Életmentő bank az uzsorások áldozatainak
Az uzsorakamatos kölcsönzéssel megvert magyar vidékek lakói nem részesülnek a civilizáció áldásaiból. Egy budapesti tolmácsnő a fejébe vette, hogy helyrerázza a feje tetejére állított világot.
A romák között elterjedt uzsorarendszer működéséről és rendőrségi kezeléséről már több írás is megjelent a hvg.hu-n (lásd jobbra), látleletet venni az ügyről az egyszerűbb feladatok közé tartozik. Sokkal bonyolultabb felvázolni, milyen eszközökkel lehet véget vetni az uzsorás bűnözők rémuralmának. Különösen, hogy az ügy körül gyülekező diagnoszták mind másban látják a megoldást.
Az Új rend kormánybiztosa az elmúlt héten közölte elképzeléseit. Ám Kondorosi Ferenc javaslatai – melyek szerint a pénzintézetek által nyújtott kamatok szintjét kell első körben maximálni – éppen csak súrolják az uzsoratémát. Ezzel kapcsolatos cikkünket itt találják. Ebben teszünk említést a szociális kölcsön lehetőségéről, amellyel időnként élnek a települési önkormányzatok. Más kérdés azonban, hogy nekik sem ez a dolguk. Nincs erre elkülönített forrásuk, nincs rá külön emberük, pedig garantáltan egész nap kopogtatnának szociális kölcsönért a település legszegényebbjei. S bár a szociális transzferek fölött rendelkeznek az önkormányzatok, törvényes eszközük nincs arra, hogy a tartozásokat beszedjék, hiszen segélyeket végrehajtással elvonni nem szabad. „Az uzsorásoknak bezzeg megvan az eszközük az adósságok beszedésére” – fogalmaz fanyarul a hvg.hu-nak egy szabolcsi települési jegyző.
Az uzsorahelyzet megoldásán őrlődőknek leginkább a bangladesi Grameen Bank ugrik be. A mikrohitelek kihelyezésével foglalkozó pénzintézet alapelve, hogy a szegények is jó adósok. Alapítójának, Mohammed Junusznak ezt bizonyítania is sikerült: a bank 98 százalékos megtérülési rátáját minden kereskedelmi bank megirigyelhetné. A pénzintézet egészen kis összegeket ad kölcsön, cserébe nem vet ki jelzálogot, s nem is növeli saját költségeit a hiteligénylés elbírásával. Alapítója 2006-ban Nobel-békedíjat kapott.
Nem árt azonban tisztázni, hogy a szegények bankja jobbára vállalkozási, és nem fogyasztási célra ad hiteleket. A minimális kölcsönből elindított nanovállalkozásból ugyan megvásárolható néhány tojást tojó baromfi, de idehaza ez nem számít vállalkozásnak.
Másfajta, nem vállalkozási célú mikrohitelezés meghonosítása segíthetne az uzsoracsapdában vergődőkön, ami azonban egyedül önmagában nem működne. Az Autonómia Alapítvány Kamatos pénz a Csereháton című tanulmányában fölvázolja, milyen feltételeket lát elengedhetetlennek az uzsoráshelyzet rendezéséhez: hatékony védettség biztosítását az adós áldozatoknak; helyi jogsegélyszolgálat működtetését; olyan kiegészítő intézkedéseket, amelyek az uzsorajelenség „keresleti oldalát” kezelik; illetve az adósságcsapda kialakulását preventív módon megakadályozó programok működtetését. Ahogyan egy korábbi írásban említettük, olyan, pökhendiség nélkül előadott pénzügyi képzésben kellene részesíteni a mélyszegénységben élőket, ami hozzájárul a megtakarítások s az okos hitelfelvétel kultúrájának kialakulásához.
 Pásztor Eszter © Stiller Ákos |
Hasonló alapelvek szerint képzelte el a kamatos pénztől szenvedők megsegítését Pásztor Eszter. A tolmácsirodát vezető budapesti asszony alig háromnegyed éve kezdte körüljárni a mélyszegénységben élő cigány családok problémáit. „Elegem lett abból, hogy egyesek szerint a cigánysággal kapcsolatos problémákra az a válasz, hogy elkezdenek masírozni” – magyarázza a tolmácsnő, aki ezután a neki segítő civil szakemberekkel kezdte el látogatni a jellemzően kamatrabszolgaságban élő roma családokat. „Megismertünk olyan, Ózd környékén lakó édesapát, akinek azt mondta az uzsorás, nem baj, ha nem tud fizetni, majd a tizenegy éves lánya ledolgozza az út mellett” – idézi fel.
A leginkább kiszolgáltatottak – legtöbbjük cigány – helyzete csak komplex megoldásokkal rendezhető. Ha csak egyet-egyet próbálnak kezelni, a többi súlya agyonnyomja, s az erőfeszítés kárba vész. „Egy-egy borsodi falu rosszabb, klinikai értelemben is depressziósabb közeg, mint a harmadik világ, pedig éltem utóbbiban. Egy afrikai faluban mindenki ugyanolyan szegény, ugyanolyan fekete, s nincs árutól roskadozó áruház a közeledben. És amennyi kudarcélmény a mi romáinkat éri, attól más összeroppanna. Nem kapnak munkát, ha pedig elviszik egy hónapra egy építkezésre, simán megtörténhet, hogy kifizetetlenül otthagyják őket” – magyarázza Pásztor Eszter. És tegyük hozzá: a mi eleve könnyebb életünket segítő szolgáltatásokból, a civilizáció vívmányaiból ők kimaradnak. A pénzügyi szolgáltatások iránti kereslet van a részükről – hatalmas piac, ha úgy tetszik –, csak éppen legális, a helyzetükhöz igazodó kínálat nincs. És ha nincs legális kínálat, megjelenik az illegális, ami aztán gyakran a maffiára emlékeztető módszereket használ. „Bár a Dunántúlon a módszerek is finomabbak, mint a leginkább fertőzött ózdi vidéken: csak kis összeget és csak egy hónapra adnak az uzsorások, igaz, a kamat ugyanúgy havi száz százalék” – avat be a területi különbségekbe.
A tolmácsnő az Európai Műhely Egyesület munkatársával, Zakariás Jánossal is megismerkedett; ő országszerte 63 roma családot mentorál. „Őt hívják, ha menekülni kell a kamatostól, s anélkül, hogy bármilyen döntést hozna helyettük, ott van, s segít megoldani a problémájukat” – mondja. Zakariásnak ezzel együtt eddig egyetlen családot sikerült kimenteni az uzsorások karmaiból azzal, hogy évekig folyamatosan mellettük állt, s „életvezetési tanácsokkal” szolgált nekik.
A szegények bankjának ez az általuk kiötlött változata (amely végeredményben egy fiókhálózat nélküli mobilbank) csak mentori hálózattal együtt és csak csoportos hitelkihelyezéssel működne. Utóbbi azt jelenti, hogy a kölcsönfelvevők kisebb csoportokat alkotva, egymásért kezességet vállalva kaphatnak hitelt, először kis összegben. A mentornak nem csupán banki szakembernek kell lennie, hanem a „család barátjává” kell válnia az elképzelés szerint. Ők észlelik azt is, hogy uzsorások fenyegetik-e a hitelfelvevőket, együttműködnek a családokkal, s életvezetési stratégiákra okítják a hátrányt szenvedőket. Erre azért is szükség van, mert előfordul, hogy a legszegényebbek – bár túlélési stratégiák egész tárházával rendelkeznek – ésszerűtlenül használják fel pénzüket. A mentorok közösségszervező-koordinátori szerepe, a rendőrséggel való együttműködés és néhány sikeres mintaprojekt az egyébként kalkulálható kudarcok ellenében is sikerre vihetné a programot – vélekedik Pásztor Eszter.
 © Stiller Ákos |
A hiteleket a nőknek adnák, hiszen úgyis náluk van a kasszakulcs, és a háztartás működtetésének nyűgje is őket terheli, náluk van esély arra, hogy ésszerűen be tudják osztani a pénzeket. Pásztorék tervei szerint a kamatra adott kölcsön kicsi nyereségre lesz elég, ami a működési költséget fedezi, de a mentorok munkabérét nem. Mivel pedig ez nem csupán banki, hanem állami feladat, a projektben 50-50 százalékos állami és magánrészvétel lenne indokolt. Mindezért a tolmácsnő a politikai és pénzügyi viágában gyűjtött kapcsolatait próbálja mozgósítani.
A cél az volna, hogy miután a mélyszegénységben élőket képessé teszik a mikrohitelek törlesztésére, a végén igazi kereskedelmi banki ügyfelek válhassanak belőlük. „Ez akkor nyer intézményi formát, amikor az állami és banki vezetők azt mondják: meg akarjuk csinálni. Én nem tudok banki üzleti tervet csinálni, de össze tudjuk állítani a mentorok munkaköri leírását, a képzési anyagot” – mondja Pásztor Eszter, hozzátéve: túl sokáig nem lenne szabad kísérletezni, „ezeknek az embereknek nincs erre idejük, a bankhoz viszont joguk van”.
Kiricsi Gábor
http://hvg.hu/itthon/20080730_uzsorasok_pasztor_eszter_szegenyek_bankja.aspx
http://www.fn.hu/magazin/20090702/bodvalenke_freskofalu_arto_szegenysegbol/?action=nyomtat
http://www.fn.hu/magazin/20090724/kitores_uzsora_fogsagabol/?action=nyomtat
