93 éves korában elhunyt Lucienne Day, korszakos jelentőségű textiltervező, akinek munkái brit háztartások tízezreit díszítették a negyvenes évektől. Lucienne és férje, a bútortervező Robin munkásságát gyakorta hasonlítják az amerikai Eames-házaspár, Charles és Ray jelentőségéhez. Lucienne még megérhette a maga korában formabontónak számító látványvilág új reneszánszát: munkái ma ismét közkedveltnek számítanak.
Lucienne a Croydon School of Art, majd 1937-40 között a Royal College of Art hallgatója volt; utóbbi iskolában találkozott jövendőbelijével, Robinnak, akivel 1942-ben házasodtak össze. Közös műhelyük a második világháború utáni újjáépítés alatt gyorsan a legnépszerűbb brit designerek sorába emelte őket. Saját textiljein Lucienne a brit hagyománynak megfelelően, a viktoriánus korba visszanyúlva a növényvilág formáit használta fel, amelyet élénk, meglepő színekkel párosított. Sosem tagadta, hogy erősen hatott rá a modern európai képzőművészet is: Kandinszkij, Miró és Klee festményeinek formavilága vissza-visszaköszön munkáin. Ez nem volt véletlen: a textileket Lucienne ipar és képzőművészet közti átmenetként fogta fel, és kifejezetten szem előtt tartotta, hogy a magaskultúra formavilágát olyan otthonokba is eljuttassa, ahol egyébként nem lenne pénz egy festmény vásárlására. A textilek árát is ennek megfelelően alakítottak, és ez komoly szerept játszott népszerűségükben.
Lucienne és Ray munkái a második világháború után rendszeresen szerepeltek a nagy hazai kiállításokon; részt vettek a Homes for the People programban, és nagy sikert arattak a Britain Can Make It tárlaton is. Tervein az 1960-as évektől az absztrakt irányba mozdult el, majd a hetvenes években képzőművészeti igényű munkákat, például egyedi selyemtapétákat is készített. Az egyik leglátványosabb ilyen az 1986-ban készített Window, amely a westminsteri II. Erzsébet Királyné Konferenciaközpont dísze.
Bár félénk természete visszatartotta attól, hogy közéleti pozíciókat vállaljon, Lucienne jelenléte így is forradalmi erővel hatott a férfiak uralta designszakmában. Ő lett a hivatásosok krémjét tömörítő Faculty of Royal Designers for Industry ötödik női tagja, és az első hölgy, aki betölthette a szervezet mesteri posztját. A Day-házaspár munkásságának elismerését jelentette a Barbican Centerben, 2001-ben rendezett életműkiállítás, amelyet Lucienne férjével közösen rendezhetett meg.
http://www.hg.hu/blog/8726-elhunyt-a-brit-design-egyik-nagyasszonya
