Székely Anna| Népszabadság| 2009. október 3.
Azt az elhíresült képet, amelyen a testvér oldalról, minden aggály nélkül, kecses mozdulattal összecsippenti Gabrielle egyik mellbimbóját. (De tényleg.) A különbség csak annyi, hogy a XXI. századi, élő verzión a nővér másik kezében ott van a reklámozni kívánt parfüm, a Forbidden Fragnance (Tiltott illat) finom üvegcséje, és a háttérben dús girlandokkal övezve feltűnik egy ájtatos Mária-kép, amely a Vive Maria német divatmárka termékein (ez a parfüm is az övék) - kereszttel, illetve Jézus-fejjel váltakozva - a márkát meghatározó díszítőelem.
A hatás lenyűgöző. Ugyanaz a jelenet, de itt az artisztikus szépség fülledt budoárhangulattal keveredik, s a "szende" lányok mögött felvillan a búcsúgagyi, a falusi templomi ajándékárusok csészéin, kisterítőin megjelenő Szűz Mária-fej. A reklámkép készítésének folyamata és az eredmény jól nyomon követhető a Forbidden Fragnance parfüm honlapján, egy szárnyaival verdeső (!) kis tévékészülék képernyőjére kattintva.
Mint hírlik, a Vive Maria "ájtatos" ruháiért rajong a nép. Pedig a valóságban nincs közvetítő művész, aki megemel és ironizál, ott minden máriás, jézusos erotikus ruhadarab egyszerűen kuplerájgiccs. De tulajdonképpen a szexuális forradalom óta, amióta tényleg nincsenek tabuk, már semmin sem lepődünk meg. A nemzetközi porondon megjelenő felvillanyozó divatötletek, avantgárd modellek és trendek mellett mindenféle ócska, viccesnek szánt vagy művészinek álcázott, valójában eklektikus és zagyva megoldást, formát és figurát felkínáltak már nekünk.
Hosszú combok egy e heti divatbemutatón
REUTERS - Paolo Bona
A kifutókon csontsovány modellek rohangálnak, miközben az emberiség civilizált részének egyik fele kétségbeesésében az ágyon heverész és csipszet zabál, a másik fele pedig a fiatalságért liheg. Milliárdos médiacézárok, fogyókúra-iparosok és fitneszguruk diktálják a lihegés ütemét, és jaj annak, aki eltéveszti, máris kihullott a versenyből. A férfiak merengve nézik a szexlapok hölgyeinek feltöltött száját, keblét, és mielőtt asszonyaik hazaérnének a napi munka- és gyerekvadászatból - a fürdőszobába vonulnak és leborotválják a szőrt mellkasukról, hónaljukról és ágyékukról.
Tulajdonképpen mi is volt az, amivel Twiggy a múlt század hatvanas éveiben akkora megrökönyödést keltett?
A szépségeszménnyel, viselettörténettel is foglalkozó művészettörténész, F. Dózsa Katalin szerint a csontok, bőrök és zsírpárnák mai zsibvásárában nemigen tudjuk megérteni, mekkora döbbenetet okozott a hatvanas években, amikor egyszer csak egy betegesen sovány tinilány jelent meg a kifutón. Bár a korábbi korok vaskosabb nőideáljától eltérő, fiús alkatú, férfias zakóban járó, rövid hajú női figura tulajdonképpen az egész XX. században jelen van már, éppen akkor, a II. világháború utáni néhány évtizedben az emberek békebeli gömbölyűségekre vágynak. Ekkor teremti meg Dior a New Look nőies divatját, ez Európában Sophia Loren és Gina Lollobrigida uralkodásának ideje, Amerikában pedig Marilyn Monroe és Jane Mansfield hódít. Persze ez a jelenség is részben visszahatás a férfiasodó, feminista nőtípus előretörésére.
Csakhogy a hatvanas években egyre erősödik az ifjúság emancipálódásának a problémája - valamennyire Brigitte Bardot is a robbanó ifjúságot képviseli. Forrong a világ. A szoknya rövidül, a frizuradivat egyik pillanatról a másikra totálisan megújul, az ember kilép a világűrbe. És a hatvanas évek közepén megszületik Angliában az első, mindezeket a hatásokat magába olvasztó szupermodell, Twiggy, aki részben már a '68-as "ifjúsági" forradalom előembere.
A miniszoknyát egy zseniális angol divattervező, Mary Quant találta ki 1964-ben, és ő vezette be a divat világába az 1963-ban Vidal Sassoon által kreált újfajta hajvágást is. És Quant megformálta Twiggyt - sima rövid haj, lapos cipő -, az ő kislányos, vékonylábú figurájával "el lehetett adni" az akkor még nagyon meghökkentő minit. Szinte természetesnek tűnt, hogy egy ilyen majdnem gyerek rövid szoknyát hord. Csak a szemfestése volt egyedi, sötét, erős. Így a tulajdonképpen aszexuális, gyermeki külsőbe mégiscsak belecsempésztek bizonyos lolitás erotikát. Lolita az emigráns orosz író, Vladimir Nabokov által éppen akkortájt megteremtett, és Stanley Kubrick művészetével filmre vitt vonzó gyermeklányfigura, aki végzetes, szenvedélyes kapcsolatba keveredik a nevelőapjával. Az űrhajózás megindulásának hatására francia oldalról egyfajta űrhajósdivat is hozzácsapódott mindehhez. A szinte "mell nélküli" Twiggy alkalmas volt a zárt, sima felsők viselésére, hiszen az űrhajósruhák sem árulják el, hogy férfi vagy nő rejtőzik-e mögöttük. No és még egy szál kuszálja a bonyolult összefonódásokat: ekkor jelent meg először a "retró" is, a trend, a hajviselet a 20-as évek divatját is igyekezett visszaidézni.
Az édes élet bujasága, a pazar keblű Anita Ekberg és a ringó csípőjű Marilyn Monroe után ez a szögletes "Ágacska" (Twiggy = Ágacska, gyerekkorában így becézték) alaposan megszurkálja a közvéleményt. De a "megváltásra váró" fiatalok boldogan emelik a magasba. Tinilányok milliói sikítva követik őt, mint a "gombafejűeket", és akár a halálba is, mert a tömegpszichózis hatására rengetegen életveszélyes éhezésbe kezdenek, hogy minél hamarabb hasonlíthassanak bálványukra. És terjedni kezd az anorexia.
Gabrielle d'Estrées és nővére mai változatban
A Budapesti Corvinus Egyetem Magatartás-tudományi és Kommunikációelméleti Intézete igazgatóhelyettese, dr. Forgács Attila emlékeztet, hogy már Sisi, a magyarok szeretett királynéja is mániákusan testgyakorlatokat végzett, meghaladta korát, és példaképül szolgált, nyomában megjelent az új női szépségideál: a karcsú derekú, a vékony, a sisis. Aztán a XX. század húszas éveiben a feminista, férfias nőkön kívül Modigliani nyúlánk nőfigurái is mintát adtak a modern nőtípus kialakulásához. A soványságkultusz tömeges terjedése azonban valóban Twiggy feltűnése utánra tehető, és vannak ennek extrém megnyilvánulásai is.
Például Ana (értsd: anorexia), az első ismert e-istennő az önsanyargatás, az önéheztetés netistennője. Ana hívei Proana címen az internetes blogoldalakon tartanak egymással kapcsolatot, lelkesítik egymást, technikákat közölnek, miképp lehet hódolni az éhezés dicsőségének, hogyan lehet ellenállni a pszichoterápiás beavatkozásnak vagy a szülők, pedagógusok és a nem anorexiások nyomásának. Az oldalak látogatói titkos megkülönböztető jegyet hordanak magukon (pl. egy bizonyos színű karkötőt). Egy korábban nem ismert jelenség, a virtuális netszekta, vagy ha úgy tetszik, e-szekta tűnt fel a világhálón. És hiába jelentek meg néhány éve az elrettentő, csontvázszerű nőalakot ábrázoló, anorexiaellenes óriásplakátok Európa nagyvárosaiban, az anorexia virtuális vírusa az interneten ma is terjed. Ez olyan e-vírus, amely nem a számítógépet, hanem a használóját fagyasztja (nem csak fogyasztja) le.
- A világ jócskán megváltozott Twiggy kora óta - véli Antalóczy Tímea szociológus, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem docense. - A divat- és fotómodellek ma nem csupán divathölgyek, a celebvilág működési területe eltolódott az elektronikus média irányába. A divatszakmának egyedül már nincs akkora hatalma, hogy sztárokat teremtsen. Többnyire azok a modellek lesznek ismertek, akiket a média felkap és többféle formában felhasznál. Magyarországra ez különösen érvényes. Jó néhány befutott, kiváló tervező és divatház működik, és egyre újabb fiatal tehetségek tűnnek fel a Fashion Extasy, a Street Fashion vagy más ötletes cég-divatbemutatókon, esetleg a Room című, valóban világszínvonalú divatlapban - de a színeket, az aktuális vonalakat, és még a modellek éppen trendi típusainak paramétereit is alapvetően Párizsból és a világ újabb divatfővárosaiból, New Yorkból, Madridból és Milánóból diktálják. És valójában eddig csak néhány erős karakterű magyar tervező tudta bevenni ezeket a végvárakat. A szép leányok pedig nálunk is csak jönnek, jönnek ki számolatlanul a különféle ügynökségektől, amelyek remek üzletet csinálnak a modellképzésből, de igazából nem egyéniségeket formálnak, csak futószalagon gyártják a csinos "vállfák"-at, akikre könnyen rá lehet aggatni mindent. Aztán ha a média vagy valamelyik szépségverseny-szervező nem figyel fel rájuk, vagy eltűnnek a süllyesztőben, vagy playmate lesz belőlük. Twiggy még Andy Warhollal is dolgozott, mert a művészt Marilyn Monroe után az ő figurája is megihlette, de viseleteivel a minimal art és az op-art alkotóihoz is kötődött. Aztán énekelt, műsort vezetett, filmekben játszott, két Golden Globe-díjat is sikerült beszereznie. Ma a modellek csak igen ritkán tudnak a művészet által "megnemesülni", kibontakozni. Túlélőshow-kba és reality show-kba vezet az útjuk, nálunk esetleg - na, nem kutyába mennek le, hanem - halak lesznek a tortán.
A divattervezés azonban mára világszerte komoly művészetté és óriási üzletté nőtte ki magát. De a kegyetlen verseny, az állandó egymásra figyelés azt is eredményezi, hogy naponta találkozhatunk újabb meghökkentő ötletekkel és trendekkel. Már minden volt, és szinte mindennek az ellenkezője is. Vajon a szépségideálban vagy a viseletek terén lehet-e még várni valami fergetegesen újat?
- Váratlanságot akar? Egy dologtól tartok - jegyzi meg F. Dózsa Katalin. - Az a tény, hogy már nemigen lehet meglepni semmivel az európai embereket, a sivárság, a tabuk nélküliség feltehetően nagyon kiszárít sokakat, és vágyódnak valami új eszmény után. Vajon nem jutnak-e emiatt különös döntésre, és nem veszik-e magukra tömegesen az iszlám kendőt? Nem fogják-e ebben megtalálni belső nyugalmukat és a kapaszkodót?
http://nol.hu/lap/hetvege/20091003-twiggy__johet-e_meg_forradalom_
