Politika és nők? Ugyanmár...

Politika és nők? Ugyanmár...
Írta: Jászberényi Rita
2010. szeptember 23. csütörtök, 00:00
http://humanamagazin.eu/rovatok/noi-ferfi-szam/politika-es-nk-ugyanmar
Mindenki egyenlő. Ez a mondat papíron egyértelműnek tűnik, hiszen napjainkra általánosan elfogadottá vált a nők és férfiak közötti egyenlőség. Politikai értelemben ez azt jelenti, hogy nemtől függetlenül mindenki rendelkezik választójoggal és meg is választható. Az esélyek egyenlősége -így a a politikai esélyek egyenlősége is- azonban csak látszólagos.

Amikor a felsőfokú oktatásban a nők ugyanolyan arányban vesznek részt, mint a férfiak, a nők politikai-közéleti alulreprezentáltságának hátterében nem alaptalan rejtett egyenlőtlenségeket, akadályokat feltételezni. Az Interparlamentáris Unió (ipu.org) 2010-es adatai szerint a nők részvétele a nemzeti parlamentekben világátlagban csupán tizenkilenc százalék. A magyar arány sajnos még ennél is elszomorítóbb, alig kilenc százalék. A jelenlegi magyar kormány névsorát megnézve azt a következtetést vonhatjuk le, hogy nincs is politikai törekvés arra, hogy ez az alacsony arány felfelé mozduljon.

A történelem folyamán a nemi szerepek folyamatos változáson mentek keresztül, a huszadik század második felére többségükben egalitárius társadalmak alakultak ki, ahol a nők és a férfiak egyenlőek. A nemek társadalmi egyenlősége a demográfiai adatok fényében logikusnak tűnik, hiszen a népesség arányát tekintve több a nő, mint a férfi. Hazánkban az általános, egyenlő feltételekkel szabályozott és teljeskörű választójog a nőknél 1945-től érvényesül. Ekkortól kezdve a nők aránya a parlamenti képviselők között 1980-ig folyamatosan nőtt, majd csökkenni kezdett. A csökkenés tovább folytatódott a rendszerváltás után kiteljesedő demokráciában is. Ez a tendencia azonban ellentétes a világon, valamint az Európai Unióban zajló folyamatokkal. Az Interparlamentáris Unió adatai jól reprezentálják a nők részvételét a politikai döntéshozatalban: a skandináv jóléti államokban a legmagasabb a nők részvétele (negyvenkét százalék) és még az arab országokban is eléri a tizenegy százalékot, szemben a magyar kilenc százalékkal. A téma egyes szakértői szerint a nők tartós alulreprezentáltsága a képviseleti demokráciában rejlő súlyos egyenlőtlenségeket jelzi, amelyek ezt a demokráciát tartalmilag is veszélyeztetik, egyenesen demokráciadeficithez vezethetnek.

A huszonegyedik század Magyarországának igen kínos kritikákkal kell szembesülnie, mert a frissen megalakult kormányban csupán az egyik nem képviselői hoznak döntéseket. Az Európai Bizottság esélyegyenlőségi bizottságának elnöke számára gyakorlatilag hazánk lett az elrettentő példa arra, hogyan lehet feladni a nemek esélyegyenlőségéért folytatott küzdelmet Európában. A kormányalakítás annak ellenére valósult meg a nők mellőzésével, hogy az Európai Unióban aktív kampány folyik a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség megteremtésére. Ennek részeként az Európai Bizottság ütemtervet fogadott el a 2006–2010-os időszakra (Gender Equality Roadmap 2006-2010), melynek egyik prioritása az egyenlő arányú férfi-női részvétel támogatása a politikai döntéshozatalban. A Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség nyílt levelet intézett a miniszterelnökhöz, amelyben aggodalmát fejezte ki a nők alacsony részvételével kapcsolatban a parlamentben, valamint felhívta a figyelmet arra, hogy az ENSZ, az Európa Tanács valamint az Európai Unió is következetesen képviseli a nők és férfiak társadalmi egyenlősége elvének érvényre juttatását.

Számos elemzés bizonyítja, hogy a döntések és a demokrácia minőségét pozitívan befolyásolja a nők megfelelő részvétele. Ezt az álláspontot Palasik Mária történész kutatása is erősítette: a nők közéleti részvételének alacsony voltával szegényebb lesz maga a politikai közélet, kimarad belőle egy sor fontos szempont, szemlélet, tapasztalat, és végső soron nemcsak a nők veszítenek, hanem a társadalom egésze. A női képviselők általában érzékenyebben figyelik a választóik véleményét, a férfi kollégáiknál jobban törekszenek a kompromisszumra, kerülik a konfrontációt, és igyekszenek jó kapcsolatokat kialakítani más pártok, eltérő értékrendek képviselőivel is. Ezek a tulajdonságok, melyeket jellegzetes női politikusi tulajdonságoknak nevezhetünk, előnyére válnának a magyar politikai kultúrának is.

A nők parlamenti részvételének növelésének a leghatékonyabb eszköze a kvóta-rendszer, amely meghatározza, hogy parlamenti helyek közül hány százalékot kapjanak nők. A skandináv példa jól mutatja, hogy ez a pozitív diszkrimináció nem csorbítja a demokráciát. A kezdeményezés hazánkban csupán a törvényjavaslat szintjére jutott el 2007-ben, azonban a magyar pártok elutasították. Ezt az aktust a női civil szervezetek a nők hátrányos megkülönböztetésének, a döntéshozatali folyamatokból való kirekesztésének nevezték, mindazonáltal pro és kontra érveket is lehet hallani ezzel kapcsolatban. Dr. Ilonszki Gabriella a Szociális és Munkaügyi Minisztérium „A női kvóta Magyarországon” című tanulmányban összegezte, hogy a kvóta hívei úgy vélik, hogy a nők tartós alulreprezentáltsága a képviseleti demokráciában rejlő súlyos egyenlőtlenségeket jelzi, amelyek ezt a demokráciát tartalmilag is veszélyeztetik. A kvóta melletti érvelés nem azt állítja, hogy egy csoportnak különleges előnyöket kell adni, hanem azt, hogy a lehetőségek egyenlőségét kell megteremteni. Az ellenzők szerint a szabad választások és a parlamentarizmus önmagában garantálja az állampolgári egyenlőséget és politikai szabadságot. A kvóta elleni érvek alapja, hogy a jelenlegi helyzet demokratikus, hiszen érvényesülnek a képviseleti demokrácia alapvető elvei: minden állampolgárnak egyenlő szavazati joga és egyenlő részvételi lehetősége van, vagyis nincs politikai diszkrimináció, érvényesül a politikai esélyegyenlőség. A két érven felül a társadalomban és a politikai vezető rétegben is fellelhetők a korábbi kulturális beidegződéseken alapuló vélemények; az a felfogás, amely szerint a nők nem hiányoznak a közéletből, mert nincs ott helyük.

A társadalmi egyenlőség és igazságosság elvén alapuló politikai kultúra indikátora a nők parlamenti részvétele. Ahhoz, hogy ez a politikai kultúra hazánkban is létrejöjjön, szemléletváltásra van szükség. Úgy gondolom, éppen azt a beidegződést kell megváltoztatni, miszerint a politika a férfiak dolga. Ehhez elengedhetetlen a férfias közeg ellenállásának leküzdése, és annak a felismerése, hogy társadalmi szinten pozitív változást hozna a nők részvétele a közéletben. A sztereotípiák lebontásában nagyobb szerepet kell, hogy kapjon a közoktatás is. Ki kell alakulnia egy olyan társadalmi közegnek, amiben igenis fontos, hogy a női identitás képviselete is érvényesüljön a politikai döntéshozatalban. Összegezve: elengedhetetlen egy nyitottabb, toleránsabb, és az egyenlőséget preferáló politikai kultúra kialakulása.