Szekeres Valéria: Előítélet, vagy jólét és termékenység

Előítélet, vagy jólét és termékenység
Az óvodai nevelési alapprogramban a nemi sztereotípiákkal kapcsolatos kitétel, amit az új kormány sebtében megváltoztatott, sorozatos félreértésekre adott alkalmat. Pedig a kormányrendelet a társadalmi nemi sztereotípiára utalt, a szöveg nem a biológiai, hanem a társadalmi nemről szólt.
Szekeres Valéria| Népszabadság| 2010. augusztus 12. |32 komment


Számos orgánum az angol gender kifejezést alkalmazza erre, amit merő tudatlanságból vagy lejárató céllal gyakran súlyosan eltorzítva használnak. Márpedig ez a szó önmagában nem jelent sem többet, sem kevesebbet, mint a biológiai nemre felépített társadalmi elvárások halmazát, amely a nőnek és a férfinak a társadalom által formált képét kialakítja, a szocializáció termékeként létrejött társadalmi nemét megjelöli. Ez a képződmény döntő hatást gyakorol az egyén gondolkodás- és viselkedésmódjára, értékrendjére, felnőttkori szerepeire. A gender megközelítés számos tudományágban elterjedt, hangsúlyozva annak a ténynek a fontosságát, hogy az ember nem homogén lény, hanem eltérő jellegzetességekkel rendelkező férfiakból és nőkből áll.

A gender közgazdaságtan például azzal foglalkozik, hogy a gazdasági szereplők viselkedései mennyire térnek el a társadalmi nemük szerint, milyen értéket termel a fizetetlen otthoni munka, mennyiben különböznek a gazdasági jelenségek és gazdaságpolitikai eszközök hatásmechanizmusai nők és férfiak esetében, és ezek a különbségek miképpen csökkenthetők.

A gender szerint eltérő életértékek alapvetően befolyásolják a fizetett-fizetetlen munka arányai, a fizetett tevékenységek típusai, a jövedelem, a vagyon, az oktatás, a közjavak vagy a szabadidő eloszlásában megfigyelhető nemek szerinti különbségeket – jellemzően a nők rovására.

HIRDETÉS
Az, hogy a két nem társadalmi konstrukciója mennyiben tér el egymástól, függ a földrajzi helytől, a kortól, a kultúrától és a helyi sajátosságoktól. Száz évvel ezelőtt többnyire a nőktől várta el a társadalom a gyermekek ellátását, és az oktatásuk szerepét a férfiakra osztotta. Manapság már férfiak is segédkeznek a gyermekek ellátásában, és nagyrészt a nők dolga az oktatásukról való gondoskodás. Vagyis a gender tartalma korszakonként jelentősen eltér, és a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy e változásnak a menete és üteme jelentősen alakítható.

A nemek közötti egyenlőtlenség problémahalmazának a kezelését egyebek mellett gazdasági megfontolások is indokolják. Az egyik OECD-kutatás azt bizonyítja, hogy a termékenységi ráta azokban az országokban magasabb, ahol a nemek társadalmi szerepei kiegyenlítettebbek, ahol viszonylag kicsi azok aránya, akik kizárólag a nők felelősségi körébe utalják a fizetetlen háztartási munkát és a férfiakéba a kereső foglalkozást. Hasonló trendet tükröz egy másik felmérés is. Míg 1980-ban a gyermekvállalási kedv ott mutatkozott magasabbnak, ahol alacsony volt a nők munkavállalási aránya, addig 2000-ben éppen az ellenkezőjét tapasztalták: a megemelkedett gyermekszám összefüggött a nők magasabb elhelyezkedési rátájával. Magyarország a kutatásokban mélyen konzervatív attitűdöt, következésképp alacsony termékenységet mutató országként szerepelt, ahol egyébiránt a statisztikai kiadványokban nemhogy a vasalás, de szinte a mosás sem jeleníthető meg férfiak által végzett házimunkaként.

A gazdaságtörténeti kutatásaiért Nobel-díjban részesült Douglass C. North úgy vélekedett, hogy a „beragadt” társadalmak olyan hit- és intézményrendszert tartanak fenn, amelyek képtelenek felismerni a társadalmi komplexitás új problémáit és emiatt nem is tudják kezelni azokat. A modern társadalmak egy sor lehetőséget biztosítanak az emberek számára, de az a megrögzült tradicionális elvárás, amely a férfiakat a fizetett munkában tartja, a nőket pedig a háztartás ellátásáért teszi elsősorban felelőssé, megnehezíti a fiatalok számára az életcélok kombinálását, beleértve ebbe a (több) gyermek vállalásának célját is.

Hazánkban a női foglalkoztatottság elképesztően alacsony, a munkaerő-piaci jelenlétben mutatkozó gender szakadék egyes korosztályokban a húsz százalékot is meghaladja, és a kereseti különbség a nők rovására egyes területeken a harminc százalékot is túllépi, aminek közvetett kiváltó oka a nők ingyenmunkával való rendkívül nagyfokú leterhelése. Határozottabb lépésekre van szükség a nők és a férfiak egyenlő mértékű gazdasági függetlensége, valamint a munka és a magánélet összeegyeztetése érdekében. Ezekhez a célokhoz tartozik szorosan a társadalmi nemekhez kötődő előítéletek leküzdése, a döntéshozatalban belül az egyenlő arányú férfi-női részvétel támogatása, közvetetten pedig a nők elleni és a családon belüli erőszak s az emberkereskedelem felszámolása.

A termékenységi ráta emeléséhez, az alkotó nők szakmai törekvéseinek elősegítéséhez, ezáltal a gazdasági versenyképesség növeléséhez elengedhetetlen a gender sztereotípiák meghaladása. Felmérhetetlen károkat okoz az, hogy a nőket általánosan puszta szépség(tárgy)ként, alacsony rangú foglalkozásokban, vagy háztartási tevékenységekben ábrázolják. Ez mintegy negatív ösztönzőként visszaveti a nők ambícióit egy olyan országban, ahol a diplomások többsége nő. Valószínűleg a felsőoktatási intézményekben sem gondolják át, mekkora hátrányt okoznak a hallgatónőknek azzal, hogy reklámcélokból szépségversenyeket rendeznek. A hallgatók vonzásának érdekében feláldozzák a nőkben rejlő ambíciót, hiszen velük csupán másodrendű mivoltukat érzékeltetik, olyan jellemzőjük fontosságát hangsúlyozva, ami pályájuk szempontjából jelentéktelen.

Ha a gender sztereotípiákkal szakítva mutatjuk be a nemeket az óvodától az általános iskolai tankönyveken keresztül a reklámokig, akkor jelentősen hozzájárulhatunk a két nemre szabott társadalmi elvárások kiegyenlítődéséhez, és így az egyén könnyebben kibontakoztathatja törekvéseit, mert biológiai neméhez nem kapcsolódnak majd tabuk, elérhetetlennek tűnő vágyak, amikor a pályaválasztásáról gondolkodik. Fiúk is választhatnak megbélyegzés nélkül gyermekneveléssel, gondozással összefüggő pályákat, és lányok is meg merik majd célozni bátran az informatikus vagy a politikusi életpályáját, ha éppen ahhoz van affinitásuk.

A gender egyenlőség kedvező külső gazdasági hatásokat (externáliákat) idéz elő, amelyek erősebb gazdasági növekedést és stabilitást tesznek lehetővé. A piac ezeket a hatásokat nem veszi teljes mértékben számításba, emiatt a nők társadalmi és gazdasági megerősítését közpolitikai szinteken kell megoldani. Emelve a nők státuszát és igazságosabbá téve a jövedelmi és jóléti elosztást. Ez a cél pedig a méltányosság körébe tartozik, ami kiemelt értékként szerepel a nagy támogatással elfogadott kormányprogramban.

A szerző docens, Óbudai Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Intézet



Előítélet, vagy jólét és termékenység
Az óvodai nevelési alapprogramban a nemi sztereotípiákkal kapcsolatos kitétel, amit az új kormány sebtében megváltoztatott, sorozatos félreértésekre adott alkalmat. Pedig a kormányrendelet a társadalmi nemi sztereotípiára utalt, a szöveg nem a biológiai, hanem a társadalmi nemről szólt.
| Népszabadság| 2010. augusztus 12.
http://www.nol.hu/lap/forum/20100812-eloitelet__vagy_jolet_es_termekenyseg
Valamit tudomásul kellene venni végre
Gyereket szülni csak a nők tudnak, szoptatni is. A csecsemő és kisgyermekgondozásban az apák is részt vehetnek, ez kívánatos is, de mégiscsak az anyák vannak erre programozva. Mehet az apa is gyesre, de nem volna jó erre törvénnyel kényszeríteni.
Viszont törvényben kellene megtiltani a munkáltatóknak (volt ilyen valaha), hogy a gyesen lévő akár férfi akár nő munkavállalót kirúgják, és a védelemnek ki kellene terjedni még legalább egy évre a gyes után.
Az alacsony szaporaságnak nem az az oka kis hazánkban, hogy a férfi nem vasal, hanem a létbizonytalanság.


Irena | 2010. augusztus 21. | 05:10:39
komszomol
Le vagy maradva egy brossúrával. Már rég nem a férfiak tartják el a családot úgy általában, a nők is dolgoznak házon kivül is.
Mosogatni minden nap kell, mosni, vasalni, takarítani is sűrűbben, mint vakolatot javítani, villanyt szerelni, csempézni. Ezért talán nem lesz semmi baja a teremtés koronájának, ha megragadja a porszívót, mig a felesége főz, vagy elmosogat, mig a nej vasal... de lehet fordítva is.
Egyébként találkoztam olyan házaspárral is, ahol a feleség szerel villanyt (lévén elektroműszerész) és a férj vasal, mivel édesanyja betegsége miatt már egész fiatalon neki kellett ezt csinálni... mindenféle gender nélkül.
Az én fiaim is tudnak vasalni, néhány ételt megfőzni, az éppen munkanélküli mosogat minden zokszó nélkül...




komszomol | 2010. augusztus 16. | 10:06:42
"Az egyik OECD-kutatás azt bizonyítja, hogy a termékenységi ráta azokban az országokban magasabb, ahol a nemek társadalmi szerepei kiegyenlítettebbek,"

Ezek szerint a világ legszegényebb országaiban legalább a nemek társadalmi szerepei kiegyenlítettebbek. Gratulálok a korszakalkotó felfedezéshez.

Egyébként ami a házmunka megosztását illeti, az én nejem is teljesen jogos elvárásnak tartja, hogy mosogassak (amit nem ritkán meg is teszek), de egyszer sem jelentkezett még, hogy ki szeretné venni a részét a vakolatjavításból, villanyszerelésből, csempézésből stb.

Már hogy is nyúlna ezekhez, hiszen ez A FÉRFI DOLGA.

Ja: Meg eltartani a családját. Az is.

Szóvak érdekes ez a feminizmus.


sportswoman | 2010. augusztus 13. | 15:47:36
A források:
D’Addio, Anna Cristina and Marco Mira d’Ercole: Trends and Determinants of Fertility Rates in OECD Countries: The Role of Policies, OECD Social, Employment And Migration Working Papers, No. 27, November 2005
Mörtvik, Roger and Roland Spånt: Does Gender Equality Spur Growth? OECD Observer, No. 250, July 2005


kamarás | 2010. augusztus 12. | 22:45:14
Kiváncsi lennék, hogy pontosan melyik OECD kutatásra hivatkozik a szerző, mert az általam nagy hirtelen talált ENSZ adatok mintha épp az ellenkezőjét mutatnák.

http://www.un.org/esa/population/publications/wpp2006/WPP2006_Highlights_rev.pdf


adamant | 2010. augusztus 12. | 20:25:35
saman | 2010. augusztus 12. | 19:21:21

Kedves Saman, biztos, ennek én vagyok a címzettje??
:)


citoyen | 2010. augusztus 12. | 19:35:17
némi párhuzam fedezhető fel a homousion-homoiusion vitával, szövegértésből nem jeleskednek azok, akik a sztereotípia-szerep, gender-sex fogalmakat többszörös olvasásra sem tudják értelmezni, esetleg érezni a jelentésbeli különbségeket. hiába, az emberi hülyeség határtalan.


saman | 2010. augusztus 12. | 19:21:21
Kedves adamant!

Nem arról írtam, hogy nekem mik a tapasztalataim. Volt szerencsém előadást tartani gender órán olyan életmódkutatásról, ami nemzetközi összehasonlító vizsgálat azügyben, hogy kik hol mennyire bírnak bekapcsolódni a házimunkába.

Ebből a vizsgálatból jön az a tanulság, hogy mi hátul kullogunk a kelet európai népek között (is) ebben a dimenzióban.


pedro_amigo | 2010. augusztus 12. | 15:17:26
adamant | 2010. augusztus 12. | 15:14:18
Ez csak egy példa volt. Feltételezem, hogy létezik a sztereotípiákon alapuló nevelés az oviban egyébként az egésznek semmi értelme :)


pedro_amigo | 2010. augusztus 12. | 15:14:54
adamant | 2010. augusztus 12. | 14:53:12
Pontosan erről van szó nem kell kőbe vésni, pontosabban a kereteket kell kőbe vésni nem a tartalmat. Irányok legyenek, pl. mutassanak példát! Nem attól fogom szeretni Istent mert beleírják az alkotmányba...


adamant | 2010. augusztus 12. | 15:14:18
pedro_amigo | 2010. augusztus 12. | 15:07:20

"Pl. az óvónő egyszer Jucikával mosogat, egyszer meg Petikével..." Bocs, hogy beleszólok, de minden normális óvodában ez szinte kezdettöl fogva így müködik. Személyes tapasztalatom (elég rég volt), de müködött és müködik ma is a "hetes" intézménye (ez iskolákban is tapasztalható a menzán, mkindíg más osztály felelös az ebédlöért).

Nincs ebben semmi gond!
:)


szamóca | 2010. augusztus 12. | 15:11:54
pedro_amigo!
Te most itt minden házimunka megosztásáról beszélsz, én pedig a ház körüli munkák szétosztásáról a családon belül. beszélsz még arról is, hogy ne legyenek nemi sztereotípiák én pedig arról, hogy ilyenek márpedig vannak és elvártak a mai (szerinted maradi és konzervatív, szerintem hagyományos értékektől még nem teljesen mentes) társadalomban, tehát a beilleszkedéshez erre is szükség van, ezt ki kell mondani. te azt mondod, hogy legyen mindenki képes önállóan ellátni magát, én meg azt, hogy ez jó dolog, de fontosabb lenne, hogy legyen igényük a fiataloknak az együttműködésre, ne féljenek az egymásrautaltságtól, bátran használják ki egymás tehetségét! Te azt mondod, hogy az óvoda neveljen, én azt mondom, hogy a családban legyenek megfelelő minták. Te azt mondod, hogy csak a liberális megközelítés életképes "modern" világunkban (jóllehet Te is elismered, hogy a társadalom konzervatív, maradi), én meg azt, hogy csak a hagyományos családi modell életképes, hosszú távon is önfenntartó bármilyen modern v. nem modern társadalomban egyaránt.




pedro_amigo | 2010. augusztus 12. | 15:07:20
szamóca | 2010. augusztus 12. | 14:53:01
Pl. az óvónő egyszer Jucikával mosogat, egyszer meg Petikével. Akkor a gyerek fejében nem alakul ki a mosogatás-lány reflex. Kb. ennyit jelent a gyakorlatban. Az otthon kialakult szokásokat nem keverném ide, ott azt csinálnak amit akarnak, a privát szféra szent számomra!


adamant | 2010. augusztus 12. | 14:53:12
pedro_amigo | 2010. augusztus 12. | 14:46:05

"Jucikába ne azt sulykolják bele, ha felnő szüljön gyereket..."

Egy nö számára még 2010-ben is az anyaság az egyik legcsodálatosabb és a dolgok mai állása szerint csak általuk kivitelezhetö cselekedet, vagyis a gyermekszülés. Akkor mit súlykoljanak Jucikába, hogy majd a gyereküket megszüli a Boldizsár?

Semmit sem kell "köbe vésni", mert maga az élet erösebb, mint bármely köbe vésett igazság. De legyen irányok, legyen aki - amíg lehet - irányt mutasson, hogy mi a helyes és a nem helyes. Ha a férfiak besegítenek, porszívóznak, föznek (noch dazu a világ legismertebb séfjei mind férfiak...), gyereket pelenkáznak és a téren játszanak velük, a világon nem történik semmi és nem ettöl veszti el egy férfi a "macho" jellegét.

Tessék megnézni a külföldi sztárokról (film, zene, sport) készült képeknél, ha gyerek is van a képen, kb. 90 %-ban a papa karjában van. Mivel mindenki tudja, hogy azért a gyermekkel kapcsolatos tevékenység oroszlánrészét és annak a munkának (ami öröm is azért) a megszervezése, fö felelössége, vagyis a gyermeknél a fönök: a feleség (normál kapcsoklatnál) marad!


szamóca | 2010. augusztus 12. | 14:53:01
@pedro_amigo | 2010. augusztus 12. | 14:40:06
ezt hogy' kell elképzelni a gyakorlatban? az óvónéni eljátszatja a kisfiúkkal, hogy isszák a sörüket és nem csinálnak semmit, a kislányok meg a játékmosogatónál állnak, aztán utána meg a kisfiúk és a kislányok is beállnak játékmosogatni? ok, tudom ez eröltetett egy kicsit, de hogyan lehetne a kicsiknek megmutatni az alternatívát? nem inkább jó mintákra lenne szükség? nem úgy van ez, hogy ha otthon azt a mintát látja, hogy apa és anya is végzi a saját dolgát és minden halad előre és mindenki boldog a lehetőségeihez képest? ismered az alföldi -már azóta gyakorlatilag megszűnt- tanyavilág életét, azt a sajátos társadalmi berendezkedést? ha nem, akkor olvass utána, mert nagyon érdekes.



pedro_amigo | 2010. augusztus 12. | 14:46:05
adamant | 2010. augusztus 12. | 14:35:18
Egyetértek! Ez talán nálunk nem is akkora probléma mint pl. az araboknál. Tényleg csak arról van szó, pl. Jucikába ne azt sulykolják bele, ha felnő szüljön gyereket, főzzön és mosogasson. Nem kell mindent végeznie, de ne legyen kőbe vésve hogy vmit csak pl. nő végezhet.


pedro_amigo | 2010. augusztus 12. | 14:40:06
szamóca | 2010. augusztus 12. | 14:19:35
Nem semleges nemekről van szó értsd már meg! A 'nem' csak azért szerepel az egészben mert ehhez kötődnek a sztereotípiák! Szerintem amit javasolsz azt is úgy lehet tanítani (együttműködés), ha mellette bemutatod az alternatívát: a hagyományos sztereotípiákra épülő modellt. Csak a politika, különösen a Semjén intelligenciájúak belekapaszkodtak a 'nem' szóba. Mindenhol melegeket lát a fazon nekem már komolyan gyanús!


szamóca | 2010. augusztus 12. | 14:37:22
@medve1942 | 2010. augusztus 12. | 14:29:07
Győzike és Fekete Pákó, mint népművelő... ez jó!


adamant | 2010. augusztus 12. | 14:35:18
pedro_amigo | 2010. augusztus 12. | 13:57:24

"...mindkét nem tanuljon meg minden tevékenységet, ne legyen szerepek alapján szelektálás."

Nagyon nem lenne jó, ha mindkét nem MINDEN tevékenységet végezne (már, ha nincs rá égetö szükség).

Egy idö után kivész a nökböl a lágyság, érzelem, empátia, anyai megérzés.
Férfiakból a határozottság, erö, akarat, logikus gondolkodás.

Minden nem jelenti azt, hogy egy nö ne nyírjon füvet a kertben, nem vághat fel pár husángot tüzelörevalónak és ne vihetne be egy rekesz vizet a házba. De ne "föfoglalkozásban", ha van férfi is a háznál...!


medve1942 | 2010. augusztus 12. | 14:29:07
Legnagyobb lányomat mindig én vittem a bölcsödébe, mert időben-útban úgy volt a legpraktikusabb. Egyszer az akkor még egyetemista feleségem vitte, de azt mondta, utoljára teszi. Miért? - kérdeztem. Mert a dadák őgy néztek rám, mint a véres rongyra!
Napóleon állítólag egyszer azt mondta, hoigy a lányok nevelését az anyjuk nevelésével kell megkezdeni. A derék "genderisták" még mindig ott tartanak, hogy a pasik ellen kell valami szabadságharcfélét vívniuk. Holott egy fenét: a konzervatív nők ellen.
Hogy kitől remélhetnek sokat? Például Jamie-től, az angol szakácstól, meg a Vacsoracsatában főzőcskéző celeb-pasiktól.


szamóca | 2010. augusztus 12. | 14:19:35
@pedro_amigo | 2010. augusztus 12. | 13:57:24
...vagy létezik. vagy lehet, hogy tényleg nem értem. a különböző szerepkörök (így munkamegosztás!) kialakulásának szerintem nagyon egyszerű biológiai okai vannak (mert abban talán egyetértünk, hogy a férfiak és a nők között -az izarszerveken kívül is- elég sok biológiai különbség van). a nők alkalmasabbak a gyereknevelésre, a férfiak alkalmasabbak a fizikai munkára, az összetett műszaki problémák átlátására. a főzésre mindenki alkalmas. ha ezt a vonalat követjük, akkor egy normális (együttműködésre törekvő) családban ez síma ügy, szót sem érdemel a problémakör. szerintem EZT kell megtanítani! tehát hogy miként lehet együttműködni egy konkrét cél, vagy ha úgy tetszik a mindenki számára kényelmes élet megteremtésében. szerintem ez itt a lényeg, legalábbis én így látom. szerintem nem semleges nemű individumokat kellene nevelni (akiket majd később a szüleik sem lesznek képesek megfékezni), hanem a jelenlegi (nem az elképzelt jövőbeni!) társadalomba beilleszkedni képes közös munkára, együttműködésre VÁGYÓ emberkéket.



pedro_amigo | 2010. augusztus 12. | 13:57:24
szamóca | 2010. augusztus 12. | 13:45:27
Vagy nem létezik ez a munkamegosztás mindkettőre van példa. De nem érted a lényeget: mindkét nem tanuljon meg minden tevékenységet, ne legyen szerepek alapján szelektálás. Nem értem mi bajod ezzel?


szamóca | 2010. augusztus 12. | 13:45:27
@saman | 2010. augusztus 12. | 13:24:01
"...a magyar kultúra beutalja a nőt a fakanál mellé, és a férfiak durván nem vesznek részt a házi munkában. Sör mellett olvassuk az újságot, vagy nézzük a TV-t..." - csak a saját nevedben beszélj! az a bizonyos "egészséges" munkamegosztás igenis létezett, létezik ma is vidéken (nem a városokban), annkia amit leírtál semmi köze a "hagyományos magyar kultúrához". az általad leírt jelenség tipikusan a nagyvárosi lakótelepekre jellemzó leginkább, ahhol is a nők "hagyományos" feladatai megmaradtak, a férfiaké pedig megszűntek. ...de ezt azért ne nevezzük hagyományosnak! gondolj csak bele: ha két fontos munka van betervezve a hétvégére, miszerint: a) fürdőszoba takarítás; b) tüzelő aprítás, akkor Te melyiket bíznád a feleségedre/barátnődre/barátodra/1-ez számú szülőre/2-es számú szülőre/kedvesedre/párodra/partneredre.... (nevezzük, ahogy akarjuk). szóval a munkamegosztással én teljes mértékben egyetértek, de ésszel írj olyan általánosságról, mely max a Te éppen aktuális környezetedre lehet talán igaz.



saman | 2010. augusztus 12. | 13:27:30
Ajánlok egy állampolgári tiltakozási akciót ezügyben, amit családi keretek között lehet folytatni:

http://kultukor.nolblog.hu/archives/2010/07/28/A_csirke_meg_a_demokracia/

A fenti cikk kapcsán főzzünk olyan rántottcsirkét a vasárnapi ebédhez, ami "demokratikus csirke".

És beszéljünk arról, hogy miként lehetne egy csöppet egyenlőbbé tennné a családi munkamegosztást.


saman | 2010. augusztus 12. | 13:24:01
Ez egy nagyon világos modellekkel operáló cikk, ha a gender téma által tematizált ügyek oldaláról nézzük.

Nem teljesen tiszta a kép két másik nézőpontból.

Az egyik: jókora társadalmi vita kellene mondjuk 30 éven keresztül a családi munkamegosztás / modernizáció kérdésében, mert valóban azt mutatják az adatok, hogy a magyar kultúra beutalja a nőt a fakanál mellé, és a férfiak durván nem vesznek részt a házi munkában. Sör mellett olvassuk az újságot, vagy nézzük a TV-t, mígy a nő, szélsőségesen sok terhet vállal a gyerek vagy a házimnka terepén. Ez a nemzetközi összehasonlító adatokból eléggé kitűnik. Keresni kellene ennek a megoldását.

A másik:

Van ennek egy politikai szocializációs vetülete, ami akár a reklámok világáig vagy a jóléti társadalom modell 70% fölötti foglalkoztatottságáig vagy a modellhez tartozó magas minimálbérhez is elvezet.

Ezekről meg végképp beszélni kellene, mert a rendszerváltás nagy társadalmi szerződésekor mi abban hittünk, hogy itt demokrácia lesz, oszt nem lett, nyílt piac lesz, oszt lett egy kirekesztő és versenykorlátozó predátor gazdaság és arról volt szó, hogy jóléti társadalom lesz. Oszt nem lett.

reszvetelidemokracia.blog.hu
kultukor.nolblog.hu
munkahelyteremtes.hu


pedro_amigo | 2010. augusztus 12. | 13:16:39
Moderálási alapelvek- komment törölve -


Schmittpál és a Borz | 2010. augusztus 12. | 12:46:14
Moderálási alapelvek- komment törölve -


redonci | 2010. augusztus 12. | 12:18:40
Nekem tetszett e cikk, mivel nem várom el, hogy egy cikk keretein belül vázolja mind a problémát, mind a terápiát. Itt említésre került a nők 40 éves szolgálati ideje. Nos én ezt a férfiakra is kiterjeszteném. Meggyőződésem, hogy egyrészt messze nem természetes a megszakítás nélküli szolgálati idő megszerzése, tekintve a munkanélküliségi arányokat, az állástalan diplomásokat, a szakmunkások hiányát, illetve a területi elhelyezkedésük egyenlőtlenségét, az iskolázatlanság magas arányát, a mezőgazdasági munkák idényhez kötöttségét, a felfutó szolgáltatási szektor instabil foglakoztatási viszonyait, a kedves és hazafias magyar vállalkozók minmálbérhez rögzült foglalkoztatási szokásait, nemkülönben az elterjedt feketemunkát. Kötve hiszem azt is, hogy 40 évi fizikai munka után olyan fitt és egészséges maradna a lakosság, különösen a félkapitalisztikus (kizsákmányolt, jogfosztott), alacsony presztízsű munkakörökben,hogy néhány évvel túlélje a nyugdíjkorhatárt.Ehhez jön a szerző szerinti társadalmi leterheltség, mármint a gyermek és időskorúak otthoni gondozása, amely úgy tűnik, ismét kikerül aszolgálati időre jogosító foglalkoztatási körből.


szamóca | 2010. augusztus 12. | 12:08:15
@teniszke | 2010. augusztus 12. | 11:47:15
sajnos, el kell, hogy szomorítsalak: ezt a sok ultraliberális hülyeséget nagyon sokan igenis komolyan gondolják és alig várják, hogy végre ne apa és anya menjen az óvodába a hím v. női ivarszervekkel rendelkező emberkéért, hanem az egyes vagy kettes szülő... igaz is! eszerint a gyerek hogyan szólítaná a szüleit? "egyeske" és "ketteske"? de ki az "egyeske" és ki a "ketteske"? vagy hetente cserélnek? ...agyament világ ez :-( lassan már én szégyenlem magamat a konzervatív, maradi gondolkodásom miatt.



teniszke | 2010. augusztus 12. | 11:47:15
A szerző cikke jellegzetes példája a csúsztató okoskodásoknak, amelyeknek vajmi kevés köze van a valósághoz. Összemossa az esetleges nemi egyenlőtlenségek valóban fontos problémáját a nemi identitás teljesen normális létezésével és elfogadásával, ami szintén teljesen normális dolog, már a gyermekeknél is. Ezt hívják íróasztali agyalmánynak...


adamant | 2010. augusztus 12. | 10:27:42
"...addig sem kell bőlcsődéket és óvodákat létesíteni, majd vigyáznak a gyerekekre az anyukák és a 40 év szolgálati idő után nyugdíjba vonuló nagymamák,..."

Ha a 40 év szolgálati idö után megy egy nagymama nyugdíjba, akkor a létezö és lehetö legjobb korban lesz képes az unokájával, unokáival foglalkozni
(ca: 60-65 évesen).

Azért ahhoz nem kell gyermekpszichiáternek sem lenni. hogy belássuk egy nagymamama (pláne ha egészsége, autót vezet) mennyivel jobb megoldás, mint egy bölcsöde, vagy óvoda.
Legalább is a gyerekek elsö 6 évében!
A bölcsöde, pedig a nagycsaládok tönkretétele után született szükségmegoldás.


Gaspar | 2010. augusztus 12. | 09:47:37
Igaza van a szerzőnek, bár a cikk kissé leegyszerűsíti a problémát.

Azt viszont nem említi, hogy a jelenlegi kormány egyik célja nyilvánvalóan a 100 évvel ezelőtti társadalmi és kulturális berendezkedés visszaállítása.
Persze ezt a célt nem fog sikerülni elérni, de megpróbálják kihasználni a magyar társadalom szerző által is említett konzervativizmusát. Ha már gazdasági téren nem sikerül jelentős előrelépést elérni, legalább hadd érezzék jól magukat az emberek, legalábbis a konzervatív szavazók. És persze addig sem kell bőlcsődéket és óvodákat létesíteni, majd vigyáznak a gyerekekre az anyukák és a 40 év szolgálati idő után nyugdíjba vonuló nagymamák, a módosabbaknál pedig az olcsó háztartási alkalmazottak, aki bérét immár nem terheli SZJA és járulék.

HIRDETÉS


Számos orgánum az angol gender kifejezést alkalmazza erre, amit merő tudatlanságból vagy lejárató céllal gyakran súlyosan eltorzítva használnak. Márpedig ez a szó önmagában nem jelent sem többet, sem kevesebbet, mint a biológiai nemre felépített társadalmi elvárások halmazát, amely a nőnek és a férfinak a társadalom által formált képét kialakítja, a szocializáció termékeként létrejött társadalmi nemét megjelöli. Ez a képződmény döntő hatást gyakorol az egyén gondolkodás- és viselkedésmódjára, értékrendjére, felnőttkori szerepeire. A gender megközelítés számos tudományágban elterjedt, hangsúlyozva annak a ténynek a fontosságát, hogy az ember nem homogén lény, hanem eltérő jellegzetességekkel rendelkező férfiakból és nőkből áll.

A gender közgazdaságtan például azzal foglalkozik, hogy a gazdasági szereplők viselkedései mennyire térnek el a társadalmi nemük szerint, milyen értéket termel a fizetetlen otthoni munka, mennyiben különböznek a gazdasági jelenségek és gazdaságpolitikai eszközök hatásmechanizmusai nők és férfiak esetében, és ezek a különbségek miképpen csökkenthetők.

A gender szerint eltérő életértékek alapvetően befolyásolják a fizetett-fizetetlen munka arányai, a fizetett tevékenységek típusai, a jövedelem, a vagyon, az oktatás, a közjavak vagy a szabadidő eloszlásában megfigyelhető nemek szerinti különbségeket – jellemzően a nők rovására.

HIRDETÉS
Az, hogy a két nem társadalmi konstrukciója mennyiben tér el egymástól, függ a földrajzi helytől, a kortól, a kultúrától és a helyi sajátosságoktól. Száz évvel ezelőtt többnyire a nőktől várta el a társadalom a gyermekek ellátását, és az oktatásuk szerepét a férfiakra osztotta. Manapság már férfiak is segédkeznek a gyermekek ellátásában, és nagyrészt a nők dolga az oktatásukról való gondoskodás. Vagyis a gender tartalma korszakonként jelentősen eltér, és a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy e változásnak a menete és üteme jelentősen alakítható.

A nemek közötti egyenlőtlenség problémahalmazának a kezelését egyebek mellett gazdasági megfontolások is indokolják. Az egyik OECD-kutatás azt bizonyítja, hogy a termékenységi ráta azokban az országokban magasabb, ahol a nemek társadalmi szerepei kiegyenlítettebbek, ahol viszonylag kicsi azok aránya, akik kizárólag a nők felelősségi körébe utalják a fizetetlen háztartási munkát és a férfiakéba a kereső foglalkozást. Hasonló trendet tükröz egy másik felmérés is. Míg 1980-ban a gyermekvállalási kedv ott mutatkozott magasabbnak, ahol alacsony volt a nők munkavállalási aránya, addig 2000-ben éppen az ellenkezőjét tapasztalták: a megemelkedett gyermekszám összefüggött a nők magasabb elhelyezkedési rátájával. Magyarország a kutatásokban mélyen konzervatív attitűdöt, következésképp alacsony termékenységet mutató országként szerepelt, ahol egyébiránt a statisztikai kiadványokban nemhogy a vasalás, de szinte a mosás sem jeleníthető meg férfiak által végzett házimunkaként.

A gazdaságtörténeti kutatásaiért Nobel-díjban részesült Douglass C. North úgy vélekedett, hogy a „beragadt” társadalmak olyan hit- és intézményrendszert tartanak fenn, amelyek képtelenek felismerni a társadalmi komplexitás új problémáit és emiatt nem is tudják kezelni azokat. A modern társadalmak egy sor lehetőséget biztosítanak az emberek számára, de az a megrögzült tradicionális elvárás, amely a férfiakat a fizetett munkában tartja, a nőket pedig a háztartás ellátásáért teszi elsősorban felelőssé, megnehezíti a fiatalok számára az életcélok kombinálását, beleértve ebbe a (több) gyermek vállalásának célját is.

Hazánkban a női foglalkoztatottság elképesztően alacsony, a munkaerő-piaci jelenlétben mutatkozó gender szakadék egyes korosztályokban a húsz százalékot is meghaladja, és a kereseti különbség a nők rovására egyes területeken a harminc százalékot is túllépi, aminek közvetett kiváltó oka a nők ingyenmunkával való rendkívül nagyfokú leterhelése. Határozottabb lépésekre van szükség a nők és a férfiak egyenlő mértékű gazdasági függetlensége, valamint a munka és a magánélet összeegyeztetése érdekében. Ezekhez a célokhoz tartozik szorosan a társadalmi nemekhez kötődő előítéletek leküzdése, a döntéshozatalban belül az egyenlő arányú férfi-női részvétel támogatása, közvetetten pedig a nők elleni és a családon belüli erőszak s az emberkereskedelem felszámolása.

A termékenységi ráta emeléséhez, az alkotó nők szakmai törekvéseinek elősegítéséhez, ezáltal a gazdasági versenyképesség növeléséhez elengedhetetlen a gender sztereotípiák meghaladása. Felmérhetetlen károkat okoz az, hogy a nőket általánosan puszta szépség(tárgy)ként, alacsony rangú foglalkozásokban, vagy háztartási tevékenységekben ábrázolják. Ez mintegy negatív ösztönzőként visszaveti a nők ambícióit egy olyan országban, ahol a diplomások többsége nő. Valószínűleg a felsőoktatási intézményekben sem gondolják át, mekkora hátrányt okoznak a hallgatónőknek azzal, hogy reklámcélokból szépségversenyeket rendeznek. A hallgatók vonzásának érdekében feláldozzák a nőkben rejlő ambíciót, hiszen velük csupán másodrendű mivoltukat érzékeltetik, olyan jellemzőjük fontosságát hangsúlyozva, ami pályájuk szempontjából jelentéktelen.

Ha a gender sztereotípiákkal szakítva mutatjuk be a nemeket az óvodától az általános iskolai tankönyveken keresztül a reklámokig, akkor jelentősen hozzájárulhatunk a két nemre szabott társadalmi elvárások kiegyenlítődéséhez, és így az egyén könnyebben kibontakoztathatja törekvéseit, mert biológiai neméhez nem kapcsolódnak majd tabuk, elérhetetlennek tűnő vágyak, amikor a pályaválasztásáról gondolkodik. Fiúk is választhatnak megbélyegzés nélkül gyermekneveléssel, gondozással összefüggő pályákat, és lányok is meg merik majd célozni bátran az informatikus vagy a politikusi életpályáját, ha éppen ahhoz van affinitásuk.

A gender egyenlőség kedvező külső gazdasági hatásokat (externáliákat) idéz elő, amelyek erősebb gazdasági növekedést és stabilitást tesznek lehetővé. A piac ezeket a hatásokat nem veszi teljes mértékben számításba, emiatt a nők társadalmi és gazdasági megerősítését közpolitikai szinteken kell megoldani. Emelve a nők státuszát és igazságosabbá téve a jövedelmi és jóléti elosztást. Ez a cél pedig a méltányosság körébe tartozik, ami kiemelt értékként szerepel a nagy támogatással elfogadott kormányprogramban.

A szerző docens, Óbudai Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Intézet