17 évesen felvették a Képzőművészeti Akadémiára. Festő szeretett volna lenni, de keramikusként végzett. A diploma és néhány Budapesten töltött év után 1928-ban, 22 évesen a Schramberger Majolikafabrik tervezője lesz, Németországban. Ekkortájt főleg a Bauhaus szelemében dolgozik. 1932-ben testvére, Mihály invitálására Leningrádba költözik, három év múlva, 29 évesen pedig a szovjet kerámiaipar vezetője lesz. Hamarosan Sztálin-ellenes összeesküvés vádjával letartóztatják. Barátai, többek közt Albert Einstein közbenjárására kiszabadul, és Bécsbe költözik (börtönélményei ihlették gyermekkori barátját, Arthur Koestler-t a Sötétség délben című antisztálinista novella megírására).
Bécsben megismerkedik Hans Zeisel-lel, aki feleségül veszi. Az Anschluss után az Egyesült Államokba költöznek, Éva itt többek közt a Rosenthal és a Castelton porcelángyáraknek tervez, és ő tartja az első ipari design-kurzusok egyikét a New York-i Pratt Institute-ban. 1946-ban ő az első nő, akinek egyéni kiállítása nyílik a Museum of Modern Art-ban.
A hatvanas-hetvenes években felhagy az ipari tervezéssel, amelyhez aztán csak a nyolcvanas években tér vissza. Tárgyait a természetes elemek és formák jellemzik; stílusát nem kis részben a magyar népművészet ihleti, amellyel kiskorában ismerkedett meg. Fontosnak tartja, hogy ne csak artisztikus, de használható tárgyakat tervezzen. Legismertebb készletei közé tartozik a „Town and Country” edénykollekció, a „Tomorrow’s Classic”, a „Century” és a „Museum”. Munkái megtalálhatók a világ legtöbb nagy múzeumában. 2004-ben megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrendjének középkeresztjét, 2005-ben az Egyesült Államok Cooper-Hewitt életműdíját.
Boldog születésnapot, Zeisel Éva!
http://www.hg.hu/cikk/epiteszet/3199-szazegy-eves-eva-zeisel