Magas sarkú cipőkről vitáznak a brit szakszervezetek

2009. szeptember 16., szerda 19:20 InfoRádió / Sárközi Mátyás (London)

A brit szakszervezetek éves kongresszusán szavazásra bocsátották a kérdést: javasolja-e a kongresszus testületileg, hogy a nőket semmilyen munkahelyen ne kötelezhessék magas sarkú cipő viselésére, ugyanis ez károsíthatja az egészségüket.

A szakszervezeti kongresszus máris több helyről elmarasztalásban részesült, amiért nehéz időkben - amikor növekedik a munkanélküliség, a szocialista kormány pedig választási vereség veszélyével kényszerül szembenézni - ilyen triviális kérdéseket bocsát szavazásra. A kérdés persze nem olyan triviális, mint az első pillantásra látszik, mert ha egy nőtől a munkahelyén, például egy divatbutik eladójaként, megköveteli az alkalmazója, hogy állandóan magas sarkú cipőt viseljen, az valóban károsíthatja az egészségét.

Nemcsak bütykökről és tyúkszemekről van szó, hanem térd- és csípőbántalmakról is. Korosodóban a férfiaknál kétszer több nő szenved térdízületi problémáktól, és a magas sarok idővel gyengítheti a térdet vagy a gerincet, de akár idegbecsípődéshez is vezethet. Mint egy múlt heti brit felmérésből megtudhattuk, tíz nőből négy csupán a divat kedvéért olyan cipőt hord, ami nem illik pontosan a lábára.

Az állam egészségügyi költségvetése számára tehát tehertétel, hogy egyes nők önsanyargató módon divatozni akarnak. Erre is hivatkoztak a szakszervezeti indítvány megfogalmazói, ám elsősorban munkavédelmi szempontokat emlegetnek.

A kongresszusi szavazás híre vegyes reakciókat váltott ki. "Inkább a laptopomtól válnék meg, mint a magas sarkú cipőimtől" - mondta egy vállalati igazgatónő. Nadine Dorries, Bedfordshire konzervatív párti képviselőnője pedig így nyilatkozott: "148 centi a testmagasságom. Ha férfi kollegával vitázom, a cipőm segít hozzá, hogy a szemébe nézhessek. A parlamenti folyosó forgatagában meg se találna, aki keres." A képviselőnő a kommentárját két kedvenc magas sarkú cipője fényképével illusztrálta a blogján. Erre jegyezte meg a kongresszusi indítvány egyik szerzője, hogy "Nadine Dorries bizonyára nem magasabb akar lenni, hanem szexibb."

Az talán valóban helyes lenne, ha a nők maga dönthetnék el, akarnak-e a munkahelyükön magas sarkú cipőt viselni, de kétséges, hogy a szakszervezeti kongresszus határozata változást hozhat e téren: eredményesen hivatkozhatnak-e rá a nők, ha egyszer a főnökük ellentmondást nem tűrő módon követeli meg, hogy eleganciájukhoz tartozzon hozzá a tűsarkú cipő?

http://inforadio.hu/hir/kulfold/hir-303607

http://www.touchstoneblog.org.uk/2009/08/why-nadine-dorris-is-wrong-on-high-heels/

http://women.timesonline.co.uk/tol/life_and_style/women/article6188020.ece

Jakab Zsuzsa sikere olyan szempontból is kuriózum, hogy ő az első nő a WHO regionális igazgatói poszton.

Magyar szakember a WHO új európai igazgatója

Magyar egészségügyi szakembert, Jakab Zsuzsát, az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ vezetőjét választották meg az Egészségügyi Világszervezet (WHO) új európai regionális igazgatójának.

D.A.N.| NOL| 2009. szeptember 16.

A hazai egészségügyi szakember öt - Ausztria, Grúzia, Hollandia, Görögország és Olaszország - másik ország jelöltjét utasította maga mögé. Az új igazgató személyéről a WHO koppenhágai bizottsági ülésen, 53 ország küldötte titkos szavazással döntött - tájékoztatta a Népszabadságot Kökény Mihály, az Országgyálés Egészségügyi Bizottságának szocialista elnöke, aki egyben a WHO regionális végrehajtó bizottságának is a tagja.

Kökény jelentős európai egészségdiplomáciai sikernek nevezte a történteket, mert magyar még soha nem szerzett ilyen magas posztot a világszervezetben.

Jakab Zsuzsa sikere olyan szempontból is kuriózum, hogy ő az első nő, és nem orvos képzettségű szakember a regionális igazgatói poszton. Kökény Mihály szerint mindez szemléletváltozásra is utal az egészségdiplomáciában, részben felértékelődött a népegészségügy szerepe, másrészt a választáson nagyobb súllyal esett a latba a jelölt személyisége, felkészültsége, szakmai tapasztalata. További érdekessége a jelöltek vetélkedésének, hogy a poszt másik esélyese, a grúz jelölt is nő volt, valamint ő sem orvosként szerzett diplomát, de évek óta WHO igazgató-helyetteseként dolgozott a szervezetben, hivatalosan a WHO belső jelöltjeként indult a posztért zajló versenyben.

A WHO európai regionális szervezetének tagállamai között vannak, a szovjet utódállamok, a Balkán térségének országai, Törökország, Izrael és az EU tagállamai. A szervezet eddigi francia elnöke 10 év után távozik posztjáról. .(A WHO-nál hat regionális igazgató dolgozik, ők tervezik a szervezet munkáját.)

Jakab Zsuzsa korábban 10 évig dolgozott a WHO-nál, 2002 és 2004 között a magyar egészségügyi tárca államtitkára volt. Négy éve az Európai Járványügyi Központ igazgatójaként dolgozik, ez a megbízatása jövő év márciusában ér véget, a regionális főigazgatói posztot február elsején foglalhatja el.

http://nol.hu/kulfold/magyar_szakember_a_who_uj_europai_regionalis_igazgatoja

http://en.wikipedia.org/wiki/Zsuzsanna_Jakab

Tara's Daughters

Four generations of Tibetan refugee women show how they maintain Tibetan culture in exile through their religious orientation, culture, and community. Narrated by Susan Sarandon, interviews with the Dalai Lama, Ama Adhe, Rinchen Khando, and Jetsun Pema. This is the only doc Tibetan culture that features Tibetan refugee women.

Director:

Roz Dauber

Narrated by Susan Sarandon

Registration is free: http://www.doc-jukebox.com/film/taras-daughters

Szülés közben meghalt egy 12 éves kislány

Három napig vajúdott egy szaúdi kórházban az a jemeni lány, akit 11 évesen adtak hozzá egy 24 éves, Szaúd-Arábiában dolgozó férfihoz. A lány meghalt, gyermeke már halva született.

Háromnapos vajúdást követően meghalt egy 12 éves jemeni kislány - közölte egy emberi jogi szervezet.

A 11 éves korában kényszerrel férjhez adott gyermek újszülöttje is halva született a szaúdi Haddzsa kórházában. Amint azt a jogvédők az AFP francia hírügynökséghez eljuttatott közleményükban írják, Fauzíja Abdullah Juszefet egy évvel korábban családja egy 24 éves, Szaúd-Arábiában dolgozó férfihoz kényszerítette hozzá.

A legszegényebb arab országban a törzsi kultúra rányomja bélyegét a társadalomra, így a gyermekházasságok rendkívül gyakoriak.

"Ez az eset csak egy sok közül Jemenben. Oka az alacsony iskolázottság és az elmaradott gondolkodás" - mondta Ahmed al-Kuraisi, a Sijadzs jogvédő szervezet elnöke.

Az elszegényedett jemeni szülők igyekeznek hamar "túladni" leánygyermekeiken a hozomány érdekében. Ezenkívül széles körben él az a hiedelem, hogy az egészen fiatal gyerekkorban egymásnak ígért unokatestvéreket ez a lépés megvédi az "illetlen" kapcsolatoktól.

A jogvédő szerint nincsenek megbízható adatok arról, hogy évente hány házasság köttetik gyermekkorúak között. Magára gyermekházasságra két évvel ezelőtt hívta fel a figyelmet az a nyolcéves kislány, aki maga ment bíróságra, hogy elválhasson harmincas éveiben járó férjétől. Tavaly a parlament törvényt fogadott el, amelyben a házasságkötés alsó korhatárát 17 évben szabja meg, ám sok törvényhozó munkálkodik ennek visszavonásán, mivel szerintük a cikkely "iszlámellenes".

http://index.hu/bulvar/2009/09/13/szules_kozben_meghalt_egy_12_eves_kislany/

A magyar ruha dolga

Lelőhely

"Ha szabad tanácsot adnunk azoknak a hölgyeknek, akik nem akarnak vagy nem tudnak ruhára sokat költeni, négy darabot ajánlunk: az angol kosztümöt, az egyenes fekete kabátot, a sima szövetruhát és a kisfeketét" - tanácsolta olvasóinak a Pesti Napló Öltözködés és divat című kötetében Hatvany Lili, aki ezt követően nem csupán praktikus ötletekkel látta el a harmincas évek hölgyeit, hogyan dobják fel ezen alapdarabokat gallérokkal, csipkékkel, prémekkel és egyebekkel, hanem egy ősi kérdésre is igyekezett pontos választ adni: "Mit vegyek fel?".

N. Kósa Judit| Népszabadság| 2009. szeptember 12.

Anélkül, hogy elmerülnénk az egyébként élvezetes részletekben, jó, ha tudják: a délelőtti események közül a vernisszázsra délutáni ruha dukált, a főpróbára utcai, akárcsak a látogatásra, mert "úgynevezett vizitruha már csak vidéken dívik és reméljük, már ott sem sokáig". Ebédhez a nő sötét szövetruhát vett, és a kalapjától csak a háziasszony felszólítására vált meg. A tea viselete a kis selyemruha, a koktélé a hoszszú koktélruha, a gardenpartié pedig a világos muszlin volt. Sporteseményekhez sportosan, estélyre pedig díszesen öltözött a nő, míg a háziasszony - hogy le ne főzze a vendégeit - csinos, de visszafogott teagownt húzott. A színházba akkortájt már csak premierre öltöztek ki igazán, operába viszont mindig; mégis, a legelegánsabban a hangversenyeken jelent meg a pesti hölgy.

Mindezt csak azért idéztem ide, hogy segítségükre legyek a Magyar Divatcsarnok árjegyzéke, a Megjelenés magyar ruhában címet viselő katalógus értelmezésében. Az árjegyzék Tüdős Klára kollekcióját tárta a reménybeli vásárlók elé. A néprajzkutató az Operaház jelmeztervezőjeként kezdte pályáját, de ekkor már különleges, a magyar népviseletek díszítéseit és formakincsét alkalmazó ruhaszalont vitt a Belvárosban. Ugyanakkor konfekcióruhák egész sorozatát is megtervezte a hatalmas, a Keleti pályaudvartól csak egy ugrásra lévő áruház számára. "Ma a nemzeti öltözködés kérdése van soron, ami szintén a nemzeti művelődés és a magyarságért való kiállás kérdése. Ezt megvalósítja a mi nemzedékünk!" - írta a katalógus bevezetőjében, némileg szigorúan téve hozzá: "A magyar ruha dolga ráncba szedni az asszonyfélét, kihúzni a férfi derekát, hogy szemérem és büszkeség ismét divatba jöjjenek".

A konfekciómodellek legismertebbike a "katedrára, templomba, társaságba" ajánlott Parádés volt, kézzel horgolt, zsinóros paszománnyal, anyagtól és kiviteltől függően 29,50 és 42,50 pengős áron. Akik ezt túl fiatalosnak tartották, választhatták az Ünneplőt is - melyet "gyűlésre, színházba, társaságba" tervezett Tüdős Klára -, fekete színben, "szolidan dekoratív arany zsinórozással". 30 és 60 pengő közötti áron magyaros díszítésű délutáni és szövetruhát, elegáns színházi ruhát és filcrátétes gyapjúruhát is beszerezhetett bárki a Magyar Divatcsarnokban.

Bálokba persze ennél komolyabb öltözet dukált. A tervező műhelyéből palóc és sárközi hímzéses, matyó vonalvezetésű és aranysújtásos paszománnyal díszített estélyi ruha is kikerült, de elsőbálozóknak elsősorban buzsáki hímzéses tüllruhát kínáltak. Aki nem riadt vissza egy kis extravaganciától, annak ott volt a 89,50 pengőért árusított, stilizált csikósruha, amelyen tervezője szerint a "Hortobágy lehellete" érzett. Végül pedig nem maradhatott el a díszmagyar, "a magyar úrihölgyek ruhatárának nélkülözhetetlen darabja", mert "nagy estélyekre, különleges alkalmakra ezt írja alá a szokás - és a szív". Árát, kiviteltől függően, 118, illetve 138 pengőben állapították meg. A kínálatot így összegezte rímbe szedve a fényképes katalógus: "Amit adunk, mind művészi s még csak nem is drága, / S annak, amit itt mutatunk, egy a tanulsága: / Hódít majd a ruhájában, ki szavunkra hajlott; / Magyart ad a magyarnak a Magyar Divatcsarnok".

Mindez pedig igazán a helyén volt Ruttkai Antal nevezetes áruházában, a Rákóczi út 74. alatti Magyar Divatcsarnokban. 1928-ban, amikor a korábbi üzlet kibővítve és fényűzően átépítve megnyitotta a kapuit, Kozma Lajos építész keze nyomán nem csupán az üvegbetonnal lefedett udvarból lett hatalmas csarnok és az oszlopok szecessziós tulipánmintája késztethette ámulatra a vásárlókat, hanem az is, hogy a csarnok oromfalán hatalmas betűkkel a Magyar Hiszekegy szövege volt olvasható. Ráadásul Ruttkai Antal itt nem állt meg: még ebben az évben meghirdette az első Magyar Hetet, amikor óriási áruházában kizárólag magyar árukat forgalmazott, ráadásul meglepően kedvező áron. A kísérlet olyan jól sikerült, hogy a hetet az elkövetkező években rendszeresen megszervezték.

Mondanom se kell talán, hogy igencsak hosszú út vezetett idáig - mondjuk onnan, hogy 1883-ban Ruttkai apja, Rosenberg Márk a Hársfa és a Wesselényi utca sarkán, egy szuterénban megnyitotta a maga mindent árusító szatócsboltját. Lépésről lépésre jött el a siker: a Rosenberg család előbb üzletlánccá fejlesztette a vállalkozást, majd 1914-15-ben a Löffler testvérektől bérházat rendelt, a földszintjén nagy üzlethelyiséggel - ez volt a Rákóczi út 74. Az 1896-ban született Antal Brünnben folytatott textilipari tanulmányokat, hogy aztán 1920-ban átvegye elhunyt apja vállalkozását. A fejlődés innen a harmincas évek végéig töretlen volt. Az áruház lassan a szomszédos házak földszintjét is elfoglalta, így 1934-35-ben újabb, immár merészen modern stílusú átépítésre került sor, ismét csak Kozma, valamint Horváth Lajos közreműködésével. 1936-ban, amikor a Rákóczi úton megindult a 7-es busz, a lakosság követelésére a Beszkártnak a Keleti és az EMKE közé be kellett iktatnia egy újabb megállót - pontosan a 74-es szám elé.

Habár a Magyar Divatcsarnoknak már nyoma sincs - államosítás utáni utóda, az Otthon Áruház is régen megszűnt -, láthatóan nehezen merül feledésbe. Színes és szellemes reklámjai, a havonta szétküldött 3000 levél és csomag, a harmincas években bevezetett "kis ár" osztály (ahol 22, 44 és 88 filléres áron árultak nélkülözhetetlen apróságokat) mind-mind belevésték a kortársak emlékezetébe. A fehérneműtől a rövidáruig, a cipőtől a szőnyegig, a felsőruházattól az élelmiszerig és a játéktól az étkészletig egyszerűen mindent lehetett itt kapni. A vevők kiszolgálásáról a harmincas évek végén már 700 alkalmazott gondoskodott, köztük temérdek eladókisasszony, akiknek ropogós köpenyben, magas sarkú cipőben, friss frizurával és manikűrözött kézzel kellett a kuncsaftok rendelkezésére állniuk.

Ruttkai Antal önmagáról annyit árul el az 1937-ben megjelent Ki kicsoda?-ban, hogy "élénken részt vesz a gazdasági élet minden szakaszán", s hogy az első világháborús frontról Károly csapatkereszt kitüntetéssel tért haza. A telefonkönyvből tudható, hogy a kertvárosban, az Erzsébet királyné útja 23.-ban lakott. Rendszeresen szerepelt a leggazdagabb - pontosabban: a legtöbb adót fizető - magyar állampolgárok listáján. Hajdani alkalmazottjának gyermeke említi, hogy Ruttkai feleségét Jutkának hívták: ezért aztán a kisasszonyok közül senki sem viselhette ezt a nevet, aki Jutkának született, azt szigorúan más néven szólították. Ugyanitt, Halász Katalin visszaemlékezésében olvasható, hogy az alkalmazottak csecsemői mind Antal úr keresztgyerekei lettek - a sorban történetesen ő volt a hatvannegyedik. Születésnapján teljes ruházat, karácsonykor játék és kakaós-kalácsos zsúr járt mindegyiknek.

Azt azonban nem tudjuk megmondani, ezután mi történt az akkortájt negyvenes éveiben járó Ruttkai Antallal. A Régi boltok krónikájában azt írja Szilágyi István, hogy "épített mindaddig, amíg a fasiszta törvények, a háború korlátaiba nem ütközött". Neve ma egyetlen lexikonban sem lelhető fel, későbbi sorsáról még a Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeum adattára sem rendelkezik semmilyen információval.

Kivándorolt volna? Hatvany Liliről, aki ugyanez idő tájt a már idézett szellemes és praktikus öltözködési tanácsokkal látta el a hölgyeket, legalább azt tudjuk: 1939-ben felült egy hajóra, és meg sem állt New Yorkig. A női regények kedvelt szerzője, a Színházi Élet ismert kritikusa soha többé nem írt semmit - hetvennyolc évesen halt meg Amerikában.

És Tüdős Klára? A tervezőt 1944-ben a református nőszövetség országos elnökévé választották. Férje, Zsindely Ferenc a német megszállásig volt a Kállay-kormány kereskedelmi és közlekedési minisztere. 1952-ben kitelepítették őket, egy balatonlellei üdülő gondnokaiként dolgoztak bő tíz éven át. Tüdős Klára idővel visszatérhetett Budapestre, itt is halt meg 1980-ban. Neve azonban még egyszer bekerült a lapokba. Akkor, amikor huszonegy évvel később a világháború idején tanúsított áldozatkészségéért, embermentő munkájáért beválasztották őt a Világ Igazai közé.

Istenre hivatkozó papok molesztálják az amerikai nőket

Hiába hozott sok kisebb-nagyobb amerikai felekezet rendszabályokat az egyházon belüli szexuális zaklatások megfékezésére, egy felmérés szerint változatlanul visszaélnek hatalmukkal a papok. A lelkipásztorok gyakran Istenre hivatkozva kényszerítik hiszékeny, segítséget kereső híveiket megalázó kapcsolatokra.

Száz vallásos nőből hármat zaklatnak a vallási vezetői a Wasington Post szerint. A lap egy szerdán közölt felmérésre hivatkozik, amely a vallási vezetők által elkövetett szexuális zaklatásokról szól. A felmérést készítő Baylor Egyetem szerint komoly a probléma, súlyosabb annál, "mint hogy néhány karizmatikus vezető sebezhető követőin élősködik" - mondta Diana Garland, a felmérés egyik készítője.

A 42 éves Carolyn Waterstradt egy - az amerikai Közép-Nyugaton található - kis helyi evangélikus közösségben tapasztalt molesztálásokról beszélt. Egy házas pap kényszerítette őt szexuális kapcsolatra 18 hónapon keresztül. A férfi egy évtizede a nő lelkipásztora volt, és a testi kapcsolatukról is azt állította, hogy azt Isten rendelte úgy. "Hittem neki, mert iránymutatásért és segítségért fordultam hozzá" - mondta az áldozat. A papot azóta eltávolította az egyház.

A Washington Post szerint az utóbbi évek egyházi gyerekmolesztálási ügyei után legkevesebb 36 felekezet hozott az Egyesült Államokban szabályokat a hasonló esetek megakadályozására.

Henry Burt, a Carolyn Waterstradtot is zaklató pap egyházának képviselője elmondta, hogy náluk is részt vesznek a papok szexuális zaklatás elleni oktatásban. Burt szerint felekezetük "nagyon komolyan veszi a kötelezettségeit, hogy templomai és intézményei biztonságosak legyenek a gyerekeknek és a felnőtteknek is".

Texas és Minnesota állam különösen érzékeny az ilyen szexuális visszaélésekre. Texasban komoly bűncselekménynek számít, ha egy vallási vezető - visszaélve áldozata lelki függőségével és gyengeségével - testi kapcsolatba kényszeríti valamelyik hívét.

A felmérésben olyan 18 év feletti nőket kérdeztek meg, akik legalább havonta egyszer részt vesznek istentiszteleten. A felmérés szerint tízből egy hívő tud a szexuális kapcsolatokról a pap és egyik híve között. A kutatást végző Diana Garland szerint a probléma az, hogy "ezek a papok Istenért és Isten nevében beszélnek az emberekhez. Ez pedig komoly hatalommal ruházza fel őket."

http://www.origo.hu/nagyvilag/20090910-istenre-hivatkozo-papok-molesztaljak-az-amerikai-noket.html

http://www.washingtonpost.com/wp-dyn/content/article/2009/09/09/AR2009090901724.html

Ausztrália befogadja a csonkítás elől menekülő nőket

Az ausztrál kormány szerdán benyújtott törvénymódosítási javaslata szerint menedékjogot kapnának az országban azok a bevándorló nők, akiket hazájukban becsületgyilkosság vagy az fenyeget, hogy nemi szervüket megcsonkítják.

Chris Evans bevándorlási miniszter elmondta, hogy az ilyen menedékkérők nem mindig felelnek meg az ENSZ menekültügyi egyezményében foglalt feltételeknek, mert nem feltétlenül üldözik őket valamely emberfajtához, valláshoz, nemzetiséghez, társadalmi csoporthoz való tartozásuk vagy politikai véleményük miatt. Ezért bővítenék azoknak a kritériumoknak a körét, amelyek alapján menedékjogot kaphatnak bevándorló nők.

Akkor beszélnek becsületgyilkosságról, amikor egy nőt, akit azzal vádolnak, hogy szégyent hozott a családjára, emiatt megöl egy férfi rokona. A női nemi szerv megcsonkítása vagyis egy nő körülmetélése az, amikor nem egészségügyi okból, szándékosan megcsonkítják egy nő nemi szervét, vagy sérülést okoznak rajta. Ilyen csonkítást főleg afrikai országokban hajtanak végre.

http://index.hu/kulfold/2009/09/09/ausztalia_befogadja_a_csonkitas_elol_menekulo_noket/