Donna.hu - Egy középkori feminista
Szakál Florica - 2010.10.19., 0:01
Ha úgy gondoljuk, hogy a feminizmus és a nők egyenjogúságáért folyó küzdelem a modern világ egyik jelensége, érdemes felidézni egy régi történetet egy nőről, aki józan ésszel és megfontoltan hágta át az őt körülvevő falakat, hogy nőként érvényesülhessen a 12.században.
Hildegard von Bingen 1098-ban született, nemesi családba, de kolostorban nőtt fel. Felnőttként úgy döntött, ott éli le életét. Pár év múlva ő lett a zárdafőnök. Rendkívül széles körű tudása volt. Író volt és zeneszerző, sőt még ennél is több. Kortársai szentnek tartották, mert látomásai voltak, melyekben látta Istent. A hívei szerint csodákat hajtott végre. Annyi bizonyos, hogy jól ismerte a növények gyógyhatásait és fel is tudta használni őket. Bár a férfiakhoz hasonlóan őt is cölibátus kötötte, állítólag mégis szerelembe esett egy fiatal apácával, akit Richardisnak hívtak. Richardis nem sokkal megismerkedésüket követően távozott a rendből. Emiatt Hildegard nyilvánosan megsiratta őt, nagy közbotránkozást kiváltva ezzel. Kapcsolatukról keveset tudni, hiszen nagyon kevés forrás áll rendelkezésre.
Hildegard mindent megtett, hogy rendje tagjai számára a férfiakéhoz hasonló körülményeket biztosítson. Akkoriban az apácáknak a szerzetesekkel ellentétben nem volt kerengőjük (négyszögletes udvart körülvevő folyosó), de Hildegard addig járt a felettesei nyakára, amíg meg nem engedték, hogy az apácái számára egy elzárt kerengőt építtethessen.
Könyveket is írt. Leghíresebb művében a Látomások és kinyilatkoztatások három könyvében a látomásait beszéli el, de írt még egy kilenc kötetes enciklopédiát, természettudományokkal foglalkozó könyvet, sőt még orvosi értekezést is. Rendkívül nagy tudású nő volt.
Mindig kiállt a neme jogaiért. Akkora vagyonra és befolyásra tett szert, hogy érinthetetlennek bizonyult rosszakarói számára. Kapcsolatban állt olyan nagy történelmi alakokkal, mint Clairvaux-i Szent Bernát, aki a kor egyik legelismertebb teológusa volt, és ha a zárda ügyei nem úgy haladtak, ahogy Hildegard elképzelte, képes volt magánál a pápánál is fellebbezni, hogy ügyeit végigvigye. Bár magát „gyenge teremtmény”-nek titulálta, mégis sok nőtársával ellentétben hajlandó volt felemelni hangját az őt és zárdáját ért esetleges sérelmek ellen, főleg akkor, ha azoknak oka a neme volt.
Margarethe von Trotta rendezőnő filmet forgatott a nagyszerű középkori asszony életéről, „Víziók Hildegard von Bingen életéből” címmel. A napokban így nyilatkozott: Hildegard szenvedélyes volt, vad, makacs, de lojális, nagy tudású és mindig a hitének alávetve élte mindennapjait, de nemet mondott a nők elnyomására és az egyház felesleges dogmáira. Támogatta a nők iskoláztatását és a férfiaktól való függetlenedést egy olyan korban, amikor a nők még csak nem is örökölhettek. Reformjaival messze meghaladta korát.
„Számomra ez a film egy nagyon meggyőző portré lett Hildegardról.” Meséli Barbara Newman a Northwestern Egyetem Hildegard-kutatója. Furcsa, hogy mindezektől függetlenül az egyház nem kanonizálta őt és ünnepnapját sem tartják meg, csak a bencés közösségekben és németországi szülőhelyén. Az pedig felettébb érdekes, hogy XVI. Benedek pápa úgy nyilatkozott Hildegardról mint az engedelmesség és keresztényi alázatosság példájáról. – Hildegard köztudottan lázadó típus volt. Az egyház általában nem veszi figyelembe a történelmi tényeket vele kapcsolatban és inkább egy eszményített képet fest le Hildegardról.- meséli Barbara.
A film megítélése igen pozitív, ennek egyik fő oka, hogy nem vallási vitafilmnek szánták, inkább a nők felé hordoz üzenetet. „Az egyenjogúság vágya, úgy tűnik, már évszázadok óta megvan a nőkben, és időről időre nagy történelmi személyek, híres asszonyok történetei nyomán ráébredhetünk, mennyi lehetőségünk is van a 21. században nőként.„ - magyarázta a rendező. A film hamarosan a mozikba kerül és remélhetőleg a hazai közönség is találkozhat Hildegard történetével.
