, de csak akkor, ha nem hanyagolja el az "igazi", "természetes" kötelességét. A paradox mindebben nemcsak az, hogy az emberiség fenntartásához mindkét nem részvételére szükség van, tehát igencsak kétséges, hogy férfiak nélkül menne-e a prokreatív világ előre, hanem talán méginkább az, hogy a három műszakban dolgozó ápolónők, orvosnők, vagy ne ads isten szövőnők (ha vannak még ilyenek?) esetében ugyanezt a kérdést senki sem teszi fel. Lehet, hogy azért, mert az ápolás, gondoskodás, vagy a ruházat előállítása szintén "igazi" női munka, nem úgy, mint a politizálás, a közügyekbe való belekontárkodás?"