Julia Kristeva: Az anyaságról. Lettre 25. szám. 1997. nyár
"Az anyává levés, a terhesség csak két beszédmódot tudott találni önnön megjelölésére: a tudományt, amely, lévén objektív, nem foglalkozik az alannyal, műveleteinek anyai terepével; és a keresztény (főként az ortodox) teológiát, amely viszont csak úgy beszél róla, mint ami másutt lehetetlen lenne, mint valami szent nem evilágiról, mint az isteni mivolt tartályáról, mint arról a szellemről, amely az embert a kimondhatatlan istenihez köti, mint a transzcendencia végső (szükségképpen szűzi és mennybevitelre szánt) támaszáról. Az anyai test révén (a maga szűziességében és szűzmáriás elszenderedésében) a keresztényi gondolkodás ravaszsága egy olyan tárgyat teremt, ahol a tárgy és az ige elválik egymástól, felaprózódnak, elhalványulnak. És a világi humanizmus átveszi ezt a tárgyteremtést: az anya kultusza – gyöngédség, szeretet, a társadalmi konzervativizmus melegágya."
"Az anyává levés, a terhesség csak két beszédmódot tudott találni önnön megjelölésére: a tudományt, amely, lévén objektív, nem foglalkozik az alannyal, műveleteinek anyai terepével; és a keresztény (főként az ortodox) teológiát, amely viszont csak úgy beszél róla, mint ami másutt lehetetlen lenne, mint valami szent nem evilágiról, mint az isteni mivolt tartályáról, mint arról a szellemről, amely az embert a kimondhatatlan istenihez köti, mint a transzcendencia végső (szükségképpen szűzi és mennybevitelre szánt) támaszáról. Az anyai test révén (a maga szűziességében és szűzmáriás elszenderedésében) a keresztényi gondolkodás ravaszsága egy olyan tárgyat teremt, ahol a tárgy és az ige elválik egymástól, felaprózódnak, elhalványulnak. És a világi humanizmus átveszi ezt a tárgyteremtést: az anya kultusza – gyöngédség, szeretet, a társadalmi konzervativizmus melegágya."
