2007/03/17

Bartoniek Anna (1896-1978)

http://www.museum.hu/museum/temporary_hu.php?IDT=2092&ID=884
Női vonal - Bartoniek Anna fametszetei és Geszler Mária Garzuly porcelán művei 2004.02.03. - 2004.02.28. Dorottya Galéria (Budapest)

Bartoniek Anna (1896-1978)



Bubifrizurás önarckép
70 cm x 60 cm
olaj, vászon
jelezve jobbra lent

Bittenbinder Miklós

Bittenbinder Miklós: A nő neveléstan alapkérdéseiből. Különlenyomat a "Nemzeti Nőnevelés" 1916. évi 3. füzetéből. Budapest.

Amióta a nőneveléstan létezik, ez a specifikus női természet és női hivatás axiómájan épült fel. Feladatául tűzte ki tervszerűen kifejleszteni a női szellem előnyeit és megszabadítani hibáitól, így előkészíteni a nőt sajátos kultúrmunkájára. A nőnevelők meg voltak győződve, hogy a nőnevelésnek általában és alapjában véve másmilyennek kell lennie, mint a fiúnevelésnek. A furcsa csak az volt, hogy a fiúk összes tervezetében és elméletében a férfiasságra való nevelés sohasem játszott és most sem játszik oly uralkodó szerepet, mint a nőnevelésben a nőiességre való nevelés. A férfinevelés célja elsősorban nem a férfiasságra való nevelés, hanem a humanitásra, az emberiességre. A nemi eszmény egy tágabb, nagyobb, magasabb eszménybe van foglalva, melynek megközelítése az igazi cél. Szóval a férfinevelés eszménye minden időben a pusztán nemi jellem kiképzésén felül egy egyetemes és általános cél elérésére volt irányítva. Ez eszményt a férfiak számára nem a nők alkották meg, hanem maguk a férfiak. A nőnevelésnél nem így jártak el. A nők nevelésének eszményét nem a nők, hanem a férfiak gondolták ki.

Balla Zsófia

Balla Zsófia: "Nőirodalom, mi az?" In: Lettre, 1997. tavasz 24. szám.

"A női irodalom megjelölés többnyire a nők helyzetéről szól. Mennyire kiszolgáltatott mint cseléd az urának, mint gyermek a szülőnek, mint szerelmes a szerelmének, mint ember az indulatainak, vagy mint értelmiségi, mint fogyasztó, mint egy kisebbség tagja, mint beteg. Hogy mennyire szabad, mennyi joga és javadalmazása van, milyen életformát engedhet meg magának. A 20. század nők-írta irodalma arról is tanúskodik, hogy nem csak egy-egy nő állhat egy tehetséges férfi mellett támaszul, háttérként, mert e nélkül nehezen lehet munka, hanem fordított példa is akad, megtörténhet, mint Virginia Woolf esetében. Vagy, ez is modell: halálba kergeti a feleségét a másik dudás, mint Sylvia Plath esetében. "

Balogh Margit

Balogh Margit: A "keresztény" feminizmus. Slachta Margit (1884-1974) életútja. In: História. 2000. ???

"Slachta a társadalom legnagyobb feszítő erejének a szociális problémákat tartotta. Osztotta Farkas Edith véleményét: nem néhány jóakaratú úrhölgy jótékonykodásával lehet a szociális kérdésekhez nyúlni, hanem a szervezett szociálpolitika keretei közé kell állítani a szociális gondozást. (...) Slachtát a közjó iránti hatalmas vágy motiválta leginkább arra, hogy közéleti-társadalmi szereplést vállaljon. 1918-tól a Keresztényszociális Néppárt tagja. 1918. október 28-tól a párt "női tagozata", az általa szervezett Keresztény Női Tábor élén állt és a nőket kívánta megszervezni keresztény, nemzeti, legitimista és szociális alapon az országos és helyi szintű politikai tevékenységre."

Simone de Beauvoir


Beauvoir, Simone de: A második nem. Gondolat, Budapest, 1969.

"A nő azért tartja magát lényeggé soha át nem változó lényegtelennek, mert az átváltozást ő maga elmulasztja végrehajtani. "Mi" - mondják a proletárok. A négerek is. Önmagukat szubjektumnak tételezve "mássá" változtatják a polgárokat vagy a fehéreket. A nők nem mondják sohase: "mi' - eltekintve bizonyos kongresszusoktól, amelyek sosem lépik túl az elvi manifesztáció határait - ; a férfiak "nők"-nek nevezik őket, és ők ugyanezzel a szóval jelölik önmagukat, anélkül hogy valójában Alanyként tételeznék. (...) Nincs rá konkrét lehetőségük, hogy egységbe tömörüljenek, olyan közösséget alkotva, mely önmagát a szembenállásban tételezi. Nincs közös múltjuk, történelmük, vallásuk, nem fűzi össze őket a közös munka és érdek köteléke. (...) Egymástól elszakadva, férfiakkal egy fedél alatt élnek; lakhelyük, munkájuk, gazdasági érdekeik, társadalmi helyzetük révén összehasonlíthatatlanul szorosabban kötődnek egy-egy férfihoz - férjükhöz, apjukhoz -, mint a többi nőhöz."

August Bebel

Bebel, August: A nő és a szocializmus. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1976.

"A nőkérdés (...) miránk nézve csak egyik oldala az általános szociális kérdésnek, amely napjainkban minden gondolkozó főt foglalkoztat, minden lelket megmozgat; és így azt véglegesen megoldani csak a társadalmi ellentéteknek és az ezekből származó bajoknak megszüntetésével lehet. (...) Az a fölfogás, mely a női nem társadalmi helyzetének az évezredek folyamán való fejlődéséről keletkezett, oly távol áll a valóságtól, hogy ebben az irányban nagy szükség van a fölvilágosításra. Hiszen nagyrészt éppen a nők helyzetének nemismeréséből és nemértéséből származnak azok az előítéletek, melyekkel a folyton erősbödő mozgalmat különböző körökben -- és éppen a nők körében is -- tekintik. Sőt sokan azt állítják, hogy tulajdonképpen nincs is nőkérdés, mert azt a helyzetet, melyet a nő a múltban elfoglalt és a jövőben is kell, hogy elfoglaljon, már előre megszabja az ő "természetes hivatása", mely a nőt hitvesnek és anyának rendeli és a háztartás körére korlátozza. Ami az ő négy falán kívül történik, vagy ami nem áll a legszorosabb összefüggésben családi kötelességeivel, az őt nem érinti."