ideológia

Mária Terézia

MEYTENS, Martin van (1695-1770): Mária Terézia királynő. 1750-es évek. Olaj, vászon, 95,5 x 76,5 cm. Szépművészeti Múzeum, Budapest.

Simone de Beauvoir

Simone de Beauvoir: Szexbálványok. Brigitte Bardot, avagy a Lolita-szindróma. Filmvilág, 2002/6.

Bittenbinder Miklós: A nő neveléstan alapkérdéseiből.

Bittenbinder Miklós: A nő neveléstan alapkérdéseiből. Különlenyomat a "Nemzeti Nőnevelés" 1916. évi 3. füzetéből. Budapest.

"Amióta a nőneveléstan létezik, ez a specifikus női természet és női hivatás axiómájan épült fel. Feladatául tűzte ki tervszerűen kifejleszteni a női szellem előnyeit és megszabadítani hibáitól, így előkészíteni a nőt sajátos kultúrmunkájára. A nőnevelők meg voltak győződve, hogy a nőnevelésnek általában és alapjában véve másmilyennek kell lennie, mint a fiúnevelésnek. A furcsa csak az volt, hogy a fiúk összes tervezetében és elméletében a férfiasságra való nevelés sohasem játszott és most sem játszik oly uralkodó szerepet, mint a nőnevelésben a nőiességre való nevelés. A férfinevelés célja elsősorban nem a férfiasságra való nevelés, hanem a humanitásra, az emberiességre. A nemi eszmény egy tágabb, nagyobb, magasabb eszménybe van foglalva, melynek megközelítése az igazi cél. Szóval a férfinevelés eszménye minden időben a pusztán nemi jellem kiképzésén felül egy egyetemes és általános cél elérésére volt irányítva. Ez eszményt a férfiak számára nem a nők alkották meg, hanem maguk a férfiak. A nőnevelésnél nem így jártak el. A nők nevelésének eszményét nem a nők, hanem a férfiak gondolták ki."

Babits Mihály: Elza pilóta vagy a tökéletes társadalom

Babits Mihály: Elza pilóta vagy a tökéletes társadalom.

"Egy félelmes és rejtelmes hatalom áll az emberek felett, ura az egész életnek, amelynek minden mozzanata szabályozva van a háború szükségletei szerint. Földművelés, ipar csak a hadi szükségletek számára dolgozik, a hadi technikán kívül, amely hallatlanul leleményes harci és védő eszközöket talált ki, szünetel minden tudomány, legfeljebb lányok űzik így-úgy az egyetemeken. A férfiak durvák, műveletlenek és félszegek, a házasélet megszűnt, a művészet elhallgatott vagy a hadi propaganda szolgálatába állt, elsatnyult, a természetben való gyönyörködés öröme eltűnt, senki sem mer a város légbarlangjaiból messzire menni, mert sohase tudni, mikor jön a gáztámadás. A család szétbomlott, a férfi teljesíti a törvény által előírt gyermeknemző kötelességét és visszamegy a frontra, a nők hadi hivatalokban és kórházakban dolgoznak. Könyv alig van, ha van, nem olvassák, mert az emberekben eltompult a vágy az ismeret és a szépség után. A vaskényszer könyörtelen kora ez, mindenki tompa fásultságban él, az ember éppolyan hadigép, mint a többi, értéke és értelme csak annyiban van, amennyiben a háború céljára használható. A szabadságnak a gondolata is meghalt, senki sem ura személye és élete legkisebb részecskéjének sem, teljes és feltétlen rabszolgája a háborúnak."

Schöpflin Aladár: Babits Mihály új regénye. Elza pilóta vagy a tökéletes társadalom.
Nyugat, 1933/23.

Balázs Imre József

Balázs Imre József: Ismeri ön a cuplingert? A nőszerep konstrukciója és szubvertálódása Ignotus Emma-leveleiben. In: (Szerk.) Selyem Zsuzsa: RODOSZ-tanulmányok I. Nyelvészet és irodalomtudomány. 131—146. Bukarest—Kolozsvár, Kriterion, 2001.

"Ha a jelenre, a szövegek történetiségben elfoglalt helyére vonatkoztatjuk a kérdést, akkor azt a problémát is fel kell vetni, hogy miért vált fontossá a nő-szerep befutott írók-költők általi eljátszása épp az utóbbi néhány évtizedben? Ez azért is fontos, mert a továbbiakban majd mintegy száz éves szövegekről, Ignotus Emma álnéven írott leveleiről lesz szó, ha tehát a nemváltás problémáját univerzálisként kezeljük, akkor ugyanarról kell szólnia a mai és a múlt század végi álneves játéknak. De ugyanarról szól-e? Weöres, Esterházy és Parti Nagy szövegei mintha nem elégednének meg azzal, hogy női identitást konstruáljanak narrátoraiknak. Weöres vállalkozása egyszersmind egy alternatív irodalomtörténet megalkotása is, amely szoros összefüggésben van a Három veréb hat szemmel című antológia hangsúlyelhelyezéseivel. Esterházy egy dereferencializált archaizáló nyelvet teremt hősnője-narrátora számára, illetve (általa is) erotikussá teszi a hagyománnyal való viszonyt. Parti Nagy újragondolja a populáris irodalom egyik műfaját. Mindhárman a perifériáig hátrálnak, ahonnan kibillentik a létező kánont; könyveik bizonyos értelemben kánonromboló, ugyanakkor hagyományteremtő gesztusok, amelyek az irodalmi diskurzus egyik vakfoltját: a női nézőpontot használják vállalkozásuk provokatívabbá tételéhez."

Hervay Gizella [kismonográfia], Kolozsvár–Bukarest, Kriterion, 2003.
(1976, Székelyudvarhely; irodalomtörténész, kritikus, költő, a Korunk szerkesztője) Redactia Korunk, 400146 Cluj Napoca, str. Iasilor nr. 14., Románia korunk@korunk.org

Balázs Béla

Balázs Béla: A feminista probléma. (Megjegyzések az íróasztal mellől.) Nyugat, 1913/5.

"Sem politikus, sem agitátor nem vagyok. Minden probléma csak addig érdekel, míg kihámoztam belőle az igazságmagot. (...) Ilyenformán a nők szavazati jogának dolga sem foglalkoztatott soha. Valamikor régen ugyanis beláttam egyszer: igenis, minden nőnek, aki megfelel a férfiválasztók elé szabott feltételeknek, szintén jussa van ahhoz, hogy polgárjogokat gyakoroljon. Azóta nem érdekelt többé e kérdés: nem volt probléma. Csakhogy évek múltak el, s a nők még mindig nem kapták meg ezt a jogukat. Sőt szóba sem állnak velük, sőt szóhoz jutni sem engedik, sőt ma is olvashatók még európai (budapesti) napilapok, melyek ezt a kérdést pikáns viccekkel intézik el. És íme, evvel újra problémává nőtt a dolog. Hogy lehetséges ez?! Hogyan lehetséges, hogy kultúrországokban, melyeknek egész szellemi épülete a logika bordázatán nyugszik, vannak emberek, "intellectuelek", vezető emberek, kik a logika következtetéseit nem vállalják? - Vajon annyira ostobák, hogy nem látják be? Vagy annyira lelkiismeretlenek, hogy bár elismerik igaznak és helyesnek, mégsem vonják le a konzekvenciákat?"Nem lovagi indulat hajt lándzsát törni a nőkért. Csak kíváncsi vagyok. Új problémán akadtam fel, melyet innen, az íróasztal mellől, messziről, hidegen magam elé rajzolok, mint valami geometriai ábrát a tiszta ész és a "tiszta tisztesség" törvényei szerint. Tehát:

I. Vagy lelkiismeretlen frivolitás.

II. Vagy ostobaság.

III. Vagy vannak kényszerítő okok valamely igazság és jog megtagadására? Melyek azok?

Balázs Béla: Ritoók Emma új könyve. (Ellenséges világ. Novellák.) Nyugat, 1914/1.
A magyar irodalom arcképcsarnoka - Balázs Béla