Bevándorlók - mellettünk
Romász Andrea 2011. január 22., szombatIrán és a nők
Címkék: emberi jogokiránnők
Mint ahogy köztudott, Irán nem nevezhető az emberi jogok élharcosának, de ugyanez elmondható az iszlám világ többi részéről is. A nők másodrendű helyzete ezekben a társadalmakban természetes. Iránban nem csak a törvények szellemében köszön vissza a sária - a Koránon alapuló iszlám jog -, hanem a mindennapi gondolkodás szerves részét képezi. Az 1979-es iszlám forradalom által létrehozott, vallási normákra támaszkodó rendszer kisebb-nagyobb feszültségekkel terhelve, de fennáll. A fordulat során a nyugatiasító-modernizáló politikával szemben megtörtént a visszarendeződés, Khomeini ajatollah elképzelése révén megszilárdult a síita Irán. Azóta eltelt több mint harminc év, megjelent egy bizonyos mértékű "puhulás" a társadalom különböző szegmenseiben, mely a nők helyzetét sem hagyta érintetlenül.
Három évtizeddel az iszlám forradalom után számos ellentmondás és feszültség terheli az iráni társadalmat. Ezek sorába tartozik a női jogok kérdése is. A 70 milliós ország a világ egyik legfiatalabb társadalmával rendelkezik, az összlakosság közel kétharmada harminc év alatti, tehát az 1979-es forradalom után született, mely természetesen a fennálló rendszerhez való hozzáállásukban is megnyilvánul. Ezt tovább tetézi, hogy nagy mértékben megnőtt a felsőoktatásban részt vevők száma, ráadásul a főiskolai és egyetemi hallgatók többsége már a nők közül kerül ki, akik jóval nyitottabb szemlélettel rendelkeznek, mint szüleik vagy nagyszüleik. A nyugati világgal szemben álló Irán nem képes kizárni a modern amerikai és európai impulzusokat, melyre a fiatalok is igen fogékonyak. A globalizáció hullámait nem tudta maradéktalanul kiszorítani az ország vezetése, a felülről jövő nyugatellenes propaganda pedig kontraproduktívvá is válhat.
Forrás: http://www.flickr.com/photos/hamed/817108036
/in/set-72157594179111688/Megjelent egyfajta kettősség a társadalomban. Az utcákon egyszerre találkozhatunk a hagyományos fekete, teljes testet eltakaró csadort viselő nőkkel és asszonyokkal, illetve - főleg a fiatalabb generáció körében - számos ponton fellazult az előírt viselet gyakorlati kivitelezése. Megjelentek a színes fejkendők, melyeket nem igyekeznek megigazítani a hölgyek, ha le-lecsúszik a homlokukról. A társadalom pedig elnézőbb lett. A forradalom utáni kemény erkölcsi fegyelem és számonkérés mára megváltozott. Az 1979-es átmenet utáni évek erkölcsi szigorát és az ezzel szembeni ellenállást hivatott bemutatni a cannesi filmfesztiválon is elismerésben részesült, Oscar-díjra jelölt Persepholis című film alábbi jelenete:
A városoknak megfigyelhető (az iráni lakosok többsége pedig városokban él), hogy a lányok, nők, asszonyok egyre nagyobb gondot fordítanak a sminkjükre, a kendő alól kikandikáló hajtincsek színére,az ékszereikre, azaz a teljes megjelenésükre. A hagyományokhoz sokkal inkább ragaszkodó vidéki népesség körében ezek az újítások még alig vagy egyáltalán nem terjedtek el. A városi lakosság körében egyre nagyobb teret nyer az európai szemmel nézve viszonylag olcsó plasztikai sebészet is. A leggyakoribb beavatkozások között elsősorban az orrkorrekciót említhetjük meg. Ezek a példák is jól mutatják, hogy bizony az iráni társadalom is változik, az új generációk megjelenésével a mentalitásban is átalakulás figyelhető meg.
Forrás: http://www.flickr.com/photos/zoomzoom/56331291/
Szintén a lassú változás egyik jele, hogy a női munkavállalás is egyre inkább elfogadottabbá vált. Az elmúlt évek újításai között említhetjük meg, hogy Teheránban létrehoztak egy nőkre specializálódott taxi-társaságot, mely nem alkalmaz férfi sofőröket vagy diszpécsereket. Igaz, a vállalkozás alapgondolata arra vezethető vissza, hogy egyes hölgyek számára problémát jelentett, hogy egy idegen férfisofőrrel kell egy gépkocsiban tartózkodniuk. A női szemérem védelme érdekében bevezetett újítás a hagyományok védelme mellett azonban a modernizációhoz is hozzájárult.
A Korán női viseletre vonatkozó passzusa:
"És mondd a hívő nőknek, hogy süssék le a tekintetüket s ügyeljenek a szemérmükre és ne mutasák díszeiket, csupán azt, ami látható és kendőzzék el ruhakivágásukat és ne mutassák a díszeiket kivéve férjüknek, atyjuknak, apósuknak, fiaiknak, férjük fiainak, fivéreiknek, fivéreik és leánytestvéreik fiainak, asszonyaiknak, a [rabszolganőknek], akiket jobbjuk birtokol, férfiszolgáikak, akikben [már] nincs [nemi] vágy és a gyermekeknek, akik még nem tudnak semmit a nők szemérméről. És nem szabad a lábukkal dobogni, nehogy kitudódjék az elrejtett díszük. Ti hívők! Forduljatok mindannyian megbánóan Allahhoz! Talán boldogultok."
Mi sem mutatja jobban a lopakodó modernizációt, mint a 2006-ban Teheránban megtartott első divatbemutató, ahol természetesen az iszlám által előírt szabályoknak megfelelő női viseletben vonultak végig a modellek a kifutón. A bemutatott ruhadarabok leginkább mintáikban, színes anyagukban tértek el a korábban megszokott hagyományos öltözettől.
A lassú átalakulás ellenére azonban a női jogok - és tágabban az emberi jogok - tekintetében nem sok változás történt Iránban. Nap mint nap találkozhatunk a hírekben a súlyos büntetésekről és kivégzésekről szóló jelentésekkel. A házasságtörésért megkövezés jár, az öltözködési szabályok megszegéséért bebörtönzés, korbácsolás és pénzbüntetés is kiróható. Az ENSZ is többször kriziálta már az iszlám köztársaságot az emberi jogok terén tapasztalható hiányosságok miatt. Nagy port kavart esetek között megemlíthetjük Nazanin Fatehi szerencsés véget ért történetét. A lány ügye még 2006-ban robbant ki, Nazanint halálta ítélték, amiért leszúrt egy iráni férfit, aki meg akarta erőszakolni őt és 16 éves unokahugát. Bár a bűncselekmény idején Nazanin még nem töltötte be 18. életévét és tettét önvédelemből követte el, a bíróság mégis kötél általi halálta ítélte. Végül az ENSZ és az Amnesty International közreműködésével sikerült elérni, hogy pénzbüntetésre, vagyis az iszlám törvények által elrendelt "vérpénz" kifizetésére módosítsák az ítéletet.
Ez az eset is felhívja a a figyelmet az iráni jogrendszer európai szemmel kegyetlennek nevezhető vonásaira: kiskorúak elleni halálos ítéletek, a nőkkel szembeni diszkrimináció mind része a rendszernek, a gyermekek kilenc éves koruktól büntehetőek és még sorolhatnánk. Bár az alkotmány kimondja, hogy minden állampolgár egyenlő mértékben élvezi a törvények védelmét, ugyanakkor hozzáteszi, hogy a jogrendszernek az iszlám törvényekkel összhangban kell állnia. A Koránban pedig számos ponton találkozhatunk olyan passzussal, melyből a férfiak nők felett álló státuszát is kiolvashatjuk.
Forrás: http://www.flickr.com/photos/sharif/64545526/Az ellentmondások pedig éreztetik hatásukat a társadalomban is, megjelentek az országban a nők egyenjogúságáért küzdő csoportok. Az egyik leghíresebb iráni emberi jogi aktivista, Shirin Ebadi 2003-ban nyerte el tevékenysége elismeréseként a Nobel-békedíjat. Ebadi 1975 és 1979 között Irán első női bírójaként tevékenykedett, majd a forradalom után pozíciója elhagyására kényszerült. Azóta az iszlám törvények és az emberi jogok összhangba hozásáért emeli fel a szavát, Ebadi szerint ugyanis a Korán téves értelmetése következtében emeltek törvényerőre olyan jogi passzusokat, mely sértik az alapvető emberi jogokat.
Iránban - ahogy a többi iszlám országban is - komoly visszásságok vannak a női jogok területén. Hogy a közeli vagy távoli jövőben milyen változások, előre- vagy visszalépések lehetnek ezeken a területeken, nehéz lenne megjósolni. A fiatal generáció egy része nyitott lenne a szabályok módosítására, melyre azonban a jelenlegi konzervatív vezetés mellett nem sok esély van.
