Hollósi Laura: Szerencsétlen lányok. Filmkultúra, 2003.
Négy éves késéssel került a magyar mozikba (pontosabban a budapesti Uránia moziba) Mészáros Márta 1998-ban forgatott játékfilmje, A szerencse lányai. Hogy a késésnek mi lehetett az oka, arra talán maga a film, a témája és a tartalma adhat magyarázatot: az amúgy is túlságosan férfiközpontú magyar kultúra képviselői valószínűleg nem szívesen áldoztak a rendezőnő eme nagyon nőpárti alkotására (persze, ha valaki jobb, pontosabb és valószerűbb magyarázattal tud szolgálni, az javítson ki), hiszen eddig csak Marleen Gorris Törött tükrök című alkotása mutatta meg ennyire merészen és női szemszögből (!!!) a prostituált lét gyötrelmeit. Ráadásul, akárcsak Gorris, Mészáros is minden baj gyökerét a férfiak gyöngeségében látja, és a prostitúciót mint "foglalkozást" (hivatást?) úgy jeleníti meg, mint amit kényszerből és a megélhetésért (vagyis a gazdasági nehézségek következményeként) kénytelenek a nők felvállalni, nem pedig azért, mert élvezetet találnak abban, hogy az amúgy is túl erős férfiúi egot legyezgessék.
A film főszereplője, az orosz Natasa (Olga Drozdowa), angoltanárnőként túl keveset keres a rendszerváltozás utáni "Orosz Birodalom"-ban, ráadásul a férje, Andrej (Igor Czerniewicz) munkanélküli katonatiszt. Mivel a Közép-Kelet Európa-i nők ahhoz vannak szokva, hogy az úgynevezett "második gazdaság"-ban keressék meg a pluszt a család számára (ahogyan azt a szintén e régióbeli férfiak, azaz a "családfők", el is várják tőlük), magától értetődik, hogy Natasa és lánya, a 16 év körüli Masa (Masa Petraniuk) kénytelenek valami ügyködéshez fogni ahhoz, hogy a család megmaradjon a gazdasági nehézségek közepette. Natasa tehát egy barátnőjének, Verának (Ewa Telega) a tanácsára Varsóba megy a lányával olcsó orosz áruval "piacolni". Ám hamarosan kiderül, hogy a piac nem túl jövedelmező, és Vera is gyakran odavan különböző "ügyeket" intézni. Vera lengyel szeretője, Janek (Olaf Labasenko) sem tűnik túlságosan szívet melengető alaknak, hiszen már első pillanattól fogva szemet vet a még mindig szép és fiatalos (azaz vonzó) Natasára. Amikor aztán a rendőrség egy lövéssel a tarkójában talál rá Verára, Natasán is számon kérik a nő drogüzérkedését. Natasa azonban nem tud semmit, haza viszont nem térhet, mert elveszik az útlevelét. Az egyetlen ember, akit ismer, természetesen Janek, akitől persze nem jár ingyen segítség: miután "leteszteli" Natasát (értsd: álló helyzetben, hátulról megkúrja) állást szerez neki előbb egy peep-showban, majd – miután a fő-fő futtató, a titokzatos és talán magyar származású, dúsgazdag Robert úr (Jan Nowicki) is leteszteli (na jó, ezúttal "csak" le kell vetkőznie)-- "magasabb beosztásba" helyeztetik, azaz külföldi klienseknek dolgozó luxusprostituáltat csinálnak belőle. Az újonnan felépített háznak, a designer-holmiknak, Masa taníttatásának stb. azonban a mindennapos testi és lelki megaláztatás lesz az ára. Mészáros kíméletlenül és gyakran vágja be azokat a jeleneteket, amelyekben Natasa épp egy klienst "lovagol" meg, és hamarosan már a néző is azt érzi – Natasával együtt--hogy elege van ebből az egészből. És akkor még nem is szóltunk Janekről, aki mint "jótevő", szintén kikéri a szexből a maga jussát (méghozzá ingyen), a "hab a tortán" viszont az a jelenet, amelyben a férj is megjelenik, látogatóba érkezvén régóta meg nem szeretgetett feleségéhez. Persze a film akár valamiféle komédiába is fordulhatna, de nem teszi: nagyon is komoly mindaz, amit látunk, mint ahogyan a film vége is az, hiszen Natasa elveszíti a lányát, majd hazájába visszatérve megint a tanteremben találjuk, alulfizetett tanárnőként.
Természetesen Mészáros Márta filmjét a prostitúció világa felől kell megközelíteni, méghozzá a nő szemszögéből láttatva azt, és azt kell megvizsgálni, hogy a prostitúció milyen helyzetbe helyezi a nőt a (patriarchális) társadalmon belül. Mint már említettük, a rendszerváltozás előtt a nők nagy részt vállaltak az úgynevezett "második gazdaság" működtetésében, és ez a közfelfogás – sajnos-- a 90-es években is megmaradt. Az ide tartozó tevékenységeknek hivatalosan sehol nincs nyomuk, viszont több ember (értsd: főleg férfiak) megélhetését biztosítják. Természetesen a prostitúció is ebbe a kategóriába tartozik és--akárcsak a filmben megjelenő fiatal, piros ruhás orosz lány, aki egy lakókocsiban fogadja a klienseit--Natasa is egyszerre több férfi számára biztosítja az állandó bevételt. A futtatók azonban hiába tagadják saját helyzetük visszásságát, valójában ők maguk is "elkurvásodnak" azáltal, hogy prostitúcióból élnek, még ha nem is a saját testüket bocsájtják áruba. De épp ezért nem érdemel tiszetelet Andrej, a férj sem, hiszen ő szintén csak a felesége segítségével tud bármit is kezdeni: abból a pénzből "vesz" magának állást, amit a felesége megkeresett. Ahogyan Natasa megjegyzi – enyhén gúnyosan – a férjét még az sem érdekli, hogy a felesége kurva. Ebben az esetben tehát a nő azért kénytelen prostituáltként dolgozni, mert a lehetőségek a saját és a mások megélhetését illetően nagyon limitáltak.
Persze a film azt a problémát is felveti – sőt, ez tűnik Mészáros fő érdeklődésének--hogy a "prostitúció" biztosíthat-e valamiféle férfiak feletti hatalmat a nők számára. Erre a problémára Natasa lánya, Masa világít rá, amikor egyszer megkérdezi az anyját, hogy élvezi-e a férfiak feletti uralmát? Ezen a kérdésen valóban érdemes elgondolkodni, hiszen a női prostituált valóban rendelkezik valamiféle hatalommal a férfi kliens felett. Natasa arcáról például végig leolvasható, hogy mennyire megveti a hozzá járó férfiakat. Abban a jelenetben pedig, amelyben mégiscsak elhívják "dolgozni", noha ő a Lengyelországba látogató férjével és kisgyermekével szeretné tölteni az estét, kitűnik, hogy a nő igenis bosszút állhat a férfin a szex által, hiszen a kisfiúként kuporodó klienst ezúttal igen durván "lovagolja" meg. Sőt, amikor Natasa először próbálja fel/ki a különböző parókákat, egy fekete, úgynevezett "domina" frizurát imitáló parókát választ ki elsőként, ami direkt utalás a "nő mint uralkodó fél" szerepre.
A fenti jelenetekben tehát valóban az látszik megjelenítődni, hogy a prostitúció felfogható valamiféle kevésbé megalázó dolognak is (ugyanezt támaszthatja alá például Masa szökése, valamint az orosz prosti lány fehér ruhás esküvője). Ugyanakkor nem szabad elfelejteni – és talán itt Mészárosnak ellent mondanék – hogy ez a "hatalom" valójában a patriarchális konstrukción belül valósul meg, tehát még csak valamiféle szubverzióról sem igen beszélhetünk a prostitúció esetében. Ebből a megközelítésből tehát a prostitúciónak bármily csekély fokú "idealizálása" is komoly hibának számít. A nők--éppen azért, mert a patriarchális társadalomban nagyon kevés tőkével és politikai hatalommal rendelkeznek--nem tudják elkerülni az őket érintő csapdákat. Nekik kell mindig erőseknek lenniük, dolgozniuk, és mindenért felelősséget vállalniuk.
Mészáros filmjének viszont nagy erénye, hogy reális és feszes dramaturgiával dolgozik (noha egyes kritikusok talán ismét felrónák Mészárosnak, hogy nem túl életszerű a film, ahol viszont az, ott pedig túl közhelyszerű, viszont azt már mindenki megszokhatta – legalábbis aki elegendő filmjét megnézte már a rendezőnőnek – hogy Mészáros, úgymond, "intuícióból" dolgozik). A film fényképezése is tökéletes, igaz, a főszerepet játszó Olga Drozdowa természetesebben csinos, mint az úgynevezett szexjelenetekben fotografált, valószínűleg pornósztár (vagy valami hasonló) stand-in, ami egy kicsit hitelteleníti – legalábbis számomra – a képi megjelenítést. A lényeg viszont az, hogy Mészáros Márta ezzel a filmjével is bebizonyította, hogy nagyon bátor rendező(nő), aki változatlanul hozzá mer nyúlni a kényes témákhoz. Ugyanakkor azért is fontos filmje A szerencse lányai a rendszerváltozás utáni magyar filmgyártásnak (noha megjegyzendő, hogy a lengyelek adták rá pénzt), mert Salamon András Zsötem-je, valamint Szabó István Édes Emma, drága Böbe című filmje mellett ez az alkotás mutatja be legreálisabban, hogy a kommunizmus bukását követő időszak milyen erősen sújtotta/sújtja azokat a nőket, akik helyzetüknél fogva prostitúcióra (voltak) kénytelenek adni a fejüket és a testüket.
