"Hiába könyvtárnyi immár a társadalmi nemek kutatásának irodalma, a gender fogalma nem képes áthatni a közgondolkodást, de maradéktalanul a társadalomtudományokat sem. A bulvársajtó, az igényes ismeretterjesztés, de még a szakszövegek is rendre úgy beszélnek nőkről, férfiakról, nem(iség)ről, hogy nem reflektálnak ezeknek társadalmi és/vagy történeti teremtettségére, ehelyett biológiailag adottnak tételezik a nemeket és a köztük lévő különbségeket. Ha mégis problematizálják a nemiség kérdéskörét, akkor azt a nemi egyenlőtlenségek megszüntetésének (eredendően politikai) vágyával teszik" - olvashatjuk a szám szerkesztőségi előszavában.
A Sic Itur ad Astra, Fiatal Történészek Folyóirata legújabb, most megjelent száma (58. [2008.] XIX. évfolyam) azt kívánja az olvasóközönség elé tárni, hogy - a fentebbi felfogással rokon nőtörténeti nézőpont markáns jelenléte ellenére - a történettudomány kiváló eszköz a nemiség köré szerveződő jelenségek és fogalomrendszerek idő- és térbeli változékonyságának tanulmányozására. A lap a Sic Itur ad Astra Egyesület 2005-ben megrendezett Nemek a társadalomban - a nemi szerepek változásai című konferenciáján elhangzott előadások legjavát is bemutatja.
A válogatással egyfelől szeretnék érzékeltetni azt a tendenciát, hogy a tudományos érdeklődés a társadalmi identitás klasszikus nagy történeteiről (nemzet, nemzetiség, osztály) a személyes identitás nemiséggel és testtel kapcsolatos jelenségei felé fordult. Másfelől a gender-kutatások, a szorosan vett nemiségen túlmutatva, a hatalom működésére is fényt derítenek. "Ha ugyanis a társadalmi nemek konstruálását a hatalomért folytatott diszkurzív küzdelem terepeként közelítjük meg, nyilvánvalóvá válik, hogy a játszma tétje nem kevesebb mint magának a társadalmi rendnek, ezzel együtt pedig a társadalom észlelési kereteinek a meghatározása".
A vaskos gender-számban olvashatunk interjút Hadas Miklóssal („Óriási szükség volna arra, hogy a nemek közötti viszonylatok és a férfibeállítódások tudatos dekonstrukcióját megpróbálja elvégezni a magyar történettudomány”, majd különböző tanulmányok következnek. Londa Schiebinger a női csontváz első ábrázolásai nyomába ered a 18. századi anatómiában (Csontvázak a szekrényben), Esztári Réka a nadītum-papnők szerepét mutatja be az óbabilóni társadalomban („Ímé Sippar emberei kolostorba küldik leányaikat”), Szabó Mária pedig az ókori Római nők helyzetével foglalkozik (Tutela mulierum. A nők feletti gyámság a köztársaság utolsó és a principátus első két századában Gaius Institutióinak tükrében).
V. László Zsófia egy 18. századi nemesasszony életét és példáját elemzi a halotti beszédek tükrében (Daniel Polixéna, a „Magyar Minerva”), Mihalik Béla Vilmos egy 19. század eleji erdélyi nemesi perpatvarból idéz (A meddő anya, a boszorkányos bába és a pénzen vett gyermek), Priszlinger Zoltán pedig ifjabb Wesselényi Miklós naplójának pikáns részleteit tárja fel (Strigulákban mért férfiasság).
Heltai Gyöngyi a két világháború közti szerepmodelleket eleveníti fel (Bulvárszereposztás. Női szerep- és identitásmodellek a két világháború közötti operettben és színházi sajtóban, 1920–1938), Tóth Eszter Zsófia a „férfias” és a „nőies” munka világát mutatja be a szocialista időszakban (Nők férfias terepeken és férfi foglalkozásokban), míg végül a Szemle-rovatban recenziókat olvashatunk a lap által értékelni kívánt munkákról.
