Gender – szitokszó, vagy a jövő irányvonala?

Gender – szitokszó, vagy a jövő irányvonala?
Írta: Sós Eszter
2010. szeptember 23. csütörtök, 00:00
http://humanamagazin.eu/rovatok/noi-ferfi-szam/gender-szitokszo-vagy-a-joev-iranyvonala
Van egy társadalomtudományi elmélet, amelyet már többen félreértelmeztek, és próbáltak saját szájuk íze szerint átalakítani, méghozzá úgy, hogy segítségével igazolást nyerjen az általuk képviselt ideológia. Ez a gender-elmélet, avagy a gender mainstreaming, amely egyes vélemények szerint nem elég, hogy szexuális szabadosságra, és a nemek szabad megválasztására ösztönzi a fiatalokat, de emellett elismertté kívánja tenni a poligámiát és a pedofíliát is.
Mi, itt, Magyarországon talán el sem tudjuk képzelni, hogy a világ távolabbi pontjain a gyermekeknek felnőtté válásuk során mennyi mindennel kell szembenézniük. Ügyelünk rá, hogy jó tanulók, jó szakemberek, jó szülők, vagy mások számára vonzóak legyünk, miközben máshol a nagykorúvá válást nem ünnepként, hanem traumaként élik meg a fiatalok, akiket a tradíciók szerint egy bizonyos kort elérve megcsonkítanak, eladnak, vagy megházasítanak. Nem mindegy tehát, hogy a világ mely részén születik az ember férfinak és nőnek, hiszen ennek függvényében kiváltságos, vagy éppenséggel hátrányos helyzetbe kerülhet.

A gender-elmélet pont azért született meg, hogy a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség megteremtését elősegítse, méghozzá úgy, hogy a nemiséggel kapcsolatos sztereotípiákat, és a szigorú nemi szerepek által meghatározott korlátozásokat fokozatosan leépíti.

Az elmélet megértéséhez először is fontos, hogy tisztázzuk magának a gender szónak a jelentését. Az idegen szavak szótára szerint a gender fogalma valakinek a női vagy férfi nemét jelöli. Ám ez így, ebben a tömörségben nem egészen helytálló. A gender szót pontosan az esetleges félreértések elkerülése végett vezették be ENSZ 1995-ös női világkonferenciáján, hogy ezáltal különválaszthassák a sex, azaz a biológiai nem fogalmát a gendertől, a társadalmi nem fogalmától, amely a fizikai jellemzők helyett a férfiakkal és a nőkkel szemben támasztott társadalmi elvárások összességét jelenti. Sokszor, egyébként helytelenül, szinonimaként használják a két szót, ám a társadalomtudományok területén a nemi szerep és a biológiai nem megkülönböztetéséhez elengedhetetlenül fontos mindkettő használata. De miért is kell élesen elválasztani a kettőt egymástól?

Legfőképpen azért, mert a különböző kultúrák és vallások más-más alapvető és elvárt tulajdonságokat társítanak a férfiakhoz és a nőkhöz. A korábbi lapszámainkban már részletesen foglalkoztunk azzal, hogy milyen hátrányos megkülönböztetés, és sok esetben fizikai bántalmazás, sőt kínzás ér egyes embereket csak azért, mert a világ valamely részén férfinak vagy nőnek születtek.

Minden józan gondolkodású ember beláthatja, hogy az emberi jogok ilyen szintű semmibevétele ellen tenni kell valamit. Ez lenne a célja a gender-elméletnek, amely azonban ahelyett, hogy érzékennyé tenné a társadalmat a problémára, félreértelmezések és szándékolt belemagyarázások okán egyes csoportok öncélú propagandájaként és ellen-propagandájaként funkcionál.

Az esélyegyenlőség elősegítésére, a foglalkoztatás és a munkanélküliség problémájának csökkentésére, illetve a munkahelyi és családi téren jelentkező kötelezettségek összehangolására irányuló törekvéseket így elhomályosítják a nagyobb visszhangot keltő átértelmezések.

Az egyik ilyen gender-értelmezés szerint ez az ideológia azt fogalmazza meg, hogy „egyneműként” születünk, tehát se nem férfinak, se nem nőnek, és gyakorlatilag a szocializáció során „erőszakolják ránk” a nemi szerepeket. Ennek pedig az elmélet hangoztatói szerint egyenes következményei az identitászavarok, a nemiséggel kapcsolatos sztereotípiák erősödése, de még a családon belüli erőszak is. Az elméletet vallók gyakran hivatkoznak Simone de Beauvoir szavaira, aki A második nem című, filozófiai jellegű művében ezt írta: „Az ember nem születik nőnek, hanem azzá válik”.

Ő igazából csak a gender-elmélet alapját érinti kijelentésével, hiszen elfogadott nézet, hogy az általánosan elterjedt szokások mentén, és a nevelés által lesznek a kislányokból nők, s ugyanígy a kisfiúkból férfiak. Ám ezt a mondatot többen az elmélet igazolásaként értelmezték, mondván, hogy a biológiai nem afféle semleges nem, amelyből kialakulhat a férfi és a női nemi identitás is, és alátámasztja mindezt, hogy a nők és férfiak közti különbségek napjainkban egyre inkább eltűnnek.

Ez a gondolkodás pedig támadási felületet kínált, és ezáltal egy újabb, más szempontból radikális gender-értelmezés is nyilvánosságot kapott.

Ezen elképzelés szerint a „gender-ideológia” nem más, mint a fiatalság fő megrontója. Hangoztatói szerint a gender-elmélet térnyerésének tudható be az azonos nemű párok örökbefogadásának és házasságkötésének hivatalossá tétele, az egyre szaporodó melegfelvonulások, illetve a heteroszexuálisok homofóbként való kezelése, s ezáltal diszkriminálása. Sőt, szerintük ez az ideológia napjainkra láthatatlanul „beférkőzött” az óvodákba, az iskolákba, és az állami intézményekbe is.

Ezt tetézendő, az álláspont egyik képviselője a gender-elméletről írott könyvében (Gabriele Kuby: A nemek forradalma) nem kevesebbet állít, mint azt, hogy Alfred Kinsey tudományos csaló és emellett gyermek-megrontó is volt.

Magyarországon a tévhitek eloszlatása végett a Szociális és Családügyi Minisztérium jelentetett meg egy kiadványt (100 szó az egyenlőségről). Ez az értelmező szótár az Európai Unió Foglalkoztatás és Szociális Ügyek Bizottsága által összeállított kifejezéstár magyarra fordított változata, s azzal a céllal született, hogy megteremtse a kifejezések és fogalmak közös megértésének lehetőségét európai szinten, és ezzel lehetővé tegye a nők és férfiak közötti egyenlőség előmozdítását. A kiadványban gyakorlatilag részletesen megmagyarázzák a gender-elmélet fogalmait; kifejtik, hogy milyen elvek mentén készült, milyen okokból tartották szükségesnek a megfogalmazását, és milyen célokat kívánnak elérni általa globális szinten.

A kiadvány, mint ahogy a torzításoktól, félreértésektől, és belemagyarázásoktól mentes gender-elmélet is, tényszerűen tárja fel a jelenlegi társadalmi problémákat. Például azt, hogy Európában a nők munkanélküliségi rátája magasabb a férfiakénál, hogy a nők között több a tartós munkanélküli, és a kisgyermekes nők foglalkoztatása is nagyon alacsony. Holott a gyermeknevelés mind a mai napig tipikus női feladatként jelenik meg, annak ellenére, hogy egyre több férfi marad otthon a kisgyermekkel az édesanya helyett, és kapnak ezért szociális támogatást az EU több tagállamában.

Szükség is van az ilyen jellegű tájékoztatásra idehaza, ahol a genderről többet hallani negatív kontextusban. Idén februárban, például, akkor került ismét szóba a téma, amikor a kormány bejelentette, hogy az országos óvodai nevelési alapprogramban előírja az óvodapedagógusok számára, hogy a gyermekek nevelésekor szem előtt kell tartaniuk a nemi sztereotípiák erősítésének kerülését, és a nemek társadalmi egyenlőtlenségével kapcsolatos előítéletek lebontását. Nem Magyarországon lettünk volna, ha nem kezdik el sokfelől élesen bírálni az intézkedést, mondván, hogy ezzel csak teljesen összezavarják a kisgyermekeket, akiknek így majd saját maguknak kell dönteniük nemi identitásukról, hiszen az óvónők nem engedik őket katonákkal és babákkal játszani.

A lelkes támadók azonban csak azt felejtették el, hogy a szocializáció elsődleges színtere nem az óvoda, hanem a család, s nem elsősorban az óvónőknek, hanem a szülőknek lenne a feladata a nemi szerepek átadása a gyermekeknek. Azonban valószínűleg pont ebben a közegben vannak alapvető gondok napjainkban, ha egy elméletet kell megfogalmaznunk arról, hogy miként teremtsünk egyenlő esélyeket a férfiaknak és a nőknek, akiket születésüktől fogva ugyanazok az alapvető emberi jogok illetnek meg.

Bár, sokak szerint ez is csak egy elmélet.